Pesti Hírlap, 1920. november (42. évfolyam, 259-282. szám)
1920-11-03 / 259. szám
PESTI HÍRLAP 1920. november 8., saenia. h i is A külügyi bizottság elfogadta a békejavaslatot, Apponyi és Andrássy a belső rendért. A külügyi bizottság ma délután gróf Andrássy Gyula elnöklésével ülést tartott, amelyen a kormány tagjai közül jelen voltak: gróf Teleki Pál, Csáky Imre, Haller István, Tomcsányi Vilmos Pál és Bleyer Jakab miniszterek. A tárgyalást végighallgatta Rakovszky István házelnök és Szmrecsányi György alelnök is. Mielőtt a ratifikálásról szóló törvényjavaslat érdemi tárgyalására rátértek volna, gróf Sigray Antal kérdést intézett, hogy vajon az entente csakugyan fix határidőt szabott-e november 15-ig a béke ratifikálására? Gróf Csáky Imre külügyminiszter ezt megerősítette és hozzátette, hogy az entente eme bejelentéséhez olyan további kijelentések füzettek, amelyek az entente felhívásának komolyságára engednek következtetni. A külügyminiszter ezután utalt a törvényjavaslat indokolására. Az ország ma kényszerhelyzetben van. Ugyanazok az indokok, amelyek annak idején az előző kormányt arra indították, hogy a békeszerződés aláírásához hozzájáruljon, ma is fennállanak. A ratifikáció megagadása esetén "ugyanazokkal a veszedelmekkel kellene ma is számolnunk, amelyek annak idején az aláírás megtagadásából előállottak volna. Ilyen körülmények között a kormány nem vállalhatná a felelősséget a következményekért, ezért kénytelen törvényjavaslatot terjeszteni a nemzetgyűlés elé a ratifikációról. Gróf Apponyi Albert rámutatott arra, hogy a ratifikálás bizonyos tekintetben helyzetünket súlyosbítja, mert a ratifikáció által a nemzetközi jog szerint befejezett ténynyé és jogállapoté válik az, ami eddig csak tényleges állapot volt. A ratifikáció azonban bizonyos előnyökkel is jár, mert végre Magyarország szabályszerű nemzetközi jogálláshoz jut, a többi államokkal szabályszerű diplomáciai és gazdasági összeköttetésbe léphet, szóval az európai népcsaládban elfoglalhatja helyét és elfoglalhatja helyét bizonyos nemzetközi, különösen gazdasági természetű alakulatokban, amelyek a mi gazdasági újjászületésünkre és fejlődésünkre óriási fontossággal bírnak és amelyekből eddig ki voltunk zárva. A ratifikáció után megnyílik a lehetősége annak is, hogy a nemzetek szövetségébe fölvétessünk, ami az egyedüli békés út egy olyan akció követésére, amely a béke revíziójára vezethet. Örömmel jelenibe, hogy a nemzetek szövetségének előmozdítására alakut egyesületek milánói összejövetelén elhatározták, hogy ezeknek az egyesületeknek a föderációjába a nálunk hasonló céllal alakult egyesületet, ha fölveszik és a legközelebbi értekezletre meg is hívták, jóllehet ennél a társadalmi jellegű föderációnál eleinte szintén az volt a felfogás, mint a hivatalos népszövetségnél, hogy 1. A volt ellenségek elveszületét nem veszik fel annak kebelébe. Igaz, hogy bizonyos remények, amelyeketa békeszerződés kisérő okmányára alapítottak, nem teljesültek abban a tekinteten, hogy talán némelyek azt hitték, hogy a ratifikáció előtt fog már jönni a határkiigazító bizottság, a dolog természete szerint azonban ez a bizottság reáli a béke ratifikálása után kezeli meg munkáját, mert csak ekkor lehet bizony ahatárok részletes megállapításáról beszélni, ha azok elvileg már elfogadtattak. Külpolitikai helyzetünk javulására egyet tehetünk meg, amiben minket senki meg nem akadályozhat, ami egészen a mi kezünkben van. Ez pedig az, ha minden erővel iparkodunk a külfölnek benső konszolidációs képességünkbe és kultúrfölényünkbe