Pesti Hírlap, 1920. március (42. évfolyam, 53-78. szám)

1920-03-26 / 74. szám

1920. március 26., péntek. PESTI HIRLAP A zalalövői kerületben, amely Haller Ist­ván lemondása folytán üresedett meg, dr Fer­ts­ák Gyula (KNE.), Mándoky Sándor (kisg.) és Kellner László (blokkon kivüli ker. szoc.) küzdenek a mandátumért. A hadifoglyok hazaszállítása. A Szibériába küldött magyar bizottság­ fel­adata. — Tárgyalások Szovjet-Oroszországgal a magyar hadifoglyok h­azaengedése érdekében. — A Pesti Hirlap kiküldő­­ munkatársától. — Neuilly (Chateau de Madrid), március. A magyar békedelegációnak eddig úgyszól­ván egyetlen eredménye az, hogy az entente-nál engedményeket sikerült elérni a magyar hadi­foglyok ügyében. E tekintetben különösen nagy horderejű dolog az, hogy magyar bizottságot küldhetünk ki Szibériába abból a célból, hogy ez a bizottság ott a magyar hadifoglyok hazaszál­lításának a megszervezését azonnal megkezdje. A bizottság egyik tagjául Dell' Adami Géza szá­zados van kiszemelve, aki egy év óta Svájcban a genfi vörös kereszt mellett működött, mint a ma­gyar kormány megbízottja. Dell' Adami három és fél éven keresztül maga is orosz hadifogoly volt, tehát alaposan ismeri az ottani állapotokat. Hatszor szökött meg a fogságából, amíg végül európai Oroszországon és Bresztlitovszkon ke­resztül sikerült hazaérkeznie. Egy előző szö­kési kísérlete alkalmával már átjutott Japánba, a japánok azonban újra visszaadták az oro­szoknak. Az entente engedélyének megkapása után Dell' Adami sürgönyi meghívást kapott a Char­teau de Madridba, hogy ott missziója ügyében a megfelelő információkat megkapja. A százados — két napi itt időzés után — ma este utazik vissza Budapestre. Az oroszországi fogolykér­dés mai állásáról a következőket sikerült meg­tudnom : Szibériában körülbelül százezerre tehető a színmagyar hadifoglyok száma. Legalább ugyanannyi, mint a még ott sínylődő osztrákok és németek együttvéve. Az tudvalevő, hogy a régi monarchia cseh, román, szerb stb. anya­nyelvű foglyai már régen visszakapták szabad­ságukat. A Szibériában levő magyar hadifoglyok két részre oszthatók. Az egyik Kelet-Szibériában olyan területen levő fogolytáborokban él, ame­lyek kívül esnek a vörös uralom határain. A másik Szibéria többi részében s Oroszország ázsiai és európai tartományaiban várja a sza­badulást. A keleti és nyugati fogolytáborok cso­portját több ezer kilométeres szalaggal választja el egymástól Mandzsúria, ahol soha sem voltak fogolytáborok. A magyar hadifoglyok ügyében a legfontosabb kérdés­ a szállító eszközök problé­mája. A Mandzsúriától keletre levő rész valószí­nűleg tengeri úton tér vissza Magyarországra, a Mandzsúriától nyugatra levő hadifoglyok pe­dig Moszkván keresztül, szárazföldön utaznak haza. Természetes, hogy erre nézve semmit sem lehet előre mondani; még azt sem tudjuk, hogy a foglyok nagyobbik részét melyik irányban fog­ják elindítani. Ez teljesen a viszonyok alakulá­sától s a pillanatnyi helyzet lehetőségeitől függ. A Szibériába küldött bizottság két tagból fog állani. Dell' Adami társa előreláthatólag Kovács törzsorvos lesz. Útjuk célja Vladivosztok, ahova valószínűleg Amerikán keresztül utaznak. Fel­adatuk az lesz, hogy a hadifoglyok tengeri úton való hazaszállítását