Pesti Hírlap, 1922. október (44. évfolyam, 223-248. szám)

1922-10-01 / 223. szám

adták azokat az okmányokat, amelyek Magyarországnak a Habsburg-kérdésre vonatkozó kötelezettségeit foglalja magába. Az okmányokhoz a kisantantiak egy levele van mellékelve, amelyet a népszövetség főtitkárához, intézett és amelyben a kisantant abból az alkalomból, hogy Magyarország a népszövetségbe való felvételét kérsze, regisztrálását követeli azoknak az okmányoknak, amelyekkel a Magyarország szomszédaival és a szövetségesekkel szemben kötelezettségeket vállal a Habsburg-dinasztiára vonatkozólag. A levél felemlíti az annak idején bekövetkezett események miatt támadt konfliktust, amely a békét komolyan fenyegette. „Mi a jövőben meg akarjuk akadályozni — így szól a levél — hogy hasonló események a Habsburgok miatt megismétlődjenek és azt hisszük, hogy a szövetség összes tagjai ismerik azokat a kötelezettségeket, amelyeket tagjainak egyike a szövetségbe való felvétele alapján teljesíteni tartozik." Kmltmanyomorúság. a magyar sajtó válsága. Az ezernyi baj, a feszült külpolitikai helyzet, a belpolitikai viszonyok folytonos változásai, a mind magasabbra törtető drágaság között megoldatlan problémaként áll ma az újságok nehéz helyzete. Németországban százszámra szűnnek meg az utóbbi időben sok évtizedes múltra visszatekintő napilapok, folyóiratok, amelyek mind a hatalmas germán kultúra égő fáklyái voltak. A német újságok szomorú válságát kulturnyomorúságnak nevezte nemrég egy német politikus és ebben a kulturnyomorúságban van a magyar sajtó is, amely most legválságosabb idejét éli. • Hogy van az, hogy az újságok, amelyek már annyi nagy és nehéz problémát megoldottak, ugyanazok az újságok, amelyek a drágaság leküzdésének kérdésére vonatkozólag annyi életrevaló, helytálló tervet vittek a közvélemény nagy tábora elé , most a saját válságukat nem tudják megoldani? A kereskedő a nagyiparos, a bankár vagy az őstermelő gazdasági helyzetének megoldására a maga szempontjából a legegyszerűbb megoldást választotta. Jött a háború, bizonyos anyagokban nagyobb volt a kereslet, tehát felemelték az árakat. A munkások bérjavítást kértek a gyárostól és a gyáros az előállításiköltségek szaporodását sietett azonnal áthárítani a fogyasztóra, nem mulasztván el még hozzá a maga részére is egy kis további hasznot hozzászámítani. De maga az állam is, amikor észreveszi, hogy például a vasutak költségvetésében hiány mutatkozik, siet ötven meg száz százalékkal gyorsan felemelni a díjakat és át is hárít minden üzemköltségtöbbletet a vasutat igénybevevőre. És a legnagyobb árdrágító: a főváros, amely napról-napra mindennek felemeli az árát, mindjobban megnehezíti az életet, sőt legutóbb a halált, a temetést is olyannyira megdrágította, hogy az szinte elviselhetetlen. A főváros egészen különös módját választotta 17. áremeléseknek. Nemcsak azi üzemi költségeket isárítja át a szegény fogyasztóra és ezenfelül nemcsak a tetemes beruházási költségekkel terheli meg a polgárságot és a munkáságot, hanem olyan hatalmas hasznot számít még hozzá, amely példa nélkül való. A kereskedőt vagy a gyárost üzleti könyvei irányítják. Az újságoknak is vannak üzleti könyveik, amelyek szintén kimutatják a bevételt, meg a kiirtást, de az újságok a maguk bajait, a maguk gazdasági helyzetét nem viszik a nyilvánoság elé, mint azt teszi a cipőgyáros, a vászonkereskedő vagy a paradicsomtermelő. Az újságokat áthatja még ma is — sőt talán még fokozottabban — a magasabb erkölcsi felfogás, a közért való munkálkodás eszményi volta. Az újságok sohasem tudták olyan rideg üzleti számítással kezelni anyagi ügyeiket, mint bárki más. Az újságok is emelték a drágaság ideje alatt traikat, ée ez az áremlkedés hol marad más cikkek drágasága mellett! Pedig minden, az újságok előállításához szükséges