Pesti Hírlap, 1922. április (44. évfolyam, 75-98. szám)
1922-04-01 / 75. szám
1922. április 1., szombat. Geszteny Nemzeti Földmives és Polgári Párt (Andrássy-Friedrich-párt) egyhangú lelkesedéssel gróf Cziróky Györgyöt jelölte A mezőcsáti kerületet kettéosztjáik, s a régi kerületben az egységes párt hivatalos jelöltje Édes Antal földbirtokos, aki ellen Nagy Ferenc volt oktobrista közélelmezési miniszter lép fel. Az új kerület régi nevén, mint mezőkeresztesi, kerület fog szerepelni, ahol dr Bottlik József volt nemzetgyűlési alelnök a hivatalos jelölt. — Gróf Teleki Pál, Szeged I. kerületének képviselőjelöltje, pénteken kerületébe érkezett és vasárnap délelőtt tartja meg beszámolóját és programmbeszédét. A tokaji kerületben megalakult egységes párt, amely báró Marlott Nándort jelölte, megtudván, hogy a kerület 32 éven át volt képviselője, Bernáth Béla, szintén pályázik a mandátumra, kimondotta, hogy Bernáth iránti tisztelete és szeretete ma sem változott, de agg korára és betegségére, továbbá a kerület nehéz viszonyaira való tekintettel nem tartja őt képesnek a fontos teendők ellátására, miért is felkéri, ne kezdjen testvérharcot, ne bontsa meg az egységes párt zárt sorait és ne növelje az ellenzék ma még csekély kilátásait. — Békésgyulán eddig három jelölt van: dr Schiffert József kisgazda, dr Denhoff Antal miniszteri titkár egységes-párti és dr Schmidt Gézu legfőbb állami számvevőszéki titkár Friedrich-párti. — A szarvasi kerület egységes pártja Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszternek ajánlotta fel a jelöltséget, táviratukra azonban még nem kaptak választ. A szarvasi kisgazdák volt képviselőjüket, Borgulya Pál kisbirtokost jelölték. — A dombóvári kerület egységes pártja Balogh Gyula Orez. Gazdaszövetség! igazgatót jelölte. PESTI HÍRLAP 3 Miért drága az építkezés? viszik a téglát. — Fölemelik a községi kenyér árát. — A fa is megdrágult Noha mindeddig nagyobb arányu építkezés nem indult meg s inkább gyéralapitási tervekkel függössze afolyamatban levő és várható építkezés, azépítési anyag újabb drágulásáról vannak hírek. A tégla erre eddig 2500 korona volt s most 2700-ra akarják emelni, a cementet 250 koronáról 300-ra, a meszet ugyancsak 250-ről 300-ra métermázsánkint, a vasat pedig 3400 koronáról 3800-ra. Az árak emelését nyilván az teszi lehetővé, hogy az építési anyagokat exportálni lehet. Ausztriában a fali tégla erre 45.000 korona, magyar koronára átszámítva 5200 korona körül van. Ezt a nehéz és aránylag kicsiny értékű anyagot a békében sem lehetett nagyon meszsze szállítani, mert nem bízta meg a ki- és berakás és a szállítási költség terheit. Most, úgy látszik, még ezt is megbírja. A magyar tégla viszonylagos olcsósága azonban korántsem a téglakartell érdeme, hanem annak lehet tulajdonítani, hogy a termelési feltételek, elsősorban a munkabér összehasonlíthatlanul olcsó, illetőleg rendkívül drágák Ausztriában. Úgy, hogy ott minden áru kezd a világparitás fölé emelkedni. Mellesleg jegyezzük meg, hogy Ausztria épen ezért nem lesz állandó piaca a mi építési anyagunknak. Nemcsak a tégla, de egyéb építőanyag is horribilis drága Ausztriában. A portland cement morzsája 6000 korona, több mint kétszer olyan drága, mint nálunk, a mész 4500 korona. De ha nekünk a termelés feltételei az építkezés két főanyagát ennyivel olcsóbban biztosítják, miért nem vagyunk képesek arra, hogy itthon falat rakjunk belőle? Még csak azt sem lehet mondani, hogy nagy tőkét von el a meglevő csekély készletből, mert hiszen a földből és munkaerőből van a tégla, cement, mész, mind töke ez, melyet magunk teremtünk, régi töke segítségével ugyan, de ennek viszont módot m*mmm*v. adtunk, hogy cselekvő tőke szerepét töltse be, ahelyett, hogy meddő, sőt káros uzsorakamatot szedjen a vergődő termeléstől. Ma az úgynevezett pénzszűke a tőkét reális befektetésre nemcsak hogy nem igen serkenti, de szinte arra kényszeríti, hogy uzsoraüzletek iránt érdeklődjék valutával spekuláljon és rendszeresen használja ki a közgazdasági életnek azt a helyzetét, hogy nincs pénz. Ha volna komoly építőprogramm, akkor követelnék, hogy az építőanyagot ne vihessék ki, vagy csak nagy kiviteli illetékkel, Így azonban nem tudjuk miért követeljük ezt? Az építőanyagok drágulásával jár az ingatlanok értékének emelkedése. Egy Erkel-utcai házért tizenkét millió koronát, egy Üllői-úti házért négy millió koronát, egy Damjanich-utcai házért hat és fél milliót fizettek a vásárlók, akik között többen természetesen külföldiek. A kenyér drágulása — amit a Pesti Hírlap jelentett — a háomezer koronás búzával bekövetkezett. Ma reggel plakátok közlik a közönséggel, hogy a községi kenyérgyárban készült kenyér árát fölemelik, csak a jegyre árusított kenyér ára marad a régi, 6 korona 30 fillér. A félbarna kenyér ára 23 korona helyett 25 korona, a rozskenyéré 23 korona helyett szintén 25 korona, a fehér kenyér 28 korona helyett 29 korona lesz. A barna kenyeret 50 százalék hatósági búzalisztből és 50 százalék hatósági rozslisztből sütik. A félbarna kenyér 75 százalék búzalisztből és 25 százalék hatósági lisztből készül. Az új kenyérár hétfőtől érvényes. A rossz időjárás folytán a főváros faszükséglete is nagyobb. Talán ennek oka, hogy a fa- és szénkereskedők ma újra emelték az árakat s a tüzelőfa ára ma métermászánkint 280 korona, mil ió cselédek. Összejövetelek a Munkácsy-utcában.— Mosogatás után színdarabokat játszanak. — Cselédek és az irodalom. — A költőnő. — Százhatvan korona havi bér. Rossz cselédekről, — olyanokról, akik hűtlenek a gazdájukhoz, akik megdézsmálják a „spájz"-nak ma má s a legtöbb helyen amúgy sem dús polcait, akik lopásra is vetemednek — annyiszor hallunk és olvasunk, hogy már-már nem is hiszünk a jó cselédek létezésében. A budapesti háztartások cselédségének legnagyobb részét, a messzi magyar vidékek küldik fel a fővárosba és a szegény, romlatlan vidéki leány belekerülve a nagyváros őrült forgatagába, furcsa, szokatlan társaságokba, sokszor megszédül, a fejét telebeszélik rossz tanácsokkal és mivel nincs senki, aki a helyes utat megmutassa nekik, követik is e sokszor a börtönbe vezető útmutatásokat. A faluról felkerült leány, ha rendes társaságba kerül, akkor megőrzi otthonról hozott egyszerűségét, dolgos természetét és szerénységét, de a budapesti cselédek legnagyobb része a városligeti tánchelyiségek férfiainak kétes értékű diskurzusaitól áthatva, állandóan dolgot adnak a rendőrségnek és olyan gyakran olvasunk tolvaj cselédekről, hogy a háziasszonyok csak, mint egy elmosódó álomképre gondolnak vissza hűséges cselédeikre. Csak a napokban panaszkodott nekem egy szép pesti asszony, hogy a lakásába már nemsokára oda kell mindent szegezni, mert kiváló cselédsége nemsokára a párnát is kilopja a feje alól. — Nincsenek ma már jó cselédek, — sóhajtott fel, miközben szenvedéseit elmondotta. Ez nagyon bántott. Nem lehet az, hogy ez a sok becsületes, pirospozsgás arcú jó magyar leány kivétel nélkül megbolondul a pesti levegőtől. Kell, hogy valahol legyenek becsületes cselédek is. Nyomoztam utánuk és a nyomozás eredménnyel járt. Kedves nagyságos asszonyom, engedje meg, hogy elkalauzoljam a Becsületes cselédek szigetére." Vasárnapok a Munkácsy utcában. Az új Munkácsy utcai gimnázium tornaterméneen vasárnap délutánonkint tarka, nevetgélő csoportokba gyülekeznek a Tűzhely-szövetség tagjai: kiöltözött, mosolygós arcú pesti cselédek. Az egyik sarokban stráfos szoknyájukról könnyen felismerhető csiki székely lányok, odébb szebeni lányok, egy fitosorra tót cselédke, nagy csoport csángó hajadon és teljesen külön a legények, székelyek, jóképű magyar fiúk, akik szintén idegenül járnak Budapest zűrzavaros utcáinak forgatagában. Itt jönnek össze minden vasárnap délután, a Tűzhely-szövetség tagjai és itt hallgatják az állam által kirendelt oktatók kedves tanításait. Vigadnak, táncolnak és tanulnak egybarát it. Amikor elmennek, cédulát kapnak, amelyre a szövetség vezetősége feljegyzi, hogy a leány mikor hagyta el az összejövetel színhelyét, a háziasszony viszont odahaza beleírja a cédulába, hogy mikor érkezett meg és ezt az igazolást a jövő vasárnapi Tűzhely -összejövetelen be kell mutatni. — Hát összejöttünk megest, — mondja egy csinosképű székely leány a barátnőjének, azután levelet húz elő a pruszlik mélyéből és kimeredt szemekkel éhesen, mohón falják az otthonról jött híreket. Előbb csak ketten olvassák, de azután mindig többen és többen gyülekeznek az Erdélyből jött levél köré. Erre már a legények is odajönnek, pedig így beszélgetés közben, magyar szokás szerint nem igen keverednek össze a lányokkal. — Én is odavalósi vagyok, — bök oda a levélre egy, a csoporthoz közeledő bajszos székely legény. Aztán megindul a sopánkodás és beszélnek az elrabolt otthonról, kiki a maga hazájáról, a székelyek Erdélyről, a tót lányok a trencséni hegyekről, a bácskai feketeszemű cselédek a kövértermésű bácskai földekről. Összehajolnak a fejek, közelebb kerülnek egymáshoz a szivek, és nemsokára szomorú, szép irredenta-nótákat énekelnek a kispesti cselédek. A házi tűzhely melegét akarják itt visszaadni mondja főtisztelendő dr Rejőd Tiborc, a Tűzhelyszövetség igazgatója. — Szerintem csak azért züllenek el ezek a vidékről felkerült szegény leányok, mert hiányzik nekik a házitűzhely melege, nem tudják, hová tartoznak, járkálnak itten és rossz társaságokba kerülnek, pedig úgy kellene lenni, hogy itt sokat tapasztalva, sokat tanulva, ha haza mennek, a falubelieket megtanítsák mindarra, amit itt láttak és ezért alakítottuk ezt a szövetséget, amelynek működése azt hiszem, nem teljesen fölösleges. A vasárnapi összejövetelek elvonják a lányokat a kétes értékű más szórakozásoktól; az analfabéták írni és olvasni tanulnak, a már írástudók pedig így szórakozva megtanulják a történelmet, a földrajzot és mindazt, ami jó és hasznos. Az állam által kiküldött lelkes tanerők segítenek munkánkban és most már ott tartunk, hogy rövid működésünk óta közel másfélezer tagunk van. Programmunkhoz tartozik, hogy ezeket az egyszerű teremtéseket rászoktassuk az olvasásra is, beszélünk nekik a modern irodalomról és elértük azt, hogy a mi tagjaink, akik magukat „Tűzhelyelányoknak nevezik, nem olvassák a ponyva Rinaldókat, Nick Cartereket és a cselédszoba más romantikus férckönyveit, hanem a magyar irodalom remekműveit adjuk kezükbe, hogy okuljanak, igy fejlesszék a szép iránti szeretetet és ha majdan visszakerülnek falujukba, ők is ezt terjesszék földijeik között. Szövetségünk elnöke dr Mészáros János érseki helynök, aki nagy szeretettel foglalkozik e fontos kérdéssel és jómagam is nagyon sokat várok e mozgalom kiépítésétől. A Tűzhely-szövetségben a tagok között szívesen látunk nemcsak cselédeket, hanem munkáltatókat is és talán mondanunk sem kell, hogy ez nem egy felekezeti intézmény s a tagok felvételénél sem vallásra, sem nemzetiségre, sem bármi más szempontra nem tekintünk. Kis Kata, a költő. Különösen izgalmasak a vasárnapok, ha műkedvelői előadásra készülnek a szövetség derék tagjai. Olyankor a kis cselédek bizonyára még jobban sietnek a mosogatással. Hiszen ez nem is csoda, mert délután a Munkácsy utcai gimnázium tornatermének dobogóján szavalnak, énekelnek, kis színdarabokat adnak elő, felolvassák egymás irodalmi műveit, mert írnak is, és van közöttük néhány, aki talán, ha más körülmények között születik, ki tudja, milyen karriert csinál. A Tűzhely-lányok különösen nagyon büszkék egy egészséges arcú székely leányra, aki ráncos piros szoknyában, fényes rámás falusi csizmában áll fel vasárnap délutánonkint a pódiumra, hogy legújabb költeményeit elszavalja. Természetsen nagy taps kíséri az előadást, amely szól a művésznőnek és a költőnőnek egyaránt. Kiss Katának hívják az isteni szikrával megáldott kispesti cselédet. Megmutatták néhány versét és őszintén szólva nem érdektelenek. Majdnem mindegyik erősen irredentaizó és sok, közülük helyet érdemel a magyar népköltészet gyűjteményében. A Viszontlátás . . . című hatszakaszos verséből ideiktatunk négy sort, amely tanúskodik Kiss Kata testségéről. íme: Erdélyország felett zúg, tombol a vihar. Testvéreink ajkáról eddig szól a jaj. Jaj, nehéz a bilincs! — jaj, nehéz a járom! Nincsen a magyarnál árvább a világon... A jó kis cselédek. A Tűzhely-szövetség Irányi utcai irodájában egy lelkes úriasszony mutatja nekem a tagok törzslapjait. De nem a törzslap a fontos, hanem azok a jelentések, amelyeket rajta olvasok. A tanítónők, akik a cselédek oktatását végzik, meg is látogatják szolgálati helyükön az alkalmazottakat, beszélnek a házia viszonyukkal, megkérdezik, hogy nincs-e panasz a kis cselédre. Erről azután jelentést tesznek a szövetséég vezetőségének. Elolvasok néhány jelentést. B. B. nagyon jó lány, két éve szolgál egy helyben. Dolgos természetű, sohasem panaszkodik, de Erdélybe szeretne hazamenni. Csak azért nem megy, mondta többször az asszonyának, mert meg akarja várni, amin Erdély újra a magyaroké lesz. Havi lene 700 korona. T. Zs. Nagyon jó lány, mondja az asszonya. Sok helyre hívják magasabb bérért, de nem megy, nehogy azt mondják, hogy a „Tűzhely"leánya olyan mint a többi cselédlányok. Cs. V. 250 korona a bére. Harmadik éve szolgál egy helyen. Mindent ő végez egyedül, csalogatják máshová, magasabb bérért, de nem mégis, mert itt jól bánnak vele. Cs. J. 14 éve szolgál egy helyen. Az asszonya nagyon meg van vele elégedve. Megbízhatóságáról ódákat zeng. Családtagnak tekintik. H. R. Sopron megyei leány, tizenhárom éve szolgál egy helyen. A bére 160 korona. Háziasszonya egy vasúti hivatalnok özvegye és a leány kitart a kisg .ar mellett is mellette, mert nagyon jól bánnak vele és amikor az úr élt, akkor nyaralni is vitték Tirolba. Most, a rossz időkben anyagi előnyökért sem hagyja ott asszonyát. Még sokáig folytathatnám ezt a névsort, ami talán ennyi is elég lesz és Ön, kedves nagyságos asszonyom ebből is láthatja, hogy vannak még Pest ".a jó cselédek is és talán nem volt egészen érdektelen, hogy orr© a tanulmányútra magammal vitsomnam A. Olaszország visszaveri csapatait Albániában. Trieszt, márc. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Olaszország még ennek a hórlapnak folyamán észak Albániában álló csapatrészeit nevezetesen a Skutariban és környékén álló megszálló csapatokat vissza fogja vonni. Ez az intézkedés annak a megállapodásnak alapján történik, amit Schanzer külügyminiszter Párisban a szövetségesekkel kötött.