Pesti Hírlap, 1922. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-01 / 1. szám

1­­ egyetemi hallgató, ifjúsági vezér, az arany érdemke­reszt tulajdonosának jogtalan katonai letartóztatá­sét azonban szóvátette. Mikor a Kornh­auser-féle zsarolási esetben a miniszterelnökhöz fordultak, nem kaptak elégtételt Prónayt ugyan kiléptették a had­seregből, de helyét nem töltötték be. Meg is büntet­ték, de ezt sem ülte le, mert az utcán látták. Később Nyugatmagyarországon visszahagyta zászlóalját s a lajtai bánság fővezére lett, sőt nyilatkozott is, ami­kor a honvédelmi minisztert megrótta, hogy őket a támadásokkal szemben nem vette védelmébe, mire Belitska jónak látta ezt is megtenni Szóval felszó­lalásuknak nem volt eredménye, azért jön most ez üggyel a nyilvánosság elé. Hitzingert állítólag azért tartóztatták le, mert részeg fővel kormányzósértést követett el Négy napig a József­ utcai körletparancs­nokságon tartották fogva,, közbelépés­ükre aztán át­küldték az ügyészségre. Lehet, hogy kormányzósér­tést követett el s azért bűnhődjék is, de a katonaság­nak ahoz joga nincs, hogy polgári egyéneket lefogd­jon és fogva tartson. Ez ellen tiltakozik és hatályos intézkedést kér. Vass József, mint a miniszterelnök helyettese, kijelenti, hogy a dolog megegyezik Szilágyi előadá­sával s mikor ő tudomást szerzett róla, azonnal köz­belépett a honvédelmi miniszternél, hogy vizsgálja meg az ügyet Ez is megtörtént és intézkedtek, hogy Hitzinger a polgári hatósághoz kerüljön. Sajnálja, hogy a katonaság részéről az elsietett lépés megtör­tént A kormánynak gondja lesz rá, hogy hasonló eeer elő ne forduljon. (Helyeslés.) : (A Ház a választ tudomásul vette. A szali- és zeneművészeti tanácsok ellen. Kiss Menyhért a kultuszminisztertől azt kér­­dezte, tudja-e hogy a múlt év februárjában felállí­tott Országos Színművészeti Tanács és Zeneművé­szeti Tanács nem felelnek meg a hozzájuk fűzött vá­rakozásoknak s mivel a csőd szélén álló államnak nagy pénzébe kerülnek, hajlandó-e feloszlatni? Til­takozott az ellen is, hogy az Irodalommal foglalkozó állami tanárokat irodalmi működésük szabadságá­ban a legfelsőbb fórumok korlátozzák. Védjék meg a gondolatközlés szabadságát Vass József kultuszminiszter as kérte, hogy az ő diszkréciójára bízzák az ez ügyben teendő lépésüket. A eljárás delikát volta nem töri, hogy a nagy nyilvánosság előtt nyilatkozzon. Ennyit a­­két ta­nácsról. (Helyeslés.) A tanárok irodalmi működését illetőleg nincs tudomása róla, hogy a hivatalos ha­talom ezek infesztálására használhatnák fel. Ha lát­ja, hogy visszaélés történik e téren, a legnagyobb erélytől sem riad vissza. (Helyeslés.) (A Ház a választ tudomásul vette. A közalkalmazottak gyógykezelése. Bernolák Nándor népjóléti miniszter számolt be végül a köztisztviselők gyógykezeltetése érdeké­ben­ létrejött megállapodásokról. Megegyezésre jutot­tak az orvosokkal. Eddig tizenkétezer tisztviselő­család állapodott meg. Ami a díjazást illeti, az ál­lam minden családfő után 600, a családtagok után 200 koronát fizet az orvosnak s hogy túlságosan ne vegyék igénybe az orvosokat, a