Pesti Hírlap, 1920. április (42. évfolyam, 79-104. szám)

1920-04-01 / 79. szám

I Budapest, 1920. CLffrizETf»i ARAK t Egész évw. 820 K — t Félévre ......... 110 „ — . Negyedévre 66 „ — ,, Egy hóra *>„-„ Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 80 f. Hirdetés és apróhirdetés dij­oabáa Mertet ILII é?iolyam 79. (14,192. ) szarn ^^ ^ Csütörtök, április L «ZERKESZT08£« tg KIADÓHIVATAL: Budapest. Vilmos csásUr-wk tt TELEPŐR: 122—81 122—02 122—M 122—04 122—98. (Éjjel 122—01 122—OS hívandó.) riÓKKI ADÓHIVATAL 9 Budapest, Krxaébot-kiBre* L Tal.fn. . Jómif 82—00. mésallian közlött memaraE^m, e.fry tekintélyes minap smAjdí a főrendek portja a kormányhoz Intézett, azt kivi ja, hogy az tij alkotniányreformok m< alkotásánál a főrendiház alkotmány­közreműködése ne mellőztessék. Különö- \ sen kívánják ezt a főrendiház szándé­kolt reformjára nézve és alapítják ezt a kívánságukat a jogfolytonosság elvére: ők ezt az elvet ugy magyarázzák, hogy a főrendiház jogilag még fönnáll, csak épen tényleg van a mostam nemzetgyűlés szu­verén igénye és működése folytán a tör­vényhozás rendjéből kikapcsolva. De jel­lemzi az/ő helyzetüket, hogy magát ezt az elvet nagyon bátortalanul és ingatagul ál­lapítják meg, saját feladatukra nézve sem­mi világos egyenes következtetést belőle le­vonni nem mernek. Nem tagadják a nem­zetgyűlés működésének jogszerűségét, sőt elfogadják kiinduló pontul azt az uj nem­zetgyűlési törvényt, a mely Ível ez önönma­gát a nemzeti szuverenitás kizárólagos kép­viseletének jelentette ki. X X X X X X 5 i nisatikus, tonosság, X X X X X X X X mindenfelé amelyet a X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X Az a­hajlithaw X X X X X X X ­X X opportu­jogfoly­főrendiház memo­randuma homloktérbe állit, valami egé Rzen más, mint az a Deák-fék jogfolyto­nosság, amely a szentesített törvény szer­ződéses kötelező erejét állította oda tün­döklő ércfáblául a nemzet alkotmányát folyton fenyegető, X X X X X XXX Habsburg-király ok elé. 'Az óvatos megalkuvást a memo­randum abban a kétlaki formulában csu­csositja ki, hogy a nemzetgyűlés átme­neti hídul van rendeltetve, amely a forra­dalmi örvényeikből a normális alkotmányos rend partjára segítse a nemzetet. Ezért a nemzetgyűlés érje be a legszükségesebb át­meneti feladatok teljesítésével, ellenben az alkotmányreformok, általában az uj állarrs­intézmények megalkotását bízza á rendes alkotmányos törvényhozás hét házára. Hát igaz, a szuverén nemzetgyűlés valóban csak átmeneti szerv lehet, ideiglenes léttel és hatáskörrel, hiszen ilyen természetű volt nindenütt az olyan nemzetgyűlés is, mely egyenest alkotmánytalkotő megbízatással birt. De mit ért a memorandum a normális törvényhozás „két háza" alatt, amelyre az ilkotmánymódositás és az intézményes al­kotás jogának később vissza kell szállania? A régi országgyűlést a régi képviselőház­zal és főrendiházzal? Teljességgel nem hiszszük, hogy „a nemzeti szuverenitás kizárólagos képviselete", aminőnek a nem­zetgyűlés önmagát kijelentette, jóformán csak a tragikus békekötést üsse nyélbe és az oly rettentő terheket szavazza meg, az­után mint valami csúnya elhibázott írást, szivacscsal, nyom nélkül, töröltetné le ma­gát X X X X X X a nemzeti történelem X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X Vagy táblájáról. XXX XXX XXX XXX X XX ugy érti a X X X X X X me­morandum az alkotmányos parlament két házát, hogy maga a mostani főrendiház a mai nemzetgyűlés mellé állittassék ellenőrző és fékező szervnek, amelynek beleegyezése nélkül törvény joghatályt nem nyerhet? Csodálkoznunk kellene rajta, ha a méltó­Bágos és ősi címükre, származásukra oly büszke törvényhozók ezt a nagyon kirivó mésallianceot hajszolnák, a hagyományos tekintélyt és a történelmi hatalmat össze akarnák boronálni a forradalmi eredettel és a véletlenek kényszerével. És tennék ezt akkor, amikor a fölkapott plebejus fél sa­ját télsőbbsége gőgjével éppen nem sápíto­zik az előkelő, de vagyontalan összeköttetés után. Mi oeak (ugy foghatjuk föl a nemzet­les szuverén mandátumát, hogy az való­ki terjed az alkotmányref ormokra is és áriak a nemzetgyűlésnek kell uj, szer­-örvényalkotásokkal a jövő parlament hazának, képviselőházának is, főrendi­inak is uj alapjait megteremtenie, hogy •ltse azokat a tátongó hézagokat és ret­tend^ repedéseket, amelyeket a háború és a f<VjiTadaImak fölhalmozott nyomorúságai a m; dkofanányos jogrendünkben szakitotr tok. A főrendü memorandum sem térhet ki ez eloi( a kényszer elől és annyira meg­ídkuszik is sa.ját jogi lelkiismeretével, hosTT .fiz esetre, ha jogi álláspontja nem véf^nfk tekintetbe, legalább azt kéri, hogy a főrendiház reformjának javaslata még idején hozassék köztudomásra és a főren­deknek csak ugy, mint más társadalmi és tudományos közegeknek módjuk legyen • megfelelő bírálatra, az alapos vélemény­adásra. Hát ez nemcsak méltányos kére­lem, hanem magától értetődő, természetes jog is. Ez nem alkotmányjogi probléma, ess egyszerű állampolgári, illetékesség. Ma­gunk részéről kijelenthetjük, ho^y a két kamara rendszer föltétlen liivei vagyunk. Ezenfelül is az uj második kamarának megalkotásában — bármi legyen is annak neve — Magyarország történelmi hagyó" m árnyainak, társadalmi tagoltságának, speciális nemzeti érdekeinek a korazéUeoa által követelt egyensulyozottság mértéké szerint kell érvényre jutniok. Ez a mi nem­zetünknek oly életérdeke, hogy még abban az esetben sem lehetne tultennünk magun­kat rajta, ha az államforma dolgában nem monarchikus, hanem köztársasági rendre térnénk át. Nem is hiszsizük, hogy ebben a tekintetbein a számbavehető pártok között véleménykii lönbség léteznék. A magva u r kérdésben ismét elhalasztották a döntést. A legfelsőbb tanácsban egy nagyhatalom tiltakozott az érdekűnkben. — Amerikának is aggályai vannak. <rif, mire. 31. A nagyköveti értekez­let % mnlt hét elején a magyar b é k e IV« lekkel foglalkozott és eUm<An>Kta,\hogy • szövetségesek legfőbb ta­tti •™<a«ic j»>&10IK hogy en bloo dönr téfct mondfon ki és azt április 3-a és 5-ike köxfötti időben közölje a NeoillybeVP l®vő magyar békede­1 e g é c i ó v a V ^nyilván azí -i, hogy ilyen mó­don tisztába jas^M Magyarorsaég állásfoglalá­sával. A legfelsőbb íú\ná<» azonban az eljárás­nak ezt a módját egy hatalom til­takozása kdvetkestélten elutasí­totta, mert, hir szerint ol>*n nggár lyokkal is kell számolnia, sni^^ ket az Egyesült Államok képvise­lete támaszt Minden valószínűség szerint tehát a döntést megint elhalasztják, bár nem lehetetlen az sem, hogy azApponyi­féle kifogások egyes részeinek elintézését még a san-remol értekezlet egy begyülése előtt tud­tára adják a magyar meghjatahöaaottaknak. Olaszország nem járult hozzá a magyar békekérdés határozatához. Róma, máro. 81. A Journal d'Itaiia jelenti, hogy Olaszország a nagykövetek tanácsának hétfői ülésén nem járult hozzá a magyar béke' kérdésben hozott határozatokhoz. Ebben az ügy­ben tehát döntés nem történt. Befejeződött a Tiszántúl kiürítése. — A fővezérség helyzetjelentése. — A Magyar Távirati Iroda jelenti: Gyulának és Mezőhegyesnek március 30-án magyar csar patok által történt megszállásával a Tiszántúl kiüritósét a román csapatok 'befejezték. A kiürí­tés a béketervezet szerinti vonalig terjed, amely vonal azonban nem vág elébe a béketervezet sze­rinti bizottsági és végleges határmegállapjtásnak, hanem demarkációs vonalnak tekintendő. E vo­nalat a szövetségközi katonai bizottság a magyar ©3 román főparancsnokságok kiküldötteivel rész­leteiben egyelőre akként állapitotta meg, hogy az a vonal mentén fekvő magyar községek ke­leti, illetve a rofnánok által megszállva tartott községek nyugati közigazgatási határaival esnék össze. Ezáltal elkerültetett, hogy egyes községek területének egy része magyar, másik része román közigazgatás alá jH&sons amely körülmény a községek gazdasági és közigazgatási helyzetét megbénította volna. Az ily módon megállapított vonalon a kö­vetkező községek maradnak magyar közigazgatás alatt: Szatmármegyében: Marosligetf Kispalád, Kis- éa Nagyhódos, Garbolc, Méhteleik, RoísáJy, Gacsaly, Császló, Nagygóo, Komlódtótfahi, Csen­ger, Gsexigerujfaíu, Ura, Tyúkod, Mérk, VáJlaj, Penészlek. Zajtaközség kovatartozanáóságára vonatkozólag a tárgyalások folyamatban Tannak; a község egyelőre román megszállás alatt áll Szabolcsmegyében: Nyírpilis, Piticsa, Nyir­béltek, Nyirábrány. Biharmegyében: Bagamér, Nagyléta, V4r» tas, Monostorpályi, Hos&zupályi, Esztár, Kia* marja, Nagykereki, Bojt, Biharkaresztes, Ak­táiul, Beregböszörmény, Told, Mezősas, Magyar­homorog, K6rös«<?:akal. Kőrösnagyharsány, Bi« harugra, Gestw Mezőgyán, Méhkerék, Kötegyán, Sarkad; — Kei.:ad, 0< aj, Bedö, Kőröss®entap4tf Jí^zeéjrek hova iríozandóeágáról a tárgyalások r^aitóíM^ vannak; egye!" -e román megszállás alatt - ­Btkésme^jftefí-­Arradmc gyében: Oxánáimé gyében: 2», Baw.v~a, Mezőhegyes, lota, Kővegy, Magyarcsan nagylak — (csak a vasúti vasútvonal egész hossz iban marad. A demarkációs von ^l mind semleges tóna állapíttatott meg, reghez tartozó csapatok n m sr E semleges zóna nyugati (n *gyar i határát a következő községt : k«" összekötő vonalai képezik: Szatmármegyében: Sonkád, namény, Jánk, Hermánszeg, Porc ecsed, Fálbiánháza. Hajdumegyében: Vámospérm Biharmegyében: Ujléta, Moi Konyár, Gáborján, Mezőpeterd, Me mádi, Zsadány, Sarkad. Békésmegyében: Gyula, Kétegyh za, ho! «' semleges zóna nyugati szegélye a község nyugati szegélyének összekötő vonala' Aradmegyében: Nagykamarás. Csanádmegyében: Dombiratos, gyes, Pitvaros, Királyhegyes, Makó. A demarkációs vonalon, illetve a semle zónában fekvő községekben, miután azok a ne zeti hadsereg csapatai által meg nem szállhatok, csakis a csendőrség, a rendőrség, határrendőrség és a közigazgatási hatóságok működhetne i:. E községekbe való utazást kizárólag az illető kato­nai körletparancsnokságok engedélyezhetik. Éa pedig a Szatmár-, Szabolcs- és Biharmegye terü­letén fekvő községekbe a magyar királyi delbre­ceni, a Békés-, Arad- és Csanádmegye területért fekvő községekbe pedig a magyar királyi gedi katonai körletparancsnokság. Gyula. ermos, DombegyhA­tveroe, Csaaádpa* A mezőhegyes— omás) apátMraf gyár területen oldalán egy yet a hadse­iak meg oala. \ tos, \ &Z& s ,— z _ yí — o A ni I

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék