Pesti Hírlap, 1920. június (42. évfolyam, 131-154. szám)
1920-06-03 / 132. szám
t 1920. jzmips. 3., csütörtök. PESTI HIRLAP — (Olasz staggione a Városi Színházban.) Timbertoi Braida olasz operatársulata, mely eddig a bécsi képoperában aratta sikereit, most lerándult hozzánk ak Szerdán Toscával kezdte meg vendégjátékát a Várnál színházban. Szenzációs est volt, az olaszok jöttek, játszottak és győztek. A főbb szereplők: Borina Nadina, Fleta és Saleschi — ma még előttünk jóformán ismeretlenek, de rövidesen nálunk is ép oly népszerűek és ünnepeltek lesznek, mint Bécsben és másutt. — Fleta Cavaradassi-ja nekünk ép olyan művészi élmény volt, mint Jeritza asszony Toscája. Ez a fiatal, alig huszonkét esztendős tenorista hihetetlenül édes, meleg és hajlékony hangjával ás bámulatos énektudásával Carneora, Tino Pattierara és Piccaver-re emlékeztet, de még ezeknél is rokonszenvesebb, mert olyan fiatalos kedvvel énekel, olyan szint© magától értetődő könnyedséggel és olyan bájos, természetes közvetlenséggel — hogy valóággal ámulatba ejti a hallgatót! — Viszont Saleschi elegáns és félelmetes Scarpiata Stracciari híres alakítását juttatta eszünkbe; hatalmas orgánuma pedig néha úgy zengett, mint az orgona . . . Borina asszony is jól tud bánni szép és csengő, amellett átható erejű szopránhangjával; csak a játéka sablonos, konvencionális. De ezért viszont kárpótolt a többinek olaszos vérmérsékletű, amellett mérsékelten realisztikus és élethű játéka, és mindenekfölött Graneti karmester pompás, Vignára emlékeztető dirigálása. Mintha más zenekar játszott volna, olyan megbűvölő szépséggel szólaltatta meg Puccini édes, fülbemászó melódiáit ... A közönség is olaszos temperamentummal tapsolt és éljenzett, a levéláriát meg is ismételtette és a bemutatkozást igazi díszelőadássá avatta. (—Ids.) (A kolozsvári fellegvár magyar foglyai.) Az omh megszállás utolsó napjaiban letartóztatták FlohrNj^fttö^lfcieccni lovassági tábornokot és minden ok nélkül elhurcolták. Azóta az elhurcolt tábornokról az a hír érkezett, hogy szabadon jár ugyan Nagyváradon, de nem engedik haza, amíg be nem fejezik ellene a „vizsgálatot" Debrecen város tanácsa nemzetközi misszió közbelépését kérte a tábornok hazabocsáátsa érdekében. Ezt a missziót azonban az oláhok hazugságokkal félrevezették és közbenjárásuk eredménytelen maradt. Időközben ugyanis kiderült, hogy a tábornok elhurcolása óta állandóan fogságban van. Legutóbb egy Kolozsvárról Debrecenbe szökött tisztviselő, aki a kolozsvári fellegvárban volt bezárva, közölte, hogy Flohr Jánost Kolozsváronbörtönözték be. A fellegvár egyébként tele van nagyrangú tisztekkel, köztük van még ma is Kratochwill székely ezredes, továbbá báró Diószeghy csendőrszázados. Legutóbbi értesülés szerint a bukaresti főtörvényszék megsemmisítette ugyan a nagyváradi perben halálraítélt magyar tisztek ügyét s felmentette őket a vád alól, de szabadonbocsátásuk iránt nem intézkedett A fogoly tiszteket mostt Kolozsvárról Nagyenyedre hurcolták egy másik hadbíróság elé. Jellemző a kolozsvári fellegvár zsúfoltságára az is, hogy polgári elemeket oda mamár nem is zárnak be, mert minden cella magyar tiszteikkel van tele. láthatatlan óriások bengáli gyufát gyújtogattak volna a felhők mögött — Ilike, magia most nem mehet haza, — mondta bizonytalanul János. — Hát? — Feljön hozzám és megvárja, amig elül a zivatar. — De János úr! — csodálkozott a lány. — Nagyon kérem, tegye meg, jöjjön föl. Nem engedhetem így tovább. A lány tétován nézett az arcába. — No, ugye, feljön. Már itt is vagyunk. Hiszen mi olyan régen ismerjük egymást . . . A zivatar kegyetlenül dühöngött, új öreg felhők érkeztek Buda felöl. Az esernyő is gyönge védelemnek bizonyult de még sajnálta is egy kicsit Jánost a lány, annyira kiült arcára a beteges félelem. Rossz lehet ilyen időben egyedül lenni négy fal között. És fölment hozzá . . . Jánosnak két szobája nyílt a Dorottya utcára, a harmadik emeleten. Illedelmesen megvárta az egyikben, míg a másikban a lány kissé rendbehozta a toalettjét és amikor elkészült, leültek az asztal mellé és elbeszélgettek az elmúlt időkről.. János megtudta, hogy a lány is árvaságra jutott és egy távoli rokonánál él rossz koszton és rossz bánásmódban, mert keveslik, amit az irodában keres. Minden szórakozása a vasárnapi kirándulás, ahova az unokafivére viszi el. Derék, jj fiú, üzletvezető egy budai nagy cégnél. János eltűnődve hallgatta, amit a lány beszólt. Olyan furcsa volt neki, a szolid tanárnak, a klasszika filológia professzorának, hogy elhagyott garszonlakásában egy fiatal lány csacsog, vigasztaló napfény a sötét viharban. Már nyolc felé járt az idő és János, aki egy szomszéd család konyhájáról étkezett, két személyre rendelt ma estére vacsorát. Egy félóra múlva jóízűen falatoztak és a finom óbor a János szivét is bátrabbá tette. — Tudja, Ilike, mire gondoltam? Arra, hogy most odakint özönvíz van és ez az én magányos laknia a bárka, ahova bemenekült a galamb. (A Tisza virágzása.) Rendes körülmények között junius tizedike és huszadika között bzokoKA,XUjMr-TÍ¥?Igrani, amikor is a víz felületét motildárdszámra lepik el a Tiszavirágnak nevezett rovarok, amelyeknek élete egy napig tart hogy azután a halak bőséges táplálékául szolgáljanak. Az idén, amikor a tavasz és a nyár gyorsabban érkezett mint máskor szokta tenni, nemcsak a zöldborsó, a karalábé és a saláta került hamarabb hozzánk, hanem a Tiszavirág is, amely elképzelhetetlen tömegű seregével már május harmincadikán jelentkezett. Följegyezzük itt, hogy ha az elhullott Tiszavirágokat összesöprik, megszárítják és pogácsává gyúrják, horgászok kitűnő csalétekre tesznek szert, amely hosszabb ideig eláll . (Az Ezüst sirály bécsi bemutatója.) Bécsi tudósítónk jelenti: A Karl-Theaterben ma este mutatták be Földes és Buttykay operettjét az Ezüst sirályt, melynek finom Puccini stílusában kidolgozott zenéje nagyon tetszett a bécsi közönségnek. Kosáry Emmy és partnere, Király Ernő, aki mint rendező is érdemeket szerzett, őszinte sikert arattak. — (Caillaux Parisban.) Caillunx a francia kormány engedélyével néhány napra Párisba érkezett, hogy orvossal vizsgáltassa meg magát. — (Emléktábla a szegedi Deák-szobron.) Szeged a város tanácsa elhatározta, hogy a Széchenyi-térle ét helyezett Deák-szoborra emléktáblát illeszt, amelyre a haza bölcsének következő szavait véseti: „Amit erő és hatalom elvett, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják, de amiről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott annak visszaszerzése nehéz és mindig kétséges." (Az osztrák kommunisták álláspontja.) A bécsi Szochialdemokratische Korrespondenz jelenti: A biroalati" munkástanács tanácskozásának második napján Walz a volt hadifoglyok nevében kijelentette, hogy Német-Ausztriában mindaddig nem lehet kikiáltani a szovjet kormányt amíg élelmiszer dolgában az ententetől függ. Friedlander