Pesti Hírlap, 1922. szeptember (44. évfolyam, 198-222. szám)

1922-09-01 / 198. szám

ISESCS Etosítva a köztisztviselők ruhaellátása. A kormány még nem adott megbízást a tisztviselői szüretek beszerzésére. A nehézséget a szokás emelke­dése okozza. A Köztisztviselők Fogyasztási Szövetke­zete visszautasította az árajánlatokat. Két héten belül várható a kormány döntései. A kormánynak súlyos gondot okoz a köztiszt­viselők természetbeni ellátása. Különösen nagy ne-1 :;•;'• be kerül a tisztviselők ruházati kedvezmé­nyt­­ ellátni, mivel a valutadifferenciák oly magasra nyomták a külföldi textilárakat, hogy azok beszer­a mindegyre ingadozó s egyre sülyedő magyar koronával az államra nézve óriási nehézségeket hozna.­­ Momentán az a helyzet, hogy a kormány a köztisztviselők téli ruhaellátását alig fogja megte­hetni. Minden eddigi jel azt mutatja, hogy a tisztvi­selők nemcsak, hogy télikabátszövetre nem számít­­hatnak,­ele még a téli ruha-akcióban is csak a ked­vező fordulat folytán­ részesülhetnek. Munkatársunk több oldalról érdeklődött a do­log felől, azonban, sajnos, megnyugtató választ se­honnan sem kapott. A köztisztviselők kedvezményes ruha-akcióját első ízben a Hangya látta el, amely még mind ez ideig elszámolásban van a kormánnyal szemben. A legutóbbi akciót a Magyar Köztisztviselők Fo­gyasztási Szövetkezetére bizta, amelynek elnöke Schwetzar Ferenc altábornagy. Ez a megbízatás most járt le s ma már csak az elszámoláson dol­goznak, mivel a kormány mind ez ideig újabb meg­bízást nem adott. A kormány emez intézkedése a Köztisztviselői­ Fogyasztási Szövetkezetet is váratlanul érte, mivel a Kammer Testvérek Textiláru R. T. útján már be is szerezte a télikabát és téliruha szövetekről az ár­ajánlatokat, amelyekről a változott helyzetre való tekintettel már le is mondott. Munkatársunk érdeklődött a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezetének Mérleg­ utca 3. szám alatti h­elyiségében, ah­ol az egész ruha-akciót bo­nyolították s az alábbi válást kapta: — A kormány tényleg megvonta tőlünk a tisztviselők ruha-akcióját s mindeddig nem adott ujabb megbízatást. Azóta tárgyalásokban állunk a kormánnyal s az a reményünk, hogy ameny­nyi­ben a toliszovat-akciót elrendeli, ismét mi fogjuk azt ellátni. — Mi a legjobb árajánlatokat kaptuk az el­múlt hónapban a külföldi s belföldi gyárakból, azonban ezeket már vissza is utasítottuk.­­ Ha a kormány kedvezményes áron akarja ellátni a tisztviselőket ruhaszövettel, horribilis ki­adásokkal kell számolnia. Az elmúlt hónapban há­rom és féltől négy és fél svájci frankig tudtuk vol­na beszerezni a tisztviselő-szövetet. Kaptunk is ár­ajánlatot tizenhárom frankra is, de az roppant finom, va­tag, télikabát szövet volt. Akkor a kor­mánynak 3—4000 koronába került volna méterje a szövőnek, ma már tetemesen drágább. — Az árukat nagyobbrészt belföldi gyárakból sze­veziték volna be, de a belföldi gyárak nem tud­ják ellátni a kivánt mennyiséget, azért cseh és meg­szállva tartott területről is hoztunk volna be textil­árut.