Pesti Hírlap, 1921. február (43. évfolyam, 25-47. szám)
1921-02-01 / 25. szám
• — (Mi készül Indiában.) Mind sűrűbben érkeznek hírek Indiából az ott végbemenő reádzavinaSoXr.61. .Ifikotig&sokről. Az angol lapok köűnösebb izgalom nélkül tárgyalják ezeket a híreket, b:'.' kétségkivül nagyon fontos események rejlenek mögöttük. Legújabban ass indiai államtitkársága ezt a kommünikét adta ki: Az államtitkálisáigot a bihnti és dr.orisszai kormány arról értesítette, hogy a min.csafarpr.r kerületben komoly mozgalom indult meg az országos vásárok kirablásának célzatával. Azt hiszik, hogy racsgálom intézői ugyanazok, akik a hatóságokkal való együttműködés megtagadását irányítják. A helyi korrányok megfelelő utasításokkal látták el az illető biztosokat. Kalkuttából ezt jelentik: — Semmi kétség már arra nézve, hogy a diákok, a taxikalauzok és mások sztrájkjait politikai agitátorok idézték elő a diákok gyűlésein. Nyíltan hinyzik, hogy bojkottálni kell a látogatóba érkező connaughti herceget, és az autók személyzete kijelentette, hogy majd csak a herceg elutazása után fog ismét működni. Idevárják Gandhit és zavarokra simítanak. (Briand a Habsburgok ellen.) A Journal dabébats ismerteti Briand nyilatkozatait és megállapítja, hogy a miniszterelnök határozottan megtagad minden támogatást bármiféle dunai cselszövénytől. A francia kormány hallani sem akar a megállapodások megmásításáról, a dunai szövetségről, vagy a Habsburg-uralom Visszaállításáról. Briand a Beneshez intézett táviratban fejezte ki akaratát, amikor rokonszenvéről biztosította a kis.ántántot, amelynek épen az a rendeltetése, hogy az. Ausztriából keletkezett, utódállamokat minden visznaállító törekvéssel szemben megvédje. — (Házasság.) Bojda Juci és ill Popper ssiklón január 30-án házasságot kötöttek. Hoffmann. Piroskát Billapestrl eljegyzet« Emil Zászló Újpestről. (Minden külön értesítés helyett.) — (Cincinnatus visszatért agáscsapjaihoz.) A francia képviselőház egyik legutóbbi ülése alatt történt, hogy a képviselők azelőcsarnokban észrevették Jokert, volt szociáldemokrata kartársukat. Az urak hozzásiettek, kezet szorítottak, aztán megkérdezték, mijáróka van.— Megvizsgálom a gázcsapokat, — hangzott a válasz. Miután a legutóbbi választáson megbuktam, viszzszatértem a mesterségemhez. A képviselőház több gípcsapja, rosszul működik és a társaság elküldött, hogy nézzem meg, mi a baj. Kétségtelenül okos dolog, ha a képviselőnek — bakfis esetére— van valami jóravaló mestersége. — (Londonból Japánba vasúton.) Hok 6V68 vízimérnök komoly propagandát csinál egy tervnek, amely szerint Londontól vasúton, jobban mondva: vonaton, lehetne eljutni Japánba. A terv megvalósí tételéra idénybe vennék azokat a nagy vasúti kompokat, amelyek az Északitengeren most is működnek. Az utas beszáll a vonatba Londonban, Hullban vagy Timinghamban s vonat rámegy a kompra, amely átszállítja Gothenburgba (Svédország). Onnan aztán Moszkvába és Szibérián át, Vladitosztokba megy a vonat, amelyet innen ismét kolmi ütett Japánba. Inzenháromezer tonnáis gőzkőlapokat vették számba a grandiózus terv készítői. — (P. W. Stock.) Pária egyik legismertebb könyvkereskedését, a Stock-céget, amely 1782 óta áll fenn, eladják. Néhány nap múlva, megtartják