Pesti Hírlap, 1920. szeptember (42. évfolyam, 207-231. szám)
1920-09-26 / 228. szám
2 közös vonásai a magyar és az olasz léleknek. Azutána traditciók. A renaissance, amelyet a nagyszerű Mátyás király átültetett Magyarországba is. Megemlítettem a Commandantenak, hogy délelőtt is itt vártam az előszobájában. Az ajtaja zárva volt, az adjutánsok egyre lesték, hogy magakezdje a kihallgatást. Egyszerre azonban kiderült, hogy a bezárt ajtó mögött a szoba üres, a signor Commandante megszökött az adjutánsaitól és egészen egyedül elment a járványkórházba, meglátogatni a pestises betegeket. D'Annunzio nevetett: — Igen! A tisztjeim mindenáron meg akarták akadályozni, hogy oda elmenjek. Reggel azonban a szokott időnél korábban fölkeltem és egymagam, a tisztek nélkül kimentem a kórházba. A legnagyobb és legédesebb megilletődést köszönöm ennek a reggelnek! Mert láttam azt a természetes és egyszerű örömet, amelyet okoztam. Ez a benyomás minden fáradságért kárpótol! Mind ezt mondták: „Commandante! Vártuk önt! Mert éjjel megálmodtak, hogy el fog jönni!" Tehát tudóik, hogy jövök! És boldog vagyok, hogy egy pillanatig sem kételkedtek a szívemben! Két katonám jobban van. A harmadik bizony, nem tudom, megmarad-e? Ez is szegényke, összeszedte az erejét, hogy velem beszéljen, hogy megmutassa nekem a pestis okozta daganatokat és azt a szegény nyelvet, amelyik annyi szenvedést, okoz neki! Egy Abbruzókból való kis káplár. Valóságos hős! Nem akarja megen-ngedni, hogy az orvosok megtapogassák, nehogy azok is megkapják tőle a ragályt! Az adjutáns már több ízben bejött a szobába, hogy a Commandantét ezzel figyelmeztesse az idő múlására. Az egyik hajón este hat órára matrózai várták d'Annunziot. A Commandante még szakított magának annyi időt, hogy megajándékozzon egy dedikált arcképével, azután szíves búcsúval elbocsátott Az előszobában még mindig együtt ültek azok, akik sorsos társaim voltak a háromnapos hiábavaló várakozásban. Irigy szemek fogadtak, hogy én már túl vagyok rajta. A nyitott ablakon keresztül autórobogást hallottunk, s muzsikás futamban megszólalt a Commandante gépkocsijának ismeretes jelző trombitája. Az orrok meghosszabbodtak. Az adjutáns megjelent az ajtóban, hogy kihirdesse: a signor Commandante ma már nem ad több audienciát! Benda Jenő, Prasnovszky — párisi követ Mint értesülünk, a párisi követi állás betöltésére Praznovszky Iván meghatalmazott minisztert szemelték ki. A külügyminiszter a kinevezésre vonatkozó előterjesztést már megtette a kormányzónak. IDA REGÉNYE. Irta: GÁRDONYI GÉZA. (&5) ők engem bámultak a nyugodtságomért, én meg azon bámultam, hogy ők bámulnak. Mert én éppenséggel az ellenkezője vagyok mindannak, amit nyugodtnak neveznek. Ha tenger volnék, akkor látnák csak, hogymindig hullámzók. Mióta megjöttem, azóta meg csupa örvénykavargás a lelkem Igaz, hogy nem kapkodom a lábamat, mint macska a tüzes sparherben. És ha valakire ránézek, nem pislogok mint akinek por ment a szemébe. De hogy én nyugodt vagyok . . . Azt se tudom, hogyan jöttem el attól a kedves családtól. Elzongoráztam Beethoven gyásskiindulóját, aztán lekókadt a fejem. — Rosszul vagyok, — mondtam atyámnak, — gyerünk haza. Kapkodtak, orvosoltak volna teával, ooikolonnnal, gyöngyvirág-ecettel. Közben Bogár atya is hazaérkezett, s azt ajánlotta, hogy borsot rágjak: beteg madaraknak vagy