Pesti Hírlap, 1920. augusztus (42. évfolyam, 182-206. szám)
1920-08-07 / 187. szám
felelt, hogy azt hiszi, nem is kellett volna, megállapítania, nyilván bizonyosan tudta. Dobó tette meg ezután megjegyzéseit a grófnő vallomására. Érzi, hogy szorul a hurok a nyaka köré, ezért ideges és néha szemtelen, úgy hogy rendre kell utasítani. Tegnapelőtt még folyton a lázas állapotát és az ittasságát emlegette, ma meg már azt is tudni véli, hogy a puskája sperrklapnija be volt zárva A védő kérdéseire Hüttner és Sztanykovszky kijelentve, hogy nem tudják, várjon Károlyi Mihály volt-e az a legmagasabb fórum, akitől a gyilkosság kiindult. Ezután a házbeliek tanúvallomása következett Csermák Rezsőné, Dömötör László inas, Vészeli Margit továbbá Roheim Samu földbirtokos és dr Roheim Géza etnográfus mondották el, amit a gyilkosság részleteiről tudnak. Szamosi Armand újságíró jelentkezett végül önként tanúvallomásra és elmondja, hogy a gyilkosság estéjén kint volt a Roheim-villában, amikor egy tüzérhadnagy jelent meg és Linder parancsőrtisztjének mondta magát. Szolgálati jegyen Sas László név állott és a kormány nevében jött részvétét kifejezni. Később ez a Sas László a Magyar Bank elkommunizálói közt is szerepelt. A tárgyalást holnap folytatják. A mai tárgyaláson dr Mondada kihirdette Sztanykovszky előtt a hadügyminiszter rendeletét, mely eltiltja a nemzeti hadsereg egyenruhájának viselésétől. Holnap már csak civilben szabad megjelennie a bíróság előtt. Öt mentelmi bizottság Friedrich kiadatása mellett döntött A nemzetgyűlés mentelmi bizottsága Ereky Károly elnökletével ülést tartott, amelyen Friedrich István mentelmi jogának felfüggesztését tárgyalták Több felszólaló kifogásolta, hogy az ügyészség hivatalos megkeresése nem tartalmaz olyan vizsgálati iratokat és bizonyítékokat, amelyek indokolttá tennék a kiadatást. Az ügyészség átiratához csupán egy vizsgálóbírói végzés volt mellékelve, amely hivatkozik egyrészt a polgári hatóságok nyomozásának eredményére, másrészt a hadbíróságnál folyó tárgyalás vallomásaira. A bizottság kilenc szavazattal öt ellenében Friedrich mentelmi jogának felfüggesztése mellett döntött. A bizotság jelentését Mikovényi Jenő előadó szombaton terjeszti a nemzetgyűlés elé. A kisebbség különvéleményét Somogyi István nyújtja be. 11 Éles vita a gabonarendeletekről. — A nemzetgyűlés ülése. — A nemzetgyűlés pénteki ülése a gabonarendeletek megváltoztatása tárgyában beadott Huszár-féle indítvány megvitatásával telt el, amelynek során Gaál Gaszton erősen támadó jellegű beszédet mondott, meglehetős izgalomba hozva vele az egész Házait. Őrgróf Pallavicini kilenctagú bizottság kiküldését indítványozta, hogy az határozzon a dologban. Az ülés végón Teleki válaszolt a Kun Béláék szabadonbocsátására vonatkozó interpellációra. Rakovszky István elnök előterjesztései során jelentette, hogy a MOVE kérvényt adott be, hogy a nemzeti hadseregben zsidó vallású és származású egyén sem tiszti, sem tisztviselői rangot ne érhessen el. Raszás Elemérnek a gabonarendeletek megváltoztatásához szóló indítványához szóltak: Kerekes Mihály, aki indítványozta, hogy az 500 koronás árat hagyják meg, a nem termelő társadalom részér® azonban száz koronáért adják a gabonát, a különbözetet pedig közélelmezési pótadóból szedjék be, amit a hadimilliomosokra vessenek ki, továbbá azokra, akiknek hatvanezer koronánál nagyobb évi jövedelmük van, a fejadagot emeljék 12 kg.-ra és az összes ipari cikkeket 30 napon belül maximálják meg. A kereskedelmi hasznot en gros 10 százalékban, kicsinyben 15 százalékban állapítsák meg. (Helyeslés.) Henzer István támogatja az indítványt, ame olyhez hozzáteszi, hogy csak a felesleget szállítsák be, a többit adják ki falun a helyi ellátatlanoknak. Temesváry Imre felhívja a kormány figyelmét arra az egyezményre, amelyet a fővárosi malomegyesületek szövetsége, valamint a vidéki malomiparosok országos egyesülete kötni szándékoznak és amelynek értelmében üzemeiket közös veszteségre és nyereségre óhajtják továbbvinni. Gaál Gaszton Szabó Józseffel polemizálva azt kérdi, hogy a mostani nyomornak ki volt az oka A sok rekvirálással és maximálással hozzászoktatták a közönséget ahhoz, hogy a magánvagyon nem feltétlenül tiszteletben tartandó és azzal a jelszóval, hogy az államérdek kívánja, bárki hozzányúlhat.Szabó József: Ez igaz, de az embereket is elrekvirálták katonáknak! Gaál Gaszton: Amit Kun Béláék tettek, az csak folytatása volt annak, amit a legális kormány csinált.Zaj. Gunda Jenő: Hogy lehet ilyet mondani? Szabó József: Hallatlan dolog az önzésben ennyire elmenni! Akkor mi is érzi csináljuk?)ogy van, önök is ezt csinálják ! A falu hozta-e a fővárosba a bolsevizmus veszedelmét, vagy pedig a főváros munkássága és az itt székelő államgépezet központi tisztviselősége? (Nagy zaj.) A tisztviselőknek nem csak jogízőtelegsteejig is vannak. (Folytonos zaj. Gunda: Ezt megköszönik önnek a tisztviselők!) Hány percentja tartott ki a tisztviselői karnak az eskü mellett? Fizetésért Kun Béláék szolgálatába szegődtek. (Folytonos zaj.) Tehát a bajokért egyrészt a tisztviselők felelősek, másrészt a munkások, akik a rabló uralomhoz a fegyveres erőt adták. A tisztviselők most sem járnak be hivatalukba pontosan. Nem dolgoznak. Hegyeshalmy Lajos: Nem lehet általánosítani! Gaál Gaszton: A mostani eljárásnak az lesz a gazdasági következménye, hogy a gazdák csak annyit vetnek, amennyire saját maguknak szükségük van. Budaváry: Jó, hogy a gazdák hazafiasak és nem hallgatnak az ilyen tanácsokra. Gaál Gaszton: Ha nem önre hallgatnak, s akkor meg lesz mentve Magyarország! Mert annyi bölcseséget hallottunk a képviselő úrtól, hogy biztos, hogy most már a keresztény kurzus vígan megússza a nehézségeket. A magyar gazda a legtürelmesebb a földtekén. (Zaj, Gunda: Ilyen beszédeket is meghallgat!) Politikai következménye az lesz a dolognak, hogy a gazda egyszer megbicsakolja magát, és nem fog szállítani Budapestnek semmit és Budapest három nap alatt éhen hal. (Gunda: Az országról van szó, nem Budapestről! Frühwirth: Ez anarchizmust jelent!) Az országot bízzák rám! (Felkiáltások balfelöl: Nem hizzük!) A kormánynak itt nem szabad gyengeséget mutatnia, és a már kibocsátott rendeletet nem szabad megváltoztatnia, mert a vidéken és ipari vállalatok részéről is ennek alapján már elővételek történtek. A gabonaárakat, amelyekben a közvélemény megnyugodott, feltétlenül érintetlenül kell hagyni, nem szabad 40—50 tagú deputáció kedvéért felbontani ő is felhozhat, ha akar, kétszázezer jó falusi gazdát deputációba. Ha a kormány enged, akkor lecsúszott a Károlyi-kormány nívójára (Nagy zaj.) A megváltoztatáshoz semmi körülmények között hozzá nem járul. Frühwirth: Hiszen a gazdák nincsenek a rendelettel megelégedve! Gaál Gaszton: Ha a gabonaáron valami változtatás történik, ő levonja az összes politikai konzekvenciákat. A lisztárakat igenis redukálni lehet és kell. (Szabó: Én is ezt kértem!) A kormány tegyen már valamit a termelés biztosítására. Szüntesse meg a behozatali monopóliumokat. Jelszavakért ne kockáztassák a társadalmi békét. (Helyeslés és taps a jobb oldalon és a középen.). Kuna P. András azt fejtegeti, hogy ennek a kérdésnek a tárgyalásánál megfeledkeztek a felebaráti szeretetről A kisgazdatársadalom megtette kötelességét eddig és megteszi ezután is. (Helyeslés.) úrgróf Pallavicini György A gabonarendelettel szemben a kritika igenis jogos. A legnagyobb baj az volt, hogy későn jött ki vele a kormány. A begyűjtésre felállított új intézmény teljesen keresztény, de még el se kezdett működni, máris népszerűtlen. Indítványozza, küldjön ki a Ház kilenc tagú bizottságot a gabonarendelet megtárgyalására, és az eszközlendő módosítások megállapítására (Általános élénk helyeslés.) Elnök jelenti, hogy a honvédelmi miniszter szombaton válaszolni fog Gunda és Bénárd interpellációjára. Rubinek Gyula kereskedelmi miniszter törvényjavaslatot nyújt be a m. kir. Folyam- és Tengerhajózási rt.-gal kötött szerződés tárgyában. Perlaky György "szükségesnek tartja, hogy Gaál Gasztonnak a tisztviselők elleni kirohanására válaszoljon. Ezek a háború alatt teljesen tönkre mentek és amikor jött a diktatúra, senki nem állott a hátuk mögött, aki nekik és családjuknak a megélhetését biztosította volna, mert ha lett volna ilyen támpont, akkor nem dobták volna magukat Kun Béláék karjaiba. Akcik nem dolgoznak, politizálnak és felajánlkoznak mindenkinek, azokat ki kell küszöbölni közülük. A termésrendelet egyébként a tisztviselőket nem érinti, mert ezeket olcsó gabonával látják el. Legfölebb a fejadagról lehet szó- A rokkantaknak és a hadiözvegyeknek is olcsó ellátást kér, majd a szerbek bácsmegyei garázdálkodásáról beszél. Berky Gyula: A mai viszonyok mellett nem lett volna szabad ezt a vitát olyan mederbe terelni, amilyenben most folyik. Képviselőknek kerülni kell minden olyan momentumot, amely osztálygyűlöletet szíthat. Gaál Garzon mai beszéde egy prononszírozott agrárius jellegű beszül, amelynek a beállítása is eltévesztett. A hiba ott van, hogy ezt a bizottságot, amelyet ma indítványoztak, már a rendelet kiadása előtt kellett volna kiküldeni. Rámutat arra, hogy a háború alatt mintegy százezer falusi munkás jött Pestre és itt a hadiiparban helyezkedett el- Ezeket települték vissza a megyékbe, ahol munkáshiány van. Iia kell, erőszakos rendszabályokkal. A galiciai zsidókat is el kell távolítani. Felhívja a kormány figyelmét a tiszántúli ellátatlan mezőgazdasági munkástömegekre is. (Élénk helyeslés és taps.) Szilágyi Lajos: A falusi lakosságot semmi más se érdekli, mint a termésrendelet. Megbélyegzi azokat a képviselőjelölteket, akik a legutóbbi választásokon a búza árát korteseszközzé tették. Az elégedetlenség nagy része onnan ered, hogy olcsó búzaárat vártak. Ezután a bihar megyei közellátási állapotokra hívja fel a figyelmet, amiket ő mint kormánybiztos tapasztalásból ismer. Emeljék fel a fejkvótát és az ellátatlanoknak búzában adják ki a részüket. Elnök a tanácskozást félbeszakítja, és javasolja, hogy a szombati ülésen folytassák a vitát a mai napirenddel és ha idő jut rá, tárgyalják a bírói és ügyészi illetményekről szóló törvényjavaslatot is A miniszterelnök a bojkott megszűnéstéről és a kenyérről Gróf Teleki Pál miniszterelnök a következőket mondotta a bojkott megszűnéséről: — A (vriemei nen-Tadtim), arák bojkottbizottság egy tagja ma megjelent a határon és egy magyar közigazgatási tisztviselővel tárgyalásba bocsátkozott, hogy mi történnék abban az esetben, ha a bojkott megszűnnék? Az illető tisztviselő erről jok tömést tett nekem telefonon, amire azt válaszoltam, hogy ha a bojkott megszűnik, amkor a kölcsönös forgalom három napon belül megindulhat a két állam között s a magyar kormány beszünteti a retorvziós intézkedéseket. Természetesen ezt nem hivatalosan közöltem, mert a magyar állam nevében csak az esetben adhattam volna hivatalos választ, ha az osztrák kormány hivatalosan fordult volna hozzám. Az esetben, ha a bojkott megszűnik, amire alapos kilátások vannak, tárgyalni valóink vannak az osztrák kormánynyal. ebbősorban az Ausztriában rekedt azén szállitmányok behozatala, továbbá 03 r c. 6 11 milLAK A bojkott kudarca és vége. Bécs, aug. 6. (A Pesti Hírlap kiküldött munkatársától.) Forster képviselő, az osztrák szállítómunkások elnöke, — mint már jelentettem — azért utazott Amszterdamia, hogy a bojkottra vonatkozólag újabb utasításokat kérjen, olyan határozatot hozott magával, mely a bojkottot nemcsak megszünteti, de kudarcát is beismeri. Amikor Forster ezt a szakszervezetek mai ülésén közölte, a legradikálisabb álmuk sem volt merszük arra, hogy az amszterdami üzenet ellen állást foglaljanak. Azoknak, akik eddig izgattak a szakszervezetekben, gyorsan lehűlt a harci kedvük, és erre alapos okuk volt, mert nemcsak Bécsinek élelmezésében mutatkoztak igen nagy bajok, de máls veszedelmek is kezdettek már felvonulni, amelyeknek nagyon rossz következményei lehettek volna. A bécsi villamos és vízművek ugyanis a zwitfingsdorfi és neufeldi bányákból szerezték be szénszükségletüket. Ezt azonban a magyar ellenbojkott megakadályozta és így a bécsi villamosművek szenét más bányákból kellett beszerezni, ami a vasutak szénnel való ellátásában okozott újabb zavarokat és azt is meggátolta, hogy Bécs város részére a téli szezonra tartalékszenet gyűjtsenek. Bécs város tehát már komoly szénválság előtt állott, ezért hallgattak el a szakszervezetekben az utóbbi napokban már teljesen azok az agitátorok, akiknek eddig olyan nagy volt a hangjuk. A bojkott megszüntetésének híre Bécs lakosságának minden rétegénél nagy örömet keltett. Az emberek arcán meglátszott, hogy lidércnyomástól szabadultak meg és jobb színben látják a jövőt. A kellemetlen esős idő ellenére csoportokban álltak az utcán és hangos szóval adtak kifejezést örömüknek, hogy véget ért a bojkott és valósággal csodákat várnak az ilyen gyorsan nem is remélt fordulattól. A bojkott megszüntetésének hírére megjelentem a közlekedési hivatalban, ahol közölték velem, hogy a Magyyarországgal való forgalom újra való fölvételének semmiféle technikai akadálya sincs. Ez már vasárnap megtörténhetnék, de persze, nem elég hozzá Fimmen úrnak Amszterdamból küldött rendelkezése, mert a vasúti forgalmat Magyarországgal tudvalevőleg az osztrák kormány rendelkezésére szüntették meg. Nem lehet kétség az iránt, hogy vasárnapig az osztrák kormány is megteszi a szükséges intézkedéseket. A minisztériumból a keleti vasút üzletvezetőségéhez mentem, ahol a következő információt kaptam: A bojkott megszüntetése napján a Keleti pályaudvaron azonnal átjáró kocsikból álló vonatot állítanak össze és indítanak útnak Budapestre. Ennek az előföltétele természetesen az, hogy a magyar kormány is megszűntén az ellenbojkottot. Ami a teherforgalmat illeti. Bécsben ez idő szerint csak kétszáz Magyarországnak szánt vagyon van. Hilfmansdorfban, Gramaz-Oseusiedelben és Bajta-Bruckban azonban sokkal nagyobb számban állanak megrakott teherkocsik, amelyek Magyarországba való elindításukat várják. Az Északkeleti vonat igazgatósága mindezeket a vagyonokat három nap alatt elexpediálhatja. Simon Vilmos , Bécs, aug. 6. A német-osztrák szakszervezeti bizottság Amsterdamból oly értelmű jelentést kapott, hogy az általános helyzet alapján augusztus 6-án megszüntetik a bojkottot, noha Magyarországon még nem kielégítő a helyzet. Ezt a jelentést az Arbeiter Zeitung a lap élén közli szánalmas kommentár kíséretében, amely azonban beismerése a bojkott kudarcának. A polgári lapok egyértelműen megállapítják, hogy a bojkott vereséggel végződött és hogy elsősorban Ausztriát érintette a legsúlyosabban. Egyik-másik lap kigunyolja az Arbeiterzeitung mentegetődzéséri Kun Béláék szabadonbocsátása. — A külügyminiszter felvilágosításai. — Gróf Teleki Pál a nemzetgyűlés pénteki ülésén felelt Tomory minapi interpellációjára Kun Béláék szabadonbocsátása tárgyában, amely szerint a kormány jegyzékét Berlinben késedelemmel adták át és ennek következménye lett volna, hogyy Kun Béláékat szabadon bocsátották. Kimutatja, hogy ez nem áll. Tizenhetedikén sürgönyzett Németországba, hogy tartsák fel a fogolyszállítmányt. Mikor ez megtörtént, 22-én sürgönyzett a kiadatás tárgyában, hogy itt nem politikai vétségről, hanem közönséges bűncselekményekről van szó. 23-án indult el a futár, áld megbízható egyén, egy alezredes volt, mert az nincs módjukban, hogy külön külügyminiszteri tisztviselőt használjanak fel ilyen célokra és ez technikai okokból volt kénytelen Bécsben vesztegelni Hogy nem emiatt a késedelem miatt bocsátották szabadon Kun Béláékat, az kitűnik a német külügyminiszter julius 26-iki beszédéből amelyben azt mondja, hogy ügyetlen alantas hatóságok révén a német hatóságok tudomására jutott, hogy Kun Béláék is a foglyok között vannak, a kormány is tudomást szerzett erről és a német hatóság anélkül avatkozott bele a dologba, hogy a külügyi hivatallal érintkezésbe lépett volna, így aztán nem maradt más hátra, mint feltartóztatni a szállítmányt. Ha nem tartóztatják fel, a politikai foglyok sokkal rosszabbul jártak volna, mert akkor a nyílt tengeren az entente vizsgálta volna át a szállítmányt.“ Ebből látható, hogy a német külügyi kormány nem szívesen látta a foglyok feltartóztatását és amidőn két konfliktus között kellett választania: a velünk és az entente-tál, vagy Ausztriával és a szovjet Oroszországgal való konfliktus között — a bolseviki hadseregek előnyomulása hatása alatt inkább az utóbbi konfliktust akarta elkerülni és Kun Béláékat szabadon bocsátotta. Berlini megbízottunk jelentéséből is kitűnik, hogy a németek nem tehettek másként és az csak kifogás és magyarázat volt, hogy a kiadatási megkeresésünk nem érkezett meg. Németország képviselője sajnálkozását és bocsánatkérését fejezte fel az eset miatt, de ez már nem változtat a tényeken. Kéri válasza tudomásulvételét A Ház a választ tudomásul vette. 1920. augusztus 7., szombat.