Pesti Hírlap, 1920. augusztus (42. évfolyam, 182-206. szám)

1920-08-01 / 182. szám

1920. augusztus L, vasárnap. PESTI HÍRLAP Esti levéle­ k — Börtön-tanulmány. Évfordulókon divat a visszj^írtfTekexes. Egy év alatt egy századot öreepifunk. Ebből a távlatból tehát higgadtanjffiet elmélkedni s most sok ezrer uriemiber^fia élve került ki a kommunisták börtönjéből, mesél szomorú emlé­keiből és szidja a kommunistáikat Dacára, hogy engem is kitüntettek a bebörtönözéssel, nem szidom őket. Azt tartom, akik közülök közönséges bűnt követtek el, azokat elintézi a bíróság. Ami pedig a kommm­unimusból esz­meáramlat s elvi irányzat, azt nem lehet elin­tézni egyszerű szidással. Komolyan vitázni szeretnék könyvben, cikksorozatban és nyilvá­nos előadásokon e témakörről. Mert a legyőzés nem elegendő — meggyőzés nélkül. A lelkek föl vannak kavarva. A problémák föl vannak vetve. Indulatok szerint foglalnak az emberek állást oly, kérdésekben, melyekben az értelem­nek kell dönteni. Minta-államra kell töreked­ni, melyben a szorgalmas munkás jobb sorsot érdemel, mint a naplopó. Nem lehet tehát a munkával szerzett vagyont kommunizálni s különösen nem lehet reoramanizálni a családi életet. A szervezett munkásokat katedráról tanítják a szocializmus és kommunizmus tudo­mányára.­­Mi „burasnjok"-na­k nevezett fej­mtarác­sok alig tudtunk valamit eneréből, míg a fejünkhöz nem vágták. Nekünk a börtön volt az iskola. Ebben megtanulhattuk, hogy az e663mtt irányzatok harcát szellemi fegyve­rekkel is m­eg kell vívni. Mert a kommuniz­must hiába verik le fegyverrel, h­a a lelkekben tovább él és terjed. A kapitalistáknak, akik félnek a kcartmunisantastól, azt mondom, hogy a koanantarizm­us el­ben a legerősebb szer a szo­cializmus, a szociális reformok, melyek meg­nyugtatják a dolgozó szegényeket Könnyebbé kell tenni a m­egélhetést, boldogabbá kell tenni az emlveszercet .Jóllakott emberei, sohase csi­náltak forradalmat. Az osztályharcot csak úgy leh­et megszüntetni, ha a társadalom osz­tállya között kevesbítjük az igazságfenan fi­lmtercelésre. Szerretméim, ha sok *­nrffk­oitíve és minászter rabtársam tettekkel agitálna ily irányfen. S talán lesz még nyoma annak, hogy oly, sok nagy úr megismerte a börtönt Bartön­tanulmányokat tehették. X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X XXX Zsolt. lyeni napernyő is állt az egyik sarokban, azt is megszemlélte. A bútoros bolt kirakatában egy íróasz­talka kötötte le különösen a figyelmét.A köny­ves bolt kirakatában örömmel látta, hogy csu­pa regény. Kedve lett volna mindjárt be is lépni, de érezte, hogy nem elégedne meg egy­gyel: tizenkint veszi ő majd, s a cseléd hozza mögötte haza. Az ékszerész boltja kirakatában arany­ból való Mária-érmek tetszettek meg neki, s egy karperec, amely láncalakú volt, de a lánc­szemek apró négyszögűek,­­ a szögletek per­sze le vannak simítva. A csat szintén négy­szögletű, arany­ lakatocska. A lakatocskán az öt szög öt kis gyémántszem. Tengerszínt zöld selyemtokban csillogott a gyönyörű karperec. Aranyórák és ezüstgyertyatartók is pom­páztak a kirakatban, de Ida csak a karperecet szemlélgette. Eltökélte, hogy a klastromba há­rom érmet kü­ld emlékül: egyet Fazekas Boris­kának, egyet Mészkuthynak és egyet Paulá­nak, aki mégis legbizalmasabb volt iránta az utóbbi hónapokban. A karperecet meg persze magának veszi meg. A lakatocska tetszett meg neki. Az ő élete is lakat alatt volt eddig. Most már az ő kezébe­­került a kulcs: akkor nyitja a lakatot amikor akarja Vájjon drága-e! A bolt kirakatába akkor nyúlt be belül­ről egy gyermektermetű kis zsidó. Szinte el­képedt, hogy akkora szakállt visel, szőke, fia­tal göndör szakállt. A zsidó két ezüst órát vett be, s elmúlt onnan. — Igen áros lehet, — fontolgatta Ida, — mégiscsak megkérdezem előbb apámat. Úgy illik. S fordult. Sietett a cselédszerző boltba. Üldögélt ott vagy hét cseléd, kettő közü­lök órias öltözetű. Az egyik már hervadt és beteges arcú, kopott télikabátban. A másik fia­talabb, legfeljebb ha tizenhét éves, vidám­ te­kintetű, csinosabban öltözött, molyrágta róka­prémben is a nyakában, — bizonyosan aján­dékban kapta valamelyik asszonyától. — Belső leányt keresek, — fordult oda a cselédszerző asszonyhoz. De a szeme azon a boés leányon állt Kellemes szelid-ab­cn leány volt, kissé férfia­san vállas, de a haja csak szimplán hátra volt fésülve, s ezzel valami polgárias jámbor ter­mészetnek látszott. — Ez éppen hely nélkül van, — mutatott rá a boltosasszony, — tessék egyezkedjenek kisasszony. S érdeklődéssel szemlélgette Idát. Ida a leányhoz fordult: — Szolgált-e úri háznál ! / A leány fölkelt és alázatosan állott — Csakis úri háznál, csókolom a kezét kisasszony. Kőrösy nagyságos úrnál szolgál­tam legutóbb. — Milyen vallású? — Római katolikus, csókolom kezét. — Mennyi fizetést kiván! — Legutóbb huszonöt koronáim volt, csó­kolom kezét. — Én több­et is adok, h­a látom, hogy jó leány. — Oh kisasszony . . . csókolom kezét alá­zatosan. — De az első hónapban csak maradjunk a huszonötnél. Mi a neve! — Anna Jantyik Anna, alázatos szolgá­latára kisasszony. (Folyt, köv.) Vidám irások. Lakáshivatal. Beadta kérvényét a kérvén­yes. A hibáig­ vizeim***' nem érvényes! Az üzenet kebléből sóhajt fakasztott, u­j kérvényt irt és erre több bélyeget ragasztott. És aztán irt még kérvényeket lakásra, de még­sem tett szert lakásra. Lenézett minden pincébe, felnézett minden padlásra, üres hely nincs-e valahol, hadd lássa. Hetek múlva belátta szegény alak, ó, nincs Pesten olyan ház, ahol ő lehet a lakó. Nincs Pesten olyan terület, nincs Pesten olyan k­erület, ahová ő bekerülhet. „Mit tehetek, mit tehetek" — így tűnődött ő magába­ és este künn a Ligetben golyót menesztett agyába. Tavasz volt, szép kék volt az ég és illatos a levegő. A Ligetből fél az Égbe lebegett ő. Az Égben igy szólt: megjöttem szegény elfáradt lélek, én, s egy kétszobás udvari lakást kérek én. Egy kétszobás udvari lakást kérek én, de ha képte nincs, egyben is elférek én. — Uram, ön miket ffil nem tételez, szólt egy szigorú férfihang. (Szent Péter, ez.) Bár a figyelmem­ mindenre kiható, én nem tudom, hogy az Égben van lakás, kiadó. Ha beépítjük mind az égi telkeket, tán elhelyezzük mind a régi lakásra váró lelkeket. Hogy önre mikor kerül sor, nem tudom előre, költözzön addig jó uram valamely felhőre. Nem rossz az ily lakás, ha nincsen zivatar s majd gondol önre is az égi lakáshivatal. Szegény pesti lélek bánatba öltözött s egy rozoga felhőre kiköltözött. Ott várt és várt és várt . . Mást mit is tehetett? Mivelhogy halott volt, még öngyilkos sem lehetett. Szenes ember. / Milanói levél. A Pesti Hírlap olaszországi tudósítójától. — ] Milano, jul. 23. I cula. Este, a végighajszolt nap után min­denki Blágábstr­ettihütt, meleg lakásokból, ki az ut­t­cákra, amelyek bár szintén szűkek és ahol szintén megreikken a levegő, de mégis ott van felettük a mérhetetlen égboltozat, a csillagok, a hold, sőt néha átsuhan bennük egy könnyű szellő. Ebben a városban, ahol mindenki egyedül van és magának él, az utcán megnézik egymást az em­berek. Minden tartózkodás nélkül néznek bele egy­más arcába és senki sem érzi magát mindazonáltal vizsgál­ódás vagy kritika tárgyának. Az utcasarkokon kis szigetek alakulnak, én is megállok és nézem az embereket. Néha, mintha egy-egy magyar szó ütné meg a fülem, pedig semmi hamisítatlan „milaneso", egy csúnya dialektus, mely még a dalos olasz nyelvet is elcsúfítja. De most mégis csak magyarul beszélnek, önkénytelenül utá­nuk megyek és figyelem, hogy mit. Az utca zajában elvész a hang, de egy szó, egy annyit hallott és át­kozott, nekünk oly súlyos jelentőségű szó hallatlan intenzitással tör elő: „elvtárs." Ketten vannak. Az egyik egy középmagas fekete hajú, borotvált képű ember, a másik vörös, szeplős, minden mozdulata prepotens. Most egy harmadik lép hozzájuk — ez isme­rős. Egy fiatal mérnök, aki néhány nap előtt egy ajánlólevéllel jött hozzám. Igen csendes és szerény fiatalember. Most már érdekel a fura társaság és egy kis belső küzdelem után odalépek hozzájuk. A mérnököm feltűnő udvariasan köszönt. — Jöjjön, jöjjön, bemutatom barátaimnak. — Az urak magyarok? — kérdem én hol a mérnököt, hol a két másikat nézve. Természetes, ime Bauer kollégám és­­ most hirtelen zavarba jön és nem tudja, hogy mit mond­­­jon. Végül kimond egy nevet, egészen ismeretlen és jelentéktelen név volt. Elindultunk együtt a Dóm­ tér felé. A Corso végén van egy újságos bolt. Itt mind a három megáll. A magas borotvált bemegy és pár pillanat múlva egy szürke kötésű könyvvel tér vissza. — Olvasta már? — kérdez ragyogó szemekkel. Megnézem a könyvet, magyarul írt könyv (akarattal nem mondtam, hogy magyar könyv), Gábor Andor írta, a címe: Ezt izenem! — Nem — mondom — nem is tudtam, hogy megjelent. Erre már a vörös is közbeszól: „Hát micsoda emigráns ön?" — Emigráns? Hát önök emigránsok? — De mennyire — mondja büszkén a vörös. — Nem hallotta a nevemet még soha? Én Bauer mérnök vagyok. Aki a Dunakorzón azt a híres beszédet tartotta. A másik kettő feszeng. — Nem, tisztelt elvtárs úr, akkor én voltam­ amigráns. Igy folyik tová­bb a beszélgetés, beszélgetés ezer ember között három gyilkossal és nem ordít­hatom el magam tele torokkal: „Gyilkos!'' Az egyik, ez a Bauer, azt mondotta annak idején Pes­ten, hogy burzsuj vértől kell virulnia az utca kövéneK A második, Feldmann-Vajda Tódor, a szocializálás és rablás körül kifejtett érdemei elis­meréséül lett kormányzótanácsi biztos — jelenleg lánckereskedő. A harmadik Rudas László, a kommün egyik apja, akinek csemetéje a Lenin—Kun Béla névre hallgat. Ez a triumvirátus, kezében a Gábor Andor könyvével, zsebében a Magyarországiból lopott pénzzel, szívében és szájában a Magyarország át­kozásával, k­avarog itt az utcán. Megtudtam tőlü­k, hogy még többen is vannak itt, hogy itt van Fied­ler, a vasas hadügyi­ népbiztos és néhány terrorista is. És, h­ogy részükre nincs bojkott. Az ő postáju­kat továbbítják. Nekem folyton az az áprilisi éjszaka járt az eszemben, mikor a pribékek elöl szöktem.

Next