kommunista valamennyi állam fejlődésére nézve a legnagyobb veszedelemnek tartaná, ha Német-Ausztriában megerősödnék a reakció, a németosztrák kommunisták álláspontja azonban nem kívánja, hogy most kiáltsák ki a német-osztrák tanácsköztársaságot. Több szónok fölszólalása után a tanácskozást elnapolták. A szociáldemokraták kijelentették, hogy nem hajlandók a kommunistákkal együttműködni. (Farmgazdaságok.) József főherceg fővédösségével jótékonycélú intézmény alakult a menekülteknek, rokkantaknak, özvegyeknek, árváknak és munkanélkülieknek előkészítésére és foglalkoztatására olyan pályán, ahol nemcsiak maguknak szereznek biztos megélhetést, hanem részt vehetnek egyúttal a produktív termelés munkájában. Az akció erre a célra az Amerikában igen elterjedt farmgazdaságokat rendez be intenzív többtermelésre. József főherceg az altruisztikus akció céljaira nagyobb terjedelmű földbirtok adományozását helyezte kilátásba. . . . ... f (Tüntetések.) Szerdán délután a Kereskedelmi Bank Fürdő-utcai főintézete elé nagyobb tömeg vonult amely hangosan tüntetett s elhelyezetttt.. ...bank palotájának főbejárata előtt A kaput azonban lezárták s az épület belsejébe senki sem juthatott be. A tüntetők, akiknek szálma egyre szaporodott, hangosan és fenyegetően kiáltozták: — Le a bankárokkal! A zajongás nőttön nőtt s végül is a főkapitányságról lovasrendőrcsapat vonult ki, amely a tüntető tömeget szétoszlatta. A demonstráció résztvevőinek egyik csapata erre az osztrák konzulátus Akadémia utcai épülete elé vonult s ott megismételte a tüntetést abból az alkalomból, hogy Renner kancellár ismeretes jegyzékét intést© a magyar kormányhoz. A tüntetők később innen is elvonultak s az Andrássy-úton a Városliget felé elszéledtek. Az este folyamán tüntetőcsoport vonult föl a Fővárosi Orfeum elé is, ahová be akartak hatolni. Az orfeum vasrácsos kapuját még idejekorán bezárták és így nem értek célt A sokaságból revolverlövések is hangzottak. A közeli rendőrkapitányságról egy csapat rendőr sietett ki, mire a tüntetők szétrebbentek. — (A zágrábi egyetemen) mozgalom indult meg, hogy az olyan hallgatóikat akik nem jugoszláv állampolgárok, kiutasítják és a jugoszlávok részére behozzák a numerus clausust. (Katolikus uralkodók meglátogathatják a Quirinált.) A pápa új encyclicájában beleegyezik katolikus uralkodók ezentúl látogatást tehessenek a Tre Trinálnál. Hir szerint a spanyol király lesz az első katolikus uralkodó, aki ezzel az engedéllyel élni fog. (Bécsi gyermekek a pápánál.) A Stefaniügynökség római távirata szerint a pápa negyven bécsi gyermeket fogadott külön kihallgatáson, akik három hónap óta Rómában üdülnek. A gyermekek egyik kísérője biztosította a pápát arról, hogy a Rómában elhelyezett valamennyi gyermek teljesen fölépült és jó egészségnek örvend. A pápa atyai szavakat intézett a gyermekekhez, ezüst érmet ajándékozott nekik, amelynek első oldalán a Szűz Mária, a másikon a pápa képe látható. A pápa végül áldását adta a gyermekekre, hozzátartozóikra és mindazokra, akik a gyermekeknek szállást és élelmet adtak. A gyermekek az Olaszországban üdülő többi hatszáz osztrák gyermekkel együtt hétfőn térnek vissza Ausztriába. •1 (A spandaul hatvanmilliós lopás) tetteseit megtalálták. Az ottani citadellában hatvan millió lei román fiszt őriztek, amely egy évvel ezelőtt eltűnt Most megállapították, "hogy a lopást az őrzéssel megbízott négy katona követte el. Valamennyit letartóztatták és már meg is vallották bűnüket Hárman telket vásároltak a lopott pénzen, vagy üzlei vállalkozásokba fektették, a negyedik könnyelműen elmutatta. (Orvosi hir.) Dr Cukor Miklós rendelésű Franzensbadban megkezdte. — (Zozókrém, szappan, púder, sampon a legjobb.) A lány megnedvesítette ajkát a tüzes itallal és jókedvűen nevetett. — Én vagyok a galamb? De hiszen akkor maga a Noé! Nem jó a hasonlat mert Noénak hosszú szakálla volt és öreg volt már nagyon. — Én sem vagyok már fiatal, Ilike. Legalább a szívem nem az. És elmondtam is, mi történt vele azóta, amióta elkerült a Logody utcába. A lány emlékezett a feleségére. — Szép menyasszony volt nagyon. Ott voltam az esküvőjükön a Krisztinában. János keserűen legyintett a kezével. — Eh, mi a szépség! Jóság. Ilike, jóság, ezt keresem én az életben. A lány bólintott. Persze, hogy a jóság többet ér. Amikor a cseresznyét is megették, fölállt a lány az asztaltól. — No, most már megyek. — De hiszen ömlik odakint! — Még mindig? Istenem, hogy jutok én haza! János megfogta a kezét. — Hát muszáj hazamennie. Hiszen azt mondhatja otthon, hogy egy barátnőjénél maradt . . . — És? — És — itt marad nálam . . . — De János úr! — Nézze, Ilike. A másik szobában kényelmes helyet készíttetek magának, én meg meghúzódom itt a díványon. Már kilencet is elütötte és az eső még mindig nem állt el. János újra felbontott egy boros üveget és mira azt is megitták, már szó sem lehetett róla, hogy a lány elindulhasson Budára. Úgy lett, amint János kigondolta: Ilike szépen lefeküdt a hálószobában, ő pedig a nappaliban a díványra hült le. Egyiknek sem jutott eszébe, hogy az ajtót bezárja. Krisztinavárosiak voltak mind a ketten és amikor jó éjt kívántak, azzal búcsúztak egymástól. • Hiszen mi olyan régi ismerősök vagyunk. Másnap a lány korán elment az irodájába, de előbb meg kellett esküdnie János úrnak, hogy ebédre hozzájön és különben is még mindig esik az eső. — A galambnak még nem szabad kirepülni® — mondta János és megfenyegette ujjával a lányt Délben pompás ebédre érkezett vissza Ilike, ő sem jött üres kézzel: egy szép piros rózsát hozott János írinak, aki végtelenül boldog volt. — íme, az olajág — mondta — nemsokára kiderül. És kiderült Kora délután már megtetszett az ég kékje és Ilike búcsúzásra nyújtotta a kezét. — léten vele, János úr! Köszönöm, hogy olyan fiú volt hozzám. Régen ettem Gyen jól mint tegnap este és ma délben. János két kezébe fogta a lány kis kezét — Szóval, most másodszor repül ki a galamb és most már nem tér vissza, — mondta szomorúan.. — Most már kiderül és megint kezdődik az egyhangú, szürke élet. Könnyű sóhaj röppent el a lány ajkáról. — Így van megírva a bibliában . . . János egy bátor mozdulattal magához vonta a piruló leányt — De az özönvíz negyven napig tartott és az én boldogságom csak egy napig tartson? Ilike arca most már bíborszínű lett. — A boldogsága? — rebegte. — Igen, Ilike. És én úgy szeretném, ha az enyém is negyven napig tartana, vagy legalább is — örökre! Akkor már egészen a karjában volt a lány és behunyt szemmel, édes boldogsággal fogadta a csókot amelylyel János úr eljegyezte magának. . — Látod, édes — dadogta gyermekes áradozással a férfi — Így szép, így jó az élet Nem fogsz többet megázni . . . — És te nem félsz többé a menydörgéstől — nevetett a lány és újra csókra kínálta az ajkát Kint a foszló felhőkön nem volt szivárvány. Pl a szívükben ott nevetett frigyük hétszinti boldogsága ...