Pesti Hírlap, 1921. május (43. évfolyam, 94-116. szám)
1921-05-01 / 94. szám
t a levélről, csak vallomásom második részében van szó erről. Hüttner mondta nekem, hogy lesz szó egy levélről. A Margit-Vörutcmass őrnagy úr szobájában egy sarokban figyelmeztetett erre, hogy egy háromoldalas gép-írásos levél van. Kollmann: Hol történt mindez? Sztanykovszky: A hadbíróságon, az őrnagy úr szobájában. Hüttnerrel megbeszéltük, hogy a levél hozzá, van címezve és aláírva, Friedrich. Az van benne, hogy százezer koronát kap, aki Tiszát megöli. A főtárgyalást hétfőn folytatják, amikor is a védők folytatják kérdéseiket és esetleg sor kerül Almássy Denise grófnő kihallgatására. IggL Sáfra 1., vasárnap. PESTI HÍRLAP Esti levél — Vágyak. — ... A tavasa Vágyakat fakaszt, szárnyakat növeszt elröpülni szeretnénk a börtönünkből. Meleg napsugár süt be az Abbáziakávéház ablakán; ebben az üvegházban fölforr a fantázia, emlékezünk és ábrándozunk. A régmúit időkben ilyenkor már a legkedvesebb olvasmányunk volt a Vasúti menetrend. Ebben keresgéltük a gyógyulásnak, a szórakozásnak vagy a kultúrának helyneveit. A szürke állomások névsorában kerestük a fenyvesek hűvös árnyát, a tenger acélosító hullámverését, a képtáraknak és a természetnek örök szépségeit fáradt testnek uj erejét, léleknek uj lendületét, feledést és uj szerelmet... Ha kiterítettük a márványasztalra a vasúti térképet, a gyönyörök képét mutatta az, s a vasútvonalakat nem szelte át a gyűlölet áthághatatlan országhatárokkal. Szomjas lelkünk szabadon ihatott idegen kultúrák forrásaiból. A Louvreban sétálhattunk Corot fái alatt; az Ufficiban kacsintgathattunk a Medici Vénásra; a Piazza San Marcon andaloghattunk a Vorres mozir dallamán. Mindez a kincs benne volt a Vasúti menetrendben. A világ minden gyönyörűsége benne van a világ legunalmasabb könyvében, csak meg kellett találni. Ez a keresgélés, az utazásnak csak kombinálgatása, a nyaralásnak tervezgetése is gyönyör volt azelőtt. Ragyogó arccal kérdeztük egymástól: hová, hová? . . . Benne volt a kérdésben a sóvárgáson kívül a szabad választásnak önérzete, amit pár száz koronának megtakarításával mindenki megvehetett magának. Most is kérdezzük önmagunktól: hová, hová! De már benne van a hangsúlyban a kétségbeesés, hogy szegény ember nem mehet sehová. A kulturlélek, mely szárnyaszegetten vergődik, most tanulja csak meg, hogy milyen tragédia van a költő e szavaiban: „A nagy világon e kivül nincsen számodra helyi" E csonkaországban nincs fenyvesünk, nincs tengerünk, nincs gyógyvizünk a betegeknek és nincs pihenés, nincs üdülés, nincs gyógyulás a lelki betegeknek és nincs szellemi megtermékenyülés a termelő lelkeknek. Ahol a világgyűlölet elválasztó árkait már be is temették, ott új dróteövényt vont a valutaspekuláció, mely a kapzsiságnak minden ágyúnál messzebbre hordó fegyverével gyilkol." A régi világban a férj minden logaritmusi táblázat nélkül kiszámíthatta, menynyit jelent a zsebének, ha a szive választottja tavaszazal megcsókolta s gyöngéden hozzátette: „Apnakám, délután a doktorral tárgyalok!" Ma nincs az a Kürichben keresztelt koreaspekuláns, aki egy hétre ki tudja előre számítani, hogy a Café de la Paixban egy ,,mazagran" vagy a Florianban egy capucino mennyibe kerül. Ma minden kultúrigényt néhány megmaradt igazi fürdőnkre s a Bivalyfüredekre kell korlátozni. De ezeknek pénzigénye igazán korlátlan. Szegény embernek csak az ábrándozás fényűzése marad. A mi nyaralásunkat „intézményesen'' akkor oldják meg, mikor kirakják az Abbázia elé a kertet, a nyaralót Ott ábrándozhatunk a rég elkótyavetyélt hét szilvafáról, milyen jó lenne most ez árnyékukban hűselni. A ménesről, amelynek csöndes zsongása mellett szép álmokat lehetett szőni. A víg szüretről s a disznótorról. Ábrándozhatunk suhogó fenyvesekről, suhanó habokról. Egy erdő árnyába rejtett csöndes kis zugról, ahol nem bántják egymást az emberek, ahol semmit se beszélnek, de annál többet esznek. A fantáziánkban összefolyhatnak a lagzmán sikló gondolában s a falusi rózsalugasban cuppanó csókok emléke. Elábrándozhatunk, milyen édes volna még egyszer az életben együtt élvezni a művészetből és a természetből a szép emlékeket, ott ülni a Piazza százados árkádjai alatt s előttünk elvonulnának kereteikből kilépve régi kedveseink, a mezítlábas Madame Récamier a Boucher fürdőiölgyei, Veronese szőkéi, meg a letűnt íjásztalak édes emléke. Fehérre meszelt magyar hamienis pislogó mlesvilága s krifturvárosok fényáradata egyszerre világít kőbörtönünkbe. Igazabivó csöndes falusi emlék birkózik az idegenbe vonzó kulturvágygyal, e zagyva képben összekeveredik a sok vágy, milyen jó is volna a San Marco közepén egy jó magyaros disznótor s a Rácz Laci muzsikáján, a szerenátán énekelné a fülünkbe Környey az olasz dalt, mi most a magyar lélekből fakad: Vorrei morir... szeretnék meghalni! . . . Zsolt: Vidám írások. Falusi jegyzeteimből. Parasztgazda. Fehér ház előtt, kis padon pihen és pont ugy beszél, mint Rózsahegyi Kálmán a Nemzetiben. Tyúk A tyúk korán kell és korán fekszik le. A tyúk a legszolidabb állatok egyike. Kutya. A kutya hűségéről sokat beszélnek. A kutya, hű, mert tudja, hogy ebből él meg. Macska. A macska nincs jóban a kutyával sőt néha össze is vesznek élesen. A macska másik macskával jóban van,ezt láttam személyesen. Gabona, Mezőn nő és drága, ez a gabona* Van, aki hiszi, hogy olcsóbb lesz, de ez csak olyan babona. Szenes ember. NAPI HÍREK. "f~ (Május elseje.) Ennek a poétikus tavaszi mhiapíiak első napja hosszú időkön keresztül a csöndes örömök idejét foglalta magában és pedig leginkább akik az ébredő természet bujazöld pompáját keresték vágyakozó őzivel. Ez a nap a fővárosban a korakelések é£ a kirándulások napja volt , a népáradat már a hajnali órákban megindult a ligetek és a hegyek felé, nem felejtkezve persze el arról sem, hogy nemcsak a bokrok és fák virága, valamint harmattól nedves üde zöldje, hanem a nyári kis korcsmák barátságos gazdái i3 exivesen fogadják illatos vajjal kent fehér kalácscsal, később pedig rántott csirkével, amihez saláta jár és különféle itókákkal. Azóta persze, hogy a pesti közönség a tavaszt ünnepelte május elsejével, némi változások történtek, leginkább azért, mert a munkásság ezt a napot magának foglalta le, hogy annak zöld szinét legutóbb már pirossal cserélje föl s a tavaszi hangulatokba tüntetéseket vegyítsen. Az idén, úgy látszik, ismét a régi állapotok térnek viszsza, s a május elseji kirándulások megint a természet szeretetéről szólanak, persze elmaradása mellett a fehér kenyérre kent illatos és valódi vajnak, valamint a rántott csirkének is. Máskülönbé a mostni májusi nap annyiban is különbözik az eddigiek nagy részétől, hogy vasárnapra esik, amikor nemcsak a tavasz hívei, de mindenek ünnepelnek. (A „körtecsutka" és következményei.) Hegedűs pénzügyminiszter a Budai Evangélikus Szövetségben tartott előadást szombaton. A muzsikából indult ki és a gazdasági tüneteket ritmusokra osztotta. Mindenütt sülyedt a pénz értéke. A nagy szimfónia utolsó tragédiáját — úgymond — itt láttam Budapesten az Alagút és a Lánchíd közt, ahol kis cédulákon hirdetik az eladó zongorát és kínálják az utolsó párnát. Egy piszkos körtecsutkát odébb rúgtam a sárba s egy mögöttem haladó tisztán, de szegényesen öltözött öregasszony, valami tisztviselő felesége lehetett, felvette és megette. Ez volt a pénz zenéjének utolsó taktusa. Ez annyira meghatott, hogy akkor fogadtam meg, megfordítom a pénz ritmusát, ezt a gonosz ritmust, amely tönkre teszi a magyar középosztályt. (Hosszantartó taps) Ha tovább engedtük volna romlani a pénzt, még jobban, tönkremegy a magyar társadalom és nemsokára nem tudtunk volna enni adni a gyermekeinknek. Ezt én mondtam magamban, nem engedem. (Éljenzés és taps-) Hiába küldenek hímemre ezer és ezer fenyegető levelet, hogy ne bántsam a tőzsdét és a valutát, kénytelen voltam egy gigászi méretű papírkosarat magamnak beszerezni. (Derültség.) Nekem legtöbbet jelent az a levél, amit egy 12 éves vidéki kislánytól kaptam. A levél így szól: „Kedves Hegedűs Bácsit Amióta Maga Miniszter lett, már kétszer is szabad a hűsből venni, köszönöm ezt magának." (Derültség és taps.) Sokan féltenek engem, ám én haladok utánom, az én hajóm nem sülyedhet el, mert én ennek a hajónak csak matróza vargyok, utasa az egész magyar nemzet. (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.) — A műsoron még Bazilides Mária, dr Hubay Jenő, dr Kesztler Ede stb. szerepelt. — (A villamosok) május 9-tőll kezdve hétköznap este tizenegy, vasárnapos ünnepnapon pedig éjfélig fognak járni. — (A Nap) címmel új politikai napilap indult meg Budapesten, amelynek felelős szerkesztője Koeser Károly, szerkesztője Gosszonyi János, főmunkatársa pedig Szabo Decar. (A férj véleménye.) Hárman voltak együtt , a férj, a feleség és a ház egy barátja. A feleség beszélgetett a vendéggel, a férj hallgatta őket. Színházról csevegtek, egy pesti színháznak arról az elhatározásáról, hogy vacsora után kezdi majd előadásait. Az asszony úgy vélte, hogy a példát kevesen fogják követni, a vendég más véleményen volt: — Én — szólt !—, lelkes hive vagyok a vacsora utáni színháznak. — És le — szólt az asszony férjéhez fordulva — minek vagy hive? Szintén a vacsora utáni színháznak? — Inkább: a színház utáni vacsorának — fellelte csendesen a férj. (sz.) — (Művészeti aukció.) A magyar főváros művé-'szeti árverések dolgában igazán elérte a világ városi szinvonalat. Ha a minőség ellen kifogásaink lehetnek, menynyiség dolgában már többet igazán nem kívánhatunk. Az Ernst-múzeummal egyidőben most a Nemzeti Szalon termei is zsúfolásig megteltek a Magyar Sstudio második árverési anyagával. Rengeteg festmény (régi és új) jobb mesterektől, szép régi bútorok, antik ezüstök és ékszerek, drága szőnyegek, díszes porcellánok és üvegek mind azt hirdetik, hogy a magyar középosztály sok-sok szép emlékétől kénytelen megválni. Mert ez az új aukció is elsősorban azt hirdeti. Nem a világvárost, — hanem a sívárosi nyomorúságot.— (Rendőrkutyrák versenyeznek . . .) Május tizenötödikén a Tuttelsalban látványos kutya-kiállít*^j£»«W3rktttya-verseny és rókákra „makotórák verseny" lesz, amelyet a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete rendez Wirker Béla és Geguss Dániel rendőrfőtanácsos vezetésével. A Népligetben szombaton délelőtt főpróbát rendeztek a rendőrkutyák versenyéből... Ma még nálunk alig foglalkoznak a rendkívüli fontosságú ebtenyésztéssel, amely elsősorban a közbiztonság és ezzel kapcsolatban a rendőri nyomozás szempontjából nagyjelentőségű. Külföldön, Angliában és különösen Németországiban, már igen nagy a haladás ezen a téren. A Népliget messzi belsejében, hatalmas tisztáson a tenyésztés és idomítás csodái vonulnak fel: Doberman-ok, Airdale terrier-ek, Botweiler-ek. Ez a három fajta a rendőrkutya, amely a német juhászkutya kitenyésztéséből származik. A magyar juhászkutya szintén rendkívül alkalmas anyag. Sorra következnek a produkciók, az idomítás tökéletes eredményei, amikor átugranak szinte kúszva kétméteres deszkapalánkot, értik a beszédet, a vezényszavakat, a parancsot és tökéletesen engedelmeskednek. Egy egész délelőtt élvezetes programmja, amikor bemutatják, hogyan őrzi meg a rendőrkutya a különböző tárgyakat, hogyan utasítja vissza idegentől az élelmét, hogyan teljesít küldöncszolgálatot, őrszolgálatot és miként nyomós a szag után. A legérdekesebb és legértékesebb produkciók azok, amelyek az embervédelem céljait szolgálják. A rendőrkutya-tenyésztés rendkívüli fontosságára igyekszik a figyelmet felhívni a pünkösdkor rendezendő kiállítás és verseny, hogy a sportszerű tenyésztés és idomítás minél szélesebb rétegekben szerezzen híveket. — (Kuyper Katalin, a nagynevű hollandi miniszterelnök leányaki több ezer magyar gyermek segélyezéséről és táplálásáról gondoskodik, a magyar nőnevelés iránt is nagy érdeklődést tanusit. Cinkotán megtekintette az ott elhelyezett pozsonyi m. kir. állami tanítónőkép-, 73 intézetet, meleg rokonszenvének adva kifejezést. Meglátogatta Cinkotán Batthyány Ilona grófnőt, a nagy vértanú, Magyarország első miniszterelnöke, gróf Batthyány Lajos leányát, s lelkesedéssel hallgatta a grófnő elbeszélését magyar történelmi időkről. — (Nem hoznak törvényt a gabonabeszolgáltatásról.) A jövő évi gabonarendelet és az élelmezési kérdések megvitatása végett hétfőn a közélelmezési minisztériumban szakértekezlet lesz, amelyen a gazdasági miniszterek és a szakreferensek vesznek részt. Ezzel kapcsolatban egy estilap azt írta, hogy törvényben akarják kimondani a termelőkre a gabonabeszolgáltatás kötelezettségét. Nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter kijelentette, hogy ez a hír nem való, a kormánynak nincs szándékában törvényileg kötelezni a gabonabeszolgáltatást.s (A szegedi főrabbi ügye.) Dr Löw Imánuel főrabbi ügyében, aki ellen felségsértés. Izgatás és kormányzósértés ellen vádiratot adott a királyi ügyészség, a védők által benyújtott kifogásokat május 20-án tárgyalja a szegedi törvényszék vádtanácsa. — (A petróleum és a só ára.) A pénzügyminiszter a petróleum árát leszállította és így ez a cikk május 11-től kezdve kilogrammonként az eddigi negyvenegy korona helyett huszonnyolc koronáért lesz beszerezhető. A só viszont a szállítási díjtételek nagy emelkedése folytán kilogrammonként két koronával drágább lesz. — (Magyar repülő sikere.) A londoni polgári légihajózás titkársága közli, hogy Petróczy István volt osztrák-magyar repülőtiszt a hivatalos próbarepülések alkalmával százhatvan láb magasságot ért el és a levegőben tartotta magát. — (A lakás- és üzletedéről) tárgyalt szombaton délelőtt is a főváros pénzügyi bizottsága- Az adókulcsra nézve úgy határozták, hogy az ügyosztály ugy a lakásadóra, mint az üzletadóra a kulcsot a legközelebbi ülésen terjeszti elő. Ezután az üzletadó tárgyalásába fogtak és szakazonkint letárgyalták. (Amundsen újabb északsarki útra készül.) Kopenhágából érkezett táviratunk szerint Amundsen a dán földrajzi társaság ülésén bejelentette, hogy újabb, három évre terjedő sarki expedícióra készül. 3