Pesti Hírlap, 1922. július (44. évfolyam, 146-171. szám)

1922-07-01 / 146. szám

PESTI HÍRLAP 1922. JnettS T., szomlet. A miniszterelnök munkaprogrammot adott. Gróf Bethlen István miniszterelnök emelkedett most szólásra, hogy a vita, megkezdése előtt ismertesse a kormány munkapro­grammját. Nem ad szerves kormányprogrammot, hiszen a választások alatt gyakran és kimerítően ismertette a nyilvánosság előtt azokat az elveket, amelyeket a kormány a Ház fog­lalkoztatásánál és a kormányzat­ vitelénél szem előtt­­ kíván tartani. Ha­­az elveket röviden mégis összefog­lalja, teszi azért, mert egyik és másik kérdésre kü­lönös súlyt kíván fektetni. Az országnak mindenek­előtt békére és békés munkára van szüksége. (He­lyeslés és taps a kormánypárton). Balsay: Két év óta hirdetjük! Gróf Bethlen: Semmiféle áldozat sem igen nagy ahoz, hogy ezt a belső békét létesítsük. Békére van szükség mindenekelőtt a társadalmi osztályok kö­zött. Rupert: Látjuk, hogyan csinálják! Gróf Bethlen: A magyar kormány a kiengesz­telődés politikáját, amelyet már a múlt nemzetgyű­lés végén inaugurált, (Zaj a szocialistáknál.) nem­csak folytatni kívánja, hanem lehetőleg tető alá is kívánja vinni. Bassay: Két évig követeltük! Gróf Bethlen: Ehhez azonban az szükséges, hogy a kormányzat cselekvésén kivül minden társadalmi osztályban hasonló szándék éljen; hogy minden tár­sadalmi osztály, — letéve arról a szándékáról, hogy esetleg osztályuralmat gyakorol. (Helyeslés.) letéve arról a szándékról, hogy más osztályokkal szemben és más osztályok rovására magának előnyöket bizto­sítson,­­ bizonyos önmérsékletet és önmegtagadást gyakoroljon úgy a nemzet összességével, mint más társadalmi osztályokkal szemben. (Helyeslés a szo­cialistáknál). Sándor Pál: Két évig beszéltünk erről! (Zaj.) Rupert: Akkor destruktívek voltunk. (Zaj.) Gróf Bethlen: Oly időket élünk, amikor az államnak adni valója vajmi kevés van;­­fellepkezőleg: minden osztály áldozatkészségére kény­telen appellálni. Rupert: Gyalázó brosúrákra volt pénz! Gróf Bethlen: Ily időben minden társadalmi osztály bizonyos önmérsékletet kell, hogy gyakorol­jon az állammal szemben támasztott igénye tekinte­tében (Egy hang: így kellene!), de tartózkodnia kell attól is, hogy a nemzet vállaira nehezedő áldozatokat és ezen áldozatoknak őt illető részét más társadalmi osztályokra akarja hárítani. (Helyeslés.) Sándor Pál: Csak keresztülvinné!­­ Gróf Bethlen: Ebből a szempontból a kormány a maga részéről közös, harmonikus munkára hív fel minden társadalmi osztályt, — és hogyha egyes osz­tályok között súrlódások vagy ellentétek mutatkozná­nak bármilyen téren, a magyar kormány a maga ré­széről felajánlja becsületes közvetítését. Objektív szempontok fogják a kormányt ezen közvetítésnél vezetni és elsősorban az a szempont, hogy a békét lé­tesítse és fentartsa. (Helyeslés.) Felekezeti békéire is van szükség. Rupert: Itt van végre a destrukció! Gróf Bethlen: A kormány a felekezeti béke létesítése érdekében erős kézzel kivánja a törvényeket végrehajtani és ezúton a jogrendet biztosítani.