Pesti Hírlap, 1921. február (43. évfolyam, 25-47. szám)

1921-02-23 / 43. szám

2 PESTI HÍRLAP 1921. február 23., szerda. Andrássy tosztóbontása. Giesswein a közszabadságokért — Andrássy a nem keresztény társadalomról. — A kereszténykurzus bukását a vörös reakció követi. — Örül a szocialisták aktivi­tásának. — A liberális blokk kritikája. A kisgazdapárt a szabad forgalom mellett és a belügyminiszteri válság megoldásáért. A nemzetgyűlés keddi ülésén a kormánypro­gramja feletti vita során két nagyobb beszéd hang­zott el, az egyik a Gr­i­e­s­s­w­e­i­n­é, aki a közsza­badságok mellett, s a gyűlölködés és az erőszakos­ság ellen foglalt állást. A másik gróf Andrássy Gy­u­la nagy érdeklődéssel várt beszéde, amely­ben­ a­ kereszténypárthoz való csatlakozását jelen­tette be. Az ülés végén S­z­i­j Bálint szólott a kisgazdapárt nevében és a szabadforgalmat köve­telte erélyesen. A tanácskozást Rakovszky István vezette. Orffy Ifsi is bizottsági jelentéseket terjesztett be néhány pénzügyi javaslatról. Ezután folytatták a kormányprogramm vitáját. Giesswain Sándor szerint nem elég­­ keresztény "gondolat, hanem keresztény tett is kell. A pénzügyi javas­­latokat illetőleg tudjuk, hogy fizetni kell, de mi szociális tetteket is szeretnénk látni. Várjuk továbbá az alkotmá­nyos élet fölvirulását. A szocialistái mindig hasznos munk­­kák­ végeztek és teljesen iga­z, hogy az esterrgiájukira nekünk szükségünk van. Kiszó István: Destruktivok! Giesswern: A destruktív szót manapság nagyon­­könnyen alkalmazzák. Nem kell az ördögöt a falra festeni. [Amit mi akarunk, az mindössze az, hogy Magyarországon­­­e legyen egy újabb Bach-korszak. Ne legyenek mindenütt fepiclik és árulkodók. Mert ma erre mondjá­k, hogy forra­fealmár, holnap arra és jöhet idő, amidőn majd a szabad Szirályválasztókról is ezt fogják mondani és talán minden­­kire, aki azt akarja, hogy Magyarország alkotmányos or­ierái legyen és a közszabadságok sérthetetlenek legyenek. I A közszabadságokat követelni nem forradalmi tett, hanem­­a hazaszeretet megnyilatkozása. Gaál GSSSZÍB: Legyen szabad a papoknak megháza­t adni! (Derültség.) Giessvreín: Sajtószabadság alatt nem azt értjük, hogy a pornográfiának, a gorombáskodásnak és rfi®abna­feáanűk, vagy becsületsértésnek nyissanak szabad utat Gaál Gaszton: Azzal a keresztény sajtó él! Giesswalß: Ezt én is, sajnos, tapasztalom! Az úgy­nevezett liberális országokban szigorú törvények vannak a párbaj ellen, nálunk egyik párbaj a másikat éri. A cen­zúra ma egészen a nevetségességig megy. A minap egy cikkéből a „nemzetközi" szót törölték. Ezek után nem tudja, hogy mi lesz Csaradával, a­ki a nemzetközi jogot adja elő az egyetemen. Így igazán nem szálíthatun­k arra, h­ogy a művet nép közé sorozzanak. (Ellentmondások.) Kissé István: Ha egy főpap is így beszél, akkor Csakugyan megérdemeljük sorsunkat.­­ Vissswein: Igen, az ilyen közbeszólások arra valók, de remélem, hogy ezeket nem hallják meg Európában, az én szavaimból azonban valamit meghaltalak. Ksatlacsányi: Hogyne, hiszen a tendenciái Giesswain! A lapokban az x'«k « a fehérségek nem Wreak­ ci«?címjasfc». Apponyi is többsfcőr mondotta, hogy e ftoms«-tilojfunk mellett, * 9«ntsUrtajseffből u kell ben­fencül valaminek lenni, h ívni Bíla, na azért nem állt be A blokkiba! Sieis­.van­ii Van zsidóikérdés, de ez nem faji, hanem gazdasági kérdés és hogy létrejött, annak mi is az­okai vagyunk, akik bizonyos pályákat a zsidóknak enged­tünk át. Ha faji tekintetben a mult században is igy jár­tak volna el, és minden nem magyart ki akartak volna toloncolni, akkor ma nem volna nekünk aesa Wekerlénk, se a» Huszár Károlynak, sem Proháczkánk, sem csekélysé­gein. Id­e üljünk fel a faji harcoknak. Ezeket a kapitaliz- -m­us szítja, hogy a dolgozó embereket öszeveszísse és ang­r­ál jolban kiszipolyozhassa. A zsidók is követtek el hi­bát, mikor egyesek, mint külön faj, átlrtják oda a zsidóeá­cot. Ezzel ők maguk építenek ghettot a maguk számára, a­mely által magukat a keresztény világtól elzárják. Sajnál­ja, hogy eltörülték a nemzetiségi minisztériumot. Rassay: Nem törülték kl, csak a minisztert kíööl­ték el! Gresswd­a: Hát azért nem olyasi kár, hogy pótol­hatatlannak mondhatnám. (Derültség.) A m­un­ka akérdés lényeges része a szociális kérdésnek. Meg selé mutatná, hogy bizalommal viseltetünk irántuk és nem látjuk minden munkásban azt a nemzetköziséget, amely kizárja a nem­zeti érzést. Neki elve, hogy legyen minden polgár munkás, és minden munkás polgár. Ebből a szempon­tból szükséges, hogy a munkások szervezkedés­ét ne akadályozzák. Köve­teli, hogy az ijjazi demokráciának is meg legyenek adva a szabadságjogok. Az adók tekintetében kéri, hogy akik a háborúnak igazi okozói valtak, azok fizessék meg a há­­ború nagy számláit is. Ez a szociális igazság. (Helyeslés.) Iinirány lezsikás. Gróf Andrássy Isyola. Ha szabad lenne saját sz­ílésére és szíve vágyára hallgatnia, akkor most azt jelen­tené be, hogy visszavonul a politikai élettől, mert vissza-, riasztják az embert a politikával kapcsolatos törte­tések, egyéni torzsalkodások, harapódzások. Másképen képzelte ő az újjáébredést. Azt hitte, hogy a nagy célok megvalósí­tásában az egész nemzet össze fog fogni. Oly vesze­­delmes a helyzetünk, hogy itt mindenkinek csak egy kö­telessége van, félretenni minden más tekintetet és csak a veszélyben lévő nemzetet szolgálni. (Helyeslés és taps.) Ez vezette et "arra, hogy kívánsága és izlése ellenére az •edativ'. is intenzívebb módon vegyen részt a közéletben. (Taps.) Ha kidobják az ajtón, bejön az abdakon. Mindent megtesz, hogy amennyire erejétől és tehetségétől kitelik, használjon és azt kívánja, hogy mindenki így cselekedjék. Csatlakozik tehát azokhoz a jelszavakhoz, amelyektől a nemzet nagy többsége az ország lábraállását várja; csat­lakozik a keresztény nemzeti alaphoz. (Zajos éljenzés és taps.) Ssilágyi Italos: ízlése ellené­re?! (Zaj.) Tini Béla: A Munkapárt megint jelentkezik?! Gróf Anásássy. Ennek a pártnak a meggyőzödése áll legkivettó hozzája és ez felel meg üllésének. A nem­­zeti isiszí nem uj reája nézve, az benne élt minden ma­gyar párt lelkében. Ez nem jelent elzárkózást az emberi szolidaritás gondolatától és azt sem akarja jelezni, hogy a belpolitikában magyarosítani akarunk. A múltból tanul­nunk kell és a nem magyar ajkú állampolgároknak a nyelvét az iskolában, a bíróság és a közigazgatás előtt meg ke­ll óvnunk. Ha — ariáit adjon latén — a kocka meg­fordul , a békét revízió alá lehet venni, ak­kor nekünk ér­dekünkben lesz régi testvéreinkla­l megalkudni akként, hogy ők saját kulturális érdekeiket, nemzeti, faji egyénisé­geiket biztosítva érezhessék a régi Magyarországon. (He­lyeslés.) A múlt szerencsétlenségének egyik legfőbb oka az erkölcsök sülyedése volt. Ezé­rt oda kell állítatni az első sorba a keresztény erkölcsöket, a legszebb erkölcsi kó­dexet. A kereszztény jelszó abból a meggyőződésből ered, hogy a nem keresztény társadalomnak nagyobb része hagyta cserbe a nemzetet a veszély per­ceiben, mint amit elvárhattuk volna. Ebből következik az az elementáris kötelesség, hogy a ker­esztény társada­lom önérzetre ébredjen. Törekedjék tért foglalni azon tevékeny­ségekben is, amelyekben eddig háttérbe szorult Töreked­jék a vezérszerepre nemcsak az államban, de a közgazda­­sági életben is. Tegye ezt azonban törvényesen, kerülve a felekezeti gyűlölködést. Ez a feladat neon oldható meg gyorsan, csak türelmes és kitartó munka or­án. A szalma­tűz nem vezet célhoz. Az á­lt­alánosítás, egyes fajok és fe­lekezetek gyűlölete, az ezek elleni lázítás, helytelen. A Ubera Sizfi­sis tekintetében bizonyos illúzióban élt eddig, azt hitte, hogy ezzel jobban magunkhoz tudjuk fűzni a nem keresztény társadalom nagyobb részét, mint ahogy ez tényleg sike­rült. A konzekvenciákat ebből levonni nemzetfentartó kö­telesség. Gal­llakozásiábain az a tudat vezette, hogy irtóza­tos veszedelem volna, ha ezek a jelsszavat lejárnák ma­gukat. Gaál Gaszton: Nem kell lejáratni! Gróf Andrászy: Mert tévedés azt hinni­, hogy e re­­­zsiim bukása után majd egy késért jön, egy liberális, józan blokk. Ez ellentétben volna a forradalmak lélek­tanával. Ha ez a rezsim lejárta magát, utána újra a vörös reakció jön. Az a nemzetellenes, hazafiatlan szel­lem, amely nem átallotta annak idején a veszedelmes­ pacifizmust hirdetni, anélkül, hogy utána járt vola vajon ellenfeleink is olyan pacifisták-e és honorál, fogják-e a fegyverek eldobását. Ha a nemzet elvi hitét, ismét a destrukció következik. Ezért szükséges hogy az egész magyar Intelligencia tömörüljön fel leh­etőleg mindenki vegyem részt az aktív munká­ban. Senki félre ne álljon. Senki ne várja az egyénileg esetleg antipatikus, kezdéseiben túlzásba eső irányok bukását, mert ez a bukás­ majd őt is el fogja temetni. A legfőbb feladat tehát jó kormányzatot teremteni, a napi faladatokkal megbirkózni tudni. Ezek között legelső a jogrend biztosítása. A társadalom minden szervezetét arra kell kényszeríteni, hogy hatáskörét át ne lépje. A katonaságot, hogy ne politizáljon, és a rendőrséget, hogy egészen teljesítse a maga köteles­ségeit. A társadalmi szervezetek ne csináljanak mel­lékuttakon politikát. Helyre kell állítani a tekintély elvét, de nem úgy, hogy privilégiumokat osztogassunk. Legyen mindenki annak tudatában, hogy csak annyit nyom, amennyit erkölcsileg és tudásban ér. (Helyes­lés és taps.) Mindenkit csak annyira becsüljünk, amennyire teljesíti kötelességét te megbízható hazafi. . A sajtókérdés tekintetében a cenzúra nem­ maradhat állandó intéz­mény, mert elválaszthatatlan a visszaélésektől, és úgy, ahogy ma gyakorolják, teljesen védhetetlen, azonban nagy hiba volna egy napról a másikra megszüntetni. Átmenetnek kell lennie és szükséges, hogy az egyik miniszter és államtitkár felelős legyen a cenzúráért. A cenzúra csak ideiglenes dolog lehet. Siessünk és al­kossunk tehát új sajtótörvényt, amely ne ismerje a cenzúrát, ha legyen szigorú a repressziók te­kintetében, mindenféle forradalmi visszássággal szemben, mert egy újabb forradalom mindnyájunk hulláján át a nemzet halálához vezetne. Néhány évre szóló ideiglenes sajtó­törvényt laván csak. Emellett erőteljes közigazgatás kell a vidéken, mert az anarchia a központból oda is átment és amit nagyon fontos megfékezni, mert nem tudjuk, hogy a magyar állam milyen újabb megpróbál­­tatásoknak lesz kitéve. Emellett legfőbb gondunk le­gyen a közgazdasági és pénzügyi tevékenység. Nem politikai küzdelmekre és beszédekre van szükség, ha­nem szociálpolitikai és közgazdasági alkotásokra. He­gedűs pénzügyi koncepciója fölött majd a budget-tár­gyalásnál ítélhetünk. Érvényesülni kell benne a szociá­lis elemnek, hogy t. i. a terhet az viselje, aki elbírja, azonban a munkaképesség és a tőke produktivitása ne köttessék meg A munkások minden anyagi és szellemi érdekét föl kell karolni a pénzügyi lehetőségig, örömmel üdvözli azt a tényt, hogy a szociáldemokrata párt akcióba lép, mert min­dig súlyos hibának tartott, hogy nelkti vett réstfit a nem­zeti életben. A nemzeti munka teljességéhez hiányzott az a becses erő, melyet ez a párt képvisel, azonban aggályosnak tartja és kellemetlen őrzés fogja el, ami­kor ugyanabban a felvonulásban és szövetségben látja őket, amelyet már egyszer kipróbáltunk a testünkön. Ez úgy h­asonlít ahoz a politikai alakulathoz, amely a forradalmat nyakunkra zúdította, mint egyik tojás a másikhoz. Azonban reméli, hogy a munkáss­ág tanult a múltakból és nem fogja magát újra felhasználtatni és tartózkodni fog minden destruktív munkától. Ag­godalommal látja, hogy ebben a blokkban az állam­foraa kérdése is érintődik, amikor egyik irányítója az „államforran kérdéséről" beszél. Ebben a köztársa­ság is, mint eshetőség van tekintetbe véve. A kor­mány figyelmébe ajánlja, hogy az internálás kérdését vegyék revízió alá. A keresztény egyházak között való konkolyhintást elítéli, mert ez végzetes bűn. A feler­kerzeti ellentéteket nem állja ki meggyengített testünk. Kitartó erővel kell küzdenünk a korrupció nagy beteg­sége ellen." A cenzúrát arra használni, hogy elnyomja a vádakat, a legnagyobb vétek az illetővel szemben is, akit vádolnak. Haladást lát abban, hogy a kormány egységesebb, mint volt, és ennélfogva addig, amíg hű marad azokhoz a jelszavakhoz és programmhoz, ame­lyet kitűzött, támogatja. (Élénk helyeslés és taps.) A sz£b.\sSforgatonr mellett Szijj Bálint a kisgazdapárt nevében azt kívánja, hogy a pénzügyminiszter programmját okosan és ta­pintatosan hajtsák végre, nehogy exisztenciákat tegye­­ nek tönkre. Ezenkívül a teljesen szabad forgalmat kö­vetelik. Felhívja a kormányt, tegyen meg minden elő-­ készületet, hogy a jövő gazdasági évben a gabonatá­rolás megszűnjön. Sürgeti a belügyminiszter-válság megoldását, mert a közigazgatási reformra olyan szük­ség van, mint egy falat kenyérre. Enélkül a földbir­tokreformot sem tudják végrehajtani. Azt hallja, hogy a belügyminisztert egy tíz tagú arisztokrata társa­ságból akarják kijelölni. Már sok békát lenyeltünk — úgymond, de ezt a békát nem fogjuk lenyelni. Az elmondottakat a kormány figyelmébe ajánlva, bizalmat szavaz neki. (Helyeslés.) Legközelebbi ülés szerdán. Tomcsányi vezeti ideiglenesen a belügyminisztériumot. A hivatalos lap ma közli a kormányzó kéziratát, amely szerint a miniszterelnök előterjesztésére Ferdinán­dy Gyula belügyminisztert állásától, saját kérésére, föl­menti és a belügyminisztérium ideiglenes vezetésével Tom­csányi Vilmos Pál igazságügyminisztert bízza meg. Tomcsányi igazságügyminis­zter kijelentette, hog­y a belügyi tárcát csak ideiglenesen néhány nap­ra vállalta, amíg a döntés a tárca végleges betölté­séről megtörténik. Ő maga az igazságügyi miniszté­riumot fogja vezetni továbbra is. Új pártalakulás. A kormán­yzópártból kilépett kisgazda képvi­s­elők kedden este értekezletet tartottak é a Függet­lenségi Kisgazda Földmives és Polgári Párt néven pártot alapítottak. A párt országos megszervezése céljából felhívást intéztek az egyes kerületekhez, a pártba való belépés, illetve a párt vidéki szerveze­teinek kiépítése végett. A párt rész­éről a komnány­i Kram­m vitájának során a nemzetgyűlés ezerdai í­lésén Rassay Károly fog felszólalni. " Pest megye a vármegyei reform ellen. Pestvármegye rendkívüli közgyűlését kedden a . .Magyar Hiszekegy elimádkozásával nyitotta meg! Preszly Elemér főispán. Patay Tibor a vármegyei és községi önkormányzat módosítása tárgyában a következő indítványt terjeszti elő: A vármegye közönsége a leghatározottabban állást foglal minden olyan időszerűtlen reform elen, mely a jog­folytonosságot úgyszólván egyedül képviselő törvényhatósági és községi szervezeteknek törvényes rendszerét megbolygatni vagy átalakítani a­karja és ezekkel a törekvésekkel szembeni egyértelmű tiltakozását , állásfog­­slását jelenti ki. Patay megindokolta javaslatát. Beszédében többek között így szólt: Mi soha személyes politikát nem folytattunk sem ebben, sem más kérdésben. Teljesen mind­eg, ki a bel­ügyminiszter. Nek­nk az az elvünk, hogy a nemzetgyűlés nem az az orgánum, amelyik ehez a kérdéshez hozzányúlhat. (Ügy van! Úgy van!) A nemzetgyűlést nem alkotmányos tér­nyező, hanem az entente erőszaka hozta létre, ezért nem tartja hivatottna­k a reform megalkotására. W­e­i­c­h­e­r­­ M­i­k­ló­s törökbálinti plébános szólalt föl Patay indítványa mellett. A reformra nemcsak nincs szükség, de annak csak ellenségeink látnák hasznát, különbe­n ma, amikor a vörös áradat újra határainkhoz közeledik, amikor a sajtó egy rossz újra internacionalizmust hirdet. Ezután drboncz János csepeli jegyző szólalt föl Patay javaslata, ellen és sürgette a reformot. A közgyűlés Patay javaslatát egyhangú éljenzéssel fogadta el. A közgyűlés ezután Patay indítványára megkeresi a kormányt, hogy a szabadkőmivee páholyok destruktív mű­ködésére elfoglalt álláspontját minden külső és béke befo­lyásolás mellett is változatlanul őrizze meg. Az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga átirata került ezután tárgyalás alá, amelyben a ii®a a forradalmakban bű­nös destruktív sajtó felelősségre vonását s pártatlan sajtó­bíróság felállítását követeli. Az átirathoz egyedül P­á­­­ó­c­z­i Horváth István szólalt föl. Mint a debreceni esemé­­ nyek is mutatják, — mondotta — a destruktív sajtó ujra fel­ütötte fejfát és egyes lapok hangja, melyet újabb időben hasz­nálnak, 1918-ra emlékeztet Egyhangú elfogadásra ajánlja a-i átiratot , felhívja a közgyűlés tagjait, hogy minden erejük­­kel támogassák az ébredő magyarok akcióját, akik egy hó­napon át gyűjtést tartanak a destruktív sajtó ellen küzdő plakátok és fölvilágosító röpiratok költségeire. A közgyűlés kimondta, hogy Fazekas Ágostm, Pest megye nyugalmazott alispánjának érdekében, akit a vörös uralom alatt kilakoltattak s azóta még mindig nem tudott kulra«»rig jutni, felirattal fordul az igazságügyminiszterhez. Szerdán megkezdik a nyugat­magyarországi kérdés tárgyalását.­­ Bécs, február 22. (A Pesti Hírlap tudósítójának­ távirata.) A saint-germaini trianoni békeszerző­dés határozatai alapján egybehívott szakértői kon­­­ferencia magyar résztvevői a nyugatmagyarországi kérdés megtárgyalására ma este ideérkeztek. A­ delegációnak gróf Csáky Imre volt kü­lügyminisz­t­­er, gróf Khuen Héderváry Sándor követségi titkár, Edvi Illés Aladár miniszteri tanácsos, Geber csas­zádytanácsos, Trager Ernő követségi titkár, Pécki­ Tibor és Lingauer Albin nemzetgyűlési képviselő aj tagja. A tárgyalások holnap kezdődnek a külügymi­­nisztériumban. Osztrák részről dr Devy osztályfő-­ nök és dr Dipauly külügyi osztálytan­ácson van megbízva a tanácskozás ere

Next