Pesti Hírlap, 1922. október (44. évfolyam, 223-248. szám)

1922-10-01 / 223. szám

tiflapest ferák XUV. évfolyam, 223. (14,937.) szám, 22 Jtl fUrr : Vasárnap, október 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: ry hóra ... 200 korona sgyedévre .. 660 korona 5yes szám ára helyben, déken és a pályaudvaro­m 10 korona Isztriában 1000 osztr. kor. irdotések díjszabás szerint. PESTI KlaáStulajdonosok: CÉGRÁDY TESTVÉREK SZERKESZTŐSÉG, KIADÓ­HIVATAL ÉS NYOMDA: Bpest, Vilmos császár-ut 78. FIŐKKI ADŐHI VATAL: Budapest,. Erzsóbet-körút L Reng a világ, -. „Háború" — repül végig a világon a zömyü szó, melynek lőpor füstje még száS ankban-orrunkban van és ijedelmes zengését em szokhattak meg nyolc hosszú cven át. Ultimátum" — jelentik a sürgönyök, melyek rról adnak hirt, hogy az angol kormánv egy apirparanccsal gátat akar vetni a diadalma­an előrohanó kisázsiai hadaknak s legrövi­ebb idó'n belül követeli a semleges öv kiüri­ásét. „Európai bonyodalom" — hallja újra az i emberiség, melynek füle süketen esöng az gyuk dörgésétől. A békeszerződést még fol­ozgatják, de azért már háború, van. Reng a ilág. Kelet felől egyre sötétebb a szemhatár, keletről jön a fény, tartja egy régi mondás, apasztalatunk azonban az, hogy a gyász is eletről jön Ex oriente lux <— ex oriente nox. jloyd-George pedig aggodalmasan kijelenti, iogy félti az európai civilizációt. Azt hisz­zuk, hogy az, ki annyiszor mutatkozott rossz ósnak, ezúttal nem csalatkozik. Az ő politi­:ája művelte, hogy az a békeszerződés, mely aindjárt a megszületésekor uj háborút jelen­ett, a vártnál hamarabb fölborult és alkotójá­nak, alig pár évre töredelmesen be kellett val­mia, hogy munkája nem sikerült. Csak egy­en nem őszinte. Nem vallja be azt, hogy min­enekelőtt az ő békeszerződésétől kell félteni a ilágot. Ez a szomorít kontáram tette azt, hogy íost a törökök az európai partig vágtattak, ngol tüzérek állnak a tengerszorosnál s ott agyunk mindnyájan, hol a világháború kez­eién. Semmit sem intézett el, sem a magok, >m a mások szamára. Csak a f ogalmakat za­irta össze, véglegesen. Mindenekelőtt egy tái­>rban egyesitette a nemzeti törököket és a >mzetközí oroszokat, kik angol-ellenes politi­Ijukat követve hajráznak az előre nyomuló uzulmánoknak. Ki érti ezt meg! Érti-e oyd-George az ellenségeit? És érti-e főké­n volt barátait, a franciákat, kik egy betűt, y kettőspontot sem voltak hajlandók en­Ini a békeszerződésből, de kacagnak azon, kor a maga egészében fölrúgják s Poincaré, oolgári társadalom támasza, háromszázmil­frank értékű hadianyagot igér a törökök­és igy titkos szövetségese lesz az o szövet­eseiknek, a vörös muszkáknak is? Itt tót­st áll minden ész, logika: a zűrzavar, az ;evisszaság teljes. Eddig csak mi hirdettük a trianoni béke -jét. Most az események hirdetik. Eddig csak a mi életünk ellen tört. Most az európai civilizáció életére tör. Az a tartó alapzat, melyre állitották lenn, keleten már megren­dült, az uj térkép, ez a cifra rongyokból ösz­szefoltozott bohócruha vagy koldus-ködmön, darabokra szakadt. Reméljük, hogy nem rob­ban ki az angol-török háború, mely uj világ­háború lenne, az utolsó pillanatban sikerül még megakadályozni azt a próbát, mely a mai mű­veltség általános veszedelmét jelentené s min­ket közel sodorna a küzdelem gócához. A föld­rajzi távlat csal. Szerbek, románok, csehek tit­kos és nyilt fegyverkezéséről és megsegítésé­ről hallunk. A magyarságnak határoznia kell, idején állást kell foglalnia, még nincs késő. Teljes szivünkből kívánjuk a békét. De az a béke, mely még visszaszoríthatja a hány­torgó elégedetleneket, csak az uj erőviszonyok alapján jöhet létre, csak az általános igazsá­got szolgálhatja s nem lehet az a trianoni pa­pírdarab, melyet milliók átkoznak, el nem muló keserűséggel és kétségbeeséssel, nem leftet a gyűlölet őrülete, hanem olyan megoldás, mely minden érdekellentétet elsimít. Mi ezt a békét várjuk most, egy fenyegető háború előestéjén. Akik a másikat védik, mely eddig is az ős Káoszt teremtette meg, akik a mostanit akar­ják, mely népeket semmisít meg, azok az örök háborút és örök pusztulást akarják. Báró Szterényi József a nemzetgyűlés és a kormány gazdasági fe£adataii»ót* Az ország mai helyzetében kétségtelenül a különböző gazdasági kér­dések azok, amelyek a legtöbb gondot okozzák a nemzetgyűlésnek és a kormánvnak, mert ezeknek a kérdéseknek az eredményes megoldásától elvilathatatlanul az ország sorsa függ. Báró Szterényi József, akinélá gazdasági kérdésekben súlyos szava mindig irány jelző volt, a nemzet-t gyűlés és a kormány gazdasági feladatairól a következőket mondotta d Pesti Hirlap munkatársának: az állami, illetve közhatósági adminisztráció lénye­ges egyszerűsítése, gyorsítása, olcsóbbá tétele, mely a hatósápi árdrágítás helyett az állrnni és közszol­gáltatások olcsóbbá tételét eredményezhetné. Ezt nyomban követné az árak leszállítása az eoész vo­nalon, amint követte és követi azok emelése sokkal nagyobb mértékben. Kétségkívül volna szerepe a drágaság kérdésében a törvényhozásnak is, mely komoly kritikájával irányt szabhatna a kormány tevékenységének, de ennek korántsem az a módja, melyet a nemzetgyűlés úgynevezett drágasági bizottsága követ, mely még egy gondolatot tett felszínre, ha osak a bankok elleni oktalan hanást és a drágaság szentesítését nem tekintjük gondolatnak. Nagyon netóz gazdasági kérdésekről beszélni, amikor a legszélsőbb politikai kérdések vannak elő­térben. Lesz-e „keresztény nemzeti koncentráció" az egyik oldalon és „e^séges liberális front" vagy párt a másik oldalon, ezek a kérdések állnak állan­dóan az érdeklődés homlokterében, ezeknek minden legkisebb részlete iránt keltik fel a közérdeklődést akkor, mikor minden komoly embernek azzal a kérdéssel kellene foglalkoznia, hogy kévesek le­szünk-e ezt a telet zökkenés, nagyobb balok nélkül megúszni? Mintha a közönség már annyira elfásult volna a gazdasági kérdések iránt, hogy egvszerüen átadja magát a fatalizmuenak: jöjjön, aminek kö­vetkeznie kell A gazdasági feladatok két irányúak: olyftnok, melyek kormányzati vion intézendők és olyanok, melyek a törvényhozás közreműködését igénylik. A mostani helyzetben az előbbiek a fontosabbak. Nagyobb is a terük. Törvényhozási tevékenységre, szerintiem, most nem valami gazdag tér kínálkozik, értve alatta a törvényalkotást. Most, akkor, midőn a gazdasági élet forrongásban van, midőn végleges gazdasági kialakulások alig lehetségesek, annyira labilis minden, nem célszerű, nem helyes, törvénye­ket alkotni, a törvényeknek már kiforrott állapoto­kat kell szabályozni és nem megfordítva. A kor­mány tevékenységét ilyen helyzetekben nem szabad tehát aszerint megítélni, hogy sok törvényjavasla­tot terjeszt-e a nemzetgyűlés elé. Aki ez után itólné meg a kormány munkásságát, nagy hibába esnék. Itt van a drágaság réme, mely napról-napra fenyegetőbb alakot ölt. Hát lehet ezt törvényekkel enyhíteni vagy szabályozni? Ahol megpróbálták, mindenütt kudarcot vallottak vele, pedig a közvélemény nyomása alatt szinte min­denütt megkísértették. Hiába hoznánk megannyi törvényt, még drákóibb büntetésekkel, a drágaságot ez uion letörni nem lehet A termelés fokozása az egyedüli, mely e részben eredményt "produkálhat és A pénz értékének növelése egy másik nagy feladat, a legnagyobb, a legfonto­sabb, a legszükségesebb, mely egyáltalán létezhetik. Kormányzati teendő az egész vonalon. Törvényho­zási vonatkozásai az állami bevételek fokozása és kiadások csökkentésé, hogy a koronaérték reális emelkedhetésének alapja, az államháztartás rende­zése megteremtessék. A mostani nemzetgyűlés rövid nyári ülésszaka e részben kétségkívül nagyot te­remtett. Legyünk a kritikában mindig tárgyilago­sak. Ha pedig azok vagyunk, — én leealább igyek­szem mindig az lenni —, akkor <?1 kell ismernünk, hogy az adózás terén Kállay pénzügyminiszter és vele a kormány a földadóra vonatkozó t5r­i'ény megalkotásával óriási lépést tett a pénz­ügyi helyzet javítására. A földadóról szóló törvénynek megalkotása komoly cselekedet volt, melyhez hasonlót adótör­vényhozásunk keveset mutat föl. Igaz. hosrv ugyan­akkor más irányban elég súlyos hibák követtettek el, de ez volt — ugy látszik — részbeni ára annak keresztülvihetöségének. Ebben az irányban jelentős feladatai lesznek még a nemzetgyűlésnek ós ha az KI-KI A PÁRJÁVAL. Irta: GÁRDONYI GEZA. (6) Abból az évből még két különös emléke maradt Olgának. Az egyik egy névtelen levél volt. Olga cí­mére, s benne két színházi jegy: földszinti ülő­helyre, a városligeti színházba, vasárnap dél­utáni játékra, írás csak ennyi: Az egyik szereplő Iciildi. Boldog lenne, ha a két helyet elfoglalva látná. A két nő sokat tűnődött: ki lehet az aján­dékozó? A levél nem postán érkezett, csak be volt dobva az ablakon át az asztalra, — vasár­nap délelőtt mig ők a misén jártak. (Kvabka abban a hónapban Székesfehérvárott dolgozott, s vasár,naponkint csak délután fordult meg ott­hon.) Ki hozta a két jegyet? — Csak olyan hozhatta, — vélekedett Kvabkáné, — aki meg is akart bennünket látó gatni. — Csak valamelyik leánytársam lehet, aki velem járt iskolába, — lobogott örömében Ol­ga. — Dehát melyik? Melyik színészkedik? — Megnézzük a szinlapon. — Ne, ne nézzük meg: kellemesebb lesz a meglepődés, ha ott ismerem meg. A szinlapra nem az igazi nevüket nyomatják a színészek. S tovább tűnődtek: Olga nem igen pajtás­kodott egy leánytársával se, és az irás is fér­fias. Bizonyosan valami gyerek hozta, és az dobhatta be az ablakon. Mégis hát elmentek. Bizonyos már, hogy hiúságból küldte valamelyik leány-ismerős a két jegyet, hogy lássa őt Olga a színpadon. A levelet is azért iratta férfival, nehogy az írá­sáról kitalálják. Valami szörnyűséges drámát játszottak: egy dél-amerikai ültetvényes tanyájára belo­pódzik egy vadtekintetü nagy gorilla s elra­bolja a bölcsőben nyugvó gyermeket. A gorillát persze keresik, hajszolják, szik­lákon, bokrokon által. A színpad közepén áll egy fa, — arra kap fel végre a gorilla. Balkar­ján a gyerek, a jobbja hol ujabb kapaszkodás­ra kész, hol kapkodva vakarja felfelé az olda­lát, s meredt szemmel les le a lombok közül. Puskát hoznak, de rálőni mégse mernek, mert a gyermek nála van. Piros csizmát tesz­nek hát a fa alá, a régismert majomfogót, hogy a gorilla letegye addig a gyermeket, míg a csizmát húzza. A gorilla azonban a csecsemőt nem teszi le egy percre se: vele együtt ereszkedik le a fáról. S bizony nem húzza fel az a csizmát, ha­nem csak felkapja és eliszkol. Végre sok mindenféle bajlódás után hurkot vetnek a nyakába. Borzalmak és nevetségek váltakoztak a játékban. S Olgáék elégedetten tértek haza. Olga még otthon is irtózkodott a gorillán. Meredt kupikék-gyürüs nagy szemén. Különö­sen kellemetlen volt, mikor őrájok is rájokfor­gatta a szemét s nem is egyszer. —• Vele álmodok az éjjel, — mondta Olga még este is. S a háta viszolgott. 1 i

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék