Pesti Hírlap, 1921. augusztus (43. évfolyam, 169-192. szám)

1921-08-02 / 169. szám

Budapest, I92L 144,589.) szám. ELffFIZETÉSl ÁRAK i évre«»»»»,. 440 K| Félévre ..««••«.. 220 J Negyedévre t « .... 110 * Egy bóra •«..!•.. 40 J i Í Egyes szám ára helyben, víH déken és pályaudvarokon 2 K Hirdetés és apróhirdetés dijJ «abás szerint. Ke dd, augiísztii s 2. Kiadótulajdonosok i LÉGRÁDY TESTVÉ REK SZERKESZTŐSÉG, KIADÓ­HIVATAL ÉS NYOMDAI Budapest, Vilmos császár-út 78. FIŐKKE ADÓHIVATAL! BudaDeat. Erzsébet-körút 1. sa A józan ész politikája. Egy katonai emlékszobor leleplezése al­kalmából a józan ész és a mérséklet szava hang­zott el a csatornán túlról. Uóyd-George kije­lentette, hogy Anglia, amikor a békeszerződé­sek végrehajtásával kapcsolatban türelemre int, ezt azért teszi, ráért ngy szeretné, hogy a drágán megvásárolt béke valóságos béke le­gyen és mert a háború megtanította a béke ér­tékelésére. Ez a beszéd záró akkordja annak az el­lentétnek, amelyik a felsősziléziai kérdésben Anglia és Franciaország között támadt, egy­ben megmagyarázza azt is, hogy Anglia miért foglalt el Franciaországgal szemben mérsékel­tebb és a német érdekekkel jobban számoló ál­láspontot. Franciaország tudvalevőleg haloga­tó politikát űzött ebben a Németország szem­pontjából olyan fontos ügyben és követelte, hogy nagy csapatszállitásokkal megerősitsék a Felsősziléziában levő entente-őrségeket. Ang­lia ezzel szemben ellenezte az uj csapatok ki­küldését és azt kivánta, hogy a legfelső tanács mielőbb összeüljön és véglegesen döntsön a vi­tás terület sorsa fölött Ugy látszik, a két el­lentétes álláspont között sikerült megtalálni a középutat. A Iqgfelső tanács augusztus nyolca­dikán összeül, Németországot pedig felszólí­tották arra, hogy ha ennek a szüksége fölme­rül, minden eszközzel könnyítse meg az en­tente-csapatoknak a területén való keresztül­szállitását. Franciaországban alighanem elégedetle­nek lesznek ezzel a döntéssel. A jó diplomata Lloyd-George ezért hangoztatta olyan nagyon, hogy Franciaországnak a háborúban hozott nagy áldozatok után joga van ahoz, hogy kü­lönös érdekeinek a figyelembevételét követel­je. Franciaország közvetlen szomszédja Né­metországnak, ez pedig kényelmetlen szom­szédság, mórt a franciák ugy érzik, elsősorban nekik kell félniök attól, ha Németországban a reváns-vágy elhatalmasodik s a levert nagy birodalom jijra elég erős lesz ahoz, hogy meg­torló vágyának a kielégítését kereshesse. Ez a félelem magyarázza meg azt, hogy Párisban miért ragaszkodnak olyan szigorúan a Német­ország gúzsbakötésére szánt versaillesi szerző­dés legkegyetlenebb intézkedéseinek a végre­hajtásához is. A mi hitünk szerint azonban ez rossz po­litika még Franciaország szempontjából is. Egy nagy birodalom ereit nem lehet időtlen időkre lekötni, akármennyire elgy^ugitik is Németországot, elkerülhetetlenül eljön az a nap, amikor újra elég erős lesz ahoz, hogy ha­talmi szóval is nyomatékot adjon a maga po­litikájának. .Angliának és Lloyd-Georgenak föltétlen igazuk van abban, hogy nem cz a politika biztosítja a tartós békét, hanem az, ha a szörnyűséges küzdelem befejezése után igyekeznek figyelembe venni a legyőzöttek leg­primitívebb életérdekeit, ha annak az útját egyengetik, hogy njra a lehetőségig tűrhető viszony támadjon Európa egymás mellett élő és egymásra utalt népei között. A trianoni béke csak most lépett életbe, még csak ezután lesz alkalmunk meggyőződni arról, hogy velünk szemben hogyan és milyen szellemben alkalmazzák majd a szerződés gyil­kosan kegyetlen szakaszait. A bennünket kör­nyező gyűlölködő államok hajlamosak arra, hogy velünk szemben is a háborús ártó-akarat szellemében hajtsák végre a békeszerződés in­tézkedéseit. Ez azonban nem igazi béke, ha­nem ujabb katasztrófák magva lenne Közép­Európában. Ezért nemcsak magyar érdek, ha­nem európai érdek, hogy a félelem és a szen­vedély politikája helyett a józan ész politikája mondja ki az utolsó szót velünk szemben s a kevésbbé érdekelt nyugati államok a türelem szellemét igyekezzenek belevinni a trianoni (béke végrehajtásába. Az ellenzék ujabb támadásokra készül. A politikai világot változatlanul a h^elnök­válság és Beniczky Ödön ügye foglalkoztatja. Be­niczky kedden fe |Lszólal a nemzetgytil&©n és beje­lenti mentelmi jogának ujabb megsértését 4 egyben.' felolvassa azt a levelet, amelyet a lakásán Járt lát^ gatók intéztek hozzá. Valószínűleg már a keddi JŐé­sen felszólal Rakovszky István is, aki ma ^ijelen­tetiie, hogy bár támogatja továbbra is a kormányt, olyan dolcok&t, amelyek az állampolgárok élet- és jogbiztonságát veszélyeztetik, nem fog fedezni és azoknak megtorlását fogja követelni. Minden ere­jével oda fog hatni, hagy katonai egyéneknek pol­gárok felett való bíráskodását megszüntessek, mert a jogrend nem türi meg, hogy kivételes fórumokat tartsanak fenn, ha pedig nincs jogrend, azt a leg­sürgősebben helyre kell állítani. Kijelentette még, hogy a kersztény nemzeti egyesülés pártjából nem lép ki, mert erre eeimmi oka sincs. A nemztgyülés elnöki székének betöltése min­den, valószínűség szerint ^pég a szünet előtt ejrfntézést nyer, mert a pártok ragaszkodnak •'éhez. Ma ismét előtérbe került QaúX Gaszion neve, aki a házelnökség kérdésében tanácskozást folytatott nagyatádi Szabó Istvánnal és Kovács J. Istvánnci. A kormány körében szivesen látnák fCe­néz Béla elnökké választásált is. A kormányzópártok körében szó volt az egy­séges pártról szállongó hirekröl is, megállapították azonban, hogy konkrét tárgyalások ebben az irány­ban nem folynak, annál lcevésbbé, mivel az ntóbbi események következtében beállott feszültség nem alkalmas az egységes párt létrehozására. Az egy­séges párt szükségét azonban érzik annál is inkább, mert a kormánypártokban mutatkozó mély ellen­tétekkel szemben az ellenzék teljesen egységes, sőt elterjedt hirek szerint az, ellenzéki frakciók elhatá­rozták, hogy a szőnyegen levő kérdésekben igen éles és kíméletlen harcot indítanak a kormány ellen. A szövetségközi katonai ellenőrző bizottságok munkája. Pénteken kezdik meg működésüket. — A trianoni szerződés hogyan írja elő Magyar­' ország katonai leszerelését és milyen lesz a jövendőbeli magyar hadsereg? A szövetségközi katonai ellenőrző bizottságok pénteken kezdik meg hivatalos működésüket Ma­gyarországon. A bizottságok tagjai közül már na­gvon sokan megérkeztek Budapestre, a többiek is megjönnek ennek a hétnek az elején. Az entente ka­tonai bizottságánalt tudvalevőleg az lesz a kötelessé­gük, hogy a trianoni béke katonai rendelkezéseinek végrehajtását szigorúan ellenőrizzék. Ez szomo­rúan aktuálhissá teszi azt a kérdést, hogy a trianoni szerződésben milyen intézkedések vannak a kato­nai leszerelést és az uj magyar hadsereget illetőleg? Az erre vonatkozó rendelkezések a kövelkezők: Magyarország kötelezte magát arra, hogy a szerződés éTcíbéUpesét követő három hónapon belül hadseregét a szerződésben megszabott arányban le­szereli. Az általános hadkötelezettséget meg kell szün­tetni, a magyar hadsereget a jövőben csakis önkéntes belépés, toborzás révén lehet kiegészíteni. A magyar hadsereg katonai erőinek összege nem haladhatja meg a harmincötezer főt, beleszámítva ebbe a tiszteket és a pótkereteket is. A tisztek arányszáma nem lehet na­gyobb, mint az összlétszám egy huszadrésze, az al­tiszteké pedig, mint az összlétszám egy tizenötöd ré­sze. A hadsereg kizárólag csak a Magyarország terü­letén való rendtartásra és határrendőri szolgálatra használható föL Minden más csapat vezetésre, vagy háború előkészítésre való szervezkedés tilos. Nem sza­bad olyan rendeleteket és intézkedéseket sem tenni, amelyiknek az lehetne a célja, hogy előkészítse a moz­gósítást, vagy háború esetére előkészítse az állatok és szállító eszközök igénybevételét. Csendőrök, pénzügy­őrök, erdőőrök, községi és városi rendőrök vagy egyéb hasonló közegek száma nem haladhatja tul azoknak a számát, akik a mai Magyarország területén talál­hatók az 1913. évben hasonló szolgálatot teljesített közegek közül. Az uj magyar hadsereg nem ismeri a tartalé­kos tisztek intézményét, minden tisztnek hivatásos tisztnek kell lennie. A szerződés az intézkedések egész sorozatával igyekszik meggátolni azt, hogy az uj ma­gyar hadseregnek a megengedett számnál nagyobb kiképzett tisztje lehessen. így kimondja, hogy az uj hadseregben megmaradó tiszteknek kötelezniük kell magukat, hogy legalább negyven éves korukig szol­gálnak, az uj tiszteknek pedig legalább husz egymást követő évben kell szolgálatot teljesiteniök. A szolgá­latból a szolgálati idő lejárta előtt kilépő tisztek szá­ma egy esztendőben nem lehet több, mint a tisztek összlétszámának huszad része, ha bármi okból a ki­lépettek száma nagyobb lenne, a keretekben előállott hiányt nem szabad kinevezésekkel pótolni. Azok a mai katonatisztek, akik a szolgálatból kilépnek, semmi­féle katonai továbbképzésben részt nem vehetnek. A szerződés a hadsereghez mért arányban is szigorúan korlátozza az ország fegyver- és lőszer­készletét, fegyvert és lőszert csak egy állami tulaj­donban álló gyárban szabad előállítani. Korlátozza a szerződés a vadászfegyverek magyarországi gyártá­sát is, mert kimondja, hogy csak olyan golyós pus­kákat szabad előállítanunk, amelyeknek a kalibere nem egyezik meg egyetlen egy országban használa­Emberek az erdőn. Irta: Pásztor József. A budai hegyek kőzött, a főváros határában egy nagy erdőt parcelláztak. A gazdája eladósodott, a bank kezébe került. A bank gondölt egyet, mér­nökökkel felmérette, papiroson szét daraboltatta az erdőt. Künn pedig egyenes utakat vágtak a sürü fák közé. A fiatal tölgyek sirtak, fájdalmasan nyögtek a durva fejszecsapások alatt, az őzek megriadtak s menekültek a kék fátylakba takarózó pilisi hegyek közé, a fácánok ostoba rikácsolással, lomha szárny­veréssel, nehézkesen repültek a közeli sűrűkbe. Nagy hirdetések, méteres betűk harsonázták a városban. „Olcsó telkek a hegyek között. Telkek élő tölgyfákkal." És a városi odúkban megsanyargatott emberek még alighogy lehámlott a hó, felkerekedtek, bejárták a kopár erdőt, a frissen vágott utakon. A hóvirág már nyilott. Az ibolya levele üde zöld volt, amint megmosdott a hegyoldalról lassan alászivárgó hóvizben. A fáradt szivű, megszürkült lelkű városi emberek egyszerre regényesek lettek. Álmodoztak. Rég hallót! hangok muzsikáltak a fülükben: tölgyek halk zúgása, kicsi, szelid vizek csurranása. Lepkék cicáztak el a képzeletük előtt, aranylepkék, amilye­neket rég láttak, vaalhol falun, még gyermekkoruk­ban. Sokan eleven őzet is láttak'. Egy-egy megriadt, félénk kis állatot, amint valami soha meg nem ért­hető, tiszta, kérdő tekintettel egy pillanatra rábá­mult az erdőben egy kicsit ügyetlenül tipegő városi emberekre. A nap hunyorgatott. A hó játékosan táncolt a napban. 11 ol rákezdte, hol abbahagyta. A kis, városi emberkék egy kicsit meghatottan, mosolyogva mentek a bankba. Vették a télkeket, kifizettek az eladósodott ur helyett az adósságot a banknak. Még jó kis zsiros haszonnal is megtetejezték. Dehát lett mindenkinek erdeje. Egy kis darab sziklás, agyagos földje, tele fakadó erdei virággal. Tavaszra újra hozsánnázott az erdő. Virágmesék áradtak ki a földből s bemosolyogták a kis tisztáso­kat. A fáradt városi emberkék vasárnap, mikor föl­sóhajtva kiszabadultak a pókhálós falak közül, megenyhültek, büszkélkedtek s befelé tüzelt a sza­vuk a "lelkükbe, amint mondogatták: — Lám, ez a mienk. Erdő . . . erdőnk is van . . . Ibolyát szedhetünk a magunk telkén. És egy kicsit sajnálkozva nézték a hegyek alatt, messze a porba, füstbe álomszerüen belevesző város tornyait. Szép is lett volna minden. A fü kisarjadt az utakon, az erdő már nem érezte a sebet, amit a gyil­kos fejszék ütöttek rajta. Kilomboztak a tölgyek. Az idő mámoros volt. Maga a boldogság, ami pa­zarul szakadt most a földre. És micsoda hangoki Az első kakuk megszólalt valahol, valamelyik telek­tulajdonos telkén, valamelyik büszke tölgyfán. Nyulak futottak át a fák között. Lerohantak a hegy­oldalról a mezőre. Néha egy-egy bronzszínű fácán­család riadt fel az útról, a szeüd sütkérezésből. Az irtásokban, a sürü galagonya-bokrok között elkez­dett énekelni a fülemüle. A városi emberkék is daloltak. Az erdő szélén kocsma volt, ahol rossz, savanyu bort mértek. On­nét hordták fel a hegyoldalon^ nagy lihegéssel fel­kapaszkodva a bizonytalan szinü lőrét. És egyszer csak körülnéztek. A mámorból már elég volt. Néhány fát kivágtak, tisztogatták, irtogatták a tüskés bokrokat, utakat csináltak a telkeken. Dolgozni kezdtek és veszekedtek. Közben meg-megálltak. A reménység dobját kezdték vere­getni. Hogy mennyit fog érni majd egyszer a telek, majd akkor, ha valami bolondos villamos vasút er­refelé veszi az útját, ha a város idáig kinyújtja szá­raz csontkarját. És most egyszerre észrevették azt is, hogy már lopnak az erdőben. Az erdővel most már senki sem törődött. Amig a nagyúré volt, gondos, szigorú kerülő járt benne. A bank azonban ült a pénzes zsákjain., a község,

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék