Pesti Hírlap, 1922. február (44. évfolyam, 26-48. szám)

1922-02-01 / 26. szám

látott nevelőintézetek végre megszabaduljanak a szövetségesközi katonai ellenőrző bizottság újabb kí­vánságai által előidézett nyugtalanságtól és így vég­re nyugodtan folytathassák a nemzet javára békés kulturm­unkájukat beterjeszti a jelen törvényja­vaslatot, amelynek értelmében az e törvényben tár­gyalt nevelőintézetek ezentúl minden tekintetben a vallás- és közoktatásügyi miniszter vezetése alatt fognak állani és csupán a volt katonai nevelőintézeti alapítványokat kezeli továbbra is a honvédelmi mi­nisztérium. Mahunka Imre csatlakozása gróf Bethlen Istvánhoz. Mahunka Imre, a főváros XVIII. választókerű­gróf Bethlen Ist­ván pártjához való csatlakozása alkalmából válasz­tóihoz nyílt levelet intézett, amelyben többek között ezeket írja: — Párttusaink közepette minden magyar em­ber megnyugvására szolgálhatnak az ország integri­tásáért és mindnyájunk életének jobbításáért reális k­ülső és belső politikára és produktív gazdasági po­litikára törekvő egységes parlamenti párt kontúrjai, mely párt minden lépésében gondosan számot vet a lehetőségekkel. Előbb ennek a kicsiny Magyarország­nak kell megmozdulnia, csak azután érhetjük el a magyar­ állam régi kereteit. — Az egységes párt helyesen szolgálja a nemzet érdekeit, mikor megnyitja kapuit osztály- és vallás­különbség nélkül minden magyar ember előtt. Pro­grammja a régi, nagy Magyarország­­visszahozására terének nemzetgyűlési képviselője, gróf Bethlen Ist­ irányul. Ezért léptem be az egységes pártba. PESTI HÍRLAP 1922. február 1., szerda. Az ipartörvény revíziója. Széles mederben folyik a részletes vita. — Szterényi és Ereky össze­koccanása. — Mi lesz a lakásrekvirálásokkal ? — Bernolák miniszter a lakás­hivatal válságáról. A nemzetgyűlés a­­ ipartörvény revíziójáról szóló javaslatot tárgyalja részleteiben. Az elője­lekből ítélve, nagyobb vitára van kilátás a 138 Szakaszos törvény körül. Ma az első szakaszt tárgyalták, hatan szóltak hozzá, de még mindig nem szavazhattak felette. Az ülés végén Bródy Ernő interpellált a lakásügyekben, különös te­kintettel a lakáshivatal bíráinak affairejére. Ber­nolák miniszter ideiglenes választ adott. A tanácskozást Gaal Gaszton, majd Bottlik Jó­zsef elnök vezette. Hegyeshalmy Lajos kereskedelmi miniszter tör­vényjavaslatot nyújtott be a foszforral való cukor­gyártás elitiltásáról szóló berni egyezmény becikke­zéséről. Azután folytatták az első szakasznál az ipartörvény részletes vitáját. Báró Szterényi József hosszabb beszédben fejte­gette, hogy a magyar kisipar nem szorul arra, hogy létjogosultságát a múltjával igazoljuk. Hazánkban a szerzetesek voltak az első iparosok. Gazdasági és pénzügyi fölépülésünket csak a többtermelés útján érhetjük el, s e tekintetben a nagyobb szerep ma a kisiparnak jut. Tiltakozik az ellen az állítás ellen, hogy a liberális rendszer nem akarta törvénybe ik­tatni a kisipar támogatását. A keresztény irányzat­nak azok ártanak a legtöbbet, akik szemet hunynak visszaélései felett Ők annak idején szükséget éreztek a kisipar támogatásának, újabban azonban ettől az elvtől eltérnek és a közszállításoknál pl. nem része­sítették olyan támogatásban, mint a sokat kárhoz­tatott liberális rendszer. Majd egy kis kitérést tesz, hogy* leleplezze egy hivatalos kiadvány ferdítéseit, izgatását, hazudozását és rágalmát A Magyar Szö­vetkezés című lapról van szó, amely az Országos Központi Hitelszövetkezet hivatalos közlönye. Ez a lap valóságos kútmérgezést végez, amidőn azt írja, h­ogy eddig a magyar közgazdasági politikában túl­tengett a nagyipar s az érdekeltségnek a törvény­hozó testületben ülő tagjai részéről támadások indul­tak ki csak azért, mert néhány morzsát juttatott a kormányzat a szövetkezeteknek is, továbbá, hogy százmilliókat áldoztak a nagyipar támogatására. Hát ez nem igaz. Felemelt fővel utasítja visszája a váda­kat és a Hitelszövetkezet vezetőségétől elégtételt kö­vetel a brutális támadásért. Rátérve a javaslatra, a legnagyobb elismeréssel emlékezik meg az ipari ok­tatásról és annak munkásairól. A képesítési kény­szerre vonatkozólag azt mondja, hogy Bulgária és Románia törvényhozása sem megy oly messzire e téren, mint ez a törvényjavaslat. Veszedelmet jelent a rendeleti úton való intézkedés túltengése is. A kapi­talizmus túlságos védelme soha, a legvadabb libera­lizmus alatt sem volt akkora, mint ma. • Ereky Károly ezt tagadja­ ,a tengése miatt. Ereky: A háborús maradványokat támadtam, amelyeket ön csinált. . . Szterényi: Én nem csináltam monopóliumokat. Eipky: A háború alatt csinálta! Szterényi: Igazán kacagnom kell azon a nagy tájékozottságon, mellyel bir­e őszinte részvétem fe­jezem ki a nagy kormányzati bölcsesség felett, me­lyet magával idehozott. (Derültség és zaj a középen.) Ereky: Én is tudok személyeskedni és tízszer gorombább tudok lenni, mint ön. Szterényi: A gorombaságra való hajlamait soha­sem fogom kétségbe vonni. (Derültség.) Ereky: Nem tűröm, hogy leckéztessen (a padot veri), nem tűröm ezt a fölényes hangot! Szterényi: Megleckéztetem azért, mert olyasmit állít. .amit nem tud bizonyítani. Ezeky: Be is tudom bizonyítani, amit állítok! Szterényi: Ha bebizonyítja, hogy minisztersé­gem alatt, egy monopóliumot, központot vagy hábo­rús szervezetet létesítettem, s nem azt hogy ezek megszüntetésére tettem intézkedéseket, úgy bocsána­tot fogok öntől kérni. Ereky: Meg is fogja tenni! Szterényi: Amíg be nem bizonyítja, addig nem! Aki engem támad, én annak visszavágok. Ereky: Ön fog sírni! Szterényi: Majd meglátjuk! Ereky: Jövök a nagy fúróval. (Derültség.) Szterényi: Vagyok olyan kemény acélból, hogy belém törik a fúrója Ereky: Hadd törjek, legalább benne marad a hegye! Elnök figyelmezteti Szterényit, hogy a tárgy­nál maradjon. Szterényi: Idézhetnék az ön beszédéből, amely­b­en­ a pénzügyminisztert támadta a kapitalizmus­tul-Szterényi: Köszönöm az elnök úr figyelmezteté­sét, nem fogom zavarni a közbeszóló képviselő urat. (Derültség.) Túlzások vannak a törvényben. Ilyen pl. a manikűrözésnek képesítéshez kötése, aztán a ke­reskedő a dobozait se készítheti el házilag. A minisz­ter úr a szerb példát követhette volna ezen az ala­pon, s a kereskedelmet is képesítéshez köthette volna. Pálffy Dániel: A Baross­ Szövetség ezt követeli! Szterényi: Végigvonul az egész törvényen a nu­merus clausus. Ereky: Minden zsidó megtanulhatja a kovács mesterséget, senki sem akadályozza! Szterényi: A képviselő úr csak zsidó numerus clausust ismer? Tudtommal ez nincs felekezethez kötve. Ereky: Csak fajhoz! Szterényi: És az ipar numerus caususáról beszé­lek. Csak nálunk tették a numerus clausust fajivá, a mi nagy dicsőségünkre. Én minden numerus clau­sust elitéltem és el is fogok ítélni. (Zaj.) A legna­gyobb elismeréssel van a kereskedelmi miniszter ta­non­coktatási céljai iránt. Egyéni jogfosztás nincs a javaslatban s ez negatív érdeme. A javaslatot elfo­gadja. (Helyeslés) 21/ törvényjavaslatok. Tomcsányi igazságügyminiszter. A honvédelmi miniszter úr betegsége folytán beterjesztem a hon­védségről szóló törvény egyes rendelkezéseinek ki­egészítéséről és módosításáról szóló törvényjavaslatot. Kállay pénzügyminiszter beterjeszti a köztiszt­viselők anyagi helyzetének javítására szükséges fe­dezet biztosításáról szóló törvényjavaslatot. Mayer földmivelésügyi miniszter az állami erdő­őrök szolgálatának szabályozásáról szóló törvény­javaslatot terjeszti be. Gróf Klebelsberg belügyminiszter az államrend­őrség és csendőrség létszámkiegészítési módjáról és felfegyverzéséről szóló javaslatát nyújtja be. Még öt szónok a szakaszhoz, Ereky Károly azt vitatta, hogy a miniszter igen­is helyesen járt el, amikor az iparűzést képesítéshez kötötte. Majd arról beszélt,, hogy míg a két ipar ér­dekében újabban semmi sem történt, a bankok érde­kében egymás után adtak be javaslatokat. Épen emiatt buktatta mag Korányit Csernus Mihály: Nononono! Erekly: Igenis én! Hiába ad le egy tralalalát, ez nem változtatja meg a tényeket. Csernus: A nemzetgyűlés buktatta meg, nem ön! Ereky: Ez olyan dolog, mintha azt mondaná valaki, én ettem meg ugyan a levest de a kanál is benne volt Csernus: Ön még kanál sem volt benne! Ereky: Szterényi azt állította, hogy a monopóliu­mokat a keresztény irányzat teremtette meg, holott ez iránynak semmi köze sem volt hozzá. A mono­póliumokat a háború teremtette meg, a kivételes ha­talom alapján. Most­, amikor mi kénytelenek va­gyunk ezt a halomból és a forradalmakból reánk maradt közgazdasági életet, rendszert lebontani és a romokat eltávolítani, természetes, hogy ezt nem te­hetjük meg egyszerre. Ugron Gábor: Még ma sem? Ereky: Mit akar ezzel mondani? Ugrón: Azt, hogy ön már elkezdte a háború alatt és még most sincsenek leépítve. Ereky: Igen, elkezdtük, megszüntettük a gyan­taközpontot, a luiixközpontot de a legfontosabbak: a Haditermény, a nagy bőr- és cukorközpontok meg­maradtak. Ugrón: Akkor mást nem lehetett csinálni! Há­ború volt! Ereky: Hiszen én is ezt mondom, hogy mást nem lehetett miért védi hát akkor Szterényi kép­viselő urat? Ugrón: Most már nincs háború! Ernst Sándor: Dehogy nincs! Gazdasági háború van! Ugrón: Azért nem lehet támadni valakit, hogy a háborúban monopóliumokat csinált. A háborút ezek nélkül bizonyosan elveszítettük volna. Ereky: Én azt hiszem, Ugrón úr védelmére nincsen szüksége báró Szterényi úrnak, de ha már minden áron meg akarja védelmezni, engedje meg, hogy előbb elmondjam, amit akarok, hogy így le­gyen ki ellen védelmeznie. (Derültség.) Az a kor­mány, amely a háborús intézkedéseket végrehajtotta, tagjai közé számíthatta Szterényi Józsefet is. Szterényi: 1918-ban! Ereky Károly: Igen, 1918-ban. És semmiféle fel­szólalása vagy intézkedése nem mutatta, hogy a nagy központokat le akarta volna építeni. Én voltam az első, aki a szabadkereskedelem mellett itt a Ház­ban felszólaltam. Rassay: Nem is volt keresztény irányzat, csak üzlet volt és kurzus volt! (Zaj a gazdáknál.) Budaváry: Ti tettétek kurzussá! Rassay: Nagyon jó üzletek voltak! (Egy hang: Már akinek!) Budaváry: Ti voltatok a boltosok! (Zaj.) Ereky: Szterényivel szemben megjegyzi, hogy őt ne támadja, mert ez mindkettőjükre rossz. Rassay: Ne haragudj! Ereky: Nem haragszom, mert mindig az a prin­cípiumom hogy az ellenfelem haragudjék. (Elénk derültség és taps.) A képviselő úr állandóan arról beszél, hogy mennyit tett az ipar érdekében. Ha any­nyit tett, és mégis ide sülyedt az ipar, jól néz ki a­z ön öröksége. (Élénk helyeslés.) Szterényi személyes kérdésben válaszolt Ereky­nek. Én azt mondtam — úgymond — hogy soha, a legszélsőbb liberális irányzat idején sem tombolt úgy a kapitalizmus és grasszáltak úgy a monopolisz­tikus vállalatok, mint most, a keresztény irányzat alatt. Haller István: A beállítás mégis rossz, mert a keresztény irányzatnak ehez semmi köze. Ezeket részben örököltük, részben magával hozta ez a gaz­dasági helyzet. M­s Ereky: A kormány gyenge volt letörni a kapi­talizmus hatalmát Szterényi: Akkor ne méltóztassanak folyton szembeállítani a liberális korszakot a keresztény irányzattal. Ereky: Nem mi tesszük! Szterényi: A Haditermény és a Cukorközpont nem az én, hanem más miniszter rendelkezése alatt állott. Ereky: A részvénytársaság ott volt, azt tud­juk! (Szterényi: Melyik?) A Haditermény. (Szterényi: Soha, az tisztán a közélelmezési minisztériumban állott.) Nagy tévedés, nem is volt közélelmezési mi­nisztérium, amikor csinálták! (Szterényi: Akkor a földmivelésügyiben!) Nagy tévedés! Én csak tudom! Én voltam a közélelmezési miniszter. Budaváry László két határozati javaslatot nyúj­tott be. Az egyikben utasítani kívánja a minisztert, hogy „a nagymérvű anyaghiány, anyagdrágaság és lelkiismeretlen áruuzsora miatt munkaalkalmuktól megfosztott és a pusztulás útjára űzött kézműiparo­sok támogatása céljából időnkénti nyersanyagszük­ségletük kielégítésére a pénzügyminiszterrel karöltve állami anyagraktárakat állíttasson fel, hogy ezekből a dolgozni akaró kisiparosok az elsőfokú iparhatóság kiutalása alapján nyersanyagszükségletüket szükség szerint méltányos részletfizetéssel beszerezhessék." A­ másikban a belügyminisztert kívánja utasítani, hogy „az államrendőrség hatáskörébe tartozó városok és községek vendéglői záróráját egységes időben álla­pítsa meg." Elnök: Ezeket az általános vitánál kellett volna beadni. Most nem bocsáthatom szavazás alá. Mahunka Imre azt hangoztatta, hogy a közép­osztály minél nagyobb számban helyezkedjék el az iparospályán, de az Elnök őt is figyelmeztette, hogy már a részletek­nél tartunk s az általános vitánál el nem mondott beszédeket itt nem lehet előadni. Giesswein Sándor szerint tévednek, akik azt hi­szik, hogy ez a javaslat már maga javítani fog az iparosság helyzetén. Hegyeshalmy miniszter: Senki sem gondolja! Az indokolás is megmondja. Giesswein: De ezt, mint első lépést, örömmel üdvözli. Csak haladjanak, tovább ezen az úton. A ké­pesítés a kézművesiparos védelme a tőkével szemben. A veszélyes iparágak dolgában pótlást ajánl. Vass József kultuszminiszter javaslatot nyújt­os" a katonatisztek árváinak neveltetéséről szóló törvény kiegészítése tárgyában Méhely Kálmán rámutat arra, hogy sokan az ipartörvényt összetévesztik az iparfejlesztési törvény­nyel. A javaslat mintegy utánszabályozás és fontos­sága igen nagy. Épen ezért nem helyesli, hogy gyor­san akarnak vele végezni. Mindenütt a szabad ipar elve alapján állanak. Nálunk a törvény retrográd és reakciós irányzatot szolgál. Sok önkényre ad alkal­mat több rendelkezése és a mi közigazgatásunk haj­lamos az önkényeskedésre. Pártpolitikai szempontból meg is szavazná a javaslatot, hogy ilyen módon érez­zék az iparosok és kereskedők, hogy mikor lesznek kiszolgáltatva a helyi hatóságoknak. Hegyeshalmy: Semmi változtatás nincs e tekin­tetben a törvényben. Méhely: Sokkal több utánjárás, több bürokrácia lesz, mint eddig. Sérelmet lát abban, hogy a köz­hatóságok állapítják meg, gyár-e vagy kézműüzem-e az illető ipartelep. Ha a törvényjavaslat valóra válik, a kisiparosok fejlődésének lehetősége csökken és a gyáripar fog fejlődni. Az első paragrafust elfogadja. Rupert Rezső szerdára halasztotta beszédét. Elnök megállapította a szerdai napirendet, az­tán áttértek a sürgős interpellációkra. Hog­­ akarják a lakáskérdést megoldani ? Bródy Ernő interpellált a lakáskérdés dolgában, azt kérdezve a minisztertől, 1. hogy fenntartaná­­nak véli-e a lakásigénybevételnek a­­ proletár diktatúra alatt keletkezett rendszerét, s ha igen, hajlandó-e a kérdésben létező érdekellentétek elintézését kizárólag a független magyar bíróságnak a nyilvánosságra, szóbeliségre és közvetlenségre alapított döntésére bíz­ni; 2. hogy a lakáskérdés egyetlen megoldása, az építkezés szempontjából, mit tervez a miniszter? Indokolásában előadta, hogy bekövetkezett a Lakáshivatal csődje. A lakáskérdést csak az építke­zéssel lehetett volna megoldani, nem pedig rendele­tekkel és szabályzatokkal. Most van munkás is, anyag is, szén is. A pénzügyi részét kell még a dolognak elintézni. A lakáshivatalban bírókat alkalmaztak, de úgy, hogy működésük lehetetlen volt. Titokban való

Next