Pesti Hírlap, 1922. április (44. évfolyam, 75-98. szám)

1922-04-01 / 75. szám

1922. április 1., szombat. Geszteny Nemzeti Földmives és Polgári Párt (And­rássy-Friedrich-párt) egyhangú lelkesedéssel gróf Cziróky Györgyöt j­elölte A mezőcsáti kerülete­t kettéosztjáik, s a régi kerületben az egységes párt hivatalos jelöltje Édes­ Antal földbirtokos, aki ellen Nagy Ferenc volt oktobrista közélelmezési minisz­ter lép fel. Az új kerület régi nevén, mint mezőkeresztesi, kerület fog szerepelni, ahol dr Bottlik József volt nemzet­gyűlési alelnök a hivatalos jelölt. — Gróf Teleki Pál, Sze­ged I. kerületének képviselőjelöltje, pénteken kerületébe ér­kezett és vasárnap délelőtt tartja meg beszámolóját és pro­gram­mbeszédét.­­ A tokaji kerületben megalakult egységes párt, amely báró Marlott Nándort jelölte, megtudván, hogy a kerület 32 éven át volt képviselője, Bernáth Béla, szintén pályázik a mandátumra, kimondotta, hogy Bernáth iránti tisztelete és szeretete ma sem változott, de agg korára és betegségére, továbbá a kerület nehéz viszonyaira való tekin­tettel nem tartja őt képesnek a fontos teendők ellátására, miért is felkéri, ne kezdjen testvérharcot, ne bontsa meg az egységes párt zárt sorait és ne növelje az ellenzék ma még csekély kilátásait. — Békésgyulán eddig három jelölt van: dr Schiffert József kisgazda, dr Denhoff Antal mi­niszteri titkár egységes-párti és dr Schmidt Gézu legfőbb állami számvevőszéki titkár Friedrich-párti. — A szarvasi kerület egységes pártja Tomcsányi Vilmos Pál igazságügy­miniszternek ajánlotta fel a jelöltséget, táviratukra azon­ban még nem kaptak választ. A szarvasi kisgazdák volt képviselőjüket, Borgulya Pál kisbirtokost jelölték. — A dombóvári kerület egységes pártja Balogh Gyula Orez. Gazdaszövetség! igazgatót jelölte. PESTI HÍRLAP 3 Miért drága az építkezés? viszik a téglát. — Fölemelik a községi kenyér árát. — A fa is megdrágult Noha mindeddig nagyobb arányu építkezés nem indult meg s inkább gyéralapitási tervekkel függ­­össze a­­folyamatban levő és várható építkezés, az­­építési anyag újabb drágulásáról vannak hírek. A tégla erre eddig 2500 korona volt s most 2700-ra akarják emelni, a cementet 250 koronáról 300-ra, a meszet ugyancsak 250-ről 300-ra métermázsán­kint, a vasat pedig 3400 koronáról 3800-ra. Az árak eme­lését nyilván az teszi lehetővé, hogy az építési anya­gokat exportálni lehet. Ausztriában a fali tégla erre 45.000 korona, magyar koronára átszámítva 5200 korona körül van. Ezt a nehéz és aránylag kicsiny értékű anyagot a békében sem lehetett nagyon mesz­sze szállítani, mert nem bízta meg a ki- és berakás és a szállítási költség terheit. Most, úgy látszik, még ezt is megbírja. A magyar tégla viszonylagos olcsó­sága azonban korántsem a téglakartell érdeme, ha­­nem annak lehet tulajdonítani, hogy a termelési fel­tételek, első­sorban a munkabér összehasonlíthatla­nul olcsó, illetőleg rendkívül drágák Ausztriában. Úgy, hogy ott minden áru kezd a világparitás fölé emelkedni. Mellesleg jegyezzük meg, hogy Ausztria épen ezért nem lesz állandó piaca a mi építési anya­gunknak. Nemcsak a tégla, de egyéb építő­anyag is hor­ribilis drága Ausztriában. A portland cement mor­zsája 6000 korona, több mint kétszer olyan drága, mint nálunk, a mész 4500 korona. De ha nekünk a termelés feltételei az építkezés két fő­anyagát ennyivel olcsóbban biztosítják, miért nem vagyunk képesek arra, hogy itthon falat rakjunk belőle? Még csak azt sem lehet mondani, hogy nagy tőkét von el a meglevő csekély készletből, mert hiszen a földből és munkaerőből van a tégla, cement, mész, mind töke ez, melyet magunk teremtünk, régi