Pesti Hírlap, 1920. szeptember (42. évfolyam, 207-231. szám)

1920-09-21 / 223. szám

­ A numerus clausus vitája. A nemzetgyűlés ülése. A nemzetgyűlés hétfői ülésén folytatták a numerus clausus általános vitáját, amelyben há­rom szónok vett részt Az elején Rupert Rezső kelt a liberalizmus védelmére, a végén pedig Sán­dor Pál mondott nagy beszédet a zsidókérdésről a szokásossá induló keretekben, hogy t­i. vele egy­időben még vagy egy tucat képviselő szónokolt kézibes­zólások alakjában. A vitát kedden foly­tatják. A tanácskozást Rakovszky és Bottlik elnökök vezet­ték felváltva. Áttérve a numerus clausus tárgyalására, Rupert Rezső Giesweinnel vitatkozva azt fejtegette, hogy nem mindig az a jó törvény, mely a nép lelkéből fa­kad. Ali ez különösen akkor, amikor a nép nagy katasztró­fák után van, keresi a bosszút és nincs, akin a sérelmet megtorolhassa. Ilyenkor bűnbakokat keres. Ez a helyzet ma is és bűnbakul a liberalizmust és a zsidóságot rántják elő. Hogy levertek bennünket, ez egy kis incidens. (Felkiáltások: A Bach-korszak húsz évig tartott !) Az ezer éves Magyaror­szág történetében ez csak incidens. Hallér miniszter: A hitünk egyforma, de a megíté­lésünk kettős! Rupert: Lehet, mert mindketten szuverének vagyunk! Az ország egy része nekem, a másik része önnek fog igazat adni. (Taszter: A­­keresztény rész mindenesetre a miniszter úrnak !) Egyébként a miniszter gondolkodásmódját nem te­kinti magára nézve irányadónak, annál kevésbbé, mert a miniszter egy kis műfelháb­orodással folyton beleköt a sza­vaiba. Haller Egészen őszinte felháborodással! Nem szok­tam műfel­háborodásban utazni! Kikérem magamnak a­z ilyen inszinuációtl­anpert: A Habsburg dinasztia bizonyos liberalizmust képviselt mindig. 1867 után nem volt igazi demokratikus polgári politika, hanem egyszerűen servilizmus, tiszta op­portunizmus. Minden az uralkodó akarata szerint történt. Az igazi liberalizmust az ellenzé­k képviselte. A magyar po­litika gyarmatpolitika volt. Taszler: Ez nem tartozái a numerus clausushoz! Elnök: Bízza rám annak megítélését, hogy mi tarto­zik a vitához! Bapan­: Az erőszakos és mechanikus eszközök he­­­lyett a zsidósággal szemben lépjünk rá arra a terrénumra,­­ amelyet eddig átengedtünk nekik: a kereskedelemre. A ke­res­k­edelem és a tudomány terén nincs nyomor. A nyomor a katonaság és a hivatalnoki kar részén van, ahol nincse­nek zsidók. Haller miniszter: A bányákban és a gyárakban szin­tén nyomor van! Rupert: Én nem szeretek senkiit a bányába küldeni, mert nekem sincsen kedven odamenni. Nem szeretek efélére hivatkozni, mert azt mondhatják, hogy miért nem megy az úr a bányába, vagy miért nem fog az úr kapát a kezébe? Ami­kor a zsidóságban keressük a bűnbakot, rossz úton járunk. Az a néplélek, amelyet a demagógia a maga pórázára fo­gott, pathológikus allata, mert megakadályozza a helyes diagnózist. A szabad pályáikat, az ipart, a kereskedelmet kell favorizálnunk és elfoglalnunk, és nem a tudományos pályákat, vagy pláne az állam eltartottjaina­k a pályáját Amint a forradalmak alatt tette, most is szembeszállt min­den túlzással. (­Helyeslés a kisgazdáknál.) Dánér Béla: Ez is pathológia! Elnök: A képviselő urat ezért a kifejezésért retídrs Utasítom. Rupert: A háborút nem a zsidók részvétlensége miatt vesztettük el, mint Gömbös mondta, hanem azért, mert nem szívesen harcoltak katonáink a nekik ismeretlen ügyért. Azután hibát követett el a hadvezetőség is, amely a rossz taktikájával mészárszé­kre vitt minket. Elvesztettük a hábo­rút, mert az olyan kiváló katonák, mint Gömbös, itthon maradtak és a háborúba a kisemberek, a földmivesek, a kis­hivatalnokok és a proletárok mentek el, de nem a történel­mi osztályok* Elnök: Figyelmeztetem, hogy az ilyen kijelentésektől tartózkodjék, annál is inkább, mert köztudomású, hogy Gömbös úr az egész háborút végig harcolta. Rupert: Azért voltam bátor affludálni erre, mert Gömbös barátom az Erzatzfresennél volt Hazainak a segédet ahol szintén nagyon sok zsidó volt. Mindezt én nagyon jól tudom, de ők akkor nem tartották szükségesnek, hogy a zsi­dókat kizavarják a frontra. A nemzet jogos felháborodását idézte elő, hogy a zsidóság itthoramaradt. (Sándor Pál: Ez nem áll!) A front kezdettől fogva el volt züllesztve. Például­­ Drina mellett mezítláb, éhezve teljesítettek szolgálatot. Budaváry: A zsidóik küldték a papírbakancsot! Elnök: Személyes tapasztalatait majd beszéde során mondja el. Sándor Pál: Miért fogadták el! Rupert: A király békemozgalma is hatott a hadsereg idegeire. Azután jött az általános bomlás és kalandorok ke­zébe kerültünk. Nemcsak zsidó, hanem keresztény kalan­­dorpolítikusok kezébe is. Mi szükség van a numerus clau­susra, ha elég hely van az egyetemeken. A látogatási kény­szer miatt a szegény keresztény ifjúság nem tudja majd a kenyerét megszerezni. Rettenetes hatása lehet a szelekció­nak, mert akiket elutasítanak, lehet olyasvalaki, aki talán a világot váltotta volna meg. Reális keresztény politikát csak földbirtokreformmal lehet csinálni. Mi a keresztény és nemzeti politikát akarjuk megteremteni, de elfelejtjük, hogy ezeknek elsősorban melegágyra van szüksége, ,és mindenekelőtt arra, hogy éhező embereik ne legyenek. Amíg éhező emberek vannak, addig törekvésünk hiába­való, leg­fölebb ideáljainkat járatjuk le. A keresztény erények helyét itt a Házban a gyűlölet foglalta el. Az ország megmentése a fontos és ha ez attól függ, ak­kor a machiavelizmus állás­pontjára is ráhelyezkedem. (Ku­na P. András: Ez már eltér a keresztény eszmétől! Somogyi: Máskor is beszélt már Ru­pert úr ilyen logikusan! Zaj. Felkiáltások a kisgazdapárton: Mire való az idegeskedés!? Az ablakaimat úgy sem men­tem meg!) Hogy a nemzetet megmenthesse, reális keresz­tény politikát akar csinálni. A javaslatot nem­ fogadja el. (Helyeslés.) Gömbös Gyula kifejti, hogy felszólalását félrema­gyarázták. Számadatait nem a frontra, hanem a mö­göttes részre értette. Az tény, hogy a keresztény társa­dalom vérvesztesége nagyobb volt, mint a zsidóké. A pót­lásügyi főnökséget 1917-ben állították fel, amikor a 17 évesek behívását Tisza ellenezte. Akkor már kritikus volt a helyzet, mert nem számítottak ötéves háborúra. A zsidókkal szembe­n, akik a mögöttes országrészben vol­tak, nem lehetett eredményt elérni, mert ha pl a banká­rokat akarták bevonultatni, azt mondták, hogy akkor nem jegyeznek hadikölcsönt. Clemenceau példájára a de­fallistákat agyon kellett volna lövetni. Vázsonyi az utol­só pillanatban el is akarta fogatni Károlyit . . Haller miniszter: Vázsonyit egész más személyes szempontok vezették. Sándor Pál: A bolsevizmus ellen beszélt! Az igaz­ságot nem lehet elferdíteni még miniszternek sem. (Nagy zaj.) Gu­mbus: A pótlásügyi főnöks­égen 80 tiszt közül 2 volt zsidó. Bárha egy vezérkari tiszt nem dicsekedhetik azzal, hogy kézigránátokat hajigált, ki kell jelentenie, hogy ő 23 hónapig volt a fronton. (Helyeslés.) Dánéi Béla Iigronnal, Ruperttel és Giesweinnal po­lemizál. A zsidóság elterjed­ettségének semmi köze az an­alfabetizmushoz. A magyarság szemére az egyenlőség, sza­badság, krisztusi szeretet, középkor és a balkáni reakció frázisaival vont hályogot a liberális zsidó sajtó. A cioniz­musról szólva, azt mondja, hogy mindegy, hogy minek mondja magát az a zsidó, végeredményben a zsidó világ­uralmi törekvés katonája. Július 13-án Londonban ösz­szeült az egész világ zsidóságának képviselőtestülete, csupa nagy név, különösen a pénzvilágból. A magyaror­szágiakat V­adász Lipót sógora képviselte, valami Heller. Bródy Em­i­ti: Schwager von Vadász? (Derültség.) Sándor Pál: Nem is tudjuk, hogy volt-e gyűlés! Dánéi: Volt. A cionisták képviselőtestülete Palesz­tina céljaira megszavazott 17 milliárdot s ezt kivetették az egyes országokra. Mi is adófizetői vagyunk a zsidó nemzeti kölcsönnek. A londoni Rothschild-ház feje elnö­költ. Pár héttel előbb az Alliance Izraelite-nek volt gyű­lése Párisban, ezen azonban nevezetesebb emberek nem voltak, mert a zsidóság 90 százaléka cionista. Sándor Pál: Honnét veszi ezt? Hasiból? Dánéi: Megmutatom azt a hasat, íme, a Múlt és Jövő aug. 19-iki száma. (Sándor: Cionista lap!) Ha nem is bevallott célja a numerus claususnak, a zsidóság ki­vándorlását kell, hogy eredményezze. A magyar jogrend­nek és konszolidációnak is ezt kell maga után vonnia. Drózdy: Hogy lehet egy felekezeti kérdést így be­állítani? (Nagy ,zaj.) Taszler: Az nem felekezet, tanulja már meg. (Zaj.) Bródy: Régen, 80 éve, elintézett kérdés! (Nagy zaj.) Dánér: A javaslatot örömmel elfogadja Sándor Pál beszéde. Sándor Pál Dánérral polemizálva, azt mondja, hogy beszéde azt a hatást teszi rá, mint az a regény, amelyben a sülyedő hajón, ahelyett, hogy a szivattyúhoz mennének, muzsikálnak és táncolnak és úgy tűnnek el a hullámsírban. Az állam hajója veszedelemben van, tör­jük a fejünket, hogy­­miképpen szabadíthatnék meg a sok nyavalyától, és itt az egész világ táncol. Már­pedig a gazdasági rekonstrukciót csak úgy csilláríthatjuk meg, ha valamennyien összefogunk. Taszler: De a zsidók nélkül! Sándor Pál:­ Nem mondom, hogy nélkülünk nem le­het megcsinálni, de velük sokkal könnyebb lesz. Amikor 2 centimes egy korona, össze kell fognia mindenkinek, akiben bizalom van. (Taszler: Igen, akikben bizalom van!) Bennem nem bízik? (Taszler: Igen!) Vannak még zsidók, akikben megbízhat. Addig, amíg konszolidáció nincs, úgy vitatkozni mint Dánér nem lehet. Miután 2 óra és csak 3-ig beszélhet . . . (Hornyánszky: Az a jó!) Segíthet magán, elmehet ebédelni! A numerus clausus, a botbüntetés kérdését és a többit, amit a zsidókkal ösz­szafü­gg­ésiben idehoztak és hoznak, az idézte elő, hogy a zsidóknak "olyan bűnöket tulajdonítanaik, amelyek ha igazak, tényleg megérdemlik, hogy a javaslatok éle el­leniü­k irányuljon. Neki a legfontosabb missziója e vá­dak megcáfolása. (Taszler: Ki van zárva!) Prohászka azt mondta, hogy alakuljanak külön nemzetté, legyenek cio­nisták. Ezzel szemben odaszegezi, hogy a zsidók az ezer­éves Magyarországon még sohasem állíttattak oda nem­zetnek vagy nemzetiségnek. (Somogyi: Ezért tetszett a­ liberalizmus!) Minden polgári és politikai jog gyakorlá­sában egyaránt jogosítottnak nyilváníttattak. (Mozgás.) Ez törvény. Az egyházpolitikai törvényeikkel kapcsolat­ban sem­ merült fel olyan momentum, mely szerint kü­lön nemzetiségnek akarták volna őket tekinteni. A leg­szélső ellenzék sem támadta e tekintetben a javaslatot. Azt mondták: ,,A magyar zsidóság a nemzet testébe be­olvadt, az egyenjogúsításra kilenc évszázados ittléte alatt szerzett érdemeivel rászolgált. Ennek elismerése a ma­gyar nemzet becsületbeli tartozása." (Zaj. Ellentmondás.) Haller miniszter: Azokról beszélünk, a­kik azóta jöttek Galíciából! Nem az ezeréves zsidókról! Sándor Pál: Ezekről ismerhetik az én vélemé­nyemet! Ezek sok kárt okoztak nekünk magyar zsidók­­nak! (Szabóky: Akkor fogjunk össze és dobjuk ki őket!) Ehhez mindig hozzájárultam! Itt semmi maradásuk nincs! (Élénk helyeslés.) A kormányzó apja, Horthy István, szín­­tén pártolta a javaslatot, sőt a néppárt egyetlen egy tagja sem akarta, hogy a zsidók ne recipiáltassanak. (Túri Béla: Már a revíziós programmban benne volt!) Támadták a ja­vaslatot, de egy szó rossz kritika nem hangzott el a reci­pió ellen. (Haller miniszter: Egyszer sem tárgyaltuk a recipiót, mióta ide jöttünk. A néppárt akkor született az egyházpolitikai javaslatok miatt!) De az egyházpolitikai törvényeket támadta. (Zaj. Bartos János: 1895-ben szü­letett a párt és 1891-ben tárgyalták a javaslatot! Taszler: Ez visszafelé sülit el!) 1895-ben senki nem­ követelte, hogy zsidó nemzetiség létesíttessék. Apáink, öregapáink, száz évekre visszamenőleg, itt születtek, dolgoztak, nekünk jo­gunk van a törvények alapján, hogy egyenlő honpolgárok legyünk. Ettől nem foszthat meg senki. (Zaj­) 130 évvel ezelőtt a reformátusoknak volt ugyanilyen bajuk. (Zaj: Pedig magyarok voltak!) Brédy: Mi is magyarok vagyunk! (Zaj.) Sándor Pál: A reformátusoknak nem akarták meg­adni a recepciót, s az önhatalmú kalapos király adta meg­(Kovács J. István: Nem igaz! Taszler: Éket akarnak verni a keresztények közé! Grieger: A zsidók a történelmet is meghamisítják!) II. József pátense alapján kapták meg az autonómiát. (Kovács J. Ist­ván: A bécsi és a linzi békében!) Vagy én tévedek, vagy önök. (Zaj.) Elnök: Ne szóljanak folyton közbe! (Zaj- Ez nem felekezeti hecc! Komolyan tárgyaljunk! Nem fogunk Petőtől komolyságot tanulni.