­­(Egy hang: Nagyon látjuk!) Felszólít minden feleke­zetet, hogy meddő harcoknak félretételével ennek a felekezeti békének a létesítéséhez hozzájáruljon. Bassay: A felekezetek nem harcoltak egy­mással! Gróf Bethlen: Felszólít mindenkit, hogy a mai időben minden erős együttes, harmonikus munkára fordítson, nem pedig egymás ellen fordítsa azt az erőt, amelyet csakis a nemzet javára volna szabad felhasználni. (Helyeslés, éljenzés és taps a kormány­párton). Sándor Pál: De meg is kell valósítani! Gróf Bethlen: Békére van szükség a­ politikai életben is. Rupert: Igaza van! Gróf Bethlen: ... és ennek a békének létesíté­sére a kormány kész és kapható, azt létesíteni óhajt­ja, annak érdekében, az ország nagy érdekeinek fel­áldozása nélkül, minden áldozatra is kész, objektivi­tással fog megbírálni minden propozíciót, amely eb­ben a tekintetben hozzája jut, (Rupert: Szép szavak!) és figyelmezteti a Háznak minden egyes tagját és pártját, hogy nagy felelősséget vállalna minden­­ egyes párt a nemzettel szemben, (Úgy van­ az ellen­zéken,) ha a mai nehéz időben a maga részéről se­gédkezet ehez a munkához nyújtani nem akarna. Rassay: Előbb a törvénytelenségeket tessék jó­tenni! Gróf Bethlen: Az ellenzéket megilleti a kritika joga; a kritika jogát a kormány csorbítani nem akarja. (Helyeslés.) De viszont a kormányt és a többséget megilleti a par­lament vezetésének joga. (Helyeslés balfelől.) És miként a kormány nem kí­vánja a kritika jogát csorbítani, épen úgy tisztelettel kéri az ellenzéket, hogy ne igyekezzék a politikai ve­zetést a kormány kezéből a maga kezeire átjátszani, mert erre viszont a kormány nem­­ volna kapható. (Helyeslés Wolfféknál.) A parlamenti munkaképessé­géhez a nemzetnek igen nagy érdekei fűződnek Me­rem állítani, hogy nemzeti életünk gyógyulása és nemzetünk jövője attól függ elsősorban, hogy mun­kaképes lesz-e a nemzetgyűlés, vagy nem. (Egy hang: Attól, hogy lesz-e munka az országban!) De­ a parla­ment munkaképessége attól is függ, hogy végre-va­lahára a háborús rendkívüli viszonyoktól visszatér­hessünk a normális munkára. (Felkiáltások az el­lenzéken: Ezt kívánjuk!) Mentül gyorsabban fog dol­gozni ha a parlament, annál rövidebb lesz az az át­meneti idő, amely ebből a szempontból még szüksé­ges. Ezt az átmeneti időt senki sem kívánja nyúj­tani, legkevésbbé a kormány. De meg kell értenie mindenkinek, hogy a törvényhozásnak kell megte­remtenie azokat az előfeltételeket, amelyek szüksége­sek ahoz, hogy ezen átmeneten túl­jutva, a t­orm­ális viszonyokat helyreállíthassuk. Már a múlt nemzet­gyűlésen ígéretet tett, volt a kormány, hogy aprán­kint és lassankint a kiviésles hatalom alapján kiadott rendel­kezéseket hatályon kívül helyezi. Balsay: Nem ily óvatosan mondta. Gróf Bethlen:" Ebben a tekintetben meg is kezd­­te a kormány a munkát, még­pedig két irányban. Az első volt, hogy bizonyos, a kivételes hatalom alapján kiadott rendelkezéseket hatályon kívül helyezett. A másik, hogy utasításokat adott ki a hatóságoknak, hogy bizonyos rendelkezéseket azok­ megváltoztatása nélkül enyhébben alkalmazzanak. Expert: Ezért fogták le a képviselőket! Gróf Bethlen: A kormány hatályon kívül he­lyezte a sajtócenzúrára, a belföldi levél- és távirat­cenzúrára von­atkozó rendelkezéseket, a gyorsított bí­­­rói eljárás alkalmazását; megszüntette a katonai bí­ráskodást civilek felett, kivéve a kémkedés esetét; megszüntette a katonai felügyeletet a szénbányák fe­lett és visszaállította a költözködési jogot. Más téren a rendelkezéseket ugyan nem helyezte hatályon kívül, azonban enyhített azoknak alkalmazásán. Így apasz­totta lényegesen az internáltak számát. (Egy hang a szocialistáknál. Tegnap is internáltak!) a rendőri felügyelet alatt állóknak jelentkezési kényszerét úgy­szólván megszüntette, hatályon kívül helyezte egész sorát azoknak az intézkedéseknek, amelyek a szak­szervezetek működése elé akadályokat gördítettek és így tovább. Ezen a téren tovább is fogunk menni. Fassay: Apránként, lassanként! Gróf Bethlen: Peidl beszédében általános am­nesztiát követelt, még pedig azonnal. Követelte, hogy nyíljanak meg a börtönök ajtai és mindenki bocsát­tassák ki. (Felkiáltások a szocialistáknál: Csak a po­litikai bűnösök! Zaj.) Ugyanakkor azonban követeli a büntetőitéletek revízióját, amelyek a gyorsított bí­rói eljárás alapján hozattak meg. Én arra kapható nem vagyok, hogy a bör­tönök ajtait megnyissam. (Élénk helyeslés a kormánypárton, zaj az ellenzéken.) Erre azért nem vagyok kapható, mert akik a börtö­nökben ülnek, azok a bíróság által ítéltettek el s eze­ket az ítéleteket a magam részéről, megbízva a ma­gyar bíróságnak igazságérzetében, igazságosaknak és jogosaknak tekintem. (Helyeslés). Rupert: A gyorsított eljárás nem volt garancia! Gróf Bethlen: Figyelmébe ajánlom, hogy két­szer adatott már ki amnesztiarendelet Propper Sándor: De nem hajtották végre! Gróf Bethlen: Arra sem vagyok hajlandó, hogy az emigránsokat, mint olyanokat, egyforma amnesz­tiában részesítsem. (Élénk helyeslés és taps a kor­mánypárton). Propper: Hol a kiengesztelődés? (Felkiáltások jobbfelől: Várják Kun Bélát! Zaj.) Gróf Bethlen: Mindenki hazajöhet és hazajöve­telének útjába senki sem gördít akadályt; és ameny­nyiben büntetendő cselekményt nem követett el, az illető nyugodtan hazajöhet, semmi baja sem törté­nik ; amennyiben pedig büntetendő cselekményt kö­vetett el (Zaj.), nem vagyok abban a helyzetben, hogy az emigránsokkal szemben a magam részéről enyhébb eljárást gyakoroljak, mint azokkal szem­ben, akik itt maradtak az országban. (Helyeslés a k kormánypárton.) Rassay: Mint a gyilkosokkal! Gróf Bethlen: Ezek saját bűnüket azzal tetéz­ték, hogy a külföldön ennek az országnak jó hírne­vét nap-nap után aláásták (Taps a többségen.), hogy Magyarország ellen propagandát folytattak és foly­tatnak még ma is. (Zaj a szocialistáknál!) Amíg ezek az urak a megtérésnek és megbánásnak leg­alább jeleit nem mutatják, addig itt amnesztiának helye nincs. (Élénk helyeslés a többségen.) Usstty Ferenc: Nincs rájuk szükség. (Felkiáltá­sok jobbfelől: Maradjanak ott! Zaj.) Gróf Bethlen: A rendkívüli hatalom leépítésése terén most egy lépéssel tovább kell mennem. Az 1920. évi VI. t.-c. úgy intézkedett, hogy a kivételes hatalom ez év július 26-ig tehát egy évvel a békekötés utánig meghosszabbíttatott. Ugyanezen törvény 1. szakasza kimondja azt is, hogy a kormány, ha szükségesnek tartaná, saját erejéből 3 hónapra meghosszabbít­hatja. A 2. szakasz pedig kimondja, hogy a háború alatt keletkezett viszonyok rendezésére vonatkozó rendelkezések, amelyek a kivételes hatalom alapján adattak ki, a kormány részéről továbbra is érvény­ben tarthatók, de köteles a kormány ebben az eset­ben a nemzetgyűlés elé törvényjavaslatot terjeszteni. Mi ezzel a felhatalmazással élni akarunk, ezt a fel­hatalmazást azonban nem korlátok nélkül kívánjuk gyakorolni és elfogadunk a magunk részéről tárgyi, időbeli és hatalmi korlátokat is. Azokat a rendelke­zéseket kívánjuk érvényben tartani, amelyek vagy a trianoni békekötés végrehajtása szempontjából szük­ségesek vagy ahol ez a gazdasági háborús állapotról a békebeli gazdasági állapotokra való visszatérés szempontjából kívánatos, vagy ott, ahol ezt a közér­dek és a közrend szempontjai még ideiglenesen fel­tétlenül szükségessé teszik és az igazságügy terén ott, ahol­­nem a háború előtti állapotokra való visz­szatérés céloztatik, hanem új törvényalkotás a cél. Ezt a felhatalmazást négy hónapra akarjuk igénybe venni s ezen benül köteles a kormány törvényjavas­latokat a száz elé terjeszteni. Végre elfogadunk ha­talmi korlátokat is, amennyiben a felhatalm­aztatást a Házzal megosztani kívánjuk, m­ert kötelezettséget vállal a kormány arra nézve, hogy az érvényben tartandó rendeleteket­­összessé­gükben legrövidebb időn belül a Ház elé terjeszti, s amennyiben a felhatalmazás idején belül még mó­dosításokra vagy kiegészítésekre volna szükség, eze­ket a módosító rendeleteket is azonnal a nemzetgyű­lés elé fogja terjeszteni. (Helyeslés jobbfelől.) Arról, hogy nem lehetett egyik percről a másikra a kivéte­les hatalmat megszüntetni . . . Proposz: Már négy éve múlt el a háborús Gróf Bethlen: . . . egy bepillantás azokba a ren­­deletekbe, amelyeket a kormány­­fenn akar tartani, mindenkit meggyőzhet, aki csak egy kis objektivitás­sal nézi a kérdést. Az egész közellátás, továbbá a ter­melőknek és fogyasztóknak nagy érdekei fűződnek ahoz, hogy még bizonyos időn belül, amíg a rendkí­vüli állapotok gazdasági téren fennállanak időről­időre bizonyos rendelkezések adathassanak ki, ame­lyek a momentán veszélyeket a gazdasági életről el­hárítják. (Helyeslés.) Hiszen az idők rohanó árjában, amelyben élünk s melyben él egész Európa . . . Rupert: Amelyről nem akarnak tudomást ven­ni ! (Ellenmondások jobbfelől.) Gróf Bethlen: . . . nem volna helyes, ha a kor­mány kezét tisztán közjogi skrupulusokból meg akarnák kötni." Ha nem ez a kormány, hanem a­z. ellenzék ülne itt és ha ma lemondana arról a fel­hatalmazásról, hogy gazdasági téren rendelkezése­, ő­ket • adhasson ki, úgy holnap ő volna kénytelen a Ház elé lépni, hogy újra ilyen felhatalmazást kérjen. Sok tekintetben­ nehezebbek a viszonyok ma, mint amilyenek voltak a háborúban. A békeszerződések gyökerestől megrendítették Európában a gazdasági életet, olya­n­ eltolódásokat eszközöltek a vagyoni vi­szonyokban, hogy széles társadalmi rétegek a nyo­mornak és a kétségbeesésnek vannak odatasz­ítva ... Propper (szoc.)­: Tízért keli őket •• ••, jobban nyomni! (Zaj.) Gróf Bethlen: . . . H éppen e::ó;-- • társadalom széles rétegeiben olyan elégületlenség van, amely le­hetetlenné teszi, hogy a kormány minden rendkívüli hatalomról, lem­odjon. Ezeken a viszonyokon nem ez a kormány, vagy bárminő más kormány­­változtat­hat, hanem csakis a győző államok volnának abban a helyzetben, hogy a nemzetnek gyógyítászt nyújtsa­nak. (Általános helyeslés) Ugron Gábor: Csak a béke revíziója Se­gíthet! Más semmi! Gróf Bethlen: Mindenekelőtt egy heroikus erő­feszítést kell tennünk pénzügyi egyensúlyunk helyre­állítására. Hegedűs pénzügyminisztersége óta az erre vonatkozó törekvések bizonyos pontig stagnáltak. Ha nem akarjuk, hogy pénzügyeink és gazdasági hely­zetünk oda sülyedjen le, ahol ma Ausztriában van, akkor múlhatatlan feladata a Háznak az orvoslást e téren is kézbe vennie. (Helyeslés.) A nemzet a maga részéről az áldozatkészség terén menjen el a legszélső határig (Zaj balfelől.), a kormány pedig tegyen meg mindent abban az irányban, hogy az ország részére egy külföldi kölcsönt biz­tosítson. Rupert: Ahhoz demokratikus, kormány kell! Más kormányban nem bíznak! (Zaj.) Propper: És igazi belső megnyugvás! Gróf Bethlen: Csak ez a két eszköz alkalmas arra, hogy államháztartásunkban az egyesülyt biz­tosítsuk. Meg kell szereznünk egy külföldi kölcsön előfeltételeit is. A genovai konferenciának van egy határozata, amelynek értelmében azok az országok, amelyeknek valutája végkép leromlott, csak akkor állhatnak talpra, ha megteremtik az előfeltételeit annak, hogy külföldi kölcsönhöz juthassanak. Ez mindenesetre olyan nemzetközi határozat, amely a külföldi kölcsön kontrahálására nézve jobb atmoszfé­rát teremt, mint amilyen volt a múltban. Rupert: A belső atmoszférának kell jónak len­nie! Gróf Bethlen: Ezzel a pénzügyi politikával szemben eddig két kifogást hallottunk. (Zaj.) Az egyik az veti, hogy ne appelláljunk a nemzet áldozatkész­ségére addig, amíg a reparáció kérdése elintézve nincs. Mi kijelentettük nemzetközi fórumok előtt is, hogy ez a nemzet reparációk fizetésére nera képes. (Általános helyeslés.), hogy Magyarország a repará­­ciót a maga részéről megfizette már a békekötéskor és hogy minden további­­reparációs követelés csak arra volna alkalmas, hogy pénzügyi és gazdasági csődbe taszítsa ezt a nemzetet. (Általános helyeslés.) Annak dacára, hogy m­íg ezen álláspontunk elfogadva nincs, kénytelen vagyok kérni a nemzetgyűlést, hogy a nemzet áldozatkészségét, a végsőkig feszítse meg. Mert a reparáció fizetése ma még bizonytalan, abban az esetben azonban, ha a nemzet teljes erejét nem feszíti meg, lezüllünk gazdasági és pénzügyi téren. Egy bizonytalan katasztrófa kilátásával az egészen bizonyos katasztrófába vetjük magunkat, ha nem tesszük meg azt, ami szükséges. Ez egyenlő azzal a magatartással, amit eltévelyedett emberek a háború alatt követtek, amikor a fronttól való félelmükben itt­,­hon agyonlőtték magukat. (Helyeslés jobbfelől.) Egy másik kifogás az volt, hogy nem arra van szükség, hogy az adók emelése révén valutánkat sta­bilizáljuk, hanem a termelést kell fokoznunk, még­pedig azzal az eszközzel is, hogy fedezetlen bankje­gyeket bocsássunk ki. Nem osztozhatom ebben a fel­fogásban, mert igenis a termelés lábraállítása és fokozása érdeké­ben a kormánynak kötelessége mindent meg­tenni, csak egy eszközt nem szabad igény­bevenni és ez a fedezetlen bank­jegyinflá­ciónak a növelése. (Helyeslés a jobboldalon.), mert ennek az eszköznek segítségével újabb terheket rónánk az amúgy is tönkrement középosztály vállair­a, de amellett el sem érnék a célt, hanem ellenkezőleg ezen lépés utján au­tomatice fokozódnék pénzünk állandó leromlása. A kormány a ma­fi a részbről szolidáris azzal a vro­grammal, amelyet a Densiiujjintiuszler elő tan fel-

Next