anyagot, gépet, papirost, festéket, nemezt és minden mást külföldről kell behozni is az állam a behozatalnál irgalmatlanul megfizetteti a papiros vagy a festék behozatali vámjait. Az újságok igyekeznek ma is a legkitűnőbb külföldi űrszolgálatot fentartani. Táviratokat küldetnek maguknak olyan távoli országokból, ahonnan egy-egy hó megtáviratozása, magyar pénzre átszámítva, több száz koronába kerül. A Pesti Hírlap egyes száma például a háború előtt 12 fillérbe került, tehát a mai tíz koronás ár alatta van a százszorosnak. Nézzük meg ezzel szemben más cikkek hányszoros árat értek el: 10.000 950 30.000 500 600 1500 460 550 840 600 A férfiruha ára mutatja tehát a legkisebb emelkedést, mert ez „csak" ötszázszorosra emelkedett, de iól van még ettől a sokkal nehezebb kalkulációkkal dolgozó újság, amelyet óriási áldozatok mellett ez ök szerint tíz koronáért adnak a lapvállalatok, óriási anyagi áldozatot hozva. Ez az anyagi áldozat azonban rendkívül súlyos helyzetbe hozta a lapválalatokat, amelyek ezeket az áldozatokat sem bírják a végletekig és az egyre szaporodó előállítási többlet, a folytonos drágaság a veszély, az elmerülés széfre sodort. Az aranyparitás felé törekszik a gazda, amikor búzáját értékesíti, az aranyparitást tartja szembött a gyáros, amikor készítményét eladja, aranyparitásos alapon alkudozik a kereskedő is és a miankás is aranyparitásos fizetésre törekszik, csak pon a válsággal küzdő újságok azok, amelyek közelem járnak semmiféle paritáshoz, nem törtetnek ryaai célok felé, még csak nem is keresik meg Békében Ma Emelkedés* korona korona százalékban 1 pár cipő 12 1 öltözet ruha 60 1 méter vászon 0.40 1 kiló cukor 0.84 1 kiló zsir 1.40 PESTI HÍRLAP 1922. október 1„ számításaikat, hanemminden súlyos anyagi terhet vállalnak és elviselnek aközönség szolgálatában. Abban a reményben teszik ezt, hogy nem lehet már messze minden magyar ember álma, minden magyar ember szent törekvése; az az idő, amikor a Pesti Hírlapot újra Magyarországba küldhetjük, ha Kolozsvárra, Kassára, Temesvárra vagy Brassóba küldjük. A piacokon engedtek az árak. A szeptemberi indexszámok. A vásárcsarnokokban és a piacokon szombatra némileg engedtek az árak és a hetek óta tartó drágulás kissé megállt. A csarnoki árusok talán rájöttek, hogy a fák nem nőnek az égig s a közönség lassan kint leszokik a vásárlásokról. Az olcsóbbodást a hentesek kezdték, akik a zsir áját, mondd és írd, kilónkint 20 koronával leszállították. A mészárosoknál a közönség teljesen megszüntette a vásárlásokat és szombaton jóformán minden háziasszony csak bárányhúst vitt haza kosarában. Ez a legolcsóbb. Kilója 260 korona. A piacok tele vannak paradicsommal, kilóját 20—22 koronáért mérik. Mint már tegnapi számukban megírtuk, a konzervgyárosok teljesen kifosztották a piaci árusok szilvakészleteit és ezért sem a csarnokokban, sem a piacokon nincsen szilva. A hagyma, amelyet már 94 koronáért is árulnak, szintén olcsóbb lett. Csak a tojás ára maradt változatlanul 32 korona. Régen nem írtunk a villamosjegy emeléséről, de most ezt a néhány heti mulasztást is ki kell pótolni. A Keresztényszocialista Villamos és Helyiérdekű Vasúti Alkalmazottak Országos Szövetsége memorandummal fordult a villamosvasutak és a helyiérdekű vasutak igazgatóságához és újabb fizetésemelést kértek. Az igazgatóságok részint megadták, részint megígérték a fizetésrendezést és ennek következtében, mint értesülünk, ismét emelni fogják a villamosvasúti hviteldíját. Hír szerint a nappali meentjegy 20, az éjjeli menetjegy pedig 40 korona lesz és ezeknek arányában drágulnak meg a heti jegyek, munkásjegyek, tanulójegyek is. • Szombaton a főváros állt be az élelmiszerdrágítók sorába. Háromszáz koronára emelte a községi zsir árát kilónkint. A hatósági lisztár a következő: finom tésztaliszt vagy búzadara 