Pesti Hírlap, 1922. november (44. évfolyam, 249-273. szám)

1922-11-01 / 249. szám

gfffiKPEgr, ím ElOfiZETÉSI ÁRAK: "Egy hóra 300 korona n­egyedévra.. 060 korona éra bohóban, vid­éken és a pravaudvaro­ffcon 10 korona Ausztriában 2000 osztr. kor. dijszabás szerint. XLIV. ÉVFOLYAM, 249. (14,963.) SZÁM,­­ PEST '•'vO*' •. n,/-. "v ! ", ^Kiadótulajdonosok: LÉGRÁDY TESTVÉREK SZERKESZTŐSÉG, KIADÓ­HIVATAL ÉS NYOMDA, Bpest, Vilmos császár-ut 78. FIÓKKIADÓHI­VATAL, Budapest, Erzsébet-körút . Évfordulón. Ma négy éve, hogy a halál feltámadt Ma­gyarország ellen és az Állam gyáván és riadtan adta át fegyverét a tébolyult tömegnek. Ma négy éve rémlő vörösen már felborzongott Po­gány József árnyéka és végig harsant az utcán a tragédia első­ szava: katonatanács. Magyarország akkor kapta életveszélyes sebét, midőn ma négy éve elveszett az Állam hadserege és a­ fegyver, amelynek viselése , használata a társadalmi összesség törvényes megtestesülését illeti csupán,­­ az ember ellen használható fegyver egyének összeverődött csoportjához került. A fegyver, mint politikai elvek és társadalmi követelések argumentuma, szül.,-­égképe­n a terrort jelenti, azt az egyéni akciót, amit nem gátol és nem mérsékel többé egy mégis valamennyire objektív felsőbb ha­talom tiltó kényszere és az egyéni akció szük­ségképen anarchiához és az anarchia a pusz­tuláshoz vezet. A fegyver mint politikai argumentum felelőtlen túlhatalmat biztosít olyan tömegeknek, amelyek a dolog logikája szerint épen nem az ország legjobbjai és legfel­­­gyelm­ezettebbjei s a fegyveres tömeg akciójá­ban nem állhat be konzerváló szünet, a forra­dalom meder nélkül ömlik végső ki­fejlése felé és ez a kifejlés, ez az ad absurdum megérkezés nem lehet másutt, mint a bolsevizmus orszá­gában. I­­ert tudni kell, hogy a bolsevizmus nem okvetlenül a kommunizmust jelenti, hanem ki­sebbségek fegyveres terrorját, ami ma esetleg marxi ürüggyel dolgozik, de dolgozh­atik na­cionalis­ta jelszavakkal is. A fassizmus m­a még szép nemzeti gondolatot hordozhat áradatán, ma "talián­ még fehér őszirózsát virágoztat, de tudja-e Mussolini és tudja-e valaki a világon, hogy a felfegyverzett és felelőt­len akcióra szabadított, tömeget holnap mi­lyen demagógia nyergeli meg és ki tudja megakadályozni, hogy a bolsevista agitáció, amely ime készen kap egy fegyveres, felelőtlen tömeget, meg ne szerezze ezt magának, ahogy ma négy éve a magyar fehér őszirózsás forra­dalom nemzeti tartalma már az első pillanat­ban bolsevizmussal volt inficiálva. Nézünk dél felé, ahol a kék ég alján ne­künk olyan rettenetesen ismeri"a tűz visszfénye vereslik. S nézzük az itthoni temetőt, ah­ol a halottak ünnepének szelíd kis gyertyái néznek ránk vissza, mint régi, meghalt magyarok meg­annyi nyitott szeme, óvóan, aggódóan, figyel­meztetően. Ők tudják, hogy a fegyver egy poli­tikai csoport kezében mindig a forradalmat, je­lenti és a­kár jobbról, akár balról indulnak a fegyveres tömegek, a végső állomás a­ rendet­lenség, az összeomlás, új nevén bolsevizmus. Hívjuk Kossuth éber lelkét, hogy ihlesse meg a magyar elméket: igenis, van elégedetlenség,, van szabadságvágy, van feszülő akarat a töme­gekben, amit hasznosítani lehet magyar célra, ha magyarok vezérkednek a törvény égő erejé­vel kardjuk hegyén, de ha a magyarok csak ha­talmat akarnak és a tömegek vezetése megint a Pogány Józsefek kezébe kallódik, akkor . . . •Vigyázzunk Olaszországra! Ott most egy nagy nemzeti cél szavaival felserkentették és az ál­lamtól elvett fegyverekkel felfegyverezték a tömegeket és készen adják őket minden szinti f agitációk prédájául és eszközéül. Kell, hogy nigír legyen nálunk isi. Nem] --' \ M fascista tálop leszerelt, fix uj ftormány tetette az esiiist. — Mussolini katondmentes külpolitikát fi­ratel. Ti kamarát egyelőre nem oszlatja, fel. Mussolini ma Olaszország koronázatlan kirá­lya, ez a tényleges helyzet. És ha valaki kételkedne abban, hogy Mussolini a legfőbb hatalom birtoká­ban van, annak bizonyítékát lehet szolgáltatni az­zal, hogy a mai Mussolini már nem beszél úgy, mint a tegnapelőtti. Ha igaz a „Petit