Pesti Hírlap, 1922. december (44. évfolyam, 274-297. szám)

1922-12-01 / 274. szám

amely a földbirtokreform " sürgős "kieeszt­vételét e­lű­zte ki céljául és tulajdonképen ez egyetlen cél ér­dekében alakult meg.."értesülésünk szerint rövidesen megszűnik, és tagjai csalakosnak az ellenzéki­­párt­szövetséghez, amelyr­ek "a földbirtokreform gyors keresztülvitele tudvalevőleg­ szintén egyik programm­pontját képezi. A földreformblokk tagjait az kész­tette erre az elhatározásra, hogy : Szíri­aá M­nték, akiknek csatlakozásául feltétlenül­ számítottak, mert a­ bloikk idegalakulásakor ezirányú készségüket ha­tározottan kijelentették, a tegnap esti partvacsorán, amelyet a Pannonia-szazodában tartottak meg, nem vettek résguszit .Bálint ma értesítette­­Meskó Zol­tánt, hogy ő és hívei azért nem csatlakoznak a föld­reform­-blok­khoz, mert az egységes párt kebelében Maller János vezetése alatt is alakul­tan agrár­blokk és politikai­ okokból ebben a » tömörülésben óhajtanak: részt 'venni '! A megyei és városi tisztujitásokat és bizottság*­ tag választásokat elhalasztották. Az Akadémia segélyezését egyhangúlag­ megszavazták. — A kultuszminiszter a tudomány szabadságáért. — 1923-ban meglesz a közigazgatás reformja. A nemzetgyűlés csütörtöki ülésén úgy általá­nosságban mint részleteiben "elfogadták az Akadémia államsegélyéről szóló javaslatot és­ a megyei és vá­rosi tisztviselők, valamint törvényhatósági bizott­sági tagok választásának elhalasztásáról szóló Fáy­féle indítványt. Egyébként nyugalmas, csendes ülés volt. A tanácskozást Scitovszky Béla, majd Almássy László vezette. Az Akadémia segélyezéséről szóló javaslatnál Szakács Andor keveselte a segélyt, m­ajd történelmi visszapillantást vetett az Akadémia működésére és kifogásolta, hogy a mostani ariszto­krácia és a­ vagyonos osztály nem teszik meg köteles­ségük­et a tudomány pártolása­ terén. Az Akadémia n­em vindikálhatja magának az objektivitást, mert pl. Kossuth Lajosról sohase i­­ vett tudomást. A tudo­mánynak az a hivatása, hogy mindenben az igazat állapítsa meg. A javaslatot elfogadta. Jánosi Zoltán ellenzéki hivatását nem abban látja, hogy minden kormányjavaslattal szemben ál­­­lást foglaljon, hanem, hogy a kormánytól függetlenül gyakorolja a kritika jogát. A mostani javaslatot a legnagyobb örömmel elfogadja­.Az Akadémiát arra kéri, ne engedjen a politikai irányzatnak, hanem emelkedjék olyan" magaslatra", ahol elfogulatlanul foglalkozhatik úgy a múlttal, mint a jelennel. Hogy az Akadémia nem zárkózik el a kortól bizonyság rá, hogy 1918-ban Beöthy Zsolt., • Berzevíczy. Heinrich­ megjelentek­ a nemzeti tanács előtt, fogadalmat tettek, majd a nemzeti tanács rendelkezésére bocsátották magukat (Nagy zaj és ellentmondások). A javaslatot azzal a módosítással fogadja el, hogy a segélyt 24 millió kuronára emeljék fel. Greg Klebelsberg Kun© kultuszminiszter előrebocsátja hogy a mostani javaslat nem alkalmas arra, hogy irodalom- és mövészette,*té­íei "vitai" folyt­­assatják, majd kijelenti­, hogy "­tv ió kathelifajs",­ de azért hém' alifiliguli'effyettei felekezettel szemben­, sem. Ugyanezt az elfogulatlanságot ígézi más felekezetek r­észéről és a katholikusokka­l Isepaban. Köszönetet mond a pénzügyminiszternek, amiért lehetővé tette, hogy tudományos munkák kiadása cél­jaira 16 millió korona értékű papírt­ szerezhetett b­e. Hajlandó más tudományos intézeteket, így, a Petőfi­ Társaságot is állami támogatásban részesíteni az idei költségvetés keretein belül és­ szívesen bocsátkozik elő­zetes­ tárgyalásokba. Csodálkozik, hogy épen Várnai tett® azt az indítványt, hogy az Akadém­át elszám­o­­ leisaKRrjy aacaagMOBaBaB^ lásra kötelezzék. Ez az intézkedés mélyen sértené a tudomány szabadságát és ha elfogadnák, kénytelen volna visszavonni javaslatát. Kornis professzor érde­mes munkásságát védelmébe veszi, majd kijelenti, hogy mihelyt befejezte a tudományos és kulturális ügyekre vonatkozó javaslatok előterjesztését, ide fog jönni a népoktatás problémáival is. Pakots felhozta az ifjúság magatartását a színielőadások alatt. Kéri a Házat, ne törjön pálcát az hiúság felett, h­anem gondolja meg, hogy mi mindenen mentek át ezek a gyerekek a közelm­últban. Reméli, hogy a kutató­intézetek a változott vi­szonyokkal egyidejűleg újra életrekelthetők. Kijelen­tései nem frázisok, hanem véresen komolyak az ő számára. Három év múlva lesz az akadémia cen­táriuma, addig fel kell ébreszteni a közönséget, hogy megtalálja szívét az adakozásra. Kéri a javaslat el­fogadását (Éljenzés és taps.) (A Ház­ általánosságban egyhangúlag elfogadta a javaslatot. A részletes tárgyalás során­ úgy a Vár­nai, mint a Jánosi javaslatát elvetették). Személyes kérdésben, Farkas Tibor kifogásolta, hogy a belügyminisz­ter egy hírlapi nyilatkozatában kétségbevonta az ő szavahihetőségét. Rakovszky Iván azt femette erre, hogy a diskur­zus nem úgy 'került "a lapokba, mint ahogyan lefolyt. A Fáy-féle indítványt Szilágyi Lajos nem fogadja el s kérdi a minisz­tertől, hogy a közigazgatási reformot a nemzetgyűlés­sel, vagy a kétkamarás országgyűléssel akarja-e le­tárgyaltatn. F-áy indítványát különösen azért hely­teleníti, mert mélyen belenyúl a vármegyei önkor­mányzatba. Felhasználja az alkalmat, hogy szóvá­tegye a biharmegyei állapotokat, melyek szégyentelje­sek s amelyek ügyében ő már följelentést, is tett, pici •v­árle­v­elet is irt « iiMuiszitTuök, de eredménytelenül. Kéiv.;a ,hogy le.galább­­»zt engedje meg, hogy.. a várijiegye ...elbái­jt­asson az alispánnal. •* Rothenstein Mór szerint "a bizottság tovább ment, mint Fáy Gyula, aki csak 1923 december végéig kívánta a meghosszabbítást, a bizottság pedig oda­módosította a javaslatot, hogy az­ é­rvényesség addig tart, amíg a­ közigazgatás reformjáról szóló törvény elkészül. Ezért, nem­ fogadhatja el a­­javaslatot. Nekik egyáltalán gyanús a dolog. Itt van valami, amit a miniszter még a bizottságban sem mondott el. Ha azért­ nem lehet választani, mert a mostani választási törvényt szűk, azon egy egyszakaszon javaslattal­­köny­nyen lehet seg­ítetni. Rakovszky belügyminiszter ismételten jört jelen-­­tette, hogy mindenkinek joga van k is javaslatot be­terjeszteni (Meskó- Megrendelésre!). Ateg, megrende­lésre is­,joga van. Egyébként itt a most fennálló hely­­zetet hosszabbatjuk meg. Hlogy nem volt puccsról szó, azt ,ő­t bebizonyította, mikor jogos kívánságaikat ho­norálta. A bihari ügy elintézése a főispánváltozás miatt késett. Az Új főispán most vizsgálja a panaszt, ha, elkészü­l­ jelentésével, ő azonnal intézkedni fog. Arra­­nem­ vállalkozhatik, hogy a forradalmi rend­­szerek vila­n­­án, egy tollvonással, szauta pede elintézze a dolgot. (A szakaszt a Ház a bizottság szövegezésében fo­gadta el.) A 20-ik szakasznál Györki Imre szerint az egyet­len Itély 93.es törvényes alap úgy a képviselői, mint a törvényhatósági választásokra nézve a Friedrich-féle rendelk­ezés. Rassay Károly azt vitatja, hogy úgy a törvény­­hatósági, mint képviselőválasztás­ törvénybe van ik­tatva és a kormánynak csak a választás időpontjára való intézkedés van fentartva. Mi lesz akkor, ha 1923 végéig se csinálják meg a reformot? Az új névjegy­zéket is csak a Friedrich-féle rendelet alapján lehet összeállítani. Kéri a belügyminisztert, szögezze le ezekben a kérdésekben álláspontját. Szilágyi Lajos közvetítő indítványt terjeszt be, mely szerint a­ jelenlegi rendelkezés alól a csonka vármegyéket­ vegyék ki. Az ő vármegyéjében pl.