42 korona, főzőliszt 30 korona, búzakenyérliszt vagy rozsliszt 19 korona, hatósági kenyér 20 korona kilónkint. Az árvizsgáló bizottság szabaddá tette a sör és a bérlet- meg igazolványfényképek árát, de azért állandóan ellenőrzik az árak kialakulását Most jelentek meg az Országos Iparegyesület indexszámai, és a megélhetés drágaságának indexszáma e kis számítás szerint szeptember végén 22687, ami azt jelenti, hogy a háború előtti idő óta ötzeresére drágult a megélhetés. Szeptember folyamán a megélhetés 36.3 százalékkal drágult. Ez év eleje óta a drágulás 273.6 százalékos, emilt év szeptember vége óta, vagyis egy év alatt, 350.2 százalékos. Érdekes, hogy a fenti indexszámok szerint ma 110 aranykoronából ugyanaz az életszínvonal biztosítható, mint békében 100 aranykoronából. Ezek szerint tehát aranynyal mérve 52,4 százalék olcsóbbodás mutatkozik a háború előtti árakhoz képest Azután panaszkodjon még valaki a drágaságra. m^mm— ím—Í I—^—•—M——I^MMW W^iim WW ÍM Esti levél — Aki maga ala vágja a fát. — A uralt században népszerű volt egy humoros kép. Egy hálósapkás sváb paraszt ül egy fa ágán s azt fürészeli, de ugy, hogy ő az ág külső részén ül. A fa alatt egy magyar áll s nevetve lesi, hogy mikor fog a buta sváb leesni? Ettől a képtől származott a szálló ige a buta emberről, aki „maga alatt vágja a fát." Bocsánat az őszinteségért, de újabban nagyon megszaporodtak az ilyen „buta svábok" szép Magyarországon. Mert csak hozzájuk lehet hasonlítani az összes árfelhajtókat, földmivelőket, kereskedőket, iparosokat, húsvágókat, élelmiszerszállítókat, sőt még a börze spekulánsait is, akik ész nélkül verik föl mindennek az árát s nem veszik észre, hogy maguk alatt vágják a fát, ők hígítják föl, ők teszik értéktelenebbé a saját pénzüket. Nekem deputációzhatik s dikciózhat a gazdáknak, kereskedőknek vagy húsvágóknak küldöttsége, hogy külön-külön nem ők az okai a drágaságnak, együttvéve mégis valamennyien okozói. Mert koronánk zürichi értékelésétől teljesen függetlenül drágít most már mindent a spekuláció. Azt mondják, hogy a váratlan valutahullámzások miatt nem lehet szabatosan kalkulálni az árakat. Ennélfogva oly óriási százalékkal emelik némelyek ezeket, hogy bármily esetben biztos legyen a nagy nyereség. Ez az erkölcstelen és jogtalan haszonra törekvés. S itt kezdődik az összes spekuláló uraknak, gazdáknak, kereskedőknek, kupeceknek és börzsánereknek öngyilkossági kísérlete, mert maguk „vizezik" a saját pénzüket Hisz minél több papirosbankót kérnek a búzáért, a disznóért, a ruháért, csizmáért és értékpapírért, annál értéktelenebb az a bankó. S aki az orránál tovább lát, az tudja, hogy ha szalmazsákkal mérik a pénzt, akkor előbbutóbb automatikusan elérkezünk annak hivatalos devalvációjához. S hiába menekül a spekuláció a tőzsdékre s veri föl az értékpapíros árát, ezekre is ki fog terjedni valamely forintban a devalváció. A dolog lényege ugyanis az hogy a józanságnak és a becsületességnek mértékén tul való spekuláció és nyereség jogosulatlan s ezt az államnak le kell előbb-utóbb törni, különben a társadalmi forrongások megdöntik az államot Tisztességes haszon ellen senkinek sincs észrevétele. Szükség van erre hogy munkára és vállalkozásokra serkentse az embereket. De ki kell a lelkekből irtani a száborus meggazdagodások által beléoltott mérhetetlen kapzsiságot, mely akkor is gazdagodni akar, mikor az emberek nagy része éhezik. Mi, a népmilliók nem akarunk meggazdagodni; hála Istennek többségben vagyunk a világon, kiknek semmi érzékünk és vagyunk a vagyon iránt s a munka által szerzett közepes megélhetésben boldogságot találunk. De most elérkeztünk oda, hogy a társadalom e szerény, békés és másokért is dolgozó többsége a megélhetést sem kapja meg. Ilyen pillanatban a túlságos nyerészkedés és meggazdagodás ez éhező többség rovására igazságtalan, erkölcstelen és veszedelmes. Tessék az ilyen kritikus pillanatokban legalább lejebb szállítani a nyereség százalékát falun és városban egyaránt. Ha egyik oldalon a korlátlan drágítással nem szabunk határt a folyton növekvő gazdagodásnak, a másik oldalon pedig az éhségig fokozódó szegényeségnek, akkor úgy eltávolodik a társadalom két része egymástól, hogy az összeütközés kikerülhetetlen. Mindenki fél a szélső szocialista és kommunista mozgalmaktól s folyton rendőrért kiált. De azt nem veszik észre, hogy minden utca tele van kommunista izgató felírásokkal: „Zsír 1100 kor. Hus 500 K. Kenyér 135 K. Ruha 30.000 K." Ezeket az izgató plakátokat távolítja el — az emberszeretet. Zsolt. NAPI HÍREK. — (A kékszemű basa.) Egy fotográfia fekszik előttünk, egy csinos, majdnem azt mondhatnók, lányos képű fiatalemberé. A haja szőke és a szeme kék; akik ismerik, azt mondják, olyan kék, mint a Földközi tenger a szmirnai parton. A bajusza hosszú, selymes, vékonyra pödrött és igen jól fest borotvált álla fölött A tején sötétvörös fez fekete bojttal, a törökök ismert viselete. Mert ez a jóképű fiatalember: török, sőt, mi több: török, basa, sőt ami legtöbb: Kemal Mustapha. Az ember alig hinné: Allah ostora, aki végigvert a görögök hátán, határozottan a kellemetes basák típusából való, így a fényképről itélve, azt gondolná az ember: ime, egy mohamedán szeladon, egy jól öltözött török gavallér, aki bülbülszaru kertek mélyén andalog fátyolos szépeivel s ha elfáradt, puha selyemvánkosokon ülve kóstolgatja, hogy mi édesebb: a feketekávé-e, vagy a csók. És mégis: ez a kékszemű, szőke basa, ez a karcsú, lányos képű fiatalember a török nemzeti erő megtestesítője. Mustapha basa katona volt egész életében, azóta mindig, hogy a konstantinápolyi kadetiskolából kikerült. A világháború kitörésekor még csak százados, de a szíriai frontról már mint ezredest küldték a Dardanellák mellé, ugyanoda, ahonnan most angol hadihajók kéményei füstölnek hosszú kérdőjeleket a csanaki drótsövények felé. Azután az orosz fronton vezényelt egy divízióst a kékszemű basa és — mint maga mondja, — sohasem küzdött másért mint az igazságért És most, amikor egy felejthetetlenül fényes, győzelmes hadjárat után mint diadalmas vezér punparlézik az antanttal, most is az igazság katonája. És bár szőke és kékszemű, Kelet tipikus fia, akit nem izgat az idő. „Ha nem győzünk az idén — úgymond, — győzni fogunk jövőre. De győzni fogunk. Vagy győzünk, vagy meghalunk. De győzünk . . ." így beszél Mustapha basa, aki a legigénytelenebb, legszerényebb fia nemzetének és aki a maga részére nem akar semmit, legfölebb annyit hogy legyen szabad megvernie az ellenséget. A Mahad néha jókedveten igazhivő muzulmánjainak ilyen kékszemű basákat . . . — (Coleghim Medicum) néven dr Nékám professzor az áliam és a társadalom áldozatkészségéből tudományos célú és hazafias szellemű diákjóléti intézménynek vetette meg az alapját. A kollégium egyelőre szerény keretek között tehetséges és szegénysorsú orvostanhallgatókat minimális ellátásban részesít. Teljes felvilágosítással az igazgatóság (IX., Köztelekutca 1.) szolgál. (A laboráns halála.) Két gyógyszertári laboráins, Ország László és Szabadka László, elhatározták, hogy altatószereket szereznek s ha kínálkozik alkalom, pénzes embereket elaltatnak, kirabolják a Amerikába vándorolnak. Szabadíts egy drogériából csakugyan elcsent egy üveg folyadékot, amelyről azt hitte, hogy altatószer. Egy vendéglőben kipróbálták az italt. .Előbb Szabadics ízlelte meg és miután reája semmi hatással nem volt, nagyobb adagot öntött Országh poharába. Az meg is itta, mérgezési tünetek között megbetegedett, hazament a lakására és ott másnap reggel meghalt. Amikor Szabadics a dologról értesült, Budapestről megszökött. A rendőrség most keresi.-