Pesti Hírlap, 1920. június (42. évfolyam, 131-154. szám)

1920-06-03 / 132. szám

t 1920. jzmips. 3., csütörtök. PESTI HIRLAP —­ (Olasz staggione a Városi Színházban.) Timbertoi Braida olasz operatársulata, mely eddig a bécsi képoperában aratta sikereit, most lerándult hozzánk ak Szerdán Toscá­val kezdte meg vendég­játékát a Várnál színházban. Szenzációs est volt, az olaszok jöttek, játszottak és győztek. A főbb szereplők: Borina Nadin­a, Fleta és Saleschi — ma még előttünk jóformán ismeretlenek, de rövidesen nálunk is ép oly népszerűek és ünnepeltek lesznek, mint Bécsben és más­utt. — Fleta Cavaradassi-ja nekünk ép olyan művészi élmény volt, mint Jeritza asszony Toscája. Ez a fiatal, alig huszonkét esz­tendős tenorista hihetetlenül édes, meleg és hajlé­kony hangjával ás bámulatos énektudásával Carn­eora, Tino Pattierara és Piccaver-re emlékeztet, de még ezeknél is rokonszenvesebb, mert olyan fiata­los kedvvel énekel, olyan szint© magától értetődő könnyedséggel és olyan bájos, természetes közvet­lenséggel — hogy val­óággal ámulatba ejti a hallga­tót! — Viszont Saleschi elegáns és félelmetes Scar­piata Stracciari híres alakítását juttatta eszünkbe; hatalmas orgánuma pedig néha úgy zengett, mint az orgona . . . Borina asszony is jól tud bánni szép és csengő, amellett átható erejű szopránhang­jával; csak a játéka sablonos­, konvencionális. De ezért viszont kárpótolt a többinek olaszos vérmér­sékletű, amellett mérsékelten realisztikus és élethű játéka, és mindenekfölött Graneti karmester pom­pás, Vignára emlékeztető dirigálása. Mintha más zenekar játszott volna, olyan megbűvölő szépség­gel szólaltatta meg Puccini édes, fülbemászó meló­diáit ... A közönség is olaszos temperamentummal tapsolt és éljenzett, a levéláriát meg is ismételtette és a bemutatkozást igazi díszelőadássá avatta. (—Ids.) (A kolozsvári fellegvár magyar foglyai.) Az omh megszállás utolsó napjaiban letartóztatták FlohrNj^fttö^lfc­ieccni lovassági tábornokot és minden ok nélkül elhurcolták. Azóta az elhurcolt tábornokról az a hír érkezett, hogy szabadon jár ugyan Nagyváradon, de nem engedik haza, amíg be nem fejezik ellene a „vizsgálatot" Debrecen város tanácsa nemzetközi misszió közbelépését kérte a tábornok hazabocsáátsa érdekében. Ezt a missziót azonban az oláhok hazugságokkal félrevezették és közbenjárásuk eredménytelen maradt. Időközben ugyanis kiderült, hogy a tábornok elhurcolása óta állandóan fogságban van. Legutóbb egy Kolozs­várról Debrecenbe szökött tisztviselő, aki a kolozs­vári fellegvárban volt bezárva, közölte, hogy Flohr Jánost Kolozsváron­­börtönözték be. A fellegvár egyébként tele van nagyrangú tisztekkel, köztük van még ma is Kratochwill székely ezredes, továb­bá báró Diószeghy csendőrszázados. Legutóbbi értesülés szerint a bukaresti főtörvényszék meg­semmisítette ugyan a nagyváradi perben halálra­ítélt magyar tisztek ügyét s felmentette őket a vád alól, de szabadonbocsátásuk iránt nem intézkedett A fogoly tiszteket mostt Kolozsvárról Nagyenyed­re hurcolták egy másik hadbíróság elé. Jellemző a kolozsvári fellegvár zsúfoltságára az is, hogy pol­gári elemeket oda ma­­már nem is zárnak be, mert minden cella magyar tiszteikkel van tele. láthatatlan óriások bengáli gyufát gyújtogattak volna a felhők mögött — Ilike, magia most nem mehet haza, — mondta bizonytalanul János. — Hát? — Feljön hozzám és megvárja, amig elül a zivatar. — De János úr! — csodálkozott a lány. — Nagyon kérem, tegye meg, jöjjön föl. Nem engedhetem így tovább. A lány tétován nézett az arcába. — No, ugy­e, feljön. Már itt is vagyunk. Hi­szen mi olyan régen ismerjük egymást . . . A zivatar kegyetlenül dühöngött, új öreg fel­hők érkeztek Buda felöl. Az esernyő is gyönge vé­delemnek bizonyult de még sajnálta is egy kicsit Jánost a lány, annyira kiü­lt arcára a beteges fé­lelem. Rossz lehet ilyen időben egyedül lenni négy fal között. És fölment hozzá . . . Jánosnak két szobája nyílt a Dorottya­ utcára, a harmadik emeleten. Il­ledelmesen megvárta az egyikben, míg a másikban a lány kissé rendbehozta a toalettjét és amikor el­készült, leültek az asztal mellé és elbeszélgettek az elmúlt időkről.. János megtudta, hogy a lány is árvaságra jutott és egy távoli rokonánál él rossz koszton és rossz bánásmódban, mert keveslik, amit az irodá­ban keres. Minden szórakozása a vasárnapi kirán­dulás, ahova az unokafivére viszi el. Derék, jj fiú, üzletvezető egy budai nagy cégnél. János eltűnődve hallgatta, amit a lány be­szólt. Olyan furcsa volt neki, a szolid tanárnak, a klasszika filológia professzorának, hogy elhagyott garszonlakásában egy fiatal lány csacsog, vigasz­taló napfény a sötét viharban. Már nyolc felé járt az idő és János, aki egy szomszéd család konyhájáról étkezett, két sze­mélyre rendelt ma estére vacsorát. Egy félóra múl­va jóízűen falatoztak és a finom óbor a János szi­vét is bátrabbá tette. — Tudja, Ilike, mire gondoltam? Arra, hogy most odakint özönvíz van és ez az én magányos la­knia a bárka, ahova bemenekült a galamb. (A Tisza virágzása.) Rendes körülmé­nyek­ között junius tizedike és huszadika között bzokoKA,XUjMr-TÍ¥?Igrani, amikor is a víz felüle­tét motildárdszámra lepik el a Tiszavirágnak neve­zett rovarok, amelyeknek élete egy napig tart hogy azután a halak bőséges táplálékául szolgál­janak. Az idén, amikor a tavasz és a nyár gyor­sabban érkezett mint máskor szokta tenni, nem­csak a zöldborsó, a karalábé és a saláta került hamarabb hozzánk, hanem a Tiszavirág is, amely elképzelhetetlen tömegű seregével már május har­mincadikán jelentkezett. Följegyezzük itt, hogy ha az elhullott Tiszavirágokat összesöprik, meg­szárítják és pogácsává gyúrják, horgászok kitűnő csalétekre tesznek szert, amely hosszabb ideig eláll . (Az Ezüst sirály bécsi bemutatója.) Bécsi tudósítónk jelenti: A Karl-Theaterben ma este mu­tatták be Földes és Buttykay operettjét az Ezüst sirályt, melynek finom Puccini stílusában kidolgo­zott zenéje nagyon tetszett a bécsi közönségnek. Kosáry Emmy és partnere, Király Ernő, aki mint rendező is érdemeket szerzett, őszinte sikert arattak. — (Caillaux Parisban.) Caillunx a francia kormány engedélyével néhány napra Párisba ér­kezett, hogy orvossal vizsgáltassa meg magát. — (Emléktábla a szegedi Deák-szobron.) Szeged a város tanácsa elhatározta, hogy a Széche­nyi-tér­le ét helyezett Deák-szoborra emléktáblát illeszt, amelyre a haza bölcsének következő sza­vait véseti: „Amit erő és hatalom elvett, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják, de ami­ről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga le­mondott annak visszaszerzése nehéz és mindig kétséges."­­­ (Az osztrák kommunisták álláspontja.) A bécsi Szochia­ldemokratische Korrespondenz jelenti: A biroalati" munkástanács tanácskozásának máso­dik napján Walz a volt hadifoglyok nevében ki­jelentette, hogy Német-Ausztriában mindaddig nem lehet kikiáltani a szovjet kormányt amíg élelmi­szer dolgában az ententetől függ. Friedlander kommunista valamennyi állam fejlődésére nézve a legnagyobb veszedelemnek tartaná, ha Német-Ausztriában megerősödnék a reakció, a német­osztrák kommunisták álláspontja azonban nem kívánja, hogy most kiáltsák ki a német-osztrák tanácsköztársaságot. Több szónok fölszólalása után a tanácskozást elnapolták. A szociáldemokra­ták kijelentették, ho­gy nem hajlandók a kommu­nistákkal együttműködni.­­ (Farmgazdaságok.) József főherceg fővédössé­gével jótékonycélú intézmény alakult a menekülteknek, rokkantaknak, özvegyeknek, árváknak és munkanélkü­lieknek előkészítésére és foglalkoztatására olyan pá­lyán, ahol nemcsiak maguknak szereznek biztos megél­hetést, hanem részt vehetnek egyúttal a produktív ter­melés munkájában. Az akció erre a célra az Ameriká­­ban igen elterjedt farmgazdaságokat rendez be intenzív többtermelésre. József főherceg az altruisztikus akció céljaira nagyobb terjedelmű földbirtok adományozását helyezte kilátásba. . . . ... f­ (Tüntetések.) Szerdán délután a Keres­kedelmi Bank Fürdő-utcai főintézete elé na­gyobb tömeg vonult amely hangosan tüntetett s elhelyezett­­tt.. ...bank palotájának főbejárata előtt A kaput azonban lezárták s az épület belse­jébe senki sem juthatott be. A tüntetők, akiknek szálma egyre szaporodott, hangosan és fenyege­tően kiáltozták: — Le a bankárokkal! A zajongás nőttön nőtt s végül is a főka­pitányságról l­ovasrendőrcsapat vonult ki, amely a tüntető tömeget szétoszlatta. A demonstráció résztvevőinek egyik csapata erre az osztrák kon­zulátus Akadémia­ utcai épülete elé vonult s ott megismételte a tüntetést abból az alkalomból, hogy Renner kancellár ismeretes jegyzékét in­tést© a magyar kormányhoz. A tüntetők később innen is elvonultak s az Andrássy-úton a Város­liget felé elszéledtek. Az este folyamán tüntető­csoport vonult föl a Fővárosi Orfeum elé is, ahová be akartak hatolni. Az orfeum vasrácsos kapuját még idejekorán bezárták és így nem értek célt A sokaságból revolverlövések is hangzottak. A közeli rendőrkapitányságról egy csapat rendőr sietett ki, mire a tüntetők szétrebbentek. — (A zágrábi egyetemen) mozgalom indult meg, hogy az o­lyan hallgatóikat akik nem ju­goszláv állampolgárok, kiutasítják és a jugoszlávok részére behozzák a numerus clausust.­­­ (Katolikus uralkodók meglátogathatják a Quirinált.) A pápa új encyclicájában beleegyezik katolikus uralkodók ezentúl látogatást tehessenek a­ Tre Trinálnál. Hir szerint a spanyol király lesz az első katolikus uralkodó, aki ezzel az engedéllyel élni fog.­­ (Bécsi gyermekek a pápánál.) A Stefani­ügynökség római távirata szerint a pápa negyven bécsi gyermeket fogadott külön kihallgatáson, akik három hónap óta Rómában üdülnek. A gyermekek egyik kísérője biztosította a pápát arról, hogy a Rómában elhelyezett valamennyi gyermek teljesen fölépült és jó egészségnek örvend. A pápa atyai szavakat intézett a gyermekekhez, ezüst érmet ajándékozott nekik, amelynek első oldalán a Szűz Mária, a másikon a pápa képe látható. A pápa vé­gül áldását adta a gyermekekre, hozzátartozóikra és mindazokra, akik a gyermekeknek szállást és élelmet adtak. A gyermekek az Olaszországban üdülő többi hatszáz osztrák gyermekkel együtt hétfőn térnek vissza Ausztriába. •1­ (A spandaul hatvanmilliós lopás) tetteseit megtalálták. Az ottani citadellában hatvan millió lei román fiszt őriztek, amely egy évvel ezelőtt eltűnt Most megállapították, "hogy a lopást az őr­zéssel megbízott négy katona követte el. Vala­mennyit letartóztatták és már meg is vallották bűnüket Hárman telket vásároltak a lopott pén­zen, vagy üzlei vállalkozásokba fektették, a ne­gyedik könnyelműen elmutatta.­­ (Orvosi hir.) Dr Cukor Miklós rendelésű­ Franzensbadban megkezdte. — (Zozókrém, szappan, púder, sampon a legjobb.) A lány megnedvesítette ajkát a tüzes itallal és jókedvűen nevetett. — Én vagyok a galamb? De hiszen akkor maga a Noé! Nem jó a hasonlat mert Noénak hosszú szakálla volt és öreg volt már nagyon. — Én sem vagyok már fiatal, Ilike. Legalább a szívem nem az. És elmondta­m is, mi történt vele azóta, amióta elkerült a Logody­ utcába. A lány emlékezett a feleségére. — Szép menyasszony volt nagyon. Ott voltam az esküvőjükön a Krisztinában. János keserűen legyintett a kezével. — Eh, mi a szépség! Jóság. Ilike, jóság, ezt keresem én az életben. A lány bólintott. Persze, hogy a jóság töb­bet ér. Amikor a cseresznyét is megették, fölállt a lány az asztaltól. — No, most már megyek. — De hiszen ömlik odakint! — Még mindig? Istenem, hogy jutok én haza! János megfogta a kezét. — Hát muszáj hazamennie. Hiszen azt mond­hatja otthon, hogy egy barátnőjénél maradt . . . — És? — És — itt marad nálam . . . — De János úr! — Nézze, Ilike. A másik szobában kényelmes helyet készíttetek magának, én meg meghúzódom itt a díványon. Már kilencet is elütötte és az eső még mindig nem állt el. János ú­jra felbontott egy boros üveget és mira azt is megitták, már szó sem lehetett róla, hogy a lány elindulhasson Budára. Úgy lett, amint János kigondolta: Ilike szépen lefeküdt a hálószo­bában, ő pedig a nappaliban a díványra hült le. Egyiknek sem jutott eszébe, hogy az ajtót bezárja. Krisztinavárosiak voltak mind a ketten és amikor jó éjt kívántak, azzal búcsúztak egymástól. •­­ Hiszen mi olyan régi ismerősök vagyunk. Másnap a lány korán elment az irodájába, de előbb meg kellett esküdnie János úrnak, hogy ebédre hozzá­jön és különben is még mindig esik az eső. — A galambnak még nem szabad kirepülni® — mondta János és megfenyegette ujjával a lányt Délben pompás ebédre érkezett vissza Ilike, ő sem jött üres kézzel: egy szép piros rózsát ho­zott János írinak, aki végtelenül boldog volt. — íme, az olajág — mondta — nemsokára ki­derül. És kiderült Kora délután már megtetszett az ég kékje és Ilike búcsúzásra nyújtotta a kezét. — léten vele, János úr! Köszönöm, hogy olyan fiú volt hozzám. Régen ettem Gyen jól mint tegnap este és ma délben. János két kezébe fogta a lány kis kezét — Szóval, most másodszor repül ki a galamb és most már nem tér vissza, — mondta szomorúan.. — Most már kiderül és megint kezdődik az egy­hangú, szürke élet. Könnyű sóhaj röppent el a lány ajkáról. — Így van megírva a bibliában . . . János egy bátor mozdulattal magához vonta a piruló leányt — De az özönvíz negyven napig tartott és az én boldogságom csak egy napig tartson? Ilike arca most már bíborszínű lett. — A boldogsága? — rebegte. — Igen, Ilike. És én úgy szeretném, ha az enyém is negyven napig tartana, vagy legalább is — örökre! Ak­kor már egészen a karjában volt a lány és behunyt szemmel, édes boldogsággal fogadta a csókot amelylyel János úr eljegyezte magának. . — Látod, édes — dadogta gyermekes árad­o­zással a férfi — Így szép, így jó az élet Nem fogsz többet megázni . . . — És te nem félsz többé a menydörgéstől — nevetett a lány és újra csókra kínálta az ajkát Kint a foszló felhőkön nem volt szivárvány. Pl a szívükben ott nevetett frigyük hétszinti bol­dogsága ...

Next