Pesti Hírlap, 1922. augusztus (44. évfolyam, 172-197. szám)

1922-08-01 / 172. szám

* volt az általános választójog­ kérdése. Kossuth is csak gyakorlati okokból nem tért át a népképviselet alap­jára. Fokozatosan­­ kiírta kiépíteni az akkori válasz­tójogi törvényjav...-".. fokat. "A függetlenségi párt 1867 után programmjába iktatta az általános választási jogot, amely tehát nem császári demagógia, amint a miniszterelnök mondotta, hanem történelmi múlttal bíró eszme. A november 16-iki néphaároza­ban,­a­mely szerint az ország független és önálló népköztár­saság, két alapelv van lefektetve. Az egyik állami füg­getlenségünk, a másik, hogy az államforma kérdé­sében plebiscitumnak kellene döntenie. A délutáni ülés: Szakács Andor folytatja délelőtt félbeszakított beszédét. Mindenekelőtt, megállapítja, hogy a plebi­scitum benne van a kisgazdapárt eredeti programm­jában. A szegedi ellenforradalmi kormány is a Ká­rolyi-kormány alatt hozott néphatározat alapján állt. Szóváteszi a nyíregyházai választást.. Elismeri a bel­ügyminiszter kitűnő kvalitásait, de mégis kell egy határnak lenni, amelynek keretei között egy válasz­tásnak le kell folynia. Különösnek tartja, hogy a bel­ügyminiszter ellenjelöltje, egy tekintélyes kisgazda, még az ajánlási ív benyújtásához szükséges aláírá­sokat sem tudta megkapni, aminek az az oka, hogy a miniszter kortesei meg nem engedett eszközökkel dolgoztak. Miután értesülése szerin­t a földmivelésügyi miniszter nyilatkozni fog a földbirtokreform­ kérdé­séről, erre vonatkozólag egyelőre nem kivánja észre­vételeit megtenni. PESTI­ HÍRLAP 1922. augusztus L, f­edd. M .pén­zÜgyminiszter zárószavaL Kállay Tibor pénzügyminiszter szólalt fel ez­után. Mindenekelőtt Strausz István beszédére teszi meg észrevételeit. Kifejti, hogy a költségvetésnél az Ittós ’ 22. évi előirányzatot kellett alapul venni. Fel­veti a kérdést: Vajon ez az irányzat jobb-e a többinél? Meggyőződése szerint jobb. Beszél Nagy Emil külön­javaslatáról, amely szerint a kormány nem akar be­ruházáskora áldozni. Ez nem felel meg a tényeknek. Amikor átvette a pénzügyminisztérium vezetését, itt súlyos állapotok­:­ talált és ezért arra vállalkozott mindenekelőtt, hogy az államháztartás egyensúlyát megteremti. Erre csak egy módot lát: apasztani kell a kiadásokat és emelni a bevételeket. Természetesen valahányszor a kiadások apasztásáról van szó, szem­ben találja magát az érdekeltekkel és ezért szüksége van nemcsak a nemzetgyűlés, hanem a közvélemény támoga­tására­ is. Az 1921—22. előirányzat alapján már nem lehet revízió alá venni az államháztartást, mert ez a költségvetés még a magasabb korona-kur­zus alatt készült. Szükség volt tehát egy új előirány­zatra, amelynek előkészületei már folyamatban is vannak. Reméli, hogy ezt a költségvetési előirányza­tot minél előbb a nemzetgyűlés elé terjesztheti. M fosevételafo. A bevételeket illetőleg szét kellett választanunk fíz üzemeket az egyéb állami kezeléstől. Ez a szétvá­lasztás azért történt meg a budgetben, mert végre érvényre akarjuk jutatni azt az elvet, hogy az állami üzemeknek legalább önmagukat el kell tartaniuk. Az állam az idők folyamán igen sok olyan terhet vál­lalt magára, amelyet azelőtt a városok és a közsé­gek háztartása viselt. Ezeket szükségképen újra át ke­ll majd adnunk, hogyha a normális állapotokra kíánunk visszatérni A még ezek után is megmaradó kiadások fedezésére teljes összegű bevételt kell nyúj­taniok a közszolgáltatásoknak és ezeknek a megálla­pítására nyújtottam­ be az egyenes adókról szóló ja­vaslatomat. V • H&spesfia&eimi­­né*£esfita& euiféna-ulya* Ami a termelő munka előmozdítását és az ál­lami beruházások kérdését illeti, a termelő munka igenis megindult az országiján és különösen ipari téren m­ár és előre haladást tettünk. Nagy fejlődést mutat fel villanyos és gépiparunk amelynek az1 szá­zaléka maradt meg a megcsonkított országban és am­ely legerősebb exportiparunk. A fejlődés e tekin­tetben n­agy arányokat mutat új gya­ilapítások alakj­ában is. K kereskedelmi mérlegünk az 1021. évben 20—21 milliárd passzívummal zárult. Ennek azonban rész­ben az volt az oka, hogy a szállítások ebben az év­ben nem bonyolódtak le teljesen­­és egy részük átho­zatott az 1­.122-ik esztendőre. Ez magyarázza azután az 1922. év első felének eredményét, azt tudniillik, hogy ebben a félévben kereskedelmi mérlegünk pars­tzivuria már csak 4—5 milliárd korona volt. Elén­­jedhet ellen szükségünk van arra, hogy a külföldi tőke felkeresse Magyarországot. A kormányt a fejlődés kérdésében ez eredmények dacára sem illeti meg semmiféle érdem. Kapitalista gazdasági rendben nem a kormány az, amely fejleszti, kezében tartja­­és viszi az ipari fejlődést. Kapitalista gazda­sági ren­dben az egyéni törekvés az, am­ely fejleszt. Ami most már az állami beruházások kérdését illeti, addig, m­íg az 1921. évi költségvetés egymilliárd beruházást ír elő, az 1921—22. évi költségvetésben ez az összeg kétmilliárdra emelkedett fel. Az indemni-tási törvényjavaslatban 100 millió korona szerepel mozdonybeszerzésre, 550 millió kocsibeszerzésre, egy­milliárd állami lakásépítkezésekre, amelyből száz­millió korona jut elemi iskolai épületek helyreállítá­sára, stb. a fedezeti em­itatív pénz. A miniszter ezután az útügyekkel foglalkozott, majd az egyéb állami beruházások ismertetése után rátért a fedezetlen papírpénz kibocsátásának kér­désére. „ Jelenleg egész államjegyforgalm­unk — mon­dotta­ — harminchatmilliárd korona. Ez a harminc­hatmilliárd mintegy százmillió svájci franknak felel meg, tehát nekem az egész mostani államjegyforga­lomnak megfelelő összeget kellene útügyi beruházá­sokra fordítanom, hogy csak a fél aranyfedezetet sze­rezzem meg, mert Magyarország úthálózatának a hossza húszezer kilométert tesz ki. Itt ilyen módon­ aranyfedezetet teremteni nem lehet. Azt mondottam, h­ogyha ilyen beruházásokra új kiadásokat határoz el a nemzetgyűlés, akkor határozzon el új adókat is, amelyeknek hozamából ezeket fedezni lehet. Ezt a fe­dezetet biztosíthatjuk, vagy új papírpénz kibocsátá­sával és ezzel megterheljük az összes f­ixfizetésű osztályokat, a munkásságot és azokat, akik szellemi munkájukból élnek, vagy pedig biztosítunk olyan­ fedezetet, amelyet nyújtani tudnak azok, akiknek vállai inkább elbírják azt. N­em engedhetem meg és nem mehetek bele abba, hogy a bankóprés igénybe­vételével biztosíttassanak olyan kiadások, amelyek mellőzhetők vagy amelyeknek fedezésére más uton is megtalálhatjuk a­ megfelelő alapot a társadalmi béke és az igazságos ternerviselés. — Tisztelt nemzetgyűlés, — folytatta a minisz­ter, — én akkor, amikor a pénzügyminiszteri állás betöltésére vállalkoztam, egy politikai cél szolgálatá­ban állottam. Ez a politikai cél: a társadal­mi osztá­lyok között való megértés és az igazságos tehervise­lés biztosítása. A háború és az utána következő ese­mények igen jelentékeny eltolódást idéztek elő a va­gyoni viszonyokban. De épen azért, mert azon az ál­lásponton vagyok, hogy a társadalmi osztályok és rétegek között való megértés szükségességét és az egyforma teherviselés kívánalmát hangoztatom, val­lom azt is, hogy az a gazdasági hatalom, amely egy­szersmind a politikai vezetés hatalmát is megadja, megszerezhető erőszakkal is, megszerezhető véletlenül is. Ennek a hatalomnak a birtokát­ azonban állan­dóan csak az fogja biztosítani, ha azok, akik hatal­mon vannak, élni is tudnak ezzel a hatalommal. Azok nem érdemlik meg a vezetést ebben az ország­ban, akik saját magukra gondolnak akkor, mikor a köz érdekéről van szó. Meg vagyok róla győződve, hogy azok a rétegek, osztályok és körök, amelyeké ez idő szerint a gazdasági erő és ennélfogva a poli­tikai hatalom is, elég érettek és elég belátók arra, hogy felfogják ezeket az igazságokat. az új adóit.­ ­ A bankóprés igénybevételét a legrövidebb idő alatt be kell szüntetni, mert nem juttathatjuk min­dig rosszabb és rosszabb pénz adásával egyre ked­vezőtlenebb helyzetbe a tisztviselőket. Be kell szün­tetni azért, mert biztos kalkuláció lehetőségét akarjuk adni a kereskedőknek és be kell szüntenünk azért, mert nem akarjuk Oroszország, Ausztria és most már úgy látszik, Németország szomorú sorsát is követni és mert fenn akarjuk tartani a kapitalista gazdasági rendet. Ennélfogva a folyó adók kiépítésével, azzal az adóztatással kell jönnünk, amely a termelő osztáso­­kat veszi igénybe oly mérvig, amely méryig szüksé­ges azok áldozatkészségének igénybevétele ahoz, hogy más osztályok is megélhessenek. Ezt a célt szolgál­ják azok a javaslatok, amelyeket benyújtottam. Eze­ket követni fogja a jövedelemadóról szóló javaslat, a törvényhozás nyári szünete után és a községi háztar­tások rendezéséről szóló javaslat. A jövedelemadó­ban nem tarthatjuk fenn azt a létminimumot, amely ez idő szerint ott meg van állapítva és új skálát kell megállapítanunk. Mindenestre magasabban óhajtom megállapítani a minimumot és magasabban óhajtom megállapítani­­azt a jövedelmet, ameddig a jövede­lemadó skálája emelkedhetik. Nevezetesen a jelenlegi kétmillióról huszonötmillióra kívánom fel­emelni. A jövedelmi adó kulcsát, illetőleg a huszonötmilliónál harmincöt százalékot érne el a skála. (Felkiáltások: Kevés!) — A községi háztartások rendezését illetőleg első­sorban a kereseti adó átengedése fog a helyzeten se­gíteni. Igyekezni fogok biztosítani az egyenlőséget és igazságosságot az egész ország adózása tekintetében. Ami a külföldtől és más tényezőktől függ, csak akkor várhatunk segítséget, hogyha először a magunk belső dolgait igyekszünk rendbehozni. Azt hiszem, az, hogy nekünk bárki nagyobb, jelentékenyebb összege­ket adjon kölcsön, mielőtt látja a belső elhatározó akaratot arra, hogy rendbehozzuk államháztartási viszonyunkat, lehetetlen. X köpüyy zuhanása.­ ­ Ennek dacára optimisztikusan nézek a jö­vőbe és hogyha azt látom, hogy ezzel szemben óriási lépésekkel halad lefelé a koronánk, valóban azt kell mondanom, hogy ezt a jelenséget nem értem­. Sem államháztartási, sem közgazdasági helyzetünk, sem külkereskedelmi mérlegünk nem teheti ezt indokolttá és nem tehetik indokolttá a terméskilátások sem. Ennek a jelenségnek nincs más oka, mint a márká­nak az árhanyatlása. Ha általában végig nézünk az országon, mindenkinek az a meggyőződése, hogy Magyarországnak megvan a jövője és annál bizto­sabban tudunk majd megállani a lábunkon, minél inkább a saját erőnkre támaszkodunk. Én intézked­tem a­ magam részéről és felkértem a bankokat, hogy valutára lehetőleg hitelt ne engedélyezzenek és hogy a külföld fedezetlen kölcsönkéréseit ne teljesítsék. A bankoknak ilyen irányú cirkuláréja már kiment és ezt be is fogják tartani. Intézkedni fogok az elszapo­rodott bankházaknak, magánváltó-cégeknek esetle­ges megrendszabályozásáról is, de tovább is el fogok menni a magam részéről, hogyha látom, hogy az em­berek teljesen elveszítik a fejüket. Nem fizetik mint r­epar­ációt.­ ­ Ilyen esetben tudom, hogy nem az a helyes orvoslás, hogyha az ember erőszakos intézkedéseket tesz, remélem, hogy mindazon intézkedések hatása­ként, amelyeket tervezünk, helyre fog állani a rend és a nyugalom és nem fogja az idegességet emelni a reparáció gondolata sem. A reparációs szisztéma különben a német márkának egy centimé alá való sülyedésével végleg megbukott. A bizottságok azon­ban bizonyára még hosszú ideig tovább fognak mű­­­küdni. A ceruzát és a papirost,­ amelyet felhasznál­­­nak, a jó békesség kedvéért meg is fogjuk fizetni, hanem reparációt fizetni nem fogunk. JÍiití£tíir,osses­gáiban elfoga*­t*n­fc a javaslatot fövndis a tanácskozást befejezettnek nyilvánt­artotta és föltette a kérdést a szavazásra. (A Ház az indemnitási javaslatot általánosság­ban, a pénzügyi bizottság szövegezésében elfogadta.) Döntés a Határroztati javaslato­­ felett, Elnök jelentette, hogy összesen 49 határozati javaslatot adtak be. Egynegyed hat órakor kezdték meg ezek felett a szavazást. A jegyző minden egyes határozati ja­vaslatot felolvasott s az illető szakminiszter megtet­te a maga megjegyzését, aztán szavazott a Ház. Este fél nyolcig több mint harminc határozati javaslat felett döntöttek s ezek közül csak hármat fo­gadt­­ak el, a gróf Széchenyi Viktorét a mezőgazda­sági szakoktatásnak a népoktatásba való bevitele tárgyában, a Fábián Béláét a kisiparnak a közszállí­tásokban való részesedése tárgyában és a Buday De­zsőét iparkamarák feállítása tárgyában. A többi ja­vaslatot elvetették. Érdekes volt a szavazás, külső­sége. Az elvetett javaslatok mellett szavaztak: a szo­cialisták, a demokraták, a keresztényszocialisták, Andrássyék és Rassayék, szóval az ellenzék együtt, de kisebbségben maradtak. Volt eset, amikor az el­lenzék és kormánypárt együtt szavazott, pl Buday Dezső javaslatánál a numerus calususnak az összes főiskolákra való kiterjesztése tárgyában. — Egyhangúlag elvetették!­­— konstatálta Gaál Gaszton elnök nem minden humor nélkül. Drózdy Győző javaslatát a földreform aktáinak a Ház asztalára való letétele tárgyában Nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter azzal utasította vissza, hogy a törvény végrehajtása az Orsz. Földbirtokrendező Bíróság kezébe van leté­ve, s az nem kötelezhető, hogy kimutatásokat terjesz­szen a Ház elé. Egyébként jelenleg 1900 községben folyik az eljárás, de döntés a közeljövőben nem vár­ható. A numerus clausus eltörlésére vonatkozó Dróz­dy-féle indítványt a miniszterelnök kérésére utasí­tották el azzal, hogy ilyen fontos kérdésben m­eid k­a­talitel nem lehet dönteni. Elvetették: Drózdy Győző 3, Csizmadia András 1, Propper Sándor 8, Farkas István 3, György Imre 2, Szabó József 2, Szeder Ferenc 4, Haller István 2, Pallavicini György 2, Gömbös Gyula 2, Cserti József 5, Fábián Béla 1, Szilágyi Lajos 2 és Buday Dezső 3 határozati javaslatát. Szeder határozati javaslatával, hogy ti. a földreform gyorsabb végrehajtása érdekében kor­mánybiztosokat nevezzenek ki, Nagyatádi-Szabó mi­niszter­ kife­jtette, hogy azért megy nehezen a dolog, mert kevés a bíró, s ezek számát okvetlen szaporít­­ani fogja. Kormánybiztosokra nincs szükség, mert a gazdasági felügyelői állásokat épen azért szervezte meg, hogy ilyen alkalmakkor segítségére legyenek. Tény, hogy ezek nem teljesítik kellőképen a köteles­ségüket s erre való tekintettel rendeletet ad ki, amely, nála is van, de nem olvassa fel. — Ők sem fogják elolvasni! — szólt közbe de­rültséget keltve Ugron Gábor. — Tudom én ezt a köz­igazgatásnál szerzett gyakorlatomból. A mezőgazdasági munkásokra vonatkozó Sze­der-féle javaslatnál elmondta a földművelési minisz­ter, hogy az egyeztető bizottságok nem váltak be, mert hiába hívták őket össze, a munkaadók több­nyire nem jelentek meg. Most törvényjavaslat készül e tárgyban,­­ így külön utasításra nincs szükség. A­ mezőgazdasági munkások rokkant- és balesetbiztosí­tására vonatkozólag szintén folynak a munkálatok úgy a népjóléti, mint a földmivelési minisztérium­ban. Az újságpapír beszerzésével kapcsolatos akták­nak a Ház asztalára való letétele tárgyában (Palla­vicini indítványa) gróf Bethlen István miniszterel­nök kijelentette, hogy a Futura nem állami vállalat s privát megegyezéseihez a kormánynak semmi köze, s így nincs abban a helyzetben, hogy az aktákat a Ház elé terjessze. Ha valakinek valamelyes vissza­élésről konkrét adat van a birtokában, azt hozza tu­domására, s ő majd megvizsgálja az ügyet. A kiviteli engedélyek előterjesztéséről szóló Pallavicini-féle indítványra Nagyatádi-Szabó minisz­ter felelt, elmondván, hogy ezeket a dolgokat a Köz­élelmezési Tanács intézi, ez dönt, hogy miből meny­nyi vihető ki. Az engedélyek kiadását pedig egy mi­niszterközi bizottság intézi, amelynek ülésein az ér­dekeltek is részt vesznek és közösen bírálják el az ügyeket. Bármely képviselőnek joga van ezekbe az aktákba betekinteni, szükségtelen azokat a Ház asz­talára letenni. Gömbös egyik javaslatában az egyetemi hall­gatók otthona és bajtársi háza javára 20 milliót kért, mire gróf Bethlen miniszterelnök kijelentette, hogy a kormány is fel akarja karolni az egyetemi hallgatókat, de ebben a pillanatban ninc­s abban a helyzetben, hogy megmondhassa:­­ 5 vagy 20 milliót­ tud-e erre a célra fordítani. Ezért és csakis ezért kéri a javaslat elvetését. Gömbös másik javaslatát,­ amely a földbirtok és -bérlet megoszlásáról kért sta-­ tisztikai kimutatást, különös tekintettel arra, hogy, mennyi van zsidó kézen, azt felelte a miniszterelnök, hogy ilyen kimutatások a statisztikai hivatalban vannak s az indítványozó elmehet oda és megnézheti. A kormány „luxusautóira" vonatkozó Cserti-féle indítványnál Kállay Tibor pénzügyminiszter kijelen­tette, hogy összevissza 46 ilyen autó v­evi, amely ugyan nem luxus-, hanem személyszállí­tó-autó, de­­ mivel annyira diffikultálják ezt az ügyet, a kormány i­j rajta lesz, hogy ezek számát is a passza és megtakar­­­rításokat eszközöljön a benzin stb körü­tt. A Szilágyi-féle s a választójogra vonatkozó in­­­dítványnál gróf Bethlen miniszterelnök kijelentette­, hogy azt a kormány önszántából fogja annak ide­j­­én benyújtani.

Next