Pesti Hírlap, 1921. május (43. évfolyam, 94-116. szám)

1921-05-01 / 94. szám

t a levélről, csak vallomásom második részében van szó erről. Hüttner mondta nekem, hogy lesz szó egy levél­ről. A Margit-Vörutcm­ass őrnagy úr szobájában egy sa­­rokban figyelmeztetett erre, hogy egy háromoldalas gép-írásos levél van. Kollmann: Hol történt mindez? Sztanykovszky: A hadbíróságon, az őrnagy úr szobájában. Hüttnerrel megbeszéltük, hogy a levél hozzá, van címezve és aláírva, Friedrich. Az van benne, hogy százezer koronát kap, aki Tiszát megöli. A főtárgyalást hétfőn folytatják, amikor is a­ vé­dők folytatják kérdéseiket és esetleg sor kerül Almássy Denise grófnő kihallgatására. IggL Sáfra 1., vasárnap. PESTI HÍRLAP Esti levél — Vágyak. — ... A tavasa Vágyakat fakaszt, szár­nyakat növeszt e­lröpülni­ szeretnénk a­ börtö­nünkből. Meleg napsugár süt be az Abbázia­kávéház ablakán; ebben az üvegházban föl­forr a fantázia, emlékezünk és ábrándozunk. A régmúit időkben ilyenkor már a legkedve­sebb olvasmányunk volt a Vasúti menetrend. Ebben keresgéltük a gyógyulásnak, a szórako­zásnak vagy a kultúrának helyneveit. A szür­ke állomások névsorában kerestük a fenyvesek hűvös árnyát, a tenger acélosító hullámverését, a képtáraknak és a természetnek örök szépsé­geit fáradt testnek uj erejét, léleknek uj len­dületét, feledést és uj szerelmet... Ha kiterí­tettük a márványasztalra a vasúti térképet, a gyönyörök képét mutatta az, s a vasútvonala­kat nem szelte át a gyűlölet áthághatatlan or­szághatárokkal. Szomjas lelkünk szabadon ihatott idegen kultúrák forrásaiból. A Louv­reban sétálhattunk Corot fái alatt; az Uffici­ban kacsintgathattunk a Medici Vénásra; a Piazza San Marcon andaloghattunk a Vorres mozir dallamán. Mindez a kincs benne volt a Vasúti menetrendben. A világ minden gyö­nyörűsége benne van a világ legunalmasabb könyvében, csak meg kellett találni. Ez a ke­resgélés, az utazásnak csak kombinálgatása, a nyaralásnak tervezgetése is gyönyör volt az­előtt. Ragyogó arccal kérdeztük egymástól: hová, hová? . . . Benne volt a kérdésben a só­várgáson kívü­l a szabad választásnak önér­zete, amit pár száz koronának megtakarításá­val mindenki megvehetett magának. Most is kérdezzük önmagunktól: hová, hová! De már benne van a hangsúlyban a kétségbeesés, hogy szegény ember nem mehet sehová. A kulturlé­lek, mely szárnyaszegetten vergődik, most ta­nulja csak meg, hogy milyen tragédia van a költő e szavaiban: „A nagy világon e kivül nincsen számodra helyi" E csonkaországban nincs fenyvesünk, nincs tengerünk, nincs gyógyvizünk a betegeknek és nincs pihenés, nincs üdülés, nincs gyógyulás a lelki betegek­nek és nincs szellemi megtermékenyülés a ter­melő lelkeknek. Ahol a világgyűlölet elválasz­tó árkait már be is temették, ott új dróteövényt vont a valutaspekuláció, mely a kapzsiságnak minden ágyúnál messzebbre hordó fegyveré­vel gyilkol." A régi világban a férj minden lo­garitmusi táblázat nélkül kiszámíthatta, meny­nyit jelent a zsebének, ha a szive választottja tavaszazal megcsókolta s gyöngéden hozzá­tette: „Apnakám, délután a doktorral tárgya­lok!" Ma nincs az a Kürichben keresztelt kor­easpekuláns, aki egy hétre ki tudja előre szá­mítani, hogy a Café de la Paixban egy ,,ma­zagran" vagy a Florianban egy capucino mennyibe kerül. Ma minden kultúrigényt né­hány megmaradt igazi fürdőnkre s a­ Bivaly­füredekre kell korlátozni. De ezeknek pénz­igénye igazán korlátlan. Szegény embernek csak az ábrándozás fényűzése marad. A mi nyaralásunkat „intézményesen'' akkor oldják meg, mikor kirakják az Abbázia elé a kertet, a nyaralót Ott ábrándozhatunk a rég elkótya­vetyélt hét szilvafáról, milyen jó lenne most ez árnyékukban hűselni. A ménesről, amely­nek csöndes zsongása mellett szép álmokat lehetett szőni. A víg szüretről s a disznótor­ról. Ábrándozhatunk suhogó fenyvesekről, suhanó habokról. Egy erdő árnyába rejtett csöndes kis zugról, ahol nem bántják egymást az emberek, ahol semmit se beszélnek, de annál többet esznek. A fantáziánkban összefolyhat­nak a lagzmán sikló gondolában s a falusi ró­zsalugasban cuppanó csókok emléke. Elábrán­dozhatunk, milyen édes volna még egyszer az életben­ együtt élvezni a művészetből és a ter­mészetből a szép emlékeket, ott ülni a Piazza százados árkádjai alatt s előttünk elvonulná­nak kereteikből kilépve régi kedveseink, a me­zítlábas Madame Récamier a Boucher fürdő­­iölgyei, Veronese szőkéi, meg a letűnt íjász­talak édes emléke. Fehérre meszelt magyar hamienis pislogó mlesvilága s krifturvárosok fényáradata egyszerre világít kőbörtönünkbe. Igazabivó csöndes falusi emlék birkózik az ide­genbe vonzó kulturvágygyal, e zagyva képben összekeveredik a sok vágy, milyen jó is volna a San Marco közepén egy jó magyaros disznó­tor s a Rácz Laci muzsikáján, a szerenátán énekelné a fülünkbe Környey az olasz dalt, mi most a magyar lélekből fakad: Vorrei morir... szeretnék meghalni! . . . Zsolt: Vidám írások. Falusi jegyzeteimből. Parasztgazda. F­ehér ház előtt, kis padon pihen és pont ugy beszél, mint Rózsahegyi Kálmán a Nemzetiben. Tyúk A tyúk korán kell és korán fekszik le. A tyúk a legszolidabb állatok egyike. Kutya. A kutya hűségéről sokat beszélnek. A kutya, hű, mert tudja, hogy ebből él meg. Macska. A macska nincs jóban a kutyával sőt néha össze is vesznek élesen. A macska másik macskával jóban van,­­ezt láttam személyesen. Gabona, Mezőn nő és drága, ez a gabona* Van, aki hiszi, hogy olcsóbb lesz, de ez csak olyan babona. Szenes ember. NAPI HÍREK. "f~ (Május elseje.) Ennek a poétikus tavaszi m­hiapíiak első napja hosszú időkön keresztül a csöndes örömök idejét foglalta magában és pedig legin­kább akik az ébredő természet buja­zöld pompáját keresték vágyakozó őzivel. Ez a nap a fővárosban a korakelések é£ a kirándulások napja volt , a népáradat már a hajnali órákban megindult a ligetek és a hegyek felé, nem felejtkez­ve persze el arról sem, hogy nemcsak a bokrok és fák virága, valamint harmattól nedves üde zöldje, hanem a nyári kis korcsmák barátságos gazdái i3 exivesen fogadják illatos vajjal kent fehér kalács­csal, később pedig rántott csirkével, amihez saláta jár és különféle itókákkal. Azóta persze, hogy a pesti közönség a tavaszt ünnepelte május elsejével, némi változások történtek, leginkább azért, mert a munkásság ezt a napot magának foglalta le, hogy annak zöld szinét legutóbb már pirossal cserélje föl s a tavaszi hangulatokba tüntetéseket vegyítsen. Az idén, úgy látszik, ismét a régi állapotok térnek visz­­sza, s a május elseji kirándulások megint a termé­szet szeretetéről szólanak, persze elmaradása mel­lett a fehér kenyérre kent illatos és valódi vajnak, valamint a rántott csirkének is. Máskülönbé a mostni májusi nap annyiban is különbözik az eddi­giek nagy részétől, hogy vasárnapra esik, amikor nemcsak a tavasz hívei, de mindenek ünnepelnek.­­ (A „körtecsutka" és következményei.) Hegedűs pénzügyminiszter a Budai Evangélikus Szövetségben tar­tott előadást szombaton. A muzsikából indult ki és a gaz­dasági tüneteket ritmusokra osztotta. Mindenütt sülyedt a pénz értéke. A nagy szimfónia utolsó tragédiáját — úgymond — itt láttam­ Budapesten az Alagút és a Lánc­híd közt, ahol kis cédulákon hirdetik az eladó zongorát és kínálják az utolsó párnát. Egy piszkos körtecsutkát odébb rúgtam a sárba s egy mögöttem haladó tisztán, de szegényesen öltözött öreg­asszony, valami tisztviselő fe­lesége lehetett, felvette és megette. Ez volt a pénz zené­jének utolsó taktusa. Ez annyira meghatott, hogy akkor fogadtam meg, megfordítom a pénz ritmusát, ezt a go­nosz ritmust, amely tönkre teszi a magyar középosztályt. (Hosszantartó taps­) Ha tovább engedtük volna romlani a pénzt, még jobban, tönkremegy a magyar társadalom és nemsokára nem tudtunk volna enni adni a gyerme­keinknek. Ezt én­ mondtam magamban, nem engedem. (Éljenzés és taps-) Hiába küldenek hímemre ezer és ezer fenyegető levelet, hogy ne bántsam a tőzsdét és a valutát, kénytelen voltam egy gigászi méretű papírkosarat ma­gamnak beszerezni. (Derültség.) Nekem legtöbbet jelent az a levél, amit egy 12 éves vidéki kislánytól kaptam. A levél így szól: „Kedves Hegedűs Bácsit Amióta Maga Miniszter lett, már kétszer is szabad a hűsből venni, kö­szönöm ezt magának." (Derültség és taps.) Sokan félte­nek engem, ám én haladok utánom, az én hajóm nem sü­lyedhet el, mert én ennek a hajónak csak matróza var­gyok, utasa az egész magyar nemzet. (Hosszantartó lel­kes éljenzés és taps.) — A műsoron még Bazilides Mária, dr Hubay Jenő, dr Kesztler Ede stb. szerepelt. — (A villamosok) május 9-tőll kezdve hétköznap este tizenegy, vasárnap­os ünnepnapon pedig éjfélig fog­nak járni. — (A Nap) címmel új politikai napilap indult meg Budapesten, amelynek felelős szerkesztője Koeser Ká­roly, szerkesztője Gosszonyi János, főmunkatársa pedig Szabo Decar.­­ (A férj véleménye.) Hárman voltak együtt , a férj, a feleség és a ház egy barátja. A feleség beszélgetett a vendéggel, a férj hallgatta őket. Szín­­házról csevegtek, egy pesti színháznak arról az elhatározásáról, hogy vacsora után kezdi majd előadásait. Az asszony úgy vélte, hogy a példát kevesen fogják követni, a vendég más véleményen volt: — Én — szólt !—, lelkes hive vagyok a va­csora utáni színháznak. — És le — szólt az asszony férjéhez fordulva — minek vagy hive? Szintén a vacsora utáni szín­háznak? — Inkább: a színház utáni vacsorának — fel­lelte csendesen a férj. (sz.) — (Művészeti aukció.) A magyar főváros mű­vé-'­szeti árverések dolgában igazán elérte a világ­ városi szin­vonalat. Ha a minőség ellen kifogásaink lehetnek, meny­­nyiség dolgában már többet igazán nem kívánhatunk. Az Ernst-múzeumma­l egyidőben most a Nemzeti Szalon ter­mei is zsúfolásig megteltek a Magyar Sstudio második ár­verési anyagával. Rengeteg festmény (régi és új) jobb mesterektől, szép régi bútorok, antik ezüstök és éksze­rek, drága szőnyegek, díszes porcellánok és üvegek mind azt hirdetik, hogy a magyar középosztály sok-sok szép emlékétől kénytelen megválni. Mert ez az új aukció is el­sősorban azt hirdeti. Nem a világvárost, — hanem a sí­városi nyomorúságot.­­— (Rendőrkutyrák versenyeznek . . .) Május tizenötödikén a Tuttel­salban látványos kutya-ki­állít*^j£»«W3rktttya-verseny és rókákra „makotó­rák verseny" lesz, amelyet a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete rendez Wirker Béla és Geguss Dániel rendőrfőtanácsos vezetésével. A Népligetben szombaton délelőtt főpróbát rendezt­­ek a rendőrkutyák ver­senyéből... Ma még nálunk alig foglalkoznak a rendkívüli fontosságú ebte­nyésztéssel, amely elsősorban a közbiztonság és ezzel kapcsolatban a rendőri nyomozás szempont­jából nagyjelentőségű. Külföldön, Angliában és kü­lönösen Németországiban, már igen nagy a haladás ezen a téren. A Népliget messzi belsejében, hatal­mas tisztáson a tenyésztés és idomítás csodái vo­nulnak fel: Doberman-ok, Airdale terrier-ek, Bot­weiler-ek. Ez a három fajta a rendőrkutya, amely a német juhászkutya kitenyésztéséből származik. A magyar juhászkutya szintén rendkívül alkalmas anyag. Sorra következnek a produkciók, az idomí­tás tökéletes eredményei, amikor átugranak szinte kúszva kétméteres deszkapalánkot, értik a beszédet, a vezényszavakat, a parancsot és tökéletesen enge­delmeskednek. Egy egész délelőtt élvezetes pro­grammja, amikor bemutatják, hogyan őrzi meg a rendőrkutya a különböző tárgyakat, hogyan uta­sítja vissza idegentől az élelmét, hogyan teljesít küldöncszolgálatot, őrszolgálatot és miként nyomós a szag után. A legérdekesebb és legértékesebb pro­dukciók azok, amelyek az embervédelem céljait szolgálják. A rendőrkutya-tenyésztés rendkívüli fontosságára igyekszik a figyelmet felhívni a pün­kösdkor rendezendő kiállítás és verseny, hogy a sportszerű tenyésztés és idomítás minél­ szélesebb rétegekben szerezzen híveket. — (Kuyper Katalin,­ a nagynevű hollandi minisz­terelnök leánya­­ki több ezer magyar gyermek segélye­zéséről és táplálásáról gondoskodik, a magyar nőnevelés iránt is nagy érdeklődést tanusit. Cinkotán megtekintet­te az ott elhelyezett pozsonyi m. kir. állami tanítónőkép-, 73 intézetet, meleg rokonszenvének adva kifejezést. Meg­látogatta Cinkotán Batthyány Ilona grófnőt, a nagy vér­tanú, Magyarország első miniszterelnöke, gróf Batthyány Lajos leányát, s lelkesedéssel hallgatta a grófnő elbeszé­lését magyar történelmi időkről. — (Nem hoznak törvényt a gabonabeszolgál­tatásról.) A jövő évi gabonarendelet és az élelme­zési kérdések megvitatása végett hétfőn a közélel­mezési minisztériumban szakértekezlet lesz, ame­lyen a gazdasági miniszterek és a szakreferensek vesznek részt. Ezzel kapcsolatban egy estilap azt írta, hogy törvényben akarják kimondani a terme­lőkre a gabonabeszolgá­ltatás kötelezettségét. Nagy­atádi Szabó István földművelésügyi miniszter kije­lentette, hogy ez a h­ír nem való, a kormánynak nincs szándékában törvényileg kötelezni a gabonabeszol­gáltatást.­­­s (A szegedi főrabbi ügye.) Dr Löw Imánuel fő­rabbi ügyében, aki ellen felségsértés. Izgatás és kor­mányzósértés ellen vádiratot adott a királyi ügyészség, a védők által benyújtott kifogásokat május 20-án tár­gyalja a szegedi törvényszék vádtanácsa. — (A petróleum és a só ára.) A pénzügyminiszter a petróleum árát leszállította és így ez a cikk május 11-től kezdve kilogrammonként az eddigi negyvenegy korona helyett huszonnyolc koronáért lesz beszerezhető. A só viszont a szállítási díjtételek nagy emelkedése folytán kilogrammonként két koronával drágább lesz. — (Magyar repülő sikere.) A londoni polgári légi­hajózás titkársága közli, hogy Petróczy István volt osz­trák-magyar repülőtiszt a hivatalos próbarepülések al­kalmával százhatvan láb magasságot ért el és a levegő­ben tartotta magát. — (A lakás- és üzletedéről) tárgyalt szombaton délelőtt is a főváros pénzügyi bizottsága- Az adókulcsra nézve úgy határozták, hogy az ügyosztály ugy a lakás­adóra, mint az üzletadóra a kulcsot a legközelebbi ülésen terjeszti elő. Ezután az üzletadó tárgyalásába fogtak és szak­azonkint letárgyalták.­­ (Amundsen újabb északsarki útra készül.) Ko­penhágából érkezett táviratunk szerint Amundsen a dán földrajzi társaság ülésén bejelentette, hogy újabb, három évre terjedő sarki expedícióra készül. 3

Next