lakáson teljesített vizitért 20, a rendelőben pedig 10 koronát kell fizet­nie a tisztviselőknek. Részletesen beszámol a tiszt­­viselők segítésére vonatkozó intézkedésekről. Az Ülés az elnök boldog újév kívánásával dél­után 4 órakor ért véget Tisztelgés a nemzetgyűlés elnökénél A nemzetgyűlés tisztviselő karának hivatale e­nökei a mai ülés kezdete előtt tisztelegtek Gadl Gasztonnál, a nemzetgyűlés elnökénél. A megjelentek nevében Palmer Kálmán elnöki főtanácsos üdvö­zölte az elnököt, kiemelve azt a nagy jóságot és igazságszeretetet, mellyel ő a tisztviselők ügyeit in­tézi, valamint azt a rendkívüli buzgóságot, mely a legnemesebb példát adja a Ház összes alkalmazot­tainak. Gaal Gaszton elnök válaszában hangsúlyoz­ta, hogy míg az állami tisztviselői kar egyik-másik ágazatával szemben többször is ki kellett fejeznie elégedetlenségét a nemzetgyűlés hivatalnokai olyan módon látják el fontos munkájukat hogy irányuk­ban csak az elismerés és a köszönet szavaival élhet Tudja, hogy az állam" mai súlyos helyzetében a nem­zetgyűlési tisztviselőknek nehéz gondokkal kell küz­deniök és annál nagyobbra becsüli azt a mintaszerű lelkiismeretességet mellyel hivatásukat betöltik, fentartva attól a reménységtől, hogy az ország sorsa idővel mégis csak jobbra fog fordulni.­­Harminckét éves fiatalember, fakete dróthajjal, öntudatos, kemény vonásokkal. Sok a dolga, két te­lefonbeszélgetés közt sietve mondja el az alábbit, de közben többször fölcsengetik. Ilyenkor jegyez vala­mit egy papírra, cigarettára gyújt, újságot olvas, egy pillanatot se hagy elveszni.) Egyetlen pálya sincs annyira túlzsúfolva, mint a miénk. 300 lélekre esik egy ügyvéd. A lex Tomcsányi óta tömegesen jönnek, át pályánkra a bírák. irodám nem megy fényesen, de azért nem panaszkiadóra, megkeresem minden hó­napban a magam 60.000 koronáját. Polgári módon élek. Vannak, akik havonta fél milliót vagy 250.000 ko­ronát keresnek. Ezek a specialisták, kiket már csak bonyodalmas esetekhez hívtsak, mint az orvos-pro­fesszorokat A legdivatosabb és legjövedelmezőbb­ a lakásügy, melyet egyesek magánjogi ügynek tekin­tenek, mint azelőtt és egy-egy tárgyalást vállalnak 500—1000 koronáért is, de ezen a téren természete­sen sokat jelent a tárgyismeret és gyakorlat, melyet meg is kell fizetni. Másik divatos ügy: a bontó per, a válás. Nagyon sokat várnak a háború és forrada­lom után. Harmadsorban jön tekintetbe a vagyon elleni bűntény, sikkasztás, csalás, okirathamisítás. Ebből is van elég. Minthogy kereskedelmi életünk pang, a hitelügyletek egészen befáradtak. Kezdő ügy­véd átlag havi 15—20.000 korona ker­esettel rendelke­zik. Általában sok az eszkimó, kevés a fóka . . . toltam. Most van pótlék, három hónapig 1200 ko­­rona. Délután magángyakorlatot folytatok, betegek­hez járok. Egy látogatás ára 300 korona, de ez csak papiron áll. a Ferencvárosban gyakran 30—40 ko­ronát kapok. Óbudán 20-at Minden keresetem 4—6000 korona. Szegény tisztviselők nem tudnak üzetni ezt becsületesen be is vallják. Mit tehetünk? Kezeljük őket ingyen, a hivatásunk parancsolja. Sokan 10— 30.000­ koronát keresnek, vannak szakorvosok, kise­nek havi jövedelme 250.000 koronára rúg. Legtöbbet keresnek a sebészek, nőgyógyászok. Egy kartársam, azonban. 13 szakorvos, fülész a postásoknál ha*? 370 koronát kap. Az orvos-ügy a társadalom beteg­sége. Mi meggyógyítjuk a táspadalmat De ki felfi­gyit meg bennünket? (Vastag szemüveget vitel is papirdobgozókö­penyt. 35 éves. Szerény, önérzetes s nem szeret naszkodni.) Rendes tanár vagyok és fizetésem hat­vonta 3000 korona, minden pótlékkal együtt Ez arra sem elég, hogy naponta ebédeljünk családommal, d­e azért, keresek mellékesen is 1200 koronát amiért naponta két órát kell adnom. Egy magánóra díja átlag 80—100 korona. Az óra­adást jövőben fokoznom kell, különben mostani életszínvonalomról is le kell mondanom. Havonta 10.000 koronát költök, bár soha semmiféle szórakozási kávéházat színházat nem en­gedhetek meg magamnak. Szüleim segítenek, akik most jöttek Amerikából 35 éves koromban gyám­ság alá kerültem és boldog vagyok: a szüleim tar­tanak él Nagykereskedő. (Komoly, 40 éves.) Rengeteg a kiadásunk Ha­vonta 50.000 korona kellene A gyermekek, a nevelő­nő, a cselédség, a zongoratanítónő, a nyelvtanárnő, igazán nem tudom meddig győzőm. Mi már nem ke­resünk, hanem a saját zsirun­kat emésztjük, a raktár­­amon lévő trokait élem fel, mert forgalom alig van. A kiskereskedő, aki nem vesz annyit és gyorsan túl­ad rajta, jobban jár, mint mi A korona ingadozása­ állandóan rémületben van, félretett pénzem mahol­nap elfogy'. Meddig birom? Igazán nem tudom. Táncmester. (Őrjöngő shimmyzők k­özt, a kivilágított tánc­terem fényes padlóján. Roskadozik a fáradtságtól.) Egy pillanat hölgyeim és uraim. Rendelkezésére állok. Magánóra 400—600 korona, átlag 500. Naponta 8 órát adok, ezenkívül, tanfolyamot tartok, kettőt keresetem? 200.000 korona havonkint Többet is be-, k­éshetnék, de nem győzöm munkával. Vegyék azon­ban figyelembe, hogy ritkán van ilyen tánc-divat, minden században egy, a nagy háborúk után. Ha valaki táncmesternek neveli a fiát csak unokája arathatja te a hasznot Aztán rengeteg a kiadásom: a tavellrt én fizetem, a termet a világítást Múltkor maga az ablaktisztítás -2000 koronámba került Hogy fégra kérem a táncosnőt? w •* --" -(Karcsú, rokonszenves, 30 éves férfi,. A színpadon drótokat, hercegüket szokott alakítani, akik megve­tően visszadobják az aranyukat és száraz, szigorít eleganciájukkal tűnnek föl.) A, nagyon megtisztel. Az idén, amint, tudja! nagy sikerem volt erre föl­emelték havi fizetésemet, mely 3000 korona volt, 4000 koronára. Hogy mib­ől és hogyan élek? Ha nem írja ki nevemet, elmondom hogyan és miből Nincs vendégszereplés, megszállott területre nem mehetek, a mozizás szünetel. Hónapos szobában lakom fele­ségemmel s az idén még be se fűtöttünk Néha nem ebédelünk, este aztán bemegyek a klubba, ott leülök a zöld asztalhoz, én a nemzet napszámosa, a színpadi gróf és lesem a coup-kat Aztán ha van szerencsém, jól megvacsorázunk­ A kártyából élek, de nehezen. v Szlnésj£nn. (Lakkozott köröm, parfüm, bodor haj. Festett száj és szemöldök. Kacagva fogadja az intervjút) Az új szerepemről akar hallani? Múltkor volt egy nagyobb szerepem. Az operettben a kilencedik ep­resz-lányt énekeltem. Fizetésem nem sok Havonta 2200 korona. Hogy miből élek? Karácsonyra kaptam ezt a hon­tóti­t, 500.000 koronára becsülik, ezt a kis bundát, 200.000 korona, meg ezt a kosztümöt, 80.000 korona. Hát ebből élek rá, drága, fiépiróka. (Alacsony, szőke kislány, szemüveggel. Fejfájás, náthás hangon beszél. Beszéd közben mosolyog és mikor a legszomorúbbat mondja, neve.) Havi kere­setem­, leérem, 3000 korona. Ennyi és nem több Egész nap dolgozom érte és nincs időm külön munkára. Jó édesanyám mindig azt mondotta, beosztással kell élni. Hisz én is beosztom a 3000 koronát nem igen vagyok pazarló természetű. Bútorozott szobában lakom, kérem, az 800 korona, kérem. Reggeli 10 ko­rona, kérem. Ebéd 30 korona, kérem Vacsora 30 korona, kérem. Nem sokat adnak. De nekem elég. Ha néha nem ebédelek, vagy nem vacsorázom, ak­kor megtakarítok 30 koronát Ez is valami A szoba­béremen, meg a koszton kívül marad egy hónapra 100 koronám, fűtésre, ruhára, szappanra, mosásra. Ha vesszük nem sok, kérem. Telefonom-kisasszony. (Arcát nem látni, csal, hangját hallva, egy kedves. Szorgalmas m­unkásnő jóindulatú hangját, a drótok távolságán, a hangok örvényéből, a központ­ból.) Halló. Előbb kapcsolok, most sok a dolgom. Sietve elmondhatom. Havi 1500 korona. Szobakony­hás lakás. Magam főzök. Keveset Mert többet is tud­nék enni. Naponta 6 óráig vagyok szolgálatban. Bor hára, fehérneműre, szórakozásra nem telik Úgy tu­dok megélni hogy szüleim segítenek Akiket nem Segít senki, azt a jó Isten segíti Igen, már adom. Majd visszacsengetem. József. Téves kapcsolás. Meg­ürült a József? Halló halló, halló. A József megörült. Miből él meg...? A­pró, ügyvéd, orvos, tanár, nagykereskedő, táncmester, színész, színésznő, gép­írónő, telefonos­ kisasszony, magánhivatalnok, vasmunkás, pincér, villamos-kalauz, szakácsné, utcaseprő, valuta-csempész, koldus válasza. életét. Fölvonultatjuk azokat, akik választ adtak, hű szavaikkal, mintegy drámai szereplőket, akik a jelen mindennapi drámájában tevékeny részt vesznek. * - ' :; -; »" " '•'•• IV,3,v-Bírt.­­ (Barna szövettel bevont karosszéken itt, mint a mult századbeli tiszteletreméltó urak és hosszú, meggyf­aszára pipát­­tív. De gondolatai tiszták, ilesek, eszejárása modern. Hatvan felé jár. Érdemes ezzel foglalkozni? Mindenki tudja, hogy aki a mai társa­dalmat fentartja, hivatalát hivatásnak tekinti, mun­káj­át szenvedélynek érzi, az csak üggyel-bajjal tud megélni. Ezek az öreg, kopott falak valaha vidámabb napokat láttak. Megesik, hogy nincs zsírunk, akkor zsír nélkül főzünk A bus ára nem érdekel. Három hónap óta nem ettem húst se én, se családom, csak a reggeli teához egy kis szalonnát Ezt is meg lehet szokni Itt a könyvtáram, ettől nem váltam meg, egyetlen kötetet se adtam el, pedig sokat nélkülöz­tem és ezt is csábításnak kellett ellentállanom. Büszke vagyok rá, hogy még mindig megvannak régi köny­veim. Ha éjjel-nappal dolgozom 6000 koronát kere­sek havonta. Többet nem mondhatok. Aki egy emeletről lenéz és szemügyre veszi esőn­kből, külföldi segítségekből kell tengernie­­ lent rohanó sokaságot, a gépkocsikban élők és a gyalog tovasietők tarka csoportját a budapesti emberek össze-vissza tömegét abban­ szükség­szerűen föltolul a kérdés: miből él tulajdonképen ez a sok százezer ember? Szállóige, hogy ma nem lehet megélni. Ezt mindenki tudja és hirdeti, immár hét éve. Az emberek azonban mégis megélnek, valahogy. Aki havonta 2000 koronát keres, az 4000 koronát költ, nem tudni miből és hogyan, aki 4000-et keres, az 8000-et költ, aki 8000-et keres, az 10.000-et költ és így tovább, a végtelenségig. Sokan a semminél alább szállították le életigényüket Izgatott ben­nünket a talány és végigjártuk a várost, megkér­deztünk különböző társadalmi osztályhoz tartozó munkást, polgárt, férfit, nőt, fiatalt, öreget, milyen módon sikerül neki mégis megélnie. Ez a fogas és fogós kérdés majdnem mindeze b£l megdöbbentett. Hallatára mintha számot vetett volna lelkiismeretével és betekintett volna köny­vébe, melybe fölírja bevételeit és kiadásait, elő­ször elnémult, ráncolta homlokát, majd elnevette magát, a szegénység szelíd, keserű nevetésével Lehet megélni? Vagy lehet részletezni azt a min­dennapi kucorgást, azt a minden percnyi aggodal­mat, szorongást, tusakodást, melyet ma­ életnek neveznek? A válaszokat, melyeket a kérdezettek adtak, sorjában közöljük, változtatás nélkül. Megjegyez­zük, hogy egyetlen foglalkozásáénál sem kerestük ki a típusokat, azokat, akik az átlagot jelentik és sokhelyütt olyan keresők szerepelnek, kik több jövedelemről, sokhelyütt olyanok, kik kevesebb­­ől számolnak be, mint az illető foglalkozási ág­hoz tartozók zöme. Ezt szántszándékkal tettük. Azt akartuk, hogy beszámolónk ne valamilyen ki­kerekített tanulmány színezetét viselje magán,­­nem az életet példázza a maga gyalulatlan nyerseségében és szabálytalanságával, esetlegessé­­gével fogalmat adjon arról, milyen furcsa, meg­ható életküzdelmek zajlanak le körülöttünk. A hallottak alapján általában kimondhatjuk, hogy, bár a múlthoz képest mutatkozik némi ja­vulás, az emberek még mindig élethalálharcot vívnak a megélhetésért. Csak igen kevesen van­nak jómódban, de még kevesebben állíthatják, hogy becsületes, tisztességes, termelő, hasznos munkájukból élnek. A munkásság helyzete, noha itt is sok a panasz és nyomorúság, javult és az igazi nyomorgók a szellemi munkások, a hivatá­suknak élő középosztálybeliek közt keresendők, kik már panaszkodni is elfáradtak. Szabályul ál­lítható fel, hogy alig tud valaki megélni munkájá­ból, és mindenkinek más után is kell nézni, ideg­eröltető és vállroskasztó mellékfoglalkozás után, vagy pedig csalafinta módon ügyeskedésből, kéi­(Magas, ötven év körüli úr „középszerűen" táp­lál. Tisztviselő-orvos. Hivatalában ül. Előtte tintás fa-asztal, háborús vavbrratta, üveg jód, hőmérő, tok nélkül, kovott szívh­allgató, mely már egy életen át szolgált becsülettel.) Előkelő állásom van. Hatodik fizetési osztály. Elsején eddig 1880—1890 koronát kap­tam kezemhez, amiért reggel 8-tól délután S-ig robo­tügyvéd* Orvos. PESTI HÍRLAP 1822. JamiSr' L, vasárnapi.

Next