Parisien" je­lentése, hogy Mussolini elismeri a rapallói szerző­dést és a Jugoszláviával szemben vállalt kötelezett­ségek teljesítésének szükségét, akkor­­senki sem ké­telkedhetik abban, hogy a legszélsőségesebb politi­kus is nyomban szordinát tesz a hangjára, mihelyt a felelősség súlya nehezedik szavaira. A rapallói szerződés a fascisták szemében körülbelül az volt, ami a bikának a vörösposztó. A harmadik zóna ki­ürítésének kötelezettsége volt az egyik ok, amiért a fascisták siettették akciójukat, nyilván azzal a félre­magyarázhatatlan céllal, hogy hatalomhoz jutva, meghiúsítják ennek a kötelezettségnek teljesítését. Még két nap előtt ez volt a jelszó. Szinte hihetetlen, hogy Mussoliniék ily gyorsan megszelídültek volna. A „Petit Parrisien" jelentését épen ezért egyelőre fentartással közöljük. Hír szerint, ha Mussolini azt látja, hogy a parlamentben biztosítani tudja a többséget a maga számára, akkor neki a kamara feloszlatása sem olyan sürgős, ámbár hogy a faseistapán csak har­minc mandátummal rendelkezik. Szóval M­­ssolini mint miniszterelnök gyorsan mérsékelte temperamentumát. Ismételjük azonban, hogy mindezek a hírek nem autentikusak és lehet, hogy Mussolini épen az el­lenkezőjét fogja cselekedni annak, amit most Rómá­ból az izgal­mak első perceiben világgá kürtölnek. Rómából és­­,ahány vidéki városból érkezett­ hírek szerint a fascisták­ több helyen meg­támadták a szociáldemok­ra­tákat és eközben harcok fejlődtek ki, amelyek áldozatokat is követeltek. Néhány szer­kesztőséget i­s leromboltak, sőt — mint Milánóból je­lentik — megostromolták a Corriere della Serát is, amelynek iránya tudvalevőleg konzervatív. A Chi­cago Tribüne szerint letartóztattak néhány politi­kust, állítólag többek közt Kitti volt miniszterelnö­köt is. Ezt a hírt nem erősítették meg és nem is való­színű, hogy ilyen tekintélyes és tisztelt államférfit le mertek volna tartóztatni. Bár Mussolini annak­idején mint a Popolo d'Italia főszerkesztője, a fas­cizmus megalakulásának első idejében nagyon so­kat szenvedett a cenzúrától és ezért a legélesebb tá­madásokat intézte Kitti ellen. • Legújabb távirataink a következők: Páris, okt. 31. Az itteni lapok a Mussolini-kor­mány megalakulásával foglalkoznak és kifejezik azt a meggyőződésüket, hogy a megoldás csak ideig­lenes jellegű és attól tartanak, hogy az olasz-jugo­szláv kérdésben és a földközi-tengeri politikában súrlódásokra kerül a sor. A Malmn közli római tu­dósítójának Mussolinival való beszélgetését, amely­ben kijelenti, hogy a nemzet méltóságának megfelelő és minden kalandtól ment külpolitikát fog követni. Kijelentette, hogy a kamarát november 7-ére vagy 8-ára hívják egybe. Amennyiben kisebbségben ma­radnak, haladéktalanul intézkednek a kamara föl­oszlatása iránt. Róma, okt. 31. Az új kormány letette a hivatali esküt. Mussolini miniszterelnök valamennyi prefek­tushoz körrendeletet küldött, amely arról szól, hogy a király bizalmából átvette a kormány­hatalmat s valamennyi államhivatalnoktól elvárja, hogy köte­lességét példásan teljesítse azzal az önzetlenséggel, amelyet a haza érdeke megkíván. A rendelet így vég­ződik: „Én fogok példát adni." Az egyik római lap Giolitti véleményét kérte az, olasz válság megoldá­sáról. Az ősz politikus e szavakba foglalta vélemé­nyét: ,,A király a legteljesebb alkotmányossággal járt el. Minthogy a válságot a fascista párt idézte föl, természetesen Mussolinit bízta meg az új kor­mány megalakításával". Róma, okt. 31. A városban a viszonyok teljesen normálisak. Az üzleteket déli 1 óráig zárva tartot­ták, mindaddig, amíg a fascisták utolsó győzelmi felvonulásukat meg nem tartották. Az új miniszte­rek többsége az elmúlt éjszakai folyamán hivatalá­ban tartózkodott. A fascisták négyes tanácsa formá­lis parancsot"­bocsátott ki, amelyben elrendelik, hogy a diazfelvonulás után a mozgósított tábor egész ::i«QZ­ereH)-ei. Mussolini miniszterel-­­ nök ma a kormány eskütételét megelőzően részlete­sen tájékoztatta a királyt az általános­ helyzetről. Az eskütétel után a király minden miniszterrel kezet szorított és szerencsét kívánt nekik működésükhöz, utalva arra, hogy nehéz feladat vár rájuk. Kifejezte azt a bizalmát, hogy önfeláldozásuk előmozdítja a nemzet javát.­­ Róma, okt. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) DAnnunzio Gabrielle a Mussolinihez in­tézett választáviratában azt az óhajtását fejezi ki, hogy bár sikerülne Mussolininek az erők egyesítése annak a célnak érdekében, hogy Olaszország betölt­hesse rendeltetését. A lapok ezenkívül közlik D'An­nunziónak Mussolinihez intézett levelét, amelyben azt javasolja, hogy a kamarai választásokat Halassza el tavaszig, hogy igyaz új kormánynak módjában legyen az ország újjáépítésének alapelveit kidolgozni Ennek a munkának teremtő jellegűnek kell lenni. Páris, okt. 31. (A Pesti Hírlap tudósitjának távirata.) A Chicago Tribüne egyik munkatársa el­kísérte Mussolinit Milánóból Rómába való útján. Mussolini ez alkalommal­ kijelentette neki, hogy a fascista programaiban semmiféle soviniszta terv nincs és hogy Olaszországnak békére van szüksége, úgy befelé, mint kifelé is. Mussolini kormánya, nem viseltetik ellenséges szándékkal senki ellen és nem kell félni sem Jugoszláviával, sem bármely más ha­talommal való összetűzéstől. A fascisták mindössze arra törekednek, hogy az olasz népből erős és mun­kabíró nemzetet teremtsenek. A Rómából érkezett je­lentés szerint Olaszországban a kommunista, községi képviseletek mindenütt lemondtak. Bennni, okt. 31. (A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Az itteni politikai köröket a fascizmusnak Németországra való visszahatásának lehetősége fog­lalkoztatja. Stresemann, a német, néppárt elnöke, Braunschweigben tartott beszédében utalt az eset­leges ném­et fascizmus veszedelmére és óva intette attól híveit Ma pedig a centrum lapja, a Germania. ir erről a kérdésről és ez a cikk politikai körökben nagy feltűnést kelt, mert látszólag mértékadó helyről inspirálták. Ez a cikk ugyanazt az óvó figyelmeztetést tartalmazza, mint az előbb említett­ beszéd. A lap utal a német nép felfogására és arra, hogy a németek természete nem alkalmas az olasz recept követésére. Emlékeztet to­vábbá a Kapp-puccsra azzal, hogy annak tanulsá­gait remélhetőleg még nem felejtették el. Politikai körökben azt hiszik, hogy a centrum és a néppárt emez egyidejű figyelmeztetésének valami különös oka van és ezt a fascismus nemzetközi összefüggésének komoly felismerésével indokolják. Ruganó, okt. 31. [A Pesti Hírlap tudósítójának távirata.) Az elmúlt éjjel Rómából parancsot adtak ki a fascista csapatok leszerelésére és ennek végre­hajtásától az országban általános megnyugvást vár­nak. A parancs a nyugodt leszerelést­ követeli és fel­hívja a fascistákat megszokott munkájukhoz való visszatérésre. Hogy Mussolininek tényleg a szigorít­­smobilizálás a szándéka­­ és tisztán áll előtte mindaz a nehézség és veszedelem, ami felmerülhet, kitűnik a római rendőrfőnökséghez intézett szigorú utasításából, amely szerint mindent el kell követni a fascistákkal való összetűzés elkerü­lésére. Róma, okt. 31. Mussolini és minisztertársai ma letették az esküt a király kezébe és ezáltal hivatalo­san is átvették Olaszország kormányzását. Mussolini is, minisztertársai is hosszú szalon­­kabátban, fényes cilinderrel jelentek m­eg. A király elolvasta az esküm vitát, amely igy hangzik: — Esküszöm, hogy­­ leszek királyomhoz és törvényes ivadékaihoz. Esküszöm, hogy híven meg­tartom az alkotmányt és az állam alaptörvényeit, amelyek elválaszthatatlanok királyom és törvényes ivadékai érdekeitől, valamint hazám boldogságától. Mussolini, aki a miniszterekkel együtt a király körül állva hallgatta az esküminta elolvasását, erre előlépett és karjait fölemelve, érces hango­t ,mondta: ' '— Felséges Uram,­­mindezekre esküszöm! A király annyira meg volt hatva, hogy meg­ölelte, és­ megcsókolta Mussolinit, Belgrád, okt. 31. (Ayala.) A kormányhoz teg­nap hírek érkeztek arról, hogy a fascisták Albá­niába, Montenegróba és Dalmáciába betörést készí­tenek elő. Jugoszlávia külügyi képviseleteihez azon­nal utasításokat küldtek, hogy a külföldi államok kormányait erre a kéeny Lödéart 15jevek Bezi»asék.

Next