Pesti Hírlap, 1921. március (43. évfolyam, 48-68. szám)

1921-03-05 / 48. szám

XLffl. évfolyam, 48. (14,468.) I M AR . • ^Szombat, március 5. / Kiadótulajdonosok i LÉGRADY TESTVÉREK SZERKESZTŐSÉG. KIADÓ­HIVATAL ÉS KYOMDA: Budapest, Vilmos csáazár-út78. FIÓKKI ADÓHIVATALI Budapest, Erzsi bet-körút 1. az. r A Teleki-kormány helyzete­vita az államf és társadalmi rendről. —Átdolgozzák a vagyonváltság javaslatot. A nyomdász-sztrájk elsimultával a pártok ér­deklődése a belsB Dolitika egyéb függő kérdései felé terelődő tt. Holnap folytatják az állami ós társadalmi rend liatályosabb védelméről szóló törvényjavaslat tár­gyalását. A javaslat egyes rendelkezéseit aggoda­lommal fogadták és hosszú vitára van kilátás. Ed­dig 17 szónok iratkozott fel a javaslat mellett, fele ellene. Különösen kifogásolják a törvénytervezet 6-ik szakaszát, amely arról rendelkezik, liogy aki a katonaság, csendőrség vagy rendőrség intézkedé­sei ellen szóval vagy Írásban izgat, öt évig terjed­hető fegyházzal sújtandó. Ezt a rendelkezést igen erősen kifogásolják azért, mert nem tartják elég szabatosnak és úgyszólván mincien jóhiszemű bírá­latot lehetetlenné tesz, választás esetén pedig — mondják — az egyes katonai parancsnokok kezébe volna letéve a pártok agitációs szabadsága. Felve­tették, hogy ezt a szakaszt lényeges korlátozással ia csak legfölebb egy évig lehetne hatályban tar­tani, amig a konszolidáció az ilyen intézkedéseket teljesen feleslegessé nem tenné. Aggályok merültek fel a javaslat 7. és 8. sza­kaszai ellen is, amelyek tudvalevőleg igen szigorú rendelkezéseket tartalmaznak a magyar állam és nemzet ellen terjesztett rágalmakkal és meggya­lázó tudósításokkal szemben. A tervezett rendelke­zések ellen több irányból is merültek fel kifogások és ma délután egy értekezleten, amelyen Tom­csányi igazságügyminiszter, Gratz külügymi­niszter" a külföldi tudósítók szindikátusa Turi Béla képviselő vezetésével, valamint a javaslat előadója vettek részt, lényegesen módosították a ter­vezetet. Az uj rendelkezések, mint értesülünk, tel­jes mértékben megvédik az állam érdekeit, de vi­szont elejét veszik annak, hogy bárki arra gondol­hasson, mintha Magyarországnak bármilyen oka lenne akármilyen tényt eltitkolni a külföld előtt és a legkisebb mértékben is korlátoznák a valóságos tényekre vonatkozó hírszolgálat szabadságát. A javaslat vitája a megegyezések ellenére előrelátha­tólag a jövő hét végéig eltart. A nemzetgyűlésen az állami ós társadalmi rend Javaslata után a pénzügyi javaslatok kerülnek napi­rendre és pedig a gyufa, a szesz és vadászati adók. A pénzügyi bizottság ma tárgyalta a vagyonváltság­ról szóló törvényjavaslatot, amely ellem több oldal­ról merültek fel kifogások. Iklódy Szabó János elő­adó beszéde után a bizottság elhatározta, hogy a javaslatot megfelelő átdolgozás végett kiadja egy szükebbkörü bizottságnak, melyben a pénzügyi szakreferenseken kivül az érdekképviseletek kikül­döttei ia részt vesznek, igy: az Omke, az Omge, a Tébe és a G-yosz. Hegedűs pénzügyminiszter kijelen­tette, hogy a javaslat nagy elvi rendelkezéseihez ragaszkodik, a részletekről azonban hajlandó a fel­merült kívánságokat honorálni. A pónzügminiszter különben optimizmussal néz a pénzügyi kibontakozás elé és azt hiszi, hogy már az 1921/22. évi költségvetésben sikerülni Jog az összes állami kiadásokai, sőt a mutatkozó defici­tet is belső kölcsönökből fedezni, vagyis ez a költség» vetés struktúrájában már egészen a békeidők költ• ségvetéseinek elvein fog nyugodni. A kisgazdapártban nagy elégületlenség mutat­kozik. különösen a képviselötagok körében amiatt, hogy a miniszterek nem látogatják a pártkör helyi­ségeit. Ezt inyorálásnak veszik a pártnak ugy po* litikus tagjai, mint a kültagok és emiatt a párt leg­közelebbi értekezletén felszólalás fog történni* Ugyancsak sokat beszéltek ma a pártban arról, hogy a kormány a kisgazdapárt határozatainak megfelelően nem teszi meg azokat az intézkedése­ket, amelyek a koalíciós alapon álló kormányzat* tói a szövetséges párt érdekében elvárhatók. Vonat­kozik ez a katonai requirálások megszüntetéséra és a belügyminiszteri tárca betöltésére. A párt kü­lönben kifejezést fog adni legközelebbi értekezle­tén azon kívánságának, hogy a minisztertanácsok ezentúl minden hét pénteki napján tartassanak. Ezt abból az okból tartják indokoltnak, mert a párt in­téző-bizottsági ülései szerdai napokon, a pártérte* kezletek csütörtöki napokon fognak megtartatni éa épen ezért technikailag is sokkal helyesebb, ha a sürgős ügyekben hozott határozatok közvetlenül kerülnek a minisztertanács elé. nesn pedig egy hét lefolyása után. Budapest, 1921. V ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ....... 440 K Félévre 220 líegyedévre ...««. 110 Égy hóra 40 ^ Egyes szám fira helyben, vi­déken és pályaudvarokon 2 K Hirdetés és apróhirdetés díj­szabás szerint. """"T-TTrfruwrMrri A szedő-sztrájk vége. A nyomiRi munkások ma délelőtt újból munkába adottak s az olvasó közönség, mely nií^v uafíon át nem értesülhetett a világ fo­] pisáról s nem elégíthette ki hirlapolvasási igényét, most már újra eleget tehet ebbeli élet­fcziikíc-gletének. örülünk ennek az olvasók érdekében, de örülünk magunk miatt is. Oda­ülhetünk a szerkesztőségi asztal elé s 1 oly tat­hatjuk azt a mesterséget, amelynél nincs ne­mesebb azok számára, akik tiszta intencióval gyakorolják. Folytathatjuk a megszakított munkát. Ugy Ítéljük azonban, hogy a munka megkezdése fölötti öröm nem hallgattathat el bennünk néhány megjegyzést magára a le­folyt sztrájkra vonatkozólag. Nem vonjuk kétségbe a munkásságnak ázt a jogát, hogy bi­zonyos esetekben sztrájkot kezdhessen. A sztrájk elitélendő fegyver akkor, ha annak a fölhasználásával a társadalom egyik osztálya egyoldalú osztálypolitikával a maga akara­tát akarja rákényszeríteni az ország egész la­kosságára. A sztrájk jogosultságát azonban egyetlen egy humánus és modern gondolkozá­sú ember sem fogja kétségbevomii akkor, ha annak a célja minden politikától mentesen csak az, hogy a munkás gazdasági helyzetén az észszerüség korlátain belül javítson. A Kztrájk veszélyes fegyver ugyan, s vissza is lehet élni vele, de a késsel is vissza lehet élni, «okan meg is teszik s azért mégis meg kell en­gedni a kés használatát. Ám, minél élesebb var iamely fegyver, annál óvatosabban szabad élni vele s annál szűkebb korlátok közé kell fezoritani a veJevaló visszaélésnek lehetőségét !/V sztrájk intézmé/iye is olyan, melyet kell, hogy fokozott lelkiismeretességgel kezeljenek túzok, akik annak urai. "Vannak azonban olyan üzemek, ame­lyeknek a körében meg" fokozottabb mérték­ben szükséges ez a meggondolás. Bizonyos üzemekben az oktalanul fölidézett sztrájk; egyenesen az emberiség elleni bűn számába megy. A vízvezetéki munkás, aki lehetetlenné teszi egy nagv város lakosságának vizzel való ellátását, vétkezik embertársai ellen, kockáz­tatja azok megélhetését, sőt esetleg pusztulás­ra kárhoztathatja felebarátait s velők együtt talán rokonait és hozzátartozóit. Vétkes lehet polgártársai ellen az a villamossági munkás is, aki sötétségbe merít egy metropolist s le­hetővé teszi a tolvajok, a betörők és a rabló­gyilkosok munkáját. Bünt követ el az a gaz­da, aki szervezi s országos sztrájkra egyesíti az ország gazdasági munkásait ós termelőit, hogy a városok lakossága részére ne szolgál­tassanak élelmi szereket. Ilyen esetekben százszor is meg kell gondolnia a következmé­nyeket aimak, aki a sztrájk szót szájára veszi. A nyomdász-sztrájk is sok ezer és száz­ezer embernek az érdekeibe vág. Ma már — hála Istennek — nemcsak a műveltebb ós va­gyonosabb osztályok olvasnak lapokat, hanem széles társadalmi rétegek. Az újságolvasás lelki szükségletté vált. Ha hiányzik az újság­juk, nemcsak azok szenvednek kárt, akiknek életfoglalkozásához tartozik, hogy a reájok vonatkozó tudósítások ki ne maradjanak, ha­nem nyugtalanság s bizonytalanság fogja el az egész közönségéét. Riasztó hirek terjednek el s nincs az az ostobaság, amelynek nem akad­nának hivői. A párisi szedők — amikor leg­utóbb bérharcot kezdtek a munkaadókkal szem­ben, maguk is érezték ennek a felelősségnek a súlyát s a sztrájk alatt is gondoskodtak •arról, hogy a francia közönség ne marad­jon információk nélkül. Kiszedtek egy al­kalmi napilapot s kinyomatták azt annyi pél­dányban, amennyiben máskor az összes újsá­gok megjelennek. Nálunk azonban csak a műegyetemi hallgatók önfeláldozó s eléggé nem méltányolható derék munkája tette lehe­ItŐvé, hogy az ország közönsége értesülhetett {legalább á legfontosabb hirekrőL Diadal. Irta: LÁZÁR ISTVÁN. A nap megjelent a láthatár alján. Öt ára mult. A repülőtér fölött foszladozni kezdett a ködfátyoL A zászLóoska teljes szélcsendet jelzett a középsö han­gár tetején. — Hozzák ki $ gépemet! — intett a pilótanö a szolgának. — Nem lesz még korán? — kérdezte Frommer aviatikus. A pilótanö ránézett kacéran. — Fölkelt a nap, szélcsend van, lássunk hozaá. Jön? — Megyek. — Te most ne szállj föl — mondta Frommemé, ki eddig hallgatagon állott mellettük. — Majd ké­sőbb, ha Erna leszállt . . . Szelid Öz-szeme kéröen tapadt az urára, ki épen inteni akart, hogy a hangárból az 6 gépét is gu­ritsák elő. — Miért? — kérdezte mogorván. — Nem tudom . . . ugy félek ... — felelte az igénytelen barna asszonyka elfogódott hangon. A pilótanö fölnevetett. Ugy villogott a foga, mint valami szép, feíhér macskáé. Megfogta barát­nője kezét. — Mitől félsz? — erőltette a kedvességet. Guny rejtőzött a hangjában s Frommerné meg­értette, hogy* mire céloz .. . — Nos, mondd, mitől félsz? — kérdezte az ura ís, majd elfordult közönyösen s a kolleganő gépét kezdte nézni, melyet a hangárból elönuritottak. — Mindig kergetitek egymást a levegőben . . » És ez olyan különös ... Mintha két lepke járna egjr* más nyomában és ón . ­— Különös? — mosolygott a pilótanö bizonyos részvéttel. — Miért Jcülönös? Hiszen az egész csak egy ikis bravúr . . . — Tudom ... De attól tartok, hogy egyszer igen közel mentek egymáshoz — folytatta hangsúly nélkül — és szerencsétlenség ér , . . Csak akkor vette észre, hogy képletet mondott, mikor a szép, szőke asszony ragyogó fehér fogát az ajkába vágta s azt momdta Frommeroek: — Csakugyan ne szálljon föl velem egy idő­iben. Még összeakadunk. Inkább kövessen az alitomo­bilM . . . összevillantottak, de eg sem kerülte ed From­merné figyelmét. Az urára nézett s kissé elhalvá* nyodott. — Amint parancsolja — szólt az aviatikus. A pilótanö a kettöefödelü géphez lépett — Várjon osaik, hadd nézzem meg, nem lazult-e meg valamelyik csa/var? — járta körül a gépet aggo­dalmasain, — Rögtön! Az asszony homlokán az árnyék még jobban megsötétedett, mert látta, hogy az ura föl-föl moso­lyog a kolléganőre, ki hóditó mosolylyal szállt föl a nyeregbe. — Istenem, — gondolta — hogy kacérkodik az urammal! És az uram is . . . — Szervusz, Mariskai — szólt le a nyeregből. — Szervusz! .. . A motor megdörrent. Begyújtották a benzint. A propellerosavar süvíteni kezdett s a nagy. kettöe-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék