Pesti Hírlap, 1921. február (43. évfolyam, 25-47. szám)

1921-02-01 / 25. szám

• — (Mi készül Indiában.) Mind sűrűbben­ érkeznek hírek Indiából az ott végbemenő reádzavinaSoXr.61. .Ifi­kotig&sokről. Az angol lapok köűnösebb izgalom nélkül tárgyalják ezeket a híreket, b:'.' kétségkivü­l nagyon fontos események rejlenek mögöttük. Legújabban ass indiai állam­titkársága ezt a kommünikét adta ki:­­ Az államtitkálisáigot a bihnti és dr.orisszai kor­mány arról értesítette, hogy a min.csafarpr.r­ kerületben komoly mozgalom indult meg az országos vásárok ki­rablásának célzatával. Azt hiszik, hogy­­ racsgálom in­tézői ugyanazok, akik a hatóságokkal való együttmű­ködés megtagadását irányítják. A helyi korr­án­yok meg­felelő utasításokkal látták el az illető biztosokat. Kalkuttából ezt jelentik: — Semmi kétség már arra nézve, hogy a diákok, a taxi­kalauzok és mások sztrájkjait politikai agitáto­rok idézték elő a diákok gyűlésein. Nyíltan hin­­yzik, hogy bojkottálni kell a látogatóba érkező connaughti herceget, és az autók személyzete kijelentette, hogy majd csak a herceg elutazása után fog ismét működni. Idevárják Gandhit és zavarokra simítanak.­­ (Briand a Habsburgok ellen.) A Journal d­a­bébats ismerteti Briand nyilatkozatait és megállapítja, hogy a miniszterelnök határozottan megtagad minden támogatást bármiféle dunai cselszövénytől. A francia kormány hallani sem akar a megállapodások megmásí­tásáról, a dunai szövetségről, vagy a Habsburg-uralom Visszaállításáról. Briand a Beneshez intézett táviratban fejezte ki akaratát, amikor rokonszenvéről biztosította a kis.­ánt­ántot, amelynek épen az a rendeltetése, hogy az. Ausztriából keletkezett, utódállamokat minden visz­naállító törekvéssel szemben megvédje. — (Házasság.) Bojda Juci és ill Popper ssiklón január 30-án házasságot kötöttek. Hoffmann. Piroskát Bil­lapestr­­l eljegyzet« Emil Zászló Újpestről. (Minden külön értesítés helyett.) — (Cincinnatus visszatért a­­­gáscsapjaihoz.) A francia képviselőház egyik legutóbbi ülése alatt történt, hogy a képviselők az­­előcsarnokban észrevették Jokert, volt szociáldemokrata kartársukat. Az urak hozzásiettek, ke­zet szorítottak, aztán megkérdezték, mi­­járó­ka van.­­— Megvizsgálom a gázcsapokat, — hangzott a válasz. Miután a legutóbbi választáson megbuktam, viszz­szatért­em a mesterségemhez. A képviselőház több gípcsap­ja, rosszul működik és a társaság elküldött, hogy nézzem meg, mi a baj. Kétségtelenül okos dolog, ha a képviselőnek — ba­kfis esetére­­— van valami jóravaló mestersége. — (Londonból Japánba vasúton.) Hok 6V68 vízi­mérnök komoly propagandát csinál egy tervnek, amely szerint Londontól vasúton, jobban mondva: vonaton, le­hetne eljutni Japánba. A terv m­egvalósí tételéra idénybe vennék azokat a nagy vasúti kompokat, amelyek az Északi­tengeren most is működnek. Az utas beszáll a vonatba Londonban, Hullban vagy Timingham­ban s vonat rá­megy a kompra, amely átszállítja Gothenburgba (Svédor­szág). Onnan aztán Moszkvába és Szibérián át, Vladitosz­tokb­a megy a vonat, amelyet innen ismét kolmi ütet­­t Japánba. Inzenháromez­er tonnáis gőzkőlapokat vették­ számba a grandiózus terv készítői. — (P. W. Stock.) Pária egyik legismertebb könyv­kereskedését, a Stock-céget, amely 1782 óta áll fenn, el­adják. Néhány nap múlva, megtartják az árverést. Sín­ezer művet és közel egy millió kötetet bocsátanak árussa százkét csoportban. A­ mostani tulajdonos 1871-ben lé­pett a cégbe. Akkoriban Steck nagybátyjáé, Tresse Ni­colasé volt, aki főleg számlaraljokat­ adott ki. Bárba, 11 cég alapítója, is szerette a színdarabokat kiedni és jó üzletet csinált Victor Hugó műveivel. Paul de Koek regé­nyeit is nagy sikerrel adta ki. Stock szerezte meg Mau­pu­ssant számos művét, is és sok modern írót fanszírozott. Nagy enlyt helyezett jó fordításokra, is. Jó barátja Gri­memeaunak, akinek hét művét adta ki a Dreyfrass-per idején, aminthogy rengeteg mű­vet adott ki erre a szen­enciós perre vonatkozólag.­­ (Repülő tartalék.) A franciák igyekeznek el­nyomni a német repülőgép-gyártást, de a maguk számlá­ra mennél jobban­ fejlesztenék a pilótaszolgálatot. Most elrendelték, hogy minden katonai asrodromban civilek szántr­a is tartsanak gyakorló órákat, és minden civil­pilóta h­avonkint egy-egy órát gyakorolhat katonai gé­pen. Az intézkedésnek az a célja, hogy mennél több tar­talékos pilótával rendelkezhessék a hadsereg. — Mégis­­csak jó valamire az a békakötés. — (A japán trónörökös házassága.) Tokiói lapok jelentik, hogy a japán trónörökös­, aki most húsz éves, színiusban Londonba utazik. Azt beszélik, hogy vissza­tértéig elhalasztják házasságát Nagako hercegnővel, Kuni herceg legidősebb leányával. Ez iránt az esemény iránt a leg­frissebb körben nyilatkozk meg az egész nemzet érdeklődése. Évszázadokon át a Kugé családot illette meg az a jog, amelyet annak idején politikai cél­zattal szerzett meg, hogy leányai beleházasodhatnak az uralkodó­ családba. A most tervezett, házasság szakít a tradícióval és véget vet a katonai kamarilla beleavat­kozásának a császári ház ügyeibe. — (A februári lisztadag) változatlanul hat kilo­gramm f­ijenkint. Húsz dekáig egy szelvényre húsz de­ka liszt, illetve huszonhét deka kenyér, 21—28-ig egy szelvényre tíz deka liszt, illetve tizenhárom és fél deka kenyér kapható. A kukoricalisztre vonatkozólag meg­marad az eddigi keverési arány. — (Andersen mesél.) A nagy dán poéta halhatat­lan meséinek első kötete jelent meg a Nagy írók — Nagy írások Bálint Lajos szerkesztette sorozatában. A művészi fordítás Hevesi Sándor jeles munkája, a szép illusztrációk Egyed Ernától va­k, a finom címlap Végh Gusztáv izlését dicséri. SZÍNHÁZ. (A Vojnich-díj Pekár Gyuláé.) A Tudományos Akadémia hétfői összes ülésén Voino­vich Géza levelező tag előterjesztette a Vojnich-juta-l­omról a jelentését. A bizottság egyhangúlag Pekár Gyula Dantonját ajánlotta a jutalomra. Azt mondja a Jelentés, hogy ..társadalmi darabnak a közönség kö­rében nagyobb a sikere, mint a történelmi darabok­nak és az, Akadémiának oda kell szegődni a nem kisebb értékű, de emellett a nehezebb teljesítmény mellé" * (Hangversenyek.) Piccaver — egy va­lutás műbarát kiejtése szerint: „bikavér" hétfői hangversenyén eleinte könnyebb indisapozícióval küzdött (nem is csuda, h­isz napok óta becézgetik nálunk, bébi­módra), túl hangos is volt az éneikét kí­sérő operaházi zenekar, azért fölösleges hangdyna­mikára kényszerült — kezdetben a művész s hall­gatósága közt ezért nem igen létesült igazi kontak­tus. Már csak az­ért sem, mert bevezetésül a Mar­gianáért epedő Nureddin áriáját énekelte, a Bagdadi borbélyból, és Cornélius nehéz folyásúig sűrített még Ioszív még a művész érzelmes előadásában sem fért közelebb az elegáns, de könnyű­ szenzációkat váró hallgatósághoz. Vasco de G­ama és Des Grieus áriái sem keltettek mélyebb hatást, de egy Tosti-dal be­fejezéséén a mellhanggal vett metaavoce asz­,­óp Enzo áriájában, a Giocooában, a pompás foko­zás már fölmelegítette a közönséget. Bon José vi­rág-románca , még inkább egy (újabban Bond­ által fölélüsztett) ária a Végzet hatalmából már zajos lel­kesedést is keltett. És most elvonult a zenekar, meg­jelent a zongoránál a hűséges kísérő, Dienzl Oszkár —­ és a hivatalos műsor után kezdődött egy máso­dik, a tulajdonképeni hangverseny. A ráadások: Cavaradossi két áriája, a cowboy búcsúja Nyugat lányéból, s még egy Toeji-dal viharos lelkesedést keltettek; a közönség egy része feltódult a dobogó­ra, lenn a teremben pedig a hölgyek felálltak a szé­kekre — valóságos mámor fogta el a díszes, estély­ruhás közönséget! Ha ki nem oltják a lámpákat, talán még most is fohna a da capo . . . A Scala által rendezett Magya­r-est fő érdekes­sége Hajdú Ilonának közreműködése volt; előkelő művészi ízléssel énekelte Perdita rózsa­ áriáját a Téli regéből, és utána pompás lendülettel magyar dalo­kat. A többi közreműködő közül Palló Imre, Mol­nár Rózsi és Andar Piroska érdemelnek említést. — Szityer Ilona pedig a Tébe hangversenyén ör­vendeztetett kiváló, nobilis — csak sajnos­ az utóbbi időben ritkán megszólaló — énekművészeté­vel. Kivále még: Márkus Dezső, Medek Anna Szé­kelyh­idy és Koncz János részesültek tapsban, el­ismerésben. (—Ids.) * (A Vígszínház szobrai.) Hegedűs Gyu­la vasárnapi cikkében beszélt a Vígszínház elő­csarnokának két szobráról. Nikó Inna és Harmath Hedvig mellszobráról. Van egy harmadik mell­szobra is a Vígszínháznak, a pénztár mellett balról látható gróf A­idrássy Tivadarnak, a vígszínházi részvénytársaság volt igazgatósági tagjának mell­szobra. Nemsokára, meglesz a negyedik is. Vasár­nap a vígszínházi részvénytársaság elhatározta, hogy a búcsúzó Faludi Gábornak mellszobrát meg­csináltatja és azt az előcsarnokban felállíttatja. * (Z. Molnár és a lámpa.) Könnyen végzetessé válhatott v­olna az a baleset, amely a Belvárosi Színház­­ban a Buta ember vasárnapi előadásán történt. A­ harmadik felvonás legvidámabb részében egyszerre el­halt a nézőtéren a hangos kacagás, mert a színpadon Szereplők feje fölött meglazult valahogy a nehéz csil­lár, és lezuhant a földre. A szereplőknek nem történt semmi bajuk, de a lámpa darabokra törött és a közön­ség derűs hangulata is megzavarodott. A következő­ percben a címszereplő Petheő és Z. Molnár, aki a tőzs­devezért játssza, feltalálták magukat. Petheő ugyanis azt mondta, hogy reggelig huzatta az orfeumban azt a nótát, hogy „Nincs cserepes tanyám . . ." Mire Z. Mol­nár megrúgta a lámpacserepeket, és így szólt: — Már hogyne volna, amikor itt a szobád tele van, cserepek­., kel. Z. Molnárnak ezt a rögtönzött viccét percekig tartó kacagás és taps jutalmazta. * (Medgyaszay Vilmáról) már rég nem hallott­ hírt a pesti közönség. Most, itteni impreszáriója, Sallai Viktor, kapott tőle levelet. Zu­ridibill. Értesíti őt, hogy di­cember l­e óta­ van Svájcban, február 1-én Kölnre megy egy hónapok­­re ugyanennyi időre Düsseldorfba, majd hamburgi fa krisztiániai szerződéseinek tesz elege­t­. Vagy esetleg liolandiába megy. Ilyenformán ebben a szezonban már nem látja viszont a közönség kiváló mű­vésznőjét. Zürichim egyébként a Palais Maccotte színpadáról hódí­totta meg a svájciakat, különösen utolérhetetlen sanzon­jaival. * (A Hattyú jegyeit) már a jövő hétre, a feb­­ruár 8—14-ikjei előadásokra árusítja a Vígszínház. Minden este a Hattyút adják, csak szombaton ismét­lik a Louteot. * (Herczeg Ferenc nevével ünnepli m­eg) a budai színtársulat a Várszínházban századik előadá- * sát, mely pénteken lesz, amikor is az illusztris író-­ nak kiváló műve, a Dolovai nábob leánya kerül színre Lukács Pál, a Vígszínház művészének, fel­léptével. ( ( PfcST) HlftLAP­­itól. február 1., kedd. ——— — ma­ i I Köd. (B 'ny.) Irta: BÓNYI ADORJÁN. (13) A villamos­ nekizudult­ az utcának. A perronon állottak meg. Ilona előbb a kis vaslécekbe kapaszko­dott oldalt,"meg a szijjazat lógó segítségébe odafönt. De a kocsi zúgva vágtatott, a kanyarodóknál éleset imbolygott és Ilom Belekapaszkodott az Endre kar­jába. "Itt mégis csak bátorságosabb. Nagyon össze­csukta a száját és néha aggódva kémlelt szét az úti­társak közt, azok is igy félnek? Meglátott egy fiatal lányt, aki oldalt mellettük nekitámaszkodott háttal a perronajtónak és egy könyvet tartott a kezei közt, s abba merült. Összeborzongott és vadul kérte a keze az Endre kezének a segítségét. — Nézze — súgta oda az urának — ez rettene­tes. Ezek a pestiek . . . Endre vállat vont és közeleb­bbujt az asszo­nyához. A villamos a hiden haladt velük, a Dunán jégdarabok úsitak, olyan volt, mintha a nagy víz valahol följebb összetörte volna a homlokát. A szt­l keresztültrombitált­a perronott és m­ajd­ kitépte a­ könyvet a támaszkodó lány kezéből. Han­m azért nyugodtan olvasott tovább Endre rácsúsztatta karját szó' Ilona desykára . Csak maga k­u­­iv­­aízék, drága. Ilona dideregve nézett rá, vékony orra cinkét fogott és­­a lu­ze­reszket tolt az Endre kezében. Aztán a kocsi becsusz­ti­tta magát a házak közé megint és a levegő szelídebb lett. De amikor a nyugatinál leszálltak, hogy gy­alog menjenek az Oktogonig, bizony még a kabátjuk alatt is magukkal hozták a folyó nagy hidegjét. Így mentek végig először lépéseik a pesti kö­vezeten." Átfázva, dideregve, mintha a nagyváros ki­nyújtotta volna elébük a karjait és csontos hideg kezét végighúzta volna orcájukon. Ilona egy sarkon összecsapta a kezeit. —• Gesztenye — mondta elragadtatva és bele­szimatolt a levegőbe. friss, meleg párája úszott a tiszta hidegség­ben a maróninak, mint egy tündér lehellete. Meg­tömték a zsebüket s előbb "egy kicsit gondolkoztak, illik ezt az utcán megenni? "összenevettek, karon­fogták egymást és egyik a másikra erőszakolgatta a gesztenyéjét, amit ő bontott föl. Minden jó lett volna, csak az Endre arca veszítette el a verőfényt néha-néha. Ilyenkor vala­honnét a hidegségen át egy metsző férfipillantás villant keresztül, Ilonára szegeződött és felborzolta az Endre nyugalmát. Mégis szemtelenség, a más drága, hites," egyetlen nőjét úgy körülhámozni egy éhes tekintettel," mint az utcának akármely szegény, nyomorult, túlérett gyümölcsét... Endre lépten­nyomon férfiszemekbe ütközött, amik Ilonát kör­nyékezték. Mintha gáncsokat vetnének neki és bukdácsolna. Nehéz volt közben nyugodtan beszél­getni Ilonával. Megbámulták az Andrássy-utat, Ilona szemei elragadtatva úsztak végig a nyílegyenesen, a köd már elosont a házak körül és vékonyan napfény is derengett már valahonnét­. S igy mentek tovább, összekapaszkodva, elbámészkodva, házakon, tere­ken, kocsikon, embereken, kirakatokon elandalodva. Ilona már bele is fáradt lassanként a sok elcsudál­kozásba s csak akkor újult fel ismét egész érdek­lődése, amikor bent voltak a Belvárosban és gyönyö­rűséges p portékák ejtették meg a szemeket az úri nagy üzletek széles kirakatüvegei mögött. A kószá­lásban észre sem vették az idő rohanását, dél lett már, amikor a Váci­ utcán jártak és a téli korzó forgatagába kerültek bele. Lakkcipők, világos ga­másiák, pompás női topánkák tapodták a házak keskeny közét, csodálatos, dús, széles és gazdag , prémek ültek a női nyak­ak körül, meglibbentek a csuklók fölött és a ruhák szegélyén, a toalettnek semmi porcikája nem tud oly lenyűgöző lenni, mint a prémezés, a gyengéd és kifinomult arc közvetlen szomszédságában ez a buja állati emlék, a legembe­ribb testrész mellett ez a legállatibb vonatkozás. A parfümök kószáltak a levegőben és oly csend volt, hogy külön meg lehetett figyelni minden cipő­nek a könnyű kiaprását és ezt az u­ri. elkülönülten finom csöndességet csak olykor zavarta el udvariasan gummikerekű­ kocsinak vagy villamos automobil­nak a szelíd riadása. Juhász Endréék elfogadva vitték magukat keresztül ezen a kiváltságos kinézésű, halkan mozgó, közömbösen járkáló tömegen. Amikor kifordultak megint a város felé, egy sarki üzlet kirakata hirtelen eléjük tárta a tükreit. Endre szeme szinte rázuhant a tükörre. A tekintete még tele volt a választékos ruhák és alakok emléké­vel. És most megpillantott, a tükörben két, össze­simuló szürke embert szembejönni. A maga sze­gényessége nem volt, ismeretlen előtte. De most túlságosan is kopottnak és közönségesnek látta magát. S Ilona... Megnézte az Ilona ruháját. Most először tiszta éles szemmel. Eleganciának látta eddig az egyszerűségét. Most úgy tűnt föl az is, mintha közelebb járna a szegényességhez. A szürke szín nemcsak az eleganciának a színe, hanem a pornak is... Endre percekig nem tudott elűzni magától valami keserves némaságot. Ebéd után egészen megenyhült levegőbe lép­tek ki. Nap­sütött és a rezdü­letlen levegőben tiszta, nyugodt és jószága volt a tél. Endre kivitte Ilonát a szigetre. Olyan volt a zugó jeges víz mellében a sziget, mint egy nagy fehér meleg tenyér. Itt még megtar­totta a hó azt a hattyúfehér színét, amellyel leküld­ték a magasból földi szemeknek engesztelésére. A fák néha megrázták magukat, ilyenkor a víz szel­leme sóhajtott irigyen reájuk és ijesztgette őket. Különben az élet kiterítve feküdt a sziget csukott épületeinek bensejében, Ull Krisztina lánya az urával egyedül volt az elhagyatott kis világban egészen. De jó volt ez az egyedüllét, legalább zavar­talanul egymáshoz bújhattak járás közben és néhol, megszakítva a beszélgetést, egymásra szoríthatták a szájukat, míg csak egészen át nem melegedett. A kacagások eltemetve feküdtek a hó alatt, a­­ nyár vidámsága megfagyott, az ősz sóhajtásait még az utolsó falevelek itták magukba, a padokon, mik .

Next