megszervezz­ék és irányítsák. Remélni lehet, hogy Kelet-Szibériában levő hadi­foglyaink még ebben az évben hazakerülnek Ma­gyarországba. Maradna a Szovjet-Oroszországban levő hadifoglyok kérdése. A magyar közvélemény éppen ezeknek a szerencséteneknek a sorsa, iránt viseltetik a legnagyobb aggodalommal, akik már a negyedik évet töltik egy forrongó ország anarchikus viszonyai között Van-e klátás arra, hogy ezek a magyar hadifoglyok is hamarosan haza kerüljenek? Információim szerint kilátás van rá, bárha számolnunk kell azzal, hogy az ilyen nehéz kérdés elintézése sok véletlen ténye­zőből függ. A nemzetközi Vörös Kereszt megbí­zásából dr Frick svájci orvos éppen a legutolsó napokban utazott el Révaiba, hogy ott tárgyalá­sokat kezdjen az orosz­ kormány megbízottaival. Frick magyar részről is megkapta a szükséges felhatalmazást, megfelelő pénzzel is elláttuk. Oroszországban sínylődő magyar véreink érde­kében reméljük, hogy ezek a tárgyalások meg­felelő eredménynyel fognak járni. A magyar hadifoglyok hazaszállítását a német és orosz hadifoglyok kicserélésével akar­juk kombinálni. Németországban még mindig kö­rülbelül 250.000 orosz hadifogoly van, míg az Oroszországban levő német hadifoglyok ennek a számnak körülbelül csak az egyharmadát teszik ki. A német és orosz hadifoglyok cseréjét közve­títő vonatoknak kétharmad része tehát mindig üresen térne vissza Németországba. Ha erre nézve a német és az orosz kormányokkal meg­egyezésre jutunk, ezeket az üresen maradó vona­tokat akarjuk kihasználni arra, hogy rajtuk a magyar hadifoglyokat hazaszállítsuk. Úgy a szá­­­­razföldi, mint a tengeri hazaszállítás tekinteté­ben azonban még hatalmas akadályokat kell le­küzdenünk. Legnagyobb nehézségünk:­­ pénz­kérdés, a magyar állam szegénysége, amit még kirívóbbá tesz valutánk rosszasága. Ezt a problé­­mát a magyar állam nem oldhatja meg a ma­gyar társadalom nagyobbszabású áldozatkész­sége nélkül. Az egész nemzet szégyene volna, ha — egyszerűen pénzkérdés miatt — ezeknek a szerencsétleneknek még egy telet kel­lene tölteniök az anarchia görcsös vonaglásai között vajúdó Oroszországban. Benda Jeni, mást, mintha a finom elemérem feleslegessé vált volna köztük és a vízi táncok szabálytalan rit­musára élvezték volna a hűsítő hullámokat. És ebben a jókedvű tömegben egyszerre csak megpillantottam a tegnapi leányt Az arcán kívül a járásáról, a termetéről is megismertem volna, pedig most zöld és minden más blúz nél­kül, szoros és kecses, egyszerű fekete fürdőtrikó volt a testén, sőt éppen ez a mintegy kristályba metszett sz­obor-termet volt a le­g­jobb ismertető­jel. Még nem lehetett a vízben, a mezítelen lába a part legszélét járta és csendes beszélgetésbe volt merülve egy fiatal emberrel. Őt is mindjárt megismertem. Ez lesz az a tegnap említett satnya kis monoklis. Így, kettesben, egymás mellett és főleg fürdő-dresszben nagyon furcsán festettek: a fejedelmi termetű leány és a jóval alacsonyabb, vékonytestű legény. Szinte kiabált a nagy ellen­tétük, a külső formáikban való különbség, mégis, rájuk kellett néznem, meg kellett érezni, hogy mi köti őket egymáshoz. A kezdődő és még fej­lődő szerelmesek minden lépéséből, szavából meg lehet látni a szívüket, én csak láttam őket­, mest­erb­ől, de a sétájuk, diszkrét taglejtéseik, amivel beszédjüket kísérték, mindent megmagyarázott. Ott sétáltak a parton, a kabinok, a fürdő oszlo­pai között anélkül, hogy a többi emberrel, a víz­zel törődtek volna. Beszélgettek, bizonyára egy­más szavát itták és a gondolataikkal csókolóz­tak, aztán jó sokára belementek a vízbe. A leány­nak gyönyörű, erősre épített finom teste remegett a tenger kellemes hidegségétől, bokáját, térdét félve, lassan engedte oda a víznek, az ajka nyitva volt, a szoros trikó feszült a mellén, amint a víz felpaskolt mindig magasabbra száraz testére és akkor a fiatalember finoman és gavalléros moz­dulattal megfogta a kezét és úgy vezette beljebb, mélyebbről Páris, márc. 25. Az angol alsóház hétfői ülésén Holmsworth külügyi alállamtitkár egy hozzá intézett interpellációra a következő kijelen­téseket tette: — A szovjeturalom alatt Magyarországon nem voltak rendes miniszterek. A közigazgatást úgynevezett népbiztosok intézték, akiknek száma körülbelül ötvenre rúgott. Angolország budapesti főmegbizottjának jelentése szerint a népbiztosok túlnyomó része elmenekült, a Magyarországon maradt tizennégy népbiztos fogságban van. Az eljárás folyik ellenük gyilkosság, pénzhamisítás, ra­blás, lázadás, erkölcstelen tanúk hirdetése és más vádak alapján. A vád minden egyes esetben más és más, aszerint, hogy az illető népbiztos mit követett el. Valamennyit vádolják azonban pénz­hamisítással és budapesti értesülteünk szerint ez a vád megáll és jogi alapon nyugszik. Budapesti főmegbízottunknak nem tartozik hatáskörébe az, hogy beleavatkozzék a bírói el­járás rendes menetébe, sőt a magyar alkotmány a magyar kormányt is eltiltja attól, hogy az igazságszolgáltatásba közvetlenül belenyúljon. Kenworthy képviselő kérdi a kormányt, vajon Kun Béla idejében a szövetségeseknek Bu­dapesten működő megbízottai nem léptek-e si­kerrel közbe az akkori ítéletek mérséklése érde­kében és vajon Angolországnak magyarországi megbízottja nem léphetne-e fel erélyesebben an­nak a kormánynak ténykedéseivel szemben. Ebből a mozdulatból magából láttam, hogy ez mér nem is vonzalom, ez már a szerelem. És hirtelen, szemtelenül feltolan­odott az a kérdés, hogy micsoda szerelemnek, milyen erős szerelem­nek kelle­tt itt kifejlődni, amelyik a külsőségeik ilyen drasztikus formái mellett is meg tudott erő­södni. Jó, jó, a szerelem mély, szent dolog, a lélek misztériuma st­b., de elvégre is — legalább a magam pogány gondolkozása szerint — a test­nek is csa­k van köze hozzá. Eszembe jutott egy izzadt kéz, ami egyszer, alaposan és azonnal ki­ábrándított egy leányból, aki igazán szép volt, i©azán tetszett nekem, futottam utána, mindaddig, amíg azu­án megismertem és a felém nyújtott keze nedvességével elrontott mindent. A szerelemről hirdetett frázisok és máshogy festenek a való­ságban és mennél inkább frázisban beszélnek egy szerelemről, annál inkább szüksége van annak a poézisra és illúzióra. Egy báli éjszakán, egy holdvilágos estén, illat, zene, virág, ruha és min­denféle más eszköz könnyen hozza össze a szí­veket, itt a­zonban, a tenger szélén, a meztelen uniformisos emberek között hogy szerethet bele egy ideálisan szép és tökéletes testű leány ebbe a vékonydongájú legénybe? Bent jártak a kék tenger vizében, már alig láttam őket, de éreztem, hogy ezek már a maguk útján fognak menni mindig, magam pedig a kö­rülöttem ugrándozó, tetszelgő, hiúskodó és kacér női teremtések között kedvetlenül gondoltam arra, hogy nem lehet elvvel, tervvel indulni a vadá­szatra. Nincs nekem előnyöm senki fölött, a sat­nya monoklisok könnyen ülnek ki a helyemből, ha az az ostoba érzé­s jön és hiába keresem a legszebbet, talán éppen a legcsúnyábbnál fog kel­leni megállanom, ha az az ostoba, szent áhíto­zott érzés megérkezik. 3 „A gazemberek szovjetje." — Vita az angol alsóházban a magyarországi kommunizmusról, a­ melynek megalakításáért mi, angolok, vagyunk felelősek? Harmsworth alállamtitkár: Azt hiszem, a tisztelt képviselő úr kérdésének első fele helyes, kérdésének második részére azonban nem mondhatok mást, mint amit az előbb mondot­tam. Kenworthy: Kérdem a miniszterelnök urat, akihez tulajdonképen interpellációm szól, hogy nem lehetne-e valamit tenni azoknak az embereknek megmentése érdekében, akik ellen a mostani ítéletek szólnak? Lloyd­ George miniszterelnök erre a kér­désre nem ad választ. Kenworthy képviselő kérdi azután, vájjon a szibériai magyar hadifoglyok haza­szállítása érdekében történte­k-e újabb lépések és várjon a legfelsőbb tanács küld-e segítséget ezeknek a szerencsétleneknek arra az időre is, a­mit a behajózásra várnak. Harmsworth alállamtitkár kijelenti, hogy a hadifoglyok hazaszállításának és támogatásának üg­yét a népszövetség vette a kezébe és az ango­l kormány a maga részéről mindez tőle telhető támogatást meg fog szerezni, mihelyt a népszö­vetség konkrét javaslatokat tesz. A Morning Post Harmsworth al állam­titkár­nak a volt magyar szovjetekre vonatkozó vála­szát ezen a címen közli: „A gazemberek szov­jetje." • A Bánát kérdésében még nincs döntés. Bécs, márc. 25. A horvát-szerb-szlovén ki­rályság diplomáciai képviselete fölhatalmazást kapott arra, hogy a román sajtóirodának azt a hírét, mely szerint a legfelsőbb tanács a Bánát kérdésében Románia javára döntött és hogy a Maros torkolata, továbbá Versec és Fehértem­plom városa Romániáé lesz, mint teljesen alap­talant, a leghatározottabban megcáfolja. Békedelegációnk jegyzéke a megszállott területeken történő atrocitásokról. Neuilly, márc. 25. A magyar békeküldött­ség a békeértekezletnek újabb jegyzéket nyújtott át azokról az atrocitásokról és elnyomási kísér­letekről, amelyek a megszállott területen állan­dóan megismétlődnek. A jegyzék rámutat arra, hogy noha mind a mai napig nem hallgatták meg azt a kérésünket, hogy ezekre a területekre ellenőrző bizottságot küldjenek, mégis az embe­riséggel szemben tartozó kötelességünknek is­merjük, hogy ezt a kérésünket benyújtsuk és re­méljük, hogy azt sürgősen teljesíteni fogják. Tárgyalás hadifoglyaink hazaszállításáról. Neuilly, márc. 24. A magyar békeküldött­ség többszöri sürgetés után most felhívást ka­pott arra, hogy képviseltesse magát a hadifog­­lyok hazaszállítása ügyében tartandó tárgyalás­­on. Megbizottaink Kirchner Sándor alezredes, Walter Emil tanácsos és gróf Csáky István kö­vetségi attasé, holnap a külügyminisztériumba mennek, ahol a franciák képviselőivel tárgyalni fognak a hadifoglyok hazaszállítására vonatkozó egyezmény megkötéséről.

Next