Pesti Hírlap, 1922. augusztus (44. évfolyam, 172-197. szám)

1922-08-01 / 172. szám

PESTI J1RLAP .1922. .augilszfcas X, Sel M.­ ­ — — « igrazsi&ifiig/yi*i .;iJsziaj», a 3ni­kl$ziei»eizn&h, a és & pénzügyMinisxtef válaszolt az imlestsnlídisi vSta szönoStalna St. - Betstlen polémiája a szocialistásogtal, — — Bahovzzfty StelUgyminlaMCes* a sza&adsiSfjJOlfoJiis'öl, —. K*S££ay jitflli ifitjUimjuH i­íhim a howsista elvzahanásával. — Xepawereiót nem fizsstiilmSk t - NyMai h­ozatott a. f&ldreformu»át. a B. listáfé­l, a cu£tai*Ugyi»3l» — ,®e inzi&Trinite&sf álta­lánosságBazt magszavazták. A több mint egy hónap óta tartó indemnitási általános vita négy miniszteri záró­beszéddel hétfőn véget ért. A tévhosszúra elnyúlt vitáról a­ legjobb akarattal sem mondhatjuk el, hogy valami új és nagy gondolatokat vetett volna fel az ország rette­nettes és égető problémáinak megoldására. Majdnem azt mondhatnánk, hogy mindenről volt itt szó, csak magáról a harminchat paragrafusból álló indemni­tási javaslatról nem. Aki eddig nem ismerte az utol­só zűrzavaros három esztendőnek­­történetét, azt kü­lönböző megvilágításokban megismerhette most a hosszú vita során, egyszóval: a szónokok sokat foglalkoztak a múlttal, nagyon keveset a jelennel és egyáltalában semmit sem foglalkoztak a jövővel. De talán jobb is így. A sok keserűséget, ami a vá­lasztások alatt a kölcsönös atrocitások miatt fel­gyülemlett, kiöntötték és­ most már reményünk lehet arra, hogy elkövetkezik a nyugodt , tanácskozások és az alkotó munka ideje. Az ellenzék vádjaira legelő­ször Daruváry Géza igazságügyi miniszter reflek­tált, szembeszállván Hébert szocialista képviselőnek a magyar bíróság ellen felhozott vádjaival. Gróf Bethlen István miniszterelnök foglalta ezután ösz­Daxuváry Géza a hétfői nemzetgyűlésen vála­szolt Hébert beszédére, melyben a bírákat támadta. Ez a parlament életében új jelenség. Mimiig, bármi­lyen hevesek voltak is a viták, a pártok kihagyták vitáikból a bíróságot. Ez megfelel alkotmányunk szel­lemének, melynek alapelvei között van a bírói ha­talom önállósága, a független bírói hatalom érint­hetetlensége. Hébert indoka az volt, hogy a bírósá­gok megszűntek függetlenek lenne. Erre három ér­vet hozott fel. Először azt, hogy elfogultak. Ez sú­lyos támadás, a­hely azonban a függetlenség kérdé­sével nincs összefüggésben. Második érve, hogy a bí­rák előmenetele a kormánytól függ. Ennélfogva a bírák nem függetlenek. Erre az a válaszom, hogy az állami bíróságokat szervezésüktől kezdve, 1871-től a bírákat mindig a kormány előterjesztésére nevezték ki. Ez azonban sohasem érintette a bírák független­ségét. Egyébként ezen a téren nem visszafejlődés, hanem bizonyos előrehaladás történt. A legújabb tör­vény értelmében ugyanis a bírák egyik fizetési fok­ról a másikra automatikusan lépnek elő. Hébertnek ez a vádja is elesik. Egyébként minden művelt or­szágban a kormány előterjesztésére nevezik ki a bí­rákat. Harmadik érve az volt, hogy a háború alatt hozott törvény felfüggesztette a bírák áthelyezhetet­lenségét. Ez sem áll, mert a bírák most is saját ké­résükre helyezhetők csak át. Megesik ugyan, hogy az áthelyezhetetlens­ágát megszüntették, az­­ leg­utóbb a polgári perrendtartás életbeléptetésekor tör­tént és azóta elvesztette hatályát. Remélem, hogy ez a támadás a bíróság ellen elszigetelt jelenség fog ma­radni, mert lényeges érdeke a nemzetnek, a hasé­Bethlen István miniszterelnök állott föl­szó­laásra, hogy az egyhónapos vita során elhangzott be­szédekre feleljen. Kétségtelen az, hogy egyfelől a képviselő urak tekintélyes száma vagy nem tudja, vagy pedig nem akarja tudni ezt, kétségtelen azon­ban az is, hogy házszabályaink teljesen elavultak és nem képesek a tárgyalás olyan gyors menetének biz­tosítására, mint az szükséges volna. A hónapig tartó vita mentségéül szolgál azonban, hogy a pártok a választás után szükségét érezték annak, hogy az új politikai szituációba beleilleszkedjenek. Egyes pár­toknak bizonyos frontváltoztatását bizonyos párt­csoportok kialakulását tapasztalhattuk eddig az új nemzetgyűlésen. A kormány inkább szükségesnek tartja, hogy a szociáldemokraták előnyomulásával szemben a polgári rendű társadalomból kiküszöböl­tessenek azok az ellentétek, amelyek eddig az egysé­ges állásfoglalást a szociáldemokraták ellen megaka­dályozták. (Helyes­ és a jobboldalon és a jobbközépen.) Ezért a kormány itt a Házban mindent megtesz ar­­ra, hogy a normáis tárgyalás és a politikai béke le­hetőség­ét megteremtse.­­— Ezt én egy ízben már ki is fejtettem és ez a felhívásom az ellenzék részéről visszhangra is talált Az ellenzéki válaszok bizonyos feltételekhez fűzték a politikai békét. E feltételeket nagyjában öt szempont alá sorakoztathatom.­­ Az ellenzék részéről tehát öt feltételt szabtak­ meg együttműködésre. Az egyik feltétel az, hogy a kormány szüntesse be a választás után a politikai üldözést. Azt hiszem, hogy ezeket az üldözéseket meg­szüntetni semmi nehézségbe sem ütközik, mert tudo­másom szerint semmiféle ilyen üldözésről szó sincs Amennyiben azonban az ellenzék bármelyik tagja ilyen benyomást nyerne, kérem, forduljon bizalom­mal a kormányhoz. Kiss Menyhért: Majd a belügyminiszterhez! Gróf Bethlen István: Hasonló a felfogásomba reparáció kérdésében is. A reparációnak három le­hetősége van, vagy büntetőbíróság, vagy a petíció vagy pedig hogy fegyelmi eljárás után próbálják reparálni a sérelmeket. Ha va­laki az első két utat választja, akkor ez kívüle esik a kormány befolyásán. Ami a fegyelmi eljárást illeti, ha az illető hatósági közeg hatásköri túllépést köve­­tett el, akkor a kormány a legszigorúbban fog vele szemben eljárni. Az indemnitást bejelentő beszédem­ben már azt is kifejtettem, hogy munkakörök és a munkarend beosztását tiszteletben kell tartani. — Ezt a felfogást gróf Apponyi Albert is helye­selte és azt mondta, hogy elfogadja, bár a kormány­­ezt autokratikusan kezeli. A kormány bármikor haj­sze terjedelmes beszédében az összes vádakat és kö­veteléseiket, amelyek a vita során a szocialista és a liberális ellenzék részéről elhangzottak. Majd Ra­kovszky Iván belügym­iniszter szólott az internálás­­okról, a sajtószabadságról és válaszolt azokra a támadásokra, amelyek a korm­ányt a választási atrocitások­ miatt érték, őrgróf Pallavicini nyújtott még be pótlást a múltkori javaslatához, Szakács Andor pedig liberális oktrobrista álláspontját vé­delmezte a miniszterelnök vádjaival szemben. Legutolsónak Kállay Tibor pénzügyminiszter szó­lalt fel elfogadásra ajánlva az indemnitási javasla­tot. A Ház mai ülése különben elég népes volt. A kormánypárti képviselők csaknem teljes létszámmal megjelentek, hogy helyükön legyenek, akkor, ha a javaslatot a leszavazás veszedelme fenyegetné.­­A hangulat kissé nyugodtabb volt mint az elmúlt he­tek lázas vitái alatt, csakt a szocialisták zavarták meg zajos közbeszólásaikkal, különösen a belügy­miniszter beszédét. Mérsékelt érdeklődés közepette általánosságban nagy szótöbbséggel elfogadták a javaslatot, amelynek részletes tárgyalása a keddi ülésen kezdődik­­nak, hogy a bírák tekintélye érintetlen maradjon. Erkölcsi lehetetlenség, hogy ez a támadás a Házból indult ki. Az igazságügyminiszter ezután megvédi az amnesztia-rendeletet, kiemelvén, hogy 25.000 kommu­nista kapott kegyelmet. Bejelenti, hogy az igazság­ügy minisztériumban már elkészültek azok a javas­latok, amelyek "pótolni fogják a kivételes hatalom alapján kibocsájtott rendelkezéseket. Ezeknek egyik részében van a törvénytelen gyer­mekek fokozott védelméről, a peres eljárás egyszerű­sítéséről, a bírói és ügyvédi vizsgákról, stb. szóló ja­vaslat. A második csoportban olyan törvényjavasla­tok vannak, amelyek a kivételes állapotra tekintet­tel az államhatalom fokozott erejét célozzák. Telje­sen megszüntetni ugyanis ezt nem lehet, hiszen egész Európa és vele együtt Magyarország is, kivételes ál­l­­apotban van. Ezenkívül elkészült az új váltótörvény és a felsőházi törvény is. Ezeknek benyújtása a mun­karend folyamán meg fog történni. Elkészült végül évtizedes munka eredményeként az új polgári tör­vénykönyv, amelyet 1915-ben beterjesztettek és bizott­ság előtt is tárgyaltak. Végül néhány szót akarok a jogrendről­­ mondani. (Halljuk r­a , baloldalon.) A jog­rend felállásának két feltétele van. Egyik az, hogy a nemzet zöme magáénak vallja a felálló" jogrendet. Ez a feltétel nálunk megvan.­ A másik az, hogy ha egyesek vétenek ez ellen a jogrend ellen, akkor a kormánynak ereje és akarata legyen ellenük eljár­ni. A kormány megmutatta legutóbb is, hogy ereje is van, akarata is van Nálunk tehát a jogrend fel­állásának mindkét feltétele megvár. (Hosszantartó taps a jobboldalon.)­landó az ellenzékkel a Ház m ..... Bzélni. .ját megbe-Ne legyemam­inatUkUorm­ányost — A negyedik feltétel volt az, hogy mellékkor­mányok na legyenek. Én ezzel ugy vagyok, mint Kál­mán király a boszorkányokkal. Én még mellékkor­mányokat nem láttam. Ez a kormány csak addig marad helyén, amíg a meggyőződése szerinti köte­lességeit és jogait követheti. Amióta azonban mellék­kormányokr­ól beszélnek, én ilyenekkel sohasem ta­lálkoztam, ilyenekről nem tudok. Egyetlen egy eset­ben fordult csak elő ilyen mellékkormány, amikor fegyveres erővel, puccsszerűen akarták a törvényes kormányt megbuktatni. Ez azonban a túloldalt ter­heli. Friedrich István: Úgy látom, már nagyban fo­lyik a kibékülés! Bethlen (Fried­rich felé): Amilyen tapintatos a mellékkormányok örökös emlegetése, olyan tapintatos volt ez a válasz is. — Utolsó feltétel az volt, hogy a pénzügyminisz­ter kifejtse programmját A pénzügyminiszter úr ezt megtette és még lesz alkalma, hogy kifejtse a keres­kedelmi miniszter úr is, hátra van még, hogy a fööld­mivelésügyi miniszter úr hasonlót tegyen.­­ A kormány előkészíti a budgetet is reméli, hogy az ősz folyamán a budget benyújtására képes lesz. Addig is azonban, ha az ellenzék tájékozódni óhajt egyik vagy másik részletkérdésről, semmi aka­dálya nincs, hogy a földművelésügyi, közgazdasági, illetve pénzügyi bizottság összeüljön és itt a resszort­miniszter uraktól ama felvilágosításokat megkapja. Felelet a szocialistákmart. — Ezzel térek rá a kritikára, amelyen az ellen­zék, nevezetesen a keresztény ellenzék, liberális ellen­zék és szociáldemokrata párt a kormány politikájával szemben felhozott. Külön-külön akarok a pártok argu­mentumaival foglalkozni és megkezdeni a szociálde­mokrata párttal. — Peidl Gyula deklarációt olvasott fel, amely a szociáldemokr­ata párt hitvallásának tekinthető. — Ha végignézek ezen a programmon, igazat kell adnom Peidl Gyulának, aki azt mondotta teg­napelőtt, hogy az nem más, mint radikális polgári program­m. Ez a programon valóban nem beszél szo­cializálásról, forradalmi osztályharcról, világforrada­lomról, nemzetköziségről. Bármely polgári párt pro­grammjával összeegyeztethető.­­ Ez e szociáldemokrata deklaráció felhoz olyan pontokat, amelyek megvalósítását én nem­ tar­tom helyesnek. De meg kell mondanom, hogy nem ez a programm volt az oka annak az ellenszenvnek,­­ amely a szociáldemokrata képviselők ellen a polgári pártok részéről megnyilvánult.­ Sőt, mivel objektív­­ akarok lenni, el kell ismernem­, hogy van­­két pont­­ ebben a deklarációban, amely­ a polgári pártok szim­pátiájának megnyerésére alkalmas.­­ Az első pont az, hogy a többségi elvet elfo­gadja, a második pedig, hogy hajlandó a polgári pár­tokkal együtt küzdeni a trianoni béke megváltozta­tása­ érdekében. Tehát nem ez a deklaráció váltotta ki az ellenszenvet. Ha mégis vitatom, hogy mi volt az oka az ellenszenvnek, azt nem azért teszem, hogy új ellentétket szítsak, hogy megmérgezzem az at­moszférát, melyre szüksége van a nemzetgyűlésnek, alkalmat akarok adni a szociáldemokrata pártnak oly nyilatkozatok megtételére, melyek alkalmasak a fél­reértések kiküszöbölésére. Peidl azt mondotta, hogy az a felolvasott programm csak munkaprogramm és fen­tart­ják eredeti, messzemenő programm ju­hat teljes mértékben. Azt hiszem, hogy ez a fentartás az, amely az ellenszenvet kiváltotta. (Helyeslés a kormánypár­ton és az ellenzéken.) — Kérdem én, melyik az a végső programm? A szociáldemokrata párt közös plattformra légiett annak idején a kommunistákkal. Hát ez az a végső pro­gramm? (Zaj a kormánypárton és a keresztény ellen­zéken.) Ezt nekünk tudnunk­ kell.­­ Az a radikális színezetű, de mégis polgári programm, amelyet felolvastak, csak akkor jelent komoly együttműködési lehetőséget, ha tudjuk, nincs-e hátul egy másik programm, amelyet akármikor elő­vehetnek és a polgári pártok ellen indulhatnak vele. Fel kell említenem azt, hogy a Marx-féle ortodoxia az egész világon revízió alá kerül. Mi­­nem követel­hetjük, hogy megtagadják a marxi tantételeket, de követelhetjük és követeljük, hogy ny­ilatkozzanak, hogy­ e tan­tételeket a világtörténelem legújabb tanu­l­sá­gai szerint, amelynek szemlélői és részben szenve­dői voltunk,, hogyan magyarázzák. Varsányi Gábor: Tiszta bort önt­enek a po­hárba. Gróf Bethlen István miniszterelnök: Most, ami­kor minden szociáldemokrácia hitvallást tesz arról, hogy a mérsékelt, a középső vagy a szélsőséges szárny­hoz tartozik-e, az nyugtatná meg a polgári pártokat, ha a szociáldemokrata képviselő urak is tisztán meg­mondanák. Friedrich István: Úgy van! Gróf Bethlen István miniszterelnök: Aján­lom, hogy a szélsőséges elemektől váljanak el minél hamarább. Ha likvidálni kell a bolsevizmust, amit szónokaik követelnek, akkor először saját pártjukban likvidálják. Minél hamarabb végrehajtják ezt a likvi­dálást, annál hamarabb jutnak könnyebb helyzetbe ,és nem fognak két malomkő között őrlődni, mint Peidl képviselőtársam beszédében panaszolta, egyik oldalon kommunisták, a másik oldalon a polgári pár­tok között. Egy országban, ahol két forradalom se­pert végig, ahol a polgári elemek a legnagyobb szen­vedéseket­­ tűrték a szociáldemokrata munkásság ré­széről, a­ legkevesebb, hogy nyilatkozzanak őszintén­ és tisztán messzebbmenő céljaikról. (Nagy taps a kor­m­ánypárton.) A miniszterelnök nyilatkozott Garami Ernőről is, aki azzal tette magát lehetetlenné, hogy külföldön magyar gyalázó lapot csinál és egyúttal kezet fogott olyan államokkal, melyek ellenséges indulattal visel­tetnek velünk szemben. Felveti azt a kérdést is, hogy miért fájnak a szocialistáknak a kommunisták? Ki­jelenti, hogy a kormánytól semmi sem állott távo­labb, mint az a törekvés, hogy a kivételes hatalmat ok és cél nélkül meghosszabbítsa. A kivételes hata­lom megszüntetésének követelése elveszti­­komolysá­gát, amikor itt a parlamentben azt talán ugyanazok követelik, akik a bizottságokban követelik az ár meg­maximálását és a lakásrendelet megszüntetését, ame­lyeket mind csak a kivételes hatalom alapján lehetne megtenni. (Taps a kormánypárton.) Vázsonyi Vilmos: Nem tud különbséget tenni közjog és magánjog között. (Zaj az egész Házban.) Bethlen István miniszterelnök ezután a szo­ciáldemokraták panaszával foglalkozik­, mely szerint a kormány nem engedte meg a vasutasok szervezke­dését és a villamosvasúti alkalmazottak szervezkedé­se elé is nehézségeket gördített és nem engedte meg a kommunista magatartás miatt elbocsátott közalkal­mazottak ügyének revivóját. Kijelenti, hogy a kor­mány nem hajlandó hozzájárulni ahhoz, hogy a vas­utasok szakszervezeti alapon szervezkedjenek, mert a fegyelem nagyon fontos és a szakszervezeti szervez­kedés veszedelmes lenne 72 wiSmlsxtweinSA *tMr*adUföuí£:<t vádolfa tta»sayt. Bethlen áttér a liberális pártok követeléseire, elsősorban Rassay Károly beszédére. Rassay azt mon­dotta, hogy a kormány felülről csinál forradalmat, mert a választási rendelettel jogfosztást követett el és ezáltal a nemzetgyűlés néötülözi a megkívánt presz­tízst. Új argumentumot nem is hozott fel, legfeljebb azt, hogy Pollnert idézte. Pollner csupán azt mon­dotta, hogy vagy a Friedrich-féle rendelet alapján, vagy a Tisza-féle 1913-as törvény alapján kell válasz­tani. Ami a jogfosztás vádját illeti, ez sem áll meg. Azt is mondják, hogy erőszakkal meghamisított­­ák a választók akaratát és hogy Bánffy alatt sem volt ilyen választás. Eltekintve attól, hogy a többsé­get királygyilkosoknak nevezték, hogy a választási harcba a vallási izgatást vitték be, hogy protestáns kormányról beszéltek, amelyik akadályozza a katoli­kus király visszatérését, s olyan izgatás folyt, amely ellen fellépni kötelesség. És ha e küzdelemben egye­sek mozgási szabadságát korlátozták, így ez maga­sabb szempontból tortéra. (Úgy van!) A titkos kerü­letekben lefolyt választások eredményéből nem lehet semmire következtetni, mert ha az egész vonalon tit­kos is lett volna a választás, akkor is eltérő lett vol­­­na az eredmény a városi és falusi kerületek között, mert a falu egészen más eszmekörben él. Ami Budapestet illeti, ez nem lehet fokmérő, mert itt az egységes pán — talán taktikai hibából — nem is állított jelöltet Egy taktikai hibát kiak­názni nem helyes irakig c \ az igazsdgUgy miniszter­ megvédi a birákat* % \ Bethlen miniszterelnök a helyzettől.

Next