Pesti Hírlap, 1920. augusztus (42. évfolyam, 182-206. szám)

1920-08-07 / 187. szám

felelt, hogy azt hiszi, nem is kellett volna, megállapítania, nyilván bizonyosan tudta. Dobó tette meg ezután megjegyzéseit a grófnő val­lomására. Érzi, hogy szorul a hurok a nyaka köré, ezért ideges és néha szemtelen, úgy hogy rendre kell utasítani. Tegnapelőtt még folyton a lázas állapotát és az ittasságát emlegette, ma meg már azt is tudni véli, hogy a puskája sperrklapnija be volt zárva A védő kérdéseire Hüttner és Sztanykovszky ki­jelen­tve, hogy nem tudják, várjon Károlyi Mihály volt-e az a legmagasabb fórum, akitől a gyilkosság kiindult. Ezután a házbeliek tanúvallomása következett Csermák Rezsőné, Dömötör László inas, Vészeli Margit továbbá Roheim Samu földbirtokos és dr Roheim Géza etnográfus mondották el, amit a gyilkosság részleteiről tudnak. Szamosi Armand újságíró jelentkezett végül önként tanúvallomásra és elmondja, hogy a gyilkosság estéjén kint volt a Roheim-villában, amikor egy tüzérhadnagy jelent meg és Linder parancsőrtisztjének mondta magát. Szol­gálati jegyen Sas László név állott és a kormány nevében jött részvétét kifejezni. Később ez a Sas László a Ma­gyar Bank el­kommunizálói közt is szerepelt. A tárgyalást holnap folytatják. A mai tárgyaláson dr Mondada kihirdette Sztanykovszky előtt a hadügymi­niszter rendeletét, mely eltiltja a nemzeti hadsereg egyen­ruhájának viselésétől. Holnap már csak civilben szabad megjelennie a bíróság előtt. Öt mentelmi bizottság Friedrich kiadatása mellett döntött A nemzetgyűlés mentelmi bizottsága Ereky Károly elnökletével ülést tartott, amelyen Fried­rich István mentelmi jogának felfüggesztését tár­gyalták­ Több felszólaló kifogásolta, ho­gy az ügyészség hivatalos megkeresése nem tartalmaz olyan vizsgálati iratokat és bizonyítékokat, ame­lyek indokolttá tennék a kiadatást. Az ügyészség átiratához csupán egy vizsgálóbírói végzés volt mellékelve, amely hivatkozik egyrészt a polgári hatóságok nyomozásának eredményére, másrészt a hadbíróságnál folyó tárgyalás vallomásaira. A bi­zottság kilenc szavazattal öt ellenében Friedrich mentelmi jogának felfüggesztése mellett döntött. A bizot­ság jelentését Mikovényi Jenő előadó szom­baton terjeszti a nemzetgyűlés elé. A kisebbség különvéleményét Somogyi István nyújtja be. 11 Éles vita a gabonarendeletekről. — A nemzetgyűlés ülése. — A nemzetgyűlés pénteki ülése a gabonaren­­deletek megváltoztatása tárgyában beadott Hu­szár-féle indítvány megvitatásával telt el, amely­nek során Gaál Gaszton erősen támadó jel­legű beszédet mondott, meglehetős izgalomba hoz­va vele az egész Házait. Őrgróf Pallavicini kilenctagú bizottság kiküldését indítványozta, hogy az határozzon a dologban. Az ülés végón Teleki válaszolt a Kun Béláék szabadonbocsá­­tására vonatkozó interpellációra. Rakovszky István elnök előterjesztései során jelen­tette, hogy a MOVE kérvényt adott be, hogy a nemzeti had­seregben zsidó vallású és származású egyén sem tiszti, sem tisztviselői rangot ne érhessen el. Raszás Elemérnek a gabonarendeletek megváltozta­tásához szóló indítványához szóltak: Kerekes Mihály, aki indítványozta, hogy az 500 ko­ronás árat hagyják meg, a nem termelő társadalom részér® azonban száz koronáért adják a gabonát, a különbözetet pedig közélelmezési pótadóból szedjék be,­ amit a hadimil­­liomosokra vessenek ki, továbbá azokra, akiknek hatvan­ezer koronánál nagyobb évi jövedelmük van, a fejadagot emeljék 12 kg.-ra és az összes ipari cikkeket 30 napon be­lül maximálják meg. A kereskedelmi hasznot en gros 10 százalékban, kicsinyben 15 százalékban állapítsák meg. (Helyeslés.) Henzer István támogatja az indítványt, ame olyhez hozzáteszi, hogy csak a felesleget szállítsák be, a többit adják ki falun a helyi ellátatlanoknak. Temesváry Imre felhívja a kormány figyelmét arra az egyezményre, amelyet a fővárosi malomegyesületek szö­vetsége, valamint a vidéki malomiparosok országos egye­sülete kötni szándékoznak és amelynek értelmében üzemei­ket közös veszteségre és nyereségre óhajtják továbbvinni. Gaál Gaszton Szabó Józseffel polemizálva azt kérdi, hogy a mostani nyomornak ki volt az oka A sok rekvirá­­lással és maximálással hozzászoktatták a közönséget ah­hoz, hogy a magánvagyon nem feltétlenül tiszteletben tar­tandó és azzal a jelszóval, hogy az államérdek kívánja, bárki hozzányúlhat.Szabó József: Ez igaz, de az embereket is elrekvirál­ták katonáknak! Gaál Gaszton: Amit Kun Béláék tettek, az csak foly­tatása volt annak, amit a legális korm­ány csinált.­­Zaj. Gunda Jenő: Hogy lehet ilyet mondani? Szabó József: Hal­latlan dolog az önzésben ennyire elmenni! Akkor mi is érzi csináljuk?)­ogy van, önök is ezt csinálják ! A falu hozta-e a fővárosba a bolsevizmus veszedelmét, vagy pedig a fő­város munkássága és az itt székelő államgépezet központi tisztviselősége? (Nagy zaj.) A tisztviselőknek nem csak jog­ízőtelegsteejig is vannak. (Folytonos zaj. Gun­da: Ezt megköszönik önnek a tisztviselők!) Hány percentja tartott ki a tisztviselői karnak az eskü mellett? Fizetésért Kun Béláék szolgálatába szegődtek. (Folytonos zaj.) Tehát a bajokért egyrészt a tisztviselők felelősek, másrészt a munkások, akik a rabló uralomhoz a fegyveres erőt adták. A tisztviselők most sem járnak be hivatalukba pontosan. Nem dolgoznak. Hegyeshalmy Lajos: Nem lehet általánosítani! Gaál Gaszton: A mostani eljárásnak az lesz a gaz­­dasági következménye, hogy a gazdák csak annyit vetnek, amennyire saját maguknak szükségük van. Budaváry: Jó, hogy a gazdák hazafiasak és nem hall­gatnak az ilyen tanácsokra. Gaál Gaszton: Ha nem önre hallgatnak, s akkor meg lesz mentve Magyarország! Mert annyi bölcseséget hallot­tunk a képviselő úrtól, hogy biztos, hogy most már a ke­resztény kurzus vígan megússza a nehézségeket. A magyar gazda a legtürelmesebb a földtekén. (Zaj, Gund­a: Ilyen be­szédeket is meghallgat!) Politikai következménye az lesz a dolognak, hogy a gazda egyszer megbicsakolja magát, és nem fog szállítani Budapestnek semmit és Budapest három nap alatt éhen hal. (Gunda: Az országról van szó, nem Budapestről! Frühwirth: Ez anarchizmust jelent!) Az or­szágot bízzák rám! (Felkiáltások balfelöl: Nem hiz­­zük!) A kormánynak itt nem szabad gyengeséget mutatnia, és a már kibocsátott rendeletet nem szabad meg­változtatnia, mert a vidéken és ipari vállalatok részéről is ennek alapján már elővételek történtek. A gabonaárakat, amelyekben a közvélemény megnyugodott, feltétlenül érin­tetlenül kell hagyni, nem szabad 40—50 tagú deputáció kedvéért felbontani ő is felhozhat, ha akar, kétszázezer jó falusi gazdát deputációba. Ha a kormány enged, akkor le­csúszott a Károlyi-kormány nívójára­ (Nagy zaj.) A meg­változtatáshoz semmi körülmények között hozzá nem járul. Frühwirth: Hiszen a gazdák nincsenek a rendelettel megelégedve! Gaál Gaszton: Ha a gabonaáron valami változtatás történik, ő levonja az összes politikai konzekvenciákat. A lisztárakat igenis redukálni lehet és kell. (Szabó: Én is ezt kértem!) A kormány tegyen már valamit a termelés biztosítására. Szüntesse meg a behozatali monopóliumokat. Jelszavakért ne kockáztassák a társadalmi békét. (Helyes­lés és taps a jobb oldalon és a középen.). Kun­a P. András azt fejtegeti, hogy ennek a kérdés­nek a tárgyalásánál megfeledkeztek a felebaráti szeretetről A kisgazdatársadalom megtette kötelességét eddig és meg­teszi ezután is. (Helyeslés.) úrgróf Pallavicini György A gabonarendelet­tel szemben a kritika igenis jogos. A legnagyobb baj az volt, hogy későn jött ki vele a kormány. A begyűjtésre felállított új intézmény teljesen keresztény, de még el se kezdett mű­ködni, máris népszerűtlen. Indítványozza, küldjön ki a Ház kilenc tagú bizottságot a gabonarendelet megtárgyalására, és az eszközlendő módosítások megállapítására­ (Általános élénk helyeslés.) Elnök jelenti, hogy a honvédelmi miniszter szomba­ton válaszolni fog Gunda és Bénárd interpellációjára. Rubinek Gyula kereskedelmi miniszter törvényjavas­latot nyújt be a m. kir. Folyam- és Tengerhajózási r­­t.-gal kötött szerződés tárgyában. Perlaky György "szükségesnek tartja, hogy Gaál Gasztonnak a tisztviselők elleni kirohanására válaszoljon. Ezek a háború alatt teljesen tönkre mentek és amikor jött a diktatúra, senki nem állott a hátuk mögött, aki nekik és családjuknak a megélhetését biztosította volna, mert ha lett volna ilyen támpont, akkor nem­ dobták volna magukat Kun Béláék karjaiba. Akcik nem dolgoznak, politizálnak és fel­ajánlkoznak mindenkinek, azokat ki kell küszöbölni kö­zülük. A termésrendelet egyébként a tisztviselőket nem érinti, mert ezeket olcsó gabonával látják el. Legfölebb a fejadagról lehet szó- A rokkantaknak és a hadiözvegyeknek is olcsó ellátást kér, majd a szerbek bácsmegyei garázdál­kodásáról beszél. Berky Gyula: A mai viszonyok mellett nem lett vol­na szabad ezt a vitát olyan mederbe terelni, amilyenben most folyik. Képviselőknek kerülni kell minden olyan mo­mentumot, amely osztálygyűlöletet szíthat. Gaál Garzon mai beszéde egy prononszírozott agrárius jellegű­ beszül, amelynek a beállítása is eltévesztett. A hiba ott van, hogy ezt a bizottságot, amelyet ma indítványoztak, már a ren­delet kiadása előtt kellett volna kiküldeni. Rámutat arra, hogy a háború alatt mintegy százezer falusi munkás jött Pestre és itt a hadiiparban helyezkedett el- Ezeket települt­ék vissza a megyékbe, ahol munkáshiány van. Iia kell, erősza­kos rendszabályokkal. A galiciai zsidókat is el kell távolí­tani. Felhívja a kormány figyelmét a tiszántúli ellátatlan mezőgazdasági munkástömegekre is. (Élénk helyeslés és taps.) Szilágyi Lajos: A falusi lakosságot semmi más s­e érdekli, mint a termésrendelet. Megbélyegzi azokat a kép­viselőjelölteket, akik a legutóbbi választásokon a búza árát korteseszközzé tették. Az elégede­tlenség nagy része onnan ered, hogy olcsó búzaárat vártak. Ezután a bihar megyei köz­ellátási állapotokra hívja fel a figyelmet, amiket ő mint kormánybiztos tapasztalásból ismer. Emeljék fel a fejkvó­tát és az ellátatlanoknak búzában adják ki a részüket. Elnök a tanácskozást félbeszakítja, és javasolja, hogy a szombati ülésen folytassák a vitát a m­ai napirenddel és ha idő jut rá, tárgyalják a bírói és ügyészi illetményekről szóló törvényjavaslatot is­ A miniszterelnök a bojkott megszűnéstéről és a kenyérről Gróf Teleki Pál miniszterelnök a következő­ket mondotta a bojkott megszűnéséről: — A (vriemei­ nen-Tadti­m),­ arák bojkottbizottság egy tagja ma megjelent a határon és egy magyar közigazgatási tisztviselővel tárgyalásba bocsátko­zott, hogy­­ mi történnék abban az esetben, ha a bojkott megszűnnék? Az illető tisztviselő erről jok tömést tett nekem telefonon, amire azt válaszoltam,­ hogy ha a bojkott megszűnik, am­kor a kölcsönös forgalom három napon belül megindulhat a két ál­­lam között s a magyar kormány beszünteti a retorv­­ziós intézkedéseket. Természetesen ezt nem hivata­­­lo­san közöltem, mert a magyar állam nevében csa­k­ az esetben adhattam volna hivatalos választ, ha az­ osztrák kormány­ hivatalosan fordult volna hozzám. Az esetben, ha a bojkott megszűnik, amire alapos kilátások vannak, tárgyalni valóink vannak az osztrák kormánynyal. eb­bősorban az Ausztriában rekedt azén szá­llitm­ányok behozatala, továbbá 03 r c. 6 11 m­ilLAK­ ­ A bojkott kudarca és vége. Bécs, aug. 6. (A Pesti Hírlap kiküldött munka­­társától.) Forster képviselő, az osztrák szállítómun­kások elnöke, — mint már jelentettem — azért uta­zott Amszterdami­a, hogy a bojkottra vonatkozólag újabb utasításokat kérjen, olyan határozatot hozott magával, mely a bojkottot nemcsak megszünteti, de kudarcát is beismeri. Amikor Forster ezt a szakszer­vezetek mai ülésén közölte, a legradikálisabb álmuk sem volt merszük arra, hogy az amszterdami üzenet ellen állást foglaljanak. Azoknak, akik eddig izgat­tak a­ szakszervezetekben, gyorsan lehűlt a harci kedvük, és erre alapos okuk volt, mert nemcsak Bécsinek élelmezésében mutatkoztak igen nagy ba­jok, de máls veszedelmek is kezdettek már felvo­nulni, amelyeknek na­gyon rossz következményei le­hettek volna. A bécsi villamos és vízművek ugyanis a zwitfingsdorfi és neufeldi bányákból szerezték be szénszükségletüket. Ezt azonban a magyar ellen­­bojkott megakadályozta és így a bécsi villamosmű­vek szenét más bányákból kellett beszerezni, ami a vasutak szénnel való ellátásában okozott újabb za­varokat és azt is meggátolta, hogy Bécs város ré­szére a téli szezonra tartalékszenet gyűjtsenek. Bécs város tehát már komoly szénválság előtt állott, ezért hallgattak el a szakszervezetekben az utóbbi napokban már teljesen azok az agitátorok, akiknek eddig olyan nagy volt a hangjuk. A bojkott megszüntetésének híre Bécs lakos­ságának minden rétegénél nagy örömet keltett. Az emberek arcán meglátszott, hogy lidércnyomástól szabadultak meg és jobb színben látják a jövőt. A kellemetlen esős idő ellenére csoportokban áll­tak az utcán és hangos szóval adtak kifejezést örömüknek, hogy véget ért a bojkott és valósággal csodákat várnak az ilyen gyorsan nem is remélt fordulattól. A bojkott megszüntetésének hírére megjelen­tem a közlekedési hivatalban, ahol közölték velem, hogy a Magy­yarországgal való forgalom újra való fölvételének semmiféle technikai akadálya sincs. Ez már vasárnap megtörténhetnék, de persze, nem­ elég hozzá Fimmen úrnak Amszterdamból küldött rendelkezése, mert a vasúti forgalmat Magyaror­szággal tudvalevőleg az osztrák kormány rendel­kezésére szüntették meg. Nem lehet kétség az iránt, hogy vasárnapig az osztrák kormány is meg­teszi a szükséges intézkedéseket. A minisztérium­ból a keleti vasút üzletvezetőségéhez mentem, ahol a következő információt kaptam: A bojkott meg­szüntetése napján a Keleti pályaudvaron azonnal átjáró kocsikból álló vonatot állítanak össze és indítanak útnak Budapestre. Ennek az előföltétele természetesen az, hogy a magyar kormány is meg­szűntén az ellenbojkottot. Ami a teherforgalmat illeti. Bécsben ez idő szerint csak kétszáz Ma­gyarországnak szánt vag­yon van. Hilfmansdorfban, Gramaz-Oseusiedelben és Bajta-Bruckba­n azonban sokkal nagyobb számban állanak megrakott teher­kocsik, amelyek Magyarországba való elindításu­kat várják. Az Északkeleti vonat igazgatósága mindezeket a vagyonokat három nap alatt elexpe­­diálhatja. Simon Vilmos , Bécs, aug. 6. A német-osztrák szakszervezeti bizottság Amsterdamból oly értelmű jelentést ka­pott, hogy az általános helyzet alapján augusztus 6-án megszüntetik a bojkottot, noha Magyarorszá­­­­gon még nem kielégítő a helyzet. Ezt a jelentést az­­ Arbeiter Zeitung a lap élén közli szánalmas kom­­­­mentár kíséretében, amely azonban beismerése a bojkott kudarcának. A polgári lapok egyértelműen megállapítják, hogy a bojkott vereséggel végződött és hogy elsősorban Ausztriát érintette a legsúlyo­sabban. Egyik-másik lap kigunyolja az Arbeiter­zeitung me­ntegetődzés­éri­­ Kun Béláék szabadonbocsátása. — A külügyminiszter felvilágosításai. — Gróf Teleki Pál a nemzetgyűlés pénteki ülé­sén felelt Tomory minapi interpellációjára Kun Béláék szabadonbocsátása tárgyában, amely sze­rint a kormány jegyzékét Berlinben késedelemmel adták át és ennek következménye lett volna, hogyy Kun Béláékat szabadon bocsátották. Kimutatja, hogy ez nem áll. Tizenhetedikén sürgönyzett Né­metországba, hogy tartsák fel a fogolyszállítmányt. Mikor ez megtörtént, 22-én sürgönyzett a kiadatás tárgyában, hogy itt nem politikai vétségről, hanem közönséges bűncsele­kményekről van szó. 23-án indult el a futár, áld megbízható egyén, egy alezre­des volt, mert az nincs módjukban, hogy külön külügyminiszteri tisztviselőt használjanak fel ilyen célokra és ez technikai okokból volt kénytelen Bécsben vesztegelni Hogy nem emiatt a késedelem miatt bocsátották szabadon Kun Béláékat, az kitű­nik a német külügyminiszter julius 26-ik­i beszédé­ből amelyben azt mondja, hogy ügyetlen alantas hatóságok révén a német hatóságok tudomására ju­tott, hogy Kun Béláék is a foglyok között vannak, a kormány is tudomást szerzett erről és a német hatóság anélkül avatkozott bele a dologba, hogy a külügyi hivatallal érintkezésbe lépett volna, így aztán nem maradt más hátra, mint feltartóztatni a szállítmányt. Ha nem tartóztatják fel, a politikai foglyok sokkal rosszabbul jártak volna, mert ak­kor a nyílt tengeren az entente vizsgálta volna át a szállítmányt.“ Ebből látható, hogy a német kül­ügyi kormány nem szívesen látta a foglyok feltar­tóztatását és amidőn két konfliktus között kellett választania: a velünk és az entente-tál, vagy Auszt­riával és a szovjet Oroszországgal való konfliktus között — a bolseviki hadseregek előnyomulása hatása alatt inkább az utóbbi konfliktust ak­arta el­kerülni és Kun Béláékat szabadon bocsátotta. Ber­lini megbízottunk jelentéséből is kitűnik, hogy a né­metek nem tehettek másként és az csak kifogás és magyarázat volt, hogy a kiadatási megkeresésünk nem érkezett meg. Németország képviselője sajnál­kozását és bocsánatkérését fejezte fel az eset miatt, de ez már nem változtat a tényeken. Kéri válasza tudomásulvételét A Ház a választ tudomásul vette. 1920. augusztus 7., szombat.

Next