Pesti Hírlap, 1920. március (42. évfolyam, 53-78. szám)

1920-03-02 / 53. szám

Vázolta ezután Herczeg Ferenc, hogy a ligának kétféle célja van: emberbaráti és kultu­rális. Emberbaráti célját abban látja, hogy a bujdosó, kiüldözött honfitársakat segíteni kell. Ha Európa hidegen nézi azt az égbekiáltó gya­lázatot, hogy embereket kiüldöznek lakóhelyük­ről és nyomorúságba taszítanak, mert magya­roknak vallják magukat, akkor nekünk nem sza­bad cserben hagyni véreinket, akik értünk szen­vedtek, akik a magyarságnak mártírjai. Tehát a ligának igen nagy és súlyos kötelességei lesz­nek. Kulturális téren szükségesnek tartom, hogy a Liga részt vegyem a magyar közvélemény irá­nyí­tásába­n abban az irányban, hogy a nemzeti érzés Magyarországon elmélyedjen. A nemzeti érzés alatt nem a szavaló, szónokló, sírva vigadó magyarságot értem, hanem azt a nemzeti szoli­daritást, amely minden magyart testvérré és sze­rető társává tesz. Beszédét azzal fejezte be, hogy bízik az újabb ezer évben, hisz az örök Is­tenben és hisz Magyarország dicsőséges föltá­m­a­dásában. A zajos éljemzéssel és tapssal fogadott be­széd után Köttevényi Nagy Olivér tartalmas be­szédben vázolta a Liga céljait. Lányi Márton a nemzeti gondolat térhódításáról tartott előadást. Steuer György államtitkár hosszabb beszédben foglalkozott a­­magyarok és szerbek egymásra­utaltságával. Hangoztatta, hogy biztosítani kell nemzeti kisebbségek jogosult népfaji és kultu­ss érdekeit és a nemzeti kisebbségeknek a ma­gyarsággal való érzelmi és lelki egységeit. A ma­gyar nép az osztrák diplomácia ügyefogyottsá­gán­ak kiszolgáltatva, a szerb nép pedig az orosz pánszlávizmus lidércfényétől ellkárpáz­tatva egye­netlenségbe és viszályba került egymással. Ez a két szabadságszerető nép most rabláncaiból fel­szabadulva együttműködésre van hivatva, de ezt csak a népszabadság és a kultúra megóvása és a ma­gyar állam területi integritása alapján lehet elérni. Molnár József elnök indítványára egy­hangú lelkesedéssel elhatározták, hogy az ala­kuló gyűlésből táviratilag üdvözlik a magyar nemzeti kormányt és Horthy Miklós fővezért. Ez­után megválasztották a tisztikart. A Liga elnö­kévé Klug Pétert, a szegedi siketnéma intézet igazgatóját, választották meg, majd a választ­mányt és igazgatóságot állították össze nagy­részt azokból, akiket a szerb, oláh megszállók a Bánátiból, Bácskából és Erdélyből elűzték. A megválasztott tisztikart a budapesti kiküldöttek üdvözölték, majd Zadravec István tábori püspök mondotta el záróbeszédét. Gyújtó hatású szónok­latában felhívta a hallgatóságot, hogy prudenciá­val, okossággal kezelje az irredentizmust. De ha majd eljön az idő, ütni fog az óra, akkor ha fegy­verünk nem is lesz, karmainkat növeljük meg és úgy valósítjuk meg azt, hogy a megszállók kezét torkunkról levegyük. Este a színházban díszelőadás volt, amely alkalommal Herczeg Ferenc nagyhatású színmű­vét, A fekete lovast adták. PESTI HÍRLAP 1920. március 2., kedd. A magyar kérdés és a pol­itikai helyzet. Londoni meghívás eshetőségei. — A Pesti Hirlap kiküldött munkatársától. — Neuilly (Chateau de Madrid) február 26. Addig az időpontig, amíg ezeket a sorokat­­rom, a magyar delegációnak még mindig m­i­z­esen semmiféle biztos támpontja arra nézte, hogy megvalósul az az eshetőség, amelyire a minap a „Le Tem­ps" megemlékezett, megírván, hogy a magyar delegáció esetlege meghispis­t kap Ixindonba. A delegáció most az intensívválaszra várakozik, azonban — ha nincsenek is túlzó re­ményeink s a most folyó béke­tárgyal­ásoktól nem sok jót várunk — mindaddig, amíg ez a válasz meg nem érkezik számolnunk lehet az­zal az eshetőséggel, hogy ez a meghívás még mindig megérkezhetik. Itt nem szabad figyel­men kívül hagyni, hogy a „Le Temps", amelyik ezt az eshetőséget megemlítette, közel áll a fran­cia külügyminisztériumhoz s mindezideig a ma­gyar ügyekkel szemben meglehetős rosszindu­latot tanúsított. Az kétségtelen, hogy a világpolitikai helyzet nem zárja ki azt, hogy a magyar béketárgyalások fo­lyamán ilyen fordulat bekövetkezhessék. Mindaddig, amíg Franciaországban Cle­menceau állt az ügyek élén és Párisban az ötös tanács működött, tudtuk azt, hogy melyik fó­rum az, amelyik a világ sorsát intézi? Akkor, amikor Amerika visszavonulásával az ötös ta­nács négyes tanácscsá zsugorodott össze, már megrendült ez a bizonyosság, Clemenceau bukása pedig egészen új helyzetet teremtett. Párisban megalakult a nagykövetek konferenciája, ame­lyik tom­a szerint átvette a négyes tanács intéz­kedési jogát. Ez azonban csak formaszerinti megoldás volt, a valóságban ma­ már nagyon ne­héz megállapítani azt, hogy ki a béke ura? Mind­addig, amíg Franciaország élén állott, Clemen­ceau volt, aki a maga szívós és vad erélyével Wilson és Lloyd­ George ellenére is keresztül tudta vinni a maga akaratát. Az ő bukása óta azonban a legfontosabb tanácskozások súlypont­ja Londonba helyeződött át. Mintha egy nagyon ügyes angol taktika céljait látnók itt kibonta­kozni. A német, az osztrák, a bolgár békét még Párisban kötötték meg, a magyar békedelegáció is Parisba kapott meghívást. Mindezek a kér­dések azonban csak második sorban érdekelték Angliát, míg a békeprogramm most következő része, a török­ béke ügye nagyon is az angol­világpolitika elevenébe vág. A „Le Temps" és a „Times" között éles polémia folyik a török kér­désbeA „La Temps" pártfogásába veszi a törököket és meg akarja hagyni őket Konstan­tinápolyban, míg a „Times" azt követeli, hogy a törököket Európa földjéről ki kell szorítani. A „Le Temps"* emellett presztízskérdést csinál abból hogy a Fekete tengereik angol hajók a­­ngol c­apatokkal jelentek meg, amelyek állí­tólag arra valóak, hogy Törökországot szükség l­­étét­ a szerződés aláírására kényszerítsék. Az 82 fős taktika az angol presztízs érdekében mint­ha am törekednék, hogy a török békét már T •••"donkan tárgyalják s mintha ebben a pil­la­nt­ban e Lloyd-George presztízse kezdene ér­­vá,ige ülni. Azonban meddig a Lloyd-George presztízse? Egész sereg jelenség arra mutat, hogy Lloyd-Geor­ge személyes befolyása sa­ját országában is tünedező­ben van. Lloyd-George népszerűsége Angliában ma meglehetősen ingadozik. És ennek két oka van. Az egyik ok az, hogy Lloyd­ George, mint Ang­lia világhatalmának képviselője, Párisban meg­hódolt a francia revans-eszme és imperializmus békecéljai előtt Ez ellen föllázad az angol nem­zeti önérzet. A másik ok az, hogy Angliában ma már a legerősebb agitáció folyik az erőszakos és igazságtalan békék sorozata ellen és Lloyd-Geor­ge-ot felelőssé teszik azért, hogy ezekhez az új háborúk és új zavarok magvát elvető békék­hez hozzájárult. Lloyd-George ellen az Asquith vezérlete alatt áló liberálisok és a munkások pártja, a Labour Party részéről folyik a leghevesebb agi­táció. A Labour Party a röpiratok áradatával ostromolja a Lloyd-George nevével összekötött erőszakos békék­­rendszerét. Norman Angell az erőszakos béke gazdasági következményeivel mutatja ki a párisi békemű tarthatatlanságát. Joseph King pedig maró szatírával mutatja ki azt a hipokrízist, amelyik ebben az alkotásban megnyilatkozik. A Labour Paty röpiratainak nagy sikerük volt­ az angol könyvpiacon. Asquith pedig, aki a Párisban kötött békék revíziójának a programmjával lépett föl képviselőnek, tud­valevően óriási többséggel került be a parla­mentbe. Az angol viszonyok ismerői számolnak az­zal a lehetőséggel, hogy Lloyd­ George egyik vagy másik kérdésben a parlamentben kisebb­ségben marad és akkor vagy új választásoknak i­s kell elkövetkezniük, vagy új parlamenti orien­tálódásnak, amelyikben már a Labour Party és a liberális párt is szerephez juthat. Mulasztás volna, ha itt nem jegyeznék föl, hogy más entente-ors­zágokban is egyre erő­sebb közvélemény nyilatkozik meg az erőszakos és igazságtalan békék rend­szere ellen. Ide, vezethető vissza az, hogy Wilson elve­szítette népszerűségét s az amerikai szenátus még minidig nem ratifikálta a német békét És ide vezethető vissza, hogy még itt, Franciaor­ságban is észlelhető bizonyos fokú meghiggadás. Már most az a kérdés, hogy a világpoliti­kai helyzetnek ilyen alakulá­sából milyen elő­nyöket várhatunk a magyar béke szempontjá­ból? Elég nyomatékosan nem, lehet óvni a­ ma­gyar közvéleményt a túlzott reménységektől. Kétségtelen, hogy itt egy olyan folyamat meg­indulását észlelhetjük, amelyik kedvezőbb at­moszférát fog teremteni a mag­yar kérdés megíté­lésére, de ne téveszszük el szem elől a követke­ző szempontokat: 1. Ez a kedvező atmoszféra talán csak las­san, hosszú idő m­úlva fog kialakulni, míg a ma­gyar béke a ma napirenden levő legsürgősebb kérdések között szerepel. 2. Az entente-kormányok ígéretekkel köte­lezték le magukat a velünk szomszédos népek legtúlzóbb igényeinek kielégítésére s ennek­ az ígéretnek az ereje akkor is köti őket, ha, — amint jelek vannak rá — maguk is érzik az ellenünk elkövetett igazságtalanság lehetetlen és tarthatatlan voltát. 3. A kormányok mellett számolni kell a köz­véleménynyel, az entente-államok közvélemé­nye pedig mai nap is nagy többségben ellensé­ges velünk szemben. Ez a rosszindulat ellensé­geink évtizedes agitációs munkájának a sikere, amit — bár e tekintetben sem hiányoznak a ked­vező jelek — eddig az ideig még nem sikerülhe­tett ellensúlyozni. .. Anglia számára Magyarország ügye na­gyon alárendelt­ kérdés s ha mutatkozik­ is va­lami jóakarat irányunkban, a titkos diplomáciai tárgyalások során mindig meglesz benne a haj­landóság arra, hogy ezt a jóakaratot kisázsiai, vagy gyarmati rekompenzációk fejében, vagy ta­lán anélkül is, föláldozza. Mindezek te­k­intetbe vételével, még azt se­m szabadna döntő fordulatnak tekintenünk, ha csakugyan meghívást kapnánk Londonba. Lehet, hogy ez sem volna egyéb, mint az angol presz­tízs előtérbe nyomulásának újabb tünete, ami végeredményben nagyon kevés hatással volna a bélsfövételekre. Benda Jenő II legfelsőbb tanács ragaszkodik a magyar béketervezethez. Par­s, márc. 1. (A Pesti Hírlap tát£ h­atig tudósítása.) A Londonban­ ülése^r­ leg­felsőbb tanács szombati ülésében Ít Manyar­országnak a románok által való^tmintesével foglalkozott. A román kormány saját pa­rancsnokainak­ ellenállására hivatkozik, ami az általa megígért kiürítést késlelteti. Vaj­da­ Vojvoda miniszterelnök kijelentette, hogy csak az esetben, ha a románok bessz­arábiai igényeit lehetőleg gyorsan kielégí­tik, juthat abba a helyzetbe, hogy a pa­rancsnokokat engedelmességre kényszerít­se. A legfelsőbb tanács nem adott a román miniszterelnöknek végleges választ. A leg­felsőbb tanács foglalkozott Magyarország­nak a békejegyzékére adott, válaszával is. A legfelsőbb tanács lényegében ragaszkodik a béketervezethez, különösen a területáten­­gedésekre vonatkozó szakaszokhoz. A nemzeti hadsereg előnyomulása. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A­­magyar nemzeti hadsereg csapatrészei folyó hó 28-án Kunhegyest és Etyeket szállották meg. Miután a román csapatok a Karcag—Xörös-torkolat­vonal­tól csak március 2-án vonulnak vissza, saját csa­pataink előnyomulása ezen napig szünetel. A lassúsággal vádolt békekonferencia- Neuilly, márc. 1. A Newryork Herald kor­holja a békeértekezletet azért, hogy oly lassan adja meg válaszát a magyar ellenjavaslatra és ezzel a versaillesi békeszerződés egyes rendelke­zéseinek, különösen a Dunára vonatkozó intéz­kedéseknek végrehajtását késlelteti. A magyar válaszjegyzékek hatalmas tömeget alkotnak, a­melyekre egy hónapig kellene kidolgozni a taszt. A nagykövetek tanácsa mérsékletre inti Romániát. Neuilly, márc. 1. A Newyork Herald értesü­lése szerint a nagykövetek tanácsa Elhatározta, hogy azoknak a magyar tiszteknek és polgári egyéneknek ügyében, akiket a románok a meg­szállott területen halálra ítéltek, mérsékletre hív­ják fel a román kormányt. Románia nem kap kölcsönt Bukarest, március 1. Az Adeverul jelenti: Vlad Aurél volt pénzügyminiszter kijelentette a tervezett külföldi kölcsönre vonatkozóan, hogy a kölcsön sikerének kevés kilátása van, mert a kormány erősen elhatárolta, hogy a követelt gazdasági engedmények közül egyet sem ad meg, még akkor sem­, ha ezzel a román valuta további esését idézi elő. A­ román reakció garázdálkodása Genf, febr. 28. A Humanáté február 24-i száma borzalmas adatokat közül a román reak­ció garázdálkodásáról. A lap szerint a politikai elítéltek száma megh­aladja a százezret. A hadi­törvényszékek ezerszámra ítél­nek el ártatlan em­bereket. Nemrégen nyolc gyermeket ítéltek el összesen 96 esztendei fogházbüntetésre. Aki nincs megelégedve a román okkupációval, egyszerűen beledobják a Dnyeszterbe. Inculet és Ciugareanu miniszterek kijelentették a parlamentben, hogy büszkék ezekre az eseményekre. A magyar fog­lyok ezerszámra pusztulnak el a hóban és faa.

Next