Pesti Hírlap, 1922. június (44. évfolyam, 123-145. szám)

1922-06-01 / 123. szám

új honatya — és részben kibukott képviselőjelölt — jött össze és előadta választási tapasztalatait, főleg pedig panaszait. Még a nagy többséggel mandátu­mot nyert képviselők is „hallatlan ellenzéki terror"­ról beszéltek és különösen a szociáldemokrata párt harcmodorát ítélték el, akik — mint mondották — még a titkos szavazási rendszeren is kifogtak és a titkos választást az úgynevezett olasz rendszer sze­rint ellenőrizték, illetve mghamisították. — Az olasz rendszer abból áll — beszélte egy­­ képviselő — hogy a szavazás kezdetén tizenöt­húsz ember nem adja le a szavazólapját, hanem helyettes üres papírlapot tesz a borítékba és azt dob­ja be az urnába. A szavazólapot pedig kihozza és azt a párt intézősége maga használja föl, oly mó­don, hogy a kétes vagy megfélemlített, esetleg le­pénzelendő szavazóknak már megkeresztezett sza­vazólapot ad és ezekkel is kihozatja az üres szavaz­zólapjukat. Így azután akár százezer szavazatot is lehet, hamisítani. És ha például valakinek megveszik a szavazatát, a fölajánlott pénzt csak akkor kaphat­ó meg, ha átadta a kihozott üres szavazólapot. A klubban megjelent Gaal Gaszton, a nemzet­gyűlés volt elnöke is, aki azért sietett a fővárosba, mert csütörtök délelőttre gróf Bethlen István mi­niszterelnök magához kérette tanácskozásra. Való­színű, hogy az új nemzetgyűlés megalakulásával kapcsolatos teendők megbeszélése céljából kérette magához a miniszterelnök. Nagyobb vita fejlődött ki a klubban akörü­l, hogy az újonan megválasztott képviselőt mely idő­ponttól kezdve védi a mentelmi joga. — A dolog felett, — mondotta Gaál Gaszton. — Jogászilag a végtelenségig lehet vitatkozni, mert a mentelmi jog nincsen kodifikálva. Az én nézetem, szerint a Ház megalakulásával egyidejűleg kezdő­dik. Mert hiszen, a fő jogsérelem az, hogyha vala­kit képviselői kötelességének a teljesítésében gá­tolnak meg, például megakadályoznak abban, hogy a nemzetgyűlésen megjelenhessék. Tehát mindenek­előtt szükséges ehez az, hogy a nemzetgyűlés össze legyen híva és tegyen annak akár korelnöke, akár elnöke, aki azután konstatálhassa a mentelmi jog megsértését és intézkedh­essék. Igaz ugyan, hogy utólagosan is lehet bejelenteni, tárgyalni és meg­állapítani a jogsérelmet és reperálni, de addig jog­sérelem nincs és nem lehet, hiába van az illető megválasztva, amíg nincs országgyűlés, illetve nem­zetgyűlés, azaz, amíg nem ülésezik, vagyis amíg nincs korelnöke, vagy elnöke. Itt valaki ellenvetette, hogy a kialakult gyakor­lat az, hogy a képviselő mentelmi joga akkor kez­dődk, amikorra kerületéből az első ülésre, elindul és végződik az utolsó­ ülés bejárása után ak­kor, amikor visszaérkezik kerületébe. "" J. .. " De hátha én a mostani nemzetgyűlés első ülésére már most felutazom a fővárosba? Mégis csak akkor kezdődik, amikor megválasztottak! — szólt valaki. — Nem! — volt a válasz. — A kialakult és követett gyakorlat a menet és jövet, a megnyit­­sra menet és a bezárásról való hazajövet a kerü­­etbe. A volt kisgazdákból egységespártiakká lett képviselők amiatt pasaszkodtak, hogy a „csizmá­sok" közül eddig alig jutott be valaki és hogy olya­nokat kiszorítottak a parlamentből, mint Pásztor János és Plósz István. Attól tartanak, hogy a nép között ez meg fogja bőszülni magát.­­ Nagyrészt ők maguk az okai, hogy embe­reik kibuktak, mert egyik megirigyelte a másiktól a dicsőséget és azt mondta: „Miért legyen ő, inkább én..." És mivel ő nem lehetett, hát inkább másra szavazott. Nagyon sok esetet tudok, ahol így történt a dolog. — Már pedig ez — vezette ellen Barla-Szabó — rossz vért fog szülni a vidéken. Ezeket az embe­reket minden áron be kellett volna hozni. Ezután választási atrocitásokról folyt a szó. Lipták Pál elmondta, hogy az ő kerületében oly nagy volt a szocialisták terrorja, hogy például a saját pártelnöke nem mert rászavazni, mert azzal fenyegették meg, hogy rágyújtják a házát. Berki Gyula viszont azt mesélte, hogy szava­zóit, amikor nem hederítettek a fenyegetésekre, az­­zal boszálták meg a szocialisták, hogy a határban vetésüket lekaszálták. Gaal Gaszton elmondta, hogy a lengyeltóti ke­rületben kereszténypár­ti ellenjelöltje érdekében gróf Andrássy Gyula irt az összes ottani mágnásoknak, ak­ik azután összefogtak a szocialistákkal és úgy dolgoztak ellene. Amikor ezt megtudta, kiadta a rendeletet, hogy pártja szüntessen be minden kortes­kedést, mert látni akarja, hogy milyen a kerület s hogy tulajdonképen megbízhatik-e benne, vagy sem. Egy héttel a választás előtt ő maga el is utazott a kerületből. Az ellenpártnak mégis sikerült ellene összehozni 1800 szavazatot. Közben megjött nagyatádi Szabó István is, aki most érkezett a kerületéből. Nagy ovációval fo­gadták és referáltak neki a választási hírekről. Örömmel újságolták, hogy Szabolcs megyében mind a kilenc kerületben behozták a párt jelöltjét és saj­nálattal konstatálták, hogy ezzel szemben Somogy­ban, a kisgazdapárti söfészkében, két kerületet vesz­tettek, a Madarászét és a Pákozdy Andrásét. res üvegbe, dugót nyomott az üveg szájába, na most már mehet, nem lötygötett ki Gyuri, ha egész uton tánol is. Aztán a gyereknek adta a kosarat: — Oszt ne ám hogy este kevereggy haza. Mer megverlek. Gyuri gyerek felelet helyett nagyot füttyentett, aztán ugrott egyet, aztán elsietett a malom felé. Mikorra delet tülkölt a kémény, a malomhoz ért. Sok dolog volt délelőtt, Kanász György cuda­rul megéhezett. Nagy jó kedvvel fogadta a kosaras gyereket: — Hoztá-e jó ebédet fijam? Gyuri gyereknek csak a verebek jártak az eszébe. — Nézze meg ke — mondta félvállról, aztán a lisztes zsákok között elosont verebet fogni. Kanász György leült az egyik zsákra s amint meglátta a kosárból kikandikáló boros üveget, a szeme megcsillant: — Bort is küdött a­z asszony! De kitett ma­gáér. Ha! A sötét falu üveget feltette az ablakba, nehogy megmelegedjen a bor a gép mellett. Aztán kiszedte a kosár tartalmát. — Bab csuszpájz — nyelt nagyot, mivelhogy a babot szörnyen szerette. — E' fáin. Aztán a másik lábosra került a sor. Kanász György nagyot nézett: — Hát , mi? Nézte, forgatta a lábost, sehogyan sem tudta elgondolni, mi lehet az a csupasz metélt abban a lábosban. Olyan, mint a leves tészta, de leves tészta nem lehet, mert akkor levesben volna, ezen pedig csöpp leves sincs. Kereste a levest s minthogy a két lábossal a kosár teljesen kiürült, Kanász György homloka ráncba verődött: — Hun lehet a leves? Az nem lehet, hogy a fele­ségem ne­küdött vóna. De ha kűdött, akko meg hun van? Amint így keresgélt, gondolkozott, a tekintete ráesett a tésztás lábosra, az arca elsötétedett: — Hát persze! Azért nincs leves a lábosba, mer a gyerek ki­lötyögtette. Mer egész úton ugrált, mint a bolond. Kanász Mihály hirtelen haragú ember volt: -- No megájj Gyuri! Lecsatolta derekáról a nadrágszíjat s épen mikor Gyuri négykézlábra állt, hogy a zsák mellől rácsapja sapkáját a verebekre, Kanász György a háta mögé lopakodott, aztán hegyibe a nadrágszíjjal... — Veréb köll. Oszt a levest meg kilötyögtet­ted. Hát nesze! — És suhog a nadrágszíjj, csak úgy csattogott. Gyuri gyerek a nagy verébfogásból felrettenve, hamarosan azt se tudta, hogy mi van vele. A malom szakadt-e rá, avagy mi. De mikor meglátta apja ke­zében a nadrágszíjjat, nagyot ordított, aztán futóra. Meg sem állt hazáig. — Édesapám megbolondul — szepegte — ujant csapott rám a nadrágszijja, még a bugyogóm is kihasott. Az asszony elgondolkozott. — Mér vert meg? — kérdezte aztán, mert tudta, hogy az ő ura nem olyan ember, hogy ok nél­kül verje a gyereket. — Én nem tom — vakaródzott a gyerek. — A levest emlegette, hogy asszongya, kilötyögtettem... Az asszonyt hirtelen elöntötte a méreg: — Nem megmondtam, hogy ne ugrálj! Most ahun­a­, kilötyögtetted édesapád levesit. Bizonyosra vette, hogy az ugrálásba kiesett a boros üveg dugója s az üvegből kifolyt a leves. Elkapta a gyereket, aztán hegyibe. Most meg az asszony rántotta el a nótáját. Ezalatt Kanász György visszament a kosár­hoz, megette a bab csuszpájzt, még mindig mérges volt, de aztán a boros üveg látása kiengesztelte: — Ügyes asszony ez a Kati! — állapította meg magába, aztán nagyot nyújtózkodott. — Most iszok egyet a borból. A boros üveget levette az ablakból, meglötyög­tette, kibillegette a dugót, tenyerével megtörölte az üveg száját, aztán szétterpesztette a lábát, az ivás­hoz készült. Ferit is kiissza egyszerre! Még a szemét is be­hunyta, hogy jobban menjen. A legelső kor­ty azonban a torkán akadt, hir­­telen lekapta szájáról az üveget, az arca elsötétedett. — Mi é'? Az üveget a világosság felé fordította, nézte, a­ „borban" a sirdarabot? úszkálta... - -Kanász György úgy érezte, hogy menten meg­pukkad. Szentül azt hitte, hogy a felesége sietségébe a bort beleöntötte a zsíros üvegbe. Nagyot károm­kodott: — Azt a keserves úristállát! Mer mindig más­bun jár az esze, mind ahun kellene! Az üveget a földhöz vágta, aztán nagy mérge­sen hazament. Majd megtanítja ő az asszonyt! Amint belépett a konyhaajtón, a felesége épen akkor fenekelte a gyereket. Hogy egy gazember, meg úgy gazember. Majd adok én neked kilötyögtetni a levest. Kanász György nagyot kiáltott: — Ne bándd azt a gyereket! Az asszony eleresztette a gyereket, rábámult az urára: — Meggyütt ke? — mondta ijedten. — Meg ám! — villant sötéten az ember. — Ez a gyerek csak­ gyerek, de te asszony vagy. A menyecske nem értette. — Hát osztán? — Hát osztán? — vörösödött el az ember, aztán rákiáltott az asszonyra. — Micsinyátá a borra? Az asszony sürüen pislogott. — Miféle a borra? — Amit beleöntötte a zsiros üvegbe. — A zsiros üvegbe? — Abba ám! — toporzékolt György. — Ujan sós vót, mind a sunka lé, oszt ekkora zsirdarabok úszkáltak benne. Az asszony nagy­?t nézett: — Megitta ke? — Itta az röreg ördög — percentett az em­ber. — Uvágtom fődbe, hogy ezer darabba törött. Az asszony felsikoltott:­­ — Krisztus Anyám ... Hászen a' vót a leves. Most az ember nézett nagyot: — Miféle leves? — Akit a Gyuri kilötyögetett. Aztán elmondta a leves történetét. Kanász György elröstelte magát, nem szólt, lefeküdt. Az asszony is eloldalgott. Csak szegény Gyuri gyerek szepegett a kuckói­ban. Hogyne. Ő itta meg az egész leveses história fegé' -om yoric-sípon cí-:1. ••••••- - v - PESTJ : SRLAP 1922. jurtius 1., címtörtott. A budapesti választások. A szavazás kezdete és a záróra.—A fővárosi választók száma. — Hogyan kell szavazni. — A főváros három Csütörtökön reggel nyolc órakor járul a sza­vazóukrnák elé a választókerületek második turnusá­nak szavazópolgársága. A turnusba beleesik Buda­pest székesfőváros három kerülete is. A székesfővá­ros közigazgatási kerületeit ugyanis három körzetbe osztották. Az első körzetbe tartozik a budai rész három kerülete, a második körzetbe (északi kerü­let) az V., VI. és VII. közigazgatási kerület és a harmadikba (déli ke­rület) a IV., VIII., IX. és X. kerület. A választói jogosultsággal bírók száma a fővárosban 853.143. Ebből az I. kerületre 75.060, a II-ra 134.817 és a harmadikra 143.266 esik. A választás csütörtökön reggel Budapest egész területén megkezdődik és azokban a körletekben ahol a szavazók száma hatszáznál nem nagyobb, este nyolc órakor az elnök kitűzi a zárórát; ahol nagyobb, ott két napig tart a szavazás és csak pén­teken este fejeződik be. A vá­rás területét 410 ilyen körletre osztották, mindegyiknek külön szavazóhe­lyisége van és hogy ki hol szavaz, arra nézve a köz­ponti választmány plakátjai nyújtanak felvilágosí­tást. Mindenesetre a lakásához legközelebb eső he­lyen. Mint a­ választási névjegyzékből megállapít­ható, körülbelül ez az olyan, körlet.. lesz,, ahol csü­törtökön este véget ér a szavazás. Maga a szavazási aktus úgy történik, hogy minden választó felmutatja a választási elnöknek szavazási igazolványát, amelyen kívül jó lesz va­lami személyazonossági igazoló iratot (házasság­levél, iparigazolvány stb.) is magával vinnie, mert kISSEBB az elnöknek joga van igazoltatni. Ha az igazolás megtörtént, akkor a választó egy szavazási lapot, egy ceruzát és egy borítékot kap és azzal félre vo­nul a szavazófülkébe, ahol a szavazólapon megje­löli annak a pártnak a listáját, amelyre a szavaza­tát adja. Minden lista felett egy kis kocka van, abba kell egy keresztet húzni, azután a szavazólapot bo­rítékba tenni és a választási elnök előtt lévő urnába dobni. A három fővárosi kerületben az alábbi pártok listái szerepelnek a választásokon: L (budai) választókerület. 1. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt: Peidl Gyula, Batitz Gyula, Kéthly Anna, Pásztor Imre, Katona Sámuel, Spielmann János. 2. A Nemzeti Polgári Párt: Dr Szüry János, dr La­katos Gyula, Alpár Ignác, dr Burghardt-Bélaváry Rezső, dr Nagy Bála, Várnay Alajos. 3. Egyesült Nemzeti Demokrata és Szabadelvű Ellen­zéki Párt: Dr Benedek János, Szilágyi Károly, Kukulay Károly, Csefkó István, Székely Vilmos, Kut­ánya János. 4. Keresztényszocialista Párt: Székely János, dr Szokolyay Antal, Csóka Lajos, dr Schrantz Pál, Brun­ecker Lajos, Steiner Gyula. 5. Keresztény Egység Tábora: Dr Wttef Károly, dr Benárd Ágoston, Kontra Aladár, Perczel Béla, dr Joano­vÍCÍ Pál, Farkas Elek. 6. Gazdaságpolitikai Párt: Becsey Antal, Szávay Gyula, dr Lendl Adolf, Hrivnyák János, dr Hódy Lajos, Király Gyula. 7. Keresztény Nemzeti Földműes és Polgári Párt. gróf Andrássy Gyula, dr Vitter László, dr Knapp Aurél, dr Krizs Árpád, Sármezey Endre, dr Baransky Gyula­ kerülete és a szavazó listák.

Next