luxus vagy olaj a hasznos. De én csak haza, haza! ... Hassa támolyogtam Nóra karján. Atyám orvosért küldött. Egy fiatal orvos jelent meg csakhamar, — karikagyűrű az ujján, — és fontoskodva csillogtatta cvikkerét. Mingvárt azzal kezdte, hogy vetkőzzek le derékig. Hogyisne! Mondtam, hogy már könnyebben érzem magamat. De mikor elment, megintcsak kókadtam, hogy Nóráitól szabaduljak. ••• """-"-ggaKBCB — Álmos vagyok, —• foech^enk^dtem, — lefestezqm. S lefeküdtem vacsoráztanuL Csupán azt a kisüveg málnaiét ittam meg, amit kanalaink ini való nyelégetésre praescribált az orvos. "Április 13. Csaknem úgy ébredtem föl, ahogy lefeküdtem ! Mind ésszen át azon tépelődtem: hogyan szabadítsam ki atyámat a hálóból? Reggel atyám kopogtatott. Kérdezett. Manditaan, hogy már semmi bajom- ^ Az orvost ne bocsássák be. Aztán Nóra jött Neki azt mondtam, hogy bajom van, hogy különösen szólanom nehéz. Mindazonáltal itt fecsegett óraholzat. Egy szót se szóltam. Ha ránéztem, csak ahogy kígyóra nézünk az állatok kertjében. Aztán az orvos jött — Neurasthenáa, — fontoskodott, — bár még csak kezdődő stádiumban. ..Preventív intézkedések." „Csillapító arcanumok" „Hidegvíz-kúra". „Sétákt ha szép az idő . . ." Csak nevettem magamban. Vagyishogy nevettem volna, ha nevetni tudnék. Meg volt a próbája is. Mert már azon csak mindenki nevetett volna, ahogy Pannit látja délben az ablakban, amint a két keze úgy jár, mintha valami képzeletbeli nagy harisnyát kötne. Nézem, megőrült-e? De aztán hogy ki is integetmutogat az ablakon, felpattanok az ágyból, és kinézek a másik ablakon az utcára. Hát odalent egy szennyes siheder. Az is billeget és mutogat a jobbjával a balkeze piszkos ujjain. Vájjon testvére-e az a lófejű vagy! . . . De hogy találhatták ki ezek az ujjal való telegrafirozást? Az első percben mosolyogtam rajtuk, de aztán megilletődtem íme két néma és még ezek is megértik egymást. A fiú azonban megbülegette Párnának, hogy nézem őket, mert Panni becsukta ez ablakot s elvörösödve nézett reám. Én azonban nem szóltam neki semmit. * Atyám reggel jött haza. Tántorgott. Ettől már csakugyan megbetegedtem. "Április 16. Országos vásár. Mise után végigjártuk Pannival, csak azért, hogy effélét is lássak. A bábos sátornál kellemes volt, hogy egynehány szegény gyermeket boldogítható tara. Ott álltak és sóvárgó szemmel nézték: más gyermekeknek hogyan vesznek az édes gyönyörűségekből Csak egyik köszönte meg szóval, egy hatéves leányka, a többi csak a szemével. Egy ötéves forma kis mezítlábas fiúnak a legnagyobb huszárt vettem meg. Káprázó szemmel nézte, aztán elfutott vele. Annál kellemetlenebb volt a lóvásár és baromvásár. Az a bestiátis egoizmus, amelylyel az emberek egymás megrövidítésén igyekeznek. Nyíltan, ordítozva. Az a kapzsiság, ahogy a tyúkok a baromfiudvaron egymásnak a szájából rángatják ki megölt társuknak a belét S azok a durva és ocsmány káromkor dúsak, szátkozódások . . . Szégyellem, hogy] embertársaimnak kell őket neveznem. És hát azok a szegény állatok! Vonszolják őket kötélen. Engedelmes teheneké nyujp- PESTI HifiLAP 1920. szeptember 26., vasárnap* A vagyonátruházási illetéket megszavazták. A neuszszegődlés ülése. A nemzetgyűlés szombati ülésének első felében az adócsalásokról és a vagyonátruházási illetékről szóló törvényjavaslatot fogadták el, a második felében pedig interpellációk voltak. A hétfői ülés napirendjére az indemnitást és az 1920-ik évi népszámlálásról szóló törvényjavaslatot tűzték ki. A tanácskozást Rakovszky, majd Bozilik elnök vezete. Győr város kérvényét a zsidókérdés törvényhozási úton való rendezése tárgyában a Budaváry indítványával kapcsolatban fogják tárgyalni Gyümörey György beterjesztette az indemnitásról és az állami számvitel módosításáról szóló javaslat pénzügyi bizottsági jelentését, mindkét esetben a sürgősség kimondását kérvén. Hermann Miksa az 1920. évi népszámlálásról szóló bizottsági jelentést nyújtotta be. A házhelyek kijelöléséről és a kishaszonbérletek alapításáról szóló törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadták, majd az adócsalásokról szóló törvényjavaslatot szavazták meg, úgy általánosságban mint részleteiben. Harmadszori olvasása hétfőn lesz. Brafik bemutatta a miniszterelnök átiratát, hogy a kormányzó a külügyminisztérium ideiglenes vezetésétől felmentette és külügyminiszterré kőrösszeghi és adorjáni gróf Csáky Imre m. kir. L osztályú követségi tanácsost nevezte ki. A vagyonátruházási illetékről szóló törvényjavaslatot Oetsy Imre előadó ismertette. Itt tulajdonképen nem illetékről, hanem adóról van szó. A javaslatot 80—90 százalékban a Wekerle-féle vagyonátruházási törvénytervezetből vették át, ellátván azt az időközben szükségessé vált pótlásokkal. A javaslat lényegesen javítani fogja pénzügyi helyzetünket, anélkül, hogy a kis és a középvagyonokat igénybe vennak. (Élénk helyeslés:) A Ház általánosságban elfogadta a javaslatot és részleteiben is megszavazta. A részletes tárgyalás során a 7. szakasznál Szilágyi Lajos nyilatkozatot kért a pénzügyminisztertől, hogy a vörös hadsereg „háborúját is az ország érdekében viseltnek tekinti-e? A háború halottaira nézve a hat hónap helyett két évi beiktatását kéri a szakaszba s még egy pár sziláris módosítást tesz. Korányi kijelentette, hogy a vörösök háborúját nem tekinti az ország érdekében levőnek, mgert hiszen már maga a bolsevizmus is az állammal való szembehelyezkedés volt. A módosításokhoz hozzájárult és így azokat a Ház is elfogadta. A tl-ik szakasznál Ugron Gábor indítványára idevették, hogy itt élő magyar állampolgároknak az elszakított területeken levő ingó vagyonra kiterjed a szakasz védelmi intézkedése e dupla megadóztatás ellen. A javaslat harmadszori olvasását hétfőre tűzték ki. Ezután folytatták a kérvények harmadik számú sorjegyzékének a tárgyalását. Kátéffy Viktor előadó a kisiparosok érdekének felkarolása ügyében beadott kérvényeket ismertette. Ernst Sándor az ipartörvény revízióját sürgette. Frührrth Mátyás azt fejtegette, hogy momentán segíteni kell a kisiparosokon: részeltessék őket az állami szállításokban a nyersanyaggal való ellátások tekintetében sürgősen tegyenek valamit. A kérvényt ebben az értelemben pártolólag adták ki a kereskedelmi miniszternek. Azután áttértek az interpellációkra. Karafáth Jenő a tisztviselői beszerzési csoportok tervbe vett megszüntetése ellen szólott, kérvén, hogy a bevált csoportokat legalább átmenetileg hagyják meg és gondoskodjanak róla, hogy ez ácsorgások megszűnjenek. Tasnádi-Kovács Józsaf azt sürgette, hogy a 32-ik keresztény temetkezési vállalkozótól elkommunizált felszereléseket a főváros adja vissza és a kötelező ravatalozásra vonatkozó rendeletet a kormány helyezze hatályon kívül, végül, hogy a városi temetkezési intézet hivatalos órák helyett a szokásos üzleti szolgálatra köteleztessék. Bornyánszky Zoltán a váci fegyintézetben előfordult szabálytalanságokat hozta fel, szigorú vizsgálatot kérvén az igazságügyminisztertől. Majd azt sürgette, hogy az 1919 szeptember 4-ike után érkezett menekült tisztviselők épúgy megkapják ki nem utalt fizetéseiket, mint azok, akik azelőtt érkeztek Magyarország területére. Budaváry László a lakáskérdés országos megoldását sürgette és hosszabb memorandum-félét terjesztett elő, amelyben lefektette ennek a megoldásnak az alapelveit. Hamyánsiky Zoltán még Plesa György Erdélyből menekült bíró lakásügyében kért jogvédelmet a minisztertől. Végül Janka Károly a folyamvidékek ármentesítését és a belvizek levezetését kérte, hogy a több százezernyi hold nemzeti vagyon jövedelmezőségét biztosítsák, támogatást kérvén a társaságok részére az irányban is, hogy szénszükségleteiket még a tél beállta előtt fedezhessék. Másik interpellációjában az őszi vetőmagszükséglet fedezésére azt az ideát vetette fel, hogy több árpát és kukoricát keverjenek a lisztbe, s az igy nyert búzamennyiséget oszszák ki vetőmagnak. A kéréseket kiadták az illetékes minisztereknek. Gróf Csáky Imre üdvözlése. Csáky Imre külügyminiszter ma fogadta a Kinisztérium tisztviselőinek tisztelgését. Ambrózy kivet üdvözlő beszéde után, aki az új miniszternek a külügyminisztérium megszervezésében való nagy érdemeit méltatta, a miniszseter közvetlen szavakban köszönte meg a tisztviselői kar ragaszkodását Főispáni installációig. Szeged város törvényhatóságának írt főispánját, az Aigner Károlyt, ma iktatták be hivatalába. Az ünnepélyes közgyűlésen dr Somogyi Szilveszter polgármester üdvözölte az új főispánt, aki programnbeszédében kijelentette, hogy a társadalmi harmóniát a jog, törvény és igazság részrehajlatlan alkalmazásával fogja fentartani. Nyugodtan élhet a város minden becsületes lakója, jogtalanság nem érheti, de rettegjen mindenki, akinek lelkiismerete nem tiszta. Tóth Imre üdvözölte a törvényhatósági bizottság nevében az új főispánt, aki ezután fejlődözsezeket feladott. Dragan Imre, Békén m megye főispánjának beiktatása szombaton folyt le nagy ünnepség keretéban Békésygyulám A vármegyeházán a tisztviselői kar üdvözletét tolmácsolta Daimler Aladár alispán. A beiktatás ünnepsig közgyűlését istentisztelet előzte meg. Drágan Imre Konkoly Tihamér főjegyző kezébe tette le az esküt, majd nagy tetszés közben mondotta el programmireaixjét. Kolosi Bndre ezután a törvényhatóság üdvözletét tolmácsolta. " Pénzügyi defetizmus. Egyes lapok arról írtak, hoy a pénzügyi bíró ttsá® tagjai meghívást kaptak Horthy Miklós kormányzótól, akinél pénzügyi problémákat fognak megbeszélni. Illetékes helyenhatalmaztak annak kijelentésére, hogy ez a hír közönséges kitalálás," mert szó sem volt arról, hogy a pénzügyi bizottság tagjai akár egyenként, akár pedig együttesen a kormányzó elé járuljanak bárminemű pénzügyi kérdés megtárgyalása céljából. Ez a hít csak megnyílni hatása annak a régóta lappangó és újabban mind gyakrabban kitörő pénzügyi defetizmusnak, amely a jelek szerint már teljesen megmérgezte a közvéleményt. Illetékes helyen azonban el vannak határozva arra, hogy ezzel a defetizmussal szembeni szükség esetén a legerélyesebb eszközökkel lépnek fel.