Pesti Hírlap, 1920. március (42. évfolyam, 53-78. szám)

1920-03-26 / 74. szám

1920. március 18., csütörtök. PESTI HÍRLAP fogyatékosságát, hogy január 31-én jár le az in­dítványok benyújtásának határideje és követel­tük, hogy minden évben idejekorán figyelmeztes­sék legalább a tőzsde közönségét — falragasz út­ján — erre a határidőre. Néhány napra vagy hétre azonban nem lehet a benyújtási időt leszo­rítani, mert a tagok esetleg nagyobb számú fon­tos javaslattal is vonulhatnak föl, amelyek elő­készítésére megfelelő időt kell engedni. Egy má­sik beadvány olyan tőzsdetagtól ered, akinek a Ba­badság téri házban elveszett az­­ esernyője és azt indítványozza, hogy a tanács ezért fele­lőssé t­étess­ék. Ha ilyen és hasonló éretlenségek szerepelnek a közgyűlés napirendjén, inkább azt kellene fontolóra venni, vajon van-e egyáltalán értelme az alapszabályszerű indítványozási jog­nak. Az utolsó ötven esztendőben egyetlen épkéz­láb közgyűlési javaslat sem került ki a tagok so­rából. * A felülbélyegzések határidejének magfecsosabbitása. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Az osztrák-magyar bank által kibocsátott bankjegyek feülbélyegzése tár­gyában 1700/1920. M. E. sz. alatt kiadott kormányrendelet második paragrafusa sze­rint a bankjegyek felülbélyegzés céljából való beszolgáltatásának határideje március 27-én járna le. Tekintettel arra, hogy egy­részt a közlekedési nehézségek miatt, más­részt annak folytán, hogy a Tiszántúl egyes részeinek a románok által való kiürítése még folyamatban van, a felülbélyegzési műveletnek a jelzett határidőig való lefoly­tatása nem fog megtörténhetni, a miniszté­riumi a felülbélyegzésre kitűzött határidőt április nyolcadikáig bezárólag m­eghosszab­bította. * A bútorkereskedelemben valóságos fel­fordulást vitt véghez az úgynevezett tanácsköz­társaság, amely a Budapesten és a főváros kör­zetéhez tartozó 28 község területén fekvő bútor­gyárakban és műhelyekben, továbbá bútorüzle­tekben és raktárakban levő bútorokat és lakás­berendezési tárgyakat tartozékaikkal együtt le­foglalta és a bútort igénylő magánfelek között­­létosztotta, egyúttal a­ részletfizetésre kiutalt bú­orok vételárának törlesztésére nézve szabályo­kat állapított meg. A magyar kormány az emlí­tett a törvényeink értelmében érvénytelen rendel­kezésekből keletkezett tényleges állapot rendezése t­ágott terjedelmes rendeletet tett közzé — 2273 szám alatt — a csütörtöki hivatalos lapban. A lebonyolítást felszámoló bizottság végzi. Ez­ a bi­zottság minden bútorügyletet hivatalból vizsgá­lat tárgyává tesz és szükség esetében a felek meg­hallgatása, valamint az esetleg szükségesnek mutatkozó más bizonyító eljárás lefolytatása után az ügyletet hivatalból rendezi. * A nemzeti faipar r­­t. második rendes közgyűlésén elhatározta, hogy a 818.646 koro­nányi tiszta nyereségből 10 százalék osztalék kerüljön kifizetésre, míg 150.000 korona tarta­lékolások és az alapszzabály­szerű levonások után fenm­aradjó 82.977 korona aj számlára elő­vezettessék. A szelvények április elsejétől a nemzeti takarékpénztár és bank r­­t. pénztárai­nál válthatók be. * A Mgyar Közgazda­sági Társaságban va­sárnap délelőtt 10 órakor fogja ismertetni dr Hantos Elemér államtitkár a bankjegylebélyeg­zés és kényszerkölcsön közgazdasági hatásait. * A vetőmagvak ára 100 kilogrammon,­­ kint a következő: lóheremag 5500 -6500, lucerna­mag 6200—7200, fehérheremag 9500—11.000, bí­borheremag 1250—1450, lóbab 1400—1500,­­kézi borsó 1250-1­100, szöszösbükköny 1300—1400, tavaszi bükköny 1100—1200, baltacím 1200—1300 korona. * A tenyérez- és haszonállatok hiánya foly­tán a földmivelésügyi minisztérium külön bizott­ságot küldött ki a­ vágómarhavásárokra, amely az igázásra vagy tenyésztésre még alkalmas anyagot a vásár megnyitása előtt megveszi. Eze­ket az állatokat azoknak a duna—tiszaközi és tiszántúli gazdáknak fogják eladni, kik igazoltan jelentékenyebb károsodást szenvedtek állatállo­mányukban a vörös hadseregtől, vagy a romá­noktól. * A dohány beváltási árakat a pénzü­gyi má­­ttiszter minde­i egyes nemnél és osztálynál újabb 50 százalékkal emelte. Így a szivarbori téli­ levelek ára métermázsánként 2220 korona lett, közönsé­ges levelek tiszai, debreceni, szuloki, válogatott 1850, I. a. oszt. 1380, I. b. 1160, I. oszt. 780, III. oszt 490 korona. Finom kerti levelek I. oszt 2590, II. 1770, III. 1220, középfinom 1770—780 K, debrei kerti levelek 2590—1220 K, szentand­rási muskotálylevelek 1850—810 K, kapadohány­levelek 1110—440 korona. » Zürichben a devizák megnyitá­sa tegnap ez volt: Berlin 8.10, Prága 7.55, Bres 2.80, oszt­rák lebélyegzett korona bankjegy 2.80, bélyeg­a»d­«a a.—, Ameddig a kémény füstöl. Irta: PÁSZTOR JÓZSEF. (5) — Kalácsot sütöttél? — szimatolt bel© a levegőbe Gallyas István, amint a nyitott pit­varajtó felé fordult s az asszony felé billent a feje, mintha érezte volna a testét maga mellett Az asszony szeme megcsillant. — Sütöttem. Magának. Telepöggyenek te iffet az asztalnál. S a tornád­ni álló, piros kendővel leterí­tett asztal felé mutatott, majd a kis­lányra pil­lantva mondta: — Vezesd az asztalhoz édesapád, Julika. Leültek az asztalhoz. A menyecske hozta a meleg tejet s a felszel­t kalácsot Gallyas István hörpintett a tejből, hara­pott a kel rácsból. Mikor a falatot lenyelte, a fe­lesége felé fordult, aki maga elé meredve ült az asztalnál. — Hány liter tejet ad a Virág? — Négyet. Tavaly ilyenkor adott többet se. — Ügyél még a kaláceból, édes fiam. —•­nógatta az embert az anyja. — Majd ... Most a szó jobb nékem... Jobban esik a szó ... Hát mongyátok... Mán elvesztettetek, ugy­e? Pedig írattam én leve­let, de egy se érkezett ide. Vagy nem fa­kotték el. Mit tudom én! Tehetetlen vótam én, különö­sen az első időbe. Félesztendeig a fejem se vót tiszta. — Hogy történt? — lopózott ki a szó a menyecske száján. Gallyas István feje lekókkadt.. — Hát gránát... Gránát csapott le előt­tünk. Engem csak a szele ért, de elég vót.­­Még egész életemre. Úgy kerültem muszka fogságba. Ne beszéljünk róla. Az öreg ember megszólalt: — Az ám. Ne is beszéljü­nk róla. A Gallyas István keze az asztal terítőjén babrált — Szeretném, ha elvezetnének... ha édes­apám ... Ha bejárnánk a fődet —Tán én is mék? — jussant ki a me­nyecske száján. — Hát gyere. Megindultak­— No. — Ért hozzá az asszony karja az ura vállához. — Talán én vezetném? Itt a ke­zem, István. Az ember lágyan megfogta a kezét. Éppen hogy csak érintette. Mentek, lépegettek. Az öreg beszélt: — Ez itt búzával van bevetve, emez árpá­val. Ez fát ugat. —­ Ugy­e varjú röpült föl? — kérdezte megtorpanva a vak ember. — Az, az, — hagyta helybe az öreg. — Milyen jól megérezte, — pillantott rá félénken az asszony. — Hallani hallok mindent, nagyon. Tovább lépkedtek a földek között elhúzó­dó dűlőn. — Erre jobbra. — kezdte újra az öreg — öt fertályt hozzá árendáltunk, Tar Andrásék­tul. Tudod, a tanyáig. — Még mindig üres a tanya? — Üres a. Az asszony szeme megrebbent. — A tanyán tul Csáki Lajos árendálta a fődét. — Hát nem katona­? — Nem a. Hiszen lehetett vóna az erejitül, mégis itthon maradt Benne van a gazdasági egyletbe, miegymásba. Osztán hogy olyan nagy gazdaságot vezet, hát kiszabadítják. Gallyas István bólogatott. — Az ám. Hát az ilyennek meg kell mar­­adni? A kicsiknek el kell pusztulni? Hirtelen megállt, határozott mozdulattal mutatott az üres tanya felé: — Erre van a Tar András tanyája. Az öreg megremegő hangon kérdezte: — Hát honnan tudod, fiam? Ez vállat vonz. — Tudom. Érzem. Megérzem. Nem is tu­dom hogy. Megérzem. A vak ember nem látja a napot, a fődet, a vetést, vagy a­ másik ember orcáját de sok minden olyat lát a szem­e fekete mélységibe, amit az ép szemü ember nem lát. — Tán a lelkivel lát? — sírdogált az öreg szava. — Hát avval. Az asszony elbágyadva, meghajolt testtel halait mellettük. Az ura keze rég kiszaladt a kezéből. Magától is ment bátorságosan. — A minap Pernyéséknél vótam. — kezd­te az öreg ember. — A koronát akartam köcsön­kérni. Hát eccerre csak füs­tt látok felszállani a Tar Andrásék kéményéből. Megálltam. Né­zem. Hát e mi? De nem sokáig szállt a füst. Át­ballagtam ide a tanyába, de senkit se tanultaak itthon. A bőrösgyerek bent vót a városba. — Én a szomszédba vótam, — szólt hirte­len a menyecske f­elrebbent tekintete az öreg szeme elöl. Az öreg komolyan ránézett a menyecs­kére s lassan folytatta: — Julika akkor benn vót egy hétig mí­n állunk — Ki rakhatott ott tüzet? — kérdezte egy kis csend után Gallyas István. Nem felelt rá egyik­re. Az asszony agy göröngyöt rugdosott szét a cipője orrával, az öreg szeme szemrehányással meredt felé. Gallyas István arcát egyszerre elöntötte a mosolygás. — Pacsirta! Pacsirta! — kiáltotta. — Pla­csirta száll föl a fejünk fölött Az öreg felnézett az ég felé. — Az ám. — Ugy­e nincs felleg as égen? Ül­dezte. — Egy csöpp se. Tovább ballagtak. Az öreg megállt. — Ez itt kukorica. De még hitvány. Esé kölene. !• Bal felé mutatott. — Ide gyüvőre majd árpát vessetek, fin*. Ebbe a részbe. A vak ember a fejét lehajtva lelett: — Majd, édes apám . . . — Nyul! — kiáltott az öreg. — Az a* zott fel előttünk igényesen Tar Andrásét feli szaladt. — Valami vadász ember is löhetett aki tüzelt a tanyába, — szólt hirtelen a menyecske. Az öreg rápillantott. — Az ám, Csáki Lajos le szokott vadász­gatni. — De igy tavasszal? — kérdezte Gallyas István kérdő hangon. — No, — szólt az öreg. — Akad­t CM olyan vad is. — Milyen? — Akit tavaszon vadásznak. Gallyas István az asszony felé ferdült: — Te sose lá­tod a füstöt? — Nem. — felelt elvörösödve az asszonyi — Forduljunk vissza. — mondta egy ka* hallgatás után az öreg, aztán egy párat szip­pantott a pipájából s ugy mondta: — Hanem ami igaz, az igaz, fiam. Esati jól eligazított mindent. Kinyitotta a szemit. (Folyt köv.) IRODALOM. (Minden kdn^^megrendelhető a Pesti Eblog kiadóhivatalaibanT^Hmos császár-ut 78. is Er­zsébet-körűt !) * (Hat regény.) Andorffy Mária, * néhai kedves emlékezetű irónő finomszöv­ett regénye, a Tavasz után, ez a meleg, vonzó ol­vasmány második kiadásban jelent meg. Az ára harmincöt korona. — Csermely Gyula regénye A kölcsön kapott fény, méltó alkotása a Topivil nász nagy sikert aratott kitűnő szerzőjének. Csupa lüktető elevenség, látható élet ég részig­­tező finomság ez a regény. Az ára huszon­nyolc korona. — Igazi amerikai stílü, izgalmas érdekességű bűnügyi regény Hawthorne I. F. műve, a Betörés a Manhattan-bankba, amely­nek kapós voltát ékesen bizonyítja, hogy már az ötödik kiadást éri meg magyar fordításban. Az ára tizenöt korona. — Reuter G. regénye. Egy úri leány története, a nemes romantika fé­nyét csillogtatja meg. Az ára huszonnégy ko­rona. — Rosny regénye, Az aranygyapjú és Lincoln regénye A talány, egyformán minta­szerű termékei a gazdag, egészséges képzelő erőnek. Az előbbinek huszonnégy, az utóbbinak huss korona az ára. * (Zála: Plassomus meghódítása) című re­génye mint a Rougon-Maquart-család ciklus ne­gyedik kötete, most jelent meg Kovács Zs­l­tán művészi fordításában. * (A kereskedősegédek és magántisztviselők szolgálati viszonya) címmel dr Foltényi Róbert 6* Hallóssy István kamarai tisztviselők traerkesatéesá-­ ben kézikönyv jelent meg- Ara 18 korona. * (A turistaság) minden igát felöleli a Magyar Turisták Évkönyve, amelyet egy kiváló turista Csermendy László szerkesztett. A könyv telve van a turistaságot érdeklő cikkekkel, foglalkozik a szikla* mászással, térképolvasással, meteorológiával, ha­ngu*­latos túrautakat és kirándulási terveket közöl, küUö­nösen a régi Buda szép emlékei között. Ara husz róna. * (A méhtenyésztés vezérfonalát) adta id­ős Országos Magyar Gazdasági Egyesület A jeles mun­kát Valló Árpád méhészeti főfelügyelő irta nagy szakértelemmel és világos közérthető modorban- • munkát száz kép d'szt­. Ára 40 korona. Főszerkesztő : DR. LÉGRÁDY OTT0. Feetv* szerkesztő : LEHKEY GUSZTÁV, Kiadótulajdonosok: LÉGRÁDY TESTVÉREK 7

Next