Pesti Hírlap, 1920. augusztus (42. évfolyam, 182-206. szám)
1920-08-01 / 182. szám
1920. augusztus L, vasárnap. PESTI HÍRLAP Esti levéle k — Börtön-tanulmány. Évfordulókon divat a visszj^írtfTekexes. Egy év alatt egy századot öreepifunk. Ebből a távlatból tehát higgadtanjffiet elmélkedni s most sok ezrer uriemiber^fia élve került ki a kommunisták börtönjéből, mesél szomorú emlékeiből és szidja a kommunistáikat Dacára, hogy engem is kitüntettek a bebörtönözéssel, nem szidom őket. Azt tartom, akik közülök közönséges bűnt követtek el, azokat elintézi a bíróság. Ami pedig a kommmunimusból eszmeáramlat s elvi irányzat, azt nem lehet elintézni egyszerű szidással. Komolyan vitázni szeretnék könyvben, cikksorozatban és nyilvános előadásokon e témakörről. Mert a legyőzés nem elegendő — meggyőzés nélkül. A lelkek föl vannak kavarva. A problémák föl vannak vetve. Indulatok szerint foglalnak az emberek állást oly, kérdésekben, melyekben az értelemnek kell dönteni. Minta-államra kell törekedni, melyben a szorgalmas munkás jobb sorsot érdemel, mint a naplopó. Nem lehet tehát a munkával szerzett vagyont kommunizálni s különösen nem lehet reoramanizálni a családi életet. A szervezett munkásokat katedráról tanítják a szocializmus és kommunizmus tudományára.Mi „burasnjok"-nak nevezett fejmtarácsok alig tudtunk valamit eneréből, míg a fejünkhöz nem vágták. Nekünk a börtön volt az iskola. Ebben megtanulhattuk, hogy az e663mtt irányzatok harcát szellemi fegyverekkel is meg kell vívni. Mert a kommunizmust hiába verik le fegyverrel, ha a lelkekben tovább él és terjed. A kapitalistáknak, akik félnek a kcartmunisantastól, azt mondom, hogy a koanantarizmus elben a legerősebb szer a szocializmus, a szociális reformok, melyek megnyugtatják a dolgozó szegényeket Könnyebbé kell tenni a megélhetést, boldogabbá kell tenni az emlveszercet .Jóllakott emberei, sohase csináltak forradalmat. Az osztályharcot csak úgy lehet megszüntetni, ha a társadalom osztállya között kevesbítjük az igazságfenan filmtercelésre. Szerretméim, ha sok *nrffkoitíve és minászter rabtársam tettekkel agitálna ily irányfen. S talán lesz még nyoma annak, hogy oly, sok nagy úr megismerte a börtönt Bartöntanulmányokat tehették. X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X XXX Zsolt. lyeni napernyő is állt az egyik sarokban, azt is megszemlélte. A bútoros bolt kirakatában egy íróasztalka kötötte le különösen a figyelmét.A könyves bolt kirakatában örömmel látta, hogy csupa regény. Kedve lett volna mindjárt be is lépni, de érezte, hogy nem elégedne meg egygyel: tizenkint veszi ő majd, s a cseléd hozza mögötte haza. Az ékszerész boltja kirakatában aranyból való Mária-érmek tetszettek meg neki, s egy karperec, amely láncalakú volt, de a láncszemek apró négyszögűek, a szögletek persze le vannak simítva. A csat szintén négyszögletű, arany lakatocska. A lakatocskán az öt szög öt kis gyémántszem. Tengerszínt zöld selyemtokban csillogott a gyönyörű karperec. Aranyórák és ezüstgyertyatartók is pompáztak a kirakatban, de Ida csak a karperecet szemlélgette. Eltökélte, hogy a klastromba három érmet küld emlékül: egyet Fazekas Boriskának, egyet Mészkuthynak és egyet Paulának, aki mégis legbizalmasabb volt iránta az utóbbi hónapokban. A karperecet meg persze magának veszi meg. A lakatocska tetszett meg neki. Az ő élete is lakat alatt volt eddig. Most már az ő kezébekerült a kulcs: akkor nyitja a lakatot amikor akarja Vájjon drága-e! A bolt kirakatába akkor nyúlt be belülről egy gyermektermetű kis zsidó. Szinte elképedt, hogy akkora szakállt visel, szőke, fiatal göndör szakállt. A zsidó két ezüst órát vett be, s elmúlt onnan. — Igen áros lehet, — fontolgatta Ida, — mégiscsak megkérdezem előbb apámat. Úgy illik. S fordult. Sietett a cselédszerző boltba. Üldögélt ott vagy hét cseléd, kettő közülök órias öltözetű. Az egyik már hervadt és beteges arcú, kopott télikabátban. A másik fiatalabb, legfeljebb ha tizenhét éves, vidám tekintetű, csinosabban öltözött, molyrágta rókaprémben is a nyakában, — bizonyosan ajándékban kapta valamelyik asszonyától. — Belső leányt keresek, — fordult oda a cselédszerző asszonyhoz. De a szeme azon a boés leányon állt Kellemes szelid-abcn leány volt, kissé férfiasan vállas, de a haja csak szimplán hátra volt fésülve, s ezzel valami polgárias jámbor természetnek látszott. — Ez éppen hely nélkül van, — mutatott rá a boltosasszony, — tessék egyezkedjenek kisasszony. S érdeklődéssel szemlélgette Idát. Ida a leányhoz fordult: — Szolgált-e úri háznál ! / A leány fölkelt és alázatosan állott — Csakis úri háznál, csókolom a kezét kisasszony. Kőrösy nagyságos úrnál szolgáltam legutóbb. — Milyen vallású? — Római katolikus, csókolom kezét. — Mennyi fizetést kiván! — Legutóbb huszonöt koronáim volt, csókolom kezét. — Én többet is adok, ha látom, hogy jó leány. — Oh kisasszony . . . csókolom kezét alázatosan. — De az első hónapban csak maradjunk a huszonötnél. Mi a neve! — Anna Jantyik Anna, alázatos szolgálatára kisasszony. (Folyt, köv.) Vidám irások. Lakáshivatal. Beadta kérvényét a kérvényes. A hibáig vizeim***' nem érvényes! Az üzenet kebléből sóhajt fakasztott, uj kérvényt irt és erre több bélyeget ragasztott. És aztán irt még kérvényeket lakásra, de mégsem tett szert lakásra. Lenézett minden pincébe, felnézett minden padlásra, üres hely nincs-e valahol, hadd lássa. Hetek múlva belátta szegény alak, ó, nincs Pesten olyan ház, ahol ő lehet a lakó. Nincs Pesten olyan terület, nincs Pesten olyan kerület, ahová ő bekerülhet. „Mit tehetek, mit tehetek" — így tűnődött ő magába és este künn a Ligetben golyót menesztett agyába. Tavasz volt, szép kék volt az ég és illatos a levegő. A Ligetből fél az Égbe lebegett ő. Az Égben igy szólt: megjöttem szegény elfáradt lélek, én, s egy kétszobás udvari lakást kérek én. Egy kétszobás udvari lakást kérek én, de ha képte nincs, egyben is elférek én. — Uram, ön miket ffil nem tételez, szólt egy szigorú férfihang. (Szent Péter, ez.) Bár a figyelmem mindenre kiható, én nem tudom, hogy az Égben van lakás, kiadó. Ha beépítjük mind az égi telkeket, tán elhelyezzük mind a régi lakásra váró lelkeket. Hogy önre mikor kerül sor, nem tudom előre, költözzön addig jó uram valamely felhőre. Nem rossz az ily lakás, ha nincsen zivatar s majd gondol önre is az égi lakáshivatal. Szegény pesti lélek bánatba öltözött s egy rozoga felhőre kiköltözött. Ott várt és várt és várt . . Mást mit is tehetett? Mivelhogy halott volt, még öngyilkos sem lehetett. Szenes ember. / Milanói levél. A Pesti Hírlap olaszországi tudósítójától. — ] Milano, jul. 23. I cula. Este, a végighajszolt nap után mindenki Blágábstrettihütt, meleg lakásokból, ki az uttcákra, amelyek bár szintén szűkek és ahol szintén megreikken a levegő, de mégis ott van felettük a mérhetetlen égboltozat, a csillagok, a hold, sőt néha átsuhan bennük egy könnyű szellő. Ebben a városban, ahol mindenki egyedül van és magának él, az utcán megnézik egymást az emberek. Minden tartózkodás nélkül néznek bele egymás arcába és senki sem érzi magát mindazonáltal vizsgálódás vagy kritika tárgyának. Az utcasarkokon kis szigetek alakulnak, én is megállok és nézem az embereket. Néha, mintha egy-egy magyar szó ütné meg a fülem, pedig semmi hamisítatlan „milaneso", egy csúnya dialektus, mely még a dalos olasz nyelvet is elcsúfítja. De most mégis csak magyarul beszélnek, önkénytelenül utánuk megyek és figyelem, hogy mit. Az utca zajában elvész a hang, de egy szó, egy annyit hallott és átkozott, nekünk oly súlyos jelentőségű szó hallatlan intenzitással tör elő: „elvtárs." Ketten vannak. Az egyik egy középmagas fekete hajú, borotvált képű ember, a másik vörös, szeplős, minden mozdulata prepotens. Most egy harmadik lép hozzájuk — ez ismerős. Egy fiatal mérnök, aki néhány nap előtt egy ajánlólevéllel jött hozzám. Igen csendes és szerény fiatalember. Most már érdekel a fura társaság és egy kis belső küzdelem után odalépek hozzájuk. A mérnököm feltűnő udvariasan köszönt. — Jöjjön, jöjjön, bemutatom barátaimnak. — Az urak magyarok? — kérdem én hol a mérnököt, hol a két másikat nézve. Természetes, ime Bauer kollégám és most hirtelen zavarba jön és nem tudja, hogy mit mondjon. Végül kimond egy nevet, egészen ismeretlen és jelentéktelen név volt. Elindultunk együtt a Dóm tér felé. A Corso végén van egy újságos bolt. Itt mind a három megáll. A magas borotvált bemegy és pár pillanat múlva egy szürke kötésű könyvvel tér vissza. — Olvasta már? — kérdez ragyogó szemekkel. Megnézem a könyvet, magyarul írt könyv (akarattal nem mondtam, hogy magyar könyv), Gábor Andor írta, a címe: Ezt izenem! — Nem — mondom — nem is tudtam, hogy megjelent. Erre már a vörös is közbeszól: „Hát micsoda emigráns ön?" — Emigráns? Hát önök emigránsok? — De mennyire — mondja büszkén a vörös. — Nem hallotta a nevemet még soha? Én Bauer mérnök vagyok. Aki a Dunakorzón azt a híres beszédet tartotta. A másik kettő feszeng. — Nem, tisztelt elvtárs úr, akkor én voltam amigráns. Igy folyik tovább a beszélgetés, beszélgetés ezer ember között három gyilkossal és nem ordíthatom el magam tele torokkal: „Gyilkos!'' Az egyik, ez a Bauer, azt mondotta annak idején Pesten, hogy burzsuj vértől kell virulnia az utca kövéneK A második, Feldmann-Vajda Tódor, a szocializálás és rablás körül kifejtett érdemei elismeréséül lett kormányzótanácsi biztos — jelenleg lánckereskedő. A harmadik Rudas László, a kommün egyik apja, akinek csemetéje a Lenin—Kun Béla névre hallgat. Ez a triumvirátus, kezében a Gábor Andor könyvével, zsebében a Magyarországiból lopott pénzzel, szívében és szájában a Magyarország átkozásával, kavarog itt az utcán. Megtudtam tőlük, hogy még többen is vannak itt, hogy itt van Fiedler, a vasas hadügyi népbiztos és néhány terrorista is. És, hogy részükre nincs bojkott. Az ő postájukat továbbítják. Nekem folyton az az áprilisi éjszaka járt az eszemben, mikor a pribékek elöl szöktem.