Pesti Hírlap, 1920. március (42. évfolyam, 53-78. szám)

1920-03-02 / 53. szám

kint a folyosón stortny hű gárdája állt sorfal-! A képviselők és a kvaking percről-percre növekvő izgalommal várta az ünnepi, ír. ,Uille: torténelmi pihanatot, amikor a kormányzó bevonul és fölesküszik. Telt-muli az így és itt is, ott is kommentárokat fűznek a késedelemhez: — Há,hanem is fogadja el! — mondja valaki ijedten. Végre háromnegyed egy fé kivonult a kormuny a fogadóteremből. Rakovszky is fölmegy az elnöki emelvényre és mindenki lázas esezéssel, dobogó szivel siet elfoglalni nelyén Csönd. Vannak pillanatok, amikor egymás lélegzetét is meghallják az emberek. Azután a jobboldali ajtónál Magasházy kapitány alakja tűnik föl. Most már mindenki tudja, hogy Horthy következik. És a következő percben aranytól ragyogó tengernagyi formaruhájában, összes kitüntetéseivel és ordóival ékesítve belép a terembe Magyarország kormányzója. Egy kicsit bizony elfogódunk mi is, akik nézzük, hogyne lett volna hát elfogódva, a kendleresi kúria szülötte, a tisztalelkű magyar, aki Istenért, királyért és hazáért háborúba indult öt évvel ezelőtt és most a nemzet színe előtt áll, mint annak reménye, erős vára, a megújhodás hajnalán. De azért mosolyog a zengő éljének, a riadó tapsok orkánszerű kirobbanásában és amikor lecsillapodik az ünneplés zaja, egyenesen a szemébe néz az elnöknek, aki igy szól hozzá: — Kormányzó Úr! Magyarország nemzetgyűlése önt Magyarország kormányzójává választotta meg. Kérdezem: el méltóztatik-e fogadni Magyarország kormányzói tisztét? Öt másodpercnyi hallgatás. Nem több, de ez is milyen hosszúnak látszik most addig, amikor még mindig egy kevés lámpalázzal, de keménységgel felel a kérdésre: — Magyarország kormányzói tisztét elfogadom. Lelkes éljenzés a padsorokban, majd újra Rakovszky Istvánnak, az ököknek szava hallatszik: — Ez alkalomból a magyar nemzetgyűlés legszívélyesebb üdvözletét tolmácsolom kormányzó úrnak és felkérem, hogy az esküt leterénd méltóztassék. Szabóky Jenő jegyzi olvassa az eekilimintát és a kormányzó ünnepi csendben mondja utána— Én, Horthy Miklós, Magyarország megválasztott kormányzója, esküszöm az élő Istenre, hogy Magyarországhoz hű leszek, törvényeit, régi jó és helybenhagyott szokásait megtartom is másokkal is megtartatom, függetlenségét és területét megvédem, kormányzói tisztemet az alkotmány értelmében a nemzetgyűléssel egyetértésben felelős minisztérium útján gyakorlom és mindent megteszek, amit az ország javára és dicsőségére igazságosan megtehetek. Isten engem vgy segéljen! — Az eskü leiétetett, — jelenti ki az elnök. Utána éljenzugás és a Himnusz epedő imája százak ajakán ... A kormányzó meghajol az elnök és a képviselők előtt, azután kimegy a teremből. Utána öt perc szünet. Szünet alatt a kabinet tagjai minisztertanácsra jöttek össze. A miniszterelnöki nagy tanácskozóteremben folyt le ez a minisztertanács, amelyen megjelent a kormányzóte és a kabinet valamennyi tagja. A minisztertanács jegyzőkönyvét bárcyházi Bárczy István miniszteri tanácsos vezette. Huszár Károly miniszterelnök melegen üdvözölte Horthy Miklóst kormányzóvá való választása alkalmából. Az, egész nemzet nevében köszönetének és elismerésének adott kifejezést a hazafias és kiváló szolgálatokért, amiket Horthy Miklós a háború alatt és az azután következő időkben is az új rend helyreállítása érdekében kifejtett. Azt az óhajtását fejezte ki, hogy a jövő nehéz munkájában is legyen mindig az alkotmány, jog és az igazság védelmezője. A kormány tagjai akár hivatalosan helyen lesznek, akár egyszerű polgárok maradnak, támogatni fogják őt munkájában. Bejelentették, hogy a kormány a mai nappal miszerióját befejezettnek tekinti és benyújtotta lemondását. Horthy Miklós köszönetet mondott a kormány eddigi működéséért. Kijelentette, hogy az az egy cél fogja őt vezetni egész működésében, hogy hazáját boldoggá terve kérte a kormányt, hogy továbbá elhatározásáig az ügyek ideiglenes vitelét vállalja el. A minisztertanács ezzel véget ért. A kormányzó kezet fogott a kabinet tagjaival, majd Lukovich Aladár háznagy kiséretében a miniszteri lejárón eltávozoott és csukott automobilján elrobogod a főhadiszállásra. Amikor bent a teremben az elnök, újra megnyitotta az ülést, Husszár Károly miniszterelnök állt föl és bejelentette, hogy az ideiglenes kormánynak most már csak egy feladata van: törvénybe iktatni a kormányzóválasztást. Egyúttal benyújtotta az erre vonatkozó törvényjavaslatot, amit sürgős jelentésététel végett a közjogi bizottságinak adtak ki, amely déliszámfi ülésén a javaslatot el is fogada. A mai ülés jegyzőkönyvét időnyerés céljából már nem hitelesítették és a következő üllés idejét március 2-án, délelőtt tíz óráira tűzték ki. Egy óra húsz perckor ért véget a magyar nemzetgyűlés históriai jelentőségű mai illése, amiről az unokáink könyvből forrtak tanulni és amár annyi balszerencse után mint egy jobb jövő első,, igaz ígéretét mi boldog reménységgel t mlhattukk végig. Törvényjavaslata a kormányzó megválasztási és A nemzetgyűlés mg inyolvta azokat a nagy érdemeket, amelyescat nagybányai Horthy Miklós ur, volt peNáaiffikaltén Horthy Miklós. Csak semimi szóvirágot most Magyarország negyedik kormányzójáról, Holt Miklósról... A virágot odaszóltuk fehér nak táncos patái alá az esőverti vános kövezetén, egy szomorú őszi vasárnap felhői alatt; szó és toll sokszor fköszöntetta azóta a fővezért egy szebb tavan, utánpedő télben. Mia márciust írunk már az allya hónapját, a kék égről tisztult szikely reménységének napja süt és Horthy M nos, a Szilágyi Mihály örökébe lépve áll a nemzet szine előtt Csak semmi szóvirágot most a kormányzóról, aki nem regényhős, hanem providenciát is követe a magyarok istenének". Ne idézzük a históriát: mindnyájan tudjuk, kik voltak azok, akik világot gyújtottak a Bötétben és jöttek, mert jönniök kellett és cselekedtek, hogy hálás tisztelettel irja föl nevüket a krónikás. Kenderesem született és most ötvenkét esztendős. Születni nem erény, — Hollókő fiának homályfödte bölcsője mellett épp oly kevéssé sejtette a nemzeti géniusz, mi less Szibmnyáui Jankból, mint ahogy a tiszaparti kúriában nem gondolt rá senki, milyen magas polcra tétetik egykor a szöghajú Miklósba, nemes, nemzetes és vitézlő nagybányai Horthy István legkisebbik fia. Születni nem erény, de a vér sem válik vízzé és az allszcálatos alföldi tanyák levegőjéban is bódító varázs van, ami tervére ül a gyermeknek. És ha rém is akarná, akkor is elkísérné a kadetiskola idegen szagú padjaiba, a toiver sós ködébe, az udvar cerijinmás világába. De a negyvennyolcasoknak, a hevesi balközép vezérének, a ríván kálvinistának fia lelke egész szeresével vitte magával mindenhová az Alföld csókját és a Novarra hídját az apja vére festette pirosra az otrantói szorosban ... Ne ismételjük a tegnap történetét. A világháború epilógusát külön fejezet illeti a történelemben és mi, akik végi°wtuk ezt a másfél évet, ma enyhülő szível nézünk föl a kormányzó alakjára. A szemünk szögletében még ott maradt egy könnycsepp, de az ajkunk már mosolyra merészkedik, amikor éljent kiált Horthy Miklósra. Nem tömjénező hódolattal, nem szolgalelkű hajlongással, hanem fölszegett fejjel és büszke elégültséggel, hogy íme, amikor kellett, újra akadt és közülünk akadt, aki méltó rá, hogy kormányozza az országot. A nemzet megismerte a fővezért és megismervén, szeretni és tisztelni tanulta. És most, amikor a kormánypálcával kezében Buda ormára áll, olyan, mint a trránitból faragott szobor. Nem kereste ezt a helyet Szárnysegédének mér csütörtökön is azt mondta, hogy nem vállalja a feladatot. De a nemzet, az egyetlen nagyobb ur ulta e hazában, parancsolt és neki engedelmeskednie kellett. Neki, aki mindig félt a gondolattól, hogy törtetőnek látnak, föl kellett lépnie a szirttetőre, ahol a törökverő állt egykor őtt és ahol a Kossuth lelke lolog csillaszos éjszakákon a bástya fokán. Ki kellett állnia, mert 1920-ban ő a legnagyobb magyar. Igazságos és törvény tisztei és ha csak ez a két erénye volna is Armigodiem kiírhatná reá sorsát Maryarország. De nemcsak gáres és flem nélkül van lovrs? Ő,"hanem rem vigár fi egybe", az új idők szélesen látó embere. Ha német, argol, francia, olasz, spanyol feresi föl, a nyelvükön beszél velük. Ő maga mondja, hogy demokrata, olyan, mint bárki Magyarországban és Horthy szavában már megtanulhatott hinni a magyar. A forradalom szavát is meg tudja érteni, ha igazságos és nemzeti. Ott volt ő az ifju-törökök revoluciójánál Stambulban és az osztrák-magyar flotta stationerjének lelke megértette egy r-tezénesetlen nemzet igazát. Markáns alakja, kemény, napsütötte arcának vonásai már beleékelődtek" a nemzet és a társadalom tudatába. Tudjuk róla, hogy kevésszavú, tizenhárompróbás magyar, aki többet gondolkodik, mint beszél , mindig előbb gondolkodik, semmint cselekedjék. Ha harag bántja, egészen szótalan lesz, csak a szeme sötétlik, mint a borulat, de fölindult állapotában sohasem intézkedik, meghallgatás nélkül Ferkét ítél. Kinoman ügyel minden olyan dologra, ami a férfibecsületet rongálja. A végletekig menő apróléossággal követeli meg a pénzgyűjtésekről szóló kimutatásokat. Protekciót — ezt húszuk alá — nem ismer. Akárkinek az ajánlatával érkezzék hozzá valami kérvény, minden fzeljegyzés nélkül osztatja ki a referensnek. Ízig-vérig úr, gavallér, mint az apja volt. Megvan benne a nagy embereket jellemző az a tulajdonság, hogy aki egyszer megnyerte a bizalmát, nem ejti el új jövevények kedvéért. Ma is azok vannak a környezetében, akik Szegeden álltak az oldala mellett és Siófokon át a Gellért-szállóba kísérték. Elsősorban Berzeviczy Béla vezérkari főnök és a sárkeresztúri Magasházy kapitány, a szárnysegéd, aki árnyékként kíséri minden lépését. Horthy Miklós nem kereste ezt a ritka, századokban egyszer ismétlődő kitüntetést. És akkor, amikor már nem térhetett ki előle és szólnia kellett arról is, hogy hol fog PESTI HÍRLAP 1920. március 2., kedd. gernagy, a magyar nemzeti hadsereg fővezére, a II. osztályú katonai érdemkereszt tulajdonosa, a Lipót-rend és a III. osztályú vaskoronarend lovagja, a III. osztályú katonai érdemkereszt, a bronz katonai érdemérem, a Károly csapatkereszt és a sebesülési érem tulajdonosa, a háború nehéz küzdelmei között, a haza védelmében, majd a nemzeti hadsereg megszervezésével a belső rend és biztonság helyreállításában és fentartásában és így a pusztulás és végenyészet szélére juttott ország megmentésében szerzett , áthatva attól a bizalomtól, hogy a nemzetet súlyos megpróbáltatások között a nemzetgyűléssel egyetértésben az alkotmányosság ösvényén megerősödés, fejlődés felé fogja vezetni, öt titkos szavazással 141 nzavazatból 131 szavazattal Magyarország kormányzójává választotta s miután Horthy Miklós úr a kormányzói esküt a nemzetgyűlés ünnepélyes ülésében 1920. évi március hó 1. napján letette, a nem-' zetgyűlés őt a kormányzói tisztbe beiktatta. Ennélfogva a nemzetgyűlés -közi VH—határozott: 1. §. A nemzetgyűlés nagybányai Horthy Miklós urnak Magyarország kormányzójává történt megválasztását ezennel törvénybe iktatja. 2. §. A nemzetgyűlés a főméltóságú kormányzó úr részére évi 3 millió korona tiszthetdíjat állapit meg. 8. §. Ez a törvény kihirdetésének napján azonnal életbe lép. Budapest, 1920 március 1-én. Huszár Károly & k. A Huszár-kormány beadta lemondását. A kormányalakítás folyamata — A kormányzói hatáskör kibővítése A kormányzó tisztének ma történt betöltésének pillanatában Binzár Károly miniszterelnök beadta Horthy Miklós kormányzónak a maga és kabinetjének lemondását. A kormányzó a Huszár-minisztérium lemondását tudomásul vette, ugyanakkor azonban megbízta a lemondó kormányt, hogy az ügyeket egyelőre tovább vezesse. A Huszár-kormány a legziláltabb és legnehezebb viszonyok között vállalta a nemzeti állam újjáépítésének munkáját. Megállapíthatjuk: őrizetlenül és jóirdulattal dol-