Pesti Hírlap, 1921. február (43. évfolyam, 25-47. szám)

1921-02-01 / 25. szám

2 lem ^ ^ ^ 1­­ .7 / kapnak ruhát 3 K^tiszweelők. Meghi A Szabómesterek Országos Szövetség© fogalk­o­z­otta^^z tvise­lök ruhakérdésével is és meg­állapí­­tta, hogy a köztisztviselők hónapok óta azért nem juthatnak ruhához, mert az egész akció élén nem szakemberek, hanem hivatalnokok vannak. A köztisztviselők ruhával való ellátása tehát nemcsak a köztisztviselőknek fontos, de a szabómes­tereknek is. Nem csoda, hiszen a mai rettenetes ruhadrágaság mellett pang a szabóipar is és így a szabóiparban is valóságos eseményszámba megy egy olyan tömegű ruhamegrendelés, amely a tönk­rement, lerongyolt középosztály, a köztisztviselők ruhaszükségletét volna hivatva fedezni. Csakhogy ezúttal a köztisztviselők épp oly hiába reményked­nek, mint a szabómesterek, mert a köztisztviselők várva várt ruhával való ellátása egyelőre meg­hiúsult Való igaz, a kormány külföldről ruhaszövete­ket szerzett be abból a célból, hogy a köztisztviselő­ket ruhával ellássa. Az akció azonban mégis meg­bukott, még­pedig abból az okból, hogy a köztisztvi­selőknek felkínált olcsó ruha olyan horribilis ösz­szegbe került volna maguknak a ruhára szorult köz­tisztviselőknek, hogy ezt az árat ma Magyarorszá­gon egyetlen egy, a fizetéseiből élő köztisztviselő se tudta volna lefizetni Illetékes helyről nyert információnk szerint ugyanis a pénzügyminiszter csupán ezerötszáz ko­ronával volt hajlandó a köztisztviselők ruhával való ellátásához hozzájárulni és miután a kormány ál­tal rendelt szövetből készült ruha összköltsége öt­ezer koronába került volna, minden egyes ruhára szorult köztisztviselőnek készpénzben háromezeröt­száz koronát kellett volna a ruháért befizetni. A kormány közölte e feltételeket a Köztisztviselők Nemzeti Szövetségével, amely azután bejelentette a kormánynak azt, hogy ily feltételek mellett a tiszt­viselők a ruhára nem reflektálhatnak, mert egyetlen köztisztviselőnek sincs háromezerötszáz koronája, legkevésbé pedig azoknak a köztisztviselőknek, akik­nek már egyetlen rongyos ruhájuk sincs. Így a köztisztviselők ruhával való elfiátása — miután a pénzügyi kormány nagyobb áldozatokra nem hajlandó — egyelőre meghiúsultnak tekinthető és a kormány a beszerzett ruhaszöveteket valószí­nűleg más módon fogja értékesíteni. Meghiusult a ruhaakció. A párisi konferencia a franciák gyöz­elmével végződött. A párisi konferencia, dacára az éles ellentétek­a francia és angol álláspont között, végeredmé­nyben azzal végződött, hogy Briand az egész véna­keresztülerőszakolta terveit néhány jelentéktelen lositás árán eyírj­?,­ azonban ezeket a megállapo­rlatban meg tudják-e valósítani, az már a jövő kérdése. Alnémet sajtó ezt állítja, hogy nem, mert Népies­ország sohsem fogja tudni tel­jesíteni a párisi konferencián elfogadott lehetetlen követelé­seket A párisi határozatot különben Simons kül­ügyminiszter javaslatára holnap a birodalmi gyűlés is megvitatja. Pár­is, január 31. (Havas.) A konferencia vé­gén Briand, miniszterelnök beszédet tartott, melyben azt hangsúlyozta, hogy a Jóindulat és a kölcsönös előzékenység által­ elért eredményt igen nagyra be­csüli. Boldognak érzi magát, hogy a nagy eredmény feléréseiben közreműködhetett. Lloyd­ George kijelen­tette válaszában, ho­gy a fényes eredmény nagyrészt annak a bámulatos munkának köszönhető, amely­lyel Briand a tanácskozásokat vezette A konferen­cia után Lloydr George a Hotel Orillonban vendégül látta Briand-t, Doumert és Lougneurt. A legfelsőbb tanács négy pontú határozata az entente-körök vé­leménye szerint mindet óhajnak eleget tesz, mint­hogy az első, Németország vonakodása esetén új megszállásokat, a második a fennálló megszállások természetszerű meghosszabbítását, a harmadik a német vám- és más állami jövedelmek lefoglalását helyezi kilátásba, a negyedik pedig arról intézkedik, hogy Németországot mindaddig ne vegyék fel a né­pek szövetségébe, míg őszintén és nyíltan be nem bizonyította, hogy végrehajtani szándékszik minden vállalt kötelességét Amikor Lloyd­ George a negye­dik pontot a versaillesi óra­teremben előadta, az egész hallgatóság lelkes helyesléssel fogadta. Loudhennek­ a konferencia által elfogadott je­lentése, mely az Ausztriának nyújtandó segélyről szól, azt ajánlja a szövetséges kormányoknak, hogy ha az osztrák köztársaság vnlégén segí­tni akarnak, mondjanak le Ausztriával szemben fennálló vala­mennyi követelésükről úgy a jóvátételek szempont­jából, mint a megszálló csapatok költségei tekinte­t­ben. A jelentés egy osztrák társulat alapítását is tervezi, melyet a különböző országok bankjainak fognak ajánlani és amelyek kétszázmillió segélyt adnának Ausztriának. London, jan. 31. A párisi konferencia elha­tározta, hogy további három nemzetközi konferen­ciát fog tartani és pedig Londonban, Brüsszelben és Trieszt közelében. Berlin, január 31. (A Pesti Hírlap tudósítójá­nak távirata.) A birodalmi kormány ma délelőtt és délután tartott ülésében foglalkozott az entente jegyzékével. A kormány meg fogja kísérelni, hogy ,a jegyzéknek a jóvátételre vonatkozó ren-üellezé­­­seiről tárgyaljon az engente-nal. A tárgyalások so­rán a német kormány újabb előterjesztéseket tesz. Berlin, jan. 31. A birodalmi gyűlés mai ülé­sén napirend előtt dr Simons külügyminiszter emelt szót A miniszter közölte a Házzal, hogy kezei közt vannak a párisi konferencia határozatai és így foly­ta­ta: A lefegyverzés kérdésében hozott határozat véglegesnek tekinthető, a jóvátétel kérdésére vonat­kozó határozatok azonban egyelőre javaslatoknak terem­­tendők, ámbár ezekről bizonyos nyoma­tkos­sággal állítják, hogy egyhangúlag fogad­attak el Egyúttal felszólítják a német kormányt, hogy február végére­ meghatalmazott képviselőit Londonba küldje. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy a kabinet tanácskozásainak befejezése előtt behatóbban fog­lalkozzam a jegyzékek tartalmával és azokkal szem­ben állást foglaljak. De igen nagy súlyt helyezek arra és nagy köszönettel venném, ha a Ház elhatá­rozná, hogy a holnapi ülés napirendjére első­sorban ta­nárki konferencia határozatait tűzi 1á, hogy ezál­maim • n­­em .Mim —!•••—r­­in ••• fTTk­ri ~ •iiiTTTmmmnt­tal abba a helyzetbe jussunk, hogy ehhez az élet­kérdéshez a kormány és a parlament útján állást foglalhassunk. A miniszter kijelen­éseit az egész Ház nyugodtan és szótlanul fogadta. Loews elnök azt javasolta, hogy a Legközelebbi ülést holnap dél­után 4 órakor tartsák ezzel a napirenddel. A kor­mány nyilatkozatai a párisi konferencia határozat­­airól. A Ház ezt a javaslatot elfogadta, az ülés után a kabinet újra tanácskozásra ült össze.­ ­ Egy veszedelmes betörőbanda elfogatása.­ ­ Aiol a börtön falát is felbontja. veszedelmes betörőtársaság került a rendőr­ség közlére. Egy teljes esztendő óta keresték ered­ménytelenül a­ detektívek azt a betörőbandát, amely a legügyesebben bontotta fel a falakat s falbontás utján a betörések egész seregét követte el. Nem volt előttük akadály, nem volt olyan pincefal, amely játszva meg ne nyílt volna előttük, hiszen a vezér maga is úgy szabadult a fogságból, hogy Kolozsvá­rott kibontotta a börtön falát. A társaságot Molnár detektívfőfelügyelő tett© most ártalmatlanná. Számtalan esetben maradt ered­ménytelen egy esztendő óta a kutatás, amikor a be­törések minden esetben a falak kibontása útján tör­téntek. A szombatról vasárnapra virradó éjszakán a József­ körút 77. számú házban történt betörés szereplőinek nyomozása juttatta a rendőrség ke­zére a társaságot Éjszaka tizenegy órakor a ház­felügyelő felesége a pincébe ment, hogy elzárja a vizvezetéki csapot. Javában dolgoztak ott a betö­rök. A házmesterné rémületében nagy lármát csa­pott és segítségért kiáltozott Kiszaladt az udvarra a házfelügyelőnél albérletben lakó Zsebó István szerelő. Ekkor már a betörök menekültek. A sze­relő azonban szembeszállt velük, de nem bírt a hár­­om elszánt emberrel. Az egyiket Zsebó m­egvonzta a lágyékám, de ennek a sebesült betörőnek is sike­rült megmenekülnie. Értesítették még éjszaka a főkapitányságot . Molnár detektívfőfelügyelő csoportja rögtön meg­kezdte a hajszát Miután az egyik betörő megsebe­sült, a kórházakat járták végig , a Telep­ utcai kór­házban csakugyan rátaláltak egy olyan sebesültre, aki lágyéksérüléssel jelentkezett felvételre. Kom­ádi Lajos néven szerepelt a kórházban Amikor vallat­tóra fogták, kiderült, hogy a falbontó betörők ve­zére került kézre, a rovott multú, veszedelmes Bál­int Lajos, aki most egy esztendeje a kolozsvári fogházból is ugy menekült hogy kibontotta a falat Nyomban őrizet alá helyezték a a további nyomozás u­rán hétfőn délelőtt elfogták a társait is: Bálint Árpádot, Kocsis Istvánt és Bíró Sándort. Tizen­nyolc olyan betörést ismertek be, amikor falbontás útján jutottak a zsákmányhoz. Körülbelül két és fél­millió korona kárt­ okoztak, a lopott holmik egy­része azonban megkerült az orgazdáknál. Leginkább a divatárukereskedéseket fosztogatták s a­dús rak­tárakat. Többek között betörtek a Rákóczi-úton a huszonnyolcas s­zámú házba, a tizenöt-3 év tizenhetes számú házakba, a Thököly-út négy házába s nagy­mennyiségű élelmiszert vittek el falbontás útján az Aréna-út 25. számú iskolából. A letartóztatott betörőket hétfőn délben az ügyészség fogházába vitték. 11 PESTI HÍRLAP 1921. február L, kedd.­ ­ A keresztényszocialisták és a kormány A keresztényszociális képviselők csoportja a pártnak a kormánynyal, illetve a többségi párttal szemben való álláspontjáról kedden e este tar­tandó értekezletén határoz. Itt fog el­­dőlni, hogy bent maradnak-e a kormányban, vagy ujjáalakítják-e a pár­tot. Bleyer Jakab volt miniszter és elvbarátai is az értekezlet állásfogla­lásától teszikk függővé döntésüket és így nem való az a hír, hogy ez a csoport már kilépett a keresz­tényszocialista pártból: „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Ámen" Am osztrák kancellár találkozik Benessel Bécs, jan. 81. (A Pesti Hírlap tudósítójának iata.) Mayr szövetségi kancellár holnap Linz­találkozik dr Benes cseh külügyminiszterrel, aki ut OKI VáI Róma felé. A találkozásnak az utódál­lamok küszöbön álló portorozei konferenciájára való tekintettel nagy jelentőséget tulajdonítanak. • Bizonyos továbbá az is, hogy Massaryk elnök, aki Capriba megy üdülni, útján találkozni­ fog Linisch elnökkel, aki elébe utazik az osztrák-cseh határra. Ju­goszláv-cseh megállapodás a nyugat- magyarországi kérdésben. Zágrábból távirat­ozzák. Itteni politikai kö­rökben arról értesülnek, hogy a su­gírszívv­i­sehi szerződés azokon a Magyarország elleni katonai rendszabályokon kívül, amelyek az esetben lépné­nek hatályba, ha Magyarország nem vetné magát alá föltétlenül a trianoni sz­erződés h­­ározmányai­nak, még arra az ese­te is tartalmaz határozmányo­kat ha Magyarország önként nem volna hajlandó Nyugatmagyarországot kiüríteni. Magyarországot ez esetben cseh és jugoszláv