Pesti Hírlap, 1920. november (42. évfolyam, 259-282. szám)

1920-11-26 / 279. szám

Notesz. Irta: BÖNYI ADORJÁN. Szerda.. Tudom, hogy megcsal. Bizonyosabb vagyok benne, mint abban, hogy valaha szeretett Bölcsebb vagyok egy gonosz tudattal és ez, kü­lönös, mindent megváltoztatott. Fehér nyakát lá­tom s a hideg hó jut eszembe. Megborzongok. A kezeit megmozdítja felém, elrémülök és menekül­nöm kell, in­szom vékony, hosszú, gyenge ujjai­tól, rózsaszínü, falánk körmeitől. Halom » 6«*k­nyáját suhogni, azt hiszem, kígyóknak sziszegő erdeijéba tévedtem. Lehunyom szemem e lá'.'om gyönyörű kebleit; ha egyszer kinyújthatnám ke­zeimet, hogy leszakíts®® az élő térről ezeket az elefántcsont almákat . . . Figyelem a szemeit, meg­lobbta benni'rá; a bűn rémítő fénye; végzet­es fény, mint ködös tenger szegélyén a briganti­ hajó­­lám­pása, rőt és gonosz fény, mint a kö44t éjszaka szem­határán egy mes-­zi­­mtelenes tűzvész. Gyűlölöm. S elhatároztam, hogy kell halnia. Csütörtök. Láttamn magam­ a tükörben. Hu­setonnégy óra megváltozhatott, tönkretett, letiport tökéletesen. Vén vagyok, cernya, elszárít beteg sze­mekkel, fakó ajakkal és penészes ráncokkal. Nem c­­uda, minden, ami eddig rotyogó volt lett, minden, ami izzó volt, ma jéghideg. Becsületes vol­tam, gazdag voltam, büszke és győztes férfi vol­tam, ma szürke csava­rgó vagy érfó, alel elszántságát köszörüli vérre sóvárog. Ma beszéltem a kertészetel. Megbízható fickó, számíthatok rá, hogy alaposan és tökéletesen el­végzi, amit rábíztam. Szombaton lesz a kerti ünnep. Szombatig még alkírom vajon ezt a terhet, ezt a cromineágot? Péntek. A kert már díszben áll. A fák tele vannak aggatva lampionokkal. Fel vannak ékesítve a lépcsők a bokrok, az­utak. A szökőkutak gyö­nyörű víztornyokat lövelnek. perte minden vízsugár más és más színben fog ragyogni. A tavoo készen állanak a virágos bárkák a viz értei üinnepért. Ez különösen nép lesz, ez a furcsa forró bárkádig? « tavoo. A „Királynő fogadta***," Bet a cimet adhatnánk neki. Én rendeztem így, büsz­ke vagyok rá. A Királynő bárkáját holnap átviszik a tulsló partra. Ez a legkecsesebb, legkönnyebb kis hajó, amit erre a­ célra be tudna­m szerezni. Két ember fér b­e mindössze. A vitorlája sárga selyem. A bárka száz kis laanpionnnal disz­­ve a túlsó partról indul majd el. „A Királynő jön ..." A tó közepéig eve®, ott megáll s akikor indulnak el innen a ven­dégek parán­s haj­ócskái. Félkörben eveznek a tó közepéig, fénylő kishréjjal veszik körül a Királynőt és ugy kísérik aztán vissz­a az innenső porig. A sárga vitorláson ketten lesznek: ő és a Másik, ő lesz a királynő természetese­n és a­ Má­sik lesz a hzetós, az evezős, a rabszolga, a király, amint tetszik. Csodálatosan nyugodt voltaim, amikor elmond­tam neki, hogy ez így tesz. Ő rám nézett, a szeme kissé csodálkozott, mozdulatlan és nyugtalan volt a tekintete, azután fellobbant benne az a szörnyű, gyalázatos és remegő fény, elmosolyodott és azt mondta: — Ez igazán kedves gondolat magától . . • Elfordultam. Majd meglá­tuk, Királynő . . . Szombat. Korán délelőtt a sárga bárkáit átvit­ték a túlsó partra. Előbb mindent alaposan meg­vizsgáltam rajta. A kertész jól végezte dolgát A lampionok mind a helyüü­kön vannak. A vitorla mel­lett felfeg egy hatalmas, erős, szépszínü lampion. En­nek a kanóca úgy van megcsinálva, hogy egy per­cig ég, aztán oldalt bukik és meggyújt közel maga mellett egy zsineget. A zsineg lassan végigég a lampion párkányáig, a függő zsinór is meggyulad s a lampion akkor lezuhan. A lampionba követ tete­tünk, hogy súlyosabb legyen. . Pontosan a lampion alatt van elhelyezve­ az a kis öblös üvegimedence, amelybe jószagu, könnyű és könnyen gyúló olajat tettünk, hogy édes, ámb­rás illatával megédesítse azoknak a perceit, akik a bárkában ülnek. Az üvegedény könnyen borul, ha valami a magasból reáhuss, hiányosan feldől. A vitorla vékony selyem szárnya lecsüng az üveg­edény talpára. Tenyérnyi illatos, virágos hely a­­egcsz­ladik. Gyönyörű foglalat egy negyedórás szerelmes együ­t­teshez. Milyen forró szavakat fognak itt váltani ők ketten! A vendégek már gyülekeznek. Alkonyodik. Vasárnap. Megtörtént.­Remegek, amikor újra végiggondolok mindenen. Az örömtől vagy a fáj­dalomtól? Még nem is tudom bizonyosan, mit ér­zek. Ami most van, forrongó káosz. Színek, hangok. komolygás, bizonytalanság. Kissé fáradt vagyok. Pontban éjfélkor a vendégeim a tóhoz gyüle­keztek. A kert tündéri volt Alig van szebb, mint az éjszaka növényzete lámpások fényében. A tó sima volt és hűvös, mint egy darab leszak­adt ég­boltozat A bárkákon meggyújtottá­k már a lámpá­sok örömtüzeit A part mellett a víz szinén ezer tűzrózsa himbálódzott Ott szemben az erdő alján még sötét volt a túlsó part. A kert végiről most indult el leggyorsabb fo­r­gal­om a Királynővel és a Hajóssal. Egy-két perc alatt megkerülik a tavat és a sárga csónaknál lesznek. Mielőtt kocsira szállott, szerettem volna még vele beszélni. Egy pillanatig az volt az érzésem­, hogy kézen fogom, visszavezetem a házba, leboru­lok elébe és visszaidézem az időt amikor fenséges és tiszta szerelemben éltünk. Aztán láttam gyűlö­letes szépségét takaratlan vállait és kar­ja­it, bűbá­jos arcát és gyötrelmesen szép lábait, amin­t vígan felszökött a kocsira. A. Másik fekete haját megle­begtette a szél. Mosolyogtak. Hagytam őket sor­sukra. A fák közül tarka tűzijáték szökik magasba. A vendégség most ezzel szórakozik. A ra­kéták a tó fölé futnak, lobognak, szikrázna­k, lehullanak. A viz elnyeli őket. A viz mindent elnyel ... A ven­dégek hangosak, derültek. Állok közöttük és mo­solygok. A titok bent van a mellemben és Csodála­tosan nyugodt vagyok. Végre. A túlsó parton egymásután kigyúlnak­ a Királynő bárkájának lámpái. Legvégül egy nagy, tarka fény: a nagy lampion. Én tudom, hogy most szállnak csónakba. Én látom, hogy most ülnék szo­rosan egymás mellé. A Hajó6 most veszi kezébe az evezőket A fénylő csónak megmozdul: útnak in­dultak. •­­­ PESTI HÍRLAP 1920. november 26., pénteke­ n éf Apponyi és a Stencipárt. A Magyar Rendpárt megala­kítása érdekében a szervezési munkálatok tovább folynak. Már ed­d­ig is nagyszámban jelentkeztek tagok il úgy a fő­városból, mint a vidékről s a mozgalom annyira előrehaladt, hogy a­ szervezőbizottság elérkezettnek fja az időt a zászlóbontásra. Alkalmasint a jövő hét folyamán kimondják a Rendpárt megalakulá­sát. Politikai körökben ma híre járt, hogy gróf Apponyi Albert csatlakozott azokhoz, akik a Rend­pártot meg akarják alakítani. Megkérdeztük ebben az irányban gróf Apponyi Albertet, aki ezt a hírt a leghatározottabban megcáfolta. A Rendpárttól távol áll, semmivel sem tud róla többet, mint akár­melyik újságolvasó. A Nyigatmagyarországi Liga JJub­p manifesszuma ellen. Nyugatmagyar forfesági L'gi legutóbb megtartott UMeén foglalkozott Huber János nemzet­gyűlési k­épviselő éarnégy T képviselőtársának a nemrég kiadott Yiain­fesztitipával a nyugatmagyarországi kérdés rendezésetárgyáj€n. A Nyugatmagyarországi Liga a következő T­atározati javaslatot fogadta el, amelyet fel fognak terjeszteni a miniszterelnökhöz és a nemzetgyü­léshez. — A' Nyuscatnlagyarors2£sl Liga aggodalommal 15­ trti azt a törekvést mely Nyu­gatmagyarországok a ne­aillyi berce által Ausztriának odaattélt részét az eddi­gi nurmegiai szervezetből kiszakítani és autonóm nevet vármegye formájában egyesíteni kívánja A Nyugatma­gyarországi Liga ebben a törekvésben az ezeréves vár­megyei szervezet megbontását és alkotmányunk egyik legfőbb bástyájának meggyengítését, sőt veszéélyezt lé­tét látja anélkül, hogy a javaslat megvalósításában a leg­­csekélyebb biztosítékot, avagy csak biztatást is tudna felismerni abban a tekintetben, hogy Ausztria Nyugat­­ - Iyarországra vonatkozó igényeiről lemondani hajlan­­dó volna. — A Nyugat-magyarországi Liga át van hatva at­tól a tudattól és a maga részéről is arra törekszik, hogy nemzetiségeinknek meg kell adni mindazokat a jogokat, melyek őket az 1868. évi XLIV. t­c. alapján megilletik és melyeknek megadása a magyar állam egységét nem bont­ja meg. De nem ismeri el egyik nemzetiségnek jogát sem ahoz, hogy autonómia eímén oly kiváltságokat, vindikál­jon magának, melyeket ez országnak semmiféle más ré­sze, sőt még az államalkotó magyarság sem élvez, mert és ilyen különleges jogok és kiváltságok a magyar al­kotmányosság helyreálltával a modern jogfelfogásnak megfelelően természetszerűleg megszűntek és azoknak visszaállítása a XX. századba nem illő történelmi­­na­ohrot­izm­us volna. Az ország egyes­ részeinek nyelvi vagy nemzetiségi alapon való különválasztásában, és az így elszakított részeknek külön autonómiával való­­fel­ruházásában a Nyugatmagyarországi Liga épenséggel az államegység megbontásának és az ország feldarabolásá­nak — ámbár talán öntudatlan — kísérletét látja, amely ellen az ország fennállása érdekében minden megenge­dett és lehető eszközzel küzdeni kíván.­­ A Nyugatmagyarországi Liga ez okból azzal a hazafias aggodalom szü­lte tiszteletteljes kérelemmel for­dul a miniszterelnökhöz és a nemzetgyűléshez, hogy a dr Hnder János képviselőnek és társainak e hónap 8-én közzétett manifesztumában foglalt javaslatot tárgyalás alapjául el ne fogadják, hanem, hogy Nyugatmagyaror­szág további sorsa iránt a tárgyalásokat oly közjogi és alkotmányjogi alapon és elvek szerint follytassá­k, melyek az érdekelt vármegyéknek az anyaországhoz való viszo­nyát semmiképen nem változtatják meg. A pénzügyi bizottságból. A nemzetgyűlés pénzügi bizottsága Simonyi-Sema­dam Sándor elnöklete alatt tárgyalás alá vette a Pénz­intézeti Központról szóló törvényjavaslatot- A bizottság a javaslatot Korányi Frigyes pénzügyminiszter és Iklódy Szabó János el kiadó által javasolt szövegében többek ér­demleges hozzászólása után letárgyalta, egyben kimon­dotta, hogy a javaslat sürgős tárgyalását a Ház­nak indítványozni fogja. A pénzügyi bizottság megkezdette ezenfelül Erdődi Harrach előadó előadása mellett ?z ital­mérési illetékekről szóló javaslat tárgyalását is. A Mária Ter­ézia-szobor veszedelme. A cse­hországi szoborrombolások várható kö­vetkezménye volt, hogy a felvidéki magyar műem­lékeknek se fog megkegyelmezni a légionárius bru­talitás. A kassai Szab­dság szobrot, az érsekújvári Kossuth szobrot régen romba döntötte már a c®sh barbárság, de a pozsonyi szobrokhoz , a Mária Terézia- is a Petőfi-szoborhoz, még­sem mernek ed­dig hozzányúlni, már csak isárt s­­r, mert Pozsony még a cseheknek is kirakat,­v­agy ahol minden lé­pésükre vigyáztak, nehogy kivissék belőlük idő előtt az igazi cech. Most hírek k képeztek arról, hogy a Petőfi márványszobrát befedik a világ egyik legszebb szoboralkotásá­t, F a Must. Nemeket padig össze akarják zúzni A pozsonyi Mária Terézia-S­zobor leleplezése 1896-ban­ volt, a k­rálynak és úgyszólván az egész uralk­odóháznak a jelenlété­ben. A fehér carrarai márványból készült lovas­szobor csodás szépségei a leleplezés utáni pillanat­ban olyan hatást váltottál ki a tízezernyi ünnepl­ő tömegben, hogy hangosan­ felzokogtak az emberek. A lovon ülő főalakna­k­ a királynőnek arckifejezé­se, a lehelletfinom csillgfaot­t a márványruhán, a ló nemes tartása, a mellékalakok kemény harcias­ága, az egész csoport monumentalitása és történelmi le­hellete feledhetetlen hatást gyakorol mindenkire. A pozsonyi Koron­­zC­sí domb­ tér, ahol ez a szobor áll, a világ egyik legbájosabb tere és nemcsak a magyar embernek, de minden művelt nemzetiségbe­linek gyönyörűséget adott a­­sze­mlélésre. Most a cseh körhintásokból és trombitásokból összetoborzott szoborok és legionáriusok ezt a csodás alkotásit akarják elpusztulni, hacsak az utolsó percben nem történik csoda. A szobor egy ízben már komoly veszedelemben forgott. Tavaly márciusban Kun Bé­láék vörös hordájának sikere nagyon idegesítette a cseheket és ekkor kezdték kitölteni tehetetlen ko­rzújukat a magyar történelmi emlékeken. Egy dél­utáni pár száz szobor vonult fel a Mária Terézia­szobor elé hogy összezúzzák. Az utolsó percben kegyelmet kapott a szobor, a barbárok megeléged­tek azzal, hogy felmásztak a szoborra, összepofoz­ták, leköpködték a magyar koronás fejét a király­nőnek, aztán zsákot húztak rá. Az egész pozsonyi sajtó bátran tiltakozott ez ellen a gazság ellen és az akkor ott állomásozó francia származású tábor­nok olt filmát kérte. A francia városparancsnok nem tagadta meg francia voltát, azonnal eltávolítota a rongyot a szobor fejéről és őriztette a gyönyörű műalkotást . Ugyanígy forgott veszedelemben tavaly már­cius 15-én a pozsonyi Pe­pfi-szobor is, ami Radnay Béla műalkotása. Március idusának a megünneplése szigorúan el volt tiltva Pozsonyban, ez azonban nem akadályozta meg a város hazafias lakosságát abban, hogy a Petőfi-szobrot el ne borítsa virágai­val. Ezer és ezer tulipán, száz és száz babérkoszo­­­rú fedte a márványszobrot és környékét, egyszerre aztán katonák jelentek meg, elé dobálták a virá­gokat és hazakergették a közönséget. Ez délután há­rom órakor történt öt órára már újra tele volt vi­rággal, kifosztot­ák a virágos boltokat, még több koszorú, cserépvirág volt odarakva, mint délelőtt. Erre a csehek olyan éktelen dühbe jöttek, hogy ki­vonultatták az egész helyőrséget, megkardkpozták a járó­kelőket, lezárták a belváros, és persze újra kidobálták a virágot a szobor környékéről. Az éj­jel részeg cseh katona,ők le akarták dömeni a szob­rot de néhány várossá rendőr — akkor még volt pár magyar köztük — megakadályozta a barbárok munkáját. Talán a világ kulturnépeihez intézett fel­hívásnál még meg lehetne menteni most is Fadrusik­ legtökéletesebb alkotását és a világszabadság költő­jének márványszobrát a durva cseh ököltől, ame­lyik úgyis csak akkor és ott tud ütni, e­hol védtelen emberekről és művészetről van szó. Vilmos császár pénzei, Berlin, nov. 25. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Azokról a pénzekről amiket Vilmos ex­császár kapott, jól informált helyről a következőket jelentik: — 1919 januárjában négy—ötszázezer­­márkát augusztusban pedig egy millió nyolcszázezer már­kát utaltak át neki. A Wilhelmstras­én volt házá­nak vételáraképen a mult esztendőben tiz millió márka folyt be és azonkívül még negyven millió márkát kapott. Az átutalt mennyiség tehát összesen ötvenkét millió márka. ••••••^WWMWeMWWWWWWMMWMBMBWWMMWWMWWWIIII •••—III—iilUllllB HUH—II Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország mennyország.

Next