Pesti Hírlap, 1920. november (42. évfolyam, 259-282. szám)

1920-11-03 / 259. szám

1920. november 3., szerda. PESTI HÍRLAP Az őszi Járki Párt, október. (A Pesti HirLap munkatársá­tól.) A hrt Vradifc jffiai fz­ríni háromezer festménye a fáradtság rengeteg érzetével sulyosodik a lelki­­ismeretes szemlélőre. A champs-elyséesi nagy pa­lota magas és homályos termeiben oly különböző­­ irányzatú művek vannak, technikájuk annyira vál­tozatos, hogy a színeknek e­l lehet mondani — versenyfutásában a szem meg az elme az­t sem tudják, hogy szent Cézannera, vagy pedig szent Gauguinra esküdjön-e. És mindenekelőtt faragjunk fejfát: a kubizmus meghalt. Az integrál kubizmust értem, amelyben még ennek­ a formulának mesterei­­sem hitek soha, mert a kubizmus egyes elvei, azok például, amelyek a volument, a terjedelmet­­tolták előtérbe, még most is érvényesülnek és bizo­nyos mértékben mintha fölfrissíte­ték volna a mo­dern festőművészetek Az új tárlat kiállítói többségükben franciák, ide vannak oroszok, dánok, svédek, cseh­szlovákok . (Igaz, mikor jönnek már a magyar festők?) .Jegyezzük meg, hogy a Szalon nagy sikerét egy hollandul éri el: van Dongen. Van Dongen három arcképet és egy nőt a fürdőben állít ki. Micsoda meszdöbbentő művészet ezé a rotterdami emberé. Megtalálni benne minden Leforrás nyomát, de azért van Dongen. A kezeket mintha Boldini fer­tetta volna, a redős ruhát Gon­dara, a háttér ismét másra emlékez­et, az egész pedig eredeti. Rappoport elvtársnak, egy neves bol­sevi­tának arcképe iontha mulattatná a közönsé­get, mert a sorsnak különös iróniája folytán egy eléggé izgalmas fürdőző nő mellet lóg, aki Vie Parisienne-s ikii szoros zöld­­trikót visel. Van Dongennel szemben Denis Maurice je­lentős vászna: Bacch­nalia. Bacchus kísérete tán­col, perdül és forog a cimbalmok hangjaira, p­ros, kék, narancsszín tömkelegben, egészséges és par­lagi nyíltsággal tárulva a néző elé. Messze va­gyunk már Denis miszticizmusától. A nagy vász­non valami egészséges illat vonul végig. A klasszifikálás lehetetlen ebben a tárlatban. Henri-Matisse az irányzatával és inspirációjával messze esik azok­ól a művé­sektől, akiket megne­veztünk. Valójában mi a célja? Senki sem tudja, talán ő maga sincs vele tisztában. A Család hadat üzen a józan észnek és a jó ízlésnek. A szín sá­padt,­ a rajz hiányzik, úgy tetszik különben, hogy a­ közönség már nem megy bele oly könnyen, mint a háború előtt, az olyan divatokba, amiktől a lzép­kerésicédök aligha áll­t­ak messze. Ez a közönség szívesen áll meg Vallotton ké­pei előtt, aki lelkiismeretes, kissé hüvös és kelle­metlen színeket használ. Vallotton svájci szárma­zású festő. Inges utánzására adta magát, akitől azonban nem sajátította el sem a technikai tökélyt, sem az antik érzéket. Vallotton nem mester, hanem csak tanár. Két művész, aki nagyon elüt egymástól, akiket azonban nagyon kedvelünk kecs é­hségükért, bizo­nyos, meg nem határozható lendületükért, amely vásznaikat élénkíti: Jacqueline Marval és Flandrin. Marval virágokat állít ki, amelyek ragyognak és úgy vegyítik színeiket, mint valami illatos tűzijáték. Flandrin egy fasort festett, ahol amazonok és lo­vagok haladnak el a sülű­ lombok árnyában, öröm a szemnek, amint a lovak büszke magatartással lépegetnek a reggeli levegőben, ezüstös visszfény­ben. Miért helyezték el oly ron­zul Héléne Dufau asszony két vásznát? Finom érzék és végtelen báj nyilatkozik meg női arcképében és Függőágyában. Amelyben egy fiatal nő pihen, jól esik hosszasan nézni ezeket a képeket, amit bizony ritkán lehet elmondani a tárlatban, amelynek legtöbb képe ne­m érett még a kiállításra, és inkább a műteremben­ maradhatott volna. Nagy különlegességi sikere van Maurice Ilos­tand arcképének. A Cyrano de Bergerac szerzőjé­nek fia mindenkit érdekel, a Kristálykoporsó szer­zője feminin odavetettséggel deiner székében. Benito spanyol festő itt érdekes műalkotásra talált módot. Renoir , restrospektív kiállt­ás a szemünk elé­ vezeti e mester pályafutásának utolsó korszakát. 1915—19-ben készült harminc festménye mintha nem tartozna a nagy kolorista legszerencsésebb al­kotásai közé. Az egresszió, amelylyel élete vége felé affektált, a túlkövér nők húsának kiállítása, nyíltan szólva, visszatetsző. De ne feledjük, hogy Renoir a modern francia festészet egyik mestere,­­ az elő­ző művei révén. A szobrászat gyengén van képviselve az őszi tárlaton. Constantin Muenier retrospektív kiállítása a legfontosabb része. Kiállítottak különben még szép könyveket is, a metszés ékességeit; vannak iszobaberendezések is, amelyek közt a jó izlés vál­takozik a nem jóval. Elzászi és cataloni művészek is állítanak ki tisztességes képeket Amint bevezetőül elmondtam, háromezer szá­ma van a katalógusnak , ha mindegyikről megem­lékeztem volna, a Pesti Hírlap ma 72 oldalnyi ter­jedelemben jelenhetett volna meg. N. de Solpray. Kiss Imre, a Metropol szálló portása, elmondja, hogy reggel négy és öt óra között két főhadnagy és egy hadnagy jött a szállóba- ő figyelmeztette a tiszteket hogy hajnalban lehetetlenség beszélni a román misszió­val, jöjjenek később. Később ajtócsapáást ha­lott, majd Fopscu ezredes német kiáltását, hogy ne engedje ki a tiszteket a szállóból. Fegyvert nem látott egyiküknél sem. Határozottan állítja, hogy a tisztek a román misz­sziót, majd név szerint Popescu ezredest keresték. Sipos Kamillót hallgatták ki ezután, aki a Lan­dau-ügyből kifolyólag le van tartóztatva. Elmondta, hogy mint katonai nyomozó a román misszió ellenőrzé­sével volt megbízva. Janácsy Incidenséről akkor értesült, amikor a spanyol nagykövet soffőrjét kémkedés gya­núja miatt letartóztatta. Felovassák Banicza Saphir román­ századosnak, a misszió egyik tagjának, vallomását, amelyben el­mondja, hogy ő úgy értesült Popescu ezrededtől, hogy boxerrel vágták fejbe. Popescu s­ebesülése a két szem­pilla között öt centiméteres hasított seb volt, homloka felduzzadt. Kirsily Aladár nyugalmazott főispán kijelenti, hogy nem tudott Jánossy tervéről. Felsorolja azokat az atrocitásokat, amelyeket Erdélyben a románoktól szen­vedett, illetve amelyeket ottan látott. Úrilányokat ki­rángattak lakásaikból és erőszakot követtek el rajtuk. Minden ok nélkül véresre vertek embereket. Udvarhely­megye egész tisztviselői karát börtönbe vetették. Páókay Nándor alhadnagy hallotta Jánossytól egy alkalommal, hogy a románok a bátyját megölték- Meg­érti Jánossy elkeseredését. A tárgyalást szerdá­n folytatják. A romá­n ezredes inzultálói. Had­bírósági tárgyalás, hadosztálybíróság Hoffmann Gé­za ezredes elnöklésével kedden kezdte tárgyalni Jánosay Sándor tartalékos főhadnagy és Miskolczy László tartalékos hadnagy ügyét, akik szeptember 27-én Popescu Dimitri­u ezredest, a­ román misszió vezetőjét, Metropol szállóban levő lakásán megtámadták és boxerrel homlokon ütötték. A vádirat szerint az ezredes­nek szobájába minden ok nélkül, még pedig Já­­nossy boxerrel, Miskolczy pedig karddal behatol­tak, ott az ezredesre támadtak és Jánossy az ez­redest a loxerrel homlokon ütötte. A vádirat a ka­­tonai tiszteket nyilvános erőszakoskodás bűntette­ivel vádolja m­eg.. A vádirat felolvasása után, Apáthy Jenő tárgya­lásréasta megkérdezte a vá­d­lottakat, hogy bűnösöknek érzik-e m­agukat, mire mindketten nemmel feleltek. Jánossy Sándor föhadnasy előadja, hogy megelőző éj­szakáin liirkó­czy bátyjánál voltak, ahol megütközéssel illetek Nagyváradról felkelve híreket, amelyek az ot­tani magyarok szenvedéseiről szóltak. A Szörut és Nép­r­zinház utca sarkán találkoztak egy hadnagygyal, akit látásból ismertek, beszélgetni kezdtek vele Avar Ödön von t­í­5.tiftusokról, akiről az ismeretlen hadnagy azt mondotta, hogy a Metropolban laloik, oda menjenek érte. Amikor végig néztem a táblán, ahol a lakók vívjegyzéke van felsorolva, láttam a Popescu nevet, e­szembe jutott erre egy nagyváradi román katonatiszt, a­kit szintén így hívtak és aki botoztatta a lakosságot, nők­et, gyermekeket egyaránt. Ellenállhatatlan kényszer hatása alatt fölmentem az emeletre, bekopogtattam a 3-es szerba szobába, hálóköpenyben megjelent egy tipi­kus oláh. Kérdeztem tőle, kicsoda ön és honnan jött Nagyváradról? Ő románul válaszolt. Németül mondtam­­neki, hogy nem tud ön magyarul? Erre azt mondta ne­kem: Pfuj magyar! És be akart szaladni a szóhiba. Ján ez Bitó közé tettem a kezem, három ujjamat az ajtó ls ra csípte, ami még jobban felingerelt, öklömmel füléje sújtottam és megütöttem a homlokát. Kézzel ütöttem Ha boxerrel vágtam volna meg, beszakadt volna a feje ennek az oláhnak. Tárgyalásvezető: Ne indulatoskodjék, tessék né­ven nevezni az deredeet. Az ügyész kérdésére elmondja Jánossy, hogy báty­­ját a romfinok kiüldözték a lakisiből. Jimofsy után Mlakó­czy főhadnagyot hallgatta ki a birosf is, aki állítása szerint csak szemtanú volt. Ami­kor az ezredes kijött a szobából, Jánossy beszélni kez­dett vele, mire az ezredes nagyhangon a következőket mondotta: Cse­trebe! (Mit akar.) Erre ,Tánossy rfttzett,­­hogy beszéljen magyarul, mire a­z ezredes mondta: Hogy pfuj magyar! Az ezután történteket, V­ikolczy Vilm­ossyval egyértelműl­­g adj- e!& Az utódállamok értekezlete- Bécs, nov. 1. A Der Montag jelenti a Korres­pondenz Herzog nyomán: Az utódállamok tervbe­vett értekezletén, amely Pozsonyban lesz, részt­vesznek Németország, Lengyelország és Olaszor­szág megbízottai is. Úgy tervezik, hogy ez az ér­tekezlet legkésőbb 1921 február havában ül össze. Az értekezlet eszméjét, amely Amerikától szárma­zik, az entente támogatja. Az értekezlet főkép az utódállamok közti szorosabb gazdasági kapcsolatok megteremtését célozza s ezt a munkáját az összes középeurópai államok valutájának javítására irá­nyuló fontos tevékenységnek tekintik. Politikai cél­jai az értekezletnek nincsenek. Az angliai sztrájk vége- Bécs, nov. 1. A Der Montag jelenti London­ból. Az angol bányászok túlnyomó többsége kész elfogradni a kormánynyal kötött megállapodást (két shillinges béremelés és a termelés fokozása) ami­vel a­ szír fi­úk véget ért. Az üzemet november 4-én ismét megkezdik. A trianoni béke előadója budapesti tanulmányútjáról Paris, november 2. Az Eclair kiküldött tudós­sítója, báró de Gerando Félix, Budapesten bő­géz­ést folytatott Danielou francia képviselővel, aki a francia kamarában a trianoni béke előadót viselte. Danielou kijelentette, hogy magyarországi útja előtt az volt az érzése, hogy a tanulmány is hasznosnak fog bizonyulni. Most, midőn Budapes­­t elhagyja, az a benyomása, hogy egyenesen nélkülöz­hetetlenül szük­séges volt. Párisban nem ismeri kellőképen a dunamenti Európa viszonyait. Az in­formációk, amelyeket Danielou a francia külügyi bizottság elé terjeszteni szándékozik, meggyőződése szerint minden bizonnyal a legnagyobb mértékben érdekelni fogják ezt a bizottságot. " Franciaország fontos kibékítő szerepet fog játszani Középeurópá­ban. Egyedül Franciaországnak van elég tekintélye, hogy szavainak kellő súlyt kölcsönözzön és egyedül Franciaország eléggé érdekeletlen, hogy akciója az önzés gyanúján felül álljon. Danielou ezek­ után még kijelentette, hogy vizsgálatának eredményével nagyon meg van elégedve. Sok emberrel beszélt és sok mindenfélét látott, azonban konklúzióit nem­ hozhatja addig nyilvánosságra, míg a külügyi bi­zottsággal nem közölte azokat. A cikk végül annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy Dan Mou jóindulatú szavait Budapesten megelégedéssel fog­ják tudomásul venni abban a pillanatban, midőn a szerencsétlen ratifikációs jegyzék kissé gyengítette a magyaroknak Franciaország iránti rokonérzését és bizalmát. A görög­ trón betöltésének nehézségei-Páris, okt. 31. A görög királyi család tagjai és politikai híveik vezetői között Lucernben tár­gyalások folynak. A Tem­ps szerint Konstantin Mix-s király, úgy látszikk, egyáltalán nem hajlandó le­mondani, sem pedig megengedni, hogy fia, Pál, a trónra lépjen. Az őskirály egyébként szándékait csak akkor fogja nyilvání­ani, ha az athéni ható­ságok részéről családjánál hivatalos délir is tör­tént Luzern, aki 31. Pál görög herceg a svájci táv­irati ügynökség útján közli, hogy nem osztja a je­lenlegi görög kormánynak azt az álláspontját, hogy­ ő hivatott a trón elfoglalására, mert a trón az al­kotmány szerint atyját, Konstantint, vagy pedig annak bátyját, Györgyöt illeti meg. A trón­osste akkor foglalná el, ha a görög nép úgy határozna, hogy nem kívánja Konstantin király visszatér­tét és György herceg trónörökös lemondana a­­trónról. Sápi lik­erc — (Halottak napja ) Zsúfolt villamosok a to­metők irányában, — talán ez minden, ami a halot­tak napjának régi, bágyadtan szomorú, könnyes román ská­jából megmaradt. Az emiere­k­­ a temetőbe, mert ezen a napon már igy szokás. A sírok azonban virág és kivilágítás nélkül marad­nak. Mécsesek gyújtását a hatóságok tiltják­­, a koszorúról és virágról pedig a ny-nata-ru- ;­­on­datja le a­z embereket. Amikor hidegek­­a h­­-­za­bák, üresek a kamarák, lyukasok a cipők, az élők­nek van szükségük a legutolsó garasra s a halot­taknak nem jut belőle. Ez szomorú és siváran szív­facsaró dolog, az utolsó esztendők alatt azonban már hozzászoktunk ahhoz, hogy a valóság mindig szomorú, sivár és szivetfacsaró. Ebből a szempont­ból az élők talán még irigyelhetik is a halottakat, akiket csak néhány pislogó mécstől s eg­y pár szál virágtól fosztottak meg a mai nehéz idők. Az örök álom nyugalmát nem zavarja az, hogy a sírdombok kopárok és sötétek maradtak. Az a virág és az a mécses is, amitől a halottakat megfosztották, nem a holtaknak, hanem az élők szivének fái . . . — (A polgármester hivatalában.) Dr Sip­ci Jena Polgármester felgyógyult betegségéből­­ újra átvetti hiva­­tala vezetését. — (Aas osztrák udvari tárgyak d­zsrogoc­ita va.) Bécsből jelenti a Pesti Ilirn­ap tudósítója. Az osztrák ko­rmány a már holland kikötőben fe­kvő és szállításra váró tengerentúli gabona fejében el fogja zálogosítani Hollandiának a birtokában levő volt udvari műtárgyakat.­­ (ZázzlAszentely finnep.) Az Ébredő Magyarok Egyesületének nyolcadik kerületi szervezete, a Szent Ist­ván brigád, vasárnap tartotta nagyarányú zászlószentelési ünnepét a Gólyavárban. Horthy Miklós kormányzó kert­viseletében Dáni Béla altábornagy vett részt, majd porá­ban kilenc órakor József főherceg is megjelent. Az ünnepi beszédeket Ajkai Károly kerületi vezető, Szmrecsányi György országos elnök és Lipovnicky Pál igazgatósági tagg mondották. József főherceg a 'következő szavakkal búcsú­zott végül a lelkesen ünneplő 'közönségtől: — Adja Isten, hogy ez a lobogó ismét a Kárpátok bércein, Erdély havasain és az Adria kék hullámai felett lengjeni Isten segítse a Szent István brigádot!" A fő­herceg távozása után a megjelentek a Már­ia Terézia-téri templomba vonultak, ahol dr Kmes­kó Mihály szentmise keretében megáldotta a zászlót. A szentm­ise közben a kóruson Goda­ Gizella, Némethy Ella, Hajnal Elma és Pusztay Sándor régi magyar énekeket adtak elő Karátsonyi István orgonakíséretével. A templomi ünnep­ségre József főherceg visszajött az Akadámiából, ahol a közgazdasági fakultás ünnepélyes megnyitásán vett részt és a szent misét végig hallgatván, a közönség lelkes éljen­zése közt távozott, a menet pedig katonazene kisérettel az Egyesület sörházutesi székházába vonult, az a tus" és unitárius egyházak lelkészei áldották mag­át lót, ami után dr Todorescu Gézáné zászlóanya ünnepe::.3 következett. 31

Next