Pesti Hírlap, 1920. szeptember (42. évfolyam, 207-231. szám)
1920-09-21 / 223. szám
A numerus clausus vitája. A nemzetgyűlés ülése. A nemzetgyűlés hétfői ülésén folytatták a numerus clausus általános vitáját, amelyben három szónok vett részt Az elején Rupert Rezső kelt a liberalizmus védelmére, a végén pedig Sándor Pál mondott nagy beszédet a zsidókérdésről a szokásossá induló keretekben, hogy ti. vele egyidőben még vagy egy tucat képviselő szónokolt kézibeszólások alakjában. A vitát kedden folytatják. A tanácskozást Rakovszky és Bottlik elnökök vezették felváltva. Áttérve a numerus clausus tárgyalására, Rupert Rezső Giesweinnel vitatkozva azt fejtegette, hogy nem mindig az a jó törvény, mely a nép lelkéből fakad. Ali ez különösen akkor, amikor a nép nagy katasztrófák után van, keresi a bosszút és nincs, akin a sérelmet megtorolhassa. Ilyenkor bűnbakokat keres. Ez a helyzet ma is és bűnbakul a liberalizmust és a zsidóságot rántják elő. Hogy levertek bennünket, ez egy kis incidens. (Felkiáltások: A Bach-korszak húsz évig tartott !) Az ezer éves Magyarország történetében ez csak incidens. Hallér miniszter: A hitünk egyforma, de a megítélésünk kettős! Rupert: Lehet, mert mindketten szuverének vagyunk! Az ország egy része nekem, a másik része önnek fog igazat adni. (Taszter: Akeresztény rész mindenesetre a miniszter úrnak !) Egyébként a miniszter gondolkodásmódját nem tekinti magára nézve irányadónak, annál kevésbbé, mert a miniszter egy kis műfelháborodással folyton beleköt a szavaiba. Haller Egészen őszinte felháborodással! Nem szoktam műfelháborodásban utazni! Kikérem magamnak az ilyen inszinuációtlanpert: A Habsburg dinasztia bizonyos liberalizmust képviselt mindig. 1867 után nem volt igazi demokratikus polgári politika, hanem egyszerűen servilizmus, tiszta opportunizmus. Minden az uralkodó akarata szerint történt. Az igazi liberalizmust az ellenzék képviselte. A magyar politika gyarmatpolitika volt. Taszler: Ez nem tartozái a numerus clausushoz! Elnök: Bízza rám annak megítélését, hogy mi tartozik a vitához! Bapan: Az erőszakos és mechanikus eszközök helyett a zsidósággal szemben lépjünk rá arra a terrénumra, amelyet eddig átengedtünk nekik: a kereskedelemre. A kereskedelem és a tudomány terén nincs nyomor. A nyomor a katonaság és a hivatalnoki kar részén van, ahol nincsenek zsidók. Haller miniszter: A bányákban és a gyárakban szintén nyomor van! Rupert: Én nem szeretek senkiit a bányába küldeni, mert nekem sincsen kedven odamenni. Nem szeretek efélére hivatkozni, mert azt mondhatják, hogy miért nem megy az úr a bányába, vagy miért nem fog az úr kapát a kezébe? Amikor a zsidóságban keressük a bűnbakot, rossz úton járunk. Az a néplélek, amelyet a demagógia a maga pórázára fogott, pathológikus allata, mert megakadályozza a helyes diagnózist. A szabad pályáikat, az ipart, a kereskedelmet kell favorizálnunk és elfoglalnunk, és nem a tudományos pályákat, vagy pláne az állam eltartottjainak a pályáját Amint a forradalmak alatt tette, most is szembeszállt minden túlzással. (Helyeslés a kisgazdáknál.) Dánér Béla: Ez is pathológia! Elnök: A képviselő urat ezért a kifejezésért retídrs Utasítom. Rupert: A háborút nem a zsidók részvétlensége miatt vesztettük el, mint Gömbös mondta, hanem azért, mert nem szívesen harcoltak katonáink a nekik ismeretlen ügyért. Azután hibát követett el a hadvezetőség is, amely a rossz taktikájával mészárszékre vitt minket. Elvesztettük a háborút, mert az olyan kiváló katonák, mint Gömbös, itthon maradtak és a háborúba a kisemberek, a földmivesek, a kishivatalnokok és a proletárok mentek el, de nem a történelmi osztályok* Elnök: Figyelmeztetem, hogy az ilyen kijelentésektől tartózkodjék, annál is inkább, mert köztudomású, hogy Gömbös úr az egész háborút végig harcolta. Rupert: Azért voltam bátor affludálni erre, mert Gömbös barátom az Erzatzfresennél volt Hazainak a segédet ahol szintén nagyon sok zsidó volt. Mindezt én nagyon jól tudom, de ők akkor nem tartották szükségesnek, hogy a zsidókat kizavarják a frontra. A nemzet jogos felháborodását idézte elő, hogy a zsidóság itthoramaradt. (Sándor Pál: Ez nem áll!) A front kezdettől fogva el volt züllesztve. Például Drina mellett mezítláb, éhezve teljesítettek szolgálatot. Budaváry: A zsidóik küldték a papírbakancsot! Elnök: Személyes tapasztalatait majd beszéde során mondja el. Sándor Pál: Miért fogadták el! Rupert: A király békemozgalma is hatott a hadsereg idegeire. Azután jött az általános bomlás és kalandorok kezébe kerültünk. Nemcsak zsidó, hanem keresztény kalandorpolítikusok kezébe is. Mi szükség van a numerus claususra, ha elég hely van az egyetemeken. A látogatási kényszer miatt a szegény keresztény ifjúság nem tudja majd a kenyerét megszerezni. Rettenetes hatása lehet a szelekciónak, mert akiket elutasítanak, lehet olyasvalaki, aki talán a világot váltotta volna meg. Reális keresztény politikát csak földbirtokreformmal lehet csinálni. Mi a keresztény és nemzeti politikát akarjuk megteremteni, de elfelejtjük, hogy ezeknek elsősorban melegágyra van szüksége, ,és mindenekelőtt arra, hogy éhező embereik ne legyenek. Amíg éhező emberek vannak, addig törekvésünk hiábavaló, legfölebb ideáljainkat járatjuk le. A keresztény erények helyét itt a Házban a gyűlölet foglalta el. Az ország megmentése a fontos és ha ez attól függ, akkor a machiavelizmus álláspontjára is ráhelyezkedem. (Kuna P. András: Ez már eltér a keresztény eszmétől! Somogyi: Máskor is beszélt már Rupert úr ilyen logikusan! Zaj. Felkiáltások a kisgazdapárton: Mire való az idegeskedés!? Az ablakaimat úgy sem mentem meg!) Hogy a nemzetet megmenthesse, reális keresztény politikát akar csinálni. A javaslatot nem fogadja el. (Helyeslés.) Gömbös Gyula kifejti, hogy felszólalását félremagyarázták. Számadatait nem a frontra, hanem a mögöttes részre értette. Az tény, hogy a keresztény társadalom vérvesztesége nagyobb volt, mint a zsidóké. A pótlásügyi főnökséget 1917-ben állították fel, amikor a 17 évesek behívását Tisza ellenezte. Akkor már kritikus volt a helyzet, mert nem számítottak ötéves háborúra. A zsidókkal szemben, akik a mögöttes országrészben voltak, nem lehetett eredményt elérni, mert ha pl a bankárokat akarták bevonultatni, azt