vetett hiteit megszilárdítani. A jó rekonstrukciós belpolitika ma talán az egyedül leheséges külpolitika. Egyébként külpolitikai téren a kormány kötelessége, hogy éber szemmel figyelje az eseményeket és minden olyan konjunktúrát ügyesen kihasználjon, amely a mi fontosságunkat Európa szempontjából emeli. A törvényjavaslatot elfogadásra ajánlja, mert bár fájlalja is, de a maga részéről nem tulajdonít e ratifikálásnak túlzott fontosságot a inkább csak formalitásnak tartja. Az általános vitában még felszólaltak Ernst Sándor és gróf Bethlen István, akik szintén a ratifikálás szükségét hangoztatták. Gróf Andrássy Gyula bizottsági elnök az általános vitát lezárva, a maga részéről is kiemelte annak fontosságát, hogy belső jogrendünk szilárd legyen. Ha a kormány ebben a kérdésben a legférlelhetetlenebb erélylyel és bátorsággal jár el, a parlament támogatására ebben a tekintetben mindenkor biztosan számíthat A bizottság azután részleteiben is letárgyalta és Beniczky Ödön stiláris módosításával elfogadta a javaslatot. A honvédelmi miniszter a király kérdésről. Sréter István honvédelmi miniszter, mint a kormányzópárt hivatalos jelölje, szombaton este utazott el a tomnalmai választókerületbe, hogy programmbeszédjét megtartsa. Kíséretében voltak Kovács J. István, Patacsi Dénes államtitkárok, Hirj Imre nemzetgyűlési képviselő. Sréter miniszter programzőbeszédében rámutatott a múlt főbűneire. — Egyik főbűnünk ez volt — mondotta — hogy nem tudtuk függelenségünket kivívni. Legyünk ezentúl önálló független nép és ne kössük sorsunkat semmiféle idegen néphez. Ezzel kapcsolatban szeretném figyelmüket a királyság kérdésére felhívni. Nekünk csak olyan királyunk lehet, aki tényleg ennek a népnek él, akinek itt van a gyökere és nemzeti király. Mi nem kötjük sorsunkat idegenekhez, amint azt elődeink tették és nem engedhetjük meg, hogy valaki a mi vérünkkel illitsa talpra az összeomlott monarchiát. A múltban minden rossz, — folytatta a miniszter — onnan származott, hogy nem erősítetük meg a falut. Ha nem emeljük a falu népét a legmagasabb kulturfokra, akkor nem érjük meg a második vagy a harmadik ezreresztendőt. Ma nem is szükséges Magyarországon, hogy a képviselő politikus legyen. A vezető embereknek becsületes, józan gondolkodású magyar embereknek kell lenniök, mert a politikai mesterség könnyű annak, akinek a lelkében igaz magyar szív dobog. Csak a nemzetet fogom szolgálni és ennek érdekében, ha kell, a legradikálisabb eszközök, el sem fogok viszakadni. Nekünk a nemzetköziség ellen kell dolgozni és hogy célt érjünk, a falu népére kell támaszkodni és elöl kell vinnünk a kettős keresztet. A kormányzó úr kijelentette, hogy a falu népe és a kátonság közé nem enged éket varul, mert jól tudja, hogy e kettő tulajdonkép egy. Nagyatádi Szabó a földreformról Nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter Szalánczy József és Lovász János nemzetgyűlési képviselők társaságában Edelénybe utazott, hogy részüvegyel Lovász János beszámolóján. Edelényben Bónis Aladár főszolgabíró üdvözölte a járás közönsége nevében. A miniszter köszönő szavai után a nagyvendéglő előtt Lovász János, az edelányi kerület képviselője, tartotta meg beszámoló beszédét. A beszámoló után nagyatádi Szabó István beszélt. — Ha a régi jó időkben jutott volna be ennyi kisgazdapárti képviselő a parlamenbe, — mondatta, — merem hinni, nem következtek volna be azok a katasztrófák, amelyek az országot érték. Vádként hozzák föl ellenünk, hogy mi paraszt diktatúrát akarunk. Nem. Nekünk nem az a célunk, hogy kiszorítsuk az úri osztályt a parlamentből, hisz nekünk szükségünk van a képzett, tanult embereikre, amit be is bizonyítottunk, mert hisz a parlament százegynéhány kisgazdapárti képviselője közül kétharmadrész az intelligencia soraiból került be. Kezdettől fogva azt hirdettem, hogy Magyarországon a földmegoszlás helytelen. Én voltam az első a nemzetgyűlésben, aki nyíltan mertem hirdetni, olyan időben, amikor ez még nem volt dicsőség, hogy Magyarországon a földnélküli és igen kevés földdel rendelkező népet földhöz kell juttatni. Ma is ezen az állásponton állok és ez az álláspont rövidesen megvalósul. Mi azt valljuk, hogy mindenkinek, aki jó volt katonának, aki vérzett, joga legyen ahhoz, hogy ebben a hazában neki egy kas talpalatnyi földje legyen, ahova magának és családjának fészket építhet, gyermekeinek hajlékot adhasson. Ez a keresztény politika, kedves barátaim! Ez a keresztény politika, gondoskodni azokról, akiknek nincs, gondoskodni azokról, akik sínylődnek és akiik nyomorognak. Mi nem akarjuk a földet ingyen adni, nem akarjuk a nagybirtokost tönkretenni, régi kúriájából kizavarni. Nem, barátim. Mi akkor, amikor a szegény emberről akarunk gondoskodni, amikor a szegény emberen e akarunk segíteni, nem akarunk a jómódú emberből szegény embert csinálni. Ami célunk boldoggá tenni a szegény embert anélkül, hogy bárkit tönkretennénk. Régen változtatni kellett volna a földbirtokpolitikán. Mert ha én annak a szegény embernek, akinek ma semmije sincs, adtam volna egy kis házhelyet, néhány hold földet, amiből megél, amit a magáénak mondhat, lekötöttem volna ehhez a földhöz, a hazai röghöz örök,re és akkor nem lett volna kivándorlás és nem volna soha kommunizmus, mert mindenkinek lett volna valamije, amit védjen. A miniszter beszédét szűnni nem akaró éljenzés és taps követte. Majd Szalánczy József nemzetgyűlési képviselő beszéde után a miniszter tisztelére bankett volt. Államosítják a Munkásbiztosítót. A keresztényszocialista munkások és ébredő magyarok vasárnap impozáns gyűlést tartottak, amelyen megjelent Teleki Pál miniszterelnök is. Benárd Ágoston népjóléti miniszter volt az első felszólaló, aki kijelentette, hogy a munkásbiztosító államosításáról szóló törvényhez teljes egészében ragaszkodik. Szívesen fogad olyan msidot sitiit, ami szociális tartalmat önt , törvénybe, de egy hajszálnyit sem enged változtatni, ami alkalmassá tenni a munkásbiztosítás intézményét arra, hogy a szociáldemokrácia ismét szervezkedjéb benne. A törvényjavaslat elkészítésénél nem tárgyalt a szociáldemokratákkal, mert azokkal, akiket minucit romásunk legfőbb okozóinak tart, csiba állama nem lehet. (Viharos éljenzés.) De ha úgy látni, hogy ebből a nemzetre valami kis haszon ia származhatnék, hát megpróbálná a lehetetlent, de csak akkor, ha meggyőződne róla, hogy észbe kaptak, hogy keresztény és nemzeti alapon akarnak szociálpolitikát csináln Borobth Károly, az ébredő magyarok igazgatója azt fejtegette, hogy mindenekelőtt a zsidókérdést kell megoldani, de nem Club-kávéházi verekedésekkel, amik nem vezethetnek célra , egyáltalán nem helyeselhetik. Homonnay Tivadar után gróf Teleki Pál miniszterelnök beszélt. Nem azabad a munkásságban olyan elemet látni, amely neben áll a nemzet más elemeivel. Ez ellen a leghatározottabban tiltakozom. Ha mint egységes nemzet Sassefogy, s akkor el fogjuk érni az ország felvirágzását. Linkey Lehel és Szabó József felszólalása után határozati javaslatot fogadtak el; követelik a munkaügyi minisztérium visszaállítását, a munkáspanaszbizottságok megszervezését, az ipari termelőmunka és a közmunkák megindítását, az ipari és kereskedelmi alkalmazottak és magántisztviselők jogviszonyainak szabályozását. Huszár Károly a protestantizmussal való együttműködésről. Debrecenben nagygyűlést tartott a Katholikus Ószövetség, melyen Huszár Károly mondott beszédet. 1. c. itt, Debrecenben Tarthatjuk meg, — mondotta — h a katholici, sajnos, szinte egyedül vívta csatáit azetközi vitátsltorzító eszmék hadsere®Hel szembe. • S ebben a munkában a fegyvertárs megbecsülés évil és fő társ hűségével szívesen Láttuk és látjuk protestáns reinket Minem szétszórni, hanem gyfjtevi a kennegetésen ezutám Csernyus Mihály nemzetgyűlési kap tévébe. Borián Ferenc és Csín József népszentség!rók mondtak beszédet, A vagonlakókort. X isroztény női tábor felhívja. — üzen a tábornak, üzen Budapest minden lakosának, üzen egész Csonkamagyarországnak! Beköszöntött a tél, hidegen, keményen könyörtelenül. A vagyonokban megtízszereződött a szenvedés. A gyermekek sírnak a hidegtől, a felnőtk éjjeli nyugovó helyett könnyes táncot járnak a jégkirály kegyetlen karjai. Táborunk, Budapest és egész Csonkamagyar, ország! Elhelyezést vagy legalább éjjeli ez állást a vagyonok minden gyermekének, minden lakásának. November 15-én készül el az Üllői-úton számukra tízezer lakás, de addig is 14 csikorgó, hideg éjszakán keresztül százszorosan megfogy a gyermek és tönkremegy a meglett ember. Ha két nap alatt nem fogadták be legalább éjjeli szállásra minden kis és nagy vagyonlakót, törüljétek ki minden címetekből a „keresztény" szót, akkor nem vagyunk keresztény tábor, akkor nincs keresztény kurzus, akkor nincs e hazában keresztény szív, de még esik magyar nemzeti lélek sem, akkor megér."- 'síik, hogy üres kalászt hozzon nyáron a magyar róna, hogy dögvész pusztítsa állatainkat, hogy gy öntse el bányáinkat, hogy sárrá váljék az arany kezünkben, hogy kiszívják önző vérünket vérszívó ellenségeink és hogy nemzetünk eltöröltessék a föld színéről. Választ kérünk haladéktalanul ?.z üzenetre: Országos Menekültügyi Hivatal, VI., Eötvös u 11 b. Telefon: 83—74 f—IWI WlMlltl.1 riBi'Atjaagfft^.y&k^atwta^a^^ SSJUS^OIBM Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország mennyország. Szovjet-Oroszország lassú fölbomlása Bécs, okt. 31. Az egyik rigai újság megbzható forrásból azt az értesülést kapta, hogy a 3.sovjet kormány hadserege ma mér legjfölebb négyszázezer ember. A vörös hadsereg fegyelmezetlenség® akkora, hogy a szovje kormánynak igazán van miért reszketnie. A Pravda egyik cikkéből kitűnik, hogy a kommunista vezetőség köziben hasonló bomlási folyamat van, mint a hadseregben. A bolsevista lapok többé nem titkolják, hogy a szovjet" kormány elleni mozgalom veszedelmes arányokat elunt. Béce, okt. 31. A Pravda közlése szerint Orrokban összeesküvésnek jöttek a nyomára és ö1 katonatisztet kivégeztek. A legfőbb bolsevikielleni a agitátor, Csernau, aki beutazó.sz.. országot és szítja a szovjet kormány elleni hangulatot. Családját a bolsevisták túszul elfogták. Csapatösszevonás Wrangel ellen-Stockholm, nov. 2. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A svéd lapok Kopenhágából azt a hírt kapják, hogy a pétervári és moszkvai helyőrségeknek minden rendelkezésre álló csapatát a déli frontra viszik. Négy francia torpedózott D'Armunzio ellen Bécs, nov. 2. A Telegraph jelenti Páriából, hogy a Cogne gőzös esetében D'Armunzio részéről tanúsított magatartás miatt négy francia torpedóautó parancsot kapott, hogy induljon Toulonból a Quarneróra és követeljen D'Annunziótól teljes elégtételt is kártérítést.