Pesti Hírlap, 1920. szeptember (42. évfolyam, 207-231. szám)

1920-09-26 / 228. szám

2 közös vonásai a magyar és az olasz lélek­nek. Azután­­a traditciók. A renaissance, amelyet a nagyszerű Mátyás király átülte­tett Magyarországba is. Megemlítettem a Commandantenak, hogy délelőtt is itt vártam az előszobájában. Az ajtaja zárva volt, az adjutánsok egyre lesték, hogy maga­kezdje a kihallgatást. Egyszerre azonban kiderült, hogy a bezárt ajtó mögött a szoba üres, a signor Commandante megszökött az adjutánsaitól és egé­szen egyedül elment a járványkórházba, megláto­gatni a pestises betegeket. D'Annunzio nevetett: — Igen! A tisztjeim mindenáron meg akarták akadályozni, hogy oda elmenjek. Reggel azonban a szokott időnél koráb­ban fölkeltem és egymagam, a tisztek nélkül kimentem a kórházba. A legna­gyobb és legédesebb megilletődést köszö­nöm ennek a reggelnek! Mert láttam­ azt a természetes és egyszerű örömet, amelyet okoztam. Ez a benyomás minden fárad­ságért kárpótol! Mind ezt mondták: „Com­mandante! Vártuk önt! Mert éjjel megál­modtak, hogy el fog jönni!" Tehát tud­óik, hogy jövök! És boldog vagyok, hogy egy pillanatig sem kételkedtek a szívem­ben! Két katonám jobban van. A harma­dik bizony, nem tudom, megmarad-e? Ez is szegényke, összeszedte az erejét, hogy velem beszéljen, hogy megmutassa nekem a pestis okozta daganatokat és azt a sze­gény nyelvet, amelyik annyi szenvedést, okoz neki! Egy Abbruzókból való kis káp­lár. Valóságos hős! Nem akarja megen-n­gedni, hogy az orvosok megtapogassák,­­ nehogy azok is megkapják tőle a ragályt! Az adjutáns már több ízben bejött a szobába, hogy a Comm­andantét ezzel figyelmeztesse az idő múlására. Az egyik hajón este hat órára matrózai várták d'Annunziot. A Commandante még szakí­tott magának annyi időt, hogy megajándékozzon egy dedikált arcképével, azután szíves búcsúval elbocsátott Az előszobában még mindig együtt ültek azok, akik sorsos társaim voltak a háromnapos hiábavaló várakozásban. Irigy szemek fogadtak, hogy én már túl vagyok rajta. A nyitott ablakon keresztül autórobogást hallottunk, s muzsikás fu­tamban megszólalt a Commandante gépkocsijának ismeretes jelző trombitája. Az orrok meghosszab­bodtak. Az adjutáns megjelent az ajtóban, hogy ki­hirdesse: a signor Commandante ma már nem ad több audienciát! Benda Jenő, Prasnovszky — párisi követ Mint értesülünk, a párisi követi állás betölté­sére Praznovszky Iván meghatalmazott minisztert szemelték ki. A külügyminiszter a kinevezésre vo­natkozó előterjesztést már megtette a kormány­zónak. IDA REGÉNYE. Irta: GÁRDONYI GÉZA. (&5) ők engem bámultak a nyugodtságo­mért, én meg azon bámultam, hogy ők bámul­nak. Mert én éppenséggel az ellenkezője va­gyok mindannak, amit nyugodtnak nevez­nek. Ha tenger volnék, ak­kor látnák csak, hogy­­mindig hullámzók. Mióta megjöttem, azóta meg csupa örvénykavargás a lelkem Igaz, hogy nem kapkodom a lábamat, mint macska a tüzes sparherben. És ha valakire ránézek, nem pislogok mint akinek por ment a szemébe. De hogy én nyugodt vagyok . . . Azt se tudom, hogyan jöttem el attól a kedves családtól. Elzongoráztam Beetho­ven gyásskiindulóját, aztán lekókadt a fejem. — Rosszul vagyok, — mondtam atyám­nak, — gyerünk haza. Kapkodtak, orvosoltak volna teával, ooi­kolonnnal, gyöngyvirág-ecettel. Közben Bo­gár­ atya is hazaérkezett, s azt ajánlotta, hogy borsot rágjak: beteg madaraknak vagy luxus vagy olaj a hasznos. De én csak haza, haza! ... Hassa támolyogtam Nóra karján. Atyám orvosért küldött. Egy fiatal or­vos jelent meg csakhamar, — karikagyűrű az ujján, — és fontoskodva csillogtatta cvik­kerét. Mingvárt azzal kezdte, hogy vetkőz­zek le derékig. Hogyisne! Mondtam, hogy már könnyebben érzem magamat. De mikor elment, megintcsak kókadtam, hogy Nórá­itól szabaduljak. ••• """-"-ggaKBCB — Álmos vagyok, —• foech^enk^dtem, — lefestezqm­. S lefeküdtem vacsoráztanuL Csupán az­t a kisüveg málnaiét ittam meg, amit ka­nalaink ini való ny­elégetésre praescribált az orvos. "Április 13. Csaknem úgy ébredtem föl, ahogy le­feküdtem ! Mind ésszen át azon tépelődtem: hogyan szabadítsam ki atyámat a hálóból? Regg­el atyám kopogtatott. Kérdezett. Manditaan, hogy már semmi bajom- ^ Az or­vost ne bocsássák be. Aztán Nóra jött Neki azt mondtam, hogy bajom van,­­ hogy különösen szólanom nehéz. Mindazon­által itt fecsegett órahol­zat. Egy szót se szóltam. Ha ránéztem, csak ahogy kígyóra nézünk az állatok kertjében. Aztán az orvos jött — Neurasthenáa, — fontoskodott, — bár még csak kezdődő stádiumban. ..Preven­tív intézkedések." „Csillapító arcanumok" „Hidegvíz-kúra". „Sétákt ha szép az idő . . ." Csak nevettem magamban. Vagyishogy nevettem volna, ha nevetni tudnék. Meg volt a próbája is. Mert már azon csak mindenki nevetett volna, ahogy Pannit látja délben az ablakban, amint a két keze úgy jár, mintha valami képzeletbeli nagy harisnyát kötne. Né­zem, megőrült-e? De aztán hogy ki is integet­mutogat az ablakon, felpattanok az ágyból, és kinézek a másik ablakon az utcára. Hát oda­lent egy szennyes siheder. Az is billeget és mutogat a jobbjával a balkeze piszkos ujjain. Vájjon testvére-e az a lófejű vagy! . . . De hogy találhatták ki ezek az ujjal való telegra­­firozást? Az első percben mosolyogtam rajtuk, de aztán megilletődtem íme két néma és még ezek is megértik egymást. A fiú azonban megbülegett­e Párnának, hogy nézem őket, mert Panni becsukta ez ab­lakot s elvörösödve nézett reám. Én azonban nem szóltam neki semmit. * Atyám reggel jött haza. Tántorgott. Et­től már csakugyan megbetegedtem. "Április 16. Országos vásár. Mise után végigjártuk Pannival,­­ csak azért, hogy effélét is lássak. A bábos sátornál kellemes volt, hogy egynehány szegény gyermeket boldogítható tara. Ott álltak és sóvárgó szemmel nézték:­ más gyermekeknek hogyan vesznek az édes gyönyörűségekből Csak egyik köszönte meg szóval, egy hatéves leányka, a többi csak a szemével. Egy ötéves forma kis mezítlábas fiúnak a legnagyobb huszárt vettem meg. Káprázó szemmel nézte, aztán elfutott vele. Annál kellemetlenebb volt a lóvásár és baromvásár. Az a bestiátis­­ egoizmus, amely­lyel az emberek egymás megrövidítésén igye­keznek. Nyíltan, ordítozva. Az a kapzsiság, ahogy a tyúkok a baromfi­udvaron egymás­nak a szájából rángatják ki megölt társukna­k a belét S azok a durva és ocsmány káromkor dúsak, szátkozódások . . . Szégyellem, hogy] embertársaimnak kell őket neveznem. És hát azok a szegény állatok! Vonszol­ják őket kötélen. Engedelmes teheneké nyujp- PESTI HifiLAP 1920. szeptember 26., vasárnap* A vagyonátruházási illetéket megszavazták. A neuszszegődlés ülése. A nemzetgyűlés szombati ülésének első fe­lében az adócsalásokról és a vagyonátruházási il­letékről szóló törvényjavaslatot fogadták el, a második felében pedig interpellációk voltak. A hétfői ülés napirendjére az indemnitást és az 1920-ik évi népszámlálásról szóló törvény­javas­latot tűzték ki. A tanácskozást Rakovszky, majd Bozilik elnök ve­zete. Győr város kérvényét a zsidókérdés törvényhozási úton való rendezése tárgyában a Budaváry indítványával kapcsolatban fogják tárgyalni Gyümörey György beter­jesztette az indemnitásról és az állami számvitel módo­sításáról szóló javaslat pénzügyi bizottsági jelentését, mindkét esetben a sürgősség kimondását kérvén. Hermann Miksa az 1920. évi népszámlálásról szóló bizottsági jelen­tést nyújtotta be. A házhelyek kijelöléséről és a kis­haszonbérletek alapításáról szóló törvényjavaslatot har­madszori olvasásban is elfogadták, majd az adócsalások­ról szóló törvényjavaslatot szavazták meg, úgy általános­ságban mint részleteiben. Harmadszori olvasása hétfőn lesz. Brafik bemutatta a miniszterelnök átiratát, hogy a kormányzó a külügyminisztérium ideiglenes vezetésétől felmentette és külügyminiszterré kőrösszeghi és adorjáni gróf Csáky Imre m­. kir. L osztályú követségi tanácsost ne­vezte ki. A vagyonátruházási illetékről szóló törvényjavasla­tot Oetsy Imre előadó ismertette. Itt tulajdonképen nem illetékről, hanem adóról van szó. A javaslatot 80—90 szá­zalékban a Wekerle-féle vagyonátruházási törvényterve­zetből vették át, ellátván azt az időközben szükségessé vált pótlásokkal. A javaslat lényegesen javítani fogja pénzügyi helyzetünket, anélkül, hogy a kis és a középva­gyon­okat igénybe vennak. (Élénk helyeslés:­) A Ház általánosságban elfogadta a javaslatot és részleteiben is megszavazta. A részletes tárgyalás során a 7. szakasznál Szilágyi Lajos nyilatkozatot kért a pénz­ügyminisztertől, hogy a vörös hadsereg „háborúját is az ország érdekében viseltnek tekinti-e? A háború halottaira nézve a hat hónap helyett két évi beiktatását kéri a sza­kaszba s még egy pár sziláris módosítást tesz. Korányi kijelentette, hogy a vörösök háborúját nem tekinti az or­szág érdekében levőnek, mgert hiszen már maga a bolse­vizmus is az állammal való szembehelyezkedés volt. A módosításokhoz hozzájárult és így azokat a Ház is elfo­gadta. A tl-ik szakasznál Ugron Gábor indítványára ide­vették, hogy itt élő magyar állampolgároknak az elsza­kított területeken levő ingó vagyonra kiterjed a szakasz védelmi intézkedése e­ dupla megadóztatás ellen. A javas­lat harmadszori olvasását hétfőre tűzték ki. Ezután folytatták a kérvények­ harmadik számú sorjegyzé­kének a tárgyalását. Kátéffy Viktor előadó a kis­iparosok érdekének felkarolása ügyében beadott kérvé­nyeket ismertette. Ernst Sándor az ipartörvény revízióját sürgette. Frührrth Mátyás azt fejtegette, hogy momentán segíteni kell a kisiparosokon: részeltessék őket az állami szállításokban a nyersanyaggal való ellátások tekinteté­ben sürgősen tegyenek valamit. A kérvényt ebben az ér­telemben pártolólag adták ki a kereskedelmi miniszternek. Azután áttértek az interpellációkra. Karaf­áth Jenő a tisztviselői beszerzési csoportok tervbe vett megszüntetése ellen szólott, kérvén, hogy a bevált csoportokat legalább átmenetileg hagyják meg és gondoskodjanak róla, hogy ez ácsorgások megszűnjenek. Tasnádi-Kovács Józsaf azt sürgette, hogy a 32-ik ke­resztény temetkezési vállalkozótól elkommunizált felsze­reléseket a főváros adja vissza és a kötelező ravatalozás­ra vonatkozó rendeletet a kormány helyezze hatályon kí­vül, végül, hogy a városi temetkezési intézet hivatalos órák helyett a­ szokásos üzleti szolgálatra köteleztessék. Bornyánszky Zoltán a váci fegyintézetben előfor­dult szabálytalanságokat hozta fel, szigorú vizsgálatot kérvén az igazságügyminisztertől. Majd azt sürgette, hogy az 1919 szeptember 4-ike után érkezett menekült tisztvi­selők ép­úgy megkapják ki nem utalt fizetéseiket, mint azok, akik azelőtt érkeztek Magyarország területére. Budaváry László a lakáskérd­és országos megoldását sürgette és hosszabb memorandum-félét terjesztett elő, amelyben lefektette ennek a megoldásnak az alapelveit. Hamyánsik­y Zoltán még Plesa György Erdélyből menekült bíró lakásügyében kért jogvédelmet a miniszter­től. Végül Janka Károly a folyamvidékek ármentesíté­sét és a belvizek levezetését kérte, hogy a több százezer­nyi hold nemzeti vagyon jövedelmezőségét biztosítsák, tá­mogatást kérvén a társaságok részére az irányban is, hogy szénszükségleteiket még a tél beállta előtt fedezhessék. Másik interpellációjában az őszi vetőmagszükséglet fede­zésére azt az ideát vetette fel, hogy több árpát és kukori­cát keverjenek a lisztbe, s az igy nyert búzamennyiséget oszszák ki vetőmagnak. A kéréseket kiadták az illetékes minisztereknek. Gróf Csáky Imre üdvözlése. Csáky Imre külügyminiszter ma fogadta a K­inisz­térium tisztviselőinek tisztelgését. Ambrózy kivet üdvözlő beszéde után, aki az új miniszternek a külügyminisztérium megszervezésében való nagy érdemeit méltatta, a miniszse­ter közvetlen szavakban köszönte meg a tisztviselői kar ragaszkodását Főispáni installációig. Szeged város törvényhatóságának írt főispánját, az Aigner Károlyt, ma iktatták be hivatalába. Az ünnepélyes közgyűlésen dr Somogyi Szilveszter polgármester üdvözölt­­e az új főispánt, aki program­nbeszédében kijelentette, hogy a társadalmi harmóniát a jog, törvény és igazság részrehajlatlan alkalmazásával fogja fentartani. Nyugod­tan élhet a város minden becsületes lakója, jogtalanság nem érheti, de rettegjen mindenki, akinek lelkiismerete nem tiszta. Tóth Imre üdvözölte a törvényhatósági bizott­ság nevében az új főispánt, aki ezután fejlődözsezeket fe­ladott. Dr­agan Imre, Békén m megye főispánjának beiktatása szombaton folyt le nagy ünnepség keretéban Békésygyulám A vármegyeházán a tisztviselői kar üdvözletét tolmácsolta Daimler Aladár alispán. A beiktatás ünnepsig közgyűlését istentisztelet előzte meg. Dr­ágan Imre Konkoly Tihamér főjegyző kezébe tette le az esküt, majd nagy tetszés közben mondotta el programmireaixjét. Kolosi Bndre ezután a tör­vényhatóság üdvözletét tolmácsolta. " Pénzügyi defetizmus. Egyes lapok arról írtak, ho­­y a pénzügyi bí­ró ttsá® tagj­ai meghívást kaptak Horthy Miklós kor­mányzótól, akinél pénzügyi problémákat fognak megbeszélni. Illetékes helyen­­hatalmaztak annak kijelentésére, hogy ez a hír közönséges kitalálás," mert szó se­m volt arról, hogy a pénzügyi bizottság tagjai akár egyenként, akár pedig együttesen a kor­mányzó elé járuljanak bárminemű pénzügyi kérdés megtárgyalása céljából. Ez a hít csak megnyílni hatása annak a régóta lappangó és újabban mind gyakrabban kitörő pénzügyi defetizmusnak, amely a jelek szerint már teljesen megmérgezte a közvéle­ményt. Illetékes helyen azonban el vannak hatá­­rozva arra, hogy ezzel a defetizmussal szembeni szükség esetén a legerélyesebb eszközökkel lép­­nek fel.

Next