mondták, hogy akkor nem jegyeznek hadikölcsönt. Clemenceau példájára a defallistákat agyon kellett volna lövetni. Vázsonyi az utolsó pillanatban el is akarta fogatni Károlyit . . Haller miniszter: Vázsonyit egész más személyes szempontok vezették. Sándor Pál: A bolsevizmus ellen beszélt! Az igazságot nem lehet elferdíteni még miniszternek sem. (Nagy zaj.) Gumbus: A pótlásügyi főnökségen 80 tiszt közül 2 volt zsidó. Bárha egy vezérkari tiszt nem dicsekedhetik azzal, hogy kézigránátokat hajigált, ki kell jelentenie, hogy ő 23 hónapig volt a fronton. (Helyeslés.) Dánéi Béla Iigronnal, Ruperttel és Giesweinnal polemizál. A zsidóság elterjedettségének semmi köze az analfabetizmushoz. A magyarság szemére az egyenlőség, szabadság, krisztusi szeretet, középkor és a balkáni reakció frázisaival vont hályogot a liberális zsidó sajtó. A cionizmusról szólva, azt mondja, hogy mindegy, hogy minek mondja magát az a zsidó, végeredményben a zsidó világuralmi törekvés katonája. Július 13-án Londonban öszszeült az egész világ zsidóságának képviselőtestülete, csupa nagy név, különösen a pénzvilágból. A magyarországiakat Vadász Lipót sógora képviselte, valami Heller. Bródy Emiti: Schwager von Vadász? (Derültség.) Sándor Pál: Nem is tudjuk, hogy volt-e gyűlés! Dánéi: Volt. A cionisták képviselőtestülete Palesztina céljaira megszavazott 17 milliárdot s ezt kivetették az egyes országokra. Mi is adófizetői vagyunk a zsidó nemzeti kölcsönnek. A londoni Rothschild-ház feje elnökölt. Pár héttel előbb az Alliance Izraelite-nek volt gyűlése Párisban, ezen azonban nevezetesebb emberek nem voltak, mert a zsidóság 90 százaléka cionista. Sándor Pál: Honnét veszi ezt? Hasiból? Dánéi: Megmutatom azt a hasat, íme, a Múlt és Jövő aug. 19-iki száma. (Sándor: Cionista lap!) Ha nem is bevallott célja a numerus claususnak, a zsidóság kivándorlását kell, hogy eredményezze. A magyar jogrendnek és konszolidációnak is ezt kell maga után vonnia. Drózdy: Hogy lehet egy felekezeti kérdést így beállítani? (Nagy ,zaj.) Taszler: Az nem felekezet, tanulja már meg. (Zaj.) Bródy: Régen, 80 éve, elintézett kérdés! (Nagy zaj.) Dánér: A javaslatot örömmel elfogadja Sándor Pál beszéde. Sándor Pál Dánérral polemizálva, azt mondja, hogy beszéde azt a hatást teszi rá, mint az a regény, amelyben a sülyedő hajón, ahelyett, hogy a szivattyúhoz mennének, muzsikálnak és táncolnak és úgy tűnnek el a hullámsírban. Az állam hajója veszedelemben van, törjük a fejünket, hogymiképpen szabadíthatnék meg a sok nyavalyától, és itt az egész világ táncol. Márpedig a gazdasági rekonstrukciót csak úgy csilláríthatjuk meg, ha valamennyien összefogunk. Taszler: De a zsidók nélkül! Sándor Pál: Nem mondom, hogy nélkülünk nem lehet megcsinálni, de velük sokkal könnyebb lesz. Amikor 2 centimes egy korona, össze kell fognia mindenkinek, akiben bizalom van. (Taszler: Igen, akikben bizalom van!) Bennem nem bízik? (Taszler: Igen!) Vannak még zsidók, akikben megbízhat. Addig, amíg konszolidáció nincs, úgy vitatkozni mint Dánér nem lehet. Miután 2 óra és csak 3-ig beszélhet . . . (Hornyánszky: Az a jó!) Segíthet magán, elmehet ebédelni! A numerus clausus, a botbüntetés kérdését és a többit, amit a zsidókkal öszszafüggésiben idehoztak és hoznak, az idézte elő, hogy a zsidóknak "olyan bűnöket tulajdonítanaik, amelyek ha igazak, tényleg megérdemlik, hogy a javaslatok éle elleniük irányuljon. Neki a legfontosabb missziója e vádak megcáfolása. (Taszler: Ki van zárva!) Prohászka azt mondta, hogy alakuljanak külön nemzetté, legyenek cionisták. Ezzel szemben odaszegezi, hogy a zsidók az ezeréves Magyarországon még sohasem állíttattak oda nemzetnek vagy nemzetiségnek. (Somogyi: Ezért tetszett a liberalizmus!) Minden polgári és politikai jog gyakorlásában egyaránt jogosítottnak nyilváníttattak. (Mozgás.) Ez törvény. Az egyházpolitikai törvényeikkel kapcsolatban sem merült fel olyan momentum, mely szerint külön nemzetiségnek akarták volna őket tekinteni. A legszélső ellenzék sem támadta e tekintetben a javaslatot. Azt mondták: ,,A magyar zsidóság a nemzet testébe beolvadt, az egyenjogúsításra kilenc évszázados ittléte alatt szerzett érdemeivel rászolgált. Ennek elismerése a magyar nemzet becsületbeli tartozása." (Zaj. Ellentmondás.) Haller miniszter: Azokról beszélünk, akik azóta jöttek Galíciából! Nem az ezeréves zsidókról! Sándor Pál: Ezekről ismerhetik az én véleményemet! Ezek sok kárt okoztak nekünk magyar zsidóknak! (Szabóky: Akkor fogjunk össze és dobjuk ki őket!) Ehhez mindig hozzájárultam! Itt semmi maradásuk nincs! (Élénk helyeslés.) A kormányzó apja, Horthy István, színtén pártolta a javaslatot, sőt a néppárt egyetlen egy tagja sem akarta, hogy a zsidók ne recipiáltassanak. (Túri Béla: Már a revíziós programmban benne volt!) Támadták a javaslatot, de egy szó rossz kritika nem hangzott el a recipió ellen. (Haller miniszter: Egyszer sem tárgyaltuk a recipiót, mióta ide jöttünk. A néppárt akkor született az egyházpolitikai javaslatok miatt!) De az egyházpolitikai törvényeket támadta. (Zaj. Bartos János: 1895-ben született a párt és 1891-ben tárgyalták a javaslatot! Taszler: Ez visszafelé sülit el!) 1895-ben senki nem követelte, hogy zsidó nemzetiség létesíttessék. Apáink, öregapáink, száz évekre visszamenőleg, itt születtek, dolgoztak, nekünk jogunk van a törvények alapján, hogy egyenlő honpolgárok legyünk. Ettől nem foszthat meg senki. (Zaj) 130 évvel ezelőtt a reformátusoknak volt ugyanilyen bajuk. (Zaj: Pedig magyarok voltak!) Brédy: Mi is magyarok vagyunk! (Zaj.) Sándor Pál: A reformátusoknak nem akarták megadni a recepciót, s az önhatalmú kalapos király adta meg(Kovács J. István: Nem igaz! Taszler: Éket akarnak verni a keresztények közé! Grieger: A zsidók a történelmet is meghamisítják!) II. József pátense alapján kapták meg az autonómiát. (Kovács J. István: A bécsi és a linzi békében!) Vagy én tévedek, vagy önök. (Zaj.) Elnök: Ne szóljanak folyton közbe! (Zaj- Ez nem felekezeti hecc! Komolyan tárgyaljunk! Nem fogunk Petőtől komolyságot tanulni.ántor Pál: Az ellen óvást emel, hogy őket, mint a külön nemzetiséget vegyék be a javaslatba. Mindig csak vádainak, de vádjaiknak, nincs semmi támasza. Tessék bizonyitani! A londoni Jow Chronicle felhívja a magyar zsidóságot, tekintettel a fennforgó viszonyokra, hogy több önérzetet és több összetartást tanúsítson. (Taszler: Melyik magyar bocher adta ezt le?) Azt sem tudja, mi a bocher! Nagyon nehéz viszonyban vagyunk, de bármlyen fellegek is tornyosuljanak felettünk, ezt a nagy erőpróbát a zsidóság ki fogja állani. (Nagy zaj.) Taszler: Mindig magadat állítod oda! Nem rólad ma szó, hanem a tömegzsidóságról! (Pető: A tömegzsidó becsületes és dolgozik! Zaj: Hol? A kávéházban?! Zaj.) Sándor Pál: Amit most állít, hajlandó bármely nail bizonyítani, s ha nem tulaja, levonja a konzekvenciákat.. Az októberi forradalomra a honvédelmi miniszter azt mondta, hogy fokhagyma izű forradalom volt (Zaj. Igaza volt!) Gömbös meg azt mondta, hogy trikolorba bujtatott bolsevizmus volt. Ezzel szemben azt állítja, hogy az október 31-iki forradalmat az itt levő nagy vezető férfiak teljes erejükkel támogatták. Azt a forradalmat, amelynek fő vezetői voltak Batthyány, Lovászy, Károlyi, Hock, támogatták azok, akik szövetkeztek a radikálisokkal, a galileistákkal, s a szocialistákkal. Nemcsak az első napon, hanem később is. (Grieger: Hazaárulók voltak!) Ezt tagadom! É nem tettem le az esküt, mert legitimista voltam és maradtam. Akik akkor itt voltak Budapesten, látták az ország szituációját, a hazatérő katonaságot, amely ellen nem volt más katonaság- Az ország mentéséről volt szó. Felhozza a császár proklamációját, amelyet az A. O. K. révén intézett Ausztria népeihez, hogy kérdezzék meg a katonaságot, mit akar: királyságot-e vagy republikát? Balla Aladár: A legnagyobb defallista az volt, aki ilyet küldött a katonáknak: IV. Károly! (Folytonos zaj) Most már kimondtam, amit akartaim. Sándor Pál, Krausz tábornok iratai szerint azt kei,vánták, hogy lehetőleg arra vegyék rá a katonaságot, hogy királyságot akarjon. Azok azonban mind köztársaságra szavaztak. (Balla: Még mielőtt a zsidógyerekekmentek volna! Zaj. A katonák öt évig éheztek! Nagy zaj. Ellentmondások.) Szavatolok azért is, hogy a most itt ülő legnagyobb férfiaink, tudták, hogy kik vannak benn a minisztériumban és teljes erejükkel támogatták azokat, akik a forradalmat csinálták Hassay: Kik azok? Hol ülnek? Sándor Pál: Nem óhajtok neveket említeni. (Zaj.) Tessék, itt vannak a nevek. (Átad egy jegyzéket Rassaynak.) Folyton azt mondják, hogy a zsidóik csinálták, pedig ők segítették hozzá az uralomhoz a forradalmárokat. Sőt mikor Lovászy és Batthyány decemberben kiléptek, mert látták, hogy a bolsevizmus felé megyünk, ezek az urak még mind benn voltak a pártban. Még márc. 21-én is voltak kinevezések nagy férfiakra vonatkozólag. (Zaj.) A forradalmat tehát nem lehet a zsidóság nyakába varrni. Semmi közük hozzá. Egy vezető férfi 3000 katholikus egylet nevében ajánlotta fel a segítséget (Zaj.) Kreskó Zoltán: Akkor égett az egész ország. Mi ottani mentünk oda! (Zaj.) Sándor Pál: Hajlandó vagyok bárhol bizonyítani, akár parlamenti bizottság előtt, akár itt nyílt ülésen. (Somogyi: Eddig semmit sem bizonyított, csak nagy, hangon beszélt!) A másik vád, hogy a zsidók a románokat dédelgették, amíg itt voltak. (Zaj. Tán ez sem igaz?) Szabóky: Kérdezze meg, mit csináltak a zsidók Temesvárott, Pozsonyban, Kassán, Szegeden, Debrecenben! Sándor Pál: Kérdezze meg ön, ön fiatalabb, mint én. Azokat a rendőri bűnkrónikákat sem látja. Az, hogy Keszthelyről egy Berény nevű gabonakereskedő 170 ezer koronát küldött Vázsonyilhoz, hogy a románok szállják meg a Dunántúlt, nem igaz, maga Vázsonyi cáfolja meg levélben! (Zaj. Mert elfogták a levelet!) Történtek dözsö-lések és megvesztegetések, de ezeket helyesli, mert legtöbbször az illető miafiháit, lovait, sőt sokszor az életét mentette meg ezzel. Ezzel szemben felolvas a ,,Társaság" c. lapból egy közleményt, amelyben kilenc előkelő keresztény családot sorolnak fel, akiknél összejöttek a román tisztek fehér asztal mellett Ha ez így van, akkor miért keresik ki azt a pár zsidót, aki velük ment autóval? Taszler: Nem mi keressük ki a zsidót, hanem, ime, azok a keresztényeket! A Lipótvárosiak mind ott voltak! , Sándor Pált- Mi is elítéljük azokat a zsidókat, akik megtették. De keresztények is megtették, s nekünnk eszünk ágában sincs ezért az egész kereszténységet felelősségre vonni. (Nagy zaj.) A legsúlyosabb vád, hogy a zsidók nem hozták meg a háborúban, a maguk véráldozatát Szemere Bertalan könyvéből bizonyítja, hogy 48-ban is meghozták. Dánéi Béla: Ez a magyar nagylelkűség, amivel a zsidók mindig visszaéltek! Somogyi: Majd utána nézünk! Az előbbi tévedések után jogos a gyanú! (Zaj.) Göndör Pál: Tiltakozik a gyanúsítás ellen. Olyanban lehet tévedni, de ha egy könyviből citál abban, nem. (Folytonos zaj.) Peil: Valóságos vesszőfutást kell itt az embernek végigszenvedni, ha felszólal! Kérek jogvédelmet! (Nagy zaj. Szaky: Hány elnök van itt? Nagy zaj.) Grieger: Mi meg kimegyünk és nem hallgatjuk. Szemtelenség! Tartsa a száját! (Nagy zaj.) Orbók Attila: Ne tessék terrorizálni! Elnök Griegert rendreutasítja. Sándor Pál indítványt ad be, hogy a honvédelmi miniszter 6 hónapon belül készítsem kimutatást arról, hogy a magyarság vallás szerint milyen arányban vett részt a háborúban. Majd az Ereky beszédével foglalkozott és az IBM dentával, Prohászkával polemizálva, azt mondja: Budapesten 250 ezer rokkant van, ezek közül 30 ezer zsidó. Ez hivatalos adat (Zaj.) Önök még azt is sajnálják, ha azt hallják, hogy valaki meghalt. (Zaj.) A munkácsi honvédezred pótzászlóaljában 1918 május 26-án 2947 keresztény és 090 zsidó volt. A székesfehérvári 17. sz. honvédgyalogezredben 1918 június 30-án segédszolgálatot teljesítettek 201-en. ebbből zsidó volt 59, az 59 zsidó közül 26 már volt a harctélen és ott lett betegség vagy sebesülés miatt segédszolgálatos. Ezek a káder adatai Az A. O. K. 1918 március 11-én a zsidó katonákat a húsvéti ellátás céljából összeiratta. E szerrint akkor a fronton 134.610 magyar zsidó frontkatona volt, 25.870 pedig helyőrségi és betegállományban. Tessék ezt megcáfolni. Beszédét azzal végezte, hogy a botot, amely őket üti, sohasem fogják megcsókolni. A javaslatot nem fogadja el. (Helyeslés: A szónokot többen üdvözlik.) A vitát kedden folytatják. Az ülés fekély ut&a.$tfB xd PESTI HÍRLAP -&U 1920. szeptember 21., kedd