töke segítségével ugyan, de ennek viszont módot m*mmm*v. adtunk, hogy cselekvő tőke szerepét töltse be, ahe­lyett, hogy meddő, sőt káros uzsorakamatot szed­jen a vergődő termeléstől. Ma az úgynevezett pénz­szűke a tőkét reális befektetésre nemcsak hogy nem igen serkenti, de szinte arra kényszeríti, hogy uzso­ra­üzletek iránt érdeklődjék­ valutával spekuláljon és rendszeresen használja ki a közgazdasági életnek azt a helyzetét, hogy­­ nincs pénz. Ha volna komoly építőprogramm, akkor köve­telnék, hogy az építőanyagot ne vihessék ki, vagy csak nagy kiviteli illetékkel, Így azonban nem tudjuk miért követeljük ezt? Az építőanyagok drágulásával jár az ingat­lanok értékének emelkedése. Egy Erkel-utcai házért tizenkét millió koronát, egy Üllői-úti házért négy millió koronát, egy Damjanich-utcai házért hat és fél milliót fizettek a vásárlók, akik között többen természetesen külföldiek. A kenyér drágulása — amit a Pesti Hírlap jelentett — a há­omezer koronás búzával bekö­vetkezett. Ma reggel plakátok közlik a közönség­gel, hogy a községi kenyérgyárban készült kenyér árát fölemelik, csak a jegyre árusított kenyér ára marad a régi, 6 korona 30 fillér. A félbarna kenyér ára 23 korona helyett 25 korona, a rozskenyéré 23 korona helyett szintén 25 korona, a fehér kenyér 28 korona helyett 29 korona lesz. A barna kenyeret 50 százalék hatósági búzalisztből és 50 százalék hatósági rozslisztből sütik. A félbarna kenyér 75 százalék búzalisztből és 25 százalék hatósági liszt­ből készül. Az új kenyérár hétfőtől érvényes. A rossz időjárás folytán a főváros fa­szükség­lete is nagyobb. Talán ennek oka, hogy a fa- és szénkereskedők ma újra emelték az árakat s a tüzelőfa ára ma métermás­zánkint 280 korona, mil­­ ió cselédek. Összejövetelek a Munkácsy-utcában.— Mosogatás után színdarabokat játsza­nak. — Cselédek és az irodalom. — A költőnő. — Százhatvan korona havi bér. Rossz cselédekről, — olyanokról, akik hűtlenek a gazdájukhoz, akik megdézsmálják a „spájz"-nak ma má­ s a legtöbb helyen amúgy sem dús polcait, akik lopásra is vetemednek — annyiszor hallunk és olvasunk, hogy már-már nem is hiszünk a jó cselé­dek létezésében. A budapesti háztartások cselédségé­nek legnagyobb részét, a messzi magyar vidékek kül­dik fel a fővárosba és a szegény, romlatlan vidéki leány belekerülve a nagyváros őrült forgatagába, furcsa, szokatlan társaságokba, sokszor megszédül, a fejét telebeszélik rossz tanácsokkal és mivel nincs senki, aki a helyes utat megmutassa nekik, követik is e sokszor a börtönbe vezető útmutatásokat. A falu­ról felkerült leány, ha rendes társaságba kerül, ak­kor megőrzi otthonról hozott egyszerűségét, dolgos természetét és szerénységét, de a budapesti cselédek legnagyobb része a városligeti tánchelyiségek férfiai­n­ak kétes értékű diskurzusaitól áthatva, állandóan dolgot adnak a rendőrségnek és olyan gyakran olva­sunk tolvaj cselédekről, hogy a háziasszonyok csak, mint egy elmosódó álomképre gondolnak vissza hű­séges cselédeikre. Csak a napokban panaszkodott ne­kem egy szép pesti asszony, hogy a lakásába már nemsokára oda kell mindent szegezni, mert kiváló cselédsége nemsokára a párnát is kilopja a feje alól. — Nincsenek ma már jó cselédek, — sóhajtott fel, miközben szenvedéseit elmondotta. Ez nagyon bántott. Nem lehet az, hogy ez a sok becsületes, pirospozsgás arcú jó magyar leány kivé­tel nélkül megbolondul a pesti levegőtől. Kell, hogy valahol legyenek becsületes cselédek is. Nyomoztam utánuk és a nyomozás eredménnyel járt. Kedves nagyságos asszonyom, engedje meg, hogy elkalau­zoljam a Becsületes cselédek szigetére." Vasárnapok a Munkácsy­ utcában. Az új Munkácsy­ utcai gimnázium tornatermén­een vasárnap délutánonkint tarka, nevetgélő csopor­tokba gyülekeznek a Tűzhely-szövetség tagjai: kiöl­tözött, mosolygós arcú pesti cselédek. Az egyik sa­rokban stráfos szoknyájukról könnyen felismerhető csiki székely lányok, odébb szebeni lányok, egy fitos­orra tót cselédke, nagy csoport csángó hajadon és teljesen külön a legények, székelyek, jóképű magyar fiúk, akik szintén idegenül járnak Budapest zűrza­varos utcáinak forgatagában. Itt jönnek össze min­den vasárnap délután, a Tűzhely-szövetség tagjai és itt hallgatják az állam által kirendelt oktatók ked­ves tanításait. Vigadnak, táncolnak és tanulnak egy­barát it. Amikor elmennek, cédulát kapnak, amelyre a szövetség vezetősége feljegyzi, hogy a leány mikor hagyta el az összejövetel színhelyét, a háziasszony viszont odahaza beleírja a cédulába, hogy mikor ér­kezett meg és ezt az igazolást a jövő vasárnapi Tűz­hely -összejövetelen be kell mutatni. — Hát össze­jöttünk megest, — mondja egy csinosképű székely leány a barátnőjének, azután le­velet húz elő a pruszlik mélyéből és kimeredt sze­mekkel éhesen, mohón falják az otthonról jött híre­ket. Előbb csak ketten olvassák, de azután mindig többen és többen gyülekeznek az Erdélyből jött levél köré. Erre már a legények is odajönnek, pedig így beszélgetés közben, magyar szokás szerint nem igen keverednek össze a lányokkal. — Én is odavalósi vagyok, — bök oda a levélre egy, a csoporthoz közeledő bajszos székely legény. Aztán megindul a sopánkodás és beszélnek az elrabolt otthonról, kiki a maga hazájáról, a széke­lyek Erdélyről, a tót lányok a trencséni hegyekről, a bácskai feketeszemű cselédek a kövértermésű bács­kai földekről. Összehajolnak a fejek, közelebb kerül­nek egymáshoz a szivek, és nemsokára szomorú, szép irredenta-nótákat énekelnek a kis­pesti cselédek. A házi tűzhely melegét akarják itt visszaadni mondja főtisztelendő dr Rejőd Tiborc, a Tűzhely­szövetség igazgatója. — Szerintem csak azért zülle­nek el ezek a vidékről felkerült szegény leányok, mert hiányzik nekik a házitűzhely melege, nem tudják, hová tartoznak, járkálnak itten és rossz társaságok­ba kerülnek, pedig úgy kellene lenni, hogy itt sokat tapasztalva, sokat tanulva, ha haza mennek, a falu­belieket megtanítsák mindarra, amit itt láttak és ezért alakítottuk ezt a szövetséget, amelynek műkö­dése azt hiszem, nem teljesen fölösleges. A vasárnapi összejövetelek elvonják a lányokat a kétes értékű más szórakozásoktól; az analfabéták írni és olvasni tanulnak, a már írástudók pedig így szórakozva meg­tanulják a történelmet, a földrajzot és mindazt, ami jó és hasznos. Az állam által kiküldött lelkes tan­erők segítenek munkánkban és most már ott tar­tunk, hogy rövid működésünk óta közel másfélezer tagunk van. Pro­grammunkhoz tartozik, hogy ezeket az egyszerű teremtéseket rászoktassuk az olvasásra is, beszélünk nekik a modern irodalomról és elértük azt, h­ogy a mi tagjaink, akik magukat „Tűzhelye­lányoknak nevezik, nem olvassák a ponyva Rinaldó­kat, Nick Cartereket és a cselédszoba más roman­tikus férckönyveit, hanem a magyar irodalom remek­műveit adjuk kezükbe, hogy okuljanak, igy fejles­­szék a szép iránti szeretetet és ha majdan vissza­kerülnek falujukba, ők is ezt terjesszék földijeik kö­zött. Szövetségünk elnöke dr Mészáros János érseki helynök, aki nagy szeretettel foglalkozik e fontos kér­déssel és jómagam is nagyon sokat várok e mozga­lom kiépítésétől. A Tűzhely-szövetségben a tagok kö­zött szívesen látunk nemcsak cselédeket, hanem mun­káltatókat is és talán mondanunk sem­­ kell, hogy ez nem egy felekezeti intézmény s a tagok felvételé­nél sem vallásra, sem nemzetiségre, sem bármi más szempontra nem tekintünk. Kis Kata, a költő. Különösen izgalmasak a vasárnapok, ha mű­kedvelői előadásra készülnek a szövetség derék tag­jai. Olyankor a kis cselédek bizonyára még jobban sietnek a mosogatással. Hiszen ez nem is csoda, mert délután a Munkácsy­ utcai gimnázium tornatermének dobogóján szavalnak, énekelnek, kis színdarabokat adnak elő, felolvassák egymás irodalmi műveit, mert írnak is, és van közöttük néhány, aki talán, ha más körülmények között születik, ki tudja, milyen kar­riert csinál. A Tűzhely-lányok különösen nagyon büszkék egy egészséges arcú székely leányra, aki ráncos piros szoknyában, fényes rámás falusi csizmában áll fel vasárnap­­ délutánonkint a pódiumra, hogy legújabb költeményeit elszavalja. Természetsen nagy taps kí­séri az előadást, amely szól a művésznőnek és a köl­tőnőnek egyaránt. Kiss Katának hívják az isteni szikrával megáldott kis­pesti cselédet. Megmutatták néhány versét és őszintén szólva nem érdektelenek. Majdnem mindegyik erősen irredenta­izó és sok, kö­zülük helyet érdemel a magyar népköltészet gyűjte­ményében. A Viszontlátás . . . című hatszakaszos verséből ideiktatunk négy sort, amely tanúskodik Kiss Kata testségéről. íme: Erdélyország felett zúg, tombol a vihar. Testvéreink ajkáról eddig szól a jaj. Jaj, nehéz a bilincs! — jaj, nehéz a járom! Nincsen a magyarnál árvább a világon... A jó kis cselédek. A Tűzhely-szövetség Irányi­ utcai irodájában egy lelkes úriasszony mutatja nekem a tagok törzslapjait. De nem a törzslap a fontos, hanem azok a jelentés­ek, amelyeket rajta olvasok. A tanítónők, akik a cselé­dek oktatását végzik, meg is látogatják szolgálati helyükön az alkalmazottakat, beszélnek a házia vi­szonyukkal, megkérdezik, hogy nincs-e panasz a kis cselédre. Erről azután jelentést tesznek a szövetséé­g vezetőségének. Elolvasok néhány jelentést. B. B. nagyon jó lány, két éve szolgál egy hely­ben. Dolgos természetű, sohasem panaszkodik, de Erdélybe szeretne hazamenni. Csak azért nem meg­y, mondta többször az asszonyának, mert meg akarja várni, amin Erdély újra a magyaroké lesz. Havi le­­ne 700 korona. T. Zs. Nagyon jó lány, mondja az asszonya. Sok helyre h­ívják magasabb bérért, de nem megy, nehogy azt mondják, hogy a „Tűzhely"leá­ny­­a olyan mint a többi cselédlányok. Cs. V. 250 korona a bére. Harmadik é­ve szolgál egy helyen. Mindent ő végez egyedül, csalogatják máshová, magasabb bérért, de nem mégis, mert itt jól bánnak vele. Cs. J. 14 éve szolgál egy helyen. Az asszonya nagyon meg van vele elégedve.­ Megbízhatóságáról ódákat zeng. Családtagnak tekintik. H. R. Sopron megyei leány, tizenhárom éve szol­gál egy helyen. A bére­ 160 korona. Háziasszonya egy vasúti hivatalnok özvegye és a leány kitart a kis­g .ar mellett is mellette, mert nagyon jól bánnak vele és amikor az úr élt, akkor nyaralni is­ vitték Tirolba. Most, a rossz időkben anyagi előnyökért sem hagyja ott asszonyát. Még sokáig folytathatnám ezt a névsort, ami talán ennyi is elég lesz és Ön, kedves nagyságos as­szonyom ebből is láthatja, hogy vannak még Pest ".a jó cselédek is és talán nem volt egészen érdektelen­, hogy orr© a tanulmányútra magammal vitsomna­­m A. Olaszország visszaveri csapatait Albániában. Trieszt, márc. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Olaszország még ennek a hórlapnak folya­mán észak Albániában álló csapatrészeit nevezetesen a Skutariban és környékén álló megszálló csapato­kat vissza fogja vonni. Ez az intézkedés annak a megállapodásnak alapján történik, amit Schanzer külügyminiszter Párisban a szövetségesekkel kötött.

Next