Pesti Hírlap, 1922. április (44. évfolyam, 75-98. szám)

1922-04-01 / 75. szám

veskedni. Céljuk a régi kisgazda­párt programmjá­nak megvédésére irányul. Szóval alá akarják tá­­­masztani a­ párt alapelveit- És épen ezért a mozga­lom Meri, úgy, ahogy eddig csinálták is csinálják most is, kifogást a maga részéről sem emelhet és nem is emel. Más kérdés, hogy milyen álláspontot foglal el azokkal szemben, akik elégedetlenséget han­goztatnak túl erős hangon. Ezek nem a régi kisgaz­dák közül valók, hanem újabb keletű kisgazdák, akik a régi pártban is elégedetlenkedők voltak. Sze­retnének valamik lenni, s a sértett hiúság ösztönzi őket az elégedetlenség szítására. Amiket hangoztat­nak: a különböző élelmezési bajok, a munkaalkal­mak hiánya- mind olyan dolgok, amiknek az orvos­lására, úgy a kományban, mint a pártban meg van a komoly hajlandóság. A jelölések dolgában ismétel­ten hangoztatta, hogy a párt nem akar egy kerületre " senkit "reáoktrojálni s a vidék kívánságát lehető­leg mindig figyelembe veszik, amint tették eddig is. A párt egyik vezető politikusa elmondotta, hogy beszólt a régi kisgazda-szervezetek mozgalmának egyik vezetőjével, Mohácsy Lajossal, aki tiltakozott az ellen, hogy a képviselői értekezlet összehivását célzó ív alá az ő nevét is odaírták. Ez az ő tudta és beleegyezése nélkül történt és egyáltalán nem ért egyet a mozgalommal. Vasárnap gróf Bethlen István miniszterelnök Balassagyarmatra utazik Majthényi László főis­­pán beiktatására, mely hétfőn lesz és ezúttal politi­kai nyilatkozatot is tesz. Gróf Klebelsberg Kunó belügyminiszter pénteken este a minisztertanács után Sopronba utazott, ahol szombaton mondja el programmbeszédjét. Az ellenzéki pártok is több nagy­gyűlést tartanak vidéken. A péntek esti minisztertanács fő progro­­mpontja a kerületi beosztásról szóló rendelet megvitatása volt, melyet — értesülésünk szerint — egyhangúlag el­fogadtak. A választókerületek száma az utolsó pillanatban két vidéki kerülettel gyarapodott, úgy hogy a kerületeik száma összesen 246 lesz. Hogy visszatérjünk az intézőbizottság ülési­re, megállapítható, hogy a hivatalos jelöltek száma az idő szerint a 170 körül mozog. A Huszár— Bethlen-féle paktum értelmében az egységes párt 18 kerületben nem állított hivatalos jelöltet. Az m­ág mindig bizonytalan, hogy a fővárosban állít-e lis­tát. A csütörtöki ülésen történt érdekesebb jelölé­sek közé tartozik Viczián államtitkáré, akinek hi­vatalos jelölése ellen ismeretes pere miatt többen kifogást emeltek, de a kormányelnök ragszkodott a­elöléshez, mert a másik aspiránssal szemben így kifotoltabbnak a­­kerületet. A vélemények utak és a kisebbség szavazással akarta el­teni a kérdést, azonban az egyik tag indítványá­éri 11 vd­ak­ettől és a kisebbség szavazás nélkül vetette magát a többség akaratának, ugy, amint eddig szokott történni a jelöléseknél. Az a lár­, hogy Lukovich Aladár nemzetgyűlési házna­nem jelölték, téves, mert a dolog úgy áll, hogy kerületet kettéosztották és Lukovichra bízták, gy melyikben vállalja a hivatalos jelöltséget ő a emrői kerületet választotta­k­­gy ott hivatalos je­lt. Kardos Noé jelölésénél az történt, hogy egy­­csak odavaló gazdag, egységespárti kisgazda jelöltje akadt, mire a bizottság azt mondta, egyiket sem jelöli hivatalosan, hadd küzdjenek egymással, szóval döntsön közöttük maga a . Négyessy László elejtése a kerület kivánsá­n történt. Orbók Attilát nem jelölték hivatalos Úgy halljuk, hogy régi kerületében nem is lép el, mert Debrecen második kerületébe kapott meg­vást. Kevese Györgyöt, Bencze Gábort és Sréter ^mmmmmmmmmmBaamamtum^maammmmmmmm Eltűnődött. Milyen régen asszony lehetne az, ha nem bénítja meg akaratát ez a halott