Pesti Hírlap, 1920. szeptember (42. évfolyam, 207-231. szám)

1920-09-01 / 207. szám

Budapest, 1920, ELŐFIZETÉSI ÁRAK:­­ Egész évre 280 „ — J Félévre 140 „ — J Negyedévre 70 „ — J Egy hóra 25 „ — M Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 1 korona Hirdetés és apróhirdetés:Bijszabás marin t­r III. évfolyam 207. (14,320.) szám. KV­Szerda, szeptember L Kiadótulajdonosok : LÉGRÁDY TESTVÉREK. SZERKESZTŐSÉG, KIADÓ­HIVATAL ÉS NYOMDA: Budapest, V., Vilmos császár­ út 78. FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, VÉL, Erzsébet­ körút . Az iskolai év kezdete. Szeptember eleje eddig is gondterhes idő volt a szidok részére. Az idén a régen érzett bajokran egy új járult, de súlyosabb az ösz­szes többinél: a fölvételi vizsgálat. A minisz­teri rendelet értelmében a középiskolába csak azt lehet fölvenni, aki új fölvételi vizsgát tesz és azt sikerrel megállja. S az a tanuló, aki a középiskola negyedik osztályából az ötödikbe akar jutni, szintén fölvételi vizsgálatnak van alávetve, nemkülönben az is, aki az érettségi vizsgát már letette s az egyetemre akar beirat­kozni. Ez az új intézkedés így, ahogy azt a miniszter elrendelte, paedagógiai szempontból tiszta abszurdum. Egy fölvételi vizsgán so­hasem lehet egy ifjú szellemi, képességei felől alaposan meggyőződni. Ellenben a tanesztendő egész folyama alatt igenis lehet. A tanító, aki tíz hónapon át állandóan napról-napra foglalkozik a tanulóval, abban a helyzetben van, hogy lelkiismeretesen elbírál­hatja, alkalmas-e a felső osztályokra vagy nem. Ismeri a fiú vagy leány egész lelkületét. Nem aszerint ítéli meg, ahogy esetleg egyet­len kérdésre jól vagy rosszul felel, — ami pil­lanatnyi diszpozíció eredménye is lehet — ha­nem az egész esztendő tapasztalatai alapján. S azzal a bizonyítványnyal szemben, amelyet ily viszonyok között a tanár ad — akinek osz­tályozását még a tanártársak és a többi tanu­lók köztudata is ellenőrzi — egy másik vizsgáló tanárnak a szava dönt, aki a fiút sohase látta előbb, aki mindössze egy-két kérdést intézhet hozzája s aki előtt a vizsgálandó már a félelem egy nemével jelenik meg. Megtörtént most, hogy aki csupa jeles kalkulust kapott négy osztályon keresztül s kimagaslott tanulótársai között, megbukott a fölvételi vizsgálaton. Ez pedig tisztára abszurdum. Annak van értelme, hogy a rosszul informált fórumtól a jobban informálth­oz lehessen fölebbezni, de az teljesen a mi specialitásunk, hogy a jól in­formált tanár klasszifikációját az bírálja felül, aki sehogy sincs tájékozva. Az egyik hangzatos jelszó, hogy a felsőbb iskolák tanulóinál nemcsak a tudo­mányokban való előmenetelt kell nézni, hanem az erkölcsi értéket is. S az egyetemre csak azt kell bocsátani, akinek jelleme garan­ciát nyújt arra, hogy a társadalomnak és a hazának hasznos tagja lesz. Aki tehát nem a destrukció szolgálatába fogja beállítani a te­hetségeit. Hogy ez fontos szempont, afölött nem lehet vitatkozni, azok után, amiket a múlt esztendő folyamán tapasztaltunk idehaza. De hát ebből a szempontból a miniszteri rendelet intézkedése még tarthatatlanabb. Egy ifjúnak erkölcsi érzületét, lelki világát, egész gondol­kodását mégis csak inkább ismerheti ki egy tanár, aki négy­ évig naponta foglalkozott vele, mint az, aki elé a fölvételi vizsga alkalmával egy negyedórára kerül. E szempontból tehát az egész vizsga még nagyobb abszurditás. Sőt hozzá­tehetjük azt is, hogy valóságos veszede­lem. Megtörténhetik ugyanis az, hogy az a fiú, aki teljes szorgalommal kitűnő eredmény­nyel végezte iskoláit és aki erkölcsileg is fedd­hetetlennek érzi és tudja magá­t, az egyetemre való fölvételnél mégis megbukik. Nem tételez­hető-e föl, hogy­ az ily fiatal ember lelkében fel­gyülemlik az elkeseredés, igazságtalanságot lát elbuktatásában s éppen ennek következté­ben válik elégedetlen és ártalmas, sőt vesze­delmes tagjává a társadalomnak­? És ne feledjünk még egy szempontot.. Magyarország a protekció hazája. El sem kép­zelhető, hogy akinek csak módja lesz reá, nem fog protekcióhoz folyamodni, hogy fiát a föl­vételi vizsgán átsegítse. A pártpolitikai kor­tesszolgálatok jutalmazása is bevonul a paeda­gogiába. Bármely szempontból vizsgáljuk is ezt az intézkedést, igazságtalan. Az ország ér­deke, ifjúságunk jövője követeli, hogy a kor­mány visszavonja. Vagy legalább is lényege­sen módosítsa. Stanielau/ K­ralveW! Lengyelország pénzügyminisztere, a lengyel nemzeti ok­ain­aieivv ciil/clvi,/védelemrő­l Lengyelország gS Magyarország viszonyáról. Varsó, augusztus, munkatársától.) Stanisla pénzügyminisztere, kezdi be a pályáját, ma kisebb és legbefolyás demokrata párt tagja, ponti hatalmait önáll­­at, pártjával együtt közé tartozott, ami a Hírlap kiküldött­­, a Vitos-kormány lembergi újságíró­rszág egyik legértő politikusa. A nemzeti­­ alatt, amikor a köz­hivták Lengyelorszá­ggynevezett passzivisták dlentette, hogy entente-barát volt s nem vett részt a Németország és a monarchia égisze alatt meginduló politikai életben. Amikor a központi hatalmak bukása után a régenstanácstól a párisi lengyel bizottság tagjai és Paderewszki vet­ték át a hatalmat, ő is akcióba lépett és a Skulski­kormány pénzügyminisztere lett. Ezt a tárcát azóta is megtartotta. Az a vélemény róla, hogy elsőrendű finánc-kapacitás. Részt vett a sipnai konferencián, ahol a bolsevisták ellen adandó entente-segély ügyé­ben tárgyalt. Az utolsó napokban még fontosabb és felelősségteljesebb diplomáciai megbízást ruház­tak rá: tagja lett annak a bék­edelegációnak, ame­lyet a lengyelek a Szovjetoroszországgal való tár­gyalásra Minszkbe küldöttek. Nem sokkal azelőtt, hogy Grabaki erre a nehéz misszióra indult, alkal­miam volt arr­a, hogy vele beszéljek. Első kér­désem Lengyelország helyzetére vonatkozott, ame­lyik akkor m még elég fenyegető volt, mert az oroszok első nagy ostromló rohama előtt állottunk Var­sóban. — Amikor mintegy hónappal ezelőtt Spar­ban voltam — felelte a miniszter — az egész kül­földi világ úgy hitte, hogy Lengyelország az, aki a háborút és Oroszország az, aki a békét akar­ja. Most már mindenki tisztában van azzal, hogy éppen ellenkezőképen áll a dolog. Teljes egy hónapja van már annak, hogy Lengyelország hasz­talan várakozik a fegyverszünetre és kény­telen folytatni a háborút anélkül, hogy gyenge­séget mutatna vagy elveszítené a bátorságát. Sőt éppen ellenkezőleg, abban a mértékben, amint a közeli béke reménysége eltűnt, a lengyel nem­zet egyre jobban belátja, hogy ez a háború olyan szükségesség, amivel szemben a lengyel kormány jóakarata tehetetlen. A főváros lakossága ezért teljes erélylyel készülődik a védelemre. Általá­nos az a vélemény, hogy a kormánynyal s­zemben nincsen helye semmiféle kritikának, mindenki kötelessége, hogy segítségére legyen nemzeti védelem ügyében. Bár erős vágyakozás mutatkozik az iránt, hogy a külföldről, szövetsé­geseinktől segítséget kapjunk, tisztában vagyunk azzal, hogy "Varsót saját erőnkből kell megvé­delmeznünk. Ezután Magyarország és Lengyelország egy­máshoz való viszonyára fordult a beszélgetés sora,. A miniszter erről a kérdésről így nyilatkozott: — Lengyelországban Magyarországgal szem­ben mindig rokonszenv mutatkozott. Ez már történelmi tradíció nálunk. A­­háború után azok között, akik a háború kegyetlen következményeit elszenvedték, Magyarország sorsa sok részvétre talált Lengyelországban. Benda Jenő: nyal­k­ozási Rigában folytatják a lengyel-orosz béketárgyalásokat. Bécs, aug. 31. A lengyel békedelegáció tagjai tegnap este 10 órakor Minszkből jövet, Bresztlitovszk előtt nyolc kilométernyire átlépték a frontot és 11 órakor Tiraspolba jutottak, ahol Sapieha lengyel külügyminiszter fogadta őket A minszki tárgya­lásokat megszakították. Az orosz delegáció Moszk­vába utazott. Biztosra vehető, hogy a további tár­gyalásokat egy semleges helységben fogják foly­tatni. Ma reggel a lengyel delegáció Varsóba ér­kezett. Varsó, alig. Sl. Sapieha külügyminiszter kö­zölte Osioserin népbiztossal, hogy a lengyel kor­mány megelégedéssel állapította meg, hogy a szov­jet kormány szintén kívánatosnak tartja a béketár­gyalások áthelyezését semleges területre. A szovjet­kormánynak a­z a javaslata, hogy Észtországot vá­laszszák ki a tanácskozás színhelyéül, akkor jutott a lengyel kormány tudomására, amikor már meg­kérte volt a lett kormányt, hogy járuljon hozzá ahhoz, hogy Riga legyen a tanácskozás színhelye. A lett kormány 30-á­n délelőtt megadta hozzájárulá­sát Minden időveszteség elkerülése végett a lengyel kormány azt indítványozza, hogy az oroszok fo­gadják el Rigát a tanácskozás helyéül, mert ez mind­két rész számára az összeköttetés és az elhelyezés szempontjából is kedvező lenne. A lengyel küldött­ség azonnal Rigába mehetne az orosz hozzájárulás megérkezése után.­­ Páris, aug. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A Chicago Tribüne jelenti Varsóból, hogy a legújabb megállapodás értelmébe® Riga volna véglegesen az a hely, ahol a lengyel—orosz tárgya­lásokat tovább folytatják. Csicserin szikra-távirat­ban jelzi, hogy a szovjet Lettland helyett hajlandó Estlandban tárgyalni. A delegátusok valószínű­leg csak szeptember közepén fognak oda megérkezni. Badek kijelenti, hogy a legközelebbi konferencián olyan feltételeket fog a lengyel delegátusok elé ter­jeszteni, amelyek az első feltételektől lényegesen eltérnek. Páris, aug. 31. A Daily Express értesülése szerint az oroszok elfogadták azt a javaslatot, hogy a béketárgyalások színhelye Riga legyen. A lengyel hivatalos jelentés-Varsó, augusztus 31. (Lengyel Távirati Ügy­nökség.) Harctéri jelentés augusztus 30-ról: Csa­pataink a lakos­ság örömrivalgása közben vonultak be 30-án Augusztove városába. Azok a litván osz­tagok, amelyekkel találkoztunk, ellenségesen visel­kedtek. Bialistok szakaszán az ellenség nem állja tovább nyomásunkat és­ keleti irányban vonuul visz­s­za. Szokolka, Gorodok és Narev a kezünkre ju­tott Azokat a bolsevik osztagokat, amelyek Mala-Narevka területén tegnap ellenállást kíséreltek meg, visszavetettük és menekülésre kényszerí­tettük, amely pánikká fajult. Bresztlitovszk területén nyu­galom, Z­arvoso területén osztagaink makacs ellen­állást fejtenek ki Budienny lovasságával szemben. Grabowiecz városát, amelyet ideiglenesen elhagy­tunk, ellentámadással visszaszereztük. Lemberg­től keletre a helyzet változatlan. Az ellenségnek Zadvorze és Pohoryice ellen intézett makacs táma­dásait visszavertük. Azok az ellenséges oszlopok, amelyeket Pohoryicenél 50 lépésnyire engedtük ál­lásainkhoz, óriási veszteséget szenvedtek. Zydaczov és Chodorov területét megtisztítottuk az ellenség szórványos lovasosztagaitól. A pétervári helyőrség, a frontra ment- Bécs, aug. 30. A Neues Wiener Tagblatt je­lenti Stockholmból. Finnországi hírek szerint a pé­tervári helyőrség legnagyobb része a lengyel frontra ment. A finn határon álló csapatokat szintén oda­szállítják. Fordulat az orosz fronton? Bécs, aug. 81. A Mittagsjournalniak jelentik Baselből. A Havas-ügynökségnek táviratozzák Var­sóból . Bresztlitovszk és Minszk között két nap óta újabb harc folyik. A bolsevikok megerősítéseket kaptak és helyenkint ismét elfoglalták régi vonalaim­kat. Az oroszok szakadatlanul megismétlik támadá­saikat. Az angol lapok megerősítik, hogy a lengyel­orosz fronton fordulat állott be. Az oroszok több­ mint hét hadosztályt vontak össze Grodno és Bresztlitovszk területén. Az orosz tüzérség szombat óta folytatja a tüzérségi támadást Bresztlitovszk e­llen. Másik jelentés szerint a várost magát is meg­támadták. Bécs, aug. 31. A Wiener Mittagszeitungnak jelentik Berlinből. Königsbergi tudósítás szerint Lemberg környékén váltakozó eredménynyel foly­nak a harcok. A bolsevikok ismét óriási tömegeket vetettek a harcba. Kovnoból ideérkezett utasok azt beszélik, hogy Bialistok csütörtök óta ismét az oro­szok kezén van. Az oroszok szerint Wrangel helyzete válságos Páris, augusztus 31. (A Pesti Hírlap tudósító­­jának távirata.) Londonból jelentik: Csicserin szobratáviratot küldött Kamenevnek, amelyben a következőket mondja: — Seregünk továbbra is győ­­zedelmesen nyomul előre Wrangel tábornok ellen, aki egész Tauriába, a Krím belsejébe vonul vissza, Wrangel helyzete válságos. Olaszország­ hozzájárul a Lengyelország védelmére kötött egyezményhez-London, aug. 31. (A Pesti Hírlap tudósító­jár­nak távirata.) A Daily Mail jelenti Rómából: Olasz­ország a szövetségeseknek küldött félhivatalos nyi­latkozatban közli, hogy hozzájárul ahhoz a fran­cia—angol egyezményhez, amelyet Lengyelország védelmére k­ötettek.

Next