­­ A szikod folytonos emelkedése, illetőleg a ko­rona ingadozása szinte hozzáférhetetlenné teszik m­a m­ár a külföldi jobb szöveteket s a kormány kesles­kedése teljesen érthető is. • Ennnél többet a pénzügyminisztérium illetékes osztályában sem tudtak mondani. Itt az alábbi ri­deg választ kaptuk: _ A kormány még nem döntött, hogy a tél folyamán ellátja-e a tisztviselőket szövettel, vagy sem. A tárgyalások folynak, de végleges határoza­tot még nem hoztak. Az akció nem akadt meg, csak húzódik. Ennek oka az, hogy az államnak súlyos milliárdokkal kell számolnia s így nagy körülte­kintésre van szükség. Előreláthatólag két héten be­lül el fog dőlni a kérdés. A köztisztviselők, akik erősen számítottak nemcsak a téliruha, hanem a télikabát kedvez­ményre is, érthető aggodalommal várják a kor­mány döntését. Aggodalmuk fennáll még abban az esetben is, ha a kormány újabb megbízatást ad, mivel az újabb árajánlatok beszerzése, a szállítás, a felszabás s az elosztó helyekre való szállítás annyi időt vesz igénybe, hogy messze benne gázolunk már a télben, amikor a köztisztviselő odaadhatja kabátjának kedvezményes szövetét. Attól is erősen tartanak, hogy addig már ki is fog tavaszodni s a telet ismét dideregve, rongyos ruhában fogják ke­resztül szenvedni. Értesülésünk szerint a KNSz memorandum­mal vagy deputáció formájában fogja a kormányt felkérni téli szövet­kedvezményük sürgetésére. Az új iskolaév. PlmZés* Ézuzkesrületi főigazgató nyilatkozata. ú­n. felvételi vizsgáikon aránylag kevés tanulót utasítottak el. Szeptember! Fiatal és öregfej­ű, jól ápolt és bor­zaskajú, rövidnadrágos és hosszúnadrágos gyerekek, fiúk és leányok ebben a hónapban indulnak ismét neki a nagy harcnak, most kezdik meg újra az ost­romot a tudomány várai ellen. A szeptember most is olyan, mint volt régen a mi diákkorunkban, szép és meleg, hogy az embernek nincs is kedve iskolába menni. Csak az idők változtak, a gyerekek ugyan­azok. Csak a szülőknek van több gondjuk, mert bi­zony, mint az itt alábbiakban kitűnik, manapság a gyermekek iskoláztatása már majdnem luxus­számba megy. A kommunizmus után behozott felvételi vizs­­­gák most értek véget és holnap kezdődik a beira­tás. A Pesti Hírlap munkatársa a beiratások­ra és a jövő tanévre vonatkozóan kérdést intézett Pintér Je­nőhöz, a budapesti királyi tankerületi főigazgatóhoz, aki a következőkben nyilatkozott az új iskolaévadról: " Még nem érkeztek ugyan be az adatok a felvételi vizsgákról, mert hiszen azoknak feldolgo­zása hosszabb időt vesz igénybe, de azt már most meg lehet állapítani, hogy a középiskolákban a fiú­tanulók száma nem szaporodott, sőt itt-ott bizonyos mértékű csökkenés is mutatkozik. Ez annyiban ör­vendetes, hogy azokon­­a helyeken, ahol a csökkenés beállt, ott a tanárok kisebb létszámú osztályokban dolgoztatnak és így nagyobb lehet a tanítás ered­ménye. Viszont az Államnak nem kell újabb isko­lákat felállítani, ami a mai nyomorúságos helyze­tünkben nem kicsinylendő haszon. A fiútanulókat valamer­nyit kivétel nélkül el tudjuk helyezni, csu­pán az első osztályú leánytanulók egy csekély há­nyada polgári iskolába szorult. Ez különben már így volt az utóbbi­ években is. Hogy mi az oka a tanulói­­ létszám csökkenésének, arra vonatkozóan a vesztes ,. 