Pesti Hírlap, 1921. szeptember (43. évfolyam, 193-217. szám)
1921-09-01 / 193. szám
4 PESTI HÍRLAP kerek. Keményre cserződtek a kávéházi verekedésekben. Többnyire edzett és katonaviselt férfiak. Egyenes leszármazottjai talán azoknak az utazó kereskedőknek, akik nyugodtan bandukoltak portékájukkal a Bakony ésrengetegeiben, a távoli időkben, mikor ott még Sobri Jóska és társai veszélyeztették a közbiztonságot. Most is utaznak mindenfelé s alig van országos vásár messze vármegyékben, hogy ki ne rakodnának a portékájukkal. A forradalmak ijedelmei és zűrzavarai sem rettentették őket vissza a kerekedelemtől és az üzletektől. Vagyonos ember közöttük csak kevés van. Újabban kis százalékra is dolgoznak. Megelégszenek négy-öt százalékos nyereséggel is. Nemrég még nyolcvan-száz, sőt háromszáz százalékos nyereségre is dolgoztak. A Garay-tér kofái közül azonban a háború alatt igen sokan meggazdagodtak. Némelyik otthagyta a standját és kávéházat vásárolt. A környékbeli vendéglőknek ma ők a legtehetősebb látogatói. Sőt mutogatnak a Garay-téren egy egyszerű kofaasszonyt, aki a háború alatt állítólag kétmilliót szerzett. De alig van baromfis nő, aki pár százezer koronát ne tett volna félre. Többet keresnek, mint a primadonnák. Talán jó is volna, ha a sok színésziskola helyett kofaiskolát nyitnának? Szekula Jenő: A kisgazdapárt visszautasította a vármegyék támadását. A kormány megtorlását várja a nemzetgyűlés illetékességének támadóival szemben. A kisgazdapárt ma este tartotta a szünet alatt első értekezletét, amelyen a politikai helyzet aktuális kérdéseit beszélték meg. Itt-ott szenvedélyes hangú vita folyt különösen a vármegyei gyűlésen elhangzott támadásról, majd nagy figyelemmel hallgatták nagyatádi Szabó István miniszter fejtegetéseit a nyugatmagyarországi kérdésről. Az értekezleten Mayer János elnökölt és megnyitójában megemlékezett a vármegyéknek a nemzetgyűlés ellen intézett támadásáról. A vármegyei nagygyűlésen olyan éles támadás hangzott el a nemzetgyűlés működése ellen — mondotta — amelyet szó nélkül hagynunk nem lehet. Nem bírálat volt az, amit ott hallottunk — fejtegette tovább nagy helyeslés közben —, hanem kétségbevonása a nemzetgyűlés jogosultságának, amiforradalmat jelent. Sorra szólaltak föl ezután Dömötör Mihály, Csontos Imre, Temesváry Imre, Gaál Endre, Paczek Géza, Ilencz Károly és mások és a legélesebben elitélték a vármegyei kongresszuson történteket és visszautasították a pártot ért rágalmakat. — A vármegyék — mondotta több felszólaló azt dokumentálták állásfoglalásukkal, hogy fefilán államot akarnak alkotni az országban. A párt szükségesnek tartja, hogy a vármegyék állítólagos képviselete részéről elhangzott kvalifikálhatatlan támadással szemben a kormány megtorló lépéseket tegyen, mert a vámegyei kiküldöttek magatartása szembehelyezkedik a jelenlegi alkotmányosság alaptörvényével, az 1920. I. t.-cikkel és az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló törvénynyel, amelyet a külföldi rágalmak és atekintélyrombolás megakadályozására alkotott a nemzetgyűlés. A párt ezután kimondotta egyhangú határozattal, hogy a kormánytól elvárja, hogy módot fog találni a nemzetgyűlés ellen emelt súlyos vádak megtorlására, és bevárja e tekintetben a kormány intézkedéseit. Újabb értekezleten csak akkor foglalkoznak a kérdéssel, ha a kormány megtorló lépéseit nem tartják eléggé hatályosaknak. Éles kritika hangzott el az értekezleten gróf Ráday Gedeon belügyminiszterrel szemben is. Őt tették felelőssé az eseményekért, mert a felszólalók szerint a vármegyei gyűlés vezetői a belügyminiszter politikai elvbarátai közül kerültek ki. Nagyon hevesen kelt ki a Vármegyei támadók ellen Hencz Károly. — Olyan jelenségeket tapasztalunk — mondotta pesszimisztikus hangú felszólalásában — amelyek úgy a nemzetgyűlést, mint a kisgazdapártot is veszélyeztetik. Este kilenc óra után megérkezett az értekezletre nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter, aki a nyugatmagyarországi helyzetről informálta a párt tagjait. Az értekezleten részt vett Meskó Zoltán bajai kormánybiztos, aki munkatársunk előtt a kereszténypárt részéről öt éri támadásokról így nyilatkozott: A KIM ízlésem tiltja, hogy pártpolitikát csináljak egy olyan megbízatás keretében, amelyet a kormánytól kaptam. Baján mindenki testvéri szeretettel összeölelkezve örül, ott meg se értenék a pártpolitikát. Az emberek ott összetartanak, felekezeti villongást se ismernek. Nemhogy atrocitás nem történt, de még kifakadás se hangzott el a zsidók ellen, amit különben meg se érdemelnének, mert a megszállás idején a leghazafiasabban viselkedtek, tűrték a szerbek zaklatásait, súlyos adókkal sújtották őket s távol tartották magukat a köztársasági mozgalomtól, amelyet százötven fiatal gyerkőc csinált. A kereszténypárt részéről ez a támadás, úgy látszik, preventív intézkedés akart lenni. Erre az a válaszom: rosszul áll annak a pártnak a szénája, amely ilyen védekezésre szorult . . . A Keresztény Egyesülés Pártjában egy esti lapnak azt a hírét, amely állítólagos kormányválság esélyeiről számol be,kategorikusan megcáfolták. Sem a külpolitikai kérdések, így ezzel kapcsolatban a kormánynak a nyugatmagyarországi eseményekkel kapsolatos álláspontja és intézkedései, sem a drágaság feltűnő jelenségei nem zökkentik ki a kereszténypárt eddig követett felfogását a kormánynyal szemben, amelynek végső konklúziója az, hogy a kormányt felelősséges munkájában az ország nehéz helyzetében támogatnia kell. Szóba jött a pártban ezúttal is a délvidéki miniszteri biztosok szereplésének ügye és komoly formában kolportálták, hogy a miniszteri biztosokat a területvisszavételi eljárás befejezése után nyomban visszarendeli a kormány és tisztségüktől felmenti őket. Okul szolgáltak erre azok a már ismert panaszok, amelyek a kereszténypárt részéről hangzottak el, hogy t. i. a kisgazdapárti miniszteri biztosok némelyike túlságosan pártpolitikai célzatú működést fejt ki a kérdéses területen. Úgy látszik, ebből a szempontból kiindulva késett Taszler Béla miniszteri biztosi kinevezése is, akit tudvalevőleg a kereszténypárt jelölt. , Este kilenc, órakor érkeztek meg a hirek a pártba Nyugatmagyarországból, amelyek arról szólnak, hogy az osztrák csendőrök ma délután az utolsó szálig kivonultak Gyanafalváról s hogy Vasvármegye egész területén egy osztrák betolakodó sincs. NAPI HIREK. (Wekerle és Kossuth Lajos iratai.) Kossuth Lajos tudvalevőleg közrebocsátotta az iratait De azokon kivül, amelyek nyomda alá kerültek, voltak olyanok is, melyekre ugy intézkedett, hogy csak halála után bizonyos számú évek leteltével publikáltassanak. Ezekre az iratokra felhívták Kossuth halála után Wekerle figyelmét. Az iratok Kossuth Ferenc birtokában voltak, aki atyja halála után lemondott olaszországi állásáról, hazajött és se vagyon, se jövedelem felett egyelőre nem rendelkezett. Wekerle elhatározta, hogy megveszi tőle a nemzeti múzeum részére ezeket az iratokat. Igy leró — tiszites módon — egy adósságot, amelylyel a nemzet Kossuth Lajos fiának tartozik, akit nem engedhet szűkölködni s egyszersmind a nemzet tulajdonába mennek azok a titkos okmányok, melyeik a nemzet történetére vonatkoznak. Meg is állapodott Kossuth Ferenccel a vételárban, százezer forint összegben. Wekerlét azzal akarták visszatartani a barátai, hogy Ferenc József haragjával ijesztgették. De Wekerle a királyon is kiifogott. Annak minden új kiadási tételt indokolva kellett beterjeszteni, mikor a költségvetésbe beállították, mihelyt az összeg több volt, mint húszezer forint. Wekerle úgy segített magán, hogy a vételárt öt egymásutáni esztendő költségvetésébe állította be per húszezer forint. Így nem kellett az ügyről a király előtt referálnia. Sőt megtette még azt is, hogy ezeket a részleteket a Jelassicsalap terhére utalta ki, a leghazafiasabb nemzeti célra fordítván a legkevésbbé hazafias alapot. Ferenc József állandó spionjai útján persze értesült a dologról, el is kedvetlenedett Wekerle iránt, de akkor már nem lehetett a dolgon segíteni. — (Prónay alezredest saját kérelmére elbocsátották a nemzeti hadseregből.) A Rendeleti Közlöny jelenti, hogy a kormányzó tótprónai és bretanicai Prónay Pál huszáralezredest saját kérelmére szeptember elsejével elbocsátotta a nemzeti hadsereg kötelékéből. (Az osztrák követségről) A budapesti osztrák követséghez beosztott Seemann Rezső I. osztályú követségi tanácsost áthelyezték a berlini osztrák követséghez. Seemann 1919. óta működött Budapesten; ő szervezte meg a követség útlevélhivatalát, majd később a politikai és jogi osztályt vezette. (A pénzügyi fogalmazói kar) értekezletet tartott, amelyen valamennyi vidéki pénzügyigazgatóság képviselte magát. A napirend legfőbb tárgya a pénzügyi fogalmazói kar külön státusának megszervezése volt. Azt a kívánságot, hangoztatták, hogy a kar tagjai anyagi szempontból, egyenlő elbánásban részesüljenek a bírákkal. Memorandumba foglalt kívánságaikat küldöttség vitte Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter elé. Hollós István debreceni h. pénzügyigazgató ismertette a kívánságokat. A miniszter kijelentette, hogy mindent, el fog követni a tisztviselők érdekében. A küldöttség Kállay Tibor államtitkárnál is tisztelgett, aki szintén megnyugtató választ adott, de hangoztatta, hogy a külön státus felállítására irányuló összes kívánságot a maga vécéről nem támogathatja. (Német lapok megrendszabályozása.) Berlinből jelenti a Wolff ügynökség, hogy a birodalmi elnök augusztus 29-iki rendelete alapján a birodalmi belügyminiszter tizennégy napra betiltotta a következő újságok megjelenését: Deutsches Abendblatt Berlin, Deutsches Tagblatt Berlin, Deutsche Zeitung Berlin, Deutsches Wochenblatt Berlin, Spandauer Tagblatt, Wiesbacher Anzeiger, Völkischer Beobachter München, Süddeutsche Zeitung Stuttgart és a Hamburger Warte Hamburg. in.A tisztviselő is.) A szűnni nem akaró, sőt méreteiben mindistább erősödő drágaság következtében ipa már nemcsak a munkásság teszi meg béremelése iránt álló lépéseit, de a tisztviselők is megmozdultak,teljes tudatában annak, hogy mai fizetésükből van megélhetés lehetősége kizárt. Azok, akik elsősorban vették fel a küzdelmet, a debreceni világítási vállalat tisztviselői, akik tudatták a vállalat igazgatóságával, hogy ha javadalmazásukat megfelelő mértékben nem emelik, az üzemet elhagyják és máshol keresnek megélhetést. De nemcsak a debreceni világítási vállalat hivatalnokai, hanem a fővárosi tisztviselők is tettek bizonyos lépéseket, amennyiben memorandumot nyújtottak be anyagi helyzetük sürgős javítása érdekében. Hogy Debrecenben mi fog történni, azt perze nem tudhatjuk, de a fővárosnál alkalmazott tisztviselők aligha jutnak eredményhez, mert bár a vezetőkörök teljesen érzik a tisztviselők igazát, a főváros mit sem tehet, mert külön akciót indítani nem áll módjában. Ezeknek a hivatalnokoknak minden valószínűség szerint be kell érni azzal a nyilatkozattal, amely azt foglalja magában, hogy a kormány a drágaság letörése érdekében már tanácskozik és olyan szervet fog létesíteni, amelynek az lesz a hivatása, hogy az áruösszehalmozókkal szigorúan elbánjanak és így némi olcsóságot biztosítsanak. A fölállított tervezett szerv persze csak hosszabb idő múltán érhet el eredményt, ha ugyan ahoz hozzájuthat, amikor már az eddig is sokat szenvedett fővárosi és állami tisztviselők rendre kidőlnek vagy más pályákon keresnek boldogulást. (Lehár ezredes nyugalomban.) A kormányzó, mint a Rendeleti Közléstg jelenti, báró Lehár Antal ezredetet, a Mária Tartzia-rend lovagját, felülvizsgálati eredmény alapjjói nyugállományba helyezte. (A Tiszrigy perbeszédei.) A szerdai főtárgyaláson dr Gál/Védő Kéri Pál letartóztatásának körülményivel foglalkozott és megemlítette, hogy a detektivfől T if^csak felsőbb utasításra tartóztatta le Kérit Majd Kéri Pál alibijének kérdését tárgyalta és kimutatta, hogy a forradalmi napokban, október 29-től 31-éig Kéri nem lehetett ott, ahová Hüttner állítja. Beszédét így fejezte be: „Az a kéréseim, adjon az Is,ten erőt azoknak, akiket súlyos hivatásuk ideszólított ahhoz, hogy meghozzák ítéletüket, amely visszaadja Kéri Pált az életnek, az emberiségnek és a becsületnek." A főtárgyalást pénteken folytatják, amikor is Fényes László védője, dr Salusinszky Gyula, tartja megvédői beszédét. (A Közszolgálati Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége) csütörtökön délután tartja első őszi választ,mányi ülését, amelyen igen heves jelenetek várhatók. A szövetség egyes szakköreiben és csoportjaiban ugyanis az elégedetlenség a tetőfokra hágott azóta, hogy az őszre jósolt és egyetlen megmentőjüknek nevezett valutajavulás helyett az egész vonalon a leghallatlanabb drágulás észlelhető. — (Mr. Misses Grant-Smith), az Egyesült Államok budapesti követének arcképét közli az Érdekes Újság legújabb száma, abból az alkalomból, hogy hétfőn délután írta alá a Magyarországgal kötött különbékét. Közöl még ez a szám egész sorozat képet a felszabadult Baranyából, Wekerle Sándor életéből, a bicskei tűzoltóünnepről, a győri méhészeti kiállításból, a budapesti ügetőversenyekről stb. Az olvasni valók közül kiemelést érdemelnek Karinthy Frigyes, Nagy Lajos, Somlyó Zoltán és Komor István elbeszélései, Pásztor József és Koin Andor illusztrált tréfái, Lux Terka és Alba Nevis karcolatai, Tábori Piroska és Szécsi Ferenc költeményei. Egyes számára tíz korona. (Bülow tábornagy meghalt.) Berlinből jelenti a Wolff-ügynökség, hogy Bülow vezértábornagy szerdán reggel meghalt. A legöregebb német generálisok közül való volt, akinek jelentékeny szerepe jutott már az 1870—71-iki hadjáratban is. A világháború első időszakában az egyik nyugati hadsereg élén benyomult Északfranciaországba, de a marnei csatavesztéssel hamarosan leáldozottt az ő hadiszerencséje is, majd aztán nemsokára Moltkével, a vezérkar főnökével együtt ő is visszavollt. (A cseléd és barátjai.) Farkas Imre fakereskedő Bérkocsis utca 41. számú házban levő lakását ismeretlen tettesek kifosztották. Elvittek 400.000 korona értékű ékszert és fehérneműt. A nyomozás során előállították Farkas cselédjét, Turcsi Terézt. A leány kezdetben tagadott, később a lopást beismerte, de bűntársait megnevezni nem akarta. A nyomozást folytatták és a detektívek tudomására jutott, hogy a Besnyő utca 9. számú házban gyanús társaság tartózkodik. A magánosan álló házat éjszaka körülállták, tolvajkulccsal mentek be a detektívek és ott találták Móri József, Hatos István rovott multú betörőket és Kloster Annát. Ezek beismerték a lopást, elmondották, hogy a cseléd éjnek idején beengedte őket. A rendőrség valamennyit letartóztatta. (A vonat elé ugrott.) A Villányi-úton a vonat elé dobta magát Kerpel Miksa, a Trieszti biztosító intézet hivatalnoka. A vonat darabokra tépte. Kerpel súlyosan idegbajos volt és nemrégen már öngyilkosságot kísérelt meg. Holttestét beszállították a törvényszéki orvostani intézetbe. (Bestiális bűntény a vasúti őrházban.) A nagysszombatszeredi vasútvonal mentén, amint a kassai lapok irják, a minap éjjel kigyulladt a 124. számú őrház. A házban bennégett a távollevő Farkas Ferenc vauiti őr felesége, négy éves fiacskája és Polák Ferenc helyettes vasúti őr. Amikor a holttesteket kihúzták a romok alól, megdöbbenve látták, hogy a szerencsétlenek keze hátul össze van kötözve és testükön hatalmas sebek nyomai tátonganak. Kétségtelen, hogy bestiális rablóknak estek áldozatul, akik bűntényük elpalástolásáára gyújtották rájuk a házat. A csendőrség erélyes nyomozást indított. 1921. szeptember 1., csütörtök.