Pesti Hírlap, 1922. július (44. évfolyam, 146-171. szám)

1922-07-01 / 146. szám

/>» v^fA? Bgűanest, 1S82. 1IV. évfolyam, 146. (14,860.) m'^ n t Szombat inlins i. ELŐFIZETÉSI ÁRAK l Kgy hóra ... 100 korona Negyedévre .. 2S0 korona Félévre 560 korona Egész évre... 1100 korona Egyes szám ára helyben, vi­déken, pályaudvarokon 5 K. Hirdetések díjszabás szerint. rfrycTTÍ ru ti h • Kiadótulajdonosok: LÉGRÁDY TESTVÉREK SZERKESZTŐSÉG, KÍADŐ­HIVATAL ÉS KY0UDA: Bpest, Vilmos C3ászár-ut 78. FEÓKKSAOÓHSVATAI.; ru-> r«jt. TCrrs/b-t-k-rüt 1. A hétköznapok programmja. A nemzetgyűlés mai ülése kellemes csaló­dást hozott azok számóra, akik a lezajlott vá­lasztások elkeseredést szülő küzdelmei után attól tartottak, hogy még nagyobb mértékben fognak megnyilvánulni a viharos jelenetek, mint a mult ciklus alatt. Az ellenzék, ugy lat­szik, teljesen átérezte azt a felelősséget, rnely­Jyel az ország irányában tartozik. Be kell végül js látnia mindenkinek, hogy ezt az országot csak ugy lehet újból fölépíteni, ha összefog minden lilétékes tényező. A pártoskodást nem engedhetjük meg magunknak soká. Az az idő is 'letelt, mikor "elvi jelentőségű szóharcokban élesítjük ki a pártok közötti ellentéteket. Elkö­vetkezett az a kényszerűség, mikor a, kenyér kérdése okozza a legtöbb gondot, s mikor — Kállay pénzügyminiszter kifejezése szerint — a hétköznapok program injával kell a nemzet­nek foglalkoznia. Ezzel foglalkozott nemcsak Káliav, hanem Bethlen is, nemkülönben az el­lenzék szónoka, Friedrieh István. És csak eb ismerés illeti az ellenzéket, hogy nemcsak figye­lemmel hallgatta meg az objektív felszólaláso­kat, hanem nyoma se volt észrevehető annak, hogy obstmkcióra készülnek a vitarendezők, vagy épen skandalumokra. Higyjék el, urak! . hogy azzal nemcsak a nemzet ellen követnek el bűnt, de rossz szolgálatot tesznek a saját párt­juknak is, melynek érdeke őket sokszor el­vakítja. A hétköznap program inját egyetlen elvre is lehet visszavinni, de nem szeretjük a túlsá­gos általánosításokat. Az cllam háztartásának rendezése a kitűzött cél, de szükséges tartalmat is adni a kijelentésbe. Ezt így hangoztatva, sok­szor hallottuk már, eddig nem láttuk sikerét. \ deficittel kapcsolatban unos-untig hallottuk nár annak kijelentését is, hogy a kiadásokat ipasztani, a. bevételeket pedig fokozni kell. De i takarékosságból eddig alig láttunk valamit, . kiadások nemhogy apadtak volna, hanem év­ől-évre növekedtek. A jövedelmeket egyre melték ugyan, az adóprés hatalmas erővel dol­ozott, amit keservesen tapasztaltunk mi adó­lányok, de a deficit, egyre növekedett. Világos olog, hogy ha ez igy megy tovább, csak hizlal­ík az állami hiányok falánk fenevadját, de sorvad az állam és az adófizető közönség. Kál­y erőteljesen mutatott reá az adók kiadós eme­sére. Ez magában véve a kétségbeesés pro­•ammja. Ebből eleget láttunk már, anélkül, hogy használt volna valamit. Ezen az uton nemcsak három év alatt nem szüntetjük meg á deficitet, de belátható időn belül se remélhet­jük ezt az eredményt. Pedig maga a pénzügy­miniszter hangoztatta, hogy lejtőn