Pesti Hírlap, 1922. augusztus (44. évfolyam, 172-197. szám)
1922-08-01 / 172. szám
PESTI J1RLAP .1922. .augilszfcas X, Sel M. — — « igrazsi&ifiig/yi*i .;iJsziaj», a 3nikl$ziei»eizn&h, a és & pénzügyMinisxtef válaszolt az imlestsnlídisi vSta szönoStalna St. - Betstlen polémiája a szocialistásogtal, — — Bahovzzfty StelUgyminlaMCes* a sza&adsiSfjJOlfoJiis'öl, —. K*S££ay jitflli ifitjUimjuH iíhim a howsista elvzahanásával. — Xepawereiót nem fizsstiilmSk t - NyMai hozatott a. f&ldreformu»át. a B. listáfél, a cu£tai*Ugyi»3l» — ,®e inzi&Trinite&sf általánosságBazt magszavazták. A több mint egy hónap óta tartó indemnitási általános vita négy miniszteri záróbeszéddel hétfőn véget ért. A tévhosszúra elnyúlt vitáról a legjobb akarattal sem mondhatjuk el, hogy valami új és nagy gondolatokat vetett volna fel az ország rettenettes és égető problémáinak megoldására. Majdnem azt mondhatnánk, hogy mindenről volt itt szó, csak magáról a harminchat paragrafusból álló indemnitási javaslatról nem. Aki eddig nem ismerte az utolsó zűrzavaros három esztendőnektörténetét, azt különböző megvilágításokban megismerhette most a hosszú vita során, egyszóval: a szónokok sokat foglalkoztak a múlttal, nagyon keveset a jelennel és egyáltalában semmit sem foglalkoztak a jövővel. De talán jobb is így. A sok keserűséget, ami a választások alatt a kölcsönös atrocitások miatt felgyülemlett, kiöntötték és most már reményünk lehet arra, hogy elkövetkezik a nyugodt , tanácskozások és az alkotó munka ideje. Az ellenzék vádjaira legelőször Daruváry Géza igazságügyi miniszter reflektált, szembeszállván Hébert szocialista képviselőnek a magyar bíróság ellen felhozott vádjaival. Gróf Bethlen István miniszterelnök foglalta ezután öszDaxuváry Géza a hétfői nemzetgyűlésen válaszolt Hébert beszédére, melyben a bírákat támadta. Ez a parlament életében új jelenség. Mimiig, bármilyen hevesek voltak is a viták, a pártok kihagyták vitáikból a bíróságot. Ez megfelel alkotmányunk szellemének, melynek alapelvei között van a bírói hatalom önállósága, a független bírói hatalom érinthetetlensége. Hébert indoka az volt, hogy a bíróságok megszűntek függetlenek lenne. Erre három érvet hozott fel. Először azt, hogy elfogultak. Ez súlyos támadás, ahely azonban a függetlenség kérdésével nincs összefüggésben. Második érve, hogy a bírák előmenetele a kormánytól függ. Ennélfogva a bírák nem függetlenek. Erre az a válaszom, hogy az állami bíróságokat szervezésüktől kezdve, 1871-től a bírákat mindig a kormány előterjesztésére nevezték ki. Ez azonban sohasem érintette a bírák függetlenségét. Egyébként ezen a téren nem visszafejlődés, hanem bizonyos előrehaladás történt. A legújabb törvény értelmében ugyanis a bírák egyik fizetési fokról a másikra automatikusan lépnek elő. Hébertnek ez a vádja is elesik. Egyébként minden művelt országban a kormány előterjesztésére nevezik ki a bírákat. Harmadik érve az volt, hogy a háború alatt hozott törvény felfüggesztette a bírák áthelyezhetetlenségét. Ez sem áll, mert a bírák most is saját kérésükre helyezhetők csak át. Megesik ugyan, hogy az áthelyezhetetlenságát megszüntették, az legutóbb a polgári perrendtartás életbeléptetésekor történt és azóta elvesztette hatályát. Remélem, hogy ez a támadás a bíróság ellen elszigetelt jelenség fog maradni, mert lényeges érdeke a nemzetnek, a