­­Ki a helyzet, hogy a virilisták többen vannak, mint a választott tagok. Itt tehát a a választott tagok számát ki kell egészíteni. Szakács Andor nem fogadja el a javaslatot, ha­nem új választásokat akar, hogy a nép is bejuthas­son a törvényhatóságokba. Rakovszky miniszter citálja az 1915. VI. t.-c. 2. szakaszát és kijelenti, hogy lehetetlennek tartja, hogy az­ 1914 es alapon válasszanak ma is. Hiszi és reméli, hogy a közigazgatási reform 1923-ban elkészül. Szi­lágyinak azt feleli, hogy azzal, hogy itt ül a nemzet­gyűlésben teljesen elismeri annak kompetenciáját. (A Ház a szakaszt a bizottság szövegezésében fogadta el.) A pénteki ülésen harmadszori olvasások lesznek és az adójavaslatok kerülnek sorra. Juan O' Nag­yságárt. Szegény. imta­­ Marcel Prévost* Fordította: Kosztolányi Dezső. (15) t * ' •f — A professzor, ugy­ látom,­ nagyon is meg van elégedve saját magával — mondta. — Van bizonyos szóbősége, de nem valami'nagy szellem. — Felesége különb." • ' ' . ' Saulnoisékról beszélt. — Jól lát — felelt Albini?. — Más'lett­ unokah­ú­góm Jeanne de Gueyse, kivételes tehetség: Jelle­mes is és értelmes is.; férje, jobbára neki köszön­heti sikereit. Szerelmi házasság: A vidéki nemes,­­ szegény fiatal lányt feleségül vette a gimnáziumi tanár. Abban az időben kezdte gyártani Saulnois az ilyen című tudományos könyveket, melyeket senki sem olvasott: A végtelen és a végtelenség. Az asszony keze alá 'vette.­­ 'Sugallta, néki: ' „Egy francia kisváros lélektana' cí­mű sorozatát, mely úgy fogyott, mint valami re­gény. Bevezette a legjobb társaságba. Az előkelők filozófusa lett. Aztán tudományos társaságok tag­ja s az asszony bejuttatja még, az akadémiába is. Egyszerűen és kedv­esen élnék.­ — Guilloux az mondja, nem a legjobban. Albiné kikelt: — Ugyan, Guilloux! Hát, komolyan veszi­ ezt a pletykás Guillouxt, ki dúl-fúl, hogy pár nagyszerű házasság is­­van,, mert őneki nem sikerült révbe jutnia. Majd nyugodtabban folytatta.­­** Saulnoisryé hű, feleség, .csak, az ő. Albertjét vezeti, úgyszólván észre­­sem­ vesz más, férfit.: A maga Guilloux barátja épen próbálkozik, nála, ezért dühöng. Minden csábítós varázsa., minden. A diplomata agyafúrtsága kudarcot vall e gömbö­lyű szőkeség hitvesi hőségén.: Tehát más­ oldal­ról támad és unokahúgom féltékenységét pró­b infija­­felkelteni, mindenfelé­ azt­­híreszteli,­­hogy a férje megcsalja őt ' •' .— Hát ez nem igaz?... És a csinos Berthe Lorándé? — Ezt is Guilloux mondta! — vágott sza­vába Albiné. — Saulnoisnak volt pár kalandja, Párisban sok olyan asszony él, ki egymásután bo­londul bele a híres emberekbe. De Berthe Lorán­dé, hallgasson rám­, Vaugrenier és nézzen a sze­membe. Berthe l­orande barátnőm. Ismerem őt első könyve óta, mióta Páris felfedezte a jouy­en-josasbeli szatócs elragadó leányában a nagy irónőt. Úgy ismerem az életét, mint a magamét. Tehát kijelentem, hogy Lorándé sohasem kötött úgynevezett egyezséget erkölcs és törvény között és nincs nála tisztességesebb nő. — De Saulnois . —-Sauln­dis bolondul utána, mint a többiek és udvarol neki. Nem gondolja, hogy Berthe ma­gába tudja bolondítani a férfiakat, ha akarja? -­- Guilloux épen azt veti szemére, hogy igen gyakran akarja. — Hát szemére lobbantják-e a gyémántnak, hogy szikrázik? "Berthe Lorándé, a szellem,­érzés, Szenvedély bűvös tűzköre .... E tűz lángja, meleg. Vonzza­ a férfiakat és nőket s a férfiak megpörkö­lik magukat. Tehet-e erről Berthe? Különben majd megmondja maga, mert szeretném, ha meg­ismerné. Legközelebb ebédre­­ hívom kettőjüket és Trévon­nét, fiával, nagyon kedves emberek. Tehát­ ne morcolja erős szemöldökét és hagyja abba ezt az embergyűlölet­et. Hogy Maurice de­s Guilloux-val barátkozik, az hagyján, de, hogy­­csakis vele barátkozik . . . ebbe beleőrül. Egy­­fiatalemberek, ki olyan tehetséges, mint maga., nem szabad igy visszavonulnia. .Oly ke­véssé hisz elméletében, hogy nem meri a világ elé vinni? Roger lals­n lelkeit és komolyan válaszolt. — őszintén szólva, grófnő, eltekintve min­den elmélettől, érzem, hogy az ön társadalmától sok minden­­elválaszt. A szegénységem, a szárma­zásom, a jellemem­. Ugyan, micsoda regényes szavak! Pa­ris leggazdagabb társasága kapva-kap az ön­f­ajta embereken, kik nélkül az unalomba és s­zellemtelenségbe fulladnának. És jól tudják, hogy­ még ők adósai önöknek! Ami a származá­sát illeti . . . magam is törvényesített gyermek vagyok egy párisi modell leánya, ezt sohasem szégyellem és biztosítom, hogy emiatt, egyetlen ajtó sem zárult be előttem . . . Szóval, ha minden­áron azt akarja, hog­y szemébe mondják, én na­gyon kedves fiú és sok tikert jósolok. Csak le­gyen bátor. Ezekre az utolsó szavakra bármely más eset­ben és bárki mástól hallja, felháborodik a gyanakvó orvos, de Albine oly finom hangsúl­­lyal, oly szemérmesen (nincs más szó rá) ejtette őket ki, hogy: Roger azt, a gyönyörűséget érezte, mintha valaki először simogatta volna meg. Ezt hebegte: — Bátornak kell lennem, grófnő, hiszen ön bátorít. Albiné is felkelt. Most, hogy otthagyták a teázó­asztalt egészen közel állottak egymáshoz, szemtől-szembe. • — Grófnő, — szólt Roger kissé halk, aka­dozó hangon — esetlen és modortalan voltam, mikor idejöttem. Ilyen a természetem: ha vala­mely gondolat foglalkoztat, nem­ tudom, hol va­gyok és kivel beszélek. De kétségbeesve távoz­nék innen, ha nem bocsátana meg. Hosszúkás női kéz nehezedett Roger sötét kabátujjára és meg nézte ezt az élő és tökéletes kezet, Roger hallgatta Albine válaszát. . .— Természetesen megbocsátok. Lázasan jött ide, Guilloux mérget oltott magába. A roham elkerülhetetlen volt, előre láttam. Amit Guilloux mondott, nem tudom és nem is kérdezem. Bizo­nyára sok mérges rágalmat mondott, annyi igaz­sággal­­ kevergti, amennyi kell ahoz, hogy az ön hiszékegységét megnyerje. Nagyon könnyű meg*­vádolni a nőket. Hiszen semmi sem bizonyítható, i ^ iFolyt. kev.) PJEgTI HÍRLAP. 1­ ­922. ctecemfier L, pénteE ^ Anglia nem ellenzi a népszavazást Nyugat-Tráciában (?) Az orosz delegáció átvette a szövetségesek válasz­jegyzékét. — Csicserin Berlinbe érkezett. — A törö­kök ragaszkodnak a követelt égei tengeri szigetekhez. A 1c .­orosz delegáció ma kapta meg a szövetsé­gesek válaszjegyzékét, amely tudatja a delegáció tagjaival, hogy­ a tengerszorosok kérdésének meg­vizsgálására kiküldött bizottság első ülését pénteken tartja­.­ Rakovsky megelégedett azzal, hogy az est fé­­lydmást­"megtáviratozta"­­Jsicserinnek a válasz szöve­gét. A-'őálló­ képviselőinek azt mondotta, hogy az orosz küldöttség mindaddig nem foglal állást lau­sannei magatartása tekintetében, amíg nem kap ha­zulról utasításokat. Csicserin különben­­ már útban, van Lausanne felé, de ma útját Berlinben megsza­kította, állítólag csak néhány órára. Ma délután a német külügyminisztérium keleti osztályának veze­tője lakomát adott, amelyen Csicserinen kívül dr Cuno birodalmi kancellár és Roisenberg birodalmi külügyminiszter is részt vettek.

Next