Pesti Hírlap, 1922. március (44. évfolyam, 49-74. szám)

1922-03-01 / 49. szám

Az angol király leányának esküvője. Az ünneplő Therase-város. — Virágeső, a hősök emlékművén. — Rokkant London, febr. 28. A m­ai királyi nász nézőközön­sége a Buckingham-palotától a Westminster-apát­ságig vezető útvonalon már tómat­ éjfél előtt kezdett ír­ülekezni és az éjszakát kapuboltozatok, diadalívek És más fedett helyek védelme alatt virrasztotta vérig az én­ek­ ködben. A Westendben minden épületet lo­bogók, girlandok és értékes szőnyegek díszítettek. A Nézőközönség ugyancsak nemzeti színű zászlókat és szalagokat lengetett a főútvonalon a Westminster sezékesegyház felé vonuló előkelőségeknek, akik mind Festői kísérettel, díszhintókon mentek az esküvőre. Nagy éljenzés jelezte, hogy királyi hintó közeledik. Alexandra anyakirályné volt, kinek megérkezése után néhány perccel a tömeg megújuló éljenzése közepette Mary királyné érkezett meg a királyi hercegekkel. Ez időtáj­t a vőlegény már a templomban volt, ahová az egyik mellékbejáraton keresztül lövett be. A kö­zönség éljenzése valóságos üdvrivalgássá nőtt, ami­lyet régóta hallottak London falai amikor a király és a menyasszony a székesegyház kapujához érkezett. Mary hercegnő hálásan viszonozta a tömeg lelkesült Üdvözlését. Az esküvőt különösen ítt tette népszerűvé az angol nép szemében, hogy a királylány annak adta kezét, akit maga választott, szabadon a társadalmi­lag alatta álló osztályból. A vőlegény nagyon nép­szerű alakja nemcsak az angol főúri világnak, ha­n­em­ az egész angol közéletnek is. Népszerűségét nagyban köszönheti volt harctéri bajtársainak, akik­kel együtt élt a lövészárokban. Zászlóaljától nem akart megválni sem akkor, amikor megsebesült, sem pedig akkor, amikor a vezérkarhoz akarták vezé­nyelni. Az esketési szertartás teljesen megfelelt annak az egyszerűségnek, amely az angol udvartartási ang­ üdvrivalgás. — A menyasszonyi csokor katonák a királyi palota kertjében,­ nyira jellemzi, ugyanazokkal a ceremóniákkal tör­tént minden, mint amelyekkel bármily volvári há­zasságkötés történni szokott, azzal az egyedüli kü­lönbséggel, hogy az anglikán egyháznál használatos valamennyi esketési zsoltárt és himnuszt elénekel­ték, az áldásosztás u­tán pedig az angol nemzeti him­nusz első verssorát. A kívül várakozó néptömeg a Westminster apát­ság harangjainak zúgásából tudta meg, hogy az es­ketési szertartás befejeződött, mire újból óriási éljen­zés zúgott végig egészen a Buckingham­-palotáig. A székesegyház főbejáratában nemsokára, most már kart-k­arba öltve, megjelent az új házaspár és a dísz­hintóba szállva, a királyi palota felé vette útját. Amerre elhaladtak, virágeső és üdvrivalgás jel­ezte útjukat. A lakodalmas menet legemlékezetesebb je­lenete az volt, amikor a menyegzői kocsi elhaladt a londoni háborús emlékmű előtt. A hősi halottak em­lékezetére felállított márvány-katafalk előtt a hintó megállott, Lascelles lordné leeresztette az ablakot és kinyújtotta rajta menyasszonyi virágcsokrát. A ko­csin utazó fullajtárok egyike leszállott, átvette a csokrot és letette az emlékmű talapzatára. Az új házasok a királyi palotához érve, a tö­meg állandó éljenzése­­közepett gyalog mentek fel a palota főbejáratán és nemsokára mindketten meg­jelentek a palota erkélyén. A tömeg lelkesedése tető­pontjára hágott, kalapokat és kendőket lengettek s az ünneplés csak nőtt, amikor a király, a királyné és Alexandra anyakirályné is megjelentek az erké­lyien. A közvetlenül az erkély alatt lévő kis kertet a háborúban megrokkant katemáik csoportja foglalta el, akik közé Lascelles lordné virágokat szórt. Lascelles viscount és felesége délután különvo­nattal Shropshirebe utaztak. Gróf Apponyi Albert: Emlékirataim. Nem véletlen az, hogy gróf Apponyi Albert „Emlékiratait" nem a politikától való visszavonu­lása után adta ki — mint ahogyan előszava tanu­sága szerint tervezte, — hanem már ma, politikai tevékenységének talán legmagasabbrendű, legizgal­masabb és legfenségesebb korszakában. Nem véletlen ez. Apponyiban megvan a nagy képesség a törvény­szerű igazságok kristálytiszta felismerésére. Egy ilyen igazságnak a parancsszava kényszerítette őt arra, politikai vallomásainak és hitvallásainak gyönyörű gyűjteményét odahelyezze a mai politikai élet áldatlan áradatába. Világító fáklyának, hatal­mas kinyilatkoztatásnak; arról, hogy mi a valóságos, tiszta és öntudatos politika; hogy milyen egy való­ságos, tiszta, és öntudatos politikus. "­­ Ez a könyv nem Apponyi Albert életrajza. Ha­nem csodálatos tiszta politikai élettörténete a ma­gyar nemzetnek, a kiegyezés korától kezdve. A Pantheos kiadásában most megjelent első kötet, az ifjúság éveit tartalmazza és az első huszonöt évet az ellenzéken. Elmondja gyermekéveit, az apai ház tiszta és áldott levegője érinti meg az olvasó arcát, majd a kalksburgi diákévek emlékei futnak keresztül a lapo­kon. Az egyetem már nem elégíti ki, autodidakta módon fejleszti ismereteit, bölcsészet, nyelvek, szép­irodalom, szociálpolitika terén. Eleinte nem tud bele­helyezkedni a politikai életbe. Sennyey az és a kö­rülötte csoportosuló konzervatívok, akiknek politi­kája mellé odaszegődik. A konzervatív iskolát járt fiatal politikust az 1872-iki választásokon Szentendre küldi — először! — a parlamentbe. Szűzbeszédét a Zeneakadémia felállítása körüli vitában tartja és fel­tűnést kelt. Az ifjúságnak ezekből az éveiből igen érdekes részletek azok, amelyek a szónok Apponyi első kísér­leteiről szólnak. Az iskolákban, ahol eminens, ő tart­ja az ünnepi dikciókat Ebben az időben Ciceroért rajongott és Demosthenest száraznak találta. A kalksburgi iskola kertjében Pattis tartományi főnök figyelmeztette őt először a Cicero világos és mester­kélt voltára és Demosthenes egyszerű és világos lo­gikájára. Ez a diskurzus sorsdöntő volt: Apponyi Demosthenest választotta szónoki mintaképének. A képviselőházban először nem mint­ képviselő jutott szóhoz, hanem mint a főrendiház jegyzője innond­t egy ízben egy törvényjavaslatot. Pulszky Ferenc a pár szavas bejelentése után hozzálépett, gratulált a hangjához: „Kossuth is ennek köszönte szónoki ha­tásainak nagy részét; remélem, meglesz benned a többi is", szólott. Apponyi aztán fényesen igazolta később, mennyire megvan benne a „többi" is . . . Első képviselősége után Apponyi nem is került le többé a politika küzdőteréről. (Csak 1875-ben, ami­kor egymásután négy kerületben lép föl, megbukik és csak 1877-ben választja meg a dobrói kerület) Állandó harcos és élesszemű megfigyelő. Könyvének ezek a lapjai nem csupán nagy és világító szelle­mének dokumentumai, de rendkívül érdekes képét kapjuk belőle a Deák-, majd a Tisza-politika, a véd­erőviták, az egyházpolitikai reformok korának. Ezek a lapok tele vannak hintve egy politikai katekizmus­ba ülő igazságokkal. „Nemzetünk életében a politikai fikció négy év­század óta nagy szerepet vitt ..." — írja egyhelyt „De meg is adtuk az árát. Mostani siralmas össze­omlásunk nagyrész a nemzeti öntudat e gyönge táplálék állandó élvezetétől eredő elsatnyulásának következménye", ítélet ez, amely szomorúan figyel­meztet a jövőre is. Mi a legmagasabb államférfiúi feladat? Erre így felel Apponyi: „A nemzeti jövőbe tekintő, a nemzeti egészet felölelő és azt az emberiség egyetemébe be­illesztő koncepció." A korrupt és erőszakos választókról Irván, megjegyzi: „Azokkal az eszközökkel, azokkal a fegy­verekkel (t. i. történt a választás), amelyek a győzőt­­erősebben sebzik meg, mint a legyőzöttek" Érdekes, amit egy helyen a Bánffy-féle kormánypártról ir, jellemzésül minden túltengően nagy kormánypártra, hogy a másik hatalmi tényező (a király) egész súlyá­val ránehezedik a parlamenti szempontból igen erős kormányra, bármily kérdésben és ennek aztán en­gedni kell, mert hiszen ő „otthon mindent keresztül vihet." Az ifjú Apponyi nagy vonzódását, rajongását a zenéhez, Wágnerért való lelkesedését, csöndesen meghúzódva itt találjuk e lapokon. „Lelkemet nyitva kellett tartanom a természet- és művészet­ nyújtotta élvezetek beözönlésének." Egy politikai egyéniségnek ez csak tökéletessége lehet. A lelki élet kitágítása és fölemelése emeli a nemzetek irányítására való ké­pességet .. . Milyen tissita és nagy lélekre vall ez az elmélkedés! „Sosem voltam a közélet lealacsonyodásának té­nyezője" — mondja büszkén Apponyi. Mily kevesen mondh­atják ezt el rajta kívül! Ebben a könyvben po­litikai lépéseit akarta igazolni. Apponyinál erre az igazolásra nincs szükség, ő túlnőtt a mai kor ítéle­tének határain. Ha az az Apponyi, aki e könyvben szembenéz velünk, példája lehet minden egyes poli­tikusnak, akik a pillanatnyi sikerekért nem riadnak vissza semmitől és nem gondolnak arra, hogy lépé­seikért miként fognak később önmaguk vagy más ítélőszéke előtt helytállani. Apponyi e könyve által is azt teszi, mint érett és nemes politikájának minden ténykedésével: még­" inkább a közélet felmagasodásának tényezőjévé válik. E. A. r £i> i i rii^L/ir íiiai.ciu.-; x., nac-i'ü&t A római konferencia. A Magyar Tárlati Iroda jelenti: A római kon­ferencia február 24-én kezdte meg a gazdasági kér­déseik tárgyalását, amelyen a résztvevő államokat külön szakelőadók képviselik. A konferencia gaz­dasági munkaprogrammjának főbb pontjai: Nyug­díjak, bankok, tartozások és követelések, államadós­ságok, postatakarók, magánbiztosítás. A magyar megbízottak közül a pénzügyminisztérium képvise­lői: Kerntler Kálmán államtitkár és Bányán Ala­dár miniszteri tanácsos vasárnap utaztak el Rómá­ba, míg Deschan Achill miniszteri tanácsos a pos­tatakarékpénztár és bár­ó Szalay Gábor posta- és távirdaigazgató, a posta és távirda-vezérigazgatóság képviseletében néhány nap múlva indulnak el. A gazdasági kérdések tárgyalásának befejeztével már­cius 8-án a jogi bizottság kezdi meg tanácskozásait. A háborús tartozások kérdése. London, febr. 28. (A Pesti Hírlap tudósítójá­nak távirata.) A háborús tartozások kérdésének a francia kamarában való fölvetése itt annál na­gyobb visszatetszést okozott, mert a legfőbb taná­cson belül hallgatólag megegyezés jött létre, hogy ezt a kényes problémát nem érintik a genuai konfe­rencia befejezése előtt. Anglia, hivatalos formában már javaslatot tett a kérdési megoldására, amely­lyel Nortcliffe indítványához tér vissza. Eszerint a háborús adósságok kérdése nemzetközi bíróság­­elé kerülne. Ez a bíróság, amelyben Franciaország, Anglia és Olaszország venne részt, nem hozhatna büntető ítéletet, hanem csupán az volna a feladata, hogy az eseteket megvizsgálja és esetleg a büntető szankciókra indítványt tegyen. Benes referál külföldi tárgyalásairól. Prága, febr. 28. (Cseh sajtóiroda.) Ma délelőtt 11 órakor rendkívüli minisztertanács volt, amelyen dr Benes miniszterelnök részletes jelentést tett kül­földi tárgyalásairól és a politikai, gazdasági és pénzügyi helyzetről. XI. Pius pápa Budapestről. Schioppa nuncius nyilatkozata. • Schioppa Lőrinc pápai nuncius hétfőn u­tár érkezett vissza Rómából, ahol hosszabb ideig tar­tózkodott. Kedden fogadta a Magyar Kurír munka­­társát, akinek — hosszabb nyilatkozata során —, többek között elmondotta azt az érdekes beszélgetést, amelyet XI. Pius pápával Budapestről, a magyar fő­városról folytatott.­­ — Azért utaztam h­aza Olaszországba, hogy édesanyámat nyolcvanadik születésnapján üdvözöl­jem. Ki gondolta volna, hogy ez alkalommal tanúja leszek azoknak az eseményeknek, amelyek XV. Be­nedek pápa halálával bekövetkeztek. Január 15-én voltam utoljára kihallgatáson XV. Benedek pápánál. A Szent Atya a legmelegebb rokonérzéssel emléke­zett meg a magyarság bajairól és szenvedéseiről, ami engem rendkívül meghatott. A nuncius erre néhány pillanatig elgondolkoz­va nézett maga elé, majd halkan igy folytatta: : — De nyolc nappal később én mondtam a szent misét XV. Benedek holtteste előtt a halottas szobá­ban, a pápa­­halála után két órával. — Magyarország nemes szivü barátot veszített az elhunyt pápában, de biztosíthatom, hogy új bará­tot kapott XI.Pius fenkölt személyében. K­öszentségével 1918-ban ismerkedtem meg, amikor még mint apostoli vizitáto­r Varsóba utazott, hogy elfoglalja új állomáshelyét. Münchenen ment keresztül, ahol én akkoriban & nunciatura auditora voltam. Amidőn alig néhány órával pápává történt megválasztása után legmélyebb hódolatomat tolmá­csoltam előtte, ugyanazzal a szeretetreméltósággal fogadott, amelyben első találkozásunkkor részesí­tett. Sohasem felejtem el — mondotta sugárzó arccal a nuncius —, hogy az új pápa hozzám intézett első szava az édesanyámról való megemlékezés volt. Ezt csak azért említem meg a nyilvánosság előtt, hogy tanúságot tegyek arról, milyen gyöngéden érző lélek a Szent Atya. — Február 19-én magánkihallgatáson fogadott. XI. Pius pápa. Valóban nem tudom szavakkal eléggé kifejezni azt a szimpátiát, amellyel a pápa Magyar­­országról beszélt. Elmondotta, hogy ő már járt esz­tendőkkel ezelőtt Budapesten. Részletesen leírta a főváros páratlan fekvését és a Duna két partján el­terülő város szépségeit. Tisztán emlékezett a hidak­ra, a főbb utcákra és a Szent Margit-szigetre. Még azt is meg tudta mondani, hogy a Hungária-szállóban lakott, amelynek latin nevét könnyen megjegyezte. Mosolyogva említette meg, hogy Budapesten látta életében az első villamosvasutat.­­— Sok szép várost láttam már — szólt hozzám a pápa —, de Budapest képe mind­máig elevenen él előttem. Nagyszerű panorámája belevésődött szemem retinájába. Ezután a pápa elmondta, hogy ismeri a ma­gyar kultúra fejlődését és felsőbbségét. Amikor végül búcsúzott tőlem, így szólt: •­ Kérem, vigye el a magyar népnek különleges áldásomat­, amit szivem mélyéből adok az általam régóta ismert nemzetre. Lengyelország a végeladás kezdetén. * Varsó, febr. 28. (A Pesti Hirlap bécsi szer­kesztősége utján.) A Przeglad Wieczorny írja: Szin­nea Londonban a minap kijelentette, hogy hajlandó a lengyel vasutak kihasználását átvenni és e célból angol-német társaságot alakítani, amely természete­sen az ő vezetése alatt állna. Arra a gondolatra — írja a lap — hogy a lengyel vasutas új német kézbe ke­rülnének, minden lengyel ereiben meghűl­­a vér. Persze Lengyelország a végeladás kezdetén áll, de eddig épen Németország nem volt az árverezők kö­zött. A lengyel vasutaknak már egyáltalán nincse­nek amatőrjei. Egy amerikai konzorcium múlt hé­ten át akarta venni az üzemet, de úgy politikai, mint gazdasági tekintetben olyan szigorú feltételeket sza­bott, hogy Lengyelország kénytelen volt az ajánla­tot visszautasítani. Eddig nem érkezett komoly aján­lat külföldről. Megkezdődött a lengyel állam­ és nép­vagyon végeladása. Hogy a galíciai földgázipar a lengyel-francia szerződés titkos­ záradéka szerint most francia kézbe kerül, nem kétséges és ép így áll a dolog a gazdag galíciai sóbányákkal is. A blje­vi hatalmas erdőterületet legközelebb egy angol kon­zorcium fogja megvenni. A rybniki és plessi még fel nem tárt bányákat, valamint a koh­ók és gyárak egész sorozatát, mint ahogy beszélik, az antanttőké­nek szolgáltatják át. Ha a lengyel iparnak ez az el­kótyavetyélése nem hűti le a lengyel hazafiak vérét, akkor nem kell, hogy a vélt német betörés miatt is valami nagyon, berzenkedjenek. Az osztrák pénzügyek. Bécs, febr. 28. (A Pesti Hírlap bécsi szerkesz­tőségének telefon jelentése•) A külföldi hitelek fel­használására vonatkozó tárgyalásokat ma este kezdte meg a párt. Mint politikai körökben híre jár, a kapott hiteleket egy alapba gyűjtik össze, amelynek az lesz a rendeltetése, hogy a valutát egy szövetségi törvény alapján támogassa. Tervbe vet­ték a bankjegy forgalomnak szövetségi törvénnyel való korlátozását is. E terv szerint a bankjegy for­galom megengedett legnagyobb összege háromszáz millió korona lesz.

Next