Pesti Hírlap, 1921. április (43. évfolyam, 69-93. szám)

1921-04-01 / 69. szám

1021. április 18, péntef. PESTI HÍRLAP Tv: A raktárépítés teljes lépész hírtárs, a roma a Gizella-gőzmalomban p­ usztulása. — Elégett huszrissikó érték. — Egy alatt. — Még nem állapították meg a tüz okát. n Hatatete­ ftzséez pusztított csütörtökön haj­ra a Fearncvárosban. Négy óra körül az éj­ső-Stak álmukból a Gizella-gőzmalommal somszaftos bérházak lakói, pánikszerű volt a k­a­n­dalira, malomnak egy egész épülettömbjét, az Ipar­utaárra és a Vaekapu-utcára nyíló ötemeletes rop­írit malomkolopszust lángtenger lepte el. Égett a tető kitörő sokméteres lángokkal, szikraeső lepte el az utcákat, égett, a malom belseje, az ablaktáblák ki­töredeztek s az utcán m­ég csak néhány riadt éjjeli őr futkosott. A tűzoltóságot több állomásról értesi­­tették, a veszedelemről azonban csak tizenöt perc multán szerezhetett tudomást a központi tűzőrség. A telefont, mint rendesen, lehetetlen volt megszólal­tatni. A malom m­ár félórája égett, már megakadá­lyozni nem lehetett a lángok terjedését, amikor a központi és 3 három kerület tűzoltósága teljes felsze­reléssel vágtatva megérkezett. A lángok veszélyez­tet­ték a munkában álló egész malom épületei, amelyet ii Soroksári-út, az­ Ipar-utca, Vaskapu-utca és Tinó­dy-utca határol. A szomszédságban pedig alig egy kőhajításnyira malmok, gyárak serege, robbanóanya­gokkal, szeszszel zsúfolt raktárak. Blasnek Hugó tűzoltóparancsnok a gőzsziva­ngat az Ipar­ utcában az égő épülettömb előtt helyezte el s néhány perc múlva vízsugarak rohantak a lángtengerre, amely itt elborította az egész anyagraktárt. Az épület felső részei fából készültek, faburkolatúak voltak az eme­letek s miután a tűz fészke a belső gépházban kelet­kezett, a tűz hihetetlen gyorsasággal terjedt emelet­­ről-emeletre, pusztítva tört utat magának a tető felé és a földszint felé egyszerre. Az emeletek padozatai egymás után égtek keresztül s rémséges tűzijáték volt, amint a felhalmozott kukoricatömegek egyik emeletről a másikra zuhantak sistergő robbanással. A tűzoltók hősiesen küzdöttek. Létrákon kúsztak a Bréditő magasba a lángnyelvek közé, amelyek kicsap­kodtak a ropogva égő ötemeletes malomból. Az Ipar­t utca és a Vaskapu­ utca által határolt tömb megmen­tése lehetetlen volt. A tűzoltóság parancsnokai nyomban fölismer­ték a veszedelmet, amely a szomszédos bérházakat, elsősorban az Ipar­ utca 11. számú sarokházat fe­nyegették s vízsugarak­a­t vezettek ennek a háznak tetőzetére is. A lángtenger teljes dühöngésével csak fokozódott. Blasnek Hugó kiadta a parancsot, hogy fő sarokbérház utcai frontján vizzel kell öntözni az ablaknyilásokat. A lakók lelépték a függönyöket­­, vizesvödrök zúdultak az ablakokra, amelyek a ret­tentő hőségben már repedeztek s füstölgő forróság áradt a falaktól. Sokan menekültek a két fenyegetett ikérház lakói közül a Soroksári-út felé. (összedűlnek az emeletek.) Bátor tűzoltók rohanják meg a szomszédos Iházak tetőit is a tüzes pernyék felhőiben. A tűzkat­lannal szomszédos szintén a Magyar Szénsav értékk­estő r.-t. földszintes épülete, a Tinódy-utca sarkán pedig ez Egyesült Gép- és Fémárugyár. Vízsugarak lepik el az épületeket, hogy ide át ne terjedhessen a tűz. Az égő raktárépületből a szomszédos gabona­raktárakba és a műhelyekbe vezető emeleti ajtókat hirtelen elfalazták, a­ legfelső ötödik emeleti átjáró­ajtóból pedig szintén vízsugarak támadják a lángo­kat, amelyek most hirtelen ujul erőre kapnak. Egy­szerre roppanás hangzik s a raktár bádogtetőzete teljes óriás nagyságában izzón zuhan le a Vaskapu­utcába. Kicsapnak a lángok, a leszakadt tető után ömlik a kidőlt ablakokból a tüzes kukorica és füs­tölögve temeti el az utcát. A tűzoltóság minden igye­kezete már csak azon van, hogy a szomszédos épü­lettömböket megmentsék. Megérkezik a rendőrség és egy katonai csapat, s az óra felé elzárják az utcákat. A malom szomszé­dos lisztraktáraiból a lisztkészletet hurcolják ki, az égő raktárban csak kukorica van mintegy háromszáz­ötven vagyon kukorica, amely menthetetlen . . . Az égő katlan emeleteinek roskadozó részletei egymás­után zuhannak, az összeomlást már nem lehet meg­akadályozni s az izzó lángfolyamban leszakad a má­sodik emelet padozata is, amelyet már előzően meg­terhelt a felső emeletek tömege. A felgyülemlett kuko­rica gáza­ robbant szörnyű szikrázással s az egész belső rész összerogyott. A Vaskapu-utca felé az öt­emelet magas tűzfal felerésze kiszakadt és kiömlött a láva, betemetvén a Vaskapu-utca egy részét teljesem A lángtengert most már mindenünnen szabadon érte a levegő, tombolt teljes erejével. Blasnek parancsnok megnyugtatja a vízzel elárasztott bérházak kétségbe­esett lakóit: — Nincsen már veszedelem, hálát adhatunk "Istennek, hogy szél nem volt ma éjszaka . . . Az oltás munkája lázasan folyik, lárma és fut­kosás a Vaskapu­ utca felöl: egy tűzoltót­ láttak a kizuhanó tűzfolyam között, nem tudni, mi történt. Egy kisebb gőzfecskendő a Tinódy­ utca sarkén négy csövet lát el vízzel, idáig zuhantak az üszkös és megfeketedett gerendák, itt érte a tűzoltót is a roham, de szerencsésen menekült, nem történt semmi baja. Már kivilágosodik a reggel s most az összeom­­lott épülettömb belsejében látható a betonfal, amely idelgakadályozza, hogy a tűz átterjedjen a Soroksári­úti tömb felé, ahol a gabonaraktárak vannak s a nul­lásliszt -zsákhegyekben. Reggel hét órakor ezek az épületek már biztonságban voltak s most a tűzoltó­ság minden ereje az Ipar­ utca és Vaskapu­ utca sar­kán összeomlott tömb megfékezésére irányult. (Ledől a fal, eltemet egy embert. ) A szomszédos bérházakat már nem fenyegeti a veszedelem, csak a földszintes, lapos tetejű szénsav­értékesítő telepét, amelyet már egész vízáradás borít. A teleppel szemközt még rámered a mintegy húsz mé­ter hosszú és negyedik emeletéig még ellentálló fal­rész, romjai füstölögnek, minden pillanatban ez is ledőlhet. A tűz azonban nem terjedhet tovább. Óriás halmazban emelkedik a főváros legnagyobb kukorica­raktárának tönkrement tömege, teletűzdelve szenese­dett, mestergerendákkal, füstölgő épületrészekkel. Déli tizenkét órakor felváltják a tűzoltóságot más őr­ségek, katonaság vonul fel, a romokban heverő ge­rendákat, az atmázsa sinya tetőt hurcolják el. A lán­gok még most is­ csapkodnak sokfelől, a vízsugarak ropogva öntözik a már erőtlen csupasz falat, amely­nek le kell omolnia: a szénsavértékesítő utcai fala felé . . . Erről a telepről is elhordtak mindent, ami robbanást okozhatna.­­ Délután fél kettőkor a tűzfalrész szörnyű ro­bajjal leomlott. Fü­sttenger emelkedett a zuhanás nyo­mán, a négy emelet magasságából lendülő fal csak­ugyan a szénsavértékesítő épületét érte s a földszin­tes ház egy részét szétrombolta. Az épület belsejében többen tartózkodtak s az összeomlás után katonák és rendőrök sietnek a füstölgő romokhoz, mert az a hir terjed, hogy többeket eltemetett az omladék. Egy tűz­oltó sikoltó kiáltást is hallott a földszintes telepről­. És amint a szétzúzott falrésznél egy megsemmisült ablaknyilásnál kutattak, megtalálták a szerencsétlent, akinek rémült kiáltását a tűzoltó hallotta: Krisnán Gergely gépászt Két zuhanó gerenda a fejét préselte össze. Ott állhatott épen az ablaknál­. .. Délután három órára egyetlen üszkös romhal­­msa volt a malomkolosszus, csak az Ipar-utcára épült tűzfal maradt meg meredek tépettségében. Az ablakok nyílásai még itt is füstölögtek, téglák omlot­tak a legfelső részekről s az ötödik emelet magassá­gában elhajlott a fal, mintha ez is lezuhanna. A szomszédos Ipar-utca 11. számú házat fenyegette a veszedelem, hogy elborítja. A tűzoltóság és a rend­őrség intézkedésére az utcai lakások lakóit figyel­­meztették, hogy egyelőre vonuljanak ki szobáikból, mert ez az erősebbik és vastagabban épült tűzfal szétzúzhatja az utcai lakásokat. A főváros mérnöki hivatalának kiküldöttjei is megjelentek és intézkedé­seket tettek a tűzfal megerősítésére. Este hat órára tökéletesen lokalizálva volt a tűz. Megjelent a tűz­­vész színhelyén a polgármester is. Krizsán Gergely gépész holttestét a rendőrség a boncol­óterembe szállíttatta. (A tűzvész oka.) A rendőri bizottság még a helyszínen meg­kezdte a kihallgatásokat, hogy megállapíthassa a lit kitörésének okát. A munká­sok szerint a felvonó hibás működése okozta a veszedelmet, sokan látták, hogy a liftkötelek gyúltak ki először fél négy óra­ tájban. Az ötemeletes épületben a nagy légáramlat roppant gyorsasággal vitte a tüzet s mire a gyári tűzoltóság és a felriasztott szomszédos malmok őr­ségei az oltáshoz fogtak, már emésztő lánggal égett a raktár belsejében minden. A helyszíni szemle, amely még egyelőre csak futólagos volt, megállapí­totta annak valószínűségét, hogy a tűz a gépházban keletkezett. Az egyik kukoricaszedőgépben ugyanis defektus támadt: egy összekötő gépszijt leszaladt a kerékről, szikrák pattogtak ki s a száraz kukorica tüzet fogott, s nemsokára lángra kapott az egész rak­tár. A hivatalos tűzvizsgálatot pénteken fogják meg­tartani. Az elpusztult épület s a roppant mennyiségű áru folytán a malom kára meghaladja a húszmillió koronát. A rendőrség még az esti órákban is elzártan tartotta az Ipar­ utca környékét, mert nem fejezték be még a malomtömbből egyedül megmaradt tűzfal megerősítését. Három nemzetközi kongresszus, Amsterdam, mérc. 31. (Wolff.) Amsterdamban ma három nemzetközi kongresszus kezdődik meg, úgymint a nemzetközi szakszervezeti kongresszus, a II. Internacionálé és a bécsi munkaközösség kon­gresszusa. Mind a három kongresszus ugyanazzal a témával, a német jóvátételi teljesítmények kérdésé­vel foglalkozik A Het Volk kijelenti, hogy a mun­kások Amsterdamba érkezett képviselőinek szándé­kuk az, hogy azokban az országokban, amelyekben-" a háborús állapot tényleg még nem szűnt meg, a munkásságot egységes cselek­vésre bírják. A nemzet­közi munkásság együttműködése nemcsak a többi politikai pártra lesz befolyással, hanem nyomást fog gyakorolni azokra a kormányokra is, amelyek a jó­vátételi kérdés igazságos és méltányos elintézéséről hallani sem akartak. Emlékkönyv, írja: Villányi Andor. Találós mesék. I. Mi ez? Társaságiul állsz az utcán, amelyhez később odalép valaki. A szemed találkozik a szemével s egy másodpercig fölcsodálkozó megdöbbenéssel néz­tek egymásra. Az az érzésed támad, jó volna megfogni a kezét, most rögtön magaddal vinni és soha többé el nem bocsátani. Álltok, valaki megkérdi: — Önök még nem ismerik egymást­­? Valami zavarodott, olyanfélét mormolsz, hogy még nem volt szerencséd s balkezeddel megemelve a kalapodat, jobboddal megszorítod előrenyújtott jobbját. A társaság tovább lö­v.Szél, te gyönge, mosollyal színezett érdeklődést mímelsz, de egy óvatlan pilla­natban titkon rátekintesz. Ő is rád néz. Futólag, enyhén, kutatva, de neked úgy tűnik, mégis jelentő­sen. Aztán, mint akiket tetten értek, többé nem néztek egymásra. De valami melegség van a szige­tek körül. Még két perc. Elbúcsúztok. Ő valamivel a búcsú előtt, titkon levetette a keztyűjét. Te is. Meztelen tenyérrel fogtok kezet. Megemeled a kala­pot. Mélyen­­néztek egymásba. Elváltok. Könnyű a szíved. Önkénytelenül fütyörészni kezdel. Lóbálod a botodat. II. Hát ez mi ? Elmegy oda, ahol először láttad. Csinosan öl­tözöl. A tükör előtt, többször megnézed, miképpen hatsz ? Kis, kellemes izgalom vesz rajtad erőt. Olyan, mintha gyönge lázad volna. Útközben több­ször belepillantasz a kirakatok tükör­üvegébe. — Ma találkozom vele ! — gondolod. Odaérsz , nem látod. Többször elsétálsz, ki mereszted a szemedet. Nem látod. — Nem­­jött el, — állapítod meg magadban és rosszkedvű leszel. , Föl-alá jársz, nem tudsz hazamenni. Lassan fásult leszel. Kezded a járókelőket fixírozni. E pillanatban már nem gondolsz rá. Ekkor hirtelen fölbukkan előtted.­­- Mind­­ketten örömtelin villantok föl, de úgy tesztek, mintha nem egymást kerestétek volna. — Csókolom a kezét, — mondod mosolyra derülten. — Jónapot — feleli és örömmel néz a sze­medbe. — Hova méltóztatik ? — kérded, mert ilyen­kor mindig nagyon szellemes vagy. — Ide adtam radevut az uramnak, — feleli ő, mert neki viszont muszáj hazudnia. — Megengedi, hogy addig gardírozzam ? kérdezed és egy csöppnyi felhő vonul a szívedre,­• mert nem érted meg, hogy az uram csak egy gyönge, kis pajzs, amivel az esetleges elbizakodottságod ellen akar védekezni. Mentek, járkáltok. Könnyűnek érzitek a sziva­teket. Mindenfelé ostobaságot beszéltek össze. — Elváltok. És aznap este mindketten egymásra gondolt, tértek aludni. "­ És ez micsoda ? Rettenetesen izgatott vagy. A fogad szintén vacog a türelmetlenségtől. Már egy órával előbb otthon vagy. Behinted magadat kölni vízzel. Az órára nézel. Megmanikürözöd a kezedet. Ismét kölni vizet locsolsz magadra. Szagos vagy, mint egy vi­déki fodrászsegéd. Egyik cigarettát a másik után szívod. Végigfekszel a pamlagon, olvasni próbálsz. Nem sikerül. Fölkelsz, járkálni kezdel. — Tíz perc múlva jön ! — gondolod én kiráz a hideg. Elmúlt egy­ félóra, nem jön. — Bestia ! — gondolod. — Becsapott ! Ki­mondhatatlanul szégyeled magadat. — Elmegyek hazulról ! — mondod magadban, de mégse megy el. Végre jön. Egyszerre mindent elfelejtesz. Bol* dog vagy. ' ^ — Finom kis uiinő ! — gondolod, amikor ck ment és Napoleonnak érzed magadat. IV. És miért vakn ez ? Szándékosan kerülöd. Ha mégis találkoztok, nem tudsz vele miről beszélni. — Unlak, szivem, unlak ! — gondolod magad­* ban idegesen, de álszeméremből nem mered néki megmondani. Ehelyett hirtelen az órádra nézel és ajánlod magadat. Határozottan terhedve volt, — ez az érzésed. És dühös vagy rá. Pedig még csak nem is vétett ellened semmit.. ( A Dunabizottságg ülése. Bécs, március 31. (A Pesti Hírlap tudósítóján­­ak távirata.) A Dunabizottság holnap Párisban ülést tart, amelyen folytatja a nvult év augusztu­s­bin megkezdett tanácskozásait .

Next