Pesti Hírlap, 1922. június (44. évfolyam, 123-145. szám)
1922-06-01 / 123. szám
rrsTswiRiAf* 1921 frmrs 1, csatortag. Tizenöt vidéki mandátumra számít a Rassay-párt A Rassay-párt közhelyiségei ma este csöndesek voltak. A pártnak csaknem valamennyi tagja, közöttük maga Rassay Károly is, vidékre utazott, részint, hogy mint jelöltek részt vegyenek a választásokban, részint pedig, hogy a párt jelöltjeit támogassák. Rassay tudvalevőleg Nagykanizsán mérkőzik holnap Kállay Tibor pézügyminiszterrel. A küzdelem rendkívül elkeseredettnek ígérkezik. Rendkívül küzdelmesnek ígérkezik a devecseri választás is, ahol Ruppert Rezsőnek a Friedrich-párti programmal föllépő Tauffer Gábor a legerősebb ellenfele. A két egységespárti jelöltnek a Rassay-pártba érkezett jelentések szerint alig van esélye. Feltétlenül számítanak a pártban Drózdy Győző kettős győzelmére is, a pacsai és a kiskomáromi kerületben. A párt vezetősége részéről különben a választások holnap kezdődő második turnusával kapcsolatban a következő felvilágosításokat kaptuk: — A mi pártunk meglepetésekre is számít, amennyiben olyan Rassay-párti jelöltek is mandátumhoz jutnak, akiknek a neve teljesen ismeretlen. A választások holnap kezdődő második turnusában összesen húsz jelöltünkkel vesszük föl a küzdelmet, akik közül tizenöt, tizenhat jelöltünk győzelmére számítunk. Ami a tarpai választás megsemmisítését illeti, erre vonatkozólag hivatalos értesítést még nem kaptunk. Ha a választást tényleg megsemmisítették, amint ezt egy szűkszavú, félhivatalos jellegű kommüniké bejelentette, úgy a tarpai kerületben új választás lesz, azonban egészen kétségtelen, hogy ez is Nagy Ernő győzelmével fog végződni, akik Budapestre jönnek. Stramlás a magyar* fővárosba* Csonk ismagyarország szép fővárosa még sem vesztette el minden vonzóerejét. Az ország minden részéből, az elszakított területekről, a kivándorlottakból, egyre sűrűbben érdeklődnek Budapest városának közállapotai iránt. Lehet-e itt új gazdasági tevékenységet kezdeni, lehet-e új alapításban részt venni és lehet-e kulturális életre és nyugodt munkára berendezkedni? Ha ezekre a kérdésekre pár évvel ezelőtt is kedvező választ kaptak volna mindazok, akik Magyarország iránt érdeklődtek, hol tartanánk ma? Egész csomó gyári vállalkozás, amely az elszakítás folytán válságos helyzetbe jutott, Csonkamagyarország területén fejtene ki tevékenységet és dolgozna a magyar felsőbbség elindulásáért Különösen a csehektől elrabolt terület ipara, amelyet a nyersanyag nem kötött helyhez, törekedett át Csonkamagyarországba s csak a rossz hírek riasztották vissza. Az elmúlt hetekben vagyonos amerikai magyarok mutattak nagy érdeklődést a hazai állapok iránt. Egyik közülök a Fillérutca legszebb villáját (Schneider-féle villa) vásárolta meg 24 millió koronáért, egy másik Andrássyúti villára folytat alkut hasonló összegért. Már magában ezek a horribilis árak is kiemelkednek a magyar gazdasági viszonyok ésszerűségén, mert hiszen ezért az összegért nem egy egylakásos villát, hanem hatalmas bérpalotát lehet vásárolni Budapesten. A Gellérthegy alján a Kelenhegyi-úton is 20 millióért kelt el egy pompás villaépület, jeléül annak, hogy Budapest jövője iránt újra éled a bizalom. Ezeket a vételeket nemes valuta tette lehetővé és dollárba számítva csakugyan olcsók voltak. Ott, ahol az elszakított területek valutája szerepel, vagy épen a vidék polgársága, bérházaink ára emelkedik inkább vagy egy-egy pestkörnyéki villalakásé. Olyan ház, amely Csehszlovákiában 3.400.000 cseh koronáért eladható, a magyar fővárosban még mindig megkapható másfél millió körül, sokan akadtak tehát, akik az ilyen konverziót megcsinálták. Ezenfelül azonban a vidéknek jobb módra vergődött elemei közül sokan Budapestre törekednek és ehez az első lépés: egy ház megvétele. Ami élénkség újabban az ingatlanpiacon mutatkozik, jórészt a vidéki tőke érdeklődésének tulajdonítható, mert maga a főváros lakossága erőtlen ahoz, hogy ebben az ingatlan vásárlásban számottevően résztvehessen. A főváros lakossága legjobban érezte meg az ország földarabolásából eredő károkat. A fővárosban pangott az ipar és a kereskedelem, a fővárosban van koncentrálva a fix fizetésből élő társadalom, ott élnek a régi gazdagok, akiknek vagyona házakban van, tehát jövedelem híján tengődnek, kik tehát ritkán jelennek meg, mint új házak vevői, annál sűrűbben, mint házak eladói. Most, úgy látszik, megjött az idő, hogy legalább el tudja adni a házát, villáját, aki tartani nem tudja, jönnek mindenfelől az uj háziárak annyi pénzzel, amely egy időre a magyar főváros gazdasági életének uj lendületet ad. Uj kiviteli és behozatali engedélyek. A piaci árak hullámzása. — Miért van drágaság Csehországban. Az Országos Közélelmezési Tanács behozatali és kiviteli szakbizottsága dr Bud János államtitkár elnöklete alatt hozzájárult 15 vagyon gomolya juhturó behozatalához, abból a célból, hogy ezáltal a hazai kevert túró elkészítéséhez szükséges keverő anyagot biztosítsa. A zöldségforgalmi tanács előterjesztést tett korai zöldborsó, saláta, cseresznye és egyéb zöldség és gyümölcsfélék engedély és illetékmentes kivitelére. A szakbizottság úgy határozott, hogy ezek az áruk engedély nélkül ugyan, azonban megfelelő kiviteli illeték mellett bocsátandók ki külföldre, hogy ilyen módon az itteni fogyasztás megdrágítása megakadályoztassák. Hozzájárult a szakbizottság 50 vagyonbaknak a kiviteléhez, miután megállapítást nyert, hogy a zöld- és egyéb nyári főzelékféléknek bőségesebb felhozatalával a halfogyasztás mértéke csökken és az erre szükséges készletek különösen a nagy fogyasztási szervezetek, mint a főváros, a köztisztviselők fogyasztási szövetkezete stb. révén biztosítva vannak. Szerdán, amikor nem szokott nagy tolongás lenni a vásárcsarnokokban és a Dunaparton, az utóbbi helyen szorgoskodó kofák, akiknek azonban kicsi volt a számuk, a cseresznyét már 60 koronáért is adták kilónkint. Ezek a cseresznyék azonban a vadászati szezonban alighanem nyúlsörétek voltak és most pirosra festve kerültek a fogyasztók elé. A valamivel nagyobb szemű és esetleg meg is ehetőnek már 80 koronáig ment föl az ára, ami azonban nem rettenthetett el néhány kofaasszonyságot attól, hogy a szintén efajta árut bent a csarnokban 120—130 koronáért próbálja a naivabb fiatalasszonyok nyakába sózni. Az egresnek, amit piszkének is neveznek szintén az volt az ára, ami az olcsóbb cseresznyének s így hatvan koronáért meg lehetett venni kilóját, szemben az immár kiszáradt és ízetlen almákkal, amelyek még mindig magasan hordják a fejüket és szóba sem állanak száz és néhány koronán alul. A nemrégen még darabonkint harminc koronáért árult idei karalábét átlagosan húsz koronáért kínálták, de olcsóbb, valamint, drágább is akadt köztük. A reteknek valamivel esett az ára, ami különben nem csodálatos, mert a Dunapart, ma majdnem egész hosszúságban el van vele árasztva. Ami az olasz zöldborsót illeti, annak a dicsősége teljesen hanyatlóban van, mert a még nemrégiben is kétháromszáz koronáért kínált hajas-borsót szerdán harmincöt-negyven koronáért szívesen adták, de vevő nem igen akadt. Bent a nagycsarnokban az árak majdnem ugyanolyanok, amilyenek a múlt hét végén voltak és ha valami lényegesen mégis megdrágult, az a hal, amelyből a leghitványabb, de némi illatot árasztó hitvány kis keszegért kilónkint ötvenhatvan koronát igyekeztek bezsebelni, részben talán azért is, mert színükre nézve hasonlítottak ahoz a tengeri halacskához, amelynek tintahal a neve és amely fekete. Mostanában jelent meg a csarnokban a réti is, amelynek ára, noha ő maga hátrafelé ballag, vad rohammal indult előre. Hogy egy darab rákot mennyiért adtak, azt nehéz lett volna megtudni, mert annak az embergyűrűnek, amely a rákos bácsit körülvette, külső rétegét időközönknt,a mentőknek kellett elszállítani, minden valószínűség szerint azért, mert a megszabott ár hallatára ájultan estek össze. A gyűrűből mindössze néhány, sok minden vihart átélt vendéglős maradt meg, hogy a rákokat végre is elszállítsa és hogy a kimerült mentők majdan az ő üzleteikben jelenjenek meg, elvive ama vendégeket, akik a szóló rák étlapi árát elolvassák. A mai piacon különben a hivatalos árjegyzés ez volt: Marhahús eleje 120—140, hátulja 170—180 korona, borjúhús eleje 140—160, comb 185—195 korona. Bárányhús 130—140 korona, disznóhús eleje 170 —185, karaj 200—210 korona. A zsirszalonna kilója 176—185, hás 185—195, olvasztott zsír 190—210 korona. A baromfipiacon kielégítő volt a felhozatal gyenge forgalom mellett. Rántani való csirke párja 180 250, sütni való 250—350, hízott tyúk párja 400—500 korona. Kacsa kilója 220—250, liba 220—230 korona. A tejtermékek piacán a felhozatal valamivel javult, az árak azonban alig mutatnak változást. A tej literje 23—24 korona, a vaj t-rendü 380—400, 11-rendü 360—370, főzavaj 280—320 korona. A tehéntúró kilója 90—95, a tejföl literje 88—90 korona. A különböző sajtok minőség szerint kilónként, 180—250 koronáért kaphatók. A tojás darabja 5—8 korona. A zöldségpiacon a felhozatal mára megjavult, ez az árakban is mutatkozik némileg. A zöldség kilója 75-78, kararábé 55—60, spenót 18—20, uborka 130—150, spárga 70—100, kel 28—34,zöldborsó 32—38, hagyma 58—65, burgonya 8—12, újburgonya 35—50 korona. A saláta fejen kint 1—3 korona, a hónapos retek csomója 5~ 12 korona, az újhagyma 3—5 korona. A gyümölcspiacon a nagy felhozatal következtében a cseresznye Ára lényegesen esett, már 70—100 koronáért kap,ható kilónkint. Az egres kilója 45—50 korona, a koszorú-füge kilója 200—220, a citrom darabja 5—7 korona. A tej vasúti szállítási díját június 1-étől kezdve ötven százalékkal felemelték. Ez a tarifaemelés literenkint 1 koronát tesz ki és azt a tejvállalatok természetszerűleg a fogyasztóközönségre hárították át. A cseh képviselőház közélelmezési bizottságában a szociáldemokraták felszólították a kormányt,hogy gondoskodjék az élelmiszer olcsóbbításáról A kereskedelmi miniszter elismerte a húsbehozatal szükségességét és kijelentette, hogy a minisztertanácson az állatkivitel megtiltását javasolta, de indítványának elfogadása a földmivelési miniszter ellenállásán meghiúsult. Srba közélelmezési miniszter szintén rámutatott a földmivelésügyi és a közélelmezési minisztérium ellentétes felfogására és megjegyezte, hogy a földművelési minisztérium módfelett gátolja az élőállat behozatalt, a többi között oly módon is, hogy feltartatja a szállítmányokat, miáltal ezek tönkre mennek. Az új osztrák kancellár bemutatkozó beszéde. Bécs, máj. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) A kormány összeállításában az utolsó pillanatban némi változás történt, amennyiben Federmayer képviselő helyett Buchinger Rudolfot, az alsóausztriai parasztpárt vezérét választották meg földmivelésügyi miniszterré. Ez a német parasztpártnak Federmayer ellen való fellépése miatt történt, mert a kényszergazdaság képviselőjének és az állatkivitel ellenzőjének bizonyult. Buchinger egyúttal a felosztás előtt álló élelmezésügyi tárca ügyeit is átveszi. A nemzetgyűlés ülésén dr Gürthler volt pénzügyminiszter terjesztette elő a kormány megválasztására vonatkozó javaslatot. A kormányt a keresztényszocialistáknak és a nagynémeteknek 101 szavazatával választották meg a szociáldemokraták 58 szavazata ellenében. Ezután az új szövetségi kancellár, dr Seypel emelkedett szólásra és nagyon magas nívón álló beszédet tartott, amely valóban államférfiúi jellegű volt. Mindenekelőtt emlékeztetett arra, hogy tagja volt annakidején a Lammasch kormánynak, a régi monarchia utolsó kabinetjének. Érthető módon némi bizalmatlanságot kelthetett az — mondotta, — hogy a császárnak volt minisztere, most a köztársaság kancellárja lett. Mint abból az időből való írásaim bizonyítják, meggyőződésen híve voltam, a régi, különböző népekből álló Ausztriának és sokat adtam volna érte, ha ennek demokratikus és föderatív alapon való átalakulását láthattam volna a világháború után. A Lammasch kormányba is azért léptem be, hogy az összeomlóban lévő állam átépítésében, amiben azonban a régiből lehetőleg sokat meg kellett volna őrizni, közremunkálkodjam. Ehelyett azonban az a sajnálatos szerep jutott osztályrészemül, hogy a monarchia haláltusáját kellett végigélnem. Ebből azonban megismertem a lakosság nyomorúságát és a nép belső viszonyait. Kifejtette, hogy a monarchiához való visszatérés, ami az általános ínségnek véget is vetne, az adott viszonyok között nem várható. A köztársasághoz való ragaszkodást úgy érti, mintha a munka szükségességének tudatát a nép érdekében, a köztársaság keretei között. Nem az a fontos, hogy minél hangosabban kiáltsák: Éljen a köztársaság! — hanem, hogy a köztársaságban mindenki mennél többet dolgozzon. A kancellár ezután a csatlakozás kérdéséről beszélt és ezeket mondta: Pártom annak idején szükségesnek tekintette a saintgermaini szerződés parlamenti elfogadását és levonta annak minden következményét. Ha most a nagynémet néppárt az én kancellárrá történt megválasztásomban közreműködött és néhány tagját az általam vezetett kormányba küldte, ezzel mindenesetre kifejezést adott annak a véleményének, hogy teljes bizalommal viseltetik nemzeti érzületem iránt és azt a politikát, aminek követését múltam alapján tőlem várni lehet, helyesnek tartja. Másrészről nagy német minisztertársaim semmit sem adnak fel álláspontjukból, csupán elismerik, hogy együttműködésünk ideje alatt kötelességünknek kell tartani, hogy a fenyegető összeomlással minden erővel szembeszálljunk. A külügyi politika feladatairól azt mondotta, hogy lehetőleg jó viszonyban akarnak: élni minden szomszédos állammal és jól megfontolt szerződésekkel kell áttörni azokat a szűk korlátokat, amik a határokon Ausztria gazdasági életét fenyegetik. Szükségesnek tartja a minél szélesebb körű nemzetközi forgalmat és a kereskedelem szabadságát. A hitelkérdés tekintetében hangsúlyozta, hogy az új kormány is, mint elődjei, természetesen arra törekszik, hogy a külföldi hitel nyújtására vonatkozólag már messzire haladt tárgyalásokat tovább folytassa. A hitel elsősorban az osztrák valuta javítására szolgálna. Áttért ezután a belső kérdésekre és kijelentette, hogy ezen a téren semmi újabb eszmét nem vethet fel. Itt csak egy dologról lehet szó: munkaakaratról. Szükségesnek mondotta a közigazgatás reformját, a monopóliumok árának emelését, de csak akkor, ha már megállapították, hogy az állami üzemek deficitjének elkerülése milyen segítséggel lehetséges és szükségesnek tartja továbbá az állami alkalmazottak számának csökkentését Kívánja a szerződésileg megállapított munkaidőnek az igazi termelő munka számára való kihasználását. Végül kijelentette, hogy a kormány nem gondol pénzügyi téren gazdaságot, károsító politikára és különösen távol áll tőle a bankjegybevonás vagy a pénzlebélyegzés gondolati Seypel kancellár beszédét a polgári többség élénk tetszéssel fogadta. Az utána következő vitában, elsősorban a szociáldemokrata Seitz szólalt fel, aki a kancellárnak a. .köztársaságról tett vallomását elégtelennek jelentette ki, és óva intette a kormányt a munkásellenes magatartásától, vagy a munkásság