máz­aság. Három év óta felesége tehetne egy derék, csinos embernek, és talán már gyermek­e is volna. Talán nem is egy, hanem féltő. Forró vérhullám csapott a szívéhez, az anyaság szent vágyával bir­kózott szobája csendjében. Aznap csak nagyon ké­sőn tudott elaludni és az utolsó gondolata az volt, hogy másnap reggel ínni fog az orvosnak, hogy jöj­jön el érte. IL A szürke novemberi nap halaványan bágyado­zott az ablakában, de Hauer Margit mosolyogva nézett föl az égre. A szívében halkan dalolt valami és csöndesen ringatta a lelkét. Akkor megszólalt a csengő kint az előszobában. A Vingay-lány jött, a Sándor huga, lelkendez­ve és sírva-kacagva buggyant ki száján az öröm­hír : — Margit! . . . Margit! . . . Nyolc nap múlva itt lesz . . . Megjön . . . Megjön . . Hauer Margitnak minden vére az arcába sza­ladt, mintha fojtogatták volna. — Ki jön meg? Sándor? — Sándor . . . Azután meg egyszerre halotthalvány lett és szédülten csak annyit rebegett: — Istenem . . . A Vingay-lány úgy fogta föl, hogy össze ne essék. Később, amikor egymás mellett ültek a dí­ványon, a Sándor huga megkérdezte tőle: — Örülsz? Boldog vagy? Hauer Margit nem felejt. Pedig a kart­mon­ Istvánt saját kívánságukra hagyták ki. Ezek nem akarnak mandátumot vállalni. Sréter István­­nyílt levélben jelenti ezt be vá­lasztóinak, azt mondván, hogy egyelőre megmásít­hatatlan, a politikával össze nem függő körülmé­nyek teszik kötelességévé, hogy a neki újra felaján­lott mandátumról lemondjon és a nyilvános politi­kai szerepléstől egyelőre tartózkodjék. Azt hiszi, hogy attól a programmtól, amelynek alapján meg­választották, soha el nem tért Feltűnési viszke­tegség nélkül haladt a keresztény nemzeti és agrár irányzat útján, amely hite szerint ma vagy holnap a magyarság feltámadásához fog vezetni. Végül arra kérte választóit, hogy a választásoknál legye­nek óvatosak, mert hazánkban hemzsegnek a kon­junktúrapolitikusok, a politikai köpönyegforgatók, a délibábozők és a napraforgót utánzók. Elvhű kép­viselőt válasszanak, aki az egységes párt elveit ön­zetlen meggyőződésből vallja s a jelenlegi alkot­mányjogi rendnek megingathatatlan hive. Úgy halljuk, hogy Sréter bizonyos fontos meg­bízást kapott és amiatt vonult vissza a politikától. De beszéltek a tábornok ama megokolásátról is, hogy visszavonul, mert szegény embernek nem való a politika. Érdekesebb jelölések voltak még: Bácsalmáson Herczeg Ferencé, Újszabadkán báró Podmaniczky Endréé, Halason báró Prónay Györgyé, Bián báró Feilitzsch Artúré, Ózdon Biró Pálé, Aszódon Patay Tibor volt főispáné. Itt ugyanis az a helyzet, hogy a váci ker­ü­letet két részre osztották: vácira és aszó­­dira. Sásdon Lily Pongrácot, Nyíregyházán, Nagy­kanizsán és Lajosmizsén Kállay Tibor pénzügymi­nisztert, Battonyán báró Urbán Pétert, Szarvason Pekár Gyula államtitkárt jelölték. Székelyhidon Or­bók helyett Fráter Pál ügyvédet jelölték, aki részt vett a múlt választáson is, amelyen hatan küzdöttek a mandátumért és hatezer szavazatból összesen 213-at kapott. Lipták Pálnak két kerületet ajánlottak fel, a választást a bizottság reábizta, s ő Békéscsaba mellett döntött. Érdekes Zlinszky István napirend előtt való felszólalásának a története. Zlinszky, aki tudvalevő­leg a régi Függetlenségi és 48-as párttal lépett be az egységes pártba a miniszterelnök felhívására, lelkes híve Bethlennek és mint ilyen, legutóbb Erzsébet­falván vette rá az ottani régi függetlenségi és 48-as pártot, hogy csatlakozzék az egységes­ párthoz. Ez meg is történt, azonban valamelyik erzsébetfalva­ elégedetlenkedő levelet írt nagyatádi Szabó István­nak, megvádolván Zlinszkyt, hogy azzal agitál, hogy majd kiszorítják a pártból a kisgazdákat. Kis idő múlva úgy fordult a dolog, hogy Zlinszkyt régi kerületében, Dabason, jelölték, mire ajánlóle­velet kért az ottani kisgazdákhoz Nagyatáditól. Nagyatádi Szabó azonban megtagadta a levelet, az­zal az indokolással, hogy Zlinszky a pártban el­lenük akar dolgozni. Zlinszky azonnal visszauta­sította a vádat és az intéző bizottság ülésén, mint ismeretes, külön előadta, hogy ő férfias nyíltság­gal és önzetlenül lépett be a pártba elvbarátaival együtt a miniszterelnök felhívására, nincsenek sem­miféle hátsó gondolatai, orvtámadásra sem készül Nagyatádiak ellen s a neki tulajdonított szándékot, mint rágalmat, visszautasítja. Nyilatkozatát öröm­mel vették tudomásul és Nagyatádi is belátta, hogy visszaéltek jóhiszeműségével. A párt ügyvezető elnökeinél, Gömbös Gyulá­nál, pénteken két küldöttség tisztelgett. A tolnai ke­rületé, Spolarits György nagyiparos, a város szü­lötte jelölését kérte. A Magyar Képzőművészet Egyesületének tizes küldöttsége pedig Zala György szobrászművész, a magyar kultúra egyik európai hírű képviselőjének jelölése érdekében járt el. Az egységes­ párt budapesti listájára szeretnék felvét­tetni Zalát. Gömbös megígérte támogatását. Dr Wolff Károly, a keresztény községi párt elnöke, tudvalevően arra akarja pártját rábírni, hogy kapcsolódjék bele az országos politikába és segítsen megalakítani az Egységes Keresztény Pár­­tot. A keresztény községi párt egy része, a Fried­rich-csoport és a keresztényszocialisták ellenzik ezt, mert ez egyértelmű a kormány támogatásával, amelyre nem hajlandók, így tehát valószínű, hogy a keresztény községi pártban bomlás fog bekövetkez­ni. A párt több volt képviselőtagja utóbb kijelentette, hogy a neve tudtán kívül került arra a plakátra, amelyen dr Wolff Károly és hívei a pártagitációt megkezdték. A Nemzeti Polgári Párt a liberalizmusért. A Nemzeti Polgári Párt belvárosi pártszervezete szombaton este nyolc órakor pártvacsorát rendez a Belvárosi Polgári Kör helyiségeiben. (Eskü­ ut 8.) Kt alkalommal Gaál Vilmát kúriai bíró válaszol Ra­kovszky Istvánnak és Haller Istvánnak a liberális korszak ellen intézett támadására. A párt VII. kerü­leti szervezete vasárnap d. e. 11 órakor gyűlést tart a Liget-Klub helyiségeiben. (VII., Thököly­ út 78.) A Rassay-pártból. A független kisgazda- és polgári párt vasárnap Mindszenten és Szegváron gyűlést tart, amelyen Rag­say Károly is résztvesz. A Rassay-párt százas szer­vezőbizottsága ma este a pártkörben ülést tartott, amelyen elhatározták, hogy Budapesten kerületen kint megkezdik a párt szervezését. A jogvédő liga manifesztuma. A Jogvédő Iroda szombaton délelőtt gróf Appo­nyi Albert elnöklésével ülést tart, amelyen folytatják és végleg letárgyalják a kormány választójogi ren­delete ellen kiadandó manifesztum szövegét. Az Andrássy-párt szervezkedő gyűlése. A főváros XVII., XVIII. és XIX. választókerüle­tinek (Józsefváros) Keresztény Nemzeti Földmives és Polgári Pártja 6-án este hat órakor nagygyűlést tart a régi képviselőház üléstermében. A nagygyűlésen Weiss Konrád, Dinich Vidor, Friedrich István, Ho­raruszky Zoltán, Homonnay Tivadar és Havady Bar­nabás fognak felszólalni. A Túrán Szövetség nem vesz részt a választásokban. A Magyarországi Túrán Szövetség­, m­ely két hét előtt kimondta, hogy a társadalmi egyesületekkel együtt kivánt haladni a magyar faji politikának támogatásában. Nagy­tanázcsi ülésében kimondta, hogy nem vesz rém a válasz­tásokban, mert a kormány és a kisgazdapárt politikájává siamben semmiféle politikai akcióban nem hajlandó részt­venni. Választási mozgalmak. A keresztény kisgazda, földmives, polgári & munkás­párt pénteken este Kőbányán az Auguszta-telep nagyter­mében szervező gyűlést tarttt, melyen Márki lstván elnök