Pesti Hírlap, 1921. január (43. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-26 / 20. szám

Budapest, 1921. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Égisz évre 440 K — f Félévi? 220 „ „ Negyedévre 110,,—,, Egy hóra ' 40 „ _ „ Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvarokon 2 korona. Hirdetés és apróhirdetés dijszabás szerint. A Ara 2 korona. XLIII. évfolyam, 20. (14,440.) szám PESTI HÍRLAP , január 26. Kiadótulajdonosok : LÉGRÁDY TESTVÉREK. SZERKESZTŐSÉG, KIADÓ*HIVATAL ÉS NYOMDA: Budapest, V., Vilmos császár-út: 78. FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, VII., Erzsébet-körút 1. _ urai, hogy hat Ju a kor lássa Franci világ urai uta összeültek Parisban, egész Európaa sorsára elöntő határozatozzanak. Egy járisi lap értesülése szerint zakós fiami kérdések műsorában tárgyakerül Magyarország sorsa is. Ál Utólag fogja hangsúlyozni annak a szükségességét, hogy Magyarországot talpraállásában támogassák. Egyelőre még nem tudhatjuk, hitelt érdemelnek-e ennek a párisi lapnak az értesülései? A magunk részéről egészen természetesnek és magától értetődőnek találjuk azt, ha a magyar tragédiáról is szó esik akkor, amikor Európa jövendőbeli sorsáról és konszolidációjáról kell határozni. A világ urai mintha némi változáson mentek volna át azóta, hogy a világháborúban a központi hatalmak teljes összeomlása minden ellensúly nélkül a kezükre játszotta egész Európa jövőjének az irányítását. Az első hónapok diadalittas mámorában azt hitték, az ő számukra nincsen semmi lehetetlen, a megvert és letiport államokra háríthatják át a világháború következményeinek minden, terhét és minden káros következményét. A leigázott ellenféllel nem tárgyaltak, csak parancsoló hangon diktáltak neki. Azóta azonban mintha szétfoszlott volna a győzelmi mámor, mintha ingadozni kezdene a korlátlan parancsolás erejének a biztos tudata. Egy esztendeje már, hogy az első szabályszerűen ratifikált békeszerződést kicserélték s a béke Franciaország és Németország között hivatalosan helyreállott. Ennek az egy esztendőnek a tapasztalataiból kezdik észrevenni, hogy a türelmes papiros sokat elbír, az életnek azonban olyan ellenállhatatlan törvényei vannak, amelyeken a leghatalmasabb parancsszó sem tud változtatni. Ilyen törvény a győzelmes és a megvert országok közös jólétének, vagy balsorsának széttéphetetlen összefüggése. Nem lehet megcsinálni azt, ami a Parisban kieszelt kizsákmányoló békék szándéka volt, hogy a nemzetek egyik csoportját pőrére vetkőztessék, mindenéből kifoszszák s a nemzetek másik csoportját ezen az áron kiméljék meg a világháború következményeitől. Mert Európa egyik felének a nyomora, tehetetlen lezüllése beteggé teszi, megbénítja a másik fél gazdasági életét is. Ha az entente országaiban ma, huszonhét hónappal a világháború befejezése után egyre rosszabb és rosszabb a gazdasági helyzet, ennek már nem a háború az oka,hanem az a gonosz és ostoba béke, amelyik a győzők érdekében a legyőzöttek számára állandósítani akarta a nyomort és a kizsákmányolást. Európa jobb jövője, az emberiség megváltása akkor kezdődik majd, amikor ezt a győzők belátták és jobb belátásukból minden fentartás nélkül levonják a megfelelő konzekvenciákat. Nekünk magyaroknak is sok orvoslásra váró panaszunk és gyógyításra szoruló sebünk lesz erre az alkalomra. Nem tudjuk, honnan számítódik majd Európának ez az újabb és boldogabb korszaka? Talán túlságos optimizmus volna, ha most, ettől a párisi konferenciától várnánk a döntő fordulatot. De márarra sincsen okunk, hogy mindent feketén látó pesszimisták legyünk. Párisi hírek szerint a világ urai azzal kezdték az újabb konferenciát, hogy elkeseredetten veszekedtek egymással. És ez jó jel. Hiszen addig, amíg csak osztakoztak, könnyű volt egyetérteniük: egyszerűen mindenki a maximumot kapta, abból, amit a legyőzött nemzetek terhére fölszámított. Most azonban arról van szó, ki mit engedjen a rettentő számlából? És ezt már nehezebb lesz eldönteni, bárha előre meg lehet jósolni a sok tárgyalás és vitatkozás végét, mindannyian, engedni fognak, mert saját jól fölfogott érdekükben lehetetlen, hogy ne engedjenek. Német propaganda Magyarországon. A Temps, amely ismételten támadja a Magyarországon tapasztalható német propagandát, legújabban ismek, megemlékezik róla, mégpedig egy Budapestről kelt, sürgönyben, amely a következőket mondja: A nagykövetek értekezletének Nyugat-Magyarországra vonatkozó jegyzékéhez fűzött félhivatalos kommentárból kitűnik, hogy ellentétben a bécsi sajtónak és a magyar sajtó egy részének tendenciózus információjával a kérdéses jegyzék nem követeli az Ausztriának megítélt területek közvetlen kiürítését és hogy annak a jegyzéknek nem volt ultimátum jellege. A kommentár kijelenti, hogy" veszedelmes dolog egy diplomáciai okirat megítélése, mielőtt annak teljes tartalmát ismernék és hogy ily módon nem szabad egy ország közvéle- ményét felizgatni. Budappset valamennyi hírlapja felkelő helyen közölte et a kommentárt, amely ki- e gya tűnő lecke egy részük számára. A magyar sajtó általában véve teljesen tapasztalatlan a külföldi információk tekintetében. Ennek következtében kénytelen-akaratlan beleesik minden csapdába, amelyek elkészítésében a német propaganda excellál. Alig múlik nap anélkül, hogy ennek a propagandának ügynökei itt nem jelentetnének meg mérgezett cikkeket Franciaország ellen. Véget kellene már ennek vetni azzal, hogy megnyitnák az emberek szemét és felvilágosítanák az embereket, hogy milyen cél felé tör ez a propaganda. Az igazi magyar emberek egyáltalán nem szeretik Németországot és a németeket, d© amikor a csöpp víz szünetlenül ugyanarra a helyre esik, végre még a sziklát is megrepeszti. Harding, az Egyesült Állantok elnöke, New York, Cleveland polgármestere és Bandholtz tábornok nyilatkozatai a magyarokról. A Clevelandban megkieselő „Szabadság" most ünnepelte fannállásainak harminc éves évfordulóját. Ebből azilalomból kérdést intézett az Egyesült Államo vezető férfiaihoz, hogy mi a véleményük a maztírokról általában és az Amerikában élő magyarokról különösen. Itt adjuk sorban az egyes nyilatkozatokat. Elsősorban Warren G. Harningét, az újonan megválasztott elnökét, akinek szimpatikus egyénisége és politikai intaktsága máris általános népszerűséget szereztek egész Észak-Amerikáiban. — Akikben magyar vér csörgedezik s a mi országunkban élnek, azokra háramlik annak a vezető szerepnek a feladata, hogy külföldről jött véreiket, ní úy bevándorlókat, bevezessék Amerikába- Amerika elvárja összes polgáraitól, hogy az amerikai politikai intézményekkel kapcsolatban faji, vallási és osztályellentéteket ne ismerjenek, viszont Amerikának sem szabad figyelembe vennie az ellentéteket az egyéniek polgári mivoltának megállapításában. Csakis ezzel a gondolattal, annak végrehajtásával , a belőle származó előnyük erejénél fogva lesz Amerika a jövőben is az összes érdekek egybekapcsolásának és az előjogoktól mentes viszonyoknak Is országa. Az én visleményem: Amerika sz első! Warren G. Harding, Newyork polgármestere így nyilatkozik a magyarokról: — A legnagyobb örömmel teszek eleget annak a kérésnek, hogy véleményem nyilvánítsam idegen származásu népünknek — különöen a magyaroknak — hűségéről és általános értékéről. Newyork városának, mely népességének különfélesége révén is világhírű, legalább százezer magyar származású lakosa van. Ez a szám csaknem akkora, mint ahány lakosa valamivel több mint száz esztendővel ezelőtt egész Newyork városának volt. A magyar származásunkról városunkban szerzett tapasztalatok azt bizonyítják, hogy készséggel és gyorsan sorakoznak fogadott hazájuk szolgálatára, legjobb polgáraink sorába tartoznak és városunk művészeti, tudományos és ipari életinek kitűnő munkatársai. A magyar származású férfiak és nők gyors átalakulása már raga is említésre méltó esemény, mert hiszen népességünk állandó összeforradási folyamata egyik főtényezője annak a megkülönböztetett hírnévnek, mely Newyork városának a „világ fővárosa" büszke címet biztosította. A csillagsávos lobogó védelme alatt élvezett vallási és polgári szabadság előnyeinek megismerése nagyban hozzájárult ahoz, hogy városunk fejlődése mindnyájunkat jogos büszkeséggel töltsön el. Ez volt ugyanis az a nagy egyesítő erő, mely Newyork városát, békében és háborúban egyaránt, köztársaságunk védővárává segítette. John L. Hylan, Cleveland város polgármestere ezeket írja: — Nagy örömömre szolgál, hogy harmincadik évfordulója alkalmával üdvözölhetem a Szabadságot. Rendkívül nagy mértékben méltányolom az olyan idegen nyelvű újsáág munkálkodását, melyet amerikai szellem vezérel és amely sokat tehet az új jövevények érdekében, mielőtt azok megismerhetik és használhatják a mi nyelvünket. Bemutathatja az új jövevényeknek a mi ideáljainkat, megismertetheti gondolkodási módunkkal és kormányzati rendszerünkkel. Számos idegen nyelvű újság valóban értékes szolgálatokat tett az Egyesült Államokban ebben az irányban. Évek sora óta városunkban leltek új otthonra a magyarok. Clevelandról állítják, hogy az EgyesültÁllamok egyik legnagyobb — ha nem a legnagyobb— magyar központja. Odaadó munkájukkal, ipari képességükkel és vállalkozásaikkal bebizonyították értékességüket a magyarok, de sokkal nagyobb jövőelé tekinthetnek. It.1 teljes mértékben bevonulnak, amerikai é életünkbe és bizonyos vagyok abban, hogy a magyarok a jövőben is kiveszik részüket városunknak és az Egyesült Államoknak nagggyá tételében. W. J. Fitzgerald-Bandholts tábornok, a tavaly nálunk hosszabb időt töltött és közkedveltségnek örvendő gentleman nyilatkozatát itt adjuk: — Mértéken felül megtisztelnek, amikor azokat az érzelmeket hangsúlyozzák, melyekkel irányomban ül itteni és az odaát élő magyark viseltetnek. Kötelességem teljesítése közben, vagy olyan ténykedésben, ami nem állott egészen szoros összefüggésben az utasításaimmal, valóban nem cselekedtem semmi olyat, amit, akárki más, amerikai, az én helyemben meg ne tett volna. Ezt figyelembe véve köszönöm. Önök azt kérik tőlem, nyilvánítsam véleményemet a „magyar bevándorlónak Amerikába való beolvadásáról." "Válaszul csak annyit mondhatok, hogy hathónapos magyarországi tartózkodásom alatt meglehetősen megismertem a magyar népet, megfigyeltem jelemtő sajátosságait és alárendeltjeim általános véleményét is hangoztatom, mikor kijelentem, hogy nem ismerek olyan népet, amely gyorsabban és alaposabban felfogná az amerikai eszméket, mint a magyarok, akiknek sok, kiváló tulajdonságát annyira megtanultuk csodálni. Őszinte tisztelettel H. H. Bandholtz. Az itt idézetteken kívül elküldték elismerő soraikat Chicago polgármestere, Ohio kormányzója, Detroit és Youngstown polgármestere is, ezenkívül nyilatkoztak Amerika legkitűnőbb művészei is honfitársainkról, valamennyien a legmelegebb és legelösmerőbb formában. k. gy. Szocialisták és nacionalisták összeütközése Olaszországban. Zürich, január 25. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Modenában a szocialistái és a nacionalisták között véres összeütközés volt. Milanóban jua délután a nacionalisták egy csoportja megrohanta az Avanti könyvkereskedését és felgyújtotta. A kivonult tűzoltóság a tüzet hamarosan, elfojtotta. A munkáskamarákban elhatározták, hogy rendőri intézkedést fognak kérni. Újabb merénylet Lenin ellen. Kopenhága, jan. 25. Mint a Politiken című lap rigaitudósítója jelenti, az orosz szovjet hivatalos lapja arról ad jelentést, hogy ellenforradalmárokmerényletet kíséreltek meg Lenin ellen. A merényletet abban a pillanatban követték el, amikor Lenin a szovjetházban tartandó kongresszusra kocsizott. Bombát dobtak a kocsi elé, amely közvetlen a kocsi mellett robbant fel. Lenin sértetlen maradt. Nyolc katonát és három polgárt a bombák darabokra szaggattak. Azonkívül húsz személy többé-kevésbbé súlyos sérülést szenvedett. A merénylet, után azonnal tömeges letartóztatások történtek, a tettest azonban nem sikerült kézrekeríteni. A szerbek letartóztatták az angol tengerészeti attasét. London, január 25. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A szerb megszálló csapatok Montenegróban letartóztatták és fogságba vetették az angol tengerészeti attasét. Az angol tiszt ugyanis azért jött Montenegróba, hogy vizsgálatot indítson a panaszok tárgyában, amelyeket a montenegróiak a szerb elnyomással szemben emeltek. Az esetnek súlyos diplomáciai következményei lesznek.