Pesti Hírlap, 1921. július (43. évfolyam, 142-168. szám)

1921-07-01 / 142. szám

6 PESTI HÍRLAP 1921. Július 1., péntek. — (A kormányzó látogatása Győrött.) Horthy Miklós kormányzó szerdán reggel kíséretével Győr­be érkezett. A kormányzói vonatnak érkezését ágyu­lövések jelezték. A pályaudvaron díszszázad várta a kormányzót, aki a Himnész hangjai mellett lépett el az arcvonal elő­tt. Dr. Darányi Kálmán főispán, majd Farkas Mátyás polgármester üdvözölte a kro­mányzót, aki válaszában arra kért mindenkit, hogy a művelődés és a munka szelleme mellett ápolják to­vábbra is szívükben a szeretet nemes érzéseit, mert sorsüldözött nemzetünknek talán sohasem volt na­lyobb szüksége erre, mint a mai nehéz időkben. Az üdvözlések után a kormányzó diszes kocsisor élén a vármegyeházára hajtatott ahol a hatóságok és egy­házak fejei üdvözölték. A kormányzó köszönetet mondott az üdvözlésért, majd igy folytatta: — A magasabb kultúra és az erőteljes termelés két olyan oszlop, amely jövőnk sok reményének hor­dozója. De amíg célhoz érünk, még nagy munka, hosszú küzdelem áll előttünk, amelyben egyetértve, együttes erővel kell részt venni mindannyiunknak. Csak nagyon gazdag és nagyon hatalmas nemzetek engedhetik meg maguknak azt a fényűzést, hogy pártjaik viszálykodásai foglalkoztassák közvélemé­nyüket. Mi pedig, ha az elmúlt nagy megpróbáltatás után már valamennyire talpraálltunk is, még szegé­nyek vagyunk és még messze vagyunk a magyar erő és a magyar nagyság régi ragyogásától. Nekünk zárt sorokban egymás mellett kell állnunk. Nekünk egységes közvéleményre, egyetértésre van szüksé­günk és azért minden becsületes magyar embernek egy táborban van a helye. Nemes versenyben, de so­ha sem viszálykodva, nehéz sorsunk tudatában, de sohasem csüggedve, bizakodással a jobb jövőben, de egyúttal mindig dolgozva érte, kövessenek engem továbbra is utamon, amely az erős, a művelt, gazdag Magyarország felé vezet. A kormányzó a tisztelgő küldöttségek távozása után a helyőrség tisztikarának küldöttségét fogadta, majd kíséretével meglátogatta a Kumm­er Testvérek textilipari r.­t. csoportjához tartozó Richards Ri­­chard győri finom posztógyár részvénytársaság tele­pét, ah­ol Czeke iparfelügyelő az iparosság nevében és az elnökség nevében Richards Richárd és Kum­mer Hugó üdvözölték a kormányzót, aki a gyár be­ható megtekintése után a modern berendezés és a ki­tűnő gyártmányok felett teljes elismerését fejezte ki. Pukay Mariska tangulóleány fehérruhás leányok élén virágcsokrot nyújtott át a kormányzónak. A kormányzó meglátogatta a győri Pyram-gyárat is, ahol a cég alapítója és tulajdonosa, Benes Pál, rá­mutatott arra, hogy a nagynevű Pyram-gyár, amelynek saját nyomdája, üveggyára, doboz- és kar­tonagegyára van, magyar szellemben, magyar mun­kával közel egy negyedszázad alatt Középeurópa legnagyobb ilynemű gyárává fejlődött ki és annyira közkedveltségnek örvendenek gyártmányai, hogy ma is, amikor az exportlehetőségek még nincsenek kifejlődve, évente harmincmillió doboz Pyram ter­pentines cipőkrémet gyárt és Magyarország szük­ségletének az abszolút többségét a közönség a Pyram­gyárból fedezi. A kormányzó a nagy kiterjedésű gyár minden munkatermét nagy érdeklődéssel tekintette meg, ahol szakszerű felvilágosítással szolgált Benes Pál, aki személyesen vezeti a Pyram-gyárat. A kor­mányzó megelégedésének adott kifejezést, hogy a magyar szellemben nevelt munkásság