Pesti Hírlap, 1922. szeptember (44. évfolyam, 198-222. szám)

1922-09-12 / 206. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 200 korona Negyedévre .. 060 korona Egyes szám ára helyben, Vidéken és a pályaudvaro­kon 10 korona Ausztriában 500 osztr. kor.­­Hirdetések díjszabás szerint. XLIV. évfolyam, 200. (14,920.) szám. / ^••'•tfljfejtemb­er 12. TI.­V. Kiadótulajdonosok: LÉGRÁDY TESTVÉREK SZERKESZTŐSÉG, KIADÓ­ HIVATAL ÉS NYOMDA: BpsEt, Vilmos osáasáMit 78, FI­ÓKKIADÓHIVATAL: Bodswest. HitMábet-feSr^H 1. Kenyér, hus, zsír. « 'Államok biztonsága a társadalom __ nyu* gaLmától függ. Nem közömbös tehát az állam­ra, hogy mi izgatja a társadalmat? Eljutottunk ahoz a végső ponthoz, amelyen a napi szük­ségletek kielégítése a legfontosabb állami pro­bléma. Éhező társadalom ingovány talajára nem lehet építeni erős államot. A lelkek for­rongása mellett nem lehet higgadt és céltuda­tos politikát csinálni. A kormánynak legsürgő­sebb feladata tehát rendet teremteni végre a napi szükségletek kielégítése körül. Kenyér, hús és zsír: ez a három élelmi­szer nélkülözhetetlen szükséglet. Ezt nem le­het oly drágán adni, hogy csak a gazdag embe­rek juthassanak hozzájuk. A kormány tett ap­ró-cseprő rendelkezéseket a drágaság ellen, de végeredményül ez a három élelmiszer napról­napra drágább lesz. Egyfelől drákói szigorú­ságú ítéleteket hoznak az őszi barack drágasá­gai ellen, másfelől épen akkor adnak kiviteli engedélyt élő állatra, amikor a húsnak és zsír­nak ára úgyis elviselhetetlen. Ez a két véglet mutatja azt a rendszertelenséget és azt a kapkodást, ami a kormány intézkedéseit jel­lemzi. Az árdrágítót büntetni kell. De meg kell állapítani minden árunál azt a határvonalat, amelyen túl kezdődik a bün­tetendő uzsora. Se a kereskedőt, se az ipa­rost nem lehet bizonytalanságban hagyni, hogy mit szabad tennie és mit nem? Minden egyes tárgynál ki kell kutatni a drágaság igazi okát, végig kell menni a kutatásban azon az úton, amelyen az áru a termelőtől a fogyasztóig ér. Csak így lehet igazságos ítéletet alkotni. Ha az árusító kereskedő vagy kofa a hibás, akkor büntessék azt, ha a közvetítő emelte jogtalanul az árat, akkor ezt kell megbüntetni. De ha a termelő szab magas árat, akkor ne kíméljék azt. Persze ez az eljárás sok munkát és szak­értelmet követel. De e nélkül csak mindig egy­egy társadalmi osztály háborodik föl. Hol a kereskedők, hol a paradicsomtermelők, hol a húsvágók, és fenyegetik sztrájkkal a fogyasztó közönséget, amely pedig csak áldozata min­dennek. Az a legnagyobb baj, hogy koronként az állam maga is beáll árdrágítónak , és_ a kor­mánynak előre meg nem gondolt intézkedései mesterségesen növelik az árakat. Már igazán megunhatná a kormány a folytonos panaszt, amit a kivitellel való politikája miatt folyton hangoztatunk. Indokolatlan kapkodás észlel­hető itt. Hogy exportálnunk kell, azt minden­ki tudja. De hogy csak a fölöslegből szabad exportálni, ezt a kormány nem akarja megta­nulni. És nem szabad oly módon exportálni, hogy az illető árunak külföldre kivitele befo­lyásolja annak belföldi árát. Ezt pedig csak oly módon lehet elérni, hogy a­ kiviteli illetéket oly magasra szabják, hogy ezzel nivellálni tud­ják az illető árunak külföldi és belföldi árát. íme most itt van a hús példája. Akkor nyitot­ták meg az export elől a vámsorompókat, mi­kor itthon is tűrhetetlen volt a húsnak és zsír­nak ára. Gyors segítség kell. Huszonnégy óra alatt vagy­ oly magasra kell emelni a kiviteli illetéket, hogy az leszállítsa a húsnak és zsír­nak belföldi árát, vagy pedig azonnal be kell szüntetni a kivitelt. Épen ilyen radikális intéz­kedésre van szükség a búzánál és lisztnél. A kenyér ára oly magasra emelkedett, hogy ez előbb-utóbb társadalmi zavarokra vezet. Itt mutassa meg a kormány drákói szigorát és mentse meg az ország nyugalmát. Kenyérnek, húsnak, zsírnak mérhetetlen áremelkedése ma­­­gával rántotta az összes iparcikkek árát. Nem veszi észre a kormány, hogy ráléptünk arra a lejtőre, amelyen Ausztria már lecsúszott? Fog­ja meg végre a kérdést, de ne csak egyes bűn­bakokat keressen, hanem irtsa ki magát a drá­gítás bűnét, s maga az állam se álljon be á r­ádscrtés Az osztrák kancellár beszámolója a genfi tárgyalások eredményéről• Svájc, Olaszország és Csehszlovákia együttes hitele, a nemzetközi védelme kérdése még függőben van. Bécs, szept. 11. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Seypel szövetségi kancellár a miniszter­tanács mai ülésén jelentést tett genfi tárgyalásainak eredményéről. Hasonlóképen jelentést fog tenni szerdán a külügyi bizottság előtt, csütörtökön pe­dig a nemzetgyűlés ülésén. Eddig mindössze annyi vált ismeretessé, hogy Olaszországnak, Svájcnak és Csehszlovákiának képviselői hajlandóknak nyilat­koztak arra, hogy Ausztriának együttesen hitelt nyújtanak. A szükséges hitel összegét az osztrák kormány ugyanabban, az összegben állapította meg, mnt a londoni konferencián, vagyis tizenötmillió fontot kért. Ebből az összegből ötmillió fontot az Anglia, Franciaország, Olaszország és Csehszlová­kia által már nyújtott előlegek visszafizetésére for­dítanának, tízmillió font pedig az osztrák kormány rendelkezésére állana. Azokról a feltételekről, amiket a hitel nyújtá­sához fűznek, még semmi bizonyosat nem lehet tud­ni. A Genfben kiküldött ötös bizottság nem foglal­kozik magával a hitel kérdésével, hanem inkább Ausztria belső viszonyainak tanulmányozásával és az ellenőrzés kérdésével. Ez az ellenőrzés az eddig kiszivárgott hírek szerint a népszövetség részéről kiküldött intézmény útján fog megoldást nyerni oly módon, hogy a hitelnyújtó­ három államnak ab­ban mértékadó szerepe lesz. Az egyik terv szerint a bizottság elnöksége Ausztria kezében ma­rad. A katonai ellenőrzés tekintetében még eddig semmiféle konkrét javaslat nem történt. Azzal a tervvel szem­ben, amely nemzetközi véderőt akar Bécsbe kül­deni, áll Seypel tervezete, aki az osztrák csendőrsé­get akarja megerősíteni, de ez is a szociáldemokra­ták erős ellenállásába ütközik. A kormány úgy a szocialistákkal, mint a többi párttal a legközelebbi napokban tá­rgyalásokat kezd, hogy tervezetének elfogadását — különös tekintettel a hitel nyújtására és az ellenőrzésre — biztosítsa. A kormány reméli, hogy a szociáldemokrata párt, annak az elkedvetle­nedésének ellenére, amit kooperációs tervezetük hi­deg fogadtatása idézett elő, Ausztria sorsának mai döntő helyzetében csupán a parlamenti ellenzékies­kedésre fog szorítkozni és semmiféle eszközhöz nem nyúl. A görögök egvesztették Kisázsiát, Smyrtiaetesie. — Konstantin király lemond, Venizelosz visszatér? — A párisi ke­leti konferencia megállapodása. — Éres ellentét az angol és a francia érdek közt A török hadsereg szombat este bevonult Szmir­nába és birtokba vette ezt a sokat­ vitatott kikötő­várost. Ezzel nagyjában a kisázsiai harc végett ért a törökök teljes győzelmével. A görög hajóhadnak és a kereskedelmi gőzösöknek sikerült a vissza­vonuló déli hadsereg egy részeit fedélzetére venni, de az utóvédcsapatok, amelyek ugyahogy fedezték a visszavonulást, már nem tudtak elmenekülni és kénytelenek voltak a fegyvert lerakni "a törökök előtt. Szmirna keresztény lakossága, különösen az idegenek attól tartottak, hogy a mohamedán lakos­ság az általános zavart felhasználva, vérfürdőt fog rendezni és még idejében az antant oltalmát kérte. Eddig nem érkeztek olyan jelentések, amelyek ezt az aggodalmat megokolttá tennék és valószínű most, hogy rendes török katonaság vonult be a városba, nincs már mitől tartani, mert Musztafa Kemal eddig mindenütt szigorúan őrködött a rend­re. Állítólag Görögországban újabb mozgósítást rendeltek el és a hadműveletek bázisául a szigete­ket jelölték meg. Nem valószínű azonban, hogy Görögországnak további katonai tervei volnának Kisázsiában,­­mert eltekintve a partraszállás nehéz­ségeitől, most már képtelen olyan hadsereget elő­teremteni, amely a siker legkisebb reményével szembeszállhatna Musztafa Kemal hadseregével. A görög mozgósítás folytatását inkább a belső hely­zettel lehet magyarázni és Trácia veszedelmével, ahol a török lakosság a kisázsiai győzelmek foly­tán erősen mozgolódik. Minthogy Smyrna bevételével a hadihelyzet egyelőre nyugvóponthoz jutott, akármiben formá­ban döntik el a fegyverszüneti feltételeket, a súly­pont ismét a diplomáciai tárgyalásokra terelődött át. Ami ezután következik, az már belevág a nagyhatal­mak legsajátosabb érdekeibe, amelyek egyúttal is­mét felszínre vetik a nagy ellentéteket, amelyek kü­lönösen Anglia és Franciaország közt fennállanak a keleti kérdésben. A franciák még a Briand-kor­mány idején megállapodást létesítettek az angorai kormánnyal. Az úgynevezett angorai megállapodást Anglia a legélesebben kifogásolta, mert a londoni külügyi hivatal véleménye szerint Franciaország­­csak a többi szövetségessel egyetértve tárgyalhatott volna Musztafa Kemallal. Különösen sérelmesnek m­entette ki az angólai kormány kísérő levelére adott választ. Franklin­ Buillon, Franciaország­­ delegá­tusa, az egyezmény megkötése után kormánya elé terjesztette az angolai külügyminiszter kísérő leve­lét, amelyben megkérdezte, hogy a megkötött egyez­mény után számíthat-e Törökország a francia kor­mány támogatására általános politikai követelései tekintetében. Briand igennel felelt és ez Angliában nagy felháborodást keltett, mert hiszen ennek a kö­telezettségnek éle kimondottan Nagybritannia ellen irányult. Ezt a súlyos ellentétet volt hivatva elsimí­tani a március 22-én tartott párisi külügyminiszteri tam­ a március 22-én tartott párisi külügyminiszteri értekezlet. Minthogy Schanzer részben a francia ál­láspontot támogatta, azonkívül az indiai kormány, is a törökökkel való sürgős kibékülést ajánlotta, tekin­tettel az indiai mohamedán tömegek hangulatára. Anglia kénytelen-kelletlen a sèvresi békének olyan módosításába egyezett bele, ami tulajdonképen már a revízióval egyenértékű volt. E megállapodások szerint a görögök lemondanak Smyrnáról, amely is­mét török uralom alá kerül. Gallipoli félszigetet és a Márvány-tengermenti partokat ellenben Görögország kapja. Ezenkívül hat­árkiig­azítást határoztak el Trá­ciából a törökök javára. A párisi megállapodás sze­rint a tráciai határ Rodostótól délnyugatra Ga­nos falunál kezdődne. .Eskibaba és Kirkilisse mellett haladna el és észak felé húzódna Strandzsa hegysé­gig és onnan a Fekete-tenger mellett fekvő Midiáig. E szerint Drinápoly görög maradna, viszont Török­ország id­is résziben határos volna Bulgáriával. A tengerszorosok nemzetközi ellenőrzés alá kerülnek és Konstantinápoly továbbra is Törökország függet­len fővárosa maradna.. Ezeket a megállapodásokat akarták a szövetsé­gesek a Velencében tervezett összejövetelen a két hadakozó féllel elfogadtatni. Most azonban, hogy a török fegyverek győzelmesen villognak az Aegei és Márvány-tenger partjain, alig hihető, hogy Musztafa Kemal megelégszik ezekkel az engedményekkel, ő egész Tráciát követeli, különösen azonban Driná­polyt a szent sírokkal. A görögök sem rajongtak a párisi tervezetért, de­ ez akkor volt, ma talán jóval engedékenyebbek lettek. Minthogy Franciaország ígéretéhez képest támogatja a török aspirációkat, vi­szont Anglia nemcsak mint görögbarát, hanem saját érdekeire való tekintettel még a párisi megállapo­dást is sokalja, idég éles ellentétbe került szövetsé­gesével. Hogy az állítólag szeptember második felé­re tervezett konferencián hogy fogják tudni össze­egyeztetni ezeket­ a differenciákat, az a jövő titka. Athénből eddig csak az a pozitív hír érkezett,­hogy Kalogeropulos nem tudta kormányát megalakí­tani és így a király helyébe Triantaphylakost bízta meg a kormányalakítással.­ Az új kormány már letette az esküt. London, szept. 11. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Mustafa Kemal pasától Loidonb­a távirat érkezett, amelyben a szövetségesek képviselőit és a­­görög főhadiszállás kiküldötteit tárgyalásra hívja meg, hogy a fegyverszünet feltételeit megbeszéljék. A, Daily" Telegra­ph smyrnai jelentése szerint a gö­rög­ hadsereg teljesen vezérlet nélkül maradt és visz­szavonulásakor mindent­ felgyújtott. A görög hadse­reg reorganizálása katonai lehetetlenség. A katonák legnagyobb része harc nélkül elfutott, csak a máso­dik görög hadosztály védte magát, a török haderők összességével szemben azonban képtelen volt magát tartani. Az itteni görögök felfogása szerint Kon­stantin király előreláthatólag visszalép a trónörökös javára és Venizelosz ily körülmények között haj­landó lesz a kormány átvételére. A lap eh­ez a jelen­téshez hozzáfűzi, hogy Franciaország Trácia kérdé­sében figyelembe vette Romániának és Jugos dáviá­nak ellenállását minden tervvel szemben, amellyel a törökök megkísérlik 1913-beli európai határaikat

Next