Pesti Hírlap, 1922. július (44. évfolyam, 146-171. szám)

1922-07-01 / 146. szám

/m» v^fA? Bgyanest, 1982. 1IV. évfolyam, 146. (14,860.) m'^ n t Szombat inlins i. rfryc0­t ru ti h • ELŐFIZETÉSI ÁRAK l Egy hóra ... 100 korona Negyedévre .. 200 korona Félévre 560 korona Egész évre... 1100 korona Egyes szám ára helyben, vi­déken, pályaudvarokon 5 K. Hirdetések díjszabás szerint. Kiadótulajdonosok: LÉGRÁDY TESTVÉREK SZERKESZTŐSÉG, KIADÓ­HIVATAL ÉS KYDUDA, Bpest, Vilmos Császár-ut 78. FEDKESADÓHIVATAL.­ ru-k rejt. Törzs/b-t-k-rat 1. A hétköznapok programmja. A nemzetgyűlés mai ülése kellemes csaló­dást hozott azok számára, akik a lezajlott vá­lasztások elkeseredést szülő küzdelmei után attól tartottak, hogy még nagyobb mértékben fognak megnyilvánulni a viharos jelenetek, mint a múlt ciklus alatt. Az ellenzék, úgy lát­szik, teljesen átérezte azt a felelősséget, m­el­-lyel az ország irányában tartozik. Be kell végül is látnia mindenkinek, hogy ezt az országot csak úgy lehet újból fölépíteni, ha összefog minden illetékes tényező. A pártoskodást nem engedhetjük meg magunknak sohá. Az az idő is "letelt, mikor "elvi jelentőségű szóharcokban élesítjük ki a pártok közötti ellentéteket. Elkö­vetkezett az a kényszerűség, mikor a­ kenyér kérdése okozza a legtöbb gondot, s mikor — Kállay pénzügyminiszter kifejezése szerint — a hétköznapok program­jnjával kell a nemzet­nek foglalkoznia. Ezzel foglalkozott nemcsak Kállay, hanem Bethlen is, nemkülönben az el­lenzék szónoka, Friedrich István. És csak eli­­smerés illeti az ellenzéket, hogy nemcsak figye­lemmel hallgatta meg az objektív felszólaláso­kat, hanem nyoma se volt észrevehető annak, hogy obstinkcióra készülnek a vitarendezők, vagy épen skandalumokra. Higgyék el, urak! , hogy azzal nemcsak a nemzet ellen követnek el bűnt, de rossz szolgálatot tesznek a saját párt­juknak is, melynek érdeke őket sokszor el­vakítja. A hétköznap program mnját egyetlen elvre is lehet visszavinni, de nem szeretjük a túlsá­gos általánosításokat. Az állam háztartásának rendezése a kitűzött cél, de szükséges tartalmat is adni a kijelentésbe. Ezt így hangoztatva, sok­szor hallottuk már, eddig nem láttuk sikerét. A deficittel kapcsolatban unos-untig hallottuk már annak kijelentését is, hogy a kiadásokat ipasztani, a­ bevételeket pedig fokozni kell. De­­ takarékosságból eddig alig láttunk valamit, a kiadások nemhogy apadtak volna, hanem év­ől-évre növekedtek. A jövedelmeket egyre melték ugyan, az adóprés hatalmas erővel dol­ozott, amit keservesen tapasztaltunk mi adó­lányok, de a deficit, egyre növekedett. Világos dlog, hogy ha ez így megy tovább, csak hizlal­ik az állami hiányok falánk fenevadját, de sorvad az állam és az adófizető közönség. Kál­y erőteljesen mutatott reá az adók kiadós eme­jére. Ez magában véve a kétségbeesés pro­gaminja. Ebből eleget láttunk már, anélkül, hogy használt volna valamit. Ezen az úton nemcsak három év alatt nem szüntetjük meg a deficitet, de belátható időn belül se remélhet­jük ezt az eredményt. Pedig maga a pénzügy­miniszter hangoztatta, hogy lejtőn vagyunk, s odáig fogunk zuhanni, mint Ausztria, ha rö­videsen nem segítünk a bajon. De hát sorsunk-e az, hogy zuhanjunk le­felé? Erre egy pillanatig sem szabad számíta­nunk. Bíznunk kell a magyar nemzet életerejé­ben, kitartásában, munkaerejében. Erről sokat prédikált már minden pártárnyalatú politiku­sunk. Csak abban n­em történt eddig semmi, hogy fokozzuk és szervezzük ezt a munkát és azt eredményessé tegyük. Egy szerény nyilat­kozatot ebben az irányban is tett a pénzügy­miniszter. Azt mondotta, hogy minél több füg­getlen exisztenciát kell teremtenünk, s a meg­levőknek megerősödéséről szükséges gondos­kodnunk- Friedrich felfogása helyesebb, sze­rinte a bankóprés igénybevételével is új munka­olkalmakat kell teremteni. Nem vagyunk bará­tai a bankó szaporításának. De ebben az egy esetben az nemcsak helyes, hanem szükséges is. A logikai láncolat teljesen világos: új munka­alkalmak nélkül nincs kiadós többtermelés,­öbbtermelés nélkül tönkre­­jutunk, újabb munkaalkalmakat pedig csak nagy állami be­ektetések, a bankóprés mérsékelt igénybe­átélésel­­kítetü­nk.­­ A kormány munkaprogramma Kállay pénzügyminiszter az államcsőd kikerüléséről. Egész gazdasági életün­ket át kell építenünk. — Torkig vagyunk a történelmi időkkel. — Tizenhárom milliárdos deficit. — Friedrich a gazdasági kérdés megoldásáért. — Fedezetlen bankó — bitang bankó. — A hídépítésekre szánt milliók felemeléséért. — Az indemnitási javaslat tárgyalása. A nemzetgyűlés képe pénteken nyugodt volt, izgalom alig-alig lobbant fel, holott háromszorosan fontos esemény jelzi az ülést. Bethlen miniszterel­nök mondotta el a kormány programmját, a pénz­ügyminiszter ma mondotta el pénzügyi programmját és az indemnitási vita során ma hangzott el az első nagyszabású ellenzéki szónoklat, a Friedrich Istváné. Tíz órakor már népesednek a parlament folyo­sói, holott az ülés — miután ünnepnap előzte meg — csak tizenegy órakor kezdődik. Az indemnitás sorsa, úgy látszik, erősen érdekli a közönséget, főleg azt a részét, amely nem tud bejutni a karzatokra sem: a megnyitás óta még ilyen fürű­ csoportok nem álldogáltak a képviselői bejáró előtt, mint pénteken. Mire gróf Bethlen István, mint az indemnitási vita első szónoka, az előadói jelentés megtétele után fölemelkedik helyéről, az üléstrem meglehetősen tele van figyelő arcokkal. A miniszterelnök szokásos száraz nyugalmával beszél, balkezét nadrágzsebébe sülyeszti, jobb kezében tartja evikkerjét és ezzel gesztikulál és mozdulatainak és nyugalmának ebből az egyformaságából nem veszít a leghevesebb köz­beszólások rohamában sem. A közbeszólásokra nem reagál, ellentétben a pártjával, amely erősen vissza­zúg a baloldal megjegyzéseire. A kormánypárt egyébként ma a pártfegyelem olyan egyöntetű meg­nyilatkozásaiban, mint amilyen az „Úgy van!" „Helyest" és főleg az ellenzéki lármákra eretet­ie.-en­­ felhangzó „Halljuk!" — Tisza Juniksyám táborá­nak buzgóságára emlékeztetett. Bethlen rövid pontokba, rövid mondatokba so­rakoztatja a kormány jövendő munkájának prog­rammját. Az ellenzék közt az els­ő élénkebb mozgás akkor támad, amikor Bethlen az internálásról és az emigránsok sorsáról beszél. A szocialisták és Ras­sayék itt sűrű­ megjegyzésekkel kísérik a miniszterel­nök szavait. Az egész Ház helyesel, mikor Bethlen a reparációs kérdést fejtegeti. De nyomban utána élénk derültséget kelt, amikor Bethlennek ez után a kijelentése után, hogy a kormány ezzel a pénzügyi javaslattal áll vagy bukik, Rakovszky István gú­nyos ingerültséggel legyint: — Dehogy bukik! A választójog és a főrendiház kérdésénél csak­nem viharos zaj támad. A baloldalról a főrendiház szükségességével szemben a kenyérkérdést emlegetik és amikor Bethlen kijelenti, hogy a kétkamarás rendszer ezer éven át bevált, a baloldalon hatalmas derültség kerekedik. Vázsonyi hangját hallani: — Hogyne! Árpád is főrendekkel lovagolt be a vereckei szoroson. Izgalom azután csak a miniszterelnök azon szavainál támad, amikor az igazságügyi resszortba tartozó terveket adja elő. Rukovszky István érdes hangon vágja a kormánypárt, felé: — A kiviteli engedélyekről nem lesz törvény? Mire Barla.Szabó a kormánypárt soraiból fél­reérthetetlen célzással kiáltja­­Durk­ovszkynak: — De a behozataliakról lesz! Ez az egyetlen eset különben, hogy Bethlen is reagál egy közbeszólásra, élesen Rakovszky felé fordul és kijelenti, hogy míg ő lesz a miniszterelnök, ő állapítja meg a törvényjavaslatokat. Bethlen csendben fejezi be beszédjét, a kor­mánypárt egyöntetűen tapsol neki, a baloldal fagyo­san ül. Kállay pénzügyminiszter emelkedik szólá­sra. Figyelemmel hallgatják, Kállay meglehetősen kelle­mes módon tudja feltálalni a legkomorabb szaksze­rűségeket is, nem zavarják közbeszólásokkal sem. Beszédjét a szocialisták felé adre­sszált udvarias, bé­kés hangú, sőt valósággal szeretetteljes mondatokkal fejezi be. Friedrich István beszédje alatt átmelegszik az ülésterem hangulata. Holott Friedrich ma nincs abban a fölényes hangulatban, amely szónoklatai­nak oly nagy közvetlenséget tud kölcsönözni. A köz­beszólások zavarják s néha ilyenkor percekig meg­áll mintha elvesztette, volna kontaktusát. Beszédjét nagy érdeklődés kiséri és ez a beszéd nincs is min­den pikáns íz nélkül. Mert Friedrich végeredmény­ben nem fogadja ugyan, el­ az indemnitási javaslatot és a pénzügyminiszteri expozéval szemben ellenséges tárgyi érveket sorakoztat fel, mégis a kormány felé az eltitkolhatatlan békülékenység zászlaját lengeti. Egyébként erős vágásokat mér a­ szocialisták felé és beszéde során hirtelen, meglepetésszerű­leg élesen állást foglal Rassayékkal szemben. Beszédjének ten­denciája oly sokfelé ágazik, hogy valóban kissé za­varba hozza képviselőházi hallgatóit; e pillanatban úgy tűnik fel, mintha e pártvezér senkihez sem csat­lakozottan, teljesen egyedül állana az ülésteremben. Fris­s ötletekkel most is tele tudja szőni szónoklatát és nagy derültséget kelt, amikor kijelenti, hogy mi­után­ egyik szakminiszter sem tud jó, új gazdasági programmot csinálni, a pápaválasztás mintájára össze kellene csukni őket mindaddig, míg ez nem si­kerül nekik. Még R­upertnek egy közbeszólása kelt derültséget, aki — Zalaegerszegről lévén szó — megjegyzi: —. Siketnémákat csuknak be izgatásért. Friedrich sok okot­ sorakoztat fel, amikor a hi­bákat abban látja, hogy az egész kormányzati és parlamenti működés a politikumra van fektetve és­­ nem a gazdasági életre, amelynek válságai­ szerinte­­ , halálosan fenyegetőek. A baloldal­ érdekesen viselkedik Friedrich be­széde alatt. A szocialisták természetesen ellenséges közbeszólásokkal zavarják, de a polgári ellenzéknek olyan tagjai is, mint Rassayék, idegenkedve figyelik, Rakovszky elhúzódik Váz­sonyiék felé, Ugrón pedig a beszéd közepe táján feláll és kimegy. Pár perc múlva, követi példáját Friedrich pártvezér­társa, Andrdsky is ... Akik Friedrich követlen közelében ülnek és a kormánypárt balközép szektora, tapsolnak Fried­richnek, mikor fél három tájt befejezi beszédjét. Az ülésterem aztán Temesváry Imrének, a nap utolsó felszólalójának beszéde alatt lassan kiürül. * Gaal Gaszton elnök, majd Sscitovszky Héja alelnök vezette a tanácskozást. Újabban a Pakots József (Monor), Nagy Ernő (Mezőkaszony), Ha­kovszky István (Szécseny), Hat tér István (Cegléd), Berki Gyula­ (Nagyszalonta), gróf Apponyi Antal (Bonyhád), Lukács György (Gyula), J­osai Gyilla (Szeged II.), Szeder Ferenc (Hódmezővásárhely II.) és báró Orbán Péter (Battonya) mandátuma­i ellen adtak be panaszt. A fővárosi mandátumáról lemon­dott Háttér István helyére­­Homonncii Tivadart hív­ták be. A Washington szobornál tartandó t.­hó S­iki ünnepségen Huszár Károly képviseli a nemzetgyűlést. Az elnök ezután bejelentette, hogy a múltkor tévedett, amikor Peidl Gyulának nem, engedte meg, hogy pártja deklarációját felolvassa, me­rt bárk­a a házszabályok erre nem adnak módot, utána nézett a precedensekben és megállapította, hogy az ilyen deklarációk felolvasását a Ház mindig megengedte. A szentesített gyakorlattal szembehelyezkedni nem kíván. A leghelyesebb megoldásnak tartotta tévedé­sét nyíltan és férfiasan bevallani, ne­ogy valaki az ő eljárását véve alapul a jövőre nézve ez esetből ki­folyólag precedenst alkothasson. (Helyeslés.) Kabát­ Lajos sürgős interpellációra kért enge­délyt, de az elnök nem adta meg, miután szombaton úgyis interpellációs nap van. A­­Wekerle-telepi mun­kások kilakoltatásáról akart szólani s a sürgős ágyra való tekintettel a Ház engedélyét is kikérte, de a több­ség sem adta meg az engedélyt. (Mozgás a szocialis­­táknál.) Az indemnitás. A Ház ezután áttért az indemnitási javaslat tár­gyalására Ivády Béla előadó ismertette a pénzügyi bizott­ság jelentését és kérte a Házat, hogy fogadja el a javaslatot a pénzügyi bizottság által módosított és kiegészített szövegben. A kormánypárt éljenzéssel és tapssal fogadta az előadó beszédét. Nagy Emil, a különvélemény bejelentője követ­kezett volna, de miután feliratkozott a javaslat mel­lett, engedelmet kért, hogy kisebbségi előadói jelen­tését a javaslathoz való hozzájárulásával együtt ter­jeszthesse elő (Helyeslés a kormánypárton,­­lágy moró­gás az ellenzéken). Elnök: A képvisult urnak joga van ehhez.

Next