1 háború után mutatkozó nyomorra kell hivatkoz­. * I nunk. Továbbá a szülők kilátástalannak találják gyermekeik­ számára a laterner pályát, nem erőltetik gimnáziumba vagy reálba a gyereket, inkább vala­milyen ipari pályára adják, a tanulás ideje rövidebb lesz, olcsóbb és a fiú gyorsabban jut elhelyezkedés­hez. Ami az elsőosztályos felvételi vizsgákat illeti, ki­jelenthetem, hogy az idei felvételi vizsgák sokkal job­ban sikerültek, mint az eddigiek, ennek az oka az, hogy a szülők, akik fiaikat gimnáziumba vagy reál­ba akarják járatni, azok erősebben szorítják gyer­mekeiket arra, hogy itt sikeresen megállják helyü­ket. Ez nagy előny az iskola színvonalának emelése érdekében, amióta felvételi vizsga van, azóta az első osztályok szökkenésszerű előrehaladást mutatnak a régiekhez képest. .A régi nagy bukási százalék ezek­ben az osztályokban lényegesen csökkent. A felvéte­li vizsgákon aránylag kevés tanulót utasítottunk el. A sikeresen felelőket mind felvettük. Ebben a tekin­tetben még a győztes és gazdag olaszok is sokkal szigorúbban járnak el, mint mi, ott tudniillik rend­kívül szigorú az első osztályos felvételi vizsga, ahol csak a sikeresen vizsgázottak egy részét veszik fel. Az olasz törvényjavaslat megokolása szerint a fel­vételi vizsga nem antidemokratikus intézmény, mert hiszen itt csakis a tanulók képessége jön számításba. Ha mi, magyarok, ötven elsőosztályos jelentkező ta­nuló közül ötöt-hatot a polgári iskolába vagy az ele­mi iskola ötödik osztályába utasítunk, ez igazán enyhe vizsgálati eljárásnak bizonyul. Helyenként ter­mészetesen nagyobb ez a percentszám, helyenkint ki­sebb. A tandíj az állami fiúgimnáziumokban vagy reáliskolákban egész évre 520 korona, a beiratási díj 120 korona, de a közalkalmazottak és munkások gyermekei ennél jóval kevesebbet fizetnek, sőt sok esetben felmentést is nyernek. Alig van még egy hely a világon, ahol kevesebbet kell tandíjért fizetni.­­ Jelenleg Budapesten 40 gimnázium, reál és le­ánygimnázium van, amely a budapesti királyi tan­kerületi főigazgatóság felügyelete alatt fejti ki mű­ködését és van még néhány különleges helyzetű is­kola, ahol a főigazgató mint miniszteri biztos szere­pel. A tanévet a most folyó beiratások után rendesen nyitjuk meg és reméljük, hogy semmi gátló akadály nem merül fel az idei iskolaév munkájában. Apponyi felköszöntője Bécs városa bankettjén. Az interparlamentáris szellem és a hazafiság.­­ Haladás az erkölcsi lefegyverzés felé. „ Bécs, augusztus 31. Az interparlamentáris unió delegátusainak tiszteletére tegnap Bécs városa a Konzerthavn nagytermében bankettet adott, ame­lyen gróf Apponyi Albert felköszöntőt mondott: — Néhány szót kívánok szentelni — mondta többek közt — a m­i tiszteletbeli elnökünknek, lord Weardalenak, mint­ az interparlamentáris szellem legkiválóbb megtestesítőjének. Mi az az interparla­mentáris szellem? Az interparlamentáris szellem összekapcsolása annak a hazafiságnak, amelyet mi­ nemzeti képviselők magunkkal hozunk, az inte­rrna­cionális szellemmel. Lehetséges-e ez az összekapcso­lás? Igen­is lehetséges, ha a hazafiságnak a legma­gasabb tartalmat adjuk. Olyan egyéneknél is, aki­ket szeretünk. A hazaszeretetnek legmagasabb kon­cepciója azt kívánja, hogy tulajdon hazája magas erkölcsi színvonalon álljon és elöljárjon az emberi­ség nagy eszméinek megvalósításáért folyó mun­kában. Beszéltek az értekezleten a lefegyverzésről és helyesen említették, hogy a lefegyverzésnek kettős­nek kell lenni: anyaginak és erkölcsinek. Ezt az utóbbit vagyunk mi hivatva keresztülvinni. Elér­tük-e ezt ezen a konferencián? Ha őszinték aka­runk lenni, úgy azt kell mondanunk, hogy nem, de hozzá kell tenni, hogy lélektanilag lehetetlenség ennek rögtöni elé­rése. Ha azonban azt kérdem, ha­ladtunk-e feléje, épen olyan határozottan azt mond­hatom, hogy igen. És ennek a haladásnak tán leg­főbb eszközei azok az elszólások, azok az elnö­künk által említett disszonáns hangok voltak. Én tán, tőle eltérőleg ezekben látom a konferencia leg­főbb eredményét, abban tudniillik, hogy megszűn­tünk egymással diplomatizálni s ehelyett megmond­tuk elég leplezetlenül az igazat, és hogy az ebből keletkező disszonáns hangok nem idéztek elő rob­banást. Elmondottak olyan dolgokat, amelyeket még egy év előtt nem lehetett volna mondani anélkül, hogy nagy fölindulást ne idéztek volna elő. Az in­terparlamentáris unió egyáltalán hivatva van arra, hogy amikor eljutott a lelki egyensúlynak teljessé­géhez, a nemzetei­ szövetségének népháza legyen. 10­2. ,­septt-m­ber 1., péntek. Ezt a fejlődést látom magam előtt, ezt a kérdést bes­szeltem meg jóval a háború előtt lord Weardate barátommal, amikor öt falusi magányában fölkeres­tem. Arra ürítem poharamat, hogy ennek a mi ve­zérünknek egészsége mielőbb teljesen helyreálljon, hogy tovább vezérelhessen minket ama nagy cél felé, amelynek halvány képét óhajtottam önöknek megmutatni. A fűszeresek betiltott gyűlése. A rendőrség betiltotta a közgyűlést — Jogorvoslással fordulnak a kormányhoz. — Dr Fábián Béla inter­pellációja. Csütörtök délután három órára volt egybehiva a Fűszerkereskedők Országig Egyesülete izgalmas­nak ígérkező közgyűlése a régi képviselőházban, de a rendőrség azon a címen, hogy ez a „tekintély alá­ásásár­a s a hatósági intézkedések kritizálására ad­hatna alkalmat" — délután fél 2 órakor betiltotta. Alkalmunk volt dr Pártos Szilárddal, a köz­gyűlés előadójával e kérdésről beszélni, aki a követ­kezőket jelentette ki: — A közgyűlésre több mint ötezer kereskedő gyűlt össze, kiket csak nagy bajjal lehetett távozás­ra bírni. A Sándor­ utcából az Egyesület helyiségei­be vonultunk, ahol így meglehetősen izgalmas lefo­lyású ülés következett, melyen rajtam kivit­­t Fá­bián Béla nemzetgyűlési képviselő és Vértes Emil, a Fővárosi Kereskedők Egyesülete képviselője és dr Halász Lajos nyugalmazott miniszteri tanácsos hoz­zászólása után elhatároztuk, hogy a rendőrség be­tiltó határozatát azonnal megfellebbezzük a belügy­miniszterhez. — A közgyűlést még ezen a héten — tal­án vasárnap — óhajtják megtartani, dr Fábián pedig a jövő hét szerdájára jelent be interpellációt e­­kér­désben. A Kereskedelmi és Iparkamara bevonásával történt jogorvoslási beadvány már ma délután elju­tott Bethlen miniszterelnök elé is. A Nemzeti Polgári Párt intéző bizottsága csü­törtökön délután ülést tartott, amelyen Heinrich Fe­renc elnök hosszabb beszédben fejtett© ki a párt ál­láspontját az aktuális kérdésekről. Az Árvizsgáló Bi­zottság működéséről azt mondotta, hogy a bizottság munkája olyan mederbe terjődik, amelytől minden alkalommal óva intette a hivatalos közegeket. Egye­seket megbüntetnek azért, mert luxuscikkeket, ame­lyeket annak idején túl drágán vásároltak, most drá­gán hoznak forgalomba, holott az Árvizsgáló Bizott­ság feladata az volna, hogy a határozottan rosszin­dulaton felépült uzsoraárakat üldözze. Ellentétben azzal a felfogással, hogy az őstermelő nem követhet el árdrágítást, konstatálja, hogy az árdrágítás igen sok fogyasztási cikknél már az őstermelőtől indul ki. Felhozza erre például a jelenlegi piaci paradicsom­sztrájkot. A termelők ugyanis inkább hazaviszik a paradicsomot, semhogy a megállapított áron adják el .A devizaközpontot csak abban az esetben tartja he­lyes intézménynek, ha képes a legális forgalom szük­ségleteit kielégíteni.­­ A párt több hozzászólás után elhatározta hogy mindezeket a kormány tudomására hozza, egyúttal felkérte Szentpály Istvánt, hogy az adójavaslatok tárgyalásánál terjessze elő a párt ál­láspontját, amely az egyenlő teherviselésen alapszik. Ahol a kalocsai vörös diktátor lakott. A Pesti Hírlap közölte, hogy kedden délután iz­galmas kommunista­ üldözés volt a Belvárosban. Egy kalocsai földbirtokos a Szervita-téren felismerte a kommün régéin keresett kalocsai diktátorát, Vajda-Weinberger Bertalant, aki azonban üldözői elől futva menekült s még ideje volt, hogy lakásán. Ferenciek­tere 3. szám alatt a legszükségesebbet összeszedje és ezután egérutat nyert. Ma ott jártunk a házban, amely nem kevesebb, mint hat bejáratával, a legalkalmasabb egy esetleges szökési kísérletre. Novotny házfelügyelő Vajda-Wien­bbergerről a következőket tudta elmondani: — Vajda-Weinberger Bertalan a harmadik eme­let egyik négyszobás lakásában volt albérlő. A fő­bérlő, egy Altmann Károly nevű bécsi lakos, akinek az özvegy anyja — özv. Altmann Simonné — volt csak a lakásban s egy-egy szobát két albérlő-család foglalt el. — Az egyik udvari szobát, konyhahasználattal, 1919 októberétől a Kalocsáról jött Weinbergerné bé­relte két gyermekével. A férje akkor még nem volt itt, állítólag Bécsben tartózkodott s tudták róla, hogy részt vett a kommün mozgalmaiban. Kalocsán egyér­seket­ bántalmazott és ezért menekülni kényszerült. Abban az időben Vajda néven a rendőrség kereste is, de később már nem bolygatta ezt az ügyet . Vajda-Weinberger 1921 tavaszán tűnt fel itt­hon és Weinberger Bertalan néven, mint magánhiva­talnok szabályszerűen bejelentette magát, a rendőr­ség azonban ennek ellenére sem érdeklődött iránta. Hogy hol volt alkalmazva, senki sem tudta. Nem élt nagy lábon, sőt inkább szerény életmódja volt a csa­ládnak s Weinbergerék csak elvétve tértek haza ka­puzárás után. Úgy tudom, gazdag fivére van a fővá­rosban, az támogatta anyagilag a családot. Magáról a szökésről nem tudott újat mondani a házfelügyelő, aki a hat bejárat és a házban levő nagyszámú üzletek átjárói miatt mindjárt lehetet­lennek tartotta olyvalakinek az elfogatását, aki a ház terepviszonyaival ismerős. Olaszorszzág polgaszHozik J­agyar*nszán felvételéhez a népszövetségbe. Róma, aug. 31. A kormányhoz közel álló körök­ben arról értesülnek, hogy Olaszország ragaszkodik ahhoz, hogy Magyarországot ez alkalommal a népszö­vetségbe felvagyik. Olaszországnak ezt a felfogását Anglia is támogatja, úgy, hogy a kisantant magatart­­ása ellenére számítanak Magyarországnak a nép­szövetségbe való felvételért

Next