Pesti Hírlap, 1922. május (44. évfolyam, 99-122. szám)

1922-05-03 / 99. szám

Budapest, 1922. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: í­gy hóra ... 100 korona Negyedévre .. 280 korona Félévre ..... 530 korona Egész évre... 1100 korona Egyes szám ára helyben, vi- «­­léken, pályaudvarokon 5 Kg Hirdetése^: díjszabás szerint L 7 9 / / ( " W22 K­ftj. 3 ILSZ, évfolyam, 99. (14,813.) szám/­_^ ArVTTTL­­A. W\ \ 4 Kiadótulajdonosok: LÉGRÁDY TESTVÉREK SZERKESZTŐSÉG, ER­ £RŐ« HIVATAL. ÉS NYOM­DA, Bpest, Vilmos csácsár-ut 73. FI ÜKKSA­ÍLÓHIVATAL: Budapest, Err.séter-körút 1. és vércsék. Beszédek hangzanak el a közeledő­ válasz­tások előtt. Mindegyikből a társadalmi béke, munka, nemes szabadelvűség dicséretét halljuk ki, minden mondatból egy-egy békegalamb röp­pen, csőrében olajággal. Szinte már össze­tévesztjük a különböző beszédeket: vajon mi­lyen párti jelölt mondotta! Mindegyik egyet akar, mindegyik egyet hangsúlyoz, mindegyik egy eszközzel toborozza össze híveit, azzal, hogy itt a­ jogrendet szigorúam meg kell ala­pozni. Aki valahol, távol, egy nyugalmas szige­ten olvassa ezeket a beszédeket, bízvást azt hi­hetné, hogy végre megvalósult magyar földön is az egy akol, egy pásztor álma, s az­­ország egyetlen táborba tömörült. Csakhogy nem­ így van. A szavakhoz ép­pen csak a tettek hiányzanak. A szavak már galambok, de a tettek még vércsék. A mai la­pokban, melyek hírt adnak az erzsébetközi hit­vány merénylet hetedik áldozatának temetésé­ről, a gyászhír tőszomszédságában, újabb bom­bamerényletről számolnak be, a másik bombá-­­ról, mely egy laktanyában robbant föl. A m­ár­ciusi bombát követi a májusi bomba. Még nin­csenek meg a márciusi merénylők, a sebesültek még föl se épültek és a rendőrség már a májusi bombavetőket keresi, akiknek sötét terve sze­rencsére nem sikerült. Mi a két merénylet tet­tesei között egyáltalán nem tudunk különbsé­get tenni. Az lenne legkívánatosabb, hogyha mihamarabb kézre­ kerü­lnének és egy cellába, egy lakat alá zárnák azokat, akik a márciusi napot befröccsöntették vérrel, s azokat, akik a magyar májusfára pezsgős üveg és kolbász he­lyett ekrazittal töltött bombát aggattak. A bombának a szik­ét nem lehet és nem szabad figyelembe venni. Minden bomba fe­kete­színű. A gyűlölet festi feketére, piszkosra. Ezek a merénylők nem is politikai harcosok, csak közönséges gonosztevők, akik számára mind­örökre lehetetlenné ke­ll tenni a vitatkozás e kü­lönös módját. Bethlen miniszterelnök beszédé­ben elpanaszolta, mennyit ártanak az ország­nak — a belpolitikájának és külpolitikájának — az ilyen robbanások, melyek a külföld felé tit­kos jeleket adnak, hogy itthon még mindig reng a föld. A megállapítás pompás, most már csak a következményét ke­ll levonni, még­pedig könyörtelenül. Fegyverviselési engedélye lehet ennek, vagy annak. De bombaviselési engedélye senkinek sem lehet. Ha pedig vannak bom­bák, akkor vannak olyanok is, akik bombákat osz­togatnak jobbra, vagy balra, vannak olyanok, akikben még a forradalom szelleme él. A béke kemény tetteit várjuk a kormánytól, tiporja el a kis visszaéléseket, s akkor nem lesznek nagy visszaélések sem. Vegye kezébe a pártatlan igazság­osztás tisztjét s akkor nem fordul elő az, hogy egy pártgyűlést előbb a rendetlenke­dik vernek szét, aztán a rendetlenkedhet verik szét a mészárossegédek. Az állam hatalmát akarjuk látni, s nem azt, hogy egyes pártok esetről-esetre albérletbe veszik ki. Ezt mindenki belátja és hirdeti. Minden­esetre vigasztaló jelenségnek tartjuk, hogy már a rend jelszavával korteskednek. A szavak jó­zanok, csak a tettek zavarosak még. De hisszük, hogy amint a mai izgatott tetteknek is lázas szavak voltak előfutár­jai, ezek a nyugtató sza­vak az eljövendő békét jelzik, a higgadt és okos tetteket. A vércsék elrebbennek és jönnek a ga­lambok., Zillitólag Lloyd- George is elhagyta Gsnevát, — Isip szerint ő is Parisba utazott. — Puritási akció Poincavé ellen, — Magfia nem vesz részt a Ruftin-vidéke megszállásában, és Barthou ma csakugyan elutazott Párisba ezzel a helyzet súlypontja néhány napra eltolódott Genovából. Minden attól függ most, sikerül-e Bar­thounak Poincarét meggyőzni arról, hogy merev magatartásával nemcsak Európa népeinek érdekeit sértené a legsúlyosabban, hanem esetleg Franciaor­szág elszigeteltségére is vezethetne. A helyet tehát még igen komoly. Ebben az általános izgalomban igen jóté­onyan hatott a pápa békelevele, amelyet Ga­sparri bíboros államtitkárhoz intézett és amely­ben annak az óhajának adott kifejezést, hogy az igazi béke az egész világon minél előbb helyreáll­jon. A konferencia résztvevőinek az a nézete, hogy XI. Pilis pápának ez a lépése megerősítette a népek k­ibékü­lését előmozdító­­törekvéseket, amelyekért je­lenleg az angol és az olasz politika küzd. Kérdés azonban, hogy az általános békeóhaj lesz-e egyáltalán hatással a francia politikusok ál­lásfoglalására. Poincaré és az ő nézeteit támogató politikusok nem tudnak meg­szabadulni az orosz­német szerződés rémlátományától. Lloyd-George­nak azzal a nézetével szemben, hogy a rapalloi szerződés tisztán gazdasági alapon nem árthat Franciaországnak, Párisban csökönyösen erre az álláspontra helyezkednek. A német-orosz szerződés közvetlenül Lengyelország ellen irányul és így köz­vetve Franciaország ellen is. A másik súlyos problé­ma, amelynek megoldása ma szinte lehetetlennek látszik, de amelyet Barthounak meg kell oldani: a jóvátétel kérdése. Poincaré talán ebben a kérdés­ben helyezkedett a legmerevebb­ álláspontra Lloyd-George-zsal szemben. A Journal des Débats nyilván Poincaré környezetéből sugalmazva ezeket írja: Lloyd-Geor­ge mellékutakon akarja elérni eredeti célját, a jóvátételnek Genovában való tárgyalását. Franciaország hajlandó szövetségeseivel bizalma­san tárgyalni erről a kérdésről, de nem Genova megfertőzött légkörében. „Megfertőzött légkör"­alatt a franciák termé­szetesen a németek közelségét értik, mert attól fél­nek, hogy ha a német delegáció kéznél van, akkor minden percben alkalma lenne az érdekelteket föl­világosítani olyan kérdésekben, amelyekről a fran­ciák legszívesebben látnák, ha a homályban marad­nak. A tulajdonképeni orosz kérdésben talán nem is olyan nagyok a differenciák, hogy némi jóakarattal el ne simíthatnák őket. Az oroszok kötik magukat ahoz, hogy az elsajátított idegen vagyonért joguk legyen kárpótlást adni, ha érdekeik úgy kívánnák. Franciaország ragaszkodik a régi helyzet vissza­állításához. A háború előttről származó adósságok kérdésében az oroszok az összegek redukcióját ké­rik kapcsolatban a fizetési kötelezettség idejének el­halasztásával. A franciák a moratóriumot megad­nák, de ragaszkodnak követelésük teljes összegé­hez. Lloyd-George nem tartja áthidalhatatlannak ezeket az ellentéteket, de a franciák egyelőre nem egednek álláspontjukból és itt, úgy látszik, Barthou Poincaréval egy vizén evez. Csicserin, úgy látszik, azzal a mellékcélzattal, hogy a franciák nyakassá­gát megpuhítsa, levelet írt Barthounak, amelyben azzal fenyeget, ha a szövetségesek nem döntenek gyorsan és kedvezően az­ orosz delegáció memoran- n dumára, akkor ő és társai újra az április 15-iki me­morandumuk alapjára helyezkednek. Ebben a me­morandumban tudvalevőleg az oroszok ellenszámlát nyújtottak be, törléseket követelnek a­ visszafizeten­dő adósság összegeiben és egyáltalán minden enge­dékenységet orosz részről ahoz a feltételhez köt­nek, hogy elismerjék hivatalosan a moszkvai szov­jet kormányt. Barthou majdnem gorombán kijelen­tette, hogy erről a memorandumról egyáltalán tudni sem akar. Ilyen hangulatban és ennyi megoldatlan kér­dés terhével indult útnak a" francia delegáció ve­zetője' Párisba. Hogy mit fog ott, elintézni és meny­nyiben kapja majd Poincarénak hozzájárulását Lloyd-George közvetítő terveihez, az a jövő titka. Ha Poincaré továbbra is mereven elzárkózik a mér­sékelt álláspont elöl, akkor a genovai konferencia kátyúba jut és Barthou aligha tér vissza a liguriai tenger napsugaras partjaihoz. Barthou elutazásával kapcsolatban Lloyd­ Ge­orgsról is az a hír terjedt el, hogy elutazott Genová­ból. A kombinációk egész sorozata keletkezett e hír­ből. Az angol miniszterelnök állítólag csak pihenni akar huszonnégy órát távol Genova izzó politikai­­légikörétől. Késő éjjel azt az értesítést kaptuk, hogy az angol miniszterelnök Párisba utazott tárgyalni Poincaréval. Ez sem lehetetlen ... A gyors elhatá­rozású Lloyd­ George talán rájött arra, hogy az­ ő szónoki varázserejének hasznát veheti Barthou Pá­risban. Elvégre elég súlyos problémákról van szó, amelyek felérnek egy párisi úttal . . . Mai távirati tudósításunk a következő: Barthou elutazott. Genova, máj. 2. (Havas.) Barthou miniszter ma 11 óra 15 perckor Párisba utazott. Genova, máj. 2. Barthou elutazásáról még jelen­tik, hogy a pályaudvaron kijelentette, hogy reméli, szombaton ismét Genovában lesz. Elutazása előtt Faola elnököt, és az olasz delegációt hétfőn e hó­nap 8-ára, ebédre hívta meg. Lloyd-George titokzatos utazása. Genova, máj. 2. Lloyd-George állítólag negyven­nyolc órára elhagyja a várost. Az angol delegáció köreiben határozottan tagadják, hogy Londonba készülne. Az angol miniszterelnök feleségével és lá­nyával rövid időre valószínűleg Firenzébe utazik, hogy az oroszokkal folytatott tárgyalás befejezése előtt üdüljön. Olasz körökben egyébként titkolják Lloyd-George útjának célját. . • Páris, május 2. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Mint az Infransigeant jelenti Genovából, Lloyd-George ma Párisba utazik, hogy Poincaréval­­ találkozzék. Lloyd-George az általános békéről. Genova, máj. 2. Bandou elutazása előtt, megjá­rtatta Lloyd-George-ot ,villájában és minden függő, kérdést megbeszélt vele. Elsősorban a világ­egyez­ményről volt szó. Barthou megkérdezte Lloyd- Ge­orge-ot, hogy lehetségesnek tartja-e még, hogy általános békegyezm­ény létrejöjjön, ha Oroszország elutasítaná az értekezleten elfogadott emlékiratot? Lehetséges volna még akkor, kérdezte Barthou, az oroszokat meghívni, hogy részvegyenek a f­éke­egyezmény megkötésében ? Kityd'George kijelentette, Hiinaewijisa te­ hetővé kell tenni a béksgyeziaany jángköté­sét, az oroszokkal vagy akár nélkülük is. A megbeszélés során Lloyd­ George ismételtett hangsúlyozta, hogy a­ mennyire szükségesnek tartja, hogy a versaillesi szerződést aláíró hatalmak a szankciók kérdéséről tárgyaljanak és ez a tanács­kozás a Riviéra valamelyik városában megvalósít­tassék. Az angol miniszterelnök kiemelte még, hogy Poincaré személyes részvételének a tanácskozáson, valamint a genovai konferencián is a legnagyobb jelentősége van. Úgy hiszik, hogy Barthou azon lesz, hogy Párisban elérje a francia körök előzé­keny magatartását és remélik, hogy Barthou szó­beli jelentése és a minisztertanács vitája csökkentik a feszültséget. Anglia nem vesz részt a Ru­hr vidék megszállásában, n­onáon, máj 7. Az alsóházban Chamberlain kijelentette, hogy az angol kormány nem hajlandó Franciaországgal, ha ez a Ruhr-vidék megszállását határozná el, közösen eljárni. Egy másik kérdésre válaszolva Chamberlain kijelentette, hogy az angol kormánynak tudomása volt Németország és Orosz­ország január óta folytatott, többszörösen megsza­kított tárgyalásairól. Erről szóló jelentéseket a ber­lini angol nagykövetség küldött. A rapalloi egyez­mény azonban a kormányt teljesen meglepte. A besiták tiltakozása. Frankfurt, máj. 2. (A Pesti Hírlap tudósítójá­nak távirata.) Genovából jelentik. A belgák az oroszországi nacionalizált magántulajdonra vonat­kozó kompromisszumos formula elleni tiltakozásu­kat a legnagyobb eréllyel fentartják. Bár az albizott­ságban képviselt többi államok mind­­csatlakoztak a kompromisszumos formulához és így Belgium izo­lálva maradt, a belga delegátusok mégis kijelentik, hogy belpolitikai okokból nem fogadhatják el a ja­vaslatot. Ma reggelre már az hír terjedt el, hogy a belgái­ eltávoznak a konferenciáról. Ezt azonban nem teszik meg, hanem nem fognak részt venni azokon a tárgyalásokon, amelyeken Oroszország k­épviselői is megjelennek, II.

Next