csapatok szállanák meg (!). A cseh csapatok a Pozson —Komárom—Sal­gótarján—Miskolc vonalig nyomulnának élőire. k Művészet és politika a sárga­­ kérd­esben. Sárgaláz és Bújgggy&MéL RégéWwtt'.fcjafe "r^Sz^pnak kifejezői voltak a művészetek, újabban azonban már — hivatalos könyvekben persze még nem — sok mindenféle mesterséget művészetté léptettek elő. Művészetnek tekinthetjük immár a politikát is, amelynek meste­rei nem egyszer „sikeres" alkotásokkal lepnek m­eg bennünket Ne szóljunk itt nagy ententeról, kis en­tenteról vagy egyéb más létezett, esetleg jövőben féltik,a „szent szövetségekről", művészileg összeál­lított békékről, ezek épen annyira nem tartósak, mint ahogyan a másfajta művészeik termékei, ha mindjárt lassabban is, csakúgy tönkremennek, szob­raik el­törnek, festményeik lekopnak, Zeus-temploma­ik összedőlnek. A politikai művész érdekszál­akikal szó szemben az érdeknélküli szépek művészeteivel , a kettőnak"ellentéte a sárgakérdésben jut legéle­sebben kifejezésre. Bővebb elmélkedés helyett egyszerűbb less ezorgalmas mozilátogatókra hivatkozni, akiknek az idén bőven volt alkalmuk számos eredeti Wu-Fankgal megismerkedniére. Alig lehet elképzelni amerikai darabot, ahol a sárgák ne legyenek be­vonva a művészi együttesbe. Nem is darab többé az, amelyben „csak" közönséges fehér némberek szere­­pelnek. Keverve jó ez, mint a kása! Fehért össze­veszíteni vagy egymásba bolondítaná sárgával, el kell! Telivér vagy amerikaika alatt sárgás Ismeret­len és a tagadhatatlanul szép kimeríthetetlen terü­letek önerejükkel és tisztaságukkal jönnek felénk vagy a boszú és alatomosság a velőkig sugárzó sárga szemszög­letbe borzaszt. Művésznőink diadalra viszik a sárga nőt Pil­langókisasszonyaik tragédiája, azok történetei, a japán dallam mélyen belefurakodnak szívünkbe, ruhájuk új tetszetős formákat adnak, virágos-szí­nes vadlóc lelkükben szívesen szedegetünk, noha ilyent már a mi fajtáinkban nem igen szeretünk. Ki­kopunk saját művészetünkből, idegen szépet kere­sünk és találunk a még nem is olyan régen felvonult nevetséges fajban. A politikában nem állnak ilyen jólábon a fehé­rek a sárgáikkal, főképen most, midtin a s­árgák felhasználva a fehérek egymás közti euró veszeke­déseit igyekeztek keleten azt a helyzetet meg­erőrí­teni, amely a továbbiakban erős támasz­pontjukat fogja képezni. O­­t bármit irányítani európai vagy amerikai szájíz szerint immár lehetetlen, a gyeplő végleg kiesett, a keleti koncertben a japán vette ke­zébe a dirigens pálcát. Sárga népekkel többet nem fognak fehérek rendelkezni. Vladivosztokot és a volt orosz Primovszk tartományokat simán átvet­te kezelésébe, Kamcsaka örökáron nála maradt, Szakhalin-sziget orosz felét erő nélkül átírta saját telekkönyvébe, a Bajkál-tótól keletre nincsen ko­moly uraság. A kis japán láb megnövekedett óriás-­ módra, átlépett a szabadon hagyott kontinensra Régi tervei közé tartozott ez már, amely most vég­legesen valóra vált. Az öntudatos és elszánt cselekvésnek legjobb je­je a Lian-tung félsziget bekebelezése, amelyhez a japánok a kínaiak nagy boszúságára szigorúan ragaszkodtak. Azt hisszük, az európai mesterek is szívesen hagyták volna azt a gyengébb kínaiak ke­zében, azonban a japáni akart, amit akkor is m­eg kezdett hoznia a béke Jézuskájának, ha mindjárt egy eárig a Gibraltár-féle az ajándék. Most aztán egyelőre szépen berendezkedtek, minden bútor a helyén van, amit az sem zavarhat, hogy a kínaiaknak nem minden tetszik és a japán értelmiségéit, törtető konk­urrenciáját nem tudja,­ szívlelni. Ha a kínai buta fejével nem éri meg vak Sarait, hogy, miért van, az és az, ha kifogása van­g

Next