Pesti Hírlap, 1922. augusztus (44. évfolyam, 172-197. szám)
1922-08-01 / 172. szám
* volt az általános választójog kérdése. Kossuth is csak gyakorlati okokból nem tért át a népképviselet alapjára. Fokozatosan kiírta kiépíteni az akkori választójogi törvényjav...-".. fokat. "A függetlenségi párt 1867 után programmjába iktatta az általános választási jogot, amely tehát nem császári demagógia, amint a miniszterelnök mondotta, hanem történelmi múlttal bíró eszme. A november 16-iki néphaározaban,amely szerint az ország független és önálló népköztársaság, két alapelv van lefektetve. Az egyik állami függetlenségünk, a másik, hogy az államforma kérdésében plebiscitumnak kellene döntenie. A délutáni ülés: Szakács Andor folytatja délelőtt félbeszakított beszédét. Mindenekelőtt, megállapítja, hogy a plebiscitum benne van a kisgazdapárt eredeti programmjában. A szegedi ellenforradalmi kormány is a Károlyi-kormány alatt hozott néphatározat alapján állt. Szóváteszi a nyíregyházai választást.. Elismeri a belügyminiszter kitűnő kvalitásait, de mégis kell egy határnak lenni, amelynek keretei között egy választásnak le kell folynia. Különösnek tartja, hogy a belügyminiszter ellenjelöltje, egy tekintélyes kisgazda, még az ajánlási ív benyújtásához szükséges aláírásokat sem tudta megkapni, aminek az az oka, hogy a miniszter kortesei meg nem engedett eszközökkel dolgoztak. Miután értesülése szerint a földmivelésügyi miniszter nyilatkozni fog a földbirtokreform kérdéséről, erre vonatkozólag egyelőre nem kivánja észrevételeit megtenni. PESTI HÍRLAP 1922. augusztus L, fedd. M .pénzÜgyminiszter zárószavaL Kállay Tibor pénzügyminiszter szólalt fel ezután. Mindenekelőtt Strausz István beszédére teszi meg észrevételeit. Kifejti, hogy a költségvetésnél az Ittós ’ 22. évi előirányzatot kellett alapul venni. Felveti a kérdést: Vajon ez az irányzat jobb-e a többinél? Meggyőződése szerint jobb. Beszél Nagy Emil különjavaslatáról, amely szerint a kormány nem akar beruházáskora áldozni. Ez nem felel meg a tényeknek. Amikor átvette a pénzügyminisztérium vezetését, itt súlyos állapotok: talált és ezért arra vállalkozott mindenekelőtt, hogy az államháztartás egyensúlyát megteremti. Erre csak egy módot lát: apasztani kell a kiadásokat és emelni a bevételeket. Természetesen valahányszor a kiadások apasztásáról van szó, szemben találja magát az érdekeltekkel és ezért szüksége van nemcsak a nemzetgyűlés, hanem a közvélemény támogatására is. Az 1921—22. előirányzat alapján már nem lehet revízió alá venni az államháztartást, mert ez a költségvetés még a magasabb korona-kurzus alatt készült. Szükség volt tehát egy új előirányzatra, amelynek előkészületei már folyamatban is vannak. Reméli, hogy ezt a költségvetési előirányzatot minél előbb a nemzetgyűlés elé terjesztheti. M fosevételafo. A bevételeket illetőleg szét kellett választanunk fíz üzemeket az egyéb állami kezeléstől. Ez a szétválasztás azért történt meg a budgetben, mert végre érvényre akarjuk jutatni azt az elvet, hogy az állami üzemeknek legalább önmagukat el kell tartaniuk. Az állam az idők folyamán igen sok olyan terhet vállalt magára, amelyet azelőtt a városok és a községek háztartása viselt. Ezeket szükségképen újra át kell majd adnunk, hogyha a normális állapotokra kíánunk visszatérni A még ezek után is megmaradó kiadások fedezésére teljes összegű bevételt kell nyújtaniok a közszolgáltatásoknak és ezeknek a megállapítására nyújtottam be az egyenes adókról szóló javaslatomat. V • H&spesfia&eiminé*£esfita& euiféna-ulya* Ami a termelő munka előmozdítását és az állami beruházások kérdését illeti, a termelő munka igenis megindult az országiján és különösen ipari téren már és előre haladást tettünk. Nagy fejlődést mutat fel villanyos és gépiparunk amelynek az1 százaléka maradt meg a megcsonkított országban és amely legerősebb exportiparunk. A fejlődés e tekintetben nagy arányokat mutat új gyailapítások alakjában is. K kereskedelmi mérlegünk az 1021. évben 20—21 milliárd passzívummal zárult. Ennek azonban részben az volt az oka, hogy a szállítások ebben az évben nem bonyolódtak le teljesenés egy részük áthozatott az 1.122-ik esztendőre. Ez magyarázza azután az 1922. év első felének eredményét, azt tudniillik, hogy ebben a félévben kereskedelmi mérlegünk parstzivuria már csak 4—5 milliárd korona volt. Elénjedhet ellen szükségünk van arra, hogy a külföldi tőke felkeresse Magyarországot. A kormányt a fejlődés kérdésében ez eredmények dacára sem illeti meg semmiféle érdem. Kapitalista gazdasági rendben nem a kormány az, amely fejleszti, kezében tartjaés viszi az ipari fejlődést. Kapitalista gazdasági rendben az egyéni törekvés az, amely fejleszt. Ami most már az állami beruházások kérdését illeti, addig, míg az 1921. évi költségvetés egymilliárd beruházást ír elő, az 1921—22. évi költségvetésben ez az összeg kétmilliárdra emelkedett fel. Az indemni-tási törvényjavaslatban 100 millió korona szerepel mozdonybeszerzésre, 550 millió kocsibeszerzésre, egymilliárd állami lakásépítkezésekre, amelyből százmillió korona jut elemi iskolai épületek helyreállítására, stb. a fedezeti emitatív pénz. A miniszter ezután az útügyekkel foglalkozott, majd az egyéb állami beruházások ismertetése után rátért a fedezetlen papírpénz kibocsátásának kérdésére. „ Jelenleg egész államjegyforgalmunk — mondotta — harminchatmilliárd korona. Ez a harminchatmilliárd mintegy százmillió svájci franknak felel meg, tehát nekem az egész mostani államjegyforgalomnak megfelelő összeget kellene útügyi beruházásokra fordítanom, hogy csak a fél aranyfedezetet szerezzem meg, mert Magyarország úthálózatának a hossza húszezer kilométert tesz ki. Itt ilyen módon aranyfedezetet teremteni nem lehet. Azt mondottam, hogyha ilyen beruházásokra új kiadásokat határoz el a nemzetgyűlés, akkor határozzon el új adókat is, amelyeknek hozamából ezeket fedezni lehet. Ezt a fedezetet biztosíthatjuk, vagy új papírpénz kibocsátásával és ezzel megterheljük az összes fixfizetésű osztályokat, a munkásságot és azokat, akik szellemi munkájukból élnek, vagy pedig biztosítunk olyan fedezetet, amelyet nyújtani tudnak azok, akiknek vállai inkább elbírják azt. Nem engedhetem meg és nem mehetek bele abba, hogy a bankóprés igénybevételével biztosíttassanak olyan kiadások, amelyek mellőzhetők vagy amelyeknek fedezésére más uton is megtalálhatjuk a megfelelő alapot a társadalmi béke és az igazságos ternerviselés. — Tisztelt nemzetgyűlés, — folytatta a miniszter, — én akkor, amikor a pénzügyminiszteri állás betöltésére vállalkoztam, egy politikai cél szolgálatában állottam. Ez a politikai cél: a társadalmi osztályok között való megértés és az igazságos teherviselés biztosítása. A háború és az utána következő események igen jelentékeny eltolódást idéztek elő a vagyoni viszonyokban. De épen azért, mert azon az állásponton vagyok, hogy a társadalmi osztályok és rétegek között való megértés szükségességét és az egyforma teherviselés kívánalmát hangoztatom, vallom azt is, hogy az a gazdasági hatalom, amely egyszersmind a politikai vezetés hatalmát is megadja, megszerezhető erőszakkal is, megszerezhető véletlenül is. Ennek a hatalomnak a birtokát azonban állandóan csak az fogja biztosítani, ha azok, akik hatalmon vannak, élni is tudnak ezzel a hatalommal. Azok nem érdemlik meg a vezetést ebben az országban, akik saját magukra gondolnak akkor, mikor a köz érdekéről van szó. Meg vagyok róla győződve, hogy azok a rétegek, osztályok és körök, amelyeké ez idő szerint a gazdasági erő és ennélfogva a politikai hatalom is, elég érettek és elég belátók arra, hogy felfogják ezeket az igazságokat. az új adóit. A bankóprés igénybevételét a legrövidebb idő alatt be kell szüntetni, mert nem juttathatjuk mindig rosszabb és rosszabb pénz adásával egyre kedvezőtlenebb helyzetbe a tisztviselőket. Be kell szüntetni azért, mert biztos kalkuláció lehetőségét akarjuk adni a kereskedőknek és be kell szüntenünk azért, mert nem akarjuk Oroszország, Ausztria és most már úgy látszik, Németország szomorú sorsát is követni és mert fenn akarjuk tartani a kapitalista gazdasági rendet. Ennélfogva a folyó adók kiépítésével, azzal az adóztatással kell jönnünk, amely a termelő osztásokat veszi igénybe oly mérvig, amely méryig szükséges azok áldozatkészségének igénybevétele ahoz, hogy más osztályok is megélhessenek. Ezt a célt szolgálják azok a javaslatok, amelyeket benyújtottam. Ezeket követni fogja a jövedelemadóról szóló javaslat, a törvényhozás nyári szünete után és a községi háztartások rendezéséről szóló javaslat. A jövedelemadóban nem tarthatjuk fenn azt a létminimumot, amely ez idő szerint ott meg van állapítva és új skálát kell megállapítanunk. Mindenestre magasabban óhajtom megállapítani a minimumot és magasabban óhajtom megállapítaniazt a jövedelmet, ameddig a jövedelemadó skálája emelkedhetik. Nevezetesen a jelenlegi kétmillióról huszonötmillióra kívánom felemelni. A jövedelmi adó kulcsát, illetőleg a huszonötmilliónál harmincöt százalékot érne el a skála. (Felkiáltások: Kevés!) — A községi háztartások rendezését illetőleg elsősorban a kereseti adó átengedése fog a helyzeten segíteni. Igyekezni fogok biztosítani az egyenlőséget és igazságosságot az egész ország adózása tekintetében. Ami a külföldtől és más tényezőktől függ, csak akkor várhatunk segítséget, hogyha először a magunk belső dolgait igyekszünk rendbehozni. Azt hiszem, az, hogy nekünk bárki nagyobb, jelentékenyebb összegeket adjon kölcsön, mielőtt látja a belső elhatározó akaratot arra, hogy rendbehozzuk államháztartási viszonyunkat, lehetetlen. X köpüyy zuhanása. Ennek dacára optimisztikusan nézek a jövőbe és hogyha azt látom, hogy ezzel szemben óriási lépésekkel halad lefelé a koronánk, valóban azt kell mondanom, hogy ezt a jelenséget nem értem. Sem államháztartási, sem közgazdasági helyzetünk, sem külkereskedelmi mérlegünk nem teheti ezt indokolttá és nem tehetik indokolttá a terméskilátások sem. Ennek a jelenségnek nincs más oka, mint a márkának az árhanyatlása. Ha általában végig nézünk az országon, mindenkinek az a meggyőződése, hogy Magyarországnak megvan a jövője és annál biztosabban tudunk majd megállani a lábunkon, minél inkább a saját erőnkre támaszkodunk. Én intézkedtem a magam részéről és felkértem a bankokat, hogy valutára lehetőleg hitelt ne engedélyezzenek és hogy a külföld fedezetlen kölcsönkéréseit ne teljesítsék. A bankoknak ilyen irányú cirkuláréja már kiment és ezt be is fogják tartani. Intézkedni fogok az elszaporodott bankházaknak, magánváltó-cégeknek esetleges megrendszabályozásáról is, de tovább is el fogok menni a magam részéről, hogyha látom, hogy az emberek teljesen elveszítik a fejüket. Nem fizetik mint reparációt. Ilyen esetben tudom, hogy nem az a helyes orvoslás, hogyha az ember erőszakos intézkedéseket tesz, remélem, hogy mindazon intézkedések hatásaként, amelyeket tervezünk, helyre fog állani a rend és a nyugalom és nem fogja az idegességet emelni a reparáció gondolata sem. A reparációs szisztéma különben a német márkának egy centimé alá való sülyedésével végleg megbukott. A bizottságok azonban bizonyára még hosszú ideig tovább fognak műküdni. A ceruzát és a papirost, amelyet felhasználnak, a jó békesség kedvéért meg is fogjuk fizetni, hanem reparációt fizetni nem fogunk. JÍiití£tíir,ossesgáiban elfoga*t*nfc a javaslatot fövndis a tanácskozást befejezettnek nyilvántartotta és föltette a kérdést a szavazásra. (A Ház az indemnitási javaslatot általánosságban, a pénzügyi bizottság szövegezésében elfogadta.) Döntés a Határroztati javaslato felett, Elnök jelentette, hogy összesen 49 határozati javaslatot adtak be. Egynegyed hat órakor kezdték meg ezek felett a szavazást. A jegyző minden egyes határozati javaslatot felolvasott s az illető szakminiszter megtette a maga megjegyzését, aztán szavazott a Ház. Este fél nyolcig több mint harminc határozati javaslat felett döntöttek s ezek közül csak hármat fogadtak el, a gróf Széchenyi Viktorét a mezőgazdasági szakoktatásnak a népoktatásba való bevitele tárgyában, a Fábián Béláét a kisiparnak a közszállításokban való részesedése tárgyában és a Buday Dezsőét iparkamarák feállítása tárgyában. A többi javaslatot elvetették. Érdekes volt a szavazás, külsősége. Az elvetett javaslatok mellett szavaztak: a szocialisták, a demokraták, a keresztényszocialisták, Andrássyék és Rassayék, szóval az ellenzék együtt, de kisebbségben maradtak. Volt eset, amikor az ellenzék és kormánypárt együtt szavazott, pl Buday Dezső javaslatánál a numerus calususnak az összes főiskolákra való kiterjesztése tárgyában. — Egyhangúlag elvetették!— konstatálta Gaál Gaszton elnök nem minden humor nélkül. Drózdy Győző javaslatát a földreform aktáinak a Ház asztalára való letétele tárgyában Nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter azzal utasította vissza, hogy a törvény végrehajtása az Orsz. Földbirtokrendező Bíróság kezébe van letéve, s az nem kötelezhető, hogy kimutatásokat terjeszszen a Ház elé. Egyébként jelenleg 1900 községben folyik az eljárás, de döntés a közeljövőben nem várható. A numerus clausus eltörlésére vonatkozó Drózdy-féle indítványt a miniszterelnök kérésére utasították el azzal, hogy ilyen fontos kérdésben meid katalitel nem lehet dönteni. Elvetették: Drózdy Győző 3, Csizmadia András 1, Propper Sándor 8, Farkas István 3, György Imre 2, Szabó József 2, Szeder Ferenc 4, Haller István 2, Pallavicini György 2, Gömbös Gyula 2, Cserti József 5, Fábián Béla 1, Szilágyi Lajos 2 és Buday Dezső 3 határozati javaslatát. Szeder határozati javaslatával, hogy ti. a földreform gyorsabb végrehajtása érdekében kormánybiztosokat nevezzenek ki, Nagyatádi-Szabó miniszter kifejtette, hogy azért megy nehezen a dolog, mert kevés a bíró, s ezek számát okvetlen szaporítani fogja. Kormánybiztosokra nincs szükség, mert a gazdasági felügyelői állásokat épen azért szervezte meg, hogy ilyen alkalmakkor segítségére legyenek. Tény, hogy ezek nem teljesítik kellőképen a kötelességüket s erre való tekintettel rendeletet ad ki, amely, nála is van, de nem olvassa fel. — Ők sem fogják elolvasni! — szólt közbe derültséget keltve Ugron Gábor. — Tudom én ezt a közigazgatásnál szerzett gyakorlatomból. A mezőgazdasági munkásokra vonatkozó Szeder-féle javaslatnál elmondta a földművelési miniszter, hogy az egyeztető bizottságok nem váltak be, mert hiába hívták őket össze, a munkaadók többnyire nem jelentek meg. Most törvényjavaslat készül e tárgyban, így külön utasításra nincs szükség. A mezőgazdasági munkások rokkant- és balesetbiztosítására vonatkozólag szintén folynak a munkálatok úgy a népjóléti, mint a földmivelési minisztériumban. Az újságpapír beszerzésével kapcsolatos aktáknak a Ház asztalára való letétele tárgyában (Pallavicini indítványa) gróf Bethlen István miniszterelnök kijelentette, hogy a Futura nem állami vállalat s privát megegyezéseihez a kormánynak semmi köze, s így nincs abban a helyzetben, hogy az aktákat a Ház elé terjessze. Ha valakinek valamelyes visszaélésről konkrét adat van a birtokában, azt hozza tudomására, s ő majd megvizsgálja az ügyet. A kiviteli engedélyek előterjesztéséről szóló Pallavicini-féle indítványra Nagyatádi-Szabó miniszter felelt, elmondván, hogy ezeket a dolgokat a Közélelmezési Tanács intézi, ez dönt, hogy miből menynyi vihető ki. Az engedélyek kiadását pedig egy miniszterközi bizottság intézi, amelynek ülésein az érdekeltek is részt vesznek és közösen bírálják el az ügyeket. Bármely képviselőnek joga van ezekbe az aktákba betekinteni, szükségtelen azokat a Ház asztalára letenni. Gömbös egyik javaslatában az egyetemi hallgatók otthona és bajtársi háza javára 20 milliót kért, mire gróf Bethlen miniszterelnök kijelentette, hogy a kormány is fel akarja karolni az egyetemi hallgatókat, de ebben a pillanatban nincs abban a helyzetben, hogy megmondhassa: 5 vagy 20 milliót tud-e erre a célra fordítani. Ezért és csakis ezért kéri a javaslat elvetését. Gömbös másik javaslatát, amely a földbirtok és -bérlet megoszlásáról kért sta- tisztikai kimutatást, különös tekintettel arra, hogy, mennyi van zsidó kézen, azt felelte a miniszterelnök, hogy ilyen kimutatások a statisztikai hivatalban vannak s az indítványozó elmehet oda és megnézheti. A kormány „luxusautóira" vonatkozó Cserti-féle indítványnál Kállay Tibor pénzügyminiszter kijelentette, hogy összevissza 46 ilyen autó vevi, amely ugyan nem luxus-, hanem személyszállító-autó, de mivel annyira diffikultálják ezt az ügyet, a kormány ij rajta lesz, hogy ezek számát is a passza és megtakarrításokat eszközöljön a benzin stb körütt. A Szilágyi-féle s a választójogra vonatkozó indítványnál gróf Bethlen miniszterelnök kijelentette, hogy azt a kormány önszántából fogja annak idején benyújtani.