Pesti Hírlap, 1921. július (43. évfolyam, 142-168. szám)

1921-07-01 / 142. szám

1921. m­íma L, péntek. PESTI HÍRLAP Karlsbadd a közepe. Hová megyünk nyaralni? — A pénz fejedelmei külföldre utaznak. — A javuló Bala­ton. — Roham a­­tátrai fürdőkre. — Karlsbadban legnagyobb a csődület. — Pestre nem jönnek a külföldiek. A nagy ködfíjel mindenki elött: hol lehet töl­teni az idén a ^nyarat ? A háború alatt leküzdhetet­lenek voltak,^*!?, akadályok, s bár pénzünk roppant értékcsökkenése ma is egyik tornyosult gátja első­sorban a középosztály nyári üdülésének, mégis eb­ben az esztendőben, — a jegyirodákban az elmúlt utolsó négy hét adatai mutatják, — a fürdőszezon sokkalta nagyobb arányú lesz, mint volt bármikor a békeidőben. A valuta nagy akadály, de az elmúlt öt esztendő keservei után sokkalta fokozottabb a vágyakozás is: szabadulni mindenáron a poros fő­városból. És az idén már, hogy javultak a közle­kedés viszonyai, sőt messze a magyar pénz mögött kullog az osztrák valuta s közeledünk a cseh ko­ronához is, hihetetlenül terjed az utazás é a fürdő­zés láza, felkerestük Gálos Kálmánt, a Menetjegyiroda vezérigazgatóját, aki a magyarországi és külföldi fü­rdőviszony­okról, az utazásokról, az egyes fürdő­helyekről, általában a nyaralás minden vonatkozá­sáról a következőkben volt szíves tájékoztató ma­gyarázattal szolgálni: — Az idei nyaralási és fü­rdőforgalom még a békeévek forgalmát is felülmúlja. A közönségben különösen erős a vágy a külföldi nyaralás után. Ez a vágyakozás valósággal lázzá változott már. Okai ennek igen természetesek. A külföld a háború miatt, később pedig az óriás valutakülönbség folytán el volt zárva a magyar közönség előtt. A múlt évben még az utazás technikája is oly alacsony nevén állt és oly rossz volt a vasúti összeköttetés, hogy nem csőda, amikor most az első javulás jelei már érez­hetők, a külföldre való törekvés elsősorban érvé­nyesül. A gazdagabb és tehetősebb osztály külföldre megy, azt lehet mondani, tömegesen. Rendkívül so­kan utaznak Bajor­oszágba is és a német tengeri fürdőkbe, amelyekről meg lehet állapítani, hogy ha­tározottan olcsók. A külföldi fürdők között utolsó helyen szerepel Olaszország, a még mindig igen magas Iira-árfolyam miatt. Hozzájárul a külföld felé való gravitációhoz az a szomorú tény is, hogy magyar fürdőnk nagyon kevés maradt. A buda­pestiektől és néhány kisebb fürdőhelytől eltekintve mindössze megmaradt a Balaton . . . A balatoni nyaralásnak rendkívül ártottak a télen már széltében elterjedt hírek a horribilis drá­gaságról, amelyek, sajnos, noha sokszor nagyítva kerültek forgalomba, alapjában mégis igazak vol­tak. Azok tehát, akik nem adhattak a kétszobás nyári lakásért minden ellátás nélkül, harmincezer, negyvenezer, sőt ötvenezer koronát, külföldre gra­vitáltak. Ma már azonban a Balatonon a helyzet lényegesen javult, az árakkal lejebb szálltak és így a fürdők és szállók szintén zsúfolva lesznek, nincs azonban kizárva, hogy számos villalakás üresen marad, de ennek hátrányát a villatulajdonosok ma­guknak tulajdonítsák. Ami az árviszonyokat illeti, azt lehet mondani, hogy Keszthely a legolcsóbb. Itt teljesen új strandhotelek épültek s napi 220 koro­náért már teljes ellátás és szoba kapható. Hasonló árak vannak a kisebb fürdőkben, viszont azonban Siófok és Földvár lényegesen drágábbak, a nagyobb fürdőtelepek szobaárai is 100—200 korona közt váltakoznak. A balatoni fürdők helyzetét egyébként kedvezővé teszi, hogy a vasúti közlekedés a béke­beli állapotot má­r csaknem egészen megközelíti. Hatalmas szimpátia nyilvánul meg azonban a magyar közönség részéről az elszakított Felső-Ma­­gyarország és a Tátra fürdői iránt A magyar kéz­ben maradt cseh-szlovák fürdők ugyanis szövet­séggé tömörültek és közös fürdőirodát tartanak fenn Itt a Menetjegyiroda helyiségében. Megkönnyí­tik a cseh vízum megszerzését s miután a mai va­lutaviszonyok mellett tarifáik valóban mérsékeltek, a magyar közönség valósággal megrohanta és lefog­lalta az összes kapható szobákat. E tátrai és felső­magyarországi fürdőkben harmincöt cseh koroná­tól nyolcvan cseh koronáig terjed a teljes ellátás és lakás napi ára. Magyar koronába átszámítva te­hát napi száz koronától kétszázötven koronáig. A legdrágább Tátrafüred, itt 120 cseh koronáig ter­jednek az árak. A napi ellátás szobával például Bártfán, Vihnyén, Szliácson, Pöstyénben átlag öt­ven-hatvan cseh korona, Trencsénteplicen hetven­hetvenöt cseh korona. A cseh állam területén levő fürdőkbe való tódulás valutáris szempontokból nem előnyös ugyan, de tekintve, hogy magyar tulajdo­nosok boldogulását mozdítja elő más külföldieké helyett és hogy talán a tömeges érintkezés elsza­kadt honfitársainkkal más szempontból is kedvező, a mérleg, úgy látszik, kiegyenlítődik . . . Az idén a legnagyobb csődület Karlsbadban lesz, amelynek, úgy a nemzetek sokfélesége, mint pedig látogatottsága tekintetében olyan idénye lesz, aminő még békében sem volt soha! Az idén nyáron Karlsbad lesz a világ közepe . . . Pedig az utazás nehéz, és kényelmetlen, a vonatokon helyjegyek nin­csenek és a vonatonként egy hálókocsiban rendel­kezésre álló helyek már július végéig elfogytak ...­­Azt lehet mondani, hogy a magyar nyaraló közön­b-fr­re Tr­agiifffb­?, diezen százaléka Kartebadba ment... A külföldiek? Külföldiek alig jönnek Magyar­országra, aminek fő oka a szállóhiány, különösen Budapesten. Amíg ezen segíteni nem tudnak, még csak propagandát sem lehet csinálni az idegenfor­galom érdekében. Ezek után lehet válogatni a fürdőhelyekben. De még mindig mennyien lesznek, nyaralásra vá­gyók, akik mégis Pesten maradnak! Róluk köny­nyebb volna statisztikát­­készíteni. Beniczky nyilatkozik mentelmi ügyéről. Beniczky Ödön nemzetgyűlési képviselő az ismert mentelmi ügyére vonatkozó különböző híresztelésekkel szemben a következőkben nyi­latkozott: — A mai lapoknak „Elsimul a Beniczky-ügy" című közleményeiben most már a harmadik alka­lommal olvasom, hogy mentelmi ügyemet a színfa­lak mögött „kompromisszum" útján vagy „közép­úton" fogják elintézni. — Kijelentem, hogy ily közeledés senki részé­ről sem közvetlenül, sem közvetett módon, nem tör­tént. Minden ilyen próbálkozás, bármely oldalról is kíséreltetnék, részemről teljes visszautasítással ta­lálkoznék. Mentelmi ügyem ama dolgok közé tarto­zik, melyek elvi jelentőségűek, tehát „középúton" el nem intézhetők. A mentelmi jog nem egyéni jog, ha­nem közjog, integráns része az alkotmánynak. Nem­csak nekem, hanem a nemzetérvosés minden tagjá­nak és minden választóinknak kivétel nélkül joga van tudni, hogy engem, a szombathelyi választóke­rületébe igyekvő képviselőt útközben miért tartóz­tattak le? Tudni akarjuk, miért tartottak szuronyok között fogva hajnali öt órától este hat óráig, engem, az állam szabad polgárát, az ország ez év volt ma­gas funkcionáriusát, a mentelmi jog védelme alatt lévő, az esküvel megerősített törvény védelme alatt levő nemzetgyűlési képviselőt? Ha a Btk. értelme­iben én okot szolgáltattam a­ letartóztatásra és a fog­vatartásra, akkor jogunk van tudni és tudni akar­juk is, miért alkudoztak velem a szabadonbocsáj­tásról? És noha én minden alkudozást és minden föltételt a szuronyok között is kereken visszautasí­tottam, miért bocsátottak mégis szabadon este hat órakor? Miért nem indítottak ellenem azóta bűn­vádi eljárást mai napig sem? Miért hagynak engem mindazóta és ma is a mentelmi sérelmét kiáltozó képviselő kobhurnusain lépkedni, ahelyett, hogy mint „lázadót" és „államfelforgatót" már húsvétkor, de legkésőbben ma a fegyházba ültettek volna egy minden lármát elnémító bírói ítélet alapján, melyet természetesen „őfelsége a király" nevében kell hoz­ni és kihirdetni? — Mindezekre a kérdésekre köntörfalazás nélkül való egyenes és tiszta választ óhajtok. Ezért tehát súlyos hibát követnék el minden képviselő­társammal szemben összesen és külön-külön vét­keznék a nemzetgyűlés teljessége ellen, ha ennek az ügynek u. n. elkenésére kapható volnék.­ Hiszen valamennyiünk mentelmi jogát képviselem. Azon­ban, ismétlem, egy-két jelentéktelen és felelőtlen tapogatózáson kívül a másik oldalról ily irányban semmit sem iniciáltak, mivel, igen helyesen, mindkét oldalról a harcot késhegyig és azontúl fog­juk megvívni. Mert vagy az egyiknek, vagy a má­siknak a porondon kell maradnia. — Néhány nap előtt azt olvastam, hogy a men­telmi ügy előadója, e hét végén terjeszti elő a nem­zetgyűlés plénumában a jelentést. Ez az egyik oka annak, amiért mindeddig tartózkodtam attól, hogy egy, a miniszterelnök úrral szemben fennálló, egyébként igen sürgős tartozásomat kiegyenlítsem. Azt hittem, hogy az ő minapi felszólalására való válaszomat mentelmi ügyem közeli tárgyalása ke­retében tudom megadni, de mivel ma azt írják az új­ságok, hogy a mentelmi bizottság újabban fölme­rült, előttem egyébként ismeretlen akadályok foly­tán a legjobb esetben a jövő hét közepén folytatja üléseit,­­ valószínűleg hamarabb fogok felszólalá­somra valami alkalmat keresni. Bethlen és Hegedűs Hódmezővásárhely díszpolgárai. Hódmezővásárhely törvényhatósági bizottsága mai rendes közgyűlésén gróf Bethlen István minisz­terelnököt és Hegedűs Lóránt pénzügyminisztert egyhangú határozattal a város díszpolgáraivá vá­lasztotta. Hódmezővásárhelynek eddig Kossuth La­jos, Jókai Mór, Justh Gyula, gróf Tisza István és Kossuth Ferenc voltak a díszpolgárai. Megszűnt a közélelmezési és a kisgazdaminisztérium. A közélelmezési és a kisgazdaügyi miniszteri állás a mai nappal megszűnt. Ennek következtében a kormányzó Mayer János közélelmezési minisz­tert fáradhatatlan buzgalommal tett odaadó szolgá­latainak teljes elismerése mellett állásától, nagy­atádi Szabó Istvánt pedig a kisgazdaminiszteri te­endők ellátása alól teljes elismerésének kifejése mel­lett fölmentette.­ ­­ ­ A keresztény egyesülés pártját a sajtó novel­láról. A keresztény nemzeti egyesülés pártja ma este hat órakor gróf Andrássy Gyula elnöklésével ér­tekezletet tartott, amelyen megjelentek gróf Bethlen István miniszterelnök, Tomcsányi Vilmos Pál, gróf Ráday Gedeon, Siegipshalmy Lajos, Vass József és Bernolák Nándor miniszterek. Az értekezleten Tury Béla ismertette a sajtónovellát, amelyről megálla­pítja, hogy általános büntetőjogi szabályokat tartal­maz a sajtódeliktumok terén a régi törvénynyel­ szemben, amely kivételes elbánást biztosított. A ja­vaslat lényege novelláris intézkedés az 1914. évi sajtótörvényre vonatkozóan és csupán a 35—36 és 38. szakaszok helyébe iktat új szakaszokat A fe­lelősség kérdésénél megállapítja, hogy eddig szer­zői felelősség volt, most pedig a közzétételi felelős­ség van kidomborítva. Indítványozza, hogy ne a fe­lelős szerkesztő legyen köteles bizonyítani azt, hogy nincs része az inkriminált közlemény közre­adásában, hanem a szerző igazolja azt, hogy volt® része abban a felelős szerkesztőnek. A kötelező gonn­dosság elmulasztása miatt a kiadói felelősség bővít­tessék ki még olyképen, hogy a kiadói felelősség a felelős szerkesztői felelősséggel megosztassék s utób­bit ennek megállapításában megelőzze. Javasolja, hogy minden közlemény a szerző nevével jelenjék meg, minden oly közleményért pedig, amely n­in­c­s jegyezve, a felelős szerkesztő viselje a felelősséget. A rágalmazás és becsületsértés eseteiben tarta­sék fenn a fokozatos felelősség, az államellenes­ cselek­ményekben pedig a felelősség egyetemleges legyen. Lingauer Albin kifejtette, hogy a sajtókamara felállítása elkerülhetetlen része a sajtórefor­nak. Oly sajtókamarát sürget, amelynek tagjait a sajtó­érdekeltség ajánlata alapján a kormány nevezné ki. Rámutat arra, hogy a forradalmi sajtó felelős­ségre vonására ez a törvény nem nyújt módot, mert visszaható intézkedéseket nem tartalmaz. Indítvá­nyozza, hogy a törvény érvényessége határidőhöz legyen kötve s hogy a kormány Ház-határozattal utasíttassék egy generális sajtójavaslat elkészítésére, amely a nyári szünet után kerülne tárgyalásra. Tomcsányi igazságügyminiszter kijelentette, hogy a párt észrevételeit a legvégső határig kész fi­gyelembe venni s hogy a sajtókamara felállításától a kormány sem zárkózik el. Közölte még, hogy a kormány a novellát időlegesnek minősíti s a javas­lat ezen az alapon készül. Bernolák népjóléti mi­niszter és Haller István rövid felszólalásai után Gerencsér István indítványozza, hogy a párt kérje fel a kormányt arra, hogy legkésőbb az ősz folya­mán tűzze ki tárgyalásra a vármegyei közigazga­tási és a választójogi reformot. A párt az indít­ványt elfogadta. Vass kultuszminiszter tájékoztatta a pártot a tanítók nyugdíjáról, a tanítói státusren­dezésről, a budapesti tudományegyetem autonómiá­járól készülőben levő javaslatokról. Hegyeshalmy kereskedelemügyi miniszter pedig az ipartörvény, a mérnöki rendkar, a lakásépítési, az üzleti záróra és a tisztességtelen versenyről szóló törvényjavas­latokat ismertette, végül Bernolák népjóléti minisz­ter fejtegette a munkásbiztosító törvényjavaslat részleteit és bejelentette, hogy a gyermek és rok­kant védelmi javaslatokat, rövid időn belül elő fog­­ja terjeszteni. . A keresztény egyesülés pártjában kialakult vélemények szerint a sajtónovella fél, legfölebb egy évi határidővel készüljön. A párt képviselőtagjai többségének az a felfogása, hogy a törvényjavaslat tárgyalását őszre kell halasztani. Ezzel a kíván­sággal szemben a miniszterelnök, illetve a kormány ragaszkodik a javaslatnak szünet előtt való tárgya­­lásához. Tekintettel a pártok összességének kifeje­zésre jutott" óhajára, a kormány most már a nyá­ri szünet elé akadályokat nem gördít és a vagyon-­ váltság és esetleg a sajtónovella letárgyalása után július 20-ától kezdődőleg hat-nyolc heti parlamenti szünetet fog javasolni a Háznak. Szünet után kerül­nek sorra azután a sajtójavaslaton kívül a vármegyei közigazgatási és a választójogi reform javaslatai és egyéb resszortminiszteri javaslatok, amelyekkel a párt mai ülésén már jórészt foglalkozott Vasmunkások a­­miniszterelnöknél. Bet­tlen István miniszterelnök fogadta a Vas-és Féntmunkások Országos Szövetségének küldött­ségét, amelyet Miakits Ferenc, titkár vezetett. A küldöttség emlékiratban mutatott rá a nagy munka­nélküliségre, az óriási nyomorra és arra a szomorú körülményre, hogy Budapesten és környékén 6880, az ország egyéb területén pedig 2800 ember van m­unka nélkül. Bármint vizsgálják is a munkanél­küliség okát, mondja az emlékirat, abban a mun­kásoknak szerepük nincs. Szükség van tehát arra, hogy az állam segítse őket. A memorandum arra kéri a miniszterelnököt, hogy lépjen érintkezésbe a munkaadókkal, hogy igyekezzenek munkásaikat megtartani. Kérik a közmunkák mielőbbi kiadását, és hogy a felemelt hátbért elsősorban tatarozásra fordítsák, így számos munkaalkalom nyílik. Az ál­lam azért is gondoskodjék segélyről, mert főleg a lőszer- és fegyverggyári munkások váltak munka­nélkülivé. A segélyek egy részét rója ki a kormány­­ a munkaadókra, hozza be a nyolcórai munkaidőt, végül a kivándorolni óhajtó munkásoknak adjanak, ingyen útlevelet. Tegye azt is lehetővé a kormány , hogy az Államvasutak az elutazni akaró munkáso­kat díjtalanul szállítsák a táltosáérig­.

Next