Pesti Hírlap, 1921. augusztus (43. évfolyam, 169-192. szám)
1921-08-02 / 169. szám
Budapest, 192 L 144,589.) szám. ELIIFIZETÉSI ÁRAK 1 évre«»»»».. 440 K| Félévre ..««••«.. 220 J Negyedévre « .... 110 * Egy bóra •«..!•.. 40 J | Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvarokon 2 K Hirdetés és apróhirdetés dijizabás szerint. Kedd, augusztus 2. Kiadótulajdonosok LÉGRÁDY TESTVÉREK SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDAI Budapest, Vilmos császár út 78. FICKKE ADÓHIVATAL Budapeat, Erzsébet körút 1. fa A józan ész politikája. Egy katonai emlékszobor leleplezése alkalmából a józan ész és a mérséklet szava hangzott el a csatornán túlról. Layd George kijelentette, hogy Anglia, amikor a békeszerződések végrehajtásával kapcsolatban türelemre int, ezt azért teszi, ráért úgy szeretné, hogy a drágán megvásárolt béke valóságos béke legyen és mert a háború megtanította a béke értékelésére. Ez a beszéd záró akkordja annak az ellentétnek, amelyik a felsősziléziai kérdésben Anglia és Franciaország között támadt, egyben megmagyarázza azt is, hogy Anglia miért foglalt el Franciaországgal szemben mérsékeltebb és a német érdekekkel jobban számoló álláspontot. Franciaország tudvalevőleg halogató politikát űzött ebben a Németország szempontjából olyan fontos ügyben és követelte, hogy nagy csapatszállításokkal megerősítsék a Felsősziléziában levő entente-őrségeket. Anglia ezzel szemben ellenezte az új csapatok kiküldését és azt kívánta, hogy a legfelső tanács mielőbb összeüljön és véglegesen döntsön a vitás terület sorsa fölött Úgy látszik, a két ellentétes álláspont között sikerült megtalálni a középutat. A legfelső tanács augusztus nyolcadikán összeül, Németországot pedig felszólították arra, hogy ha ennek a szüksége fölmerül, minden eszközzel könnyítse meg az entente-csapatoknak a területén való keresztülszállítását. Franciaországban alighanem elégedetlenek lesznek ezzel a döntéssel. A jó diplomata Lloyd-George ezért hangoztatta olyan nagyon, hogy Franciaországnak a háborúban hozott nagy áldozatok után joga van ahoz, hogy különös érdekeinek a figyelembevételét követelje. Franciaország közvetlen szomszédja Németországnak, ez pedig kényelmetlen szomszédság, mert a franciák úgy érzik, elsősorban nekik kell félniök attól, ha Németországban a reváns vágy elhatalmasodik s a levert nagy birodalomiára elég erős lesz ahoz, hogy megtorló vágyának a kielégítését kereshesse. Ez a félelem magyarázza meg azt, hogy Párisban miért ragaszkodnak olyan szigorúan a Németország gúzsbakötésére szánt versaillesi szerződés legkegyetlenebb intézkedéseinek a végrehajtásához is. A mi hitünk szerint azonban ez rossz politika még Franciaország szempontjából is. Egy nagy birodalom ereit nem lehet időtlen időkre lekötni, akármennyire elgyengítik is Németországot, elkerülhetetlenül eljön az a nap, amikor újra elég erős lesz ahoz, hogy hatalmi szóval is nyomatékot adjon a maga politikájának. .Angliának és Lloyd Georgenak föltétlen igazuk van abban, hogy nem ez a politika biztosítja a tartós békét, hanem az, ha a szörnyűséges küzdelem befejezése után igyekeznek figyelembe venni a legyőzöttek legprimitívebb életérdekeit, ha annak az útját egyengetik, hogy újra a lehetőségig tűrhető viszony támadjon Európa egymás mellett élő és egymásra utalt népei között. A trianoni béke csak most lépett életbe, még csak ezután lesz alkalmunk meggyőződni arról, hogy velünk szemben hogyan és milyen szellemben alkalmazzák majd a szerződés gyilkosan kegyetlen szakaszait. A bennünket környező gyűlölködő államok hajlamosak arra, hogy velünk szemben is a háborús ártó akarat szellemében hajtsák végre a békeszerződés intézkedéseit. Ez azonban nem igazi béke, hanem újabb katasztrófák magva lenne Közép-Európában. Ezért nemcsak magyar érdek, hanem európai érdek, hogy a félelem és a szenvedély politikája helyett a józan ész politikája mondja ki az utolsó szót velünk szemben s a kevésbbé érdekelt nyugati államok a türelem szellemét igyekezzenek belevinni a trianonibéke végrehajtásába. Az ellenzék újabb támadásokra készül. A politikai világot változatlanul a hű elnökválság és Beniczky Ödön ügye foglalkoztatja. Beniczky kedden felszólal a nemzetgyűlen és bejelenti mentelmi jogának újabb megsértését , egyben," felolvassa azt a levelet, amelyet a lakásán járt látogatók intéztek hozzá. Valószínűleg már a keddi ülésen felszólal Rakovszky István is, aki ma kijelentette, hogy bár támogatja továbbra is a kormányt, olyan dolgokat, amelyek az állampolgárok élet- és jogbiztonságát veszélyeztetik, nem fog fedezni és azoknak megtorlását fogja követelni. Minden erejével oda fog hatni, hogy katonai egyéneknek polgárok felett való bíráskodását megszüntessék, mert a jogrend nem tűri meg, hogy kivételes fórumokat tartsanak fenn, ha pedig nincs jogrend, azt a legsürgősebben helyre kell állítani. Kijelentette még, hogy a kersztény nemzeti egyesülés pártjából nem lép ki, mert erre semmi oka sincs. A nemztgyűlés elnöki székének betöltése minden, valószínűség szerint e még a szünet előtt esőintézést nyer, mert a pártok ragaszkodnak eéhez. Ma ismét előtérbe került Qaúl Gaszton neve, aki a házelnökség kérdésében tanácskozást folytatott nagyatádi Szabó Istvánnal és Kovács J. Istvánnal. A kormány körében szívesen látnákDencz Béla elnökké választását is. A kormányzópártok körében szó volt az egységes pártról szállongó hírekről is, megállapították azonban, hogy konkrét tárgyalások ebben az irányban nem folynak, annál kevésbbé, mivel az utóbbi események következtében beállott feszültség nem alkalmas az egységes párt létrehozására. Az egységes párt szükségét azonban érzik annál is inkább, mert a kormánypártokban mutatkozó mély ellentétekkel szemben az ellenzék teljesen egységes, sőt elterjedt hírek szerint az ellenzéki frakciók elhatározták, hogy a szőnyegen levő kérdésekben igen éles és kíméletlen harcot indítanak a kormány ellen. A szövetségközi katonai ellenőrző bizottságok munkája. Pénteken kezdik meg működésüket. — A trianoni szerződés hogyan írja elő Magyarország katonai leszerelését és milyen lesz a jövendőbeli magyar hadsereg? A szövetségközi katonai ellenőrző bizottságok pénteken kezdik meg hivatalos működésüket Magyarországon. A bizottságok tagjai közül már nagyon sokan megérkeztek Budapestre, a többiek is megjönnek ennek a hétnek az elején. Az entente katonai bizottságának tudvalevőleg az lesz a kötelességük, hogy a trianoni béke katonai rendelkezéseinek végrehajtását szigorúan ellenőrizzék. Ez szomorúan aktuálissá teszi azt a kérdést, hogy a trianoni szerződésben milyen intézkedések vannak a katonai leszerelést és az új magyar hadsereget illetőleg? Az erre vonatkozó rendelkezések a következők: Magyarország kötelezte magát arra, hogy a szerződés életképesét követő három hónapon belül hadseregét a szerződésben megszabott arányban leszereli. Az általános hadkötelezettséget meg kell szüntetni, a magyar hadsereget a jövőben csakis önkéntes belépés, toborzás révén lehet kiegészíteni. A magyar hadsereg katonai erőinek összege nem haladhatja meg a harmincötezer főt, beleszámítva ebbe a tiszteket és a pótkereteket is. A tisztek arányszáma nem lehet nagyobb, mint az összlétszám egy huszadrésze, az altiszteké pedig, mint az összlétszám egy tizenötöd része. A hadsereg kizárólag csak a Magyarország területén való rendtartásra és határrendőri szolgálatra használható fö. Minden más csapatvezetésre, vagy háború előkészítésre való szervezkedés tilos. Nem szabad olyan rendeleteket és intézkedéseket sem tenni, amelyiknek az lehetne a célja, hogy előkészítse a mozgósítást, vagy háború esetére előkészítse az állatok és szállító eszközök igénybevételét. Csendőrök, pénzügyőrök, erdőőrök, községi és városi rendőrök vagy egyéb hasonló közegek száma nem haladhatja túl azoknak a számát, akik a mai Magyarország területén találhatók az 1913. évben hasonló szolgálatot teljesített közegek közül. Az új magyar hadsereg nem ismeri a tartalékos tisztek intézményét, minden tisztnek hivatásos tisztnek kell lennie. A szerződés az intézkedések egész sorozatával igyekszik meggátolni azt, hogy az új magyar hadseregnek a megengedett számnál nagyobb kiképzett tisztje lehessen, így kimondja, hogy az új hadseregben megmaradó tiszteknek kötelezniük kell magukat, hogy legalább negyven éves korukig szolgálnak, az új tiszteknek pedig legalább húsz egymást követő évben kell szolgálatot teljesíteniök. A szolgálatból a szolgálati idő lejárta előtt kilépő tisztek száma egy esztendőben nem lehet több, mint a tisztek összlétszámának huszad része, ha bármi okból a kilépettek száma nagyobb lenne, a keretekben előállott hiányt nem szabad kinevezésekkel pótolni. Azok a mai katonatisztek, akik a szolgálatból kilépnek, semmiféle katonai továbbképzésben részt nem vehetnek. A szerződés a hadsereghez mért arányban is szigorúan korlátozza az ország fegyver- és lőszerkészletét, fegyvert és lőszert csak egy állami tulajdonban álló gyárban szabad előállítani. Korlátozza a szerződés a vadászfegyverek magyarországi gyártását is, mert kimondja, hogy csak olyan golyós puskákat szabad előállítanunk, amelyeknek a kalibere nem egyezik meg egyetlen egy országban használt Emberek az erdőn. Irta: Pásztor József. A budai hegyek között, a főváros határában egy nagy erdőt parcelláztak. A gazdája eladósodott, a bank kezébe került. A bank gondolt egyet, mérnökökkel felmérette, papirosan szétdaraboltatta az erdőt. Künn pedig egyenes utakat vágtak a sűrü fák közé. A fiatal tölgyek sirtak, fájdalmasan nyögtek a durva fejszecsapások alatt, az őzek megriadtak s menekültek a kék fátylakba takarózó pilisi hegyek közé, a fácánok ostoba rikácsolással, lomha szárnyveréssel, nehézkesen repültek a közeli sűrűkbe. Nagy hirdetések, méteres betűk harsonázták a városban. „Olcsó telkek a hegyek között. Telkek élő tölgyfákkal." És a városi odúkban megsanyargatott emberek még alighogy lehámlott a hó, felkerekedtek, bejárták a kopár erdőt, a frissen vágott utakon. A hóvirág már nyitott. Az ibolya levele üde zöld volt, amint megmosdott a hegyoldalról lassan alászivárgó hóvízben. A fáradt szívű, megszürkült lelkű városi emberek egyszerre regényesek lettek. Álmodoztak. Rég hallatt hangok muzsikáltak a fülükben: tölgyek halk zúgása, kicsi, szelid vizek csurranása. Lepkék cicáztak el a képzeletük előtt, aranylepkék, amilyeneket rég láttak, van ahol falun, még gyermekkorukban. Sokan eleven őzet is láttak. Egy-egy megriadt, félénk kis állatot, amint valami soha meg nem érthető, tiszta, kérdő tekintettel egy pillanatra rábámult az erdőben egy kicsit ügyetlenül tipegő városi emberekre. A nap hunyorgatott. A hó játékosan táncolt a napban. 11 él rákezdte, hol abbahagyta. A kis,városi emberkék egy kicsit meghatottan, mosolyogva mentek a bankba. Vették a telkeket, kifizették az eladósodott ár helyett az adósságot a banknak. Még jó kis zsiros haszonnal is megtetemezték. Dehát lett mindenkinek erdeje. Egy kis darab sziklás, agyagos földje, tele fakadó erdei virággal. Tavaszra újra hozsannázott az erdő. Virágmesék áradtak ki a földből s bemosolyogták a kis tisztásokat. A fáradt városi emberkék vasárnap, mikor fölsóhajtva kiszabadultak a pókhálós falak közül, megenyhültek, büszkélkedtek s befelé tüzelt a szavuk a "lelkükbe, amint mondogatták: — Lám, ez a mienk. Erdő . . . erdőnk is van . . . Ibolyát szedhetünk a magunk telkén. És egy kicsit sajnálkozva nézték a hegyek alatt, messze a porba, füstbe álomszerűen belevesző város tornyait. Szép is lett volna minden. A fa kisarjadt az utakon, az erdő már nem érezte a sebet, amit a gyilkos fejszék ütöttek rajta. Kilomboztak a tölgyek. Az idő mámoros volt. Maga a boldogság, ami pazarul szakadt most a földre. És micsoda hangok. Az első kakuk megszólalt valahol, valamelyik telektulajdonos telkén, valamelyik büszke tölgyfán. Nyulak futottak át a fák között. Lerohantak a hegyoldalról a mezőre. Néha egy-egy bronzszínű fácáncsalád riadt fel az útról, a szend sütkérezésből. Az irtásokban, a sürü galagonya-bokrok között elkezdett énekelni a fülemüle. A városi emberkék is daloltak. Az erdő szélén kocsma volt, ahol rossz, savanyú bort mértek. Onnét hordták fel a hegyoldalon, nagy lihegéssel felkapaszkodva a bizonytalan színű lőrét. És egyszer csak körülnéztek. A mámorból már elég volt. Néhány fát kivágtak, tisztogatták, irtogatták a tüskés bokrokat, utakat csináltak a telkeken. Dolgozni kezdtek és veszekedtek. Közben meg-megálltak. A reménység dobját kezdték veregetni. Hogy mennyit fog érni majd egyszer a telek, majd akkor, ha valami bolondos villamos vasút errefelé veszi az útját, ha a város idáig kinyújtja száraz csontkarját. És most egyszerre észrevették azt is, hogy már lopnak az erdőben. Az erdővel most már senki sem törődött. Amíg a nagyúré volt, gondos, szigorú kerülő járt benne. A bank azonban ült a pénzes zsákjain, a község.