­­ántor Pál: Az ellen óvást emel, hogy őket, mint a külön nemzetiséget vegyék be a javaslatba. Mindig csak vá­­dainak, de vádjaiknak, nincs semmi támasza. Tessék bizo­­nyitani! A londoni Jow Chron­icle felhívja a magyar zsi­dóságot, tekintettel a fennforgó viszonyokra, hogy több ön­érzetet és több összetartást­ tanúsítson. (Taszler: Melyik magyar bocher adta ezt le?) Azt sem tudja, mi a bocher! Nagyon nehéz viszonyban vagyunk, de bármlyen fellegek is tornyosuljanak felettünk, ezt a nagy erőpróbát a zsidóság ki fogja állani. (Nagy­ zaj.) Taszler: Mindig magadat állítod oda! Nem rólad ma szó, hanem a tömegzsidóságról! (Pető: A tömegzsidó becsületes és dolgozik! Zaj: Hol? A kávéházban?! Zaj.) Sándor Pál: Amit most állít, hajlandó bármely nail bizonyítani, s ha nem tulaja, levonja a konzekvenciákat.. Az októberi forradalomra a honvédelmi miniszter azt mondta, hogy fokhagyma izű forradalom volt­ (Zaj. Igaza volt!) Gömbös meg azt mondta, hogy trikolorba bujtatott bolsevizmus volt. Ezzel szemben azt állítja, hogy az októ­ber 31-iki forradalmat az itt levő nagy vezető férfiak teljes erejükkel támogatták. Azt a forradalmat, amelynek fő ve­zetői voltak Batthyány, Lovászy, Károlyi, Hock, támogat­­ták azok, akik szövetkeztek a radikálisokkal, a galileisták­­kal, s a szocialistákkal. Nemcsak az első napon, hanem ké­sőbb is. (Grieger: Hazaárulók voltak!) Ezt tagadom! É­­ nem tettem le az esküt, mert legitimista voltam és marad­tam. Akik akkor itt volta­k Budapesten­, látták az ország szituációját, a hazat­érő katonaságot, amely ellen nem volt más katonaság- Az­ ország mentéséről volt szó. Felhozza a császár proklamációját, amelyet az A. O. K. révén intézett Ausztria népeihez, hogy kérdezzék meg a katonaságot, mit akar: királyságot-e vagy republikát? Balla Aladár: A legnagyobb defallista az volt, aki ilyet küldött a katonáknak: IV. Károly! (Folytonos zaj­) Most már kimondtam, a­mit a­kartaim. Sándor Pál, Krausz tábornok iratai szerint azt kei­,­vánták, hogy lehetőleg arra vegyék rá a katonaságot, hogy királyságot akarjon. Azok azonban mind köztársaságra szavaztak. (Balla: Még mielőtt a zsidógyerekek­­mentek volna! Zaj. A katonák öt évig éheztek! Nagy zaj. Ellent­mondások.) Szavatolok azért is, hogy a most it­t ülő legna­gyobb férfiaink, tudták, hogy kik vannak benn a minis­zté­­rium­ban és teljes erejükkel támogatták azokat, akik a for­radalmat csinálták­ Hassay: Kik azok? Hol ülnek? Sándor Pál: Nem óhajtok neveket említeni. (Zaj.) Tessék, itt vannak a nevek. (Átad egy jegyzéket Rassay­nak.) Folyton azt mondják, hogy a zsidóik csinálták, pe­dig ők segítették hozzá az uralomhoz a forradalmárokat. Sőt mikor Lovászy és Batthyány decemberben kiléptek, mert látták, hogy a bolsevizmus felé megyünk, ezek az urak még mind benn voltak a pártban. Még márc. 21-én is voltak kinevezések nagy férfiakra vonatkozólag. (Zaj.) A forradalmat tehát nem lehet a zsidóság nyakába varr­ni. Semmi közük hozzá. Egy vezető férfi 3000 katholikus egylet nevében ajánlotta fel a segítséget (Zaj.) Kreskó Zoltán: Akkor égett az egész ország. Mi ot­tani mentünk oda! (Zaj.) Sándor Pál: Hajlandó vagyok bárhol bizonyítani, akár parlamenti bizottság előtt, akár itt nyílt ülésen. (Somogyi: Eddig semmit sem bizonyított, csak nagy, hangon beszélt!) A másik vád, hogy a zsidók a románo­kat dédelgették, amíg itt voltak. (Zaj. Tán ez sem