Pesti Hírlap, 1921. november (43. évfolyam, 244-269. szám)

1921-11-01 / 244. szám

•—11 • 1 " r .. 1 ","." Kiszomborban és Siklóson is a kisgazdapárt 11 jelöltje vezet. Villányim, Regácén és Szabadkán­­ valószínű­leg pótválasztás lesz. . A keresztény egyesülésbe érkezett választási­­ eredmények a következők: megválas­ztattak a sza­badkai kerületben Kórody-Katona János (ker. egy.), a dárdai kerületben Mándy Samu (kg.), a regőcei kerületben Láng József (ker. egy.), a pécsi I. kerü­letben gróf Ráday Gedeon (p. kir.) belügyminiszt­­er, a villányi kerületben Bleyer Jakab (ker. egy.) volt nemzetiségi miniszter vezet. Pótválasztások lesz­nek: a pécsi II. kerületben Komócsy István (ker. egy.) és Baumann János (liberális), a mohácsi ke­rületben Prakatur Tamás (kg.) és Polgár István (ker. egy.) és a siklósi kerületben Simon Ján­os (kg.) és Rigó József (kg.) között. Legitimista hang a puccstól. Lingaver Albin nemzetgyűlési képviselő, a du­nántúli legitimisták egyik vezéres­eként nyilatkozik a puccsról: — A legitimistáknak nem szabad illegitim év­közökkel harcolni, mert aki a jog nevében küzd a jog­folytonosságért, az nem nyúlhat a jogrendbe ütköző eszközökhöz. Pedig hát ami húsvétkor igaz volt, az igazság volt most is: uti figura­ doret. Nekem meg­győződésem, hogy azok az urak, akik, a királyt haza­hívták és vezették, ha Bethlen pénteki pécsi beszédét ismerték vona, szombaton megállottak volna, vagy visszacsinálták volna ezt a szerencsétlen megmozdu­lást Hiszen abban a pécsi beszédben benne volt mindaz, amit a legitimisták kívántak., Legfeljebb csak néhány havi vagy egy-két évi türelemről lett volna szó. Pénteken Pécsett elértünk mindent s más­nap Budaörs mellett elvesztettünk mindent, amit másfél év óta építgettünk. Végre pénteken halálos sebet kapott a szabadkirályválasztás pártja, szomba­ton pedig összezúzódott a legitimizmus tábora. (MTI.)­­ Sopron mozgalmas napjaiból. Sopron. (A Pesti Hírlap munkatársául) A királyi pár okt­óber 20-án, csütörtökön, este érkezett a kölőképen Dénesfára, gróf Czi­ráky József kastélyába, ahol jelen volt gróf­­Játo­ssy Gyula is a­ feleségével, Radoszffy István és marsak. Az előkelő vendégek megérke­zéséről azonnal értesítették Ostenburg őrna­gyot és Lehár ezredest, de amíg ezek megérkez­tek, IV. Károly és Zita már Sajtoskálon vol­tak, Rupprettht" Odér képviselő kastolyában. Ez idő tájban­­sem a háziúr, sem­ a családja nent volt otthon, a kastély szem­élyzete azon­ban megtette a szükséges vitafeledések­et, hogy a ki­rályi pár számára vacsorát és éjjeli pihenőt készítsenek. Hajnalban autón vonultak be l­e­hár vezetésével Sopronba. *­­ A régi 48-as laktanyában rövid pihenő után az audienciák következek. Ezek során IV. Károly régi nevelőjét, Tormássit Arthurt,­ kívánta látni, aki akkor került melléje, amikor atyja, néha*­Ottó főherceg, a soproni Nádasdy­huszárok* kötelékébe tartozott. A légi utazás el­beszélés© után sor került a politikára, is és Tor­m­ássy csodálkozva kérdezte, miért maradt ki Friedrich a kabinetből? — A miniszterelnök dolga a k­alottw* fa*­szeállitása, — felelte IV. Károly. . . Amikor pedig Tormássy megemlítette, hogy Lingauer belügyminiszterségéről beszél­nek, kijelentette, hogy Lingauer Albint sajtó­főnöknek szemelte ki. A soproni 48-a­­ laktanya az elmúlt idők­ben, egészen a forradalomig a 48-as közös gya­logezred kaszárnyá­ja volt. (Ebben az ezredben "szolgált egykoron mint. ..zöldhajtókés, sárga,­pityfeás-körregény" Petőfi Sándor is.) Az oszt­rák-magyar hadseregben német volt a vezény­szó és még a nagy háborúban is német kom­mandóval vitték fiainkat a vágóhídra. Azóta ez megváltozott és a nemzeti hadsereg megszü­letésével nemcsak magyar vezényszó, de­­ma­gyar szellem is költözött a kaszárnyákba. A nemzeti újjászületés óta nem is hallottak a 48-as kaszárnya falai német kommandót, de most, amikor Ostenburg magyar csendőreiül hirtelenjében kivették, a király esküt, nem egy­szer hallottam a vártán a diszőrség kiáltását:, , Gewehr heraus' ..'