vagyunk, s odáig fogunk zuhanni, mint Ausztria, ha rö­videsen nem segítünk a bajon. De hát sorsunk-e az, hogy zuhanjunk le­felé? Erre egy pillanatig sem szabad számita­nunk. Bíznunk kell a magyar nemzet életerejé­ben, kitartásában, munkaerejében. Erről sokat prédikált már minden pártárnyalatu politiku­sunk. Csak abban riem történt eddig semmi, hogy fokozzuk és szervezzük ezt a munkát és azt eredményessé tegyük. Egy szerény nyilat­kozatot ebben az irányban is tett a pénzügy­miniszter. Azt mondotta, hogy minél több füg­getlen exisztenciát kell teremtenünk, s a meg­levőknek megerősödéséről szükséges gondos­kodnunk- Friedrieh felfogása helyesebb, sze­rinte a bankóprés igénybevételével is uj nmuka­dkalmakat kell teremteni. Nem vagyunk bará­tai a bankó szaporításának. De ebben az egy 'setben az nemcsak helyes, hanem szükséges is. V logikai láncolat teljesen világos: uj munka­tlkalmak nélkül nincs kiadós többtermelés; öbbtermelés nélkül tönkre 'jutunk: ujabb punkaalkalmakat pedig csak nagy állami be­ekteíések, a bankóprés mérsékelt igénybe­átelésel Mkí^Mtiink. ­A kormány munkaprogrammj Kállay pénzügyminiszter az államcsőd kikerüléséről: Egész gazdasági életün­ket át kell építenünk. — Torkig vagyunk a történeimé időkkel. — Tizenhárom milliárdos deficit. — FriedrSeh a gazdasági kérdés megoldásáért. — Fedezetlen bankó — bitang bankó. — A hídépítésekre szánt milliók fefemeSéseért. — Az indemnitási javaslat tárgyalása. A nemzetgyűlés képe pénteken nyugodt volt; izgalom alig-alig lobbant fel; holott háromszorosan fontos esemény jelzi az ülést: Bethlen miniszterel­nök mondotta el a kormány programmját. a pénz­ügyminiszter ma mondotta el pénzügyi programmját és az indemnitási vita során ma hangzott el az első nagyszabású ellenzéki szónoklat, a Friedrieh Istváné. Tiz órakor már népesednek a parlament folyo­sói, holott az ülés — miután ünnepnap előzte meg — csak tizenegy órakor kezdődik. Az indemnitás sorsa, ugy látszik, erősen érdekli a közönséget, főleg azt a részét, amely nem tud bejutni a karzatokra sem: a megnyitás óta még ilyen sürti csoportok nem álldogáltak a képviselői bejáró előtt, mint pántéken. Mire gróí Bethlen István, mint as indemnitási vita első szonoka, az előadói jelentés megtétele után fölemelkedik helyéről, az üléstrem meglenetösen tele van figyelő arcokkal. A miniszterelnök szokásos száraz nyugalmával beszél, balkezét nadrágzaebébe sülyeszti. jobb kezében tartja evikkerjét és ezzel gesztikulál és mozdulatainak és nyugalmának ebből az egv'ormaságából nem veszít a leghevesebb köz­beszólások rohamában sem. A közbsszólásokra nem reagál, ellentétbén a pártjával, amely erősen vissza­zug a baloldal megjegyzéseire. A kormánypárt egyébként ma a pártfegyelem olyan egyöntetű meg­nyilatkozásaiban, mint amilyen az „Ugy van!" „Helyes 1" és főleg az ellenzéki lármákra erötet.ie.-en j felhangzó „Halijuk!" — Tis?a íuunksyóm táborá­nak buzgóságára emlékeztetett. Bethlen rövid pontokba, rövid mondatokba so­rakoztatja a kormány jövendő munkájának prog­rammját. Az ellenzék közt az ei.-ő élénkebb mozgás akkor támad, amikor Bethlen az internálásról és az emigránsok sorsáról beszél. A szocialisták és Ras­sayék itt sürii megjegyzésekkel kísérik a miniszterel­nök szavait. Az egész Ház helyesel, mikor Bethlen a reparációs kérdést fejtegeti. De nyomban utána élénk derültséget kelt, amikor Bc.hlennek ez után a kijelentése után, hogy a kormány ezzel a pénzügyi javaslattal áll vagy bukik, Rakovszky István gú­nyos ingerültséggel legyint: — Dehogy bukik! A választójog és a főrendiház kérdésénél csak­nem viharos zaj támad. A baloldalról a főrendiház szükségességével szemben a kenyérkérdést emlegetik és amikor Bethlen kijelenti, hogy a kétkamarás rendszer ezer éven át bevált, a baloldalon hatalmas derültség kerekedik. Vázsonyi hangját hallani: — Hogyne! Árpád is főrendekkel lovagolt be a vereckei szoroson. Izgalom azután csak a miniszterelnök azon szavainál támad, smikor az igazságügyi resszortba tartozó terveket adja elő. Rukovszky István érdes hangon vágja a kormánypárt, felé: — A kiviteli engedélyekről nem lesz törvény? Mire Barla.Szabó a kormánypárt soraiból fél­reérthetetlen célzással kiáltja ' D~ J<:ovszkynak: — De a behozataliakról lesz! Ez az egyetlen eset különben, hogy Bethlen is reagál egy közbeszólásra, élesen Rakovszkv felé fordul és kijelenti, hogy mig ö lesz a miniszterelnök, ö állapítja meg a törvényjavaslatokat. Bethlen csendben fejezi be beszédjét, a kor­mánypárt egyöntetűen tapsol neki, a baloldal fagyo­san ül. Kállay pénzügyminiszter emelkedik szólá-sra. Figyelemmel hallgatják, Kállay meglehetősen kelle­mes módon tudja feltálalni a legkomorabb szaksze­rűségeket is, nem zavarják közbeszólásokkal sem. Beszédjét a szocialisták felé adre'sszált udvarias, bé­kés hangú, söt valósággal szeretetteljes mondatokkal fejezi be. Friedrieh István beszédje alatt átmelegszik az ülésterem hangulata. Holott Friedrieh ma nincs abban a fölényes hangulatban, amely szónoklatai­nak oly nngy közvetlenséget tud kölcsönözni. A köz­beszólások zavarják s néha ilyenkor percekig meg­álL mintha elvesztette, volna kontaktusát. Beszédjét nagy érdeklődés kiséri és ez a beszéd nincs is min­den pikáns íz nélkül. Mert Friedrieh végeredmény­ben nem fogadja ugyan. el. az indemnitási javaslatot és a pénzügyminiszteri expozéval szemben ellenséges tárgyi érveket sorakoztat fel. mégis a kormány felé az eltitkolhatatlan békülékenység zászlaját lengeti. Egyébként erős vágásokat mér a. szocialisták felé éa beszéde során hirtelen, meglepetésszeriileg élesen állást foglal Rassayékkal szemben. Beszédjének ten­denciája oly sokfelé ágazik, hogy valóban kissé za­varba hozza képviselőházi hallgatóit; e pillanatban ugy tűnik fel. mintha e pártvezér senkihez sem csai­lakozottan. teljesen egyedül állana az ülésteremben. Fri-.s ötletekkel most is tele tudja szőni szónoklatát és nagy derültséget kelt, amikor kijelenti, hogy mi­után' egyik szakminiszter sem tud jó, uj gazdasági programmot csinálni, a pápaválasztás mintájára össze kellene csukni őket mindaddig, mig ez nem si­kerül nekik. Még R.upertnek egy közbeszólása kelt derültséget, aki — Zalaegerszegről lévén szó — megjegyzi: —. Sikeínémákat csuknak he izgatásért. Friedrieh sok okot. sorakoztat fel, amikor a hi­bákat abban látja, hogy az egész kormányzati és parlamenti működés a politikumra van fektetve és : nem a gazdasági életre, amelynek válságai'szerinte / , halálosan fenyegetőek. A baloldal' érdekesen viselkedik Friedrieh be­széde alatt. A szocialisták természetesen ellenséges közbcszóláőokkal zavarják, de a polgári ellenzéknek olyan tagjai is, mint Rassayék, idegenkedve figyelik, RakoVszky elhúzódik Váz-jonyiék felé, Ugrón pedig a beszéd közepe táján feláll és kimegy. Pár perc múlva, követi példáját Friedrieh pártvezér-társa, AndrdsAy is ... Akik Friedrieh követlen közelében ülnek és a kormánypárt balközép szektora: tapsolnak Fried­richnek, mikor fél három tájt befejezi beszúdjét. Az ülésterem aztán Temesváry Imrének, a nap utolsó felszólalójának beszéde alatt lassan kiürül. * Gaal Gaszton elnök, maid Sscitovszky Héia alelnök vezette a tanácskozást. Ujabban a Pakots József (Monor), Nagy Ernő (Mezőkúszöny), Ha­kovszky István (Szécseny), Ha'tér István (Cegléd), Berki Gyula. (Nagyszalonta), gróf Appony; Antal (Bonyhád). Lukács György (Gyula), i'ciúi Gyiua (Szeged II.), Szeder Ferenc (Hódmezővásárhely II.) és báró ürbán Péter (Battopya) mandátuma "ellen adtak be panaszt. A fővárosi mandátumáról lemon­dott Háttér István helyérő 'Homonncij Tivadart hív­ták be. A Washington szobornál tartandó í. hó S-iki ünnepségen Huszár Károly képKiseli a nemzetgyűlést. Az einök ezután bejelentette, hogy a múltkor tévedett, amikor Pcidl Gyulának nem, engedte mcj, hogy partja deklarációját felolvassa, m?.rt bárliá a házszabályok erre nem adnak módot, utána nézőit a precedensekben és megállapította, hogy az liyen deklarációk felolvasását a Ház mindig megengedte. A szentesített gyakorlattal szembehelyezkedni nem kíván. A leghelyesebb megoldásnak tartotta tévedé­sét nyíltan és férfiasan bevallani, uchogy valaki az ó eljárását véve alapul a jövőre nézve ez esetből ki­folyólag precedenst alkothasson. (Helyeslés.) Kabát. Lajos sürgős interpellációra kért enge­délyi, de az elnök nem adta meg. miután szombaton úgyis interpellációs nap van. A \Vekerle-telepi mun­kások kilakoltatásáról akart szólani s a sürgős ágyra való tekintettel a Ház engedélyét is kikérte, de a tubb­ség sem adta meg az engedélyt, (Mozgás a szociális* táknál.) Az indemnitás. A Ház ezután áttért az indemnitási javaslat tál­gyalására Ivády Béla előadó ismertette a pénzügyi bizott­ság jelentését és kérte a Házat, hogy fogadja el a javaslatot a pénzügyi bizottság által módosított és kiegészített szövegben. A kormánypárt éljcnzéssel ei tapssal fogadta az előadó beszédét. Nagy Emil, a különvélemény bejelentője követ­kezett volna, de miután feliratkozott a javaslat mel­lett, engedelmet kért, hogy kisebbségi előadói jelen­tését a javaslathoz való hozzájárulásával együtt ter­jeszthesse elő (Helyeslés a kormánypárton, .lágy mej. gás az ellenzéken). Elnök: A kcpyisulj urnák joga van ehhez,

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék