Pesti Hírlap, 1920. október (42. évfolyam, 232-258. szám)

1920-10-01 / 232. szám

T LEGÚJABB. A SZOV­jetkormány hadi készülődései.­ ­ Berlin, szeptember 30. (A Pesti Hírlap tudósí­tójának távirata.) Helsingifok­sból jelentik: Hadi­foglyok, kik a napokban érkeztek ide Oroszország­ból, a szovjet kormány óriási hadikészülődéseiről tesznek jelentést Turkesztánból és észak Kaukáziá­ból négy új hadtestet vittek a nyugati frontra. A boeharai emir újabb tízezer lovas bocsájtott Trocz­kij rendelkezésére. Troczkij Moszkvában időzik, ah­ol új sereget állítottak fel Péter­váron senki sem hisz az igazi békében. Lengyelországgal annál ke­vésbbé lehetne most megkötni a békét, mert Linovjev és Troczkij ismételten kijelentették, hogy Lengyel­országot sürgősen szovjetizálni kell és hogy a nyu­gati fronton erélyes intézkedéseket kell tenni a bol­sevizmus megvédésére. Déloroszországban is nagy csapatösszevonások van­nak folyamatban, mert a bolsevizmus döntő csapást akar mérni Wrangel tá­b­ornok csapataira. A Dél­oroszországban álló vö­rös lovascsapatok parancsnokságát továbbra is i^Budianni tábornok vette át \ V­Budapest, 1920. \ ELŐFIZETÉSI ÁRAK} l Egész évre 280 K — | Félévre 140 „ —­­ Negyedévre .......... 70 „ — ^ Egy hóra 25 „ „ Egyes szám ára hel­ben, vidéken és pályaudvaron 1 korona Hirdetés és apróhirdetés díjszabás ferinti­m ára 1 korona. XL­I. évfolyam 232. (14,345.) szám. Kiadótulajdonoson : BÉGRÁDY TESTVÉREK. SZERKESZTŐSÉG, KIADÓ­HIVATAL ÉS NYOMDA : Budapest, V., Vilmos császár­ út 78. FIÓKKIADÓHivATAL : Budapest, VIL, Erzsébet­ körút L­ omi­szág mindenáron békét köt. ..ITTSEiIS tudaatójának távirata.) Damski, a lengyel delegáció vezetője, jelenti Rigából: Wrangel tábornok leg­ső sikerei a bolseviki delegátusok körében nagy megdöbbenést keltett. Erre való tekintettel a BZOV-étkormány valószínűleg mindent el fog követni, hogy a Lengyelországgal való béke megkötését siet­tesse, még akkor is,­ha a lengyel kormánynak messzemenő engedményeket kellene tenni. Az orosz békedelegáció vezetője, Joffe, a béke őszinte barátjának mutatkozik."— Kopenhága, szeptember 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A legutolsó Helsingforsba érkezett lapok jelentik: A bolse­viki központi bizottság Moszkvában kétharmad többséggel elhatározta, hogy Lengyelországgal meg­köti a békét, mivel Oroszország téli hadjáratot nem folytathat sikerrel. A városatyák háborúsága. / / A politikai ellentétek tegnap háborúság •„.agot vitték be a főváros közgyűlési termét Nagyon sajnálatos, hogy ez így történt Azok a jelenetek, amelyek a közgyűlési teremben le­folytak, nem alkalmasak arra, hogy akár a fővárosnak, akár az országnak hasznára legye­nek. (Itt a cenzúra, 7 sort törölt.) I­t­t voltak a célból jó politikai szenvedélynek nem szólva ennyire elfajulnia még olyan testületben sem, amelyikben helye van a politikának.­ Ebben az esetben azonban nem parlamentről, nem politikai népgyűlésről van szó, hanem a fővá­ros képviselőtestületéről, amelyiknek tulaj­donképpen semmi köze az országos politik­a izgalmaihoz és nem is szabad megengedni, hogy ehhez köze legyen valaha Budapest székesfőváros közgyűlését abból a célból állította össze a főváros­­ la­kossága, hogy ez­ a testület a főváros ügyeit intézze. Ebből az következik,­ hogy ebben a közgyűlésben csak a főváros érdekei szempontjából alakulhatnak pártok A főváros belső­ ügyeit, a közigazgatás kérdéseit illetőleg megoszthatnak a vélemények, megütközhet­nek egymással a különböző fölfogások.­­ Kell is, hogy így legyen, mert hiszen az eszméknek és az elveknek "ebből a csatározásából formá­lódik ki a legjobb, leghasznosabb, legcélrave­zetőbb döntés. Az országos nagy­politika elvi különbségei és személyes ellentétei azonban maradjanak kívül a közgyűlési termen, ahol egyformán jó városatyák lehetnek azok, akik egyébként a legellentétesebb politikai nézete­ket hirdetik. Mondják, hogy a demokrata párt tagjai a tegnapi­­ közgyűlés eseményeiből le akar­ják vonni a konzekvenciákat és testüle­tileg le akarják tenni a mandátumaikat. A mai pártértekezlet ugyan még ne­m döntött ebben a kérdésben s elhatározta, hogy a tegnapi közgyűlésen történt incidens tárgyá­ban a városi polgári párttal egyöntetűen kí­ván állást foglalni. A vérmesebbek, a türelmet­lenebbek azonban azt hangoztatják, hogy a történtek után egységesen és azonnal le kell mondani a mandátumaikról, hogy ezzel tilta­kozzanak a többségi párt harcmodora ellen.­­ (Itt a cenzúra 27 sort törült.)­ olitikai aktatolvajlás. Laibach• 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) * " Nemrég egy kocsit, amelyben a jugoszláv békedelegáció iratai voltak, Párisból Belgrádba menet kifosztottak. A Illat Naroda című újság véleménye szerint politikai célból elkövetett aktalopásról van szó. A vagyonban az Adria-k­irdésre vonatkozó iratok és a dele­gátusoknak az olaszokkal való tárgyalásra vonatkozó utasításai voltak. Ilyen körülmények között, valószínű, hogy a kocsit legközelebb holt vágányon meg fogják találni, mihelyst az okmányokat le­másolták és róluk másolatot készítettek. At Iziidtria boldogulása Magyarország barátságán alapul .fő) A­­keresztény szocialista párt vezérének nyilatkozata. Bécs, scnept 30. (A Pesti Hirlap tudósítójának távirata.) Kunschak, a keresztény szocialista pá­rt vezére, tegnap egy választógyűlésen a következőket mondotta: — A rágalmak ellenére egész nyíltan­­kijelelte­tem, hogy barátságos viszonyt kell a magyar állam­mal létrehoznunk. Azzal nem is törődöm, hogy a magyarok me­narchissták-e és hogy kit akarnak a trónra ültetni, hanem csak azzal, hogy hogy lehetne a magyarokat megnyerni, hogy népünket és orszá­­gunkat a pusztulástól megmentsék. A Magyaror­szághoz való viszony ránk nézve gazdasági tekin­tetben a legnagyobb fontossággal bír. Ezután kijelentette Kunschalk, hogy a Magyar­­országgal való barátságos viszony ép előfeltétele a német birodalomhoz való csatlakozásnak. A német n­ép utn­a úgy, ahogy a dolgok jelenleg állanak, nem a nyugat, hanem a kelet felé vezet, ezt az utat Cseh­szlovákia és Jugoszlávia zárják el délfelé és így törekvéseinkbe be kell vonni Magyarországot és ezzel az állammal szemben barátságos álláspontra kell helyezkednünk. Magyarországon át vezet az út Romániába is. Ez a nép nemzeti okokból nem élhet elszigeteltségben és állandóan csa­k úgy tarthatja magát, ha a nagy német nemzetre támaszkodik. Ha létrehoztuk az entente-ot Magyarországgal és Rom­­ániával, akkor nyitva áll az út kelet felé és a világ semmiféle hatalma sem akadályozhatja meg többé, hogy Németország újra felvirágozzon. Az olasz Fiume. Karneváloskedvű lángszórók és páncélosautók. Fiume, szeptember. "Mondják, hogy az olasz honfoglalás napjai­ban magyarnak, horvátnak egyformán rossz dolga volt Fiuméban. Az első mámor részegségében ugyanaz a gyűlölet lázadt mindenki ellen, aki nem volt olasz. Erre az időre esik a magyarok kiutasítá­sának túlnyomó része. És ez időre esik a magya­rok sanyargatásának és megaláztatásának néhány bántó, kellemetlen emléke. Azt azonban magam is tapasztaltam, hogy azóta lényegesen megváltozott a helyzet. A fiumeiek — talán azért, mert hitük sze­rint Magyarország most már reménytelenül elma­radt a kikötővárosért folyó versenyfutásban — nem gyűlölik többé a magyarságot Azok pedig akik Nagy Olaszországból jöttek, soha nem is gyűlölték. Külsőségekben természetesen mindent levakar­tak az utcák képéről, ami a magyar uralomra emlé­keztetett A házak faláról teljesen eltűntek a magyar utcanevek és új olasz jelzőtáblák­ kerültek a he­lyükre. (Ennek az a következménye, hogy ma telivér fiumeiek is gyakran zavarba jönnek és nem tudjá­k, hogy egy-egy újonan elkeresztelt utcát hol keresse­nek.) A magyar szó azonban bátran és minden kel­lemetlenség veszedelme nélkül hangzik a fiumei ut­cákon, amit annál inkább értékelhetünk, mert a hor­vát beszéd nem élvezi ugyanezt a kiváltságot A horvát nyelv ijedten megbújik a privát lakások zárt szobáiban, az olaszságára ébredt városban, szenve­délyesen tüzel és buzog a jugoszlávok ellen való gyűlölet Ez a gyűlölet olyan erős, hogy az ellensé­gem ellensége az én barátom elve alapján már­is sarjadzó szimpátiákat ébreszt a magyarság irányá­ban. Jó olaszok megvetéssel és lenézéssel beszélnek a párisi konferencia békeművéről, rokonszenvesen megértik Csonkamagyarország nagy keserűségét, lemetélt tagjai után való kiolthatatlan vágyakozását Az egész okoskodás kicsendülő vezető akkordja pedig mindig ugyanaz: „Magyarország és Olaszor­szág természetes szövetségesek, hiszen mind a két ország sok legfőbb életérdekének legveszedelmesebb ellensége Jugoszlávia!" És a horvátok? Sok, nagyon sok horvátot ki­­utasítottak Fiuméból. Még többet minden különö­sebb formaság nélkül egyszerűen világgá üldöztek. Bizonyos azonban, hogy a városból nem tudták tel­jesen kitisztítani őket. Az utcáról eltűnt a horvát szó. A horvát veszedelem azonban ott lappang a fel­szín alatt Úgy mesélték nekem, hogy a horvátok szívósen meglapulnak, állandó ugrásra készek és addig, amíg az olaszok mámorosan ünneplik saját otlaszságukat lassan öntudatos politikával készül­nek az ő honfoglalásukra és tömegesen összevásá­rolják a fiumei ingatlanokat és vállalatokat. Az azonban kétségtelen, hogy most, d'Annun­­zió égisze alatt­, Fiume igazi olasz város, olaszabb, mint eddig akármikor. A fiumei utcán ma olasz lé­lek­ él, olasz temperamentum forrong, peszseg, bugy­­borékol. A benszülöttek — az olasz benszülöttek is természetesen — lassan sorvadoznak, mert nem táp­lálja őket a halott kikötő. A város olasz jellege, az olasz karakter túláradó dagálya azonban az ő csendes félrevonultságuk dacára tökéletes, hála azoknak a jövevényeknek, akik előőrsöt állni az olasz eszme védelmére az Adria túlsó oldaláról ér­keztek, akik azzal a szándékkal játtak, hogy Fiumét megmentsék Olaszország számára a fiumeiekkel egyetértve, ha lehet, de a fiumeiek ellenére is, ha másképen nem megy a dolog. Ilála az ötven féle különböző olasz dialektusnak, olasz dalnak, hangos hejehujának, Fiume ma túlcsapongó kedvű olasz város illúzióját kelti a jövevényben. Különös szerepet játszanak d'Annunzió kísé­retében a régi irredenták, azok, akiket az osztrák '08 a magyar hatóságok valamikor felségárulás cí­mén kerestek, fiatal görzi, trieszti, fiumei fiuk, akik a háború kitörése után a határon túl szöktek, olasz hadseregben a monarchia ellen küzdöttek. Köztük egy név, amelyik hóhér kézből nyerte el a martin­koszorút Gino Battisti van itt, hadnagy fia annak a Cesare Battistinak, aki reichsrathi képviselő volt, fegyverrel kezében eartt osztrák fogságba és bitón halt meg a trentinoi katonai fogház udvarán. Halk beszédű, sápadt arcú csinos és jól nevelt fiatal­em­ber az ifjú Battisti. — Cesare Battisti meghalt a­­szabadságért! — mondja nekem, amikor bemutatnak bennünket egy­másnak. — Nemcsak az olasz szabadságért. Hanem minden nép szabadságáért! Azután elmeséli, hogy „Légione Cesare Bat­tisti" név alatt trentinoi önkéntesekből egész légió van d'Annunzio hadseregében. Hárman vannak test­vérek, akiket a trentinoi hóhér keze tett árvákká. Van egy­ tizenkét éves kishúga és egy kilenc éves kis öccse. Édesanyja Trentinoban lakik, ő maga most múlt tizenkilenc éves, de már részt vett­ a há­borúban, harcolt Dél-Tirolban, az Isonzónál, a Piave melllett. Nem sebesült még egyszer sem. És most eljött, hogy a jugoszlávok ellen harcoljon d'Annunzio mellett

Next