az árverést. Sínezer művet és közel egy millió kötetet bocsátanak árussa százkét csoportban. A mostani tulajdonos 1871-ben lépett a cégbe. Akkoriban Steck nagybátyjáé, Tresse Nicolasé volt, aki főleg számlaraljokat adott ki. Bárba, 11 cég alapítója, is szerette a színdarabokat kiedni és jó üzletet csinált Victor Hugó műveivel. Paul de Koek regényeit is nagy sikerrel adta ki. Stock szerezte meg Maupussant számos művét, is és sok modern írót fanszírozott. Nagy enlyt helyezett jó fordításokra, is. Jó barátja Grimemeaunak, akinek hét művét adta ki a Dreyfrass-per idején, aminthogy rengeteg művet adott ki erre a szenenciós perre vonatkozólag. (Repülő tartalék.) A franciák igyekeznek elnyomni a német repülőgép-gyártást, de a maguk számlára mennél jobban fejlesztenék a pilótaszolgálatot. Most elrendelték, hogy minden katonai asrodromban civilek szántra is tartsanak gyakorló órákat, és minden civilpilóta havonkint egy-egy órát gyakorolhat katonai gépen. Az intézkedésnek az a célja, hogy mennél több tartalékos pilótával rendelkezhessék a hadsereg. — Mégiscsak jó valamire az a békakötés. — (A japán trónörökös házassága.) Tokiói lapok jelentik, hogy a japán trónörökös, aki most húsz éves, színiusban Londonba utazik. Azt beszélik, hogy visszatértéig elhalasztják házasságát Nagako hercegnővel, Kuni herceg legidősebb leányával. Ez iránt az esemény iránt a legfrissebb körben nyilatkozk meg az egész nemzet érdeklődése. Évszázadokon át a Kugé családot illette meg az a jog, amelyet annak idején politikai célzattal szerzett meg, hogy leányai beleházasodhatnak az uralkodó családba. A most tervezett, házasság szakít a tradícióval és véget vet a katonai kamarilla beleavatkozásának a császári ház ügyeibe. — (A februári lisztadag) változatlanul hat kilogramm fijenkint. Húsz dekáig egy szelvényre húsz deka liszt, illetve huszonhét deka kenyér, 21—28-ig egy szelvényre tíz deka liszt, illetve tizenhárom és fél deka kenyér kapható. A kukoricalisztre vonatkozólag megmarad az eddigi keverési arány. — (Andersen mesél.) A nagy dán poéta halhatatlan meséinek első kötete jelent meg a Nagy írók — Nagy írások Bálint Lajos szerkesztette sorozatában. A művészi fordítás Hevesi Sándor jeles munkája, a szép illusztrációk Egyed Ernától vak, a finom címlap Végh Gusztáv izlését dicséri. SZÍNHÁZ. (A Vojnich-díj Pekár Gyuláé.) A Tudományos Akadémia hétfői összes ülésén Voinovich Géza levelező tag előterjesztette a Vojnich-juta-lomról a jelentését. A bizottság egyhangúlag Pekár Gyula Dantonját ajánlotta a jutalomra. Azt mondja a Jelentés, hogy ..társadalmi darabnak a közönség körében nagyobb a sikere, mint a történelmi daraboknak és az, Akadémiának oda kell szegődni a nem kisebb értékű, de emellett a nehezebb teljesítmény mellé" * (Hangversenyek.) Piccaver — egy valutás műbarát kiejtése szerint: „bikavér" hétfői hangversenyén eleinte könnyebb indisapozícióval küzdött (nem is csuda, hisz napok óta becézgetik nálunk, bébimódra), túl hangos is volt az éneikét kísérő operaházi zenekar, azért fölösleges hangdynamikára kényszerült — kezdetben a művész s hallgatósága közt ezért nem igen létesült igazi kontaktus. Már csak azért sem, mert bevezetésül a Margianáért epedő Nureddin áriáját énekelte, a Bagdadi borbélyból, és Cornélius nehéz folyásúig sűrített még Ioszív még a művész érzelmes előadásában sem fért közelebb az elegáns, de könnyű szenzációkat váró hallgatósághoz. Vasco de Gama és Des Grieus áriái sem keltettek mélyebb hatást, de egy Tosti-dal befejezéséén a mellhanggal vett metaavoce asz,óp Enzo áriájában, a Giocooában, a pompás fokozás már fölmelegítette a közönséget. Bon José virág-románca , még inkább egy (újabban Bond által fölélüsztett) ária a Végzet hatalmából már zajos lelkesedést is keltett. És most elvonult a zenekar, megjelent a zongoránál a hűséges kísérő, Dienzl Oszkár — és a hivatalos műsor után kezdődött egy második, a tulajdonképeni hangverseny. A ráadások: Cavaradossi két áriája, a cowboy búcsúja Nyugat lányéból, s még egy Toeji-dal viharos lelkesedést keltettek; a közönség egy része feltódult a dobogóra, lenn a teremben pedig a hölgyek felálltak a székekre — valóságos mámor fogta el a díszes, estélyruhás közönséget! Ha ki nem oltják a lámpákat, talán még most is fohna a da capo . . . A Scala által rendezett Magyar-est fő érdekessége Hajdú Ilonának közreműködése volt; előkelő művészi ízléssel énekelte Perdita rózsa áriáját a Téli regéből, és utána pompás lendülettel magyar dalokat. A többi közreműködő közül Palló Imre, Molnár Rózsi és Andar Piroska érdemelnek említést. — Szityer Ilona pedig a Tébe hangversenyén örvendeztetett kiváló, nobilis — csak sajnos az utóbbi időben ritkán megszólaló — énekművészetével. Kivále még: Márkus Dezső, Medek Anna Székelyhidy és Koncz János részesültek tapsban, elismerésben. (—Ids.) * (A Vígszínház szobrai.) Hegedűs Gyula vasárnapi cikkében beszélt a Vígszínház előcsarnokának két szobráról. Nikó Inna és Harmath Hedvig mellszobráról. Van egy harmadik mellszobra is a Vígszínháznak, a pénztár mellett balról látható gróf Aidrássy Tivadarnak, a vígszínházi részvénytársaság volt igazgatósági tagjának mellszobra. Nemsokára, meglesz a negyedik is. Vasárnap a vígszínházi részvénytársaság elhatározta, hogy a búcsúzó Faludi Gábornak mellszobrát megcsináltatja és azt az előcsarnokban felállíttatja. * (Z. Molnár és a lámpa.) Könnyen végzetessé válhatott volna az a baleset, amely a Belvárosi Színházban a Buta ember vasárnapi előadásán történt. A harmadik felvonás legvidámabb részében egyszerre elhalt a nézőtéren a hangos kacagás, mert a színpadon Szereplők feje fölött meglazult valahogy a nehéz csillár, és lezuhant a földre. A szereplőknek nem történt semmi bajuk, de a lámpa darabokra törött és a közönség derűs hangulata is megzavarodott. A következő percben a címszereplő Petheő és Z. Molnár, aki a tőzsdevezért játssza, feltalálták magukat. Petheő ugyanis azt mondta, hogy reggelig huzatta az orfeumban azt a nótát, hogy „Nincs cserepes tanyám . . ." Mire Z. Molnár megrúgta a lámpacserepeket, és így szólt: — Már hogyne volna, amikor itt a szobád tele van, cserepek., kel. Z. Molnárnak ezt a rögtönzött viccét percekig tartó kacagás és taps jutalmazta. * (Medgyaszay Vilmáról) már rég nem hallott hírt a pesti közönség. Most, itteni impreszáriója, Sallai Viktor, kapott tőle levelet. Zuridibill. Értesíti őt, hogy dicember le óta van Svájcban, február 1-én Kölnre megy egy hónapokre ugyanennyi időre Düsseldorfba, majd hamburgi fa krisztiániai szerződéseinek tesz eleget. Vagy esetleg liolandiába megy. Ilyenformán ebben a szezonban már nem látja viszont a közönség kiváló művésznőjét. Zürichim egyébként a Palais Maccotte színpadáról hódította meg a svájciakat, különösen utolérhetetlen sanzonjaival. * (A Hattyú jegyeit) már a jövő hétre, a február 8—14-ikjei előadásokra árusítja a Vígszínház. Minden este a Hattyút adják, csak szombaton ismétlik a Louteot. * (Herczeg Ferenc nevével ünnepli meg) a budai színtársulat a Várszínházban századik előadá- * sát, mely pénteken lesz, amikor is az illusztris író- nak kiváló műve, a Dolovai nábob leánya kerül színre Lukács Pál, a Vígszínház művészének, felléptével. ( ( PfcST) HlftLAPitól. február 1., kedd. ——— — ma i I Köd. (B 'ny.) Irta: BÓNYI ADORJÁN. (13) A villamos nekizudult az utcának. A perronon állottak meg. Ilona előbb a kis vaslécekbe kapaszkodott oldalt,"meg a szijjazat lógó segítségébe odafönt. De a kocsi zúgva vágtatott, a kanyarodóknál éleset imbolygott és Ilom Belekapaszkodott az Endre karjába. "Itt mégis csak bátorságosabb. Nagyon összecsukta a száját és néha aggódva kémlelt szét az útitársak közt, azok is igy félnek? Meglátott egy fiatal lányt, aki oldalt mellettük nekitámaszkodott háttal a perronajtónak és egy könyvet tartott a kezei közt, s abba merült. Összeborzongott és vadul kérte a keze az Endre kezének a segítségét. — Nézze — súgta oda az urának — ez rettenetes. Ezek a pestiek . . . Endre vállat vont és közelebbbujt az asszonyához. A villamos a hiden haladt velük, a Dunán jégdarabok úsitak, olyan volt, mintha a nagy víz valahol följebb összetörte volna a homlokát. A sztl keresztültrombitálta perronott és majd kitépte a könyvet a támaszkodó lány kezéből. Hanm azért nyugodtan olvasott tovább Endre rácsúsztatta karját szó' Ilona desykára . Csak maga kuivaízék, drága. Ilona dideregve nézett rá, vékony orra cinkét fogott ésa luzereszket tolt az Endre kezében. Aztán a kocsi becsusztitta magát a házak közé megint és a levegő szelídebb lett. De amikor a nyugatinál leszálltak, hogy gyalog menjenek az Oktogonig, bizony még a kabátjuk alatt is magukkal hozták a folyó nagy hidegjét. Így mentek végig először lépéseik a pesti kövezeten." Átfázva, dideregve, mintha a nagyváros kinyújtotta volna elébük a karjait és csontos hideg kezét végighúzta volna orcájukon. Ilona egy sarkon összecsapta a kezeit. —• Gesztenye — mondta elragadtatva és beleszimatolt a levegőbe. friss, meleg párája úszott a tiszta hidegségben a maróninak, mint egy tündér lehellete. Megtömték a zsebüket s előbb "egy kicsit gondolkoztak, illik ezt az utcán megenni? "összenevettek, karonfogták egymást és egyik a másikra erőszakolgatta a gesztenyéjét, amit ő bontott föl. Minden jó lett volna, csak az Endre arca veszítette el a verőfényt néha-néha. Ilyenkor valahonnét a hidegségen át egy metsző férfipillantás villant keresztül, Ilonára szegeződött és felborzolta az Endre nyugalmát. Mégis szemtelenség, a más drága, hites," egyetlen nőjét úgy körülhámozni egy éhes tekintettel," mint az utcának akármely szegény, nyomorult, túlérett gyümölcsét... Endre léptennyomon férfiszemekbe ütközött, amik Ilonát környékezték. Mintha gáncsokat vetnének neki és bukdácsolna. Nehéz volt közben nyugodtan beszélgetni Ilonával. Megbámulták az Andrássy-utat, Ilona szemei elragadtatva úsztak végig a nyílegyenesen, a köd már elosont a házak körül és vékonyan napfény is derengett már valahonnét. S igy mentek tovább, összekapaszkodva, elbámészkodva, házakon, tereken, kocsikon, embereken, kirakatokon elandalodva. Ilona már bele is fáradt lassanként a sok elcsudálkozásba s csak akkor újult fel ismét egész érdeklődése, amikor bent voltak a Belvárosban és gyönyörűséges p portékák ejtették meg a szemeket az úri nagy üzletek széles kirakatüvegei mögött. A kószálásban észre sem vették az idő rohanását, dél lett már, amikor a Váci utcán jártak és a téli korzó forgatagába kerültek bele. Lakkcipők, világos gamásiák, pompás női topánkák tapodták a házak keskeny közét, csodálatos, dús, széles és gazdag , prémek ültek a női nyakak körül, meglibbentek a csuklók fölött és a ruhák szegélyén, a toalettnek semmi porcikája nem tud oly lenyűgöző lenni, mint a prémezés, a gyengéd és kifinomult arc közvetlen szomszédságában ez a buja állati emlék, a legemberibb testrész mellett ez a legállatibb vonatkozás. A parfümök kószáltak a levegőben és oly csend volt, hogy külön meg lehetett figyelni minden cipőnek a könnyű kiaprását és ezt az uri. elkülönülten finom csöndességet csak olykor zavarta el udvariasan gummikerekű kocsinak vagy villamos automobilnak a szelíd riadása. Juhász Endréék elfogadva vitték magukat keresztül ezen a kiváltságos kinézésű, halkan mozgó, közömbösen járkáló tömegen. Amikor kifordultak megint a város felé, egy sarki üzlet kirakata hirtelen eléjük tárta a tükreit. Endre szeme szinte rázuhant a tükörre. A tekintete még tele volt a választékos ruhák és alakok emlékével. És most megpillantott, a tükörben két, összesimuló szürke embert szembejönni. A maga szegényessége nem volt, ismeretlen előtte. De most túlságosan is kopottnak és közönségesnek látta magát. S Ilona... Megnézte az Ilona ruháját. Most először tiszta éles szemmel. Eleganciának látta eddig az egyszerűségét. Most úgy tűnt föl az is, mintha közelebb járna a szegényességhez. A szürke szín nemcsak az eleganciának a színe, hanem a pornak is... Endre percekig nem tudott elűzni magától valami keserves némaságot. Ebéd után egészen megenyhült levegőbe léptek ki. Napsütött és a rezdületlen levegőben tiszta, nyugodt és jószága volt a tél. Endre kivitte Ilonát a szigetre. Olyan volt a zugó jeges víz mellében a sziget, mint egy nagy fehér meleg tenyér. Itt még megtartotta a hó azt a hattyúfehér színét, amellyel leküldték a magasból földi szemeknek engesztelésére. A fák néha megrázták magukat, ilyenkor a víz szelleme sóhajtott irigyen reájuk és ijesztgette őket. Különben az élet kiterítve feküdt a sziget csukott épületeinek bensejében, Ull Krisztina lánya az urával egyedül volt az elhagyatott kis világban egészen. De jó volt ez az egyedüllét, legalább zavartalanul egymáshoz bújhattak járás közben és néhol, megszakítva a beszélgetést, egymásra szoríthatták a szájukat, míg csak egészen át nem melegedett. A kacagások eltemetve feküdtek a hó alatt, a nyár vidámsága megfagyott, az ősz sóhajtásait még az utolsó falevelek itták magukba, a padokon, mik .