haséBethlen István miniszterelnök állott fölszólaásra, hogy az egyhónapos vita során elhangzott beszédekre feleljen. Kétségtelen az, hogy egyfelől a képviselő urak tekintélyes száma vagy nem tudja, vagy pedig nem akarja tudni ezt, kétségtelen azonban az is, hogy házszabályaink teljesen elavultak és nem képesek a tárgyalás olyan gyors menetének biztosítására, mint az szükséges volna. A hónapig tartó vita mentségéül szolgál azonban, hogy a pártok a választás után szükségét érezték annak, hogy az új politikai szituációba beleilleszkedjenek. Egyes pártoknak bizonyos frontváltoztatását bizonyos pártcsoportok kialakulását tapasztalhattuk eddig az új nemzetgyűlésen. A kormány inkább szükségesnek tartja, hogy a szociáldemokraták előnyomulásával szemben a polgári rendű társadalomból kiküszöböltessenek azok az ellentétek, amelyek eddig az egységes állásfoglalást a szociáldemokraták ellen megakadályozták. (Helyes és a jobboldalon és a jobbközépen.) Ezért a kormány itt a Házban mindent megtesz arra, hogy a normáis tárgyalás és a politikai béke lehetőségét megteremtse.— Ezt én egy ízben már ki is fejtettem és ez a felhívásom az ellenzék részéről visszhangra is talált Az ellenzéki válaszok bizonyos feltételekhez fűzték a politikai békét. E feltételeket nagyjában öt szempont alá sorakoztathatom. Az ellenzék részéről tehát öt feltételt szabtak meg együttműködésre. Az egyik feltétel az, hogy a kormány szüntesse be a választás után a politikai üldözést. Azt hiszem, hogy ezeket az üldözéseket megszüntetni semmi nehézségbe sem ütközik, mert tudomásom szerint semmiféle ilyen üldözésről szó sincs Amennyiben azonban az ellenzék bármelyik tagja ilyen benyomást nyerne, kérem, forduljon bizalommal a kormányhoz. Kiss Menyhért: Majd a belügyminiszterhez! Gróf Bethlen István: Hasonló a felfogásomba reparáció kérdésében is. A reparációnak három lehetősége van, vagy büntetőbíróság, vagy a petíció vagy pedig hogy fegyelmi eljárás után próbálják reparálni a sérelmeket. Ha valaki az első két utat választja, akkor ez kívüle esik a kormány befolyásán. Ami a fegyelmi eljárást illeti, ha az illető hatósági közeg hatásköri túllépést követett el, akkor a kormány a legszigorúbban fog vele szemben eljárni. Az indemnitást bejelentő beszédemben már azt is kifejtettem, hogy munkakörök és a munkarend beosztását tiszteletben kell tartani. — Ezt a felfogást gróf Apponyi Albert is helyeselte és azt mondta, hogy elfogadja, bár a kormányezt autokratikusan kezeli. A kormány bármikor hajsze terjedelmes beszédében az összes vádakat és követeléseiket, amelyek a vita során a szocialista és a liberális ellenzék részéről elhangzottak. Majd Rakovszky Iván belügyminiszter szólott az internálásokról, a sajtószabadságról és válaszolt azokra a támadásokra, amelyek a kormányt a választási atrocitások miatt érték, őrgróf Pallavicini nyújtott még be pótlást a múltkori javaslatához, Szakács Andor pedig liberális oktrobrista álláspontját védelmezte a miniszterelnök vádjaival szemben. Legutolsónak Kállay Tibor pénzügyminiszter szólalt fel elfogadásra ajánlva az indemnitási javaslatot. A Ház mai ülése különben elég népes volt. A kormánypárti képviselők csaknem teljes létszámmal megjelentek, hogy helyükön legyenek, akkor, ha a javaslatot a leszavazás veszedelme fenyegetné.A hangulat kissé nyugodtabb volt mint az elmúlt hetek lázas vitái alatt, csakt a szocialisták zavarták meg zajos közbeszólásaikkal, különösen a belügyminiszter beszédét. Mérsékelt érdeklődés közepette általánosságban nagy szótöbbséggel elfogadták a javaslatot, amelynek részletes tárgyalása a keddi ülésen kezdődiknak, hogy a bírák tekintélye érintetlen maradjon. Erkölcsi lehetetlenség, hogy ez a támadás a Házból indult ki. Az igazságügyminiszter ezután megvédi az amnesztia-rendeletet, kiemelvén, hogy 25.000 kommunista kapott kegyelmet. Bejelenti, hogy az igazságügy minisztériumban már elkészültek azok a javaslatok, amelyek "pótolni fogják a kivételes hatalom alapján kibocsájtott rendelkezéseket. Ezeknek egyik részében van a törvénytelen gyermekek fokozott védelméről, a peres eljárás egyszerűsítéséről, a bírói és ügyvédi vizsgákról, stb. szóló javaslat. A második csoportban olyan törvényjavaslatok vannak, amelyek a kivételes állapotra tekintettel az államhatalom fokozott erejét célozzák. Teljesen megszüntetni ugyanis ezt nem lehet, hiszen egész Európa és vele együtt Magyarország is, kivételes állapotban van. Ezenkívül elkészült az új váltótörvény és a felsőházi törvény is. Ezeknek benyújtása a munkarend folyamán meg fog történni. Elkészült végül évtizedes munka eredményeként az új polgári törvénykönyv, amelyet 1915-ben beterjesztettek és bizottság előtt is tárgyaltak. Végül néhány szót akarok a jogrendről mondani. (Halljuk ra , baloldalon.) A jogrend felállásának két feltétele van. Egyik az, hogy a nemzet zöme magáénak vallja a felálló" jogrendet. Ez a feltétel nálunk megvan. A másik az, hogy ha egyesek vétenek ez ellen a jogrend ellen, akkor a kormánynak ereje és akarata legyen ellenük eljárni. A kormány megmutatta legutóbb is, hogy ereje is van, akarata is van Nálunk tehát a jogrend felállásának mindkét feltétele megvár. (Hosszantartó taps a jobboldalon.)landó az ellenzékkel a Ház m ..... Bzélni. .ját megbe-Ne legyemaminatUkUormányost — A negyedik feltétel volt az, hogy mellékkormányok na legyenek. Én ezzel ugy vagyok, mint Kálmán király a boszorkányokkal. Én még mellékkormányokat nem láttam. Ez a kormány csak addig marad helyén, amíg a meggyőződése szerinti kötelességeit és jogait követheti. Amióta azonban mellékkormányokról beszélnek, én ilyenekkel sohasem találkoztam, ilyenekről nem tudok. Egyetlen egy esetben fordult csak elő ilyen mellékkormány, amikor fegyveres erővel, puccsszerűen akarták a törvényes kormányt megbuktatni. Ez azonban a túloldalt terheli. Friedrich István: Úgy látom, már nagyban folyik a kibékülés! Bethlen (Friedrich felé): Amilyen tapintatos a mellékkormányok örökös emlegetése, olyan tapintatos volt ez a válasz is. — Utolsó feltétel az volt, hogy a pénzügyminiszter kifejtse programmját A pénzügyminiszter úr ezt megtette és még lesz alkalma, hogy kifejtse a kereskedelmi miniszter úr is, hátra van még, hogy a fööldmivelésügyi miniszter úr hasonlót tegyen. A kormány előkészíti a budgetet is reméli, hogy az ősz folyamán a budget benyújtására képes lesz. Addig is azonban, ha az ellenzék tájékozódni óhajt egyik vagy másik részletkérdésről, semmi akadálya nincs, hogy a földművelésügyi, közgazdasági, illetve pénzügyi bizottság összeüljön és itt a resszortminiszter uraktól ama felvilágosításokat megkapja. Felelet a szocialistákmart. — Ezzel térek rá a kritikára, amelyen az ellenzék, nevezetesen a keresztény ellenzék, liberális ellenzék és szociáldemokrata párt a kormány politikájával szemben felhozott. Külön-külön akarok a pártok argumentumaival foglalkozni és megkezdeni a szociáldemokrata párttal. — Peidl Gyula deklarációt olvasott fel, amely a szociáldemokrata párt hitvallásának tekinthető. — Ha végignézek ezen a programmon, igazat kell adnom Peidl Gyulának, aki azt mondotta tegnapelőtt, hogy az nem más, mint radikális polgári programm. Ez a programon valóban nem beszél szocializálásról, forradalmi osztályharcról, világforradalomról, nemzetköziségről. Bármely polgári párt programmjával összeegyeztethető. Ez e szociáldemokrata deklaráció felhoz olyan pontokat, amelyek megvalósítását én nem tartom helyesnek. De meg kell mondanom, hogy nem ez a programm volt az oka annak az ellenszenvnek, amely a szociáldemokrata képviselők ellen a polgári pártok részéről megnyilvánult. Sőt, mivel objektív akarok lenni, el kell ismernem, hogy vankét pont ebben a deklarációban, amely a polgári pártok szimpátiájának megnyerésére alkalmas. Az első pont az, hogy a többségi elvet elfogadja, a második pedig, hogy hajlandó a polgári pártokkal együtt küzdeni a trianoni béke megváltoztatása érdekében. Tehát nem ez a deklaráció váltotta ki az ellenszenvet. Ha mégis vitatom, hogy mi volt az oka az ellenszenvnek, azt nem azért teszem, hogy új ellentétket szítsak, hogy megmérgezzem az atmoszférát, melyre szüksége van a nemzetgyűlésnek, alkalmat akarok adni a szociáldemokrata pártnak oly nyilatkozatok megtételére, melyek alkalmasak a félreértések kiküszöbölésére. Peidl azt mondotta, hogy az a felolvasott programm csak munkaprogramm és fentartják eredeti, messzemenő programm juhat teljes mértékben. Azt hiszem, hogy ez a fentartás az, amely az ellenszenvet kiváltotta. (Helyeslés a kormánypárton és az ellenzéken.) — Kérdem én, melyik az a végső programm? A szociáldemokrata párt közös plattformra légiett annak idején a kommunistákkal. Hát ez az a végső programm? (Zaj a kormánypárton és a keresztény ellenzéken.) Ezt nekünk tudnunk kell. Az a radikális színezetű, de mégis polgári programm, amelyet felolvastak, csak akkor jelent komoly együttműködési lehetőséget, ha tudjuk, nincs-e hátul egy másik programm, amelyet akármikor elővehetnek és a polgári pártok ellen indulhatnak vele. Fel kell említenem azt, hogy a Marx-féle ortodoxia az egész világon revízió alá kerül. Minem követelhetjük, hogy megtagadják a marxi tantételeket, de követelhetjük és követeljük, hogy nyilatkozzanak, hogy e tantételeket a világtörténelem legújabb tanulságai szerint, amelynek szemlélői és részben szenvedői voltunk,, hogyan magyarázzák. Varsányi Gábor: Tiszta bort öntenek a pohárba. Gróf Bethlen István miniszterelnök: Most, amikor minden szociáldemokrácia hitvallást tesz arról, hogy a mérsékelt, a középső vagy a szélsőséges szárnyhoz tartozik-e, az nyugtatná meg a polgári pártokat, ha a szociáldemokrata képviselő urak is tisztán megmondanák. Friedrich István: Úgy van! Gróf Bethlen István miniszterelnök: Ajánlom, hogy a szélsőséges elemektől váljanak el minél hamarább. Ha likvidálni kell a bolsevizmust, amit szónokaik követelnek, akkor először saját pártjukban likvidálják. Minél hamarabb végrehajtják ezt a likvidálást, annál hamarabb jutnak könnyebb helyzetbe ,és nem fognak két malomkő között őrlődni, mint Peidl képviselőtársam beszédében panaszolta, egyik oldalon kommunisták, a másik oldalon a polgári pártok között. Egy országban, ahol két forradalom sepert végig, ahol a polgári elemek a legnagyobb szenvedéseket tűrték a szociáldemokrata munkásság részéről, a legkevesebb, hogy nyilatkozzanak őszintén és tisztán messzebbmenő céljaikról. (Nagy taps a kormánypárton.) A miniszterelnök nyilatkozott Garami Ernőről is, aki azzal tette magát lehetetlenné, hogy külföldön magyar gyalázó lapot csinál és egyúttal kezet fogott olyan államokkal, melyek ellenséges indulattal viseltetnek velünk szemben. Felveti azt a kérdést is, hogy miért fájnak a szocialistáknak a kommunisták? Kijelenti, hogy a kormánytól semmi sem állott távolabb, mint az a törekvés, hogy a kivételes hatalmat ok és cél nélkül meghosszabbítsa. A kivételes hatalom megszüntetésének követelése elvesztikomolyságát, amikor itt a parlamentben azt talán ugyanazok követelik, akik a bizottságokban követelik az ár megmaximálását és a lakásrendelet megszüntetését, amelyeket mind csak a kivételes hatalom alapján lehetne megtenni. (Taps a kormánypárton.) Vázsonyi Vilmos: Nem tud különbséget tenni közjog és magánjog között. (Zaj az egész Házban.) Bethlen István miniszterelnök ezután a szociáldemokraták panaszával foglalkozik, mely szerint a kormány nem engedte meg a vasutasok szervezkedését és a villamosvasúti alkalmazottak szervezkedése elé is nehézségeket gördített és nem engedte meg a kommunista magatartás miatt elbocsátott közalkalmazottak ügyének revivóját. Kijelenti, hogy a kormány nem hajlandó hozzájárulni ahhoz, hogy a vasutasok szakszervezeti alapon szervezkedjenek, mert a fegyelem nagyon fontos és a szakszervezeti szervezkedés veszedelmes lenne 72 wiSmlsxtweinSA *tMr*adUföuí£:<t vádolfa tta»sayt. Bethlen áttér a liberális pártok követeléseire, elsősorban Rassay Károly beszédére. Rassay azt mondotta, hogy a kormány felülről csinál forradalmat, mert a választási rendelettel jogfosztást követett el és ezáltal a nemzetgyűlés néötülözi a megkívánt presztízst. Új argumentumot nem is hozott fel, legfeljebb azt, hogy Pollnert idézte. Pollner csupán azt mondotta, hogy vagy a Friedrich-féle rendelet alapján, vagy a Tisza-féle 1913-as törvény alapján kell választani. Ami a jogfosztás vádját illeti, ez sem áll meg. Azt is mondják, hogy erőszakkal meghamisították a választók akaratát és hogy Bánffy alatt sem volt ilyen választás. Eltekintve attól, hogy a többséget királygyilkosoknak nevezték, hogy a választási harcba a vallási izgatást vitték be, hogy protestáns kormányról beszéltek, amelyik akadályozza a katolikus király visszatérését, s olyan izgatás folyt, amely ellen fellépni kötelesség. És ha e küzdelemben egyesek mozgási szabadságát korlátozták, így ez magasabb szempontból tortéra. (Úgy van!) A titkos kerületekben lefolyt választások eredményéből nem lehet semmire következtetni, mert ha az egész vonalon titkos is lett volna a választás, akkor is eltérő lett volna az eredmény a városi és falusi kerületek között, mert a falu egészen más eszmekörben él. Ami Budapestet illeti, ez nem lehet fokmérő, mert itt az egységes pán — talán taktikai hibából — nem is állított jelöltet Egy taktikai hibát kiaknázni nem helyes irakig c \ az igazsdgUgy miniszter megvédi a birákat* % \ Bethlen miniszterelnök a helyzettől.