Pesti Hírlap, 1922. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-01 / 1. szám

­ Betérek egy dohányüzletbe. Ezek a boltok — mindenki emlékezhet rá.suk békéből — nagy luxussal és reklámmá­ csalogatják a közönséget. Ezerféle ci­garetta. intó és Havannák. Mindenből lehet alkudni és még ma is meglágyítja a kereskedő szivét ha va­laki a rossz koronára hivatkozik. Én is lealkuszom a 25 frankos számlából ötöt és ráadásul még tíz doboz Jupiter-gyufát kapok ajándékul A trafikosntt elme­séli, hogy 90.000 frank forgalom mellett tiszta jöve­delme körülbelül 4000—5000 frank és ebből szerényen megél. Egyévi adója körülbelül 2000 frank. Számítsuk át? Egyáltalán, mindenütt panaszkodnak, ronz a ma­gas valuta. Az üzletekben szörnyű előzékenyek. Kü­lönös érzés, hogy amikor a kereskedő átveszi a pénzt, mindig megköszöni, mielőtt­ a visszajáró összeget le­számolná. Aztán a pénzügyi tranzakció befejeztével felhangzik még egyszer a különlegesen svájci köszö­nöm: „merci fehrA fele francia, a fele német- Mint minden. Különös kis ország, ahol nincs analfabéta és ahol minden ember három, de legalább két nyelven beszél. Különösek a szokásai érdekes az organizá­ciója. Katonai szervezete egészen különleges, a mozgó­sítás is egyetlen a maga nemében. A svájci tartalékos otthon tartja teljes felszerelését, a puskát is bele­értve. A mozgósítás napján­­ arra kijelölt helyekre minden oldalról özönlik az egyenként megjelenő, tö­kéletesen felszerelt katona. Kocsin, autón. Kerékpá­ron, gyalog jönnek. A mozgósítás egy bizonyos órára van kitűzve. Egészen a tulajdonképeni mozgósítás percéig, tiszt és legénység elvegyülve áll, a leginti­mebb viszonyban. A kitűzött percre azonban a Bol­gárból tiszt lesz és közkatona, amint azt műveltsélte és a véletlen magával hozta. Egyszerre szigorú fegye­lem és rend van. Egyáltalában a svájci legfőbb erénye a fegyelmezettség Ai utcán rendesen jár, napirt nem dob el, a villamosodó nem tolakszik, a padlóra nem ken. Akárcsak Pesten. Az újságok is mindenekelőtt és felett fegyelmezettek. Talán épen ezért unalmasak is. Itt különben mindenen, ami nem természeti szép­ség és nem látnivaló, szürke hálóként terül el az una­lom. Lehet, hogy csak mi érezzük ezt, kiket 1913—22 túlontúl követelőkké tett szenzációéhessé. Nem vall­juk be, mind nyugalmat kívánunk fenhangon, ha belül remegve várjuk a szenzációt és betegek va­gyunk, ha nem történik valami A svájci újság unal­mas nekünk, mert nincs benne szörnyű dráma és forradalom, sőt még a magyar nemzetgyűlésről is csak összefoglaló cikkben emlékszik meg a „Züri­zyttig*" a Züricher Zeitung Röviden csak annyit az összefoglalásról, mely nevezett újság tegnapi számá­ban jelent meg, hogy a „magyar nemzetgyűlés tár­gyalásainak hangja a legmélyebbre sülyedt és hogy a képviselők a letartóztatottak mentelmi ügyének tárgyalásakor a legsúlyosabb vádakat és sértéseket vágták egymás fejéhez. Örömmel látja a vita ered­ményét de ugy véli, hogy ez a vita nem szolgált a magyar nemzetgyűlés tekintélyének emelésére, sem vedio? a nemzet javára." Rövid, de velős. Tényleg vmnak­.TBJ? ^›pok- Esst nem is kell olvasnunk, ugy is tudjuk. "«?tet« érdek«3 rovat az „Lingkickställe und Verbrechen.*! Bűntények és szerenrs£«.iti^e*ek­•kategórria sorozzák őket és egyformán ritkák. Rendőri krónika: 5 frankos pénzbüntetések. A francia ávájc már korruptabb. Ott jelenleg folyik egy szen­zációs per. Kokain, Xoco". Hirdetések Fantasztiku­san kicsi számok. Hat számjegyet legfeljebb a ban­kok mérlegeiben találni A reggeli lapok­ délután öt­t már már megjelennek. Egyáltalában minden és mindenki lassú. Művé­szet iránt igen kevés az érzék: szem és fül igen el­maradtak. Hangjuk nincs. Az ízlés — hát­at is kü­lönb a magyar. A turistaság mindenekelőtt való. Az ízlés rovására is. Most például a jómódú középosztály legújabb szórakozása a ..HitztoursA h­í&tours rövi­dítése a harctéri körútnak. Aránylag igen olcsón csoportos autókiránduláson körül lehet járni a harc­tereket. Ebéd és ellátás az árban bennfoglaltatok. Alig néhány frankért megnézheti a „Bareburger" azokat a helyeket, hol százezer francia és német apa, férj, fia vérzett el a hazáért. Alig néhány frank. Ebéd és vacsora az árban. Mozijegy is. A legszebb és leg­élvezetesebb utazás. Itt romlott le a márka és frank, itt dőlt össze három ország. Alig néhány frank. Gye­rünk, gyerünk. Senki sem ütődik meg, hogy a vér­áztatta földből frankokat présel ki a vállalkozó és minden hely „ausverkauft." Ezeket az eltévelyedése­ket természetesen nem szabad úgy tekinteni mintha bennük egy nemzet jelleme nyilvánulna meg, de két­ségtelenül eltévelyedés és a kegyeletsértés legnagyobb foka. De ezek csak „egyéni akciók." Megnéztem magamnak a jövő nemzedéket is. Hol lehetne a legjobban látni őket? Az iskolában nem látni sokat, a játéktéren sem A társasági élet igen gyér. Egy helyet találtam, ahol leginkább létni hogy milyenek a gyerekek Nem nehéz kitalálni hogy ez a hely a tánciskola. Mr. Tripet zártkörű tánckurzusa kint van a Kirchenfeld­en. A publikum a gimnazis­ták és polgárleánykák. Derék polgáremberek gyer­mekei Nagy tornaterem. A falakon létrák és egyéb instrumentumok. Köröskörül az anyák. A terem közepén, szmokingban, göndör, szőke hajjal áll, tán­col, hajladozik Mr. Tripet, ki, ha nem lenne tánc­mester — csak fodrász lehetne Eins, svei, drrrrei Un, deux, trois. A kis svájciak igen nagy buzgalom­mal és kevesebb tehetséggel ropják a különféle tán­cokat Az ártatlan és tisztességes tánc láttára eszem­be kell, hogy jusson az a perverz vonaglás, mit a pesti „jó társaság" bizonyos rétegeiben „tánc" elne­vezés alatt kultiválnak a fiatal hölgyek és urak. A résztvevők közül egy sem idősebb mint 17 esztendős. Berni gimnazisták- A kis zöldsapkások lenyalt haj­jal, fényesre takarított cipőkben mozognak. Egyik­másik igen ügyesen. Egy magyar is van köztük. Igen komolyan veszi, hogy ő­­tt nemzetének egyedüli kép­viselője. Dicséretére legyen mondva, hogy igen jól végzi hivatását Igen ügyesen táncol és­­ a legcsi­nosabb leány a párja Mégis csak fenegyerekek ezek a magyarok. Mr. Tripet a középen kiabál. A zongora hamis, a gyerekek bájosak A lánykák a háború ki­törésekor még apró gyerekek voltak. Ordit róluk, hogy semmiben sem szenvedtek hiányt Ezek meg­kapták a tejet, a vajat a sajtot, a kenyeret Ezek nem tudták, mi a „pótlék", ezek nem 10 éves koruk­ban láttak először zsemlyét és narancsot, így, ha együtt van egy csomó fiatal teremtés, látni, hogy mit tett velünk a háború. Ezek mind jól fejlett nem vér­szegény fiúk és leányok. Ezek mások, mint a mi (n­erekeit­k, máso­k, mikrt minden olyan állam rsvermekei ahol háború v«f* Kenesei- nvxiícoakv nem i”---i퇂ri5s /^iV*. a wszkát naivak. Ezek vaj?- »otiv »ík ̋) t­anulták a for­radalmat ezek nem vártak hasztalan vissza a hábo­rúból apjukat. ezek nem remegtek tavaszi meg őszi éjszakákon, mikor a vá­ros utcáin kattogott a gép­fegyver. Ezek nem csod­a-CTen?kek — essek gyermekek. Meg kellett állnom a tánciskólában, mert benne van minden, amit a mi gyermekeink nem élnek meg. ott val­ a­­c­­it. a béke, mely beszorult ebbe a tornate­­smbe. Monsieur Tripet németül és franciául kia­bál Német fiú és francia leány. Milyen furcsa ma és milyen természetes volt valamikor­. Varsora a Mr Dacw­yier híres vendéglőjében. Osztrigát szol­gáltak fel, kaviárt és egyéb kincseket Frankok, fran­kok . . . Holnap utazom tovább. Este a szálloda por­tása. Renner ur, elbucenak­ tőlem és kezet ad. Jó utat kivan. Frankban . . . Giergio Gennaro. Uj küzdelmek előtt. A politikai helyzet. Az uj esztendő az idén talin, még nagyobb ziláltságban találja a belső politikád raint a tava­lyi évfordulón. A nemzetgyűlés, majdnem két évi együttlét után változatlanul pártharcok színhe­lye, s a L­KU ellentétek a szemben álló táborok kö­zött még fokozódtak. Tavaly ilyenkor gróf Tele­ki Pál a pártkoalíció nem épen szerencsés, de a viszonyokhoz mérten legcélravezetőbbnek bizo­nyult, rendszerével alapozta meg kormányzatát, ma voltaképen csak bizonyos kérdésekben áll ab­szolút többség a nemzetgyűlésen a kormány há­ta mögött s gróf Bethlen István miniszterelnök háromnegyedévvel kormányvállalása után még mindig az egységes kormányzópárt összeková­csolásán dolgozik. Talán a közeli választások hoznak majd ezen a téren az ország szempontjá­ból is üdvös változást s ha a nemzeti erők egyesí­tésének parancsoló szüksége nem, talán a lejáró mandátumok újra való biztosítása fogja őket egy, táborba vezérelni. Tavaly biztató pénzügyi kilátások töltötték el a politikai világot, most exlexben lépjük át az új esztendő kapuját, remélje, hogy ez a törvé­nyenkívüli állapot csak politikai harcok múló je­lensége s nem teszi még vigasztalanabbá a sivár pénzügyi kilátásokat Új programmal, fontos politikai nyilatkoza­tokat nem hoz az új esztendő. A kormány ma is a béke, a megértés és kiengesztelődés politikáját hirdeti, mint elődje egy év előtt, a teljes békétől és megértéstől azonban még távol vagyunk. A politikában szoká­s újévi üdvözlések az idén elmaradnak, mert gróf Bethlen István mi­niszterelnök a fővárostól távol van. Valószínűleg elmarad a kormánynak az újév alkalmából a kor­mányzónál való megjelenése is, miután a mi­niszterelnök csak január első napjaiban érkezik vissza. A pártokban is szűkebb keretek közé szorítják az újévi üdvözléseket. A kisgazdapárt távol lévő vezérét, nagy­­^ádi Kz­nkó Istvánt, aki csak január hó 3-án ér kic^ík vissza mrdöcosítványát,^ ma táviratilag üd­vözölte, ugyancsak írásban üdvözli betegen fek­vő pártelnökét, Rubinét­ Gyula is a Rubinek­hez intézett üdvözlő iratot nyolcvan képviselő alá­írásával vasárnap délelőtt nyújtja­ át Lukovich Aladár háznagy a betegen fekvő pártelnöknek. Délelőtt tizenegy órakor a párt Budapesten lévő tagjai Meskó Zoltán államtitkár és Lukovich Ala­dár vezetésével tisztelegnek Mayer János földmi­velésügyi miniszternél. Feltekintettem. — Azt hiszem, tudom, mire céloz — feleltem. — Helyes. Tudja-e, hogy m­it mondott ne­kem a férjem a dinernél? — Sejtelmem sincs róla. — Képzelje, azt mondta, hogy úgy éra, mintha egy lánc volna az életében . . . — Miféle lánc? Mrs Hard finom kis kezével megérintette a mellét. —­ Én vagyok az a lánc Hány életében, — mondta meglepő nyugodtsággal. Meghökkentem. — Már hogyan képzelhet ilyesmit? — feleltem hangosan nevetve, hogy ezzel leplezzem ellenkező meggyőződésemet De az asszony komoly maradt — Semmit sem képzelek. Maga Hany mosndta. De én értem ezt Tudja, n­a az ember tiz éven ke­resztül mindig csak ugyanazt élvezi, megkívánja a változatosságot. Ez nagyon természetes. Szomorú, de igaz. Helyeseltem is Harrynak, meg is állapod­tunk valamiben. Egy nagyon okos dologban. — Miben, asszonyom? — Abban, hogy ezentúl mindegyikünk azt teszi, amihez kedve van. Persze, csak a megengedet­tek határain belül. Így felfrissülünk mindketten és nem kell elhervadnunk egymás oldalán. Mit szól hozzá? — Hard okosabb ember, mintsem hittem volna, — gondoltam magamban, de hogy az asszonyt mi lelte, hogy ráállt erre az üzletre? Talány. — Nem szól semmit sem? — kérdezte ismét Mrs Hard. — Nagyszerű embek vannak Amerikában, — feleltem és cigarettára gyújtottam. Az asszony halkan elnevette magát és bele­nyúlt a cigarettatárcámba. — Semmiesetre sem olyan önzők, mint ma­guk, ideát, — mondta, nagy fekete zen­ét rám­szegezve. Amint igy, ízléses estélyi ruhában, gon­dosan fésülve, értékes gyöngysorral halványkreol nyakában, kissé kipirultan előttem ült, határozot­t '-gp érdekes volt. De a kijelentésétől mégis mát­ ijedtem. Hotelekben néha furcsa emberekkel ke­rülünk össze. Rossz tapasztalataim vannak, meg­tanítottak az óvatosságra. Csak nem gondolt rám Hardné, hogy belekeverjen valami botrányba? Vagy csakugyan csak az volt a szándéka, hogy velem élvezze ki kissé elkésve visszanyert szabad­ságát? — Tudja-e, hogy roppantul emlékeztet en­gem valakire? — folytatta az asszony. — Valakire, akivel szintén . . . — Tessék? — Igen, akivel szintén annyira rokonszen­veztem, mint magával, minek tagadnám? — Lássa, magában olyasvalami bizalomkeltő van, hogy habozás nélkül feltártam ön előtt legbelső gondolataimat. Mintha nem is volnánk idegenek. — Meg vagyok hatva, asszonyom. — Az illető, akihez oly meglepően hasonlít, állandóan Rómában lakik, ahol előkelő szerepet visz a társaságban. A fiáború előtt mi is ott vol­tunk a férjemmel s az illető állandóan velünk volt. Akkor a férjem táviratot kapott hazulról, hirtele­nül el kellett utaznia. De mivel úgy volt, hogy hat hét múlva visszajön, én Rómában maradtam. Egyedül. Kedves férjének bizalma nem ismer mér­téket. Remélem, visszaélt vele. — Ó Istenem, hogy mondhat ilyen csúnyát? Tizennégy nap múlva utána utaztam­­a férjemnek. — Tizennégy nap szép idő, de elvégre ... — Hová gondol, uram? Hiszen semmi sem történt ezalatt. De semmi! Pedig nehezemre esett az elutazás, bevallóra. Talán gyávaság volt nem gondolja? — Erre nem felelletek, asszonyom. Hyen eset­ben ki a megmondhatója annak, hogy mi a gyáva­ság, ki a bátor? Higgye el, mi férfiak, gyakran csu­pán gyávaságból vagyunk bátrak s néha a legna­gyobb bátorságra van szükségünk, hogy gyáva­ságot kövessünk el . . . Hardné bólintott, én pedig azon gondolkoz­tam, hogy miként kerülhetném el a bátorságot, anélkül, hogy gyávának nézzen ez az asszony, akit meg Megsérteni épenséggel nem akartam. Ebben a pillanatban, valamivel sápadtabban és valamivel gyorsabb léptekkel a rendesnél, belépett Hard. — Holnap reggel el kell utaznom, Ellen, — mondta — táviratot kaptam hazulról. Az asszony felugrott, én pedig elhatároztam, hogy ha Hardné nem követi az urát akármilyen­ gyávának is minősíti a bátorságomat én is távira­tot kaptam és én is elutazom. De erre nem került sor, mert az asszony nyomban kijelentette, hogy követi a férjét Az arca" ragyogott a boldogságtól és amikor búcsúztunk, melegen, majdnem hálásan szorította meg a ke­zemet. Világos volt, hogy itt történt valam­i, de hogy micsoda, azt akkoriban még csak sejtettem. Más­nap azután megtudtam. Szolnokyné ugyanis feltűnően rosszkedvű volt olyannyira, hogy majdnem karmolt amikor hozzá­szóltam. Ezzel még jobban kihívta a jókedvemet és megtréfáltam Hard elutazásával. De ezzel meg­jártam. Erélyes hangon kikérte magának az „eféle vicceket", mire megsértődést színlelve, félrevonul­tam. Ez használt. Honfitársnőm utánam jött a kertbe és mosolyogva nyújtotta felém békejobbját. — Ne haragudjon, — szólt, szépen rám pil­lantva, — de rosszkedvű vagyok. Tudja, mi történt velem tegnap este? — Hard meg akarta ölelni? — Meg is ölelt. — Szép dolog. No és ezért utazott el oly hír­telenül ? — Dehogy. Hanem azért mert pofonst töttem. Azt hiszem, eléggé világos beszéd volt. — Ez tagadhatatlan, — feleltem, azután el­nevettem magamat és kezet csókoltam a bátor as­­szonykának, aki persze nem sejtette, hogy ezze a kis, kézzel fogható gyávaságával — mert bocsá­natot kérek: ha nő férfit arculat, az gyávaság­a engem is kihúzott a csávából. PESTI HÍRLAP 1922. 3am&t L. •vasárnap.

Next