Pesti Hírlap, 1922. július (44. évfolyam, 146-171. szám)

1922-07-01 / 146. szám

' T-r-T , —I, _*. L.L M. int. LTW LL) „I 'N R.'" n „/.LA^NNM­ ietzteni. Olyan fontosnak tartja a maga részéről a pénzügyi javaslatok elintézését, hogy velük áll, vagy velük bukik. Rakovszky István: Dehogy bukik! (Zaj.) Gróf Bethlen: Minden eszköz, amelylyel álla­potainkat eddig javítottuk, csak foltozó munka, ami a valutánk stabilizációjához hozzá nem juthatunk. Rupert: Üldözésekkel nem juthatnak hozzá! Gróf Bethlen: A gazdasági kérdések után az alkotmány terén is helyre kell hogy álljon a jogfoly­tonosság. Az egykamarás rendszernél nem maradha­tunk meg. Mindenütt a világon — talán egy-két kis államot kivéve — kétkamarás rendszer divik. Rupert: Sok a pénzünk, jut két kamarára! Gróf Bethlen: Vissza kell térnünk ezen a téren is az alkotmány folytonosságára. (Zaj.) Hassay: Ennek éreztük eddig a legkisebb hiányát. Giesswein Sámtier: A választójogot kell meg­csinálni! Gróf Bethlen: Tizenöt­ éve foglalkozik az or­szággyűlés a választójoggal s egy javaslat lesz már a nemzetgyűlés elé terjesztve és mégis alig van ki­látás arra, hogy ezen a téren rövid időn belül meg­nyugvásra vihetnénk a nemzetet. (Zaj.) Heller István: Előbb vármegyei és közigazga­tási reform kell! Gróf Bethlen: A képviselő úr kritizáljon, de a parlament munkarendjének munkabeosztását bizza a komámra, amelyet az megillet. (Helyeslés.)­­ Brózeg: Kenyér kell, nem főrendiház! (Zaj.) Gróf Bethlen: A kormány kötelességének tartja a választójogi javaslattal olyankor jönni, h­ogy ki ne fogyjunk az időből, azonban a főrendiházi refor­mot ettől függővé tenni nem vagyunk hajlandók. Raport: Kenyér kell, nem főrendiház! Rassay: Kenyér kell és mozi! (Zaj.) Gróf Bethlen: Nem volna helyes ezt a javasla­tot a közigazgatási reform kérdésétől sem függővé tenni. Drézay: Feni, erre vágyik a nemzet! Nagyon sürgős. Kupáti: Megy fel tőle a korona értéke. Ez a va­lutajavítás. Gróf Bethlen: A nemzetgyűlés legalább is ön­zetlenségének adná tanújelét, ha az ezer éven át be­vált kétkamarás rendszerre térne át. (Zaj.). Rakovszky István : Ezeréves alkotmány ! Ezer­éves királyság! (Nagy zaj a baloldalon.) Vázsonyi Vilmos: Árpád nem főrendekkel jött be! Pénz és készülő törvényjavaslatok. Gróf Bethhlan végül azokról a javaslatokról tájé­koztatta a Házat, amelyek az egyes m­inisztériumok­ban részben késze­k, részben munka alatt vannak s amelyekkel lépésről-lépésre foglalkoztatni kívánják a nemzetgyűlést. A kereskedelmi minisztériumban készen vannak: a tisztességtelen versenyről, a sütő­ipari munka szabályozásáról, az éjjeli munkának egyes ipari üzemekben való eltiltásáról, a mérnöki rendtartásról, a távírda-, távbeszélő- és egyéb villa­mos-berendezésekről szóló 1888. évi t.-c. módosításá­ról és kiegészítéséről. Előkészítés alatt állanak és rö­vid időn belül benyújthatók: a magánalkalmazot­tak szolgálati viszonyáról, az iparban, kereskedelem­ben, valamint bizonyos más vállalatokban, üzemek­ben és foglalkozásokban alkalmazott gyermekek, fiatalkori­ak és nők védelméről, a gazdasági szak­egyesületekről, a munkáskamarákról, az ipari­ és kereskedelmi vállalatokban alkalmazott személyzet munkaidejéről, a munkások testi épségének és egész­ségének védelméről, az iparfelügyelet reformjáról, a postatakarékpénztárról szóló 1885., 1889., 1898. vala­mint a Pénzintézeti Központról szóló 1920. évi tör­vénycikk módosításáról, az elektromosságról, a kol­lektív szerződésekről az ipari és kereskedelmi békél­tető bíráskodás megszervezéséről, a munkaközvetí­tésről, az új autonóm vámtarifa életbeléptetéséhez szükséges felhatalmazásról. A népjóléti és munkaügyi minisztériumban , a közegészségügy szervezetéről, a gyógyszerészetről, a népbetegségek elnyomásáról, egynéhány nemzetközi egyezmény, továbbá a gyermekvédelemről, a mun­kásbiztosító pénztárak szervezetéről, a rokkantság és aggkór esetére való biztosításról, a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák ellátásáról s a szegény­ügyi törvényjavaslat és a közszolgálati alkalmazot­tak gyógykezelése. Orozág: Reméljük, ez mind a főrendiházi re­form előtt lész. Gróf Bethlen: Kérem, minél gyorsabban dolgo­zunk, annál hamarabb jutunk hozzá.­­ A földmű­velésügyi tárca keretében : a pestme­gyei­ dunavölgyi lecsapoló és öntöző társulat vízmű­veinek kiépítéséről, országos erdei alapról, az erdei birtokszitelről, az erdészeti igazgatásról, az alföldi erdők telepítéséről, az állategészségügyről, a mező­gazdasági művelésre alkalmas területek lecsapolásá­ról, a gazdasággal foglalkozóknak baleset esetére van biztosításáról, a mezőgazdasági egyeztető bizott­ságokról, a borhamisítáról stb. Az igazságügy keretében készen van a váltó­törvényjavaslat, az állatszavatosságról szóló tör­vényjavaslat, több törvényjavaslat, amely a rendkí­vüli hatalom megszüntetésével áll kapcsolatban és végül az általános polgári törvénykönyv első része, amely a személyjogot és a családjogot tartalmazza. Rakovszky István: A kiviteli engedélyek meg­szüntetéséről nincs törvényjavaslat ?• (Nagy zaj.) Barla-Szabó József: De a király behozataláról van ! (Nagy zaj.) Rakovszky: Az biztos, hogy az én fiam nem fog kiviteli engedélyben részt venni. (Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Hajós Kálmán: Hogy magát kivigyék, arra adunk engedélyt! Barla-Szabó József: Mi meg a behozatal ellen tiltatj.pru.;ak * %›" •*•‡*• › v . Rassay: A kettő között azért van egy kis kü­lönbség ! (Folytonos nagy zaj. Elnök csenget.) Gróf Bethlen: A honvédelmi tárca keretében a katonai büntetőjogszabályokban megállapított érték­határokról, a katonai büntetőtörvénykönyvről, az előfogatozási törvényről, a hadiszolgáltatási törvény hatályának megszűnése folytán előállott helyzet ren­dezéséről, a katonai ellátásról szóló 1921. évi XXXII. t.-c.-nek az önkéntes jelentkezésen alapuló kiegészí­tési rendszer bevezetése következtében szükségessé vált kiegészítésről szóló törvényjavaslat. A kultusztárca keretében az elemi- és középis­kolai oktatás reformjáról, az egyetemek autonómi­ájáról, a mezőgazdasági oktatás reformjáról, a mű­kincsek és műtárgyak védelméről szóló javaslatok és Kállay Tibor pénzügyminiszter kér szót. Tulaj­donképpen nem is az indemnitási javaslatnak tartal­máról óhajt, beszélni, hanem jelentést kíván tenni ar­ról a nyugodt, komoly és higgadt tárgyalásról, amely­lyel a pénzügyi bizottságban ez a javaslat elintézte­tett. Komoly gazdasági és pénzügyi kérdéseink egész komplexumát veti fel ez a javaslat, és ezeknek tár­gyalásánál a pénzügyi bizottságban kitűnt, hogy tu­lajdonképpen meg is szűntek a pártpolitikai ellenté­tek. Mert úgy látszott, hogy ezeknek a kérdéseknek tárgyalása a politikai szenvedélyeknek pergő tüzébe kerül és nem lesz kilátás sikeres munkálkodásra. A pénzügyi bizottság tárgyalásai megmutatták, hogy ez a félelem alaptalan; megmutatták, hogy azok, akik magyarul beszélünk egymáshoz, akkor, amikor az ország érdekéről van szó, mindig meg tudjuk egymást érteni. (Helyeslés.) Tudom, hogy választási küzdel­mek után vagyunk és egyeseknek talán az a véle­ménye, hogy ezeknek bizonyos utójátékának kell lenni a parlamentben, hog­y ezt kívánja a választók egy­része, ezt kívánja a közvélemény. Rassay: A politikai morál! Kállay: Én azt hiszem, hogy ezek rosszul íté­lik meg a közönségnek hangulatát. Ma már Magyar­országon senki sem vágyik szenzációra. (Helyeslés jobbfelől.) Rassay: Elég volt, négy hónapig! Kállay: Ismerjük be, hogy mindannyian torkig vagyunk avval, hogy még tovább is „történeti időket" éljünk. Az egyforma hétköznapoknak kel bekövetkez­niük és ilyen egyforma hétköznapok számára kivánok adni programmot egyszerűt, amelyben nincs semmi csodálatos, amely nem dolgozik meglepetésekkel, amelynek nincsenek mutatványszámai, még az újság ingerével sem hathat. Első és fő kötelességünk, hogy leépítsük a kötött gazdálkodást Az ellátatlanok kategóriáját le kell szállítani a feltétlenül szükséges mértékre és fokozni kell a mun­­kát itt is, épp úgy, mint ahogy a lakásrendeletnél tör­ténik, amelynél tovább mentek annál, ahova tavaly eljutottak. A kötött gazdálkodás leépítése az árak emelkedésével jár. Ez nem cél, hanem természetes folyamat. Amikor leépítjük a korlátokat, hogy az or­szágban a gyengék össze ne roppanjanak, gondoskod­nunk kell arról, hogy ezeket a gyengébbeket felvértez­zük a szabad küzdelemben való versenyre s hogy mindenki megkaphassa testi és szellemi munkája után azt, amiből nyugodtan megélhet. A háború és az azt követő események erősen megszorították a kere­seti lehetőségeket. Nem mehetünk rohamosabb lépé­sekkel előre a tisztviselő-kérdés megoldásánál sem, mert százával jöttek át az elsza­kított terü­letekről tisztviselők. Ezzel nehéz helyzetbe került újra az államháztartás. A harmadik pro­grammpont, hogy minél több exisztenciális lehető­séget teremtsünk. Ezt a célt szolgálja a földadó re­form és fiz­ipartörvény is. Átmeneti időket élünk. Ép­pen ezért mind mélyebben kell belenyúlni a közgaz­dasági életbe. Nem emberek emberek ellen küzdenek, hanem emberek közös harca ez, hogy ezzel az ország legyen erősebb. A többtermelés biztosítása a nemzeti közgazdaság feladata. A kormány első feladata, hogy hárítson el minden akadályt az útból. Fel kel vennünk a tárgyalás fonalát a környező államokkal. Mi a magunk részéről készek is vagyunk erre. Talán több sikerrel kecsegtetnek a körülmények a genovai és az azóta megtartott többi konferencia, lefolyása óta. A termelés szolgálatába kell állítani az egész admi­nisztrációt. Az én feladatom elsősorban az államháztartás egyensúlyának helyreállítása. Ez biztosítja azt, hogy valutánk további esése megszűnik. Ezzel megvalósít­hatjuk azokat a programmpontokat, amelyeket, ma­gunk elé tűztünk, így válik majd lehetővé az, hogy az árak ne nőjjenek az égig s a tisztviselők és a mun­kások annyit kereshessenek, amennyi megélhe­tésükhöz szükséges. Ez az első előfeltétele annak, hogy megszűnjenek azok a vagyoni eltolódások, ame­lyek ezt a sok szociális bajt hozták az országra. Az első feltétel ez arra is, hogy az egymás elleni ádáz küzdelmeket megszüntessük. Ez előfeltétele külföldi kölcsön felvételének is. Tizenhárommilliárdos deficit. Az államháztartás mostani helyzetéről szól ez­után. Jelenti, hogy az 1921/22. év mintegy 12—13 mil­liárd deficittel fog zárulni. Az első félévben mutat­kozó 6,7 milliárd deficit, még nagyobb összegr­e fog növekedni, de semmiesetre sem fog azon felülemel­kedni, amit decemberben bejelentett és előre mintegy 16 milliárdnak jelzett. A múlt évben sok tekintetben kedvezőbb helyzetben voltunk a kiadások fedezése te­kintetében, így elsősorban a vagyonváltság és más ilyen bevételek miatt. Éppen ezért, a jövőre nagyobb arányban kell olyan bevételeket biztosí­tanunk, ame­lyekből a kiadások fedezhetők lesznek. Első kötelessé­günk az állam folyó bevételeit fokozni. Nem várha­tólan tovább. Itt nincs megállás! Vagy előre megyünk­ a színháztörvény Vannak előkészítés alatt. (Zaj: Mi van a numerus clausussal ? !) Vázsonyi Vilmos: Annak eltörlését Szentpály­ István fogja kezdeményezni! Gróf Bethlen: Ezeket csak azért adtam elő, hogy képet adjak arról, hogy a munkának milyen tömege vár megoldásra. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Arra ké­rem a nemzetgyűlés minden tagját,, tegyék lehetővé, hogy a Ház gyors és eredményes munkát végezhes­sen. Kérem az Indemnit törvényjavaslat elfogadá­sát. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a kormány­­párton.) Elnök az ülést öt percre felfüggeszti. Szünet­ után vagy visszacsúszunk. Hogy mit jelent a visszacsit-­­szás, azt mutatja Ausztria és Oroszország helyzete. A­ megoldásra két mód kínálkozik: az egyik az, hogy elimináljuk azokat a kiadásokat, amelyek nem­ odavalók, a másik pedig, hogy a bevételi, fokozzuk. A kiadások eliminálásánál elsősorban a tiszt­viselők létszámának apasztására gondol. Az állam bevételei­nek emelésénél pedig elsősorban az egyenes adózásra kell gondolni. A forgalmi és a fogyasztási adókat magasabban kell megszabni." (Zaj a szociáldemokra­táknál: Elviselhetetlenek az adók!) A földadót olyan alacsonyan állapították meg az utolsó 2­0 év alatti , h­ogy az idő ezt a megállapítást régen túlhaladta. Re­formálni kell a­ többi hozadéki adót is. Az államház­­tartást 3—5 év alatt feltétlenül helyre kell állítani. Ennek a törekvésünknek kétféle irányzat szól ellene.­­Elsősorban azok, akik a leromló valuta mellett jól ér­zik magukat, mert azt gondolják, h­ogy nagyobb sív védelmet biztosíthatnak magu­knak a rossz valuta­ mellett, és így tisztességtelen munkával vagyonra te­­hetnek szert. Elsősorban idetartoznak a sikerek. (Nagy taps a jobboldalon.), a második irányzat a ka-­ pitalizmus képviselőiből kerül ki. Figyelmeztettük a kapitalizmus képviselőit, hogy áldozatkészség nélkül odajutunk, hogy gazdaságilag vagy teljesen összeomo­lunk, avagy pedig ismét bolsevizmus lesz Magyaror­r­szágon. Elsősorban az államháztartást kell tehát rendbe­ hozni. Reparáció tekintetében azon az állásponton­ vagyunk, hogy reparációt fizetni nem bírunk. Az an­tant-bizottságoknak több ízben bemutattuk a terület­csonkítások hatását. Ha az elszakított területeken lévő állami javakat, a Bosznia-Hercegovina annektál­ lábánál tett befektetéseket és végül a románok által­ okozott károkat vesszük figyelembe, akkor egy körül­­belül 16 millió aranykoronát kitevő összeget kapunk. A reparációs követelés háborús mentalitásból fa­­kad. Ha belsőleg normális viszonyok közt élünk, ked­vezőbb helyzetben­ vagyunk, mintha a külső követelé­­­seket szó nélkül el kell fogadni. Remélem, hogy ebben mindannyian egyetértünk, pártállásra való tekinteti nélkül. A szociáldemokraták tegnapelőtti deklarációja­ ebben a reményemben megerősít. Remélem, hogy a szociáldemokraták bekapcsolódnak a magyar állam­, eszmébe és velünk együtt igyekeznek majd a magyar trikolórt diadalra vinni. (Élénk helyeslés, éljenzés ég, taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Friedrich a javaslat ellen. Friedrich István szólt hozzá elsőnek a javas­­­lathoz. Miután az tele van politikával, nincs abban­ a helyzetben, hogy megszavazhassa. Figyelmezteti a­ miniszterelnököt, hogy ma az ország belső békéjét nem politikával, hanem csak a gazdasági probléma megvalósításával lehet elérni. Létünk vagy nemlé­­­tünk kérdése a gazdasági kérdés. A gazdasági harc­téren kell a nemzetnek létéért küzdeni. Ott fog eldőlni az integritás, a béke és a konszolidáció kérdése is. Forduljunk el a politikától és minden erőnket, min­den energiafeleslegünket a gazdasági kérdések szol­gálatába állítsuk. Legelsősorban a kenyérkérdéssel kell foglalkozni. Munkaalkalmat kell adni minden, magyar embernek. A nemzet jövője nem a budapesti palotákban fog eldőlni, hanem a falvakban és a bér­házakban éhező intelligencia erkölcsi kitartásán. Közte és a kormány között semmiféle tárgyalások nem voltak. Mi — úgymond — az elszegé­nyedett, keresztény társadalmat akarjuk fölemel­ni gazdasági elnyomatásából és ezen­ az alapon meg­teremteni a nemzeti királyságot. Ez a programmunk röviden összefoglalva. Reisinger Ferenc: Szóval felekezeti alapon állanak. Meskó Zoltán: Nem felekezeti, hanem faji ala­­­pon. Friedrich: Ezt a programmunkat azonban nem erőszakkal, hanem kizárólag törvényes eszközökkel akarjuk elérni. Propper Sándor: A kivételes intézkedések, nu­merus clausus, Zalaegerszeg . . . Friedrich: Szolidaritásra kell törekednünk. A zsidók a legjobb példát mutatták, arra, hogyan kell szolidárisnak lenni. Nem protekcióval kell segíteni a keresztény társadalmat. A gazdasági élet ezt nem birja el. A szocialisták deklarációjával foglalkozván f elismeri, hogy a szociáldemokrata munkásságot ők képviselik, de nem az egész m­unkástársadalmat. (Zaj! De nem ám!) Györki: Talán Oláh Dániel képviseli? Szilágyi: Eddig is képviseltük a munkásságot. * Friedrich: Különösen szükséges ezt a külföld szempontjából elmondani, mert az hamis beállítás volt, ahogy a szociáldemokraták feltüntették. A dekla­ráció ama részét, amely azt mondja, hogy újabb bo­nyodalmak, fenyegető, céltalan vállalkozásoknak ne tegyék ki az országot, homályosnak tartja és mint el­lenzéki képviselőnek, le kell szögeznie, hogy, ha van Európában állam, amelynek jogában van még egy­szer öklével lesújtani, akkor ez a magyar. (Nagy taps a Ház minden oldalán, a szélső szocialista menőt ki­véve.) Mi már kifizettük bőven a reparációt. Leadtunk A pénzügyminiszter a gazdasági kérdésekről. "1922. július 1. szomb­at PESTI HÍRLAP 3 • •••I II I II-J.-JW.ii m • IW.

Next