foglalt állást Bethlen politikája mellett. Czigány Sánd­or Kftv. munkavezető és képviselőijelölt a komoly, építő politika mellett beszélt lelkesítő hatással. Kornai Iátván, a ferenc­városiak jelöltje, a magyar faji politika megvalósítását kö­vetelte, hangoztatva, hogy a külpolitikában az angolokkal is keresni kell a megértést, de kelet felé a turáni népekkel is szorosabb kapcsolatba kell lépni. Végül Józsa Gyula, a józsef-feren­evárosi Bethlen-párt elnöke, a reális politikát követelte, a felekezeti széthúzással szemben. A tatai választókerület, Andrássy-Friedrich-párt­ja március 30-án tartott ülésén egyhangúan dr Ilo­gya János kir. konzult jelölte. — A celldömölki Ké­­ T PESTI HÍRLAP 1922. április 1. szombat. dant valamit, de rémülten eszmélt rá, hogy inkább félelem az, amit érez és hideg közöny ül a szivében. — Hát nem örülsz? Hát semmit sem szólsz? — kérdezte most már sértődötten a Vingay-lány. Fehér kezével végigsimított a homlokán." — Nem tudom, — felelte szórakozottan. — N­em tudok örülni . . . Hét éve már. . . Hét évi is sírva fakadt. A másik egy darabig nézte, furcsa, kémlelő tekintettel, mint aki vár valamit. De Hauer Margit nem szólt semmit, csak nézett maga elé ostoba, könnyes tekintettel. — Hát nem örülsz? Igazán nem? — kérdez­te most utoljára a Vingay-lány és fölállt mellőle. Hangtalanul intett a fejével, hogy nem. Ak­kor egyszerre a másik is sírni kezdett és lehajtott fejjel, anélkül hogy búcsúzott volna, elment tőle. Ki sem kísérte, nem is szólt utána. Később fáradtan fölkelt, odatámolygott az íróasztalához és levelet írt az orvosnak. Megírta, hogy most már semmi sem lehet a dologból, mert a vőlegénye nyolc nap múlva hazajön. A nyolc nap alatt olyan volt, mint az alva­járó. A feje zúgott, a szíve hol őrülten kalapált, hol meg alig dobogott. Az érkezés napján kiment a pályaudvarra. A Vingay-lány is kint volt, de nem ment oda hozzá. Amikor­ a vonat befutott és a transzport kiszállt, egy hadnagy beszélni kezdett az érkezők nevében. A többi négyes sorban állt föl mögötte. Vingay Sándor az első sorban állt, épen szem­ben Hauer Margittal. Csont és bőr volt a szegény. Szemének régi fénye megtört, az alakja megros­kadt. Csak a hullámos, szőke hajáról ismerte meg Merőn, követelőn nézeit rá. Szinte kiabált a tekintete: Ismersz-e még? Hát ismerj meg már! A fénytelen szempár belekapcsolódott az övé­be. Oh igen . . . most . . . most megismerte. És várta, hogy a fáradt fejével bólintson, a fonnyadt ajkával mosolyogjon. De a férfi sem nem bólintott, sem nem mosolygott. Csak nézett, nézett nagyon szomorúan. Mi ez? Talán még­sem ismerte volna meg? De­hogynem! Hiszen egyre őt nézi, te sem veszi róla a szemét. A fogadás véget ért. Az oszlop felbomlott, repült mindenki szeretteinek karja közé. Vingay Sándor is elhagyta helyét és lassan, tétován előre indult. Közvetetlenül mellette ment el, de most nem nézett rá, hanem a földre sütötte a szemét. Hauer Margitnak száján volt a férfi neve, hogy rá­szól. És mégis meg tudta állni, hogy kimondja. Szegény Sándor olyan rozoga, olyan "öreg . . . Mi értelme lenne? És ha akarta volna,­­ neki kellett volna megszólítania. Szánakozva nézett utána és elkísérte a tekin­tetével, amíg csak nem látta, hogy a nővére karjai közé zuhan. Akkor megfordult és elindult a kijárat felé. Egyedül. Otthon a tükre elé állt és hosszan elnézte magát. Egyszerre csak keserűen fölkacagott. Hi­­szen ő is csúnya, ő is vén, ő is ráncos. Hát persze, hogy nem szólt hozzá Vingay Sándor. Mi értelme lett'"volna? . . . Másnap visszaküldte neki a jegygyűrűt. És még nem lett este, visszakapta a magáét is. Egy sor nélkül. És ő sem írt újabb levelet az orvosnak. Mi értelme tenne? Megöregedett.

Next