Pesti Hírlap, 1921. február (43. évfolyam, 25-47. szám)

1921-02-01 / 25. szám

IKl 1- I Budapest, 192L 2 Mm® XLIII. évfolyam, 25. (14,445. ELŐFIZETÉS! ARAK I Egéat (VT9 .«•«•«•. 440 K — t Félévr« ..•••••«. 220 * — M Negyedén* ..«..,. 110 „ —„ Egy hór» 40 „ —„ Egyos txim Ara helyben, rldáken ét pályaudvarokon 2 karouk Eirdetós h »próMrdeté« dij«»bé« noHnl Kedd, fe&niár !. Kiadótula j ionosok : Lf qrAdv testvérek. SZERKESZTŐSÉG, KIADÓ­HIVATAL ÉS NYOMDA! Budapest, V., Vilmos cs&szár-út 78. riÓKKIADÓHIVATAL i Budapest, VIT., Eraaébet-kSriH 1. A nagy tartalék. Apponyi Albert megérdemli, hogy néhány meleg, üdvözlő szóval fogadjuk most, amikor párisi írtjáról hazaérkezett. Amádőn tavaly ilyenkor a magyar békedelegáció élén járt kinn Párisban, láttuk, a gyűlölködő kisállamok mi­lyen féltékeny gyanakodással igyekeztek mi­nél teljesebb kordont vonni a Chateau de Mad­ridban internált Apponyi köré. A magyar bé­keföltételek átadásakor is kizárták a sajtó kép­viselőt a konferencia üléséről, nehogy a lapok közvetítése révén megtalálja a nagy nyilvá­nossághoz vezető utat az a fájdalmas til­takozás, amelynek a magyar nemzet nevé­ben Apponyi adott hangot a győzelmes entente képviselői előtt. Erre az ideges féltékenységre kell visszaemlékezni, ha kellően akarjuk meg­becsülni azt, hogy milyen értéket jelent a szá­munkra Apponyi a külföldön, Apponyi sza­badon Párisban. Kikkel, miről tárgyalt Appo­nyi Párisban 1 Ezt nem tudjuk, nem is kutatjuk. Bizonyára jól kiválasztotta azo­kat, akik előtt a legnagyobb nyomatékkal kép­viselhette a magyar álláspontot. S abban ia bizonyosak vágjunk, hogy ez a bölcs ember, amikor a magyarság rovására elkövetett égbe­kiáltó igazságtalanságoknak hangot adott, a legalkalmasabb formaban azt mondotta el, ami a leghasznosabb és legszükségesebb volt. Most azután itthon van Apponyi és az egymással versenyző pártok mindent elkövet­nek, hogy az ő súlyos és nagyéríékü személyé^ megnyerjék a maguk számára. Ebben a pilla-' natban nagyon sok, talán a magyar parlament egész külső képe attól függ, hogy Apponyi ki­lép-e eddigi rezerváltságából? Apponyi régi vezére a magyar politikai életnek. Sok évtized tapasztalatával a háta mögött bizonyára ő maga tudja a legjobban, mit kell határoznia,? A külföldi ut friss impressziói után azzal is Í " óbban tisztában lehet, mint akárki más, hogy ííurópa mai helyzetében a magyarság számára milyen politika követése járhat a legtöbb har­szonnal és a legtöbb eredménynyel? Nyugod­tan bevárhatjuk tehát az ő döntését, az adott helyzetben bizonyára a legjobbat fogja hatá­rozni, amit az ő helyében határozni lehet Azonban talán nem vágunk eléje ennek az elhatározásnak, ha itt kifejezünk egy óhaj­tást. Apponyi egyéniségét olyan nagyra be­csüljük, tőle, ki a magyar politikai értékek vi­lágában talán az egyetlen ki nem kezdett és intakt tartalékunk, olyan sokat vár az ország, hogy jobb szeretnők, ha továbbra is megőrizne azt a pártokon felül álló kivételes helyzetét, a melyikben eddig láttuk. Apponyi nem lehet ütőkártya az egymással versenyző pártok ve­télkedésében. Apponyi nem az egyes pártoké. Apponyi az egész nemzeté. Apponyitól többet és egyebet vár az ország, mint azt, hogy egy frakció élére álljon a mai magyar parlament­ben, ahol a pártok kiélezett ós eszközökben nem nagyon válogatós élet-halál harca olyan hamar felőrli a vezéreket. Apponvitól azt várjuk, hogy a saját tekintélyével és nagy egyéni su­lyaval minden pártot és minden magyar em­bert egy táborban egyesítsen, majd amikor en­nek az ideje elérkezett. Egyre többen vagyunk, akik ugy érezzük, hogy Magyarország mai sú­lyos helyzetében mindenkinek egyesülnie kell az országot ujraiteremtő nagy alkotó munka megindítására. Bizunk abban, hogy ez a felfo­gás nemsokára elemi erővel fog kifejezésre jutni az örökös tülekedés és politikai vetélke­dés látványától megundorodó közvéleményben. Hitünk ezerint akkor lesz itt az Apponyi ideje. S akkor nem arról lesz szó, hogy Apponyi va­lamelyik politikai csoporthoz csatlakozzék, ha­nem arról, hogy az egész nemzet élére álljon és a maga higgadt bölcseségével, nagy embersze­rető megértésével segítsen helyrehozni azt, amit a politikai dilettantizmus és az éretlen ltúlzás eddic elrontott. a drágaság (Májusra várja az olcsőságí hullámot — A pénzcsere következményei). Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter a pénzügyi politika némely kérdéséről a következő nyilatkozato­jfTád^Mfnatldb szabályozására nézve már létrejött a megállapodás a pénzintézetekkel. A ban­kok felemelik a kamatlábat március elsejétől ke»­dődő érvényességgel három százalékra. — A pénzügyek rendezésével szorosan 8ös­szefügg a drágaság kérdése. Fötörekvésem az, hogy letörjem az árdrá­gítókat és le is fogom törni őket. — Pénzszűkét csinálok, ami okvetlenül meg fogja hozni az olcsóságot. A mezőgazdasági termé­nyek árairól most nem beszélek, de igenis az ipar­cikkekről. Az iparcikkek árának jelentékeny olcsób­bodása már megkezdődött Amerikában, sőt Angliá­ban és Svájcban is bekövetkezett. Hogy nem jutott ol még hozzánk, az érthető, mert nem engedi a ná­lunk piacon lévő bankóbarrikád. A nagy pénzbősé­get fogom tehát első sorban megszüntetni, hogy ml­képan, az az én dolgom. — A vagyonadót vagy váltságot csak akkor lehet megcsinálni, ha a pénz értékét stabilizáltuk. Ha ezt elértük, ha a pénz értéke megszilárdul és nem inga­dozik többé, akkor pedig tulafdoriképen nincs szük­ség vagyonadóra. Ausztriában a véleményemet kér­ték illetékesek az ö adó javaslataikról. Ott ugyani* behozzák a söradót, a szeszadót s még sok más adót. Én egy kicsit drasztikusan feleltem, azt mond­tam, hogy ez krájzleráj. így nem lehet a pátnz érté­két kelyreáMitani. — A tőzsdén nagy tartózkodás tapasztalható, ami természetes ie, mert a lanyhaság mindig be szo­kott állani, ha u] pénzrendszerre való áttérés előtt állunk. Másutt a pénzcsere nagy pénzbőséget és ezzel kapcsolatiban drágaságot idézett elő. Én ezt megfor­dítom. Pénzszűkét és pénzdrágaságot fogok csinálni, amivel leszorítom az árakat és elsöpröm azt a pénz­barrikádot, amely ma az árak magasságát fentartja. Az olcsósági hullám, mint mondottam, már megin-j dult, most ért el Svájcba és bizonyosra veszem, hoj legkésőbb májusig hozzánk is eljut. A miniszter elmondotta még, hogy a külföldi lapok nagyon behatóan foglalkoznak pénzügyi pro­prammjával és igen nagy elismeréssel, sőt elragadta­tással irnak róla. Nagyon örvendetes, mondta, hogy néha mást is észre vesznek Magyarországon, mint azt, hogy pofozzák a zsidókat és azt is megírják, hogy itt egy ember feltalált valamit. Mert egy ilyen pénzügyi konstrukció, amelylvel egy ország válság­ba jutott pénzügyét rendbe kell hozni, ez ép olyan találmány, mintha én egy repülőgépet találtam vol­na fel . . . A- _ ~ ~: i, ~; (Kik utazhatnak Amerikába?— Száz óv alatf Az amerikai Devanaorias. harmincnégymillió ember vándorolt be az * Odaát a jövőre nagyobbarányu bevándorlásra számítanak, mint a Az uj bevándorlási törvény. — A frissenjöttek elhelyezkedése.) doroltakra 6,100.000 ősik. Az arány 43 szásalék! És az utolsó hat év háborús év volt! A száz év alatt bevándorolt, mintegy 34 millió USA-ba. múltban. Alig van téma, mely Magyarország, de külö­nösképea Budapest lakosságát "közvetlenül jobban érdekeimé és fogatná, mint az amerikai kivándorlás. Az uŰevél, az okmányok, az útiköltség megszerzése mellett — mint állandó Damokles-kard — lóg a köz­tudatban az a „veszély", amelyet az ÍJszakamerikai Egyesült-ATlaimok törvényhozásának (a kongreso­szusnak) az a határozata jelent, vajon a jövőben, vagy legalább is a legközelebbi években, beenged­nek-e majd olyan idegent, aki a világháborúban a yankeok ellen harcolt, vagy olyan országnak az alattvalója volt, aki ellenséges lábon állott a csilla­gos-csffleos lobogó hónával. Egy ilyen természetű törvény csakugyan készül, dehát azért mégsem olyan vigasztalan a kivándorolni akarók kilátása, mint ahogy az az első pillanatra látszik. Mert tanulmá­nyi, egészségügyi, szórakozási, eöt kereskedelmi óéiból ezsrupul is lehetséges lesz a beutazás a nagy­SBerü USA területére és ha egyelőre nean is adják majd inog az engedélyt az illetőknek a hosszabb