Pesti Hírlap, 1920. december (42. évfolyam, 283-307. szám)

1920-12-01 / 283. szám

KLGFIZETCS!­ARAKI évre 280 K —t t0évre 140 NegyedévTM 70 , Egy hora 25­0 B szám in helyt 'dékán ét p&lyaudvarokon ynm. Hirdetés és apróhirdp aaobá* IRLAP zeráa, t&smb%T 1­ KiMiAtal&jUouosok i LCSRADY TRtTVfREK. l^ERKESZTOSÉe, KIADÓ­HI'MTAL ÉS NYORSSA­­B*kpeet, V., Vilmos nánái «* 7R KMSK KI­ADÓ­HIVATAL : Budapest, V£L, Erxsébet-ktSWUi h A kereskedelem védelme. A nemzetgyűlésen ma Szterényi József ráítatott arra," hogy a kereskedelemellenes tendencia katasztrófával fenyegeti az ország gazdasági helyzetét és azt kívánta, hogy a privilégiumok teljes megszüntetésével állítsák vissza a szabad kereskedelmet. Szterényi álláspontját minden tekintet­ben a legteljesebb mértékben helyeselni lehet Az a drágulási folyamat, amelyik világjelen­ség, végeredményben a kereskedők kirakatai-Ur­áci úvj'n­ú fe l­á in -mintnf.t­sztTr mW/ U­fflért­dasági tudás nélküli tömegekben megvan a hajlandóság arra, hogy az árak fölhajtásáért a kereskedőket okolja. Amire, mellesig megje­gyezve, nem egyszer rá is szolgálnak azok a lelkiismeretlen kereskedők, akik szemérmetlen önzéssel és a közérdek teljes semmibe vevésé­vel igyekeznek kihasználni a konjunktúrát A gonosz és lelkiismeretlen kereskedők gonosz­sása miatt azonban nem szabad abba a hibába eeni, hogy az előfordult bűnöket általán­osít­juk és tervszerűen ártani igyekezzünk a ke­reskedőknek. A kereskedelem nagy szaktu­dást és rátermettséget igényel , a társadalom nem nélkülözheti az áruk cseréjében a leg­gyorsabb és a legolcsóbb utakat kivérő köz­vetítőket. „Csukják be a lánckeres­kedőket!" — kiál­totta oda egy képviselő Szterényinek. Amire Szterényi azzal felelt hogy ő is helyesli, igen­is csukják be a lánckereskedőket. Senki tisz­tességes embernek nem jut eszébe, hogy azo­kat védelmezze, akik minden megvetést és büntetést megérdemelnek, azonban adassék igazság a tisztességes kereskedőknek, ne ke­zeljék őket is úgy, mintha ők is csalók és lánc­kereskedők volnának. Tegyék lehetővé ezek­nek a kereskedőknek a fontos közgazdasági munkáját azzal, hogy vegyék le a kereske­delemről a rája vert béklyókat amelyek ma talán legnagyobb okai a drágaságnak, szüntes­sék meg a privilégiumokat és monopóliumo­kat, hogy a tisztességes konkur­encia végre hozzáj­á­r­hasson az árak nivellári­saihoz és le­bontásához. Szabad keereskedelem mellett az állam­nak még mindig módja volna arra, hogy az ár­alakulást ellenőrizze és azokat akik visszaél­nek a helyzettel, a legkönyörtelenebb szigorú­sággal megbüntesse. Bizonyos azonban, hogy a szabad kereskedelem mellett az ilyen vissza­élések nem is maradhatnának meg tartósan, hiszen a természetes verseny hamarább rászo­rítaná a kereskedőket arra, hogy a termelési és beszerzési költségekhez arányos eladási ára­kat szabjanak, mint akármilyen drákói szi­gorú közigazgatási intézkedés. Maradna még egy ellenvetés. A külföldi kivitelek kérdése. Addig, amíg a világtermelés nem ér el egy bizonyos színvonalat, addig, amíg idebenn sok cikknek hiányát érezz­ük, addig, amíg valutánk rosszasága kiszolgáltat bennünket a külföldi államok jobb értékű pén­zeinek, természetes az, hogy nem nyithatjuk meg a határainkat, mert a külföld potom áron összvenne itt mindent mi pedig éheznénk és nélkülöznénk. Azonban a szabad kereskedelem elvével nagyszerűen össze lehet egyeztetni a határok ellenőrzését A mai rendszer elejtésé­vel ne négy fal között intézzék el a kiviteli engedélyeket, hanem nyilvános árlejtés útján. A kereskedők és a hozzáértők versenye döntse el azt hogy a megkapott kiviteli engedélyért , milyen pénzértéket vagy egyéb szolgáltatást tud nyújtani a nagyközönségnek, az áramnak és a közellátásra szoruló osztályoknak. Az ál­lamnak itt még föl nem tárt kincses bányái volnának föltárhatók s a legkielégitőbb öset­han­gja támadna a közérdeknek a jogos mar­gánérdekkel, ami minden egészséges gazda­fu­­ártisi alapelve és alapföltétele. Bécs, november 30. A Telegraph jelenti Londonból. A Times tudósítása szerintt Pétervárott a fehér forradalmárok levegőbe röpítették a vízműveket Ez a legnagyobb katasztrófa, mely a második orosz fővárost valaha érte. Ugy a háztartások, mint az összes ipari telepek víz nél­kül maradtak és e miatt a nyomor rettenetessé vált Eddig hétszáz embert tartóztattak­­, száz meg száz halálos ítéletet hajtottak végre, de­ a katasztrófa vége még beláthatatlan. Nyolcvan milliárd korona Magyarország kára a megszállás következtében. Itteni ententekörökben nagy föltűnést keltett a Jóvátételi bizottság munkálatainak eddigi­­ eredmé­nye, mely megközelítő képet ad a megszálló csapa­tok által okozott károkról. Ez a jóvátételi bizottság nem tévesztendő ös­­zözt azzal, amely a békeszerződés ratifikálásától számított három hónapon belül tartozik Budapestre jönni és, amely a békeszerződés végrehajtását el­lenőrzi. A fenti bizottság csak annak a kárnak a megállapításával foglalkozik, melyet a megszálló csapatok okoztak. Munkája azonban, természete­sen, még nem teljes, mert a szerb csapatok Bajév vá­rosát, Pécset és környékét, valamint Újszegedet m­ég nem­ ürítették ki és így az ottani kár megálla­pítása még nem történhetett meg. A bizottság munkája ma már annyira előre­haladott, hogy hozzávetőlegesen meg is állapíthat­ták már a különböző megszállások alatt szenvedett kár összegét. Ezt számokban több mint­ nyolcvan milliárd magyar ko­ronát tesz ki, melyből kifelncven százalékon fölül ven a románok, nyolc százalék a szerbek okozta és eddig megállap­pí­tható kár, míg a franciákra — a szegedi tartóz­kodás következtében — alig egy százal­ék jut. A románok terhére megállapított kár összegé­ben a legnagyobb tételek közé az elcipelt mozdo­nyok ellenértéke ta­rt­ozik, melyek mai előállítása darabonként öt millió márkába kerül, ezenkívül a rendkívül sok műszer, telefon-berendezés, gyári és gazdasági berendezések, melyek ma magyar pénz­ben való megfizethetetlenségü­k következtében, úgy­szólván teljesen pótolhatatlanok, adják eredmén­f­yi­nyül azt a hihetetlenül nagy számot Entente-körökben érthető föltűnést keltett en­g­z a megállapítás, főképen pedig azért, mert tudvaleve­l­­i­leg ezt az összeget az általunk fizetendő kártérítés­ből levonják. A trianoni békeszerződés tizenöt mil­liárd fizetésére kötelez bennünket jóvátétel címén. A jóvátételi bizottság által Magyarország javára eddig megállapított kár összege pedig több, mint ötszöröse ennek. A bizottság rövidesen befejezi munkáját és így csak akkor várható érdemleges döntés ebben az ügyben. I­I. / j és a magyar liszt Bécs, nov. 30. (A Pesti Hírlap tudósítójának fia.) Dr Kunschak, a keresztény szocialista párt elnöke, ma egy nagygyűlésen Ausztria élel­mezési helyzetéről beszélt és kifejtette, hogy az utóbbi időben rendszeresen az ellátás sikeres lebo­nyolítása ellen dolgoztak. — Még Juliusban kíieksntettts®, — mondotta — hogy Magyarorszáág­ból gabonáit fogtunk kapni Ez a kijelentés azokra a tárgyalásokra tóaipaszkodott, amiket a magyar kormánykörökkel folytattunk. Jú­liusban, amikor ezt a kijelentést megtettem, ez an­nak reményében történt, hogy helyre fogjuk álí­tani a barátságos viszonyt Magyarországgal. Fi­gyelmeztettem mindenkit arra is, hogy kérkezett a legfőbb ideje annak, hogy gondoskodjunk ma­gunkról, mert a német és svájci kormány képviselői már is tárgyalnak a magyar gabona megvásárlása ügyében. Ennélfogva az ekkori­ küÜÜgym­iniszter­nek, dr Rennernek, lett volna kötelessége, hogy a szükséges előfeltételeket megteremtse. Ehelyett azonban bojkottot rendeztek Magyarország ellen, majd lopott és hamisított ok­mányokkal támadást indítottak a magyar követség ellen. Végül odáig fajult el a helyzet, hogy dr Renner már egyáltalán nem tudott érintkezni a magyar kormánynyal, sőt annak bécsi követével sem. Most talán meg fogjuk kapni a magyar k­azarer. De ezenkívül is A helyzet MM. sokkal nehezebb. Ennek el­enére ígéretet kaptunk arra, hogy négyszáz v­agyont rendelkezésünkre bocsátanak. Ez a mennyiség már régen Bécsben lehetne, ha az ára nem volna oly nagyon magas. Az bizonyos, hogy a liszt jó minőségű. Reméljük, hogy Hein­ a® ár mérséklésének hírét hozta magával. Ha a helyzet nem ez, akkor képtelenek leszünk ezt a lisztet meg­vásárolni. A román trónb­eszéd, Kolozsvár, nov. 30. A román parlament új ülésszakának megnyitása Bukarestben a szokásos formaságok között ment végbe. Te Deum után a legfőbb méltóságok, a diplomáciai kar, a kamara és a szenátus tagjai a kamara nagytermébe vonul­tak. Déli 12 órakor megjelent a teremben Ferdi­nánd király az udvar kíséretében és felolvasta a trónbeszédet. Az ülésszakot mennyi tutinak jelentette ki a trónbeszéd, amely a nemzetközi helyzetről szólva kiemelte, hogy Besszarábia csatlakozását végleg elismerték. Mezállatája a trónbeszéd, hogy Romá­niát is a szövetségesek küzdi lík­adó a jó viszony, ő kiemelte annak szükségességét, hogy a szomszéd államokkal, vagyis a volt ellenséges államokkal megkezdjék a diplomáciai és a gazdasági összeköt­tetést. A trónbeszéd megeml««a'ják a trónörökösnek, Károly hercegnek, valamint Erzaébf­­t hercegnőnek eljegyzéséről. A hadsereg sz ír*»zássr&l is az ujoncozásról a kormány törvényjavaslatot fog benyújtani, amelyy megfelel az ország mai összetételének. A földosztás­ra vonatkozóan kijelenti, hogy a parviszteágna­k elegendő földet kell kapnia. Ezután megemlíti a tránbaszéd a pén£ij régi rendűla­bályokna­k, a leeme­lés fokozásának, a közlekedás m­egjavitásának, a vízszabályozásnak, a közi©esgiatws egységeeátésének a sükséseeetését és beszél a tiszztviselők helyzeéről. A trónbeszéd­e a jarakkal végződik. Minden­kinek meg kell tennie kötelességét a haza érdeké­ben, amelyet a hadsereg minden ellenséggel szem­ben meg fog tartani. A kamara mai ülésén újra megválasztották elnökké Zamfirescut. A szenátus is régi elnökségét válsztotta meg. A magyar-osztrák tárgyalások. Bécs, nov. 30. Heinl miniszter a Neues Wie­nar Abendblatt munkatáraa előtt igy nyilatkozol budapesti tárgyalásairól: Az egész tárgyalás alá kerü­lő anyagot két fő csoportra osztottuk, keres­kedelempolitikaira , forgalompolitikaira. Az első­re nézve Magyarországnak nagyobb az érdeke Németországgal való kereskedelmi szerződése miatt, a másodikra nézve viszont Ausztriáé na­gyobb, mert Romániával kötött szerződésének elé­nyeit csak akkor élvezheti, ha Magyarország hoz­­zájárul ehez az egyezményhez. A kereskedelem­politikai kérdésekről már december hatodikán to­vább tárgyalunk Budapesten, a forgalompoli­tikaik­ról pedig december kilencedikén Bécsben. Mindkét oldalon az a szándék, hogy a tárgyalásokat befe­jezzük és reméljük, hogy már december tizedaikén abban a helyzetben leszünk, hogy a két parlament elé terjeszthetjük a kormányok által jóváhagyott szerződéseket. A Magyarországgal való kereske­delmi szerződés a román szerződés mintájára ké­szül Mindkét fél felmondási jogot kap, a felmon­dási határidők azonban még nincsenek megálla­pítva. A kereskedelmi szerződésen kívül kontin­gentális egyezmény készül, amely oly nagy kontin­genseket fog megállapítani, hogy azzal lehetőleg megközelítjük a két ország közt a szabadforgalmat Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország mennyország.

Next