igaz?) Szabóky: Kérdezze meg, mit csináltak a zsidók Te­mesvár­ott, Pozsonyban, Kassán, Szegeden, Debrecenben! Sándor Pál: Kérdezze meg ön, ön fiatalabb, mint én. Azokat a rendőri bűnkrónikákat sem látja. Az, hogy Keszthelyről egy Berény nevű gabonakereskedő 170 ezer koronát küldött Vázsonyilhoz, hogy a románok szállják meg a Dunántúlt, nem igaz, maga Vázsonyi cáfolja meg levélben! (Zaj. Mert elfogták a levelet!) Történtek dözsö-lések és megvesztegetések, de ezeket helyesli, mert leg­többször az illető miafiháit, lovait, sőt sokszor az életét mentette meg ezzel. Ezzel szemben felolvas a ,,Társaság" c. lapból egy közleményt, amelyben kilenc előkelő ke­resztény családot sorolnak fel, akiknél összejöttek a ro­mán tisztek fehér asztal mellett Ha ez így van, akkor miért keresik ki azt a pár zsidót, aki velük ment autóval? Taszler: Nem mi keressük ki a zsidót, hanem, ime, azok a keresztényeket! A Lipótvárosiak mind ott voltak! , S­ándor Pált- Mi is elítéljük azokat a zsidókat, akik megtették. De keresztények is megtették, s ne­künnk eszünk ágában sincs ezért az egész kereszténységet felelősségre vonni. (Nagy zaj.) A legsúlyosabb vád, hogy a zsidók nem hozták meg a háborúban, a maguk véráldozatát Szemere Bertalan könyvéből bizonyítja, hogy 48-ban is meghozták. Dánéi Béla: Ez a magyar nagylelkűség, amivel a zsi­dók mindig visszaéltek! Somogyi: Majd utána nézünk! Az előbbi tévedések után jogos a gyanú! (Zaj.) Göndör Pál: Tiltakozik a gyanúsítás ellen. Olyanban lehet tévedni, de ha egy könyviből citál a­bban, nem. (Foly­tonos zaj.) Peil: Valóságos vesszőfutást kell itt az embernek vé­gigszenvedni, ha felszólal! Kérek jogvédelmet! (Nagy zaj. Sza­ky: Hány elnök van itt? Nagy zaj.) Grieger: Mi meg kimegyünk és nem hallgatjuk. Szemtelenség! Tartsa a száját! (Nagy zaj.) Orbók Attila: Ne tessék terrorizálni! Elnök Griegert rendreutasítja. Sándor Pál indítványt ad be, hogy a honvédelmi mi­niszter 6 hónapon belül készítsem kimutatást arról, hogy a­ magyarság vallás szerint milyen arányban vett részt a há­borúban. Majd az Ereky beszédével foglalkozott és az I­BM dentával, Prohászkával polemizálva, azt mondja: Budapes­ten 250 ezer rokkant van, ezek közül 30 ezer zsidó. Ez h­i­vatalos adat (Zaj.) Önök még azt is sajnálják, ha azt hall­ják, hogy valaki meghalt. (Zaj.) A munkácsi honvédezred pótzászlóaljában 1918 május 26-án 2947 keresztény és 090 zsidó volt. A székesfehérvári 17. sz. honvédgyalogezredben­ 1918 június 30-án segédszolgálatot teljesítettek 201-en. ebb­ből zsidó volt 59, az 59 zsidó közül 26 már volt a harctél­­en és ott lett betegség vagy sebesülés miatt segédszolgála­tos. Ezek a káder adatai Az A. O. K. 1918 má­rcius 11-én a­ zsidó katonákat a húsvéti ellátás céljából öss­zeiratta. E szer­­rint akkor a fronton 134.610 magyar zsidó fron­tkatona volt,­ 25.870 pedig helyőrségi és betegállományban. Tessék ezt megcáfolni. Beszédét azzal végezte, hogy a botot, amely­ őket üti, sohasem fogják megcsókolni. A javaslatot nem fo­­­gadja el. (Helyeslés: A szónokot többen üdvözlik.) A vitát kedden folytatják. Az ülés fekély ut&a.$tfB x­d­ PESTI HÍRLAP -&U 1920. szeptember 21., kedd

Next