oly szép is nagy nevet tudott kivívni magának és amit ebben a nagy modern gyárban látott, az csak növeli örömét és bizalmát a magyar ipar iránt. A kormányzó hosz­szú ideig időzött a Pyram-gyárban, ahol a munkás­ság törhetetlen ragaszkodását fejezte ki és távozása alkalmával lelkes ovációkban részesítette. — Győrből a kormányzó kíséretével Pannonhalmára látogatott el, ahol Bárdos Rémig főapát kalauzolásával végig­tekintette az apátság nevezetességeit. A tizennyolca­dik századbeli refektórium falai talán első ízben lát­tak most nőt a kormányzóné személyében, mert ide csak az uralkodó, vagy az államfő felesége léphet be. Hajnalban a­ kormányzó kíséretével­ tovább utazott­­Veszprémbe. — (Mikszáth Kálmán: A keresztmam­a meséi.) Albumalakú, békebelien szép kiállításban, Balogh Károly színes illusztrációival jelent meg Mikszáth Kálmán szépséges gyermekkönyve „A keresztmama meséi." A nagy palóc mesemondó kedvét, aranyló stílusát, édesded ötleteit ebben a könyvében a gyer­mekek szivébe hinti el. A könyv Légrády Testvérek kiadása.­­ (Csak udvariasan!) A belügyi minisztérium szigorú hangú rendeletet bocsátott ki az alá tartozó hivataloknak, amelyben utasítja őket, hogy a felek­kel udvarias hangon, kellő tapintattal tárgyaljanak.­­ (A Déli vasút) menetkedvezményi osztályának főnökét, Molnár Vilmost, a vaspályatársaság kiválóan buzgó szolgálatai eliscíneréseképen kinevezte főfelügye­lővé.­­ (Kommunista rödiratterjesztők a bíróság előtt.) A rendőrség, mint annak idején megírtuk, letartóztatta Andics Erzsébet egyetemi hallgatónőt, Berger Ernő egyetemi hallgatót és még tizenöt társu­kat, akiket azzal gyanúsítanak, hogy a Bécsbe szö­kött kommunistákkal szövetkeztek a bolsevista ura­lom visszaállítására. A rendőrség megállapítása szerint rengeteg röpiratot csempésztek be az or­szágba és Budapesten titkos nyomdát rendeztek be, ahol lázító könyveket és röpiratot nyomattak. A bu­dapesti bünt­etőtörvényszék- mint rögtönítélő bíró­ság Korpády Zoltán táblabíró elnöklésével csütörtö­kön kezdte meg a nagyszabású bűnügy tárgyalását. A vádhatóságot Pagonyi Nándor főügyészhelyettes képviselte, aki vádbeszédében Andics Erzsébetet és tizenhat társát lázadással, felségsértéssel és a fenn­álló társadalmi rend megdöntésére irányuló szövet­kezéssel vádolta. Az orvosszakértők előterjesztették véleményüket, amely szerint valamennyi vádlott tel­jesen beszámítható. A csütörtöki tárgyalási nap a vádlottak kihallgatásával telt fi­. Pénteken megkez­dik a tanok kihall­gatását* — (Torzonborz tragédiája.) A régi jó béke­időkben is sok furcsa szerzet taposta a pesti asz­faltot, fantasztikus exisztenciák­ éltek a világvárossá lendült magyar fővárosban. Egyik nevezetes példá­nya volt ennek­ a különös kasztnak az a rongyos, piszkos, állan­dóan beretválatlan arcú negyvenes férfi, akit Torzonborz néven ismertek mindenütt, ahol csak megfordult. Torzonborz az iváson kívül sem­mihez sem értett, dolgozni nem akart, viszont pénz nélkül berúgni még a háború előtt sem lehetett, mi­kor féldeci snapszot három krajcárért mért a sarki pálinkás. Torzonborz egészen furcsa módját eszel­te ki a pénzszerzésnek. Lerongyoltan, mocskosan, külsejének ijesztő voltát még mesterségesen is fo­koz­va állított be azokba a jobbfajta borbélyműhe­lyekbe, ahol ott intelligens középosztály beretválko­zott. Torzonborz helyet foglalt a várakozók között, akik félősen húzódtak vissza a piszkos, ijesztő ven­dégtől. A borbélymester természetesen nem látta szivesen Torzonborz urat, félt, hogy elijeszti a törzs­vendégeit s ezért diszkréten félrehúzta, s egy tízfil­lérest csúsztatott a kezébe. Torzonborz azonban ki­jelentette, hogy neki egy hatos jár s a borbély nem alkudozott vele, kezébe nyomta a pénzt, csakhogy gyorsan megszabaduljon tőle. Torzonborz végigjárt valamennyi előkelő borbélytermen­e mindenütt meg­kapta a maga hatását. Később már rendszeresen be­osztotta az idejét, minden üzletet hetenkint bizonyos napnak ugyanazon órájában keresett fel, be sem lé­pett az ajtón, csak a fejét dugta be s az inas már futva vitte az obulust, nehogy megjelenésével kon­sternációt keltsen a vendégek között. A háború alatt Torzonborz eltűnt a látóhatárról, de korai volt a borbélymesterek öröme, mert az elmúlt napokban ismét jelentkezett s a változott gazdasági viszo­nyokra való tekintettel 20 fillér helyett most már két koronát követelt. A borbélymesterek káromkodtak mérgükben, de végül mégis csak engedtek Torzon­borz terrorjának s átnyújtották a kétkoronást. Egy várospolitikai szerepléséről 03 találékonyságáról ne­­vezetes körúti borbélymester azonban megsokalta Torzonborz garázdálkodását s midőn az ijesztő kül­sejű vendég jelentkezett, annak legnagyobb megle­petésére udvariasan fordult hozzá . Tessék helyet foglalni, nemsokára sorra méltóztatik kerülni! Tor­zonborz első pillanatban azt hitte, hogy tréfál vele a borbélymester, de látván, hogy nemsokára­ sorra kerül a borbélyszéken, ijedten menekült a® üzletből­­és nem is jelentkezett többé. A borbélymester az ese­tet elmondotta kollégáinak is s igy Torzonborz ur­nak szomorúan kellett látnia, hogy vége a jó kere­setnek. Sehol nem­ kapott többé két koronát, minde­nütt meg akarták beretválni s Torzonborz a demo­krácia terjedését szidva, elindult új pályát keresni. A borbélymesterek pedig hálából, hogy Torzonborz úrtól végérvényesen megszabadította őket, nagysza­bású bankettet rendeztek ötletes kollégájuk tisztele­tére. A mulatóág végeztével az emelkedett hangulat­ban egy szentimentális borbélymesternek eszébe ju­tott a kenyerét vesztett Torzonborz s azt indítvá­nyozta, rendezzenek gyűjtést, hogy legalább végki­elégítést kaphasson, össze is gyűlt 200 korona, mely­­Torzonborz ux rendelkezésére áll, ha jelentkezik érte annál a borbélymesternél, aki Torzonborz tra­gédiáját előidézte . . . L—­ I. — (A kolozsvári Ferenc József tudományegyetem) dr Menyhárt Gáap­ir Jogkari professzort, volt mult ftvi Jogkari dékánt, az 1921—22. évre rektorrá választotta. — (Kommunista fogás a törvényszéken.) Csü­törtökön délután a kommunista röpiratterjesztők statárjális tárgyalásán a hallgatóság soraiban letar­tóztattak egy gyanús embert, akiről később kiderült, hogy bécsi kommunista körökkel tartott fenn össze­köttetést. A tárgyalás kezdésekor egy fiatalember egy gyermekkel be akart menni a tárgyalóterembe. Az ajtónál álló csendőr utjukat állotta, de a fiatal­ember oly erőszakosan lépett fel, hogy később a csendőr mégis beengedte a tárgyalóterembe. Itt a fiú az egyik vádlottnak csomagot akart átadni, amely­ben állítólag élelmiszer volt. A tárgyaláson jelenlévő egyik detektív a fiút gyanúsnak találta, megmotozta, és kommunista röpiratokat talált nála. A gyerme­ket letartóztatta és nyomban bekísérte a főkapitány­ságra. A fiú letartóztatása élénk feltűnést keltett, figyelmessé lett reá az ajtónálló csendőr is, aki a detektív által letartóztatott fiúban az erőszakoskodó fiatalember társát ismerte fel. A csendőr a történtek után a fiatalembert is gyanúsnak találta és ami­kor az elnök a tárgyalást tíz percre félbeszakította, a csendőr jelentette Pogonyi Nándor főügyészhelyet­tesnek a vele történteket és annak a gyanújának adott kifejezést, hogy a letartóztatott fiatalkorú társa is bűnös lehet. A főügyészhelyettes nyomban elrendelte a hallgatóság soraiban lévő fiatalember előállítását. A csendőr az illetőt a fogházirodába ve­zette, ahol megállapították, hogy Rabinovics Her­mann a neve és fővárosi artista. Megmotozták és igen sok bécsi, németül fogalmazott levelet, továbbá számos különböző névre szóló postafeladóvényt ta­láltak nála, amelyekből arra következtetnek, hogy az artista bécsi kommunista körökkel tartott fenn összeköttetést. Dabinovics Hermannt egyelőre őr­­ Wel vették és folytatták ellene az eljárást . (Pásztor József: A múzsa csókja.) Pász­tor József izmos és erősen magyar tehetségé­nek jókedvű és jólzű­ adománya ez az új regénye, amely egy kedves ötletből kiindulva, végletekig fokozódó vígjátéki helyzetekig bonyolódik, hogy aztán egy csendes és finoman leenyhülő vonalban megnyugtatólag bevégződjék. Az író, akinek mun­kakedve elfáradt, új asszonyi élményekre éhez ki felesége oldaláról, aki szárnyaira is bocsátja, de néhány erős tövisszúrása után az ingerlő szerelmi életnek a férfi visszamenekül asszonyához. Ezt a történetet Pásztor tökéletesen könnyedséggel, él­,­vezetes frisseséggel mondja el és könyvét ezzel a­ legkellemesebb olvasmányok sorába emeli.­­ (Házasság.) Tus­zkai Emmykével ma házasságot kötött Klumpp Gusztáv Adolf német­országi gyáros. (Minden külön értesítés helyett.) Herédy Ilonkát eljegyezte Argényi Sán­d­o­r Gyöngyösről. (Minden külön értesítés helyet.) Weil Margitot eljegyezte Duzsinszky Mór vegyészeti cikk kereskedő Budapesten. (Minden külön értesítés nélkül.) Czukor Herminkot Füzesgyarmatról elje­gyezte Farkas József Szerepről. (Minden külön ér­tesítés helyett.)­­ (Hírek Szovjetoroszországból.) A pétervári la­pok, különösen a Pravda s a Trud, az utóbbi napok­ban tele vannak apró hírekkel, amelyekkel a szabad kereskedelem első eredményeit illusztrálják. A Prav­da leírja, hogy a munkások és a szovjethivatalnokok, akik most természetben kapják fizetésüket, az áru­kat rögtön a piacra viszik s eladják a kis­speku­lánsoknak. „A világon soha s sehol — írja — nem foglalkoztak oly óriási tömegek kiskereskedelemmel, mint most nálunk, nemre, korra s társadalmi állás­ra való tekintet nlékül." A Trud arról panaszkodik, hogy míg a legutóbbi időben semmiféle könyvet nem lehetett látni, most a moszkvai összes kioszkok pi­káns könyvekkel vannak tele. A szabad kereskede­lem első eredményeként tehát mindenütt és nagy tömegekben pornografikus könyvek láthatók. — Új lap is indult meg az új fővárosban Moszkva címmel és ez a III. kommunista internacionálé hivatalos lapja. Minthogy ennek az újságnak a külföldiek in­formálása a feladata, nagyon sokban különbözik a csupán „belső használatra" írt szovjet­ sajtótól. Mindensetre azonban jellemzi az orosz viszonyo­kat a lap ötödik számának vezércikke, melyet Radek írt és ezeket mondja benne: „A­z egész világ kapita­lista sajtója diadalmasan ujong, hogy elkövetkezett Oroszországban a kommunizmusnak várva-várt vég­napja. De ők nem tudják, hogy ebben az országban — legalább, amennyire én tudom, — soha nem volt kommunizmus. Itt csak proletár­ kormány van, amely küzd és verekszik a mindennapi kenyérért." Majd így folytatja: „Lehet vitatkozni afelett, hogy egy országban, ahol a lakosság 85 százaléka parasz­tokból áll, lehetséges-e oly kormánya a munkásosz­tálynak, mely a parasztság követelményeit nem elé­gíti ki?" Hogy mit tervez a szovjet­ kormány a parasztság követelményeinek kielégítésére, arra" vo­natkozólag Lenin ugyanennek az újságnak követke­ző számában ezeket írja: „Szovjetoroszországot gaz­dasági helyzete arra kényszeríti, hogy a kisipar fel­támasztására, valamint a szabad kereskedelem teljes megindítására törekedjék. Nem hunyhatjuk be azon­ban szemünket annak felismerése elől, hogy ezek a rendszabályok tulajdonképen új életet jelentenek a kispolgárság és a kapitalista rendszer számára és új erőhöz juttatják a parasztságot." Azután így foly­tatja: „Nem lehetséges szocializmus a kapitalista technika nélkül, amely rendelkezik a termelés esz­közei felett, még pedig a legújabb teória szerint." A külföldieknek adandó engedélyekről pedig ezeket írja: „Az egész veszedelem, ami abban nyivánul meg, hogy átadjuk erőforrásainkat és ezzel bizonyos mértékben gazdasági jövőnket átkozott ellenségeink kezébe, oly emberek kezébe, akik az ipar óriási ha­talmával rendelkeznek, tulajdonképen nem a mi ve­szedelmünket jelenti, hanem csupán a veszedelemből való menekülésünket, mert enélkül lehetetlen a kom­munizmus továbbfejlődése." — (Az Egyetemi könyvtár) egész nyáron át, heti négy napon (kedd—péntek) nyitva lesz. — (A nyomdaipar gyásza.) A Tevan-nyomda ma könyvkiadó vállalat megalapítója és szenior főnöke. Te­van Adolf, Békésterabán hatvanhét éves korában meg­­halt. Érdemes, munkás életet élt. A modern magyar írók kiadásai mellett kultiválta a régi magyar irodalom re­­­mekeit is. Amatőr kiadványai bőkezűségről tanúskodtak.­­ (A telefonjárulék részletfizetése.) Azzal az is­mételt híreszteléssel szemben, hogy a posta július 1-én kérlelhetetlenül behajtja az előfizetőkön az egyszers min­­denkorra szóló telefonberuházási járulékot, (Budapesten kétezer és mellékállomásért ezer korona), illetékes hely­ről közlik, hogy a postaintézet minden telefonelőfizető­­nek, akinek anyagi helyzeténél fogva arra szüksége van, megfelelő előzékenységgel megfelelő részletfizetést enged­élyez, amely augusztus 1-től válik esedékessé.­­ (Az amerikai vizum­ megszerzésére vonatko­­­­zólag közli a budapesti amerikai misszió, hogy a Magyar­­országból bevándorlásra jogosítottak számát évi SIISS személyben, állapították meg, havonta tehát 407 személy­ kaphat vizumot. A törvény értelmében előnyben része­­sülnek azok, akik amerikai állampolgárok vérrokonai- A­ vízum iránt való kérvényezőt minden hónap 10-ikétől kezdve láttamozzák, mindaddig, amíg be nem telik a ha­vi létszám- A kérvények felvétele és számozása a mtas-BZIÓ útlevélos­ztályában (Andrássy­ út 8.) történik Esti ponta.­­ (Halálozás.) Nagyseer­­ey Dezsőné született Brezica Ida, a jeles cimbalomművésznő és zenetanárnő. Budapesten negyvenöt éves korában meghalt. Állaga Gé­zának volt kitűnő tanítványa, aki maga is­ sok művelőt nevelt ennek a sajátos magyar hangszernek. Temetése pénteken délután öt órakor lesz a farkasréti temetőben. Dr Fischer Árpád battonyai ügyvéd, az idei június hó 25-én váratlanul meghalt. (Minden kíüön értesítés helyett.).

Next