.'• Szóról-szóra így. . * Három napon keresztül Sopron teljesen el volt vágva a világi^'Fösta,­ telefon, távírda, v^sut, semmi jisffí funkcionált­. Képzelhető, al^íptelenebb hirek keringtek. Néhá­nyan már azt­ is tudták, hogy IV. Károly a keleti pályaudvarról gyalog ment fel a Várba, ahol mindenki térdre borult előtte. Végre ked­den, 25-én, délelőtt megérkezett a Pesti Hírlap vasárnapi számának néhány példánya, amely­l/'.l ;.••„.j/. Vátt & kormán­y ellenállása.. Nagy megkönnyebbülés járt ennek a nyomá­ban. Mert hiába, néhány öreg benszü­lett él­tette ugyan itt Károly királyt, de a lakosság túlnyomó többsége elítélte az­ egész puccskísér­letet, minden résztvevőjével együtt. Csupán az ütközet híre keltett némi aggodalmat, mert­­a­­ lázadó csapatok között néhány ,félrevezetett soproni fiú is volt, akiket erőszakkal hurcoltak magukkal Ostenburgék. • .­ ' Ostenburgék távozásával teljesen véde­lem nélkül maradt Soypon városa Minthogy a szétvert felkelést a hírek szerint nyugat , felé menekítitek,és a város annak a veszedelemnek volt kitéve, hogy a puccsrendezők ujabb ope­rációiknak bázisává teszik,­­ a nyugatmagyar­országi felkelők elhatározták, hogy a baj meg­előzése érdekében megszállják Sopront ked­den délelőtt, vonultak be a városra a felkelő csapatok. A város lakossága eleinte nem jó szemmel nézte a gyűrött ruhájú, kézigráná­tos felkelőket, de csakhamar megokolt velük. Belátta, hogy akik kemény harcokban a határt védik, mégsem járhatnak sakkcsizmában. És mivel példás rendet és fegyelmet tartottak, pénteken, amikor a magyar katonaság újra be­­­vonult Sopronba, őszintén sajnálták távozásiu­­­kat és csak azért engedték őket el, hogy a há­ ,­tárunk ne legyen védtelen.­­ • . • "Október 28. Pinnye. A vasúti állomáson hosszú sorokban állnak a vonatok, Katonavo­natok. Budaferftről jöttek vissza és mennek to­vább, Hegykő felé. Ostenburg áldozatai. Most már vidáman beszélgetnek az elmúlt napok't nagy eseményeiről. Elmondják, hiogy volt nek­i hány halottjuk és sebesültjük ;ví­­ágán­yokat­­ azonban nem lőtték szét. v j —­ Kár is lett volna azért a csép magyar ' ágyaért, — mondja az egyik' köve^yvee ha Ostenburg Kelenföldnél még egy fél óráig ti « • v' • ' | '.'d­ L ' A Sopronba helyezett selmecs­­'"bányá­szokra gondolt, Ostenburg vértanúságot szen­vedett ifjú, félrevezetett áldozataira, akikét , az Ü­olt Károly. PESTI HÍRLAP 1921. november 1., Bé3.f. 71 kipátyőpző Tihany. Brlatonitti Ml, okt. 30. (A sUfisa.) A tihanyi kolo­stoor zárt. U­ralkodó közelé­sébe senki sejjyi­»fc^!lP!Sha egyre szigorúbbá válna ez a wfcr, egyre" keményebbé az ö'rinet':' •ini asvlum volt, lassan exilium lett A világhatalmak most­ dön­tenek, hová száműljék IV Károlyt," de mintha 8 már megkezdte­­Volna az áruilaetését idézwza. W" asz orozág­ «elvében, • tihanyi sziklavárban.' anyhe UbRziftfit titokzatos várrá szigorúit, xuiriítón" titok, ami rajta történik. De az elhUllatot­t Szavakból, a basaédes hallgatásokból, ttó, apró esén­y/fnv­í*kival elál­hatatlan képet festhetünk arról,­ hogy él a spám­ttKOtt király. ' . r . .'".. . ' "" Megérkezés* (amelyet m­int ügyetlen sv.elli­tanu­tyságira írtam meg e lap hasábjain) m­ég ugy folyt le, ahogy siető királyoknál, szokás •, fó­rum, disz nélkül, csak katonás, rendben , és sietve, sietve . . . Pere alatt minden ,elfottát, .eLrAppeot, szétfoszlott, mint a köd. De azóta sok minden­­ meg­­változott. Hidegebb lett az ég, ridegebb­­az élet. A nagy­hézvégi viharok előrohantak a­ Bakony mögül, fölverték­­ a vidéket, rázuhantak a Balatonra és homlokukkal n­ekiszáguldottak a tihany­i, bérc­ vén­y kolostorfalának. A vad, garabótterfedés' ' megtörik , a/, öreg falakon, de, megrázná a­­tetőgerendákat,­ megzörgeti az ablakokat, kisértetiesen , bejgint" a kéményen és szakadatlan, vad muzsikája hatalmad­ra nő, elviselhetetlenné szilajul, az örökös csönd­ben — didereg én-'Ösezegörgett tőle "a lélek, mert ez a novemberi­ szél, ez a vad muzsika velőkig át­járja azt, akinek gondja és­ tűnődése van. Kivin le­tépi az öreg fák aranykoronáját, a-/ utolsó - ar­ány levélig, Wan elfagyasztja az­­utolsó,mosolyt; a dér­lepett ablak üvegén áz csak_ az égi'lehágó reményte­len nagy köd néz 'be' üresen, az, a rengeteg nagy köd, mely a mélyben harsogó- szürke Vizből dagad föl­ a maga­­ba s mindent, mindent' beföd. Ez az ok­tóberi vad szél jeges ujjával «' 'szivünkhöz nyúl és a borzongást a legvidámabb, cimlorák melege, a gondtalan lárma és a pattogó t*tílz m. gy­ógyitja és igen nagy az ember nyomorúsága,­­ ha ilyenkor tsincs én egy­ barátja. De s­z őszi viharon süh­ödve egészen megfeledkeztem IV. Károlyról, és az ő­uxiliumáról. Kényencéről,­­nyurgalmáról mindenkép gondoskodva van. Mindenkit eltávolítottak, a kör­nyezetéből, akinek a­­ jelenléte esetleg nyugtalan­ságra adh­atna okot, vagy akiért aggódhatna, tel­jesen­ új személyzetet kapott, kíséretét­­­­kicserélték. Zita udvarhölgyei is eltinztak, kirendelt tisztek gon­doskodnak, "hogy minden kívánságuk , teljesedjék. Négy órán kint váltják­ föl IV. Károly , ajtaja előtt , asz­­örséget. Mindenféle kiváncsi" vagy tolakodó láto­gatástól, megkimé­li:" Igaz, hogy nem is fogad sen­kit. Csernoch látogatása másfél órára nyúlt, utána IV. Károly komoly volt és levert. A hercegprímás,­­ ugy látszik, nem tudta, megnyugtatni. Zita még nem mozdult ki a kolostorból, mióta Tihanyban van. Azt mondják, beteg. IV. Károly az első napokban még lement a kertbe sétálni, de tegnap­­óta nem teszi.­­•Nem tudja megszokni, hogy a háta mögött két ember megy, egy antant és egy magyar tier. Az antant alaposan és lelkiismeretesen ellenőrzi az egész őrizetet. Az angolok ebben mindig nagy mesterek voltak. Az antanttisztek tűvé tették egész Tihanyt, fölkutattak minden pincegádort, minden sarkot, zugot­ átvizsgáltak. Mintha az övék lenne ez a föld, valami furcsa exterritoriális terület. Le­szálltak a templom alatt levő kápolnába, a kriptá­ba, ahol egy magyar király álmait elossza, átku­tatták ti csöndes halotti kamarákat, nem rejtőzik-e ott valami lázadó magyar. Magukhoz vették a kul­csokat, a pici földalatti kápolna kulcsait, a Gizelhu kápo­lnáét, mely as­eiao magyar királyné, szent István király feleségéinek nevét viseli. Vidám, bar­na olaszok, beszédes és­ barátságos olaszok, hüvön franciák — gallporoszok és gondos, csöndes ango­lok." Az antanttisztek és magyar tisztek külön ét­keznek, de az antant övében a kulcs. Tengerészek tá,jöttek,, előkotorászták a legvénebb balatoni ha­jót­ a a­eireg lapátkerekes Barosst, abból­­csináltak­ hamarosan egy hadihajót, beleköltöztek. A békés, szelíd Balatonon zakatol ass öreg hajó­k­­világéle­tében s­em álmodta, hogy zord hadiszerszám lesz belőle és­ a magyar tengerből hadivíz. Motorcsóna­kok futkároznak, vékony trombitájuk belecsipog a zúgó nagy szelekbe. Fönn pedig négy óránkint vált­ják az őrséget a Ssiklaszigeten. Mintha Tihany ma nem­­ it volna Magyarország, hanem egy brit ágyú­kncsalád. És körötte futkároznak kicsiny csónakok ,és bőg a m­enért. A li­s­zik lassu­lárdan megközelíthetet­­lenül, megdönthetetlenül, komor fenségben, állja a vihart. Csak este, ha megcsendül a harang, akkor szétfoszlik, lehull ez a furcsa nox'd varázs­év az el­~K'elidelő éjszakában amit látunk, az- -is­mét' a/ ál*­módő magyar föld. • Az emberek nem sokat beszélnek. Csen­desen ámennek a földjü­kre, a tihanyi falubeliek katonai igazolványnyal; nem kíváncsiak, nem tolakodnak, Haligstnak Ap járják az őmíri vetést. Ki tudja, mit •h&a abból a tavasz? , . . . *b­eír!Ah.. .stván szabadulása. elbocsátotta fog-István volt wtinissterelnö köt, akit mjfVV&btífam*­ «XV Jwte tartóztato­tt le. Este fól nvsúlt: érukör­ ^tedjlií&fet'éhneáf védíije; án PMitp Céxső és has»VV*Jí lakására.­­ • A Pei^Hirlap munkatársa a pestvidéki kir. Kö»utcai fogházának kapujában elsőnek "' a szabadságát visszanyeri Friedrich kt­vánnál,/aki a következő nyilatkozatot tette: ••s - ~ ügy dr Szilassy Pál főt­­ész-helyettes, ittint 5' fogházfelügyelőség udvariasan és társa­•dalmi állásondiOA méltóan igyekeztek velünk bán­na, aminthogy a.',rendőrségen i-eüi vol. okom sem­miféle pantasym. De bár maily megfelelőek is vol­­tk érintkezési-formák, mégis törvénybe ütkö­­­­ik­,­ amit velem elkövettek. A budaörsi csata napi VMI, azaz múlt vasárnap délelőtt már detektívek őrködtek­ házam előtt, nehogy akárhová is távoz­hassam. A rendőrség mégis h­itelt adott egy Dá­nevű ébredő magyar' állitólagos vádjának, mely szerint én hétfőn délután egy Babics nevű­ székely hadnagyot a Gábor Áron-köi- Ráday-ut­cai helyisége előtt megszólítottam volna hogy nem ártana-e be­ kétsáz korona' n,-tp!;:feo" ellenében csapatomba'(­­ Ugy tudom, hogy ur, aly magát ily néven nevezte, xuog itt fordult kz eg­y­ hatóságnál én ilyen értelemben följelentést tett ellenem. Ugy , a Gábor A­ron-féle kö­r, mint a Bá­lón-féle vendéglő a Ráday-utcában van és a Bá­lóné-féle emlékkönyv, meg az én Gábor Aron-­ kör előtt, való­ toborzásom sincsenek távol egy­mástól." Mintha csak Hüttner sziadnsgy ur, a fe­gyenc, eszelte volna ki ezt az eszelős hazugsá­got. Hisz az­ államrendőrség detektitjei, akik a házam előtt őrséget, tartottak, a megmondhatói, hogy én se szombaton, se Vasárnap, se hétfőn el nem img­­tsul a retkásognat és így nem is­­lehettem a Ráday-utcában.• Az egész mese csak arra szol­gál, hogy: engem jogtalan­ toborzás bűntettének gyanú­ja miatt meg lehessen szabadságomtól fosz­tani és, a Margit-kör­i fogházba lehessen vinni,­­ami azonban nem sikerült. -t­.­.Megá­llapítotn­,­­hogy­­védőm nem is élt jogorvoslattal a letartóztatás ellen". A királyi ügyészség meggyőzödött a vád alaptalanságáról, úgyszólván reviedálta korábbi álláspontját" és ehen kénest helyezett szabadlábra. ..A 'kihhallgatások sor­án még arról is esett ,sehogy'"-nek tifi részem lett volna­­ a király­pucérban. Megmondottam, hogy ez nem igaz, mert én korábban jöttem el Nyugatmagyarországból, mint a király ,otteérkezett. .De­ megmondtam­ azt is, hogy ha ott letem volna, híveimm­el okvetlenül a királyhoz csa­tlakoztam volna. Munkatársunk megemlítette még a volt minisz­terelnöknek, hogy egyes újságközlések szerint le­tszí'tóztat­ásakor nirt­örc­rökbe esett' volna.

Next