tar­tózkodásra, vagy pláne a letelepülésre, de ha már kínt van valaki, mindig meghosszabbíttathatja ezt az engedélyt — egy-kót-kálmo hónapnyi időoskére . . . Szóval: never mind! Azonban mig a javaslatból törvény lesz — bárhol a világon — addig eak viz folyik le nemcsak a Dunán, de a Missisippin is és igy még nyugod­tan hajózhatnák át (egy eJőre hónapolcig) azok a ezeremcsiések, aláírnék a bácsijuk-nénijtik-sógornlk odaáá él ós küüdl nekik a jó hajójegyecsdait. No meg a link s&berek, a nyájaa láncosok, a „smarV'-ok, ahogy ott az ilyen tipust nevezik. A mi közönségünket azonban bizonyára érde­kelni fogják azok az adatok, amelyeket mi az Egye­sült-Államok Bevándorlási Hivatalának (Immigra­tion Bureau) pontos és hivatalos kimutatásai nyo­mán közölhetünk. Meg kell jegyeznünk, hogy értesüléseink feltét­lenül megbízhatóak és hogy a legutolsó ttatísztikai összeállítások alapján készültek. ^ Az Északamerikai Egyesült-AHbasmok jelenlegi lakosságának (105 millió embernek) mintegy har­mada (34%) az utolsó száz év alatt vándorolt be oda. 1820-^1830 közi a bevándorlás nem egészen 1% volt (1-13,428 bevándorló, pontosan). 1830—1840 közt ez az arányszám már a 10%-ot is meghaladta. 1840—1S50 közt 6,122.473 lélekkel szaporodott a benszülott lakosság és ugyanekkor 1,713.251 beván­dorló érkezett az állam területére, ami több mint 16%-nyi szaporodásnak felel meg. így emelkedik évről-évre, évtizodröl-évtizedre a bevándorlók és a bealakók száma 1890-ig, amikor is 12,791.931-gyel szaporodott a vankeek állománya. 1920-ban viszont UflOOMO-val volt több la­kosa, mni tiz évvel ezelőtt, amely összeaből a beván­embernelí. a negyedrésze ax Egyesült angol király Ságokból rekrutálódott (összesen 5,495.639 ember). Olaszország 4,100.740, Ausztria-Magyarország 4,068.448, Oroszország 8,311.406, Skandinávia és Dáma 2,134.414, Franciaország 533.806, Svája 256.707, Hollandia 214.708, Kanada 834.450, Mcxico 217.256 embert szállított az „ígéret Földjére." Legkevesebben Romániából (76.222) és Bel­giumból (76.587) vándoroltak ki. Nem sokkal töb­ben Portugáliából (159.702), Görögországbál (352.883) és Törökorsiágból (311.404). Kínából 1853-ban kezdtek átszivárogni Ame­rikába — akkor mindössze negyvenketten. Azóta a kínai bevándorlók elérték a 288.398 számot. A japá» nok eddig mindössze 229.030-an jöttek át a konti­nensre. A németek is milliószámra keresték fel a* Egyesült-Államok területét. A világháiborut megelőző évben (1913) még 35.734-en, inig a monarchiából ugyanekkor 478.162-en hajóztak át az újvilágba. A világháború alatt természetesen elenyészően kicsiny volt a bevándorollak száma, de amióta a há­ború hivatalosan megszűnt, a JdTáadcxriáei kodv újra fokozódik. Elöször az olaszok jelentkeztek nagyobb msny­nyiségben az cilis-islandi hivatalnál. így 1920 szep­tember és oJctóber havában csaknem ugyanannyi volt a számuk, mint az utolsó békeesztendőkben. Amerikában általában sokkal több bevándor­lóra számítanak a jövőben, mint amennyien a múlt­ban oda bevándoroltak. Amig azonban a valuta­differencia nem jut csak némileg is egyensúlyba, amig a visezsavándoriótk száma nem apad le a nor­málisra, adddg ez ámítani sem lehet nagyobb aránya növekedésre, amely lakosság-többlet ugyan a mun­kanélküliek nagy csapatát látszólag ezaporitaná, mégis kívánatosnak látszik odaát, mert az időleges és a nagy árkülönbségekből magyarázható export­pangás utón legközelebb mégis csak fellendül, még pedig fokozottabb arányokban az ipari munka. A legtöbb kivándorló a Keletet keresi fel, aaaa Északamerfka Európához közelesö felét, ahol a vas­úthálózat, a városok ós a lakosság is sokszorosan felülmúlja a nyugati részt minden tekintetben és ahol a kivándorlók rokonai és hozzátartozói is túlnyomó részben tartózkodnak. Az Egyesült-Államok területe óriási és ezen az óriási területen még nagyon sok ember fér el és tud boldogulni beosiilettel és munkával. A szomorú, a letört, az ideiglenesen megbénult európai államok­ból tehát még igen sokan fognak átvándorolni „a Saabadsság" szűz földjeire. K. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék