Pesti Hírlap, 1920. november (42. évfolyam, 259-282. szám)

1920-11-03 / 259. szám

PESTI HÍRLAP 1920. november 8., saenia. h i­ is A külügyi bizottság elfogadta a békejavaslatot, Apponyi és Andrássy a belső rendért.­­ A külügyi bizottság ma délután gróf Andrássy Gyula elnöklésével ülést tartott, amelyen a kor­mány tagjai közül jelen voltak: gróf Teleki Pál, Csáky Imre, Haller István, Tomcsányi Vilmos Pál és Bleyer Jakab miniszterek. A tárgyalást végig­hallgatta Rakovszky István házelnök és Szmrecsá­nyi György alelnök is. Mielőtt a ratifikálásról szóló törvényjavaslat érdemi tárgyalására rátértek­ volna, gróf Sigray An­tal kérdést intézett, hogy vajon az­ entente csak­ugyan fix határidőt szabott-e november 15-ig a béke ratifikálására? Gróf Csáky Imre külügyminiszter ezt megerősítette és hozzátette, hogy az entente eme bejelentéséhez olyan további kijelentések füzettek, amelyek az entente felhívásának komolyságára en­gednek következtetni. A külügyminiszter ezután utalt a törvényjavaslat indokolására. Az ország ma kényszerhelyzetben van. Ugyanazok az indokok, amelyek annak idején az előző kormányt arra in­dították, hogy a békeszerződés aláírásához hozzá­járuljon, ma is fennállanak. A ratifikáció meg­aga­dása esetén "ugyanazokkal a veszedelmekkel kellene ma is számolnunk, amelyek annak idején az alá­írás megtagadásából előállottak volna. Ilyen körül­mények között a kormány nem vállalhatná a fele­lősséget a következményekért, ezért kénytelen tör­vényjavaslatot terjeszteni a nemzetgyűlés elé a rati­fikációról. Gróf Apponyi Albert rámutatott arra, hogy a ratifikálás bizonyos tekintetben helyzetünket sú­lyosbítja, mert a ratifikáció által a nemzetközi jog szerint befejezett ténynyé és jogállapoté válik az, ami eddig csak tényleges állapot volt. A ratifikáció­ azonban bizonyos előnyökkel is jár, mert végre Magyarország szabályszerű nemzetközi jogálláshoz jut, a többi államokkal szabályszerű diplomáciai és gazdasági összeköttetésbe léphet, szóval az euró­pai népcsaládban elfoglalhatja helyét és el­foglalhatja helyét bizonyos nemzetközi, kü­lönösen gazdasági természetű alakulatokban, amelyek a mi gazdasági újjászületésünk­re és fejlődésünkre óriási fontossággal bírnak és amelyekből eddig ki voltunk zárva. A ratifiká­ció után megnyílik a lehetősége annak is, hogy a nemzetek szövetségébe fölvétessünk, ami az egye­düli békés út egy olyan akció követésére, amely a béke revíziójára vezethet. Örömmel jelen­i­­be, hogy a nemzetek szövetségének előmozdítására alaku­t egyesületek milánói összejövetelén elhatározták, hogy ezeknek az egyesületeknek a föderációjába a nálunk hasonló céllal alakult egyesületet, ha fölve­szik és a legközelebbi értekezletre meg is hívták, jóllehet ennél a társadalmi jellegű föderációnál eleinte szintén az volt a felfogás, mint a hivatalos népszövetségnél, hogy 1. A volt ellenségek elveszületét nem veszik fel annak kebelébe. Igaz, hogy bizonyos remények, amelyeket­­a békeszerződés ki­­sérő okmányára alapítottak, nem teljesültek abban a tekinteten, hogy talán némelyek azt hitték, hogy a ratifikáció előtt fog már jönni a határkiigazító bizottság, a dolog természete szerint azonban ez a bizottság reáli a béke ratifikálása után kezeli meg munkáját, mert csak ekkor lehet bizony a­határok részletes megállapításáról beszélni, ha azok elvileg már elfogadtattak. Külpolitikai helyzetünk javulására egyet tehetünk meg, amiben minket sen­ki meg nem akadályozhat, ami egészen a mi ke­zünkben van. Ez pedig az, ha minden erővel iparkodunk a külfölnek benső konszolidációs képességünkbe és kultúrfölényünkbe vetett hiteit megszi­­­­lárdítani. A jó rekonstrukciós belpolitika ma talán az egyedül leheséges külpolitika. Egyébként külpoli­tikai téren a kormány kötelessége, hogy éber szem­mel figyelje az eseményeket és minden olyan kon­junktúrát ügyesen kihasználjon, amely a mi fon­tosságunkat Európa szempontjából emeli. A tör­vényjavaslatot elfogadásra ajánlja, mert bár fáj­lalja is, de a maga részéről nem tulajdonít e rati­fikálásnak túlzott fontosságot a inkább csak for­­­malitásnak tartja. Az általános vitában még felszólaltak Ernst Sándor és gróf Bethlen István, akik szintén a rati­fikálás szükségét hangoztatták. Gróf Andrássy Gyula bizottsági elnök az ál­talános vitát lezárva, a maga részéről is kiemelte annak fontosságát, hogy belső jogrendünk szilárd legyen. Ha a kormány ebben a kérdésben a legf­ér­lelhetetlenebb erélylyel és bátorsággal jár el, a parlament támogatására ebben a te­kintetben mindenkor biztosan számíthat A bizottság azután részleteiben is letárgyalta és Beniczky Ödön stiláris módosításával elfogadta a javaslatot. A honvédelmi miniszter a király kérdésről. Sréter István honvédelmi miniszter, mint a kormányzópárt hivatalos jelöl­je, szombaton este utazott el a tomnalmai választókerületbe, hogy pro­grammbeszédjét megtartsa. Kíséretében voltak Ko­vács J. István, Patacsi Dénes államtitkárok, Hirj Imre nemzetgyűlési képviselő. Sréter miniszter programzőbeszédében rámutatott a múlt főbűneire. — Egyik főbűnünk ez volt — mondotta — hogy nem tudtuk függe­lenségünket kivívni. Le­gyünk ezentúl önálló független nép és ne kössük sorsunkat semmiféle idegen néphez. Ezzel kapcso­latban szeretném figyelmüket a királyság kérdésé­re felhívni. Nekünk csak olyan királyunk lehet, a­ki tényleg ennek a népnek él, akinek itt van a gyö­kere és nemzeti király. Mi nem kötjük sorsunkat idegenekhez, amint azt elődeink tették és nem en­gedhetjük meg, hogy valaki a mi vérünkkel illitsa talpra az összeomlott monarchiát. A múltban min­den rossz, — folytatta a miniszter — onnan szár­mazott, hogy nem­ erősítet­ük meg a falut. Ha nem emeljük a falu népét a legmagasabb kulturfokra, akkor nem érjük meg a második vagy a harmadik ezreresztendőt. Ma nem is szükséges Magyarorszá­gon, hogy a képviselő politikus legyen. A vezető embereknek becsületes, józan gondolkodású magyar embereknek kell lenniök, mert a politikai mester­ség könnyű annak, akinek a lelkében igaz magyar szív dobog. Csak a nemzetet fogom szolgálni és en­nek érdekében, ha kell, a legradikálisabb eszkö­zök, el sem fogok viszak­adni. Nekünk a nemzetkö­ziség ellen kell dolgozni és hogy célt érjünk, a falu népére kell támaszkodni és elöl kell vinnünk a ket­tős keresztet. A kormányzó úr kijelentette, hogy a falu népe és a kátonság közé nem enged éket varul, mert jól tudja, hogy e kettő tulajdonkép egy. Nagyatádi Szabó a földreformról Nagyatádi Szabó István földmivelésügyi mi­niszter Szalánczy József és Lovász János nemzet­gyűlési képviselők társaságában Edelénybe utazott, hogy részüvegyel Lovász János beszámolóján. Ede­lényben Bónis Aladár főszolgabíró üdvözölte a já­rás közönsége nevében. A miniszter köszönő sza­vai után a nagyvendéglő előtt Lovász János, az edelányi kerület képviselője, tartotta meg beszámoló beszédét. A beszámoló után nagyatádi Szabó István beszélt. — Ha a régi jó időkben jutott volna be ennyi kisgazdapárti képviselő a parlamen­be, — mondat­ta, — merem hinni, nem következtek volna be azok a katasztrófák, amelyek az országot érték. Vádként hozzák föl ellenünk, hogy mi paraszt diktatúrát akarunk. Nem. Nekünk nem az a célunk, hogy ki­szorítsuk az úri osztályt a parlamentből, hisz ne­künk szükségünk van a képzett, tanult embereikre, amit be is bizonyítottunk, mert hisz a parlament százegynéhány kisgazdapárti képviselője közül két­harmadrész az intelligencia soraiból került be. Kezdettől fogva azt hirdettem, hogy Magyarorszá­gon a földmegoszlás helytelen. Én voltam az első a nemzetgyűlésben, aki nyíltan mertem­ hirdetni, olyan időben, amikor ez még nem volt dicsőség, hogy Magyarországon a földnélküli és igen kevés földdel rendelkező népet földhöz kel­l juttatni. Ma is ezen az állásponton állok és ez az álláspont rö­videsen megvalósul. Mi azt valljuk, hogy minden­kinek, aki jó volt katonának, aki vérzett, joga le­gyen ahhoz, hogy ebben a hazában neki egy kas talpalatnyi földje legyen, ahova magának és csa­ládjának fészket építhet, gyermekeinek hajlékot ad­hasson. Ez a keresztény politika, kedves barátaim! Ez a keresztény politika, gondoskodni azokról, akiknek nincs, gondoskodni azokról, akik sínylőd­nek és akiik nyomorognak. Mi nem akarjuk a föl­det ingyen adni, nem akarjuk a nagybirtokost tönk­retenni, régi kúriájából kizavarni. Nem, barátim. Mi akkor, amikor a szegény emberről akarunk gondoskodni, amikor a szegény emberen e akarunk segíteni, nem akarunk a jómódú emberből szegény embert csinálni. A­­mi célunk boldoggá tenni a szegény embert anélkül, hogy bárkit tönkreten­nénk. Régen változtatni kellett volna a földbirtok­politikán. Mert ha én annak a szegény embernek, akinek ma semmije sincs, adtam volna egy kis házhelyet, néhány hold földet, amiből m­egél, amit a magáénak mondhat, lekötöttem volna ehhez a földhöz, a hazai röghöz örök,re és akkor nem lett volna kivándorlás és nem volna soha kommuniz­mus, mert mindenkinek lett volna valamije, amit védjen. A miniszter beszédét szűnni nem akaró éljen­zés és taps követte. Majd Szalánczy József nem­zetgyűlési képviselő beszéde után a miniszter tisz­telére bankett volt. Államosítják a Munkásbiztosítót. A keresztényszocialista munkások és­­ ébredő magyarok vasárnap impozáns gyűlést tartottak, amelyen megjelent Teleki Pál miniszterelnök is. Benárd Ágoston népjóléti miniszter volt az első felszólaló, aki kijelentette, hogy a munkásbiztosító államosításáról szóló törvényhez teljes egészében ragaszkodik. Szívesen fogad olyan msido­t sitiit, ami szociális tartalmat önt , törvénybe, de egy hajszálnyit sem enged változtatni, ami alkalmassá tenni a munkásbiztosítás intézményét arra, hogy a szociálde­mokrácia ismét szervezkedjéb­ benne. A törvényjavaslat elkészítésénél nem tárgyalt a szociáldemokratákkal, mert azokkal, akiket minucit romásunk legfőbb okozóinak­ tart, csiba állam­a nem lehet. (Viharos éljenzés.) De ha úgy látni, hogy ebből a nemzetre valami kis ha­szon ia származhatnék, hát megpróbálná a lehetetlent, de csak akkor, ha meggyőződne róla, hogy észbe kaptak, hogy keresztény és nemzeti alapon akarnak szociálpoliti­kát csinál­n­ Borobth Károly, az ébredő magyarok igazgatója azt fejtegette, hogy m­indenekelőtt a zsidókérdést kell megoldani, de nem Club-kávéházi verekedésekkel, amik nem vezethetnek célra , egyáltalán nem helyeselhetik. Homonnay Tivadar után gróf Teleki Pál miniszterelnök beszélt. Nem azabad a munkásságban olyan elemet látni, amely ne­ben áll a nem­zet más elemeivel. Ez ellen a leghatározottabban tiltakozom. Ha mint egységes nemzet Sassefogy, s akkor el fogjuk érni az ország felvirágzását­. Linkey Lehel és Szabó József felszólalása után ha­tározati javaslatot fogadtak el; követelik a munkaügyi minisztérium visszaállítását, a munkáspanaszbizottságok megszervez­ését, az ipari termelőmunka és a közmunkák megindítását, az ipari és kereskedelmi alkalmazottak és magántisztviselők jogviszonyainak szabályozását. Huszár Károly a protestantizmussal való együttműködésről. Debrecenben nagygyűlést tartott a Katholikus Ó­szövetség, melyen Huszár Károly mondott beszédet. 1. c. itt, Debrecenben Tarthatjuk meg, — mondotta — h a katholici, sajnos, szinte egyedül vívta csatáit a­zetközi vitát­sltorzító eszmék hadsere®H­el szembe. • S ebben a munkában a fegyvertárs megbecsülés­ évil és fő társ hűségével szívesen Láttuk és látjuk protestáns reinket Mi­­nem szétszórni, hanem gyf­jtevi a kenn­egetésen ezutám Csernyus Mihály nemzetgyűlési kap tévébe. Borián Ferenc és Csín József népszentség!­rók mondtak beszédet, A vagonlakókort. X isro­ztén­y női tábor felhívja. — üzen a tábornak, üzen Budapest minden la­kosának, üzen egész Csonkamagyarországnak! Beköszöntött a tél, hidegen, keményen könyör­telenül. A vagyonokban megtízszereződött a s­zen­vedés. A gyermekek sírnak a hidegtől, a felnő­tk éjjeli nyugovó helyett könnyes táncot járnak a jég­király kegyetlen karjai. Táborunk, Budapest és egész Csonkamagyar, ország! Elhelyezést vagy legalább éjjeli ez állást a vagyonok minden gyermekének, minden lakásá­nak. November 15-én készül el az Üllői-úton szá­mukra tízezer lakás, de addig is 14 csikorgó, hideg éjszakán keresztül százszorosan megfogy a gyer­mek és tönkremegy a meglett ember. Ha két nap alatt nem fogadták be legalább éjjeli szállásra min­den kis és nagy vagyonlakót, törüljétek ki minden címetekből a „keresztény" szót, akkor nem vagyunk keresztény tábor, akkor nincs keresztény kurzus, akkor nincs e hazában keresztény szív, de még esik magyar nemzeti lélek sem, akkor megér."- 'síik, hogy üres kalászt hozzon nyáron a magyar róna, hogy dögvész pusztítsa állatainkat, hogy gy öntse el bányáinkat, hogy sárrá váljék az arany kezünk­ben, hogy kiszívják önző vérünket vérszívó ellen­ségeink­ és hogy nemzetünk eltöröltessék a föld szí­néről. Választ kérünk haladéktalanul ?.z üzenetre: Országos Menekültügyi Hivatal, VI., Eötvös­ u 11 b. Telefon: 83—74 f—IWI WlMlltl.1 riBi'Atjaagfft^.y&k^atwta^a^^ SSJUS^OIBM Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország mennyország. Szovjet-Oroszország lassú fölbomlása Bécs, okt. 31. Az egyik rigai újság megb­z­ható forrásból azt az értesülést kapta, hogy a 3.sov­jet kormány hadserege ma mér legjfölebb négyszáz­ezer ember. A vörös hadsereg fegyelmezetlenség® akkora, hogy a szovje kormánynak igazán van miért reszketnie. A Pravda egyik cikkéből kitűnik, hogy a kommunista vezetőség köziben hasonló bomlási folyamat van, mint a hadseregben­. A bol­sevista lapok többé nem titkolják, hogy a szovjet" kormány elleni mozgalom veszedelmes arányokat elunt. Béce, okt. 31. A Pravda közlése szerint Orrok­ban összeesküvésnek jöttek a nyomára és ö1 ka­tonatisztet kivégeztek. A legfőbb bolsevikielleni a agitátor, Csernau, aki beutazó.s­z.­. országot és szítja a szovjet kormány elleni hangulatot. Család­ját a bolsevisták túszul elfogták. Csapatösszevonás Wrangel ellen-Stockholm, nov. 2. (A Pesti Hírlap tudósítójá­nak távirata.) A svéd lapok Kopenhágából azt a hírt kapják, hogy a pétervári és moszkvai helyőr­ségeknek minden rendelkezésre álló csapa­tát a déli frontra viszik. Négy francia torpedózott D'Armunzio ellen Bécs, nov. 2. A Telegraph jelenti Páriából, hogy a Cogne gőzös esetében D'Armunzio részéről tanúsított magatartás miatt négy francia torpedó­autó parancsot kapott, hogy induljon Toulonból a Quarneróra és követeljen D'